- Nagyon jó kettesben lenni! - puszilta meg a homlokom.
- Egyet értek! - mosolyogtam.
Ekkor megcsörrent Louis telefonja.
- Utálom! - mondta, majd elvette az éjjeli szekrényről.
Tök cuki volt, ahogy koncentrált a vonal másik végén lévő ember mondanivalójára.
- Aha... tök jó... majd megyünk... nem izgat... ne meséld el... totál fölöslegesen pazarlod rám a hangod!... na szia! - mondta és letette.
Én kuncogva dőltem csupasz mellkasára.
- Hazza volt. - mondta.
- Bunkó voltál vele. - mondtam és kis köröket rajzolgattam az ujjammal a hasára.
- El akarta mesélni, mit csináltak Roxyval este! - mondta a szemét forgatva.
Én elnevettem magam, majd felnéztem Louisra.
- Ugye tudod, hogy mennyire szép vagy? - kérdeztem.
- Csak nem hozzád képest! - mondta, mire felnevettem.
- Fogadjunk, hogy hamarabb ráveszlek, hogy elismerd, mint te engem! - mosolyogtam huncutan.
- Oké! - mosolygott.
Én felültem, majd egyik lábamat átlendítettem a másik oldalára, így a csípőjén ültem. Óvatosan a mellkasára tettem a kezeim, majd lassan lehajoltam hozzá és megcsókoltam. Elmosolyodtam, majd kínzó lassúsággal a füléhez hajoltam.
- Igen is szép vagy! - suttogtam és a szám a füléhez ért.
Szemeit csukva tartotta, libabőrős lett. Én elmosolyodtam, majd lecsúsztattam a számat a nyakára, de végig érintettem a bőrét. A nyakát csókolgattam, így haladtam a másik füléig.
- Ismerd el, hogy szép vagy! - súgtam és, mikor a szám beszéd közben a füléhez ért, megborzongott. - Gyerünk! - súgtam végig huncut, vagy inkább gonosz mosollyal.
Lassan lejjebb csúsztam és megint a nyakát csókolgattam. Újra áttértem a fülére is elmosolyodtam, mert szemeit összeszorította.
- Mond ki! - mosolyogtam és megint megborzongott. - Édesem, mindenki tudja, mond ki! - súgtam, majd elmosolyodtam, így megint a füléhez értem és megborzongott.
- Szép vagyok! - mondta, majd hirtelen fordított a helyzetünkön.
Én önelégülten mosolyogtam rá.
- Hogy lakhat egy ilyen angyali testben ilyen huncut és pimasz lány? - kérdezte, miközben lehúzta rólam a pólót.
- Megtanulhattad volna, hogy tudok újat mutatni! - mosolyogtam huncutan.
- Azt hiszem, most Hazzáék várnak majd ránk. - mosolygott és megszabadított a bugyimtól is.
- Azt hiszem, most nem igazán tud érdekelni! - vigyorogtam...
Csengetésre ébredtem, Lou mellkasán. Játékosan megharaptam, mire elnevette magát.
- Tudod, nem is rossz elismerni, hogy szép vagyok! - kacsintott.
- Legalább megjegyzed! - mosolyogtam, majd megint csengettek.
Én kimásztam Lou mellől, felvettem a bugyim, majd a pólómat kerestem, de nem találtam.
- Ezt kölcsön veszem! - húztam ki a szekrényből az egyik pólóját, majd magamra húztam.
Megálltam a tükör előtt, majd a hajamat megráztam. Az illető az ajtó előtt, még mindig a csengőn könyökölt. Idegesen bevágtam a szobám ajtaját, majd kitrappoltam az előszobába. Kivágtam a bejárati ajtót. Harry, Roxy, Jesy és Liam álltak előttem. Természetesen Harry könyökölt a csengőn.
- Agybajt kapok a csengőtől! - mondtam, majd kirohantak a kutyáim.
- Jól aludtál? - kérdezte Jesy.
- Ameddig valaki, nem aludt el a csengőn, igen! - néztem mérgesen Harryre.
- Merre van Louis? - kérdezte.
- Még mindig nem hiszem, hogy kíváncsi az estétekre! - mondtam.
- Hol van? - kérdezte.
- Szobámban. - mutattam az ajtóra.
Én kitrappoltam a konyhába, majd töltöttem magamnak egy kávét. Tele nyomtam tejszínhabbal, majd a számba is nyomtam egy hegyet.
- Látom, ébreszted magad! - nevetett Liam.
Én, csak bólogattam, mert a szám tele volt habbal.
- Harry, zaklatsz! - jött ki Louis a szobámból boxerben.
- Várjunk, összeraktam a képet! Nem akartalak megzavarni titeket, így már érthető miért ideges a hölgy! - nézett rám.
- Aludtam! - mondtam, de tele volt a szám tejszínhabbal, így elég érdekesen hangzott.
- Azt mondta, hogy aludtam! - mondta nevetve Roxy.
Én, csak bólogattam.
- Ne tagadd! - nevetett Harry.
- De tényleg aludtam! - mondtam, mivel már lenyeltem a habot.
- Aludt. - mondta Lou.
- Akkor miért volt a pólód a szekrényedre akadva? - kérdezte.
- Ott van? - kérdeztem csodálkozva.
- Elárultad magad! - nevetett Liam.
- Nem árultam el magam! - mondtam és mosolyogva összefontam a karjaim.
- Na, akkor magyarázd ki! - mosolygott kíváncsian Jesy és a pultra könyökölt.
- Igazat mond! - mosolygott Louis, közvetlen mögém lépett úgy, hogy csupasz mellkasa hozzám ért, majd az egyik hajtincsemmel játszott, ami miatt mérgesen néztem fel rá, így kicsúszott az ujjai közül a hajam.
- Ne borzolj össze jobban! - mondtam neki durcásan, mire elnevette magát.
- Tehát, miután a pólót eldobtam, aludtunk. - mondta Lou helyettem.
- Nem hiszem! - nevetett Roxy.
- Már nem rögtön utána! - mondta, Tommo, majd elindultam a szobámba, de Louis meghúzta a hajamat.
- Aú! - néztem vissza rá dühösen.
Mikor Hazza mellett mentem el, direkt összeborzolt.
- Harry, nem vicces! - mondtam, majd lábujjhegyre állva Én is összeborzoltam.
- Tudod, nem Zayn vagyok! - nevetett, majd megrázta a haját, hátra dobta és tökéletes volt.
- Én sem! - mondtam mosolyogva, megráztam a fejem, majd hátradobtam.
Beszaladtam a szobámba, majd rájöttem, hogy nem tudom, mit keresek Én ott? Nevetve kimentem.
- Elfelejtetted, mit akartál? - nevetett Roxy.
- Aha. - nevettem. - De te honnan tudtad? - kérdeztem.
- Onnan édes drága bogaracskás csillagos angyalom, hogy évek óta egymás nyakán lógunk! - vigyorgott, miközben megölelt.
- Micsoda név! - nevetett Liam.
- Na Harry, neked is van ilyen cuki beceneved? - kérdeztem fölényesen.
- Ilyen biztos nincs! - nevetett.
- Mert engem jobban szeret! - mondtam és Roxyt magamhoz szorítottam, mint egy macit.
- Nem igaz! - mondta halkan, de a többiek is hallották.
- De! - mondtam, mire kuncogott.
- Igen! - mosolygott, majd megfordult a többiekkel szembe.
- Nem hiszem. - nevetett Hazza.
- De igen! - mondtam és Roxy hátára ugrottam.
- És Louis? - kérdezte Jesy, aki nevetve nézett minket.
- Ja, Ő a második. - rántottam vállat.
- És Én, meg Becky, meg Lola? - kérdezte Jesy.
- Ja, igen...- számoltam. - Akkor Ő az ötödik. - mosolyogtam huncutan.
- Mi? - jött ki a konyhából Tommo.
- Így van! - vigyorgott rá Roxy, majd letett.
- Sarah! - dobta felém a tejszínhabot Liam.
- Köszönöm! - villantottam meg a mosolyom. - Nem megyünk valahova? - kérdeztem, majd egy hatalmas adagot nyomtam a számba.
Roxy szájába is nyomtam, majd egymásra néztünk és mindketten nevetni kezdtünk.
- Ne köpjétek ki! - nevetett Jesy.
- De tényleg ne, mert takarítani kell! - nevetett Louis.
- Segítek rajtad! - mondta Harry, Roxyhoz ment, majd megcsókolta.
A csók után, mi már csak annyit láttunk, hogy Roxy habtornya fele akkora, mint volt. Louis megindult felém, de Én nevetve tettem ki magam elé a kezem és hümmögtem. Mikor közelebb ért, szaladni kezdtem és közben próbáltam gyorsan lenyelni a habot. Louis a bejárati ajtónál sarokba szorított. Jött az egész bagázs, hogy megnézze mi sül ki belőle. Én gyorsan lenyeltem.
- Gondoltam, hogy nem hagy belőle! - nevetett Roxy.
- Nem, nem ad senkinek az édességből! - nevetett Jesy.
Én megráztam a fejem, majd a kezemben lévő flakonból nyomtam a számba. Louis meg akart csókolni, de az orrára nyomtam egy hegyet.
- Okos, szerinted elérem? - nevetett, majd az ujjával szedte le és az arcomba kente.
Én nevetve fújtam arcon. Louis szaladni kezdett Én, pedig kergettem a tejszínhabbal. Hirtelen megfordult, majd megint nyomtam egy adagot az arcába. Közelebb jött, majd leszedett az arcáról tejszínhabot és az enyémre kente.
- Oké, elég! - vette ki a kezemből Liam.
- Menjetek arcot mosni! - terelt a fürdő felé Jesy.
Megmostuk az arcunk, majd kibattyogtunk. Mikor kiléptem, valaki hívott telefonon. Gyorsan felvettem, de azt nem néztem, hogy ki hív.
- Haló! - szóltam bele.
- Szia hercegnőm! - mondta Jack, mire felnevettem.
- Mizu van? - kérdeztem.
- Semmi különös, veled? - kérdezte.
- Nem, semmi! Pontosabban, de! - mondtam vidáman.
- Na, mi? - kérdezte nevetve.
- Képzeld, voltam foci edzésen! - mondtam büszkén.
- Aludtál? - kérdezte unottan.
- Nem! - mondtam mosolyogva.
- Kamuzol! Senki nem vesz rá! - mondta komolyan.
- De, neki hamarabb sikerült, mint neked! - nevettem.
- Ki az a varázsló, akit ki kell kérdeznem? - kérdezte.
- Louis! - mondtam nevetve.
- Aha... gondolhattam volna! - mondta. - Játszott? - kérdezte.
- Igen, de most úgy csinálsz, mintha ez akkora történés lenne! - nevettem.
- Mert az! - mondta. - De most mennem kell, mert itt van a barátnőm. - mondta.
- A kid? - kérdeztem meglepetten.
- Jól hallottad, van egy barátnőm. - mondta és hallottam, hogy mosolyog.
- Komolyan van barátnőd? - kérdeztem hatalmasra nyílt szemekkel.
- Igen, van! - nevetett.- Be kell neki mutatnod! - követeltem sikítva.
- Gyere át! - mondta.
- Oké, veszem a gatyám! - kiabáltam.
- Lassíts, ne siess ennyire! - nevetett.
- Látnom kell a nőszemélyt! - mondtam és letettem.
Gyorsan berohantam a szobámba, majd kivágtam a szekrényem ajtaját. Villám gyorsan kaptam ki ruhákat, majd magamra rángattam. Berohantam a fürdőmbe és nem túl erősen kisminkeltem magam és hajamat is megfésültem. Mikor végeztem, megnéztem magam, megráztam a hajam, így a tincseim, mint mindig össze-vissza lógtak, természetesebben nézett ki így. Magamra kacsintottam, majd elnevettem magam. Kiléptem, majd siettem az előszobába. Felhúztam a cipőm, a telefonomat a farzsebembe csúsztattam és nyitottam volna az ajtót, mikor hirtelen valaki visszanyomta az ajtót. Mikor megláttam az imádott tetoválásokat elmosolyodtam, majd a másik kezemmel megkerestem az illető másik kezét, mindkét karját a csuklójánál fogtam, majd közelebb húztam magamhoz, hogy hozzám simuljon, így előttem összefogta a két kezét.- Hova mész törpilla? - kérdezte, majd megpuszilta a fejem tetejét.
- Jackhez, mert talált magának egy normális barátnőt! - mondtam vidáman.
- Siess vissza! - mondta, szembe fordított magával, majd homlokát az enyémnek döntötte.
- Hiányozni fogok Boo? - kérdeztem mosolyogva.
- Nagyon Pilla! - nevetett és szorosan magához ölelt.
- Befejezted? - morogtam a mellkasába.
- Miért, zavar? - nevetett.
- Egy cseppet! - nevettem, miközben megcsíptem az oldalát.
- Tommo, nem ártana felvenni egy pólót! - mondta hátulról Liam.
- Miért? - kérdezte értetlenül.
- Csak nézd meg a hátad! - nevetett Jesy.
- Én megyek is! - nevettem, mert tudtam, hogy a karomlásaimról van szó.
Gyorsan kislisszoltam az ajtón, majd sietve megindultam Jackhez. Éppen, hogy leértem a lifttel, jött egy üzenetem. Louis küldött egy képet a hátáról. Én nem válaszoltam, mire írt.
Nem tudod, hogy mi lehet ez? - írta, mire elnevettem magam.
Fogalmam sincs, megcsalsz?! - írtam.
Nem! Nem fordulhat elő, hogy te voltál?
Dehogy! Ártatlan vagyok!
Aha... majd ha hazaértél megbeszéljük...
Benne vagyok :DMire ezt megtárgyaltuk, megérkeztem Jack lépcsőházába. Beütöttem a kapukódot, majd a lifthez mentem. Gyorsan felértem, nem volt társaságom, majd kopogtam Jack ajtaján. A legjobb haverom nyitott ajtót.
- Tényleg gyors voltál! - nevetett és megölelt.
- Tudom! - ölelgettem.
- Gyere! - fogta meg a kezem és beljebb húzott.
A nappaliba belépve egy dekoratív, szép, barna hajú lány ült a kanapén, haspólóban. Nagyon vagánynak tűnt, az Én "ártatlan bárány vagyok" külsőm mellett, meg főleg.
- Sarah, Ő a barátnőm Kylie! Kylie, a legjobb barátom, más néven húgom, Sarah! - mutatott be egymásnak.
A lány jelleme is olyan volt, mint Ő maga, ez beszélgetés közben kiderült. Fél órát beszélgettem vele, majd el kellett mennie dolgozni.
- Szimpatikus? - kérdezte Jack.
- Viccelsz?! Halál vagány, barátságos és gyönyörű! Vigyázz rá! - mosolyogtam.
- Annyira örülök! - ölelt meg.
- Na, fejezd be! - nevettem.
- Te mit csináltál ma? - kérdezte mosolyogva.
- Nem tudom, érdekel-e! - nevettem és hátradőltem a kanapén.
- Szóval valami Louisval, mesélj! - vigyorgott.
- Mutatom! - mondtam, majd felálltam és kivettem a telefont a farzsebemből.
Megkerestem a képet, majd a kezébe adtam. Felröhögött, majd vizsgálni kezdte.
- Meg sem kérdezel, fáj-e Louisnak! - nevetett.
- Miért, annyira durva?! - kérdeztem.
- Túl fogja élni! - nevetett. - De azért nem semmi! - nézte, majd visszaadta.
- Megyek is, mert várnak! - mondtam, majd visszatettem a telefonom a farzsebembe.
- Jól van, de húzd be a karmaid! - nevetett, majd megölelt és mentem is.
Úton haza, elég hideg szél fújt, ezért siettem. Mikor beértem a lakásba, Roxy lépett elém.
- Ezt, hogyan? - nevetett és a konyha felé mutatott.
- Na jó, akkor itt is ez a téma! - forgattam a szemem, miközben lerúgtam a cipőm.
Bementem, de mindenki a nappaliban ült.
- Hogy néz ki Jack barátnője? - kérdezte Louis.
- Van? - nézett rám nagy szemekkel Roxy.
- Igen és szégyenlem magam! - mondtam. - Komolyan! Hosszú barna haj, nagy kék szemek! Haspóló, tökéletes alak, izmos has! Vagány stílus! - mondtam.
- Komolyan?! Ne már! - mondta Jesy.
- De! Elsüllyedhetek mellette! Ültem csöndben, hallgattam, ahogy magáról mesélt és el voltam képedve! - mondtam.
- Jack megérdemli? - kérdezte Jesy.
- Nagyon remélem, ha megcsalja, agyonverem! - mondtam.
- Nálad biztos nem szebb! - puszilta meg az arcom Lou.
- Haha! Egyszer látnád, mind utána futnátok! - mutattam a három fiúra.
- Ez nem igaz! - mondta Hazza.
- Ó, dehogynem! - mondtam bólogatva.
- Nem és kész! - ölelt át hátulról Louis. - Soha nem cserélnélek le senkire! - mondta és megpuszilt a fülem mögött.
Én kuncogtam.
- Ó, egy gyenge pont?! - kérdezte Louis mosolyogva és megint megpuszilta.
Mikor Louis elhúzódott tőlem, megcsörrent a telefonja. 5 perc múlva szomorúan jött ki a szobámból.
- Edzésem lesz! - mondta.
- Elmenjek? - kérdeztem mosolyogva.
- Ha van kedved! - mosolygott.
- Oké! - mosolyogtam.
- Ti? - kérdezte a többieket.
- Kihagyjuk! - mondták egyszerre.
Lou 10 perc alatt készen lett, majd elindultunk.
- Kire fogod a hátad? - kérdeztem.
- Rád! - puszilta meg az arcom.
- Kösz! Egy focicsapat fogja tudni, hogy Én voltam! - mondtam a szemem forgatva.
- Ne szégyelld! - mosolygott pimaszan.
Én elnevettem magam, majd csöndben voltunk. Elfoglaltam a tegnapi helyem, majd vártam, hogy Lou pályára lépjen. Mosolyogva néztem végig az edzést, majd a végén odamentem az öltözők elé.
- Ügyes voltál! - mosolyogtam Louisra.
- Édes vagy, mikor figyelsz! - nevetett Én, pedig a nyakába ugrottam.
- Fúj! - mondtam és elengedtem.
- Mondja a kis lovas! - nevetett.
- Az más! - nevettem és megcsókoltam.
- Mindjárt jövök! - mondta, majd bement az öltözőbe.
Én megvártam előtte, majd mikor kilépett, mosolyogva mellé léptem. Megfogott a derekamnál és magához rántott. Én elnevettem magam. Az autóban azt mesélte, hogy mit szóltak a hátához a csapattársai. Mikor hazaértünk, Ő is és Én is fáradtak voltunk. Lezuhanyoztunk, majd befeküdtünk az ágyba.
- Fordulj hasra! - parancsoltam.
- Minek? - kérdezte.
- Gyerünk! - mosolyogtam.
Louis tette, amit mondtam. Én ráültem a fenekére, majd lehajoltam a hátához. Megpusziltam az egyik karmolás kezdetét, mire kirázta a hideg. Én kuncogtam, majd folytattam és minden karmolást végig puszilgattam. Mikor végeztem, megsimogattam Louis hátát, majd mellé feküdtem.
- Annyira édes vagy! - mosolygott, a hátára fordult, majd átölelt.
- Most éppen miért? - kérdeztem.
- Azért, mert így vigyázol rám és aggódsz! Pedig, nem fáj, csak egy kicsit! - mosolygott. - Viszont megérte! - vigyorgott.
- Aludj! - csókoltam meg, majd a mellkasára tettem a fejem és úgy aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése