- Sarah! - sikítottak a fülem mellett vékony hangocskák.
Elmosolyodtam, mert tudtam, hogy Ernest és Doris kiabálnak. Kinyitottam a szemem, mire mindketten kacagtak. A fürdőből készülődés zaját hallottam.
- Jó reggelt! - pusziltam meg a két kicsi arcát.
Felültem, majd a lábaimra ültettem őket. Elkezdtem rázni a lábaim, mire hatalmasakat kacagtak és sikítottak.
- Na gyertek, megkeressük a bátyátokat! - mondtam, majd letettem őket a földre és megfogtam a kezüket.
A kezemet fogva jöttek velem a fürdőig. Louis éppen a haját állítgatta.
- Louis! - kiabálta Ernest, majd odaszaladt a lábához és megölelte.
- Mizu öcsi? - kérdezte tőle mosolyogva, majd felvette.
- Jó reggelt Lou! - mondtam, majd megpusziltam.
- Felkeltettek? - kérdezte ártatlanul.
- Mintha semmi közöd nem lenne a dologhoz! - forgattam a szemem.- Jó, lehet Én küldtem rád őket. - nevetett.
- Oké, akkor most figyelj rájuk, amíg elkészülök! - mondtam, majd elengedtem Doris kezét.
Louis kiment a két babával. Én gyors készülődés után felöltöztem, majd egy enyhe smink és lementem. Mindenki az asztalnál ült és reggelizett. Halkan lopakodtam, majd mikor Jay és Phoebe észrevettek, mert Ők voltak szemben, a mutató ujjam a szám elé tartottam. Louis mögé lopakodtam, majd hirtelen hátulról megcsíptem az oldalát. Erre Ő sikítva felugrott, majd emiatt leesett a székről. Mind hangosan nevettünk.
- Aú! - fogta a hátát a földön fekve.
- Megérdemelted! - mosolyogtam huncutan, majd egyik lábammal átléptem a csípőjét, így terpeszben álltam fölötte.
- Ez fájt! - mondta durcásan.
- Jaj, bele ne halj! - nevetett Daisy.
- Megérdemled! Rám küldted a két babát! - mondtam csípőre tett kézzel.
- Megbocsájtasz? - nyújtott a kezét, hogy felhúzzam.
- Megadod magad? - kérdeztem, majd a jobb talpamat huncut mosollyal a mellkasára helyeztem.
- Megadom magam. - bólintott.
- Nyertem! - mondtam, majd önelégült mosollyal, csípőre tett kézzel felemeltem a fejem és úgy pillantottam le rá.
- Viszont valamit elfelejtettél! - mondta gonosz mosollyal, majd a lábamhoz nyúlt. - Csikis vagy! - nevetett, majd csikizni kezdett, mire rögtön fenékre estem.
Én sírva nevettem a Tomlinson család étkezőjének a padlóján halálra csikizve. Végül Louis a csípőmön ült és nyertes mosoly díszelgett az arcán.
- Büszke vagy? - kérdeztem a földön fekve szuszogva.
- Úgy nézek ki? - nevetett.
- Nem vicces! - mondtam, majd megforgattam a szemem.
- Ó, az Én szemszögemből kifejezetten az! - mosolygott gonoszan.
- Biztos vagy benne? - mosolygott mögötte huncutan Daisy és Phoebe karba tett kézzel.
- Fiam, három lány ellen vagy, igazán itt az ideje, hogy feladd! - mondta Jay.
- Oké, együnk! - mondta, majd leszállt rólam.
- Köszönöm! - mosolyogtam az ikrekre.
- Néha helyre kell tenni a bátyust! - nevetett Phoebe és nekem dőlt.
- Nehogy azt higgye, hogy Ő az úr a házban! - nevetett Daisy.
- Vagy esetleg bárhol! - nevettem és megöleltem a csajszikat.
- Pedig Én vagyok az úr! - mosolygott.
- Biztos?! - kérdeztem egyszerre hárman.
- Nem szóltam. - mondta, majd nyugodtan evett tovább.
Leültem Louis és Phoebe közé. Ahogy a kezembe vettem az egyik pirítóst, hirtelen két kutya termett mellettem.
- Már csak ti hiányoztatok! - mondtam, majd odaadtam nekik. - Felezzétek el és ne vesszetek össze rajta! - mondtam, majd elkezdték enni.
Én elvettem egy másikat, majd megettem. Rendesen megreggeliztünk, már amennyire ez két babával és két éhenkórász kutyával elképzelhető.
- Mi a program mára? - kérdezte Jay.
- Sarah valamikor haza is szeretne menni. - mondta Louis.
- Nincs megtervezve. Vagyis csak a fejembe vettem, de majd kérek helyzetjelentést a nővéremtől. - mosolyogtam. - Ha elszökött a lovam össze kell szednem. - mondtam.
- Van lovad? - nézett rám hatalmas szemekkel Phoebe.
- Van egy sajátom, de a szüleimnek rengeteg van.- mosolyogtam rá. - Van egy hatalmas istállónk, ami teli van lovakkal és még vannak olyanok, akik karámban vannak. - meséltem.
- A tiéd hol van? - kérdezte Jay.
- Az enyém egy nagyon érdekes egyed. - nevettem. - Őt elengedem és elvágtázik valamerre, de ha füttyentek odajön hozzám, így sosincs otthon, csak ha hívjuk. - mosolyogtam.
- Olyan okos? - kérdezte Daisy.
- Nagyon okos. - mosolygott Louis. - Barátságos és gyönyörű. - mesélte.
- Azért ne dicsérjük túl! - nevettem. - Vannak flúgos napjai. - mondtam.
- Egyszer megmutatod? - kérdezte Phoebe.
- Akár most is eljöhettek velem! - mosolyogtam.
- Anya mehetünk?! - kérdezték izgatottan Jayt.
- Nem zavarnak? - kérdezte Jay.
- Dehogy! - legyintettem.
- Vigyáztok rájuk? - kérdezte.
- Persze. - bólogattam.
- Te?! Magadra sem vigyázol ha lovaglásról van szó! - mondta Louis.
- De igen! - néztem rá mérgesen.
- Igen?! Ugrás közben velem telefonáltál! - mondta karba tett kézzel. ú
- Élek, nem?! - nevettem és végigmutattam magamon.
- Élsz... élsz, de akkor is veszélyes! - mondta és megcsípte az orrom, majd úgy hagyta a kezét és befogta az orrom.
- Louis, ezt azonnal hagyd abba! - mondtam orrhangon.
- Miért, csak nem zavar? - kérdezte huncut vigyorral.
- De igen! - mondtam és ellöktem a kezét mérgesen.
- Most megsértődtél? - kérdezte és megsimogatta az arcom.
- Nem bízol bennem! - mondtam neki mérgesen.
Ekkor megcsörrent a telefonom. Felrohantam, majd felvettem. Apa hívott.
- Szia kicsim, merre vagy? - kérdezte.
- Louisval Doncasterben, miért? - kérdeztem.
- Annyira okos vagy édesem! Annyira együtt gondolkoztok a lovaddal! - mondta és hallottam, hogy mosolyog. - Elszökött tegnap reggel és hiába hívtuk, nem jön haza. Ma már keresi Őt a nővéred, anyád, többen autóval és Én is most értem haza. - mondta.
Én hatalmasat sóhajtottam.
- Várj, merre ment? - kérdeztem.
- Az erdők felé, ezért mondom, hogy okos vagy! - magyarázta. - Próbáld meg ott valahol a pusztában hívni, mert valahol arra lehet. - mondta.
- Ha megtalálom, agyonverem! - mondtam mérgesen.
- Oké, de menj keresni! - mondta.
- Jó, szia. - mondtam és letettem.
A telefonomat a farzsebembe csúsztattam, majd mérgesen trappoltam le. A földet néztem és magamban morogtam.
- Imádom, de most biztosan megnyúzom! - morogtam a fejemet fogva.
- Mi a baj drágám? - kérdezte Jay.
- A sötét lovam tegnap reggel óta nem megy haza és az erdők felé indult, tehát valahol erre lehet. - magyaráztam.
- És itt meg tudod találni? - kérdezte Phoebe.
- Persze, csak valaki eljönne velem? - kérdeztem.
Louis rám nézett, de a pillantásomból látta, hogy haragszom rá.
- Elkísérünk. - bólogatott Daisy.
- Köszönöm. - mosolyogtam. - Vigyázom rájuk és magamra. - mosolyogtam Jayre, aki mosolyogva bólintott.Louisra pillantottam, aki inkább meghúzta magát.
- Lányok, mindjárt jövök! - mondtam, felszaladtam és a táskámban kotorásztam.
Gyorsan átvettem a lovas nadrágom és egy nagy pólót, ami lovazáshoz tökéletes és kivettem az új kötőféket, amit még régebben vettem, csak nem raktam még Alkonyra. Elképzeltem benne és elmosolyodtam. Az én fekete lovam minden világos színű felszerelésben gyönyörű, de ebben csodás lesz. Leszaladtam a kezemben a lovas csizmámban, majd felhúztam és a lányok is cipőt kaptak fel. Amíg el nem értünk Doncaster széléhez, ahol már csak fű és fa van, a lányok kérdezgettek Alkonyról. Mikor odaértünk, minden nyugodt volt.
- Most egy kicsit maradjatok csöndben. - kértem a lányokat, akik bólintottak.
Én kicsit tovább mentem, de csak pár lépéssel. Füttyentettem és hallgatóztam. Először teljes csönd volt. Utána újra füttyentettem és a lovam nevét kiabáltam. Nagyon halkan hallani lehetett, ahogy messze az erdő felébred. Ahogy megijednek és elszállnak a madarak, a halk patadobogását. Én ezen elmosolyodtam, majd hátra néztem. A lányok is mosolyogták, így Ők is hallották. Egyre hangosabb lett a dobogás, majd megpillantottam a feketeséget. Mikor meglátott vidáman megrázta fejét, majd gyorsabb iramra kapcsolt és Én elmosolyodtam. Láttam rajta, hogy boldog. Egészen addig vágtázott, hogy pont előttem állt meg. Én a fejére csúsztattam a kötőféket, majd rákapcsoltam a vezetőszárat. Mosolyogva öleltem át. Most nem láttam rajta semmi ijedtséget, amit a múltkor. Most boldog volt miattam, de nyugodt. Ahogy hozzám bújt, lassan és halkan szuszogott, ahogy mindig. Megpusziltam a fülei között és megsimogattam.
- Alkony, kérlek menj majd haza! - mondtam mosolyogva és intettem a lányoknak. - Gyertek. - szóltam nekik.
Ők mosolyogva jöttek közelebb. Megsimogatták.
- Üljetek föl! - mosolyogtam.
- Nem lesz baj? - kérdezte Phoebe.
- Ne hallgassatok a bátyátokra! Én ismerem ezt a lovat és semmit nem fog csinálni! - mosolyogtam.
Segítettem felszállni a két lánynak, majd mellettük sétáltam a vezetőszárral a kezemben. Tényleg gyönyörű volt rajta a kötőfék. A vezetőszárnak csak a végét fogtam, köztünk teljesen laza volt, a végével játszadoztam, miközben a lányokkal beszélgettem és néha megsimogattam, vagy átöleltem Alkony nyakát. Mikor megérkeztünk, a lovat bevezettem a hátsó kertbe.
- Na lányok, szálljatok le. - mosolyogtam, majd lecsúsztak róla.
- Nagyon aranyos! - ölelte meg Daisy.
- Köszönjük a lovaglást. - ölelt meg Phoebe is.
- Jaj, máskor is! - öleltem őket magamhoz.
Ekkor a teraszajtón kilépett Jay és Louis.
- Anya lovagoltunk! - mesélték.
- Jó volt? - kérdezte Jay.
- Igen, nagyon aranyos! - mondta Daisy.
Jay is odajött a lovamhoz és megsimogatta.
- Gyönyörű. - mosolygott rám Jay.
- Köszönjük. - mosolyogtam rá, miközben Alkony megbökött. - Mi van buci? - kérdeztem tőle mosolyogva.
Ő, csak hozzám bújt.
- Ilyenkor persze cuki vagy! - mondtam és megpusziltam az orrát. - Viszont azért elszöksz idáig otthonról! - mondtam, mire lehajtotta a fejét és legelni kezdett. - Na, ez nem fog bejönni, mert ez az Én technikám, tehát ne is próbálkozz! - mondtam, majd leültem a fűbe és pont úgy feküdtem le, hogy a fejem az orránál legyen. A számhoz nyomta az orrát, mire Én megpusziltam.
- Szépséges vagy! - puszilgattam. - De egy idegőrlő szépség! - mondtam, majd felültem.
Alkony a hajamba fúrta az orrát és azt szaglászta. Én elmosolyodtam, mert mindenki mosolygott rajta. Én felálltam, mire a lovam mellém lépett.
- Most itt nyalizol! - mondtam neki.
- Mi bemegyünk. - mondta Jay.
- Oké, Én kicsit átbeszélem vele a dolgokat. - mondtam.
Mindenki bement csak ketten maradtunk kint. Alkony lefeküdt a fűbe Én, pedig a hasára döntöttem a fejem.
- Ilyet többet meg se próbálj, mert féltelek! - mondtam neki.
Kb. egy órát magyarázhattam a lovamnak, hogy milyen rossz volt. Utána, csak csöndben feküdtem és élveztem a jelenlétét. Ő nyugodtan szuszogott, néha rágcsált egy kis füvet. Én valahogy elaludtam a hasán.
Valaki a nevemet mondogatta, mire felkaptam a fejemet. Jay mosolygott rám a teraszajtóból.
- Gyere, ebédelünk. - mosolygott.
Én mosolyogva ültem föl, majd megsimogattam a lovam és lekapcsoltam a kötőfékről a vezetőszárat. Bementem. Louis a kanapén ült.
- Törpillám! - mondta halkan, édes hangon.
Nekem meglágyult a szívem a hangja miatt és visszafordultam, de keménynek mutattam magam. Megfogta a kezem és óvatosan odahúzott maga mellé a kanapéra.
- Tudod, hogy nem úgy értettem! - mondta halvány mosollyal. - Bízom benned és a lovadban is, csak féltelek! - mondta és megpuszilta az arcom. - És bocsánatot kérek. - folytatta és megint megpuszilt. - És szeretlek. - mondta és megint megpuszilt. - És tudom, hogy vigyázol magadra! - mondta és újabb puszit kaptam.
- Megbocsájtok, de haragszom! - mosolyogtam rá.
- Szeretlek! - mondta és megcsókolt.
- Én is. - mosolyogtam.
Az ebéd már jobb hangulatban telt. Mikor végeztünk, Louisval leültünk a kanapéra.
- Nem jössz ki velem a pupákhoz? - böktem a fejemmel a ló felé.
- Miért? - kérdezte.
- Hiányzol neki, csak nem ment oda, nem engedtem. - mosolyogtam rá.
- Oké, menjünk. - mondta mosolyogva, majd felálltunk.
Louis lépett ki először, majd utána Én. Én nem léptem le a teraszról, csak Louis ment közelebb. Alkony vidáman ügetett Louis felé. Louis megsimogatta, majd a ló hozzá bújt.
- Látod?! - mosolyogtam. - Szeret téged! - mosolyogtam büszkén.
A nap további részét azzal töltöttük, hogy Alkonnyal voltunk. Ernest és Doris nagyon szeretik és Alkony is őket, ahogy az ikreket is. Szinte mindenki a lovammal volt elfoglalva. Közben a kertben sütögettünk is, tehát nagyon jó volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése