Sóhajtva másztam ki az ágyból, majd kicsoszogtam a szobából, át a gyönyörű kék szobácskába.
- Jó reggelt Tommy! - mosolyogtam rá, mire szipogva rám nézett az ágyában fekve, majd elmosolyodott. - Látom, örülsz nekem. - mosolyogtam, majd az egyik széket az ágya mellé tettem és odaültem.
Ő vidáman nézett engem, majd mivel a hátán feküdt, elkezdett átfordulni a hasára, mire kuncogva néztem ahogy küzd, egészen amíg a hasára nem perdült.
- Ügyes vagy. - mondtam büszke mosollyal.
Megint bűvészkedni kezdett, de most felülni próbált. A négykézlábra állás könnyen ment, de utána kezdődött a küzdés. Először próbálta magát valahogy a fenekére lökni, de így csak a sarkára ült, összeakadtak a lábai és hasra esett. Kuncogva figyeltem tovább a bűvészkedést.
A következő próbálkozásnál kinyújtotta a lábait, úgy állt négykézláb és gondolta, hogy majd ha meglöki magát, akkor fenékre esik, de túl nagy volt a lendület és ahogy fenékre esett, eldőlt volna, de lefejelte az ágyrácsot.
Már kezdett elkeseredni és tudtam, hogy ebből sírás lesz, mire felpattantam és karjaimba kaptam.
- Tommy! - mondtam a nevét mosolyogva, miközben ringatni kezdtem és a kis fejét simogattam. - Kicsim, legalább olyan ügyes vagy, mint apád. - kuncogtam, miközben egy puszit nyomtam az arcocskájára.
Kissé elhúzódtam tőle, majd mosolyogva néztem rá. Már nem volt sírás közelében, cukin mosolygott, mire visszatettem a hasára fektetve.
- Na kezdődjön a bemutató. - mosolyogtam, mire nevetett és körülnézett.
Újra négykézlábra állt, de most belekapaszkodott az ágyba, majd felguggolt és lehuppant a fenekére, majd mosolyogva nézett rám.
- Nagyon ügyes vagy! - tapsoltam meg mosolyogva, majd gyorsan kikaptam az ágyból és vidáman a fejem fölé emeltem, mire hangosan kacagott.- Hát ki ez az ügyes nagyfiú? - gügyögtem nagy mosollyal, mire nevetgélt. - Na Picim, gyere. - álltam fel, majd a pelenkázó felé mentem. - Keresünk valami nagyon menő rucit Babóca és reggelizünk! - mosolyogtam rá, majd letettem a pelenkázóra. - Vigyázzatok, hogy ne essen le! - néztem mosolyogva a két kutyára, akik leültek a pelenkázó mellé.
Mosolyogva sétáltam a szekrényhez, majd kiválogattam a ruhát Tommy-nak.
- Na itt vagyok Manó! - adtam oda neki a kombidresszt, mire nevetve rázni kezdte. - Kis rosszaság vagy. - nevettem, miközben kihámoztam a pizsamájából. - Kicseréljük ezt a büdi pelust! - mosolyogtam rá, mire csak nevetett.Kibontottam a pelenkát és egy büdös ajándék fogadott.
- Hű fiam, jó kis kakit toltál nekem. - fintorogtam, mire hangosan kacagott.
Az egész szobában büdös lett Tommy-nak hála, pedig próbáltam gyorsan eltüntetni a bűzforrást.
- Fú, Tommy ez nagyon büdi! - csikiztem meg a csupasz pociját, mire kacagott. - Na ezt most kérem! - vettem el tőle a kombidresszt, mire elkezdett hisztizni. - Tommy! - csikiztem, de nem hatott.
- Itt vagyok. - röppent be Richard, majd a pelenkázó szélére ült és elkezdte piszkálni Tommy-t, aki rögtön mosolygott.
- Kösz, mindig megmentesz. - simogattam meg a papagájt.
- Ez a feladatom. - mondta.
- Kész is vagyunk te Kakikapitány! - mosolyogtam Tommy-ra, majd a kezembe vettem, Richard pedig a vállamra röppent.
A konyha felé indultam, először is a büdi pelenka miatt és reggelizni.
Mikor leértem a konyhába találkoztam Niall-lel.
- Nézd már, Tommy neked küldi! - nyomtam a kezébe a büdös pelenkát.
- Fúj Sarah! - nevetett, majd ledobta.
- Na, fogd meg Kakikapitányt, amíg készítek neki reggelit. - mosolyogtam rá, mire Nialler boldogan vette el.
- Tök furcsa, hogy Louis nem kelt fel a sírásra. - magyarázta mosolyogva. - Tegnap azt mondta, hogy mindig felkel.
- Vagy kamuzott, vagy eljátssza, hogy alszik. - nevettem, miközben Tommy kajáját készítettem.
- Nem olyan minta apa... - bólogatott nevetve, mintha valami titkot mondtam volna neki.
- Ch, nem is várom, hogy az legyen. Szerintem tökéletes apuka. - mondtam mosolyogva. - De miért félsz ettől a gyerek ügytől? Jól elvagy Jenny-vel, Lux-szal, Theo-val, Benji-val, Lucy-val és Tommy-val is.
- Tudom Sarah, de pontosan attól félek, hogy nem leszek elég jó apa. - magyarázta sóhajtva.
- Niall, ez nem erről szól. - ingattam a fejem. - Tudom, hogy a hírnév miatt nagy a nyomás, de szerintem az egyetlen fontos dolog, hogy a feleséged és a gyereked szerint mintaapa legyél és hidd el, hogy az leszel. Niall, sokkal jobb barát voltál, mint Louis, mert sokkal meggondoltabb vagy és te vagy a jófiú! - mosolyogtam rá. - Jegyezd meg, hogy a feleségednek és a gyerekednek mindig te leszel a legnagyobb hős! - mondtam mosolyogva.
- És egyáltalán nem féltetted Tommy-t, amikor Louis-ra hagytad? - kérdezte, mire elnevettem magam.
- Niall, te ismered Louis-t? - nevettem. - Még szép, hogy féltettem. Louis néha a fejét is a farzsebében felejti és kimosom. - mondtam, mire felnevetett. - De most komolyan. - nevettem. - Viszont akármennyire aggódtam a fiam miatt, máskor legalább annyira aggódom Louis miatt. Tegnap nem csak Tommy miatt aggódtam, vagy csak Louis miatt, hanem mindenki miatt. De ez normális, hidd el. Nem emlékszel arra, amikor Roxy-val hazajöttünk?
- De, emlékszem. Louis és Harry olyanok voltak, mint két elvetemült őrült, akiknek elvonási tünetei vannak. - magyarázta nevetve.
- A hetvenedik gyerek után is aggódni fogunk egymás miatt. Ez így jó. - magyaráztam mosolyogva.
- Köszi Sarah, végre valaki mondott valami értelmeset is ez ügyben. - mondta, mire felnevettem.
- Miért, a fiúk csak hablatyoltak, mi? - nevettem, majd a cumisüveggel a kezemben a nappali felé biccentettem, Nialler pedig követett.
- Pontosan. - bólogatott. - Olyanokat magyaráztak, hogy nagyon menő apának lenni, majd Harry megemlítette, hogy egy darabig nincs szex, aztán Louis meg egyetértett vele. Zayn közölte, hogy nem olyan hosszú ideig. Aztán elkezdtek egyszerre beszélni. - magyarázta.
- Megeteted? - nyújtottam felé mosolyogva a cumisüveget, mire meglepetten nézett rám. - A családtagja vagy és megköszönöm, ha megteszed.
- Persze. - bólintott vidáman, majd profin elhelyezte a karjában Tommy-t, aki türelmetlenül vette szájába a cumisüveget.
- Ne higgy nekik, pontosan tudod, hogy nem normálisak. - nevettem, miközben a nappaliban lévő szárítóhoz léptem és elkezdtem leszedni róla a tiszta ruhákat és összehajtogatni őket. - Hidd el, hogy nem hiányzik annyira, ugyanis túl boldog vagy a gyereked miatt, na meg az ember nem azért imádkozik, hanem inkább azért, hogy aludni tudjon. - nevettem.
- Jól hangzik. - nevetett.
- Az összes hülye gondot és rossz pillanatot elsöpri amikor a gyereked csak egy mosolyodtól kacag, vagy csak neked tart előadást. - magyaráztam mosolyogva. - Az én kérdésem viszont az lenne, hogy Louis miért hord egy hét alatt vagy száz más alsót és pólót? - kérdeztem morogva. - Neked nyolc alsód van itt. Mert normális vagy.
- Nem mondta, hogy be szokott kakilni, mint a fia. - nevetett.
- Nekem se. - nevettem. - Viszont jegyezd meg, hogy ha Becky hülyeségek miatt aggódik, állítsd le! - magyaráztam.
- Jó reggelt. - jött le álmosan Jesy.
- Van ott valami? - mutattam a hasára.
- Pizza. - nevetett, mire elnevettem magam.
- Csinálsz nekem egy kávét? - mosolyogtam rá aranyosan.
- Csinálok, de csak mert ilyen jó háziasszony vagy. - nevetett, majd a konyha felé vánszorgott.
- Helló! - jött le nagy mosollyal Roxy a kezében Lucy-val. - Mi van ma, leadjuk a gyerekeket? Jesy, told ide a segged! - mondta, mire elnevettem magam.
- Nem, csak mivel a lusta dög férjem alszik, kellett valaki, aki munkába áll helyette. - mondtam sóhajtva.
- Én is szeretlek. - nevetett Louis a lépcső alján.
- Na, meséld el kérlek Édesem, hogy miért használsz egész héten ennyi ruhát? - mutattam a kupacra.
- Hogy nehogy megund! - vigyorgott.
- A hajtogatást viszont már kifejezetten unom, úgyhogy folytathatod. - vigyorodtam el.
- Ne csináld már Törpi, most keltem fel! - sóhajtott, majd mosolyogva odajött hozzám és egyik kezét vigyorogva a fenekemre csúsztatta és közel húzott magához.
- Remélem tudod, hogy az egyetlen szerencséd, hogy jól nézel ki! - nevettem, miközben puszit nyomtam a szájára.
- Nem hinném, hogy így gondolod. - vigyorgott a fejét ingatva. - Ott van a bizonyíték. - biccentett Tommy felé.
- Jó gének kellettek, nehogy csúnya fiam legyen. - vigyorogtam rá.
- Gonosz vagy. - nézett rám összehúzott szemekkel, de mosolygott.
Én nevetve álltam lábujjhegyre, majd megcsókoltam.
- Tudod, imádtam amikor labda voltál. - mosolygott. - Mi lenne, ha megint az lennél? - harapott alsó ajkába vigyorogva.
- Na jó, azért valahol álljunk le! - szóltam rá, mire csak röhögni kezdett, én pedig eltoltam magamtól. - Ott a fiad és éppen az egyik haverod eteti, szóval hagyjál engem békén! - mondtam mérgesen, de közben ott bujkált a mosolyom.
Louis közben egyre távolodott, majd amikor tökéletes távolságban volt, meglöktem a fenekét a lábammal, mire továbbra is csak nevetett.
- Tudod, hogy szeretlek. - nevetett.
- Tudom. - mosolyogtam rá. - De ez nem válasz mindenre!
- Jól van, na! - nevetett, majd egy puszit dobott nekem.
- Ha megette Tommy, szórakoztasd! - mondtam mosolyogva.
- Nem úgy volt, hogy elmegyünk vásárolni? - kérdezte Jesy.
- Mit veszünk? - kérdeztem.
- Te például Tommy tápot akartál, de főzni is kéne lassan, meg Lucy-nak is kell kaja. - magyarázta Harry.
- Oké, akkor cseréld ki a pelenkáját, adj rá valami nadrágot és pakold össze a kék vízilovas táskát. - néztem Louis-ra.
- Rendben, megyek. - sóhajtott, majd kezébe vette a fiát és mosolyogva vitte fel.
A hatalmas bevásárlás hatalmas rendetlenséggé és őrületté alakult át. Mindenki össze-vissza mászkált, Lucy, Tommy és Benji is felpörögtek, de közben Lucy-nak és Tommy-nak is aludnia kellett volna, szóval mondhatni szörnyű volt.
- Jó, figyelj, maradj kint a fiaddal, megveszem a cuccokat. - adtam Louis kezébe Tommy-t, aki éppen akkor nem üvöltött.
- De miért nem rakjuk be a babakocsiba? - mutatott rá.
- Azért Tommo, mert szegény gyerek hulla fáradt és már hisztis. - magyaráztam.
- De belerakjuk és eltologatom. - mondta.
- Üvölteni fog, mert nem alszik, túl sok itt neki az ember, viszont nagyon fáradt. - mondtam.
- Oké, megértettem. - bólintott, majd biztatóan rám mosolygott, mire sóhajtva elmosolyodtam.
- Megyek veled. - ugrott mellém Becky mosolyogva.
- Oké. - mosolyogtam rá, majd megindultunk az élelmiszer bolt felé.
A boltban közben kitaláltuk, hogy mit is akarunk főzni, majd utána kezdtünk válogatni. Mikor végre mindennel kész voltunk, végre fizettünk és a hatalmas szatyrokkal indultunk a csapat felé.
Tommy elaludt Louis kezében, mire elmosolyodtam, majd Liam és Niall átvették a cuccokat, ugyanis Harry kezében Lucy szuszogott már régóta, Zayn Benji játékos szatyrát, míg Lola Benji kezét fogta.
Mikor végre elértünk a kocsikhoz, elkezdődött a bepakolás. Louis autójába tettünk egy szatyrot és a babakocsinkat, hozzánk ült Liam és Jesy. Harry-hez két szatyor ment és a babakocsijuk, utasnak pedig Niall és Becky, míg Lola-ékhoz ment 3 szatyor és Benji játékai.
Ahogy Louis óvatosan megpróbálta betenni Tommy-t az ülésébe, természetesen felkelt és rögtön bőgni kezdett.
- Fiam! - sóhajtottam.
Louis óvatosan bekötötte, majd már gyorsan be is ült, én pedig mellé.
- Bocsi. - nézett mosolyogva Louis Liam-re és Jesy-re.
Louis gyorsan indult, ugyanis Tommy szeret kocsikázni, olyankor mindig alszik.
- Tommy, indulunk! - mondta neki mosolyogva Jesy, miközben elkezdte simogatni a fejecskéjét.
Liam rögtönzött dalt kezdett énekelni, aminek a témája csupán annyi volt, hogy elindultunk és megyünk, viszont Tommy-nak tetszett, majd Jesy is beszállt és végül mi ketten is.
Sajnos mire Kakikapitány végre elaludt, megérkeztünk és folytatódott az üvöltés.
- Pakoljatok be, elviszem lefektetni. - sóhajtottam, mire Louis egy puszit nyomott az arcomra, én pedig kipattantam a kocsiból.
Rögtön kiszedtem az autóból, majd a házba siettem vele. Természetesen végig üvöltött, akkor is, amikor kicseréltem a pelenkáját, de legalább hamar elaludt. Sóhajtva léptem ki a szobájából, becsuktam az ajtót, majd megrohantak a kutyáim. Mosolyogva dögönyöztem meg őket és utána lefelé indultam. Lou a nappaliban volt, éppen huppant le a kanapéra, mire mosolyogva mellé ültem.
- Alszik a Maki! - öleltem meg fáradt mosollyal.
Elmosolyodott, majd oldalról ő is átölelt.
- Olyan rég voltunk kettesben. - mosolygott, majd még közelebb húzott magához.
- Hármasban sokszor vagyunk. - mosolyogtam rá.
- Igen és ez tök jó. - nyomott puszit a számra, amit viszonoztam, majd mielőtt elhúzódott volna, megcsókoltam.
- Miért nem tudok haragudni rád? - néztem végig rajta szeretetteljes vigyorral, amit egy pimasz vigyorral díjazott.
- Mert túl ennivaló vagyok! - nevette el magát.
- Látod, ezen még te is nevetsz. - nevettem.
- Aranyos vagyok, ez tagadhatatlan. - vigyorgott rám. - Meg azért elég szexi és ne tagadjuk, hogy apukának se vagyok rossz... - folytatta az egójának növelését. - Ja és az ágyban... - vigyorgott, miközben végignézett rajtam. - Nem is kell említenem, úgyis tudod. - kacsintott.
- Igazi főnyeremény vagy, nem? - nevettem.
- Pontosan. - bólintott, majd megcsókolt.
- Szeretlek. - mondtam mosolyogva, miután elváltunk egymástól.
- Én is Törpilla! - húzott még közelebb.
- Itt imádat folyik? - nevetett Becky.
- Pontosan. - nevettem el magam.
- Elfáradtam ma. - gondolta végig Louis.
- Igen? - húztam fel a szemöldököm. - A vásárlásban?
- Igen. - bólintott vigyorogva. - Holnap, ígérem felkelek reggel és elintézem.
- Mi lenne, ha ketten kelnénk fel? - mosolyogtam rá.
- Oké. - nyomott puszit az arcomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése