3. évad 40. rész - Minden hiba megérte

SZIASZTOK! NOS SOSEM HITTEM VOLNA, HOGY EZ IS ELJÖN EGYSZER. FŐLEG AZT NEM, HOGY ILYEN HAMAR, DE ELÉRKEZETT. EZ A RÉSZ AZ UTOLSÓ EBBEN A BLOGBAN. REBEL/SARAH ÉS LOUIS SZERELMÉNEK TÖRTÉNETE IGENCSAK RÉGEN KEZDŐDÖTT EGY ÖLELÉSSEL. EZ VOLT AZ ELSŐ TALÁLKOZÁSUK. NEM GONDOLTAM VOLNA, HOGY VALAHA IDE JUTUNK.
ROXY ÉS HARRY EGYETLEN KISLÁNYA LUCY STYLES. NEM TUDOM EMLÉKEZTEK-E MÉG RÁ, DE REBEL JÓVOLTÁBÓL SZERETTEK EGYMÁSBA. 
LIAM ÉS JESY HAMAR EGYMÁSRA TALÁLTAK ÉS SZERELMÜL GYÜMÖLCSE MARY PAYNE. 
NIALL ÉS BECKY AKIK ELŐSZÖR HÁZASODTAK ÖSSZE ÉS KÉT FIUK CONNOR ÉS TIM
ZAYN ÉS LOLA, AKIKNEK ELŐSZÖR ÉRKEZETT A GYEREK NEM IS TERVEZETTEN, MAJD BENJI MINDENKI VILÁGÁT FELVIDÍTOTTA. 
JACK AZ ÖRÖKÖS CSÁBÍTÓ, AKI VÉGÜL LOUIS TESÓJA, FIZZY MELLETT KÖTÖTT KI, MINDIG SARAH LEGJOBB BARÁTJA LESZ. 
RICHARD SAJNOS A GYEREKEK ÉRKEZÉSE UTÁN PÁR ÉVVEL LÉPETT KI A CSALÁD ÉLETÉBŐL ÉS MINDENKI LELKÉBEN OTT LESZ. 
MÁLNA ÉS BARNEY BEARANYOZZÁK AZ ÉLETÜKET ÉS IZGALMASSÁ TESZIK AZT.
LOUIS ÉS SARAH EGYMÁSRA TALÁLTAK ÉS MÁR NINCSENEK TITKAIT EGYMÁS KÖZÖTT. TOMMY, EMMA ÉS KYLIE TOMLINSON ARANYOZZÁK BE SZÜLEIK ÉLETÉT. 
* Louis szemszöge *

Mi sem csodásabb, mint amikor arra ébredsz, hogy egy éles hang sikít, majd a következő hang, hogy rögtön melletted sírni kezd egy kisbaba és végül az emeleten bevágódik egy ajtó. 

-   Jó reggelt csillagom... - sóhajtottam, majd az oldalamra fordultam. 

A kislányunk hatalmas kék szemekkel nézett rám, majd mikor elmosolyodtam, ő is így tett és a nagy sírásból már csak óvatos hüppögés maradt. 

-   Apa! - üvöltött Tommy valahol a folyosón. 

-   A bátyád nem képes nélkülem élni, bocsi Pici. - nyomtam puszit a homlokára, majd kimásztam az ágyból, a kezembe vettem a kislányt és úgy léptem az ajtóhoz. - Mi az Tommy? - mosolyogtam az első osztályos kisfiamra. 

-   Lucy nem játszik velem, Benji alszik, Connor és Tim fociznak Málnával és Barney-val, Mary pedig tudod hogy Liam-mel van. - magyarázta.
-   Oké, akkor már csak azt meséld el, hogy hova tüntetted el a húgod? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-   Ott a kezedben! - mondta, miközben elvigyorodott.
-   Vicces vagy fiam. - forgattam a szemem elmosolyodva. - Te is tudod, hogy nem Kylie-ra értettem. - pillantottam le az egy éves kisbabára a karomban. - Emma hol van?
-   Itt vagyok Apa! - hallottam a csilingelő hangját és hirtelen megjelent előttem egy kisautóval a kezében.
-   Jó reggelt Hercegnőm!
Hat éve nem voltak nagyobb veszekedések, ami csodálatos. Liam és Jesy is kibékültek hamar és ennek bizonyítéka Mary Payne. A két éhenkórász nevetgélős szöszi kisfiú, - vagyis Connor és Tim - a Horan házaspár éjszakai életének gyümölcse. Lola és Zayn esete egy kissé különlegesen alakult és az az év eléggé megrázta a család életét. Benji 5 éves volt, Lucy és Tommy pedig három, míg Mary és Connor egy , Tim pedig pár hónapos volt. Ők nem nagyon értették, hogy Lolának nem lehet több gyereke, csak Benji annyit, hogy nem lehet tesója. Törpillát, Lolát, de a legjobban Zayn-t rázta meg. Sokáig tartott összekapirgálni a földről, sőt emiatt nagyon sokat veszekedtek és a válás küszöbén voltak, de elintéztük. Ami még mély pont volt mindenki életében, amikor elvesztettük Richard-ot. Tommy is sokat sírt, nem beszélve Sarah-ról, aki éppen Emmával volt terhes, szóval ez is dobott az ügyön. Ráadásul a kesergés miatt a feleségecském kicsit elhagyta önmagát, kevesebbet evett, többet hányt, így Emmával is gondok voltak, koraszülöttnek számított súlya miatt, viszont szerencsére ezt behozta már bőven. Aztán Mary-vel nem volt semmi gáz szerencsére, Liam-ék megérdemelték, Liam nagyon sokat volt kórházban kiskorában. Horan-éknél annyi volt, hogy Tim nem akart enni, de semmi különösebb.
-   Louis, én nem bírom tovább a nők nélkül! - sóhajtott rám nézve Nialler.
-   Na ne mondd! - ásítottam.
-   Apuci! - ölelte át a lábam Emma nagy mosollyal. - Mikor jön Anya?
-   Reméljük nemsokára. - nyomtam puszit a fejecskéjére.
A piszkos, hosszú és nehéz reggeli készítés után összeszedtük a gyerkőcöket. Szerencsére már mindenki tud enni rendesen - már ami ennyi gyerekkel és két kutyával rendesnek nevezhető - kivéve Kylie. Őt etetőszékbe tettem, míg a többiek leültek és mind elkezdtünk falatozni.
-   Apa! - kiabált rám Kylie, amikor egy falatot a saját számba tettem.
-   Jól van Kylie! - nevettem el magam, majd a szájába nyomtam a villát.
-   Lucy, ne dobáld a kekszet Tommy kakaójába! - szólt rá Liam.
-   De finom! - dobott Tommy is egyet Lucy-jéba.
-   Kislányom, hogy esztek? - nézett rá felhúzott szemöldökkel Hazza.
-   Hagyd őket! - mondta Niall teli szájjal, mire a gyerekeire pillantottam, akiknek szintén teli volt a szájuk és egymáson nevettek... a Horan pasik...
A jelent figyeléséből az ébresztett fel, hogy Zayn felpattant, majd az arcomhoz repült egy műanyag tányér, míg a sárga krém végigfolyt az arcomon, a mellkasomon, az alsómon és a combomon is.
-   Kylie, anyádtól örökölted a türelmetlenségedet! - mondtam mérgesen.
-   Tommo, nyugi! - nevetett Niall, mire elmosolyodtam és rájöttem, hogy tényleg vicces, így én is nevetni kezdtem, majd a végén már az egész család nevetett.
Nos a nap folyamán rengeteg mindent csináltunk. Takarítottunk, gyerekeket terelgettünk, Kylie-t altattunk, Kylie-t etettünk, folytattuk a takarítást, majd vacsorát főztünk. Mármint Harry és Niall főzött, míg mi azzal küzdöttünk, hogy az összes gyereket eltávolítsuk a konyha közeléből, miközben terítettünk is és az asszonyok még mindig nem értek haza.
Amint kész lett a vacsora mindenki leült enni és elkezdtem etetni Kylie-t miközben én is enni akartam.
-    Sziasztok! - hallottuk ahogy egyszerre köszöntek a csodás feleségeink, majd rögtön Törpikém szemeit kerestem, amit meg is találtam, majd éreztem, ahogy nekem csapódik egy műanyag kanál oldalról és a benne lévő étel végigfolyik rajtam.
-   Kylie, ezt befejeztük! - vettem el előle sóhajtva a tálat, majd letettem az asztalra.
-   Milyen apai teher alatt vagy te Nyuszi? - lépett elém mosolyogva Sarah, majd egy csókot nyomott a számra, amit rögtön viszonoztam.
-   Anya! - nyafogott Tommy, mire Sarah elmosolyodott, majd végigsimított az arcomon és egy puszit nyomott az etetőszékben ülő Kylie arcára, majd Emmácskához lépett.
-   Szia Kicsim! - puszilgatta, miközben a kislány is magához ölelte.
-   Anya! - szaladt oda hozzá és magához ölelte Tommy is.
Sarah rögtön felkapta az ölébe, majd puszilgatni kezdte.
-   Fürödtetek már? - mosolygott.
-   Nem. - mondta mosolyogva Emma.
-   Megettétek? - mosolygott és végignézett a tányérokon.
-   Igen Anya. - nézett fel rá mosolyogva Tommy.
-   Na, akkor menjetek fürdeni! - mondta.
-   És te? - nézett rá Lucy.
-   Én felnőtt vagyok. - csípte meg az orrát mosolyogva.
A gyerkőcök elvonultak fürdeni így mi is megvacsoráztunk, majd mindenki elment puszikat osztani, altatni ilyesmik.
Mikor Sarah belépett a hálószobánkba, én már ott fetrengtem.
-   Milyen volt ez a hét? - mosolygott, miközben becsukta az ajtót, majd elkezdte kigombolni a blúzán a gombokat sorban.
-   Hiányoztál. - mosolyogtam rá, miközben 'majd kieső szemekkel néztem, ahogy feleségem melltartóját egyre inkább szemügyre vehetem.
-   Te is. - mosolygott rám, majd végignézett rajtam és szeme megakadt a répakrémes alsómban lévő dudoron.
A blúzt csak úgy a földre hajította és kikapcsolta a melltartóját, amit vigyorogva dobott a háta mögé, majd odajött hozzám és mosolyogva mászott fölém.
-    Szeretlek! - néztem fel rá mosolyogva. - Életem legokosabb döntése az volt, amikor megcsaltam Eleanor-t. - nyomtam csókot a szájára, ami kezdett elmélyülni, miközben tökéletes testét kezdtem simogatni. 

Helyzetjelentés

Sziasztok! Az van, hogy élek. Bloggeren nem nagyon vagyok mostanában aktív, mint inkább egyáltalán nem, viszont Wattpadon (profilom) elég aktív vagyok és ott is van több könyvem köztük egy befejezett. Igazából mindent összegezve azt tudnám mondani, hogy akár mennyire imádom ezt a blogomat, egyszerűen már nem igazán van ihletem. Nem szeretném elhanyagolni, viszont sajnos ez történik vele. Nem tudom ki van még meg ki nincs és itt nem is ismertek annyira, talán Wattpad-on többet tudnak rólam az olvasóim. Na meg ha kommentelni nem nagyon szeretnek akkor egy Vote-ot azért gyakran nyomnak rá. Meg ott ugye látom, hogy hány szavas az adott bejegyzés és valójában rövid részekkel ezt a blogot is tudnám folytatni, viszont nem akarom, hogy a minőség rovására menjen az, hogy bűntudatom van a blog és az olvasók miatt. 
Sokszor csináltam már olyat, hogy kérdezgettem, hogy hányan vagyunk stb. szóval most nem ez lesz. Most azt szeretném kérni, hogy írjatok kérdéseket. Bármiről, bármilyen témában, szívesen kifejtem a véleményem, őszintén leírom, ha valaki olyasmi témát érint, amit esetleg nem szeretnék kifejteni nem teszem ki, de a kommentjére válaszolva leírom neki, hogy miért nem. Szóval most annyit szeretnék, hogy kérdezzetek. Bárki, bármit, bármennyit, bármiről! 

3. évad 39. rész

Egy hónappal később kopogtak az ajtón. Nem volt nálam senki, Tommy-t éppen akkor altattam el. Az ajtóhoz siettem a pizsamámban, ami egy ideje már csak egy póló és egy bugyi volt. Amikor kinyitottam, Louis nézett rám.

-   Szia. - köszöntem. 

-   Szia. - mondta, majd végignézett rajtam. - Tommy-ért jöttem. 

-   Ő csak most aludt el. - mondtam. 

-   Szeretnéd, hogy később vissza jöjjek? - kérdezte, mire gyorsan megráztam a fejem, majd közelebb léptem hozzá gyorsan és ajkaimat övére tapasztottam. 

-   Használjuk ki amíg alszik a Törpörönc. - vigyorogtam rá, majd szenvedélyesen megcsókoltam, amit rögtön viszonzott, majd halkan becsukta az ajtót. 

Csók közben óvatosan a fenekemhez csúsztatta kezeit, erősen belemarkolt, majd miközben megemelt lábaimmal átkaroltam csípőjét, kezeimmel pedig a nyakát. A kanapéhoz vitt, majd letett rá és rögtön a nyakamat kezdte csókolgatni, majd lekapta rólam a pólót és elhajította. Hangosan szuszogott, mire vigyorogva néztem végig rajta és elég feltűnő volt a nem kis domborulat a nadrágjában. 

-   Te vagy a legszexibb anyuka, akit valaha láttam. - vigyorgott, majd mivel eddig ültem, hirtelen a hátamra lökött, majd újra a számra tapadt, miközben kezei melleimre vándoroltak és masszírozni kezdte őket. 

Néha halkan a szájába nyögtem, ami miatt mindig elvigyorodott. Közben kezeimet oldalára simítottam és gyorsan lekaptam róla a pólóját, majd eldobtam. 

-   Tudod, hogy máskor romantikusabb vagyok, de most nem bírok magammal... - nyögte, majd leszedte rólam a bugyit. 

-   Valahogy meg tudom érteni... - mondtam lihegve. 

-   Törpilla, most legyél halk! - súgta, miközben hasamat csókolgatta lefelé haladva, majd elért egészen oda... 

Imádom a fiam, de hogy tud a legrosszabb időpontban felébredni? 

-   Felkelt... - mondta halkan, nyögve Lou. 

-   Nem... baj... - nyögdécseltem. - Addig... - motyogtam, de már nem tudtam kinyekeregni a végét, ugyanis elért a gyönyör, majd utánam pár pillanattal Louis-t is. 

Szuszogva húzott magára Louis és a fejemet lihegve döntöttem mellkasára. 

-   Mit akartál mondani? - kérdezte lihegve. 

-   Nem tudom. - mondtam kifáradva, mire elvigyorodott. 

-   Ez kibaszottul hiányzott. - simított végig csupasz hátamon vigyorogva. 

-   Nekem is. - nyomtam puszit a mellkasára. - Szeretlek. 

-   Én is Törpilla. - simította kezét a csupasz fenekemre. 

-   Nincs kedved bemenni a fiadhoz? - mosolyogtam rá fáradtan. 

-   Rajtam fekszel. - mosolygott rám. 

Arcomat a mellkasába fúrtam, majd felkeltem róla és felkaptam Lou pólóját, majd a bugyimat. Felkaptam az asztalról Tommy cumisüvegét, amiben víz volt és így indultam a szobája felé. 

-   Úgy imádom nézni, ahogy cipeled magaddal azt a kerek popsidat. - mondta, majd kissé utánam nyújtózkodva belecsípett. 

-   Hagyj már! - nevettem el magam, majd kezemet a fenekemre simítottam. 

-   Ne takargasd, ismerem már. - nevetett. 

-   Hát jót aludtál te Törpörönc? - mosolyogtam rá vidáman, ugyanis Tommy a kiságyban ült. 

Ahogy meglátott elvigyorodott. 

-   Gyere Baba, randalírozhatsz egy kicsit pucéran! - vigyorogtam rá, majd kivettem a kiságyból és a pelenkázóra tettem. 

Gyorsan leszedtem róla mindent és csupaszon vittem ki az apukájához, aki hasonlóan sok ruhában fetrengett a kanapén. 

-   Nézd, itt van Apa! - tettem oda Lou mellé a szőnyegre a babát. - Ő vigyáz rád, amíg Anya eszik iszik és hasonlók. 

-   Rám passzolod? - kérdezte mosolyogva. 

-   Te csináltad! - mondtam kuncogva. 

-   Te szülted! - mondta vigyorogva. 

-   Az apja vagy! 

-   Az anyja vagy! - vágott vissza. 

-   Csupasz vagy! 

-   Miattad. - nevetett. 

-   Nem baj. - vágtam rá. 

-   Gyere fiam, anyukád lekoptatott! - mondta nevetve, majd felvette az alsóját és leült a szőnyegre Tommy mellé.
Én nevetve főztem egy kávét, majd miközben az főtt, megettem egy szelet csokit. Vagyis adtam belőle Richard-nak meg a két őrült kutyának is. Mikor készen lettem, megfogtam a két kávét, majd az egyiket Lou kezébe adtam, míg a másikkal leültem a kanapéra.
-   Törpi? - szólt kérdőn Tommo, mire csak hümmögtem. - Mi most kibékültünk? - kérdezte, de megcsörrent a telefonja, ami mellettem volt.
Én rá pillantottam, majd megláttam a nevet: "Lena". Egy szív volt utána írva, pontosabban egy szívecske szemű emoji.
-  Nem valószínű. - morogtam keserű arckifejezéssel, majd a kezébe adtam a telefont.
-  Ő nem... - magyarázott volna, de félbe szakítottam.
-  Csak idd meg a kávét, addig összerakom a gyereket és mehettek.
-  De akkor ez mi volt? - biccentett kérdőn a kanapé felé.
-  Szex. - mondtam ridegen, majd felálltam és bementem a szobába.
-  Törpilla, nekem ez nem csak szex. - mondta sóhajtva.
-  Pedig ez csak az volt. - mondtam, miközben kiszedtem ruhákat Tommy szekrényéből és szépen a macis táskájába pakolásztam.
Louis némán iszogatta a kávéját és közben vagy a telefonját, vagy a kisfiát figyelte.
Mikor mindent bepakoltam a táskába, megfogtam és úgy léptem ki Louis-hoz. Ő pont akkor tette le a kávét, majd sóhajtva kezdte el felvenni a nadrágját.
-  Ezt ne hagyd itt! - vette le a pólóját, majd felé nyújtottam.
Elég feltűnően nézte végig csupasz felső testem, majd némán vette el a pólót. Miközben felfelé rángatta magára a nadrágot, folyamatosan engem nézett, ezért elég sokáig küszködött.
-  Louis... - sóhajtottam, majd odaléptem hozzá és megigazítottam a nadrágjának a szélét. - Most talán sikerülne ha nem csak engem bámulnál. - mondtam.
-  Túl szép vagy ehhez. - mondta, majd egy óvatos puszit nyomott az L betűs tetoválásomra.
-  Öltözz! - sóhajtottam.
-  Sajnálom, de a szexi feleségem egy szál bugyiban ringatózik körülöttem! - morgott, miközben újra végignézett rajtam, majd felrántotta magára a nadrágot végre.
Begombolta és utána felkapta a pólóját.
-  A kajája is a táskában van. - adtam a kezébe.
-  Köszi. - mondta, majd elvette a táskát.
Én megfogtam Tommy-t, bevittem a pelenkázóra és gyorsan felöltöztettem.

* Louis szemszöge *

Ahogy hazaértem, leültettem Tommy-t a kanapéra, mellé raktam a táskáját, majd elkaptam a hozzám legközelebb eső tárgyat, ez esetben egy poharat és földhöz akartam csapni, de hirtelen egy kéz elkapta az enyémet. 

-   Itt a fiad, ne csinálj hülyeséget! - mondta Harry, mire sóhajtottam, majd letettem a poharat és lehuppantam Tommy mellé. - Elmeséled a dühkitörésed okát? 

-   A feleségem, szerinted mi lenne? - morogtam, miközben odaadtam Tommy-nak a telefonom, ugyanis nagyon szeret vele játszani. 

-   Eddig is ő volt a bajod, de kifejtenéd? - sóhajtott. 

-   Mikor odamentem Tommy még aludt és lefeküdtünk. - magyaráztam. 

-   De hát a feleséged! - rántott vállat értetlenül. 

-   Tudom. Ezzel nincs gond, viszont Lena hívott és nem mondhattam el neki, hogy ki Lena. - mondtam. 

-   Akkor innentől kezdve mondjuk hagyd békén Lena-t, fejezd be ezt az undormányt és próbálj meg a feleségeddel foglalkozni! - mondta kissé mérgesen. 

-   De megint teljesen érzelemmentes velem kapcsolatban. - mondtam. - Megyek rágyújtok. 

-   Louis, azzal amit csinálsz nem csak magadnak, hanem a fiadnak és a feleségednek is rosszat teszel. - mondta rám nézve. 

-   Harold, semmi bajom. - morogtam. - Kérlek figyelj Tommy-ra. - mondtam, majd elővettem a csúnyaságot a zsebemből és kimentem a kertbe. 

Nem egyet szívtam el, minimum tízet, annak ellenére, hogy Lena megmondta, hogy maximum hármat szívjak. 

Először nem éreztem különösebb hatást, mint máskor. Majd hirtelen nagyon fáradtnak éreztem magam, majd lecsukódott a szemem és se kép, se hang. 

* Sarah szemszöge *

A kanapén ültem némán, bámultam a tv-t, miközben a két kutya hozzám bújva aludt. Richard valahol a párnák között volt. 

Hirtelen megcsörrent a telefonom és Liam hívott. 

-   Szia Sarah! - hadarta. 

-   Szia. - mondtam. 

-   Gyere a kórházba, tudod amelyik a bevásárlóközpont mellett van. - magyarázta. 

-   Miért? - kérdeztem ijedten. 

-   Louis miatt. - mondta. 

-   Oké. - mondtam és kinyomtam. 

Villám gyorsan sminkeltem magam Rebel-é, majd felkaptam a cipőm és rögtön a versenyautóba pattantam be. Száguldottam a kórház felé, majd ahogy leparkoltam, megláttam a bejárat előtt Becky-t Tommy-val a kezében. 

-   Szia. - hadartam. 

-   Szia. - mondta halkan. 

Én elvettem a fiam, aki kissé fáradtnak tűnt, de csak nézelődött. 

-   Gyere. - biccentett. 

Én némán követtem és már féltem, hogy mi lesz ebből. A srácok egy ajtó előtt álltak. Mikor odaértünk, remegett a karom. 

-   Lou túladagolás miatt összeesett és meghalt. - mondta Harry. 

Niall is zokogott, Liam sem bírta nagyon, Zayn és Lola nem voltak ott, valószínű Benji miatt, Jesy egy széken ült és a földet bámulta könnyes szemekkel. 

Én a fiamra pillantottam, majd megindultak a könnyeim. 

-   És most, most mi van? - kérdeztem sírva. 

-   Bent van nála egy jó pár orvos és próbálják újra éleszteni. - magyarázta Harry.

-   Tommy-t megfogjam? - kérdezte Liam. 

-   Egy kicsit. - sóhajtottam, majd a kezébe adtam. 

Idióta ötletem támadt, de nem érdekelt, hogy mi lesz, egyszerűen feltéptem az ajtót és berohantam. 

-   Hölgyem, azonnal távozzon! - szólt rám mérgesen az orvos. 

-   Nem megyek sehova. - vágtam rá sírva. 

Próbáltam úgy lépkedni, hogy lássam Louis-t, ugyanis körbe vették az orvosok. Össze-vissza magyaráztak, hatalmas zaj volt, én pedig ott imádkoztam. 

-   Hölgyem még egyszer megkérem, hogy fáradjon ki! - szólt rám erélyesebben. 

-   A férjem és a gyerekem apja! - mondtam zokogva. - Nem megyek sehova! Csináljanak valamit! Mentsék meg! 

-   Mrs. Tomlinson, azonnal menjen ki! - mondta már kiabálva. 

-   Szeretem, szükségem van rá, de nem csak nekem, az egész családjának! - zokogtam. - Basszus, miattam van itt! - mondtam és olyan erősen zokogtam, hogy már remegett a kezem. 

-   Újraindult a szíve! - kiabálta az egyik orvos. 

-   Azonnal távozzon! - jött oda egy másik, majd kilökdösött és becsapta az ajtót. 

-   Jól vagy Kincsem? - kérdezte egy ismerős hang, mire oda pillantottam. 

Jay volt. Ő is sírt, de nem annyira mint én. Én már lassan beszélni sem tudtam a zokogástól, sem levegőt venni. 

Megráztam a fejem, majd zokogva az ölelésébe bújtam. Otthon éreztem magam, de nagyon féltem. 

-   Nem lesz semmi baj! - súgta, miközben a hátamat simogatta. - Nem hagyna itt titeket. Tudom, hogy mi volt köztetek mostanában, de hidd el, hogy soha nem tudna rád haragudni. Magát hibáztatja. 

Hirtelen kitört az orvos had az ajtón, majd becsukták. 

-   Mi van vele? - kérdeztem ijedten. 

-   Nem mondhatunk semmit hölgyem. - nézett rám az egyik. 

Elengedtem Jay-t, majd elkaptam a köpenyének a hátulját és a falhoz szorította a pasit. 

-   Na ide figyeljen! Nem tudom világos-e, de az ott a férjem! Ott a kisfiam, akit ebben a tetves kórházban szültem meg, szóval vagy kinyögi mi van vele, vagy fogom ezt a tollat... - vettem ki a zsebéből. - És keresztbe lenyomom a torkán. 

-   Életben van, meg kell várnunk, amíg felébred. - magyarázta ijedten. 

-   És bemehetek hozzá? - kérdeztem, majd a tollra pillantottam. 

-   Nyugodtan, csak ne kiabáljon és ne zavarja meg. - motyogta. 

-   Köszönöm, további szép napot! - mosolyodtam el majd a zsebébe tettem a tollat. 

Elléptem tőle, mire elszaladt. 

-   Bemehetünk. - bólintottam. 

-   Te még mindig nem vagy teljesen normális. - mosolyodott el Harry. 

-   Gyere Kicsim! - vettem el Liam-től Tommy-t.

Csöndben léptünk be, majd körbeálltuk Louis ágyát. 

-   Szerintetek nem zavarja, hogy ennyien bámuljuk alvás közben? - kérdezte halkan Niall. 

-   Nem igazán szokta zavarni, hogy hol és hogyan alszik. - mondtuk egyszerre Jay-jel, majd elmosolyodtunk. 

-   Jó, de az ember érzi, ha alvás közben figyelik. Legalábbis sokan és fel szoktak ébredni. - magyarázta Jesy halkan. 

-   Arra várunk, hogy felébredjen. - mondtam. - Szerintem nem gáz, hogy nézzük. 

-   Nem nehéz neked Tommy? - csodálkozott Jay. 

-   De, kezd az lenni. - mondtam, majd másképp fogtam meg. 

-   Ülj le. - lépett el a szék mellől Harry. 

Leültem, majd Tommy nyekeregni kezdett, de nem sírt. 

-   Fiam, apukád az egyetlen, aki képes és hajlandó egész éjjel a seggedet rázogatni és közben a csípőjét ringatni, hogy elaludj. - mondtam. - Megbeszéltük, hogy tőlem nem várhatod el. - magyaráztam, majd az ölembe ültettem, így látta Louis-t. 

Rögtön Louis-t nézte, majd gagyarászni kezdett. 

-   Tuti, hogy azt magyarázza, hogy "Apa kelj már fel! Apa! Apa, nem akarsz ringatni? Apa! Apa, miért nem kelsz már fel!"- mondta Jesy, mire halkan elnevettük magunkat. 

Louis óvatosan kinyitotta a szemét, majd elmosolyodott. 

Annyi mindent akartam mondani, de most egyszerűen semmi nem jutott eszembe, csak boldog voltam. 

-   A... Appppaaa... - mondta ki első értelmes szavát Tommy. 

-   Hallottátok? - nézett körbe nagy szemekkel Louis. 

-   Úr isten! - mondtam hatalmas mosollyal. - Ügyes vagy! - kezdtem puszilgatni Tommy-t. - Hát te ilyen nagy fiú vagy? - puszilgattam. 

-   Nem hiszem el, hogy nem videóztuk le! - mondta Niall szomorúan. 

-   Kérem az unokámat! - kapta ki a kezemből nagy mosollyal Jay, majd ő is puszilgatni kezdte. 

Én kuncogva néztem őket, majd büszkén mosolyogtam. 

-   Roxy teljesen kész lesz. - nevetett Hazz. 

-   Miért? - pillantottam rá nevetve. 

-   Mert meggyőződése volt, hogy Lucy hamarabb mondja ki az első szavát. - mondta, mire rögtön előkaptam a telefonom és hívtam. 

Rögtön felvette. 

-   Basszus, mi van Louis-val? - kérdezte ijedten Roxy. - Bár mindenképp halott. Ha túlélte, akkor te fogod halálra verni. - mondta. - De komolyan, mi van vele? 

-   Louis jól van és nem verem meg. - nevettem el magam. - Viszont a fiam kimondta az első szavát. 

-   Nem lehet. - mondta. - Hogy lehetne okosabb a fiatok? - sóhajtott. 

-   Pedig de. - mondtam vigyorogva. 

-   És felhívtál, hogy az orrom alá dörgöld? - kérdezte és elnevette magát. 

-   Igen. - vágtam rá, majd elnevettem magam. 

-   És hogy hogy ilyen hamar bent lehettek Louis-nál? - kérdezte. 

-   Beengedett az orvos. - mondtam. 

-   Mit csináltál? - kiabált bele Lola. 

-   Semmit. Szia! - hadartam és kinyomtam, majd zsebre tettem. 

-   Mit csináltál Törpilla? - nézett rám mosolyogva Louis. 

-   Csak megbeszéltem az egyik orvossal, hogy beengedjen hozzád. - magyaráztam mosolyogva. 

-   Vagyis az egyiket megfenyegette, hogyha nem mondja el mi van veled, akkor lenyomja a torkán a tollát. - mondta Jesy kuncogva. 

-   Aggódtál? - nevette el magát Louis. 

-   Igen. - vágtam rá, majd odaléptem hozzá és óvatosan megfogtam a kezét. - Mert valaki nem lenne képes bevallani semmit a feleségének, inkább hülyeségeket csinál. - mondtam komolyra fordítva a szót. 

-   Szeretlek. - mosolyodott el, mire elmosolyodtam, majd kissé elnevettem magam. 

-   Ez a szó nem old meg mindent. - nevettem, majd lehajoltam hozzá és óvatosan puszit nyomtam a szájára, de utána visszahúzott és megcsókolt.
-   Apa! - kiabálta Tommy.
Én mosolyogva vettem ki Jay kezéből.
-   Tommy, ez egy kórház, de kiabálj kisfiam! - néztem rá. - Apának semmi baja. - mondtam, majd leültem Louis mellé a székre ölemben Tommy-val.
Tommy rögtön Louis-t kezdte piszkálni, de csak az arcát érte el.
-   Tommy, ha kinyomod a szemét, akkor lesz baja! - nevettem el magam, majd elhúztam a kezét az apukája szemétől.
-   Apa! -kezdett nyekeregni.
-   Tommy, légyszíves! - sóhajtottam, majd azt éjjeli szekrényen megláttam Louis telefonját. - Nézd itt van Apa telefonja! - adtam oda neki mosolyogva.
-   És a tied? - nézett rám nevetve Lou.
-   Nem hallottad, hogy a tiedet kérte? - néztem rá nevetve.
Tommy hirtelen fogta magát, majd földhöz csapta a telefont.
-   Kösz Törpe. - morgott Louis.
-   Na, Tommy egy kicsit vigyázz magadra! - mondtam, majd óvatosan a földre tettem és megkapaszkodott Louis ágyába. - Vigyázz rá, nehogy seggre essen! - néztem Louis-ra, aki mosolyogva tette kezét fia fenekére.
Én felvettem a földről a telefont, majd megvizsgáltam. Elmosolyodtam, ugyanis az első családi képünk volt Louis háttere a zárolt képernyőn, míg a másikon egy kép, amikor Tommy-val alszom és ugyan olyan pózban vagyunk.
-   Nekem miért nincsenek meg ezek a képek? - mosolyogtam.
-   Mert nem hagyod, hogy fotózzalak. - mosolygott Louis.
-   Hát nem. - vágtam rá.
-   Pedig mindig gyönyörű vagy! - mosolygott.
-   A fiad a karodat rágja. - mondtam kuncogva.
-   Tudom és kezd fájni. - mondta, majd Tommy-ra nézett, aki nevetve harapdálta tovább az Apukáját. - Tommy, ne edd meg Apát! - mondta, majd óvatosan megfogta, felemelte és a feje fölött tartva vigyorgott rá, míg Tommy csak nevetett. 

3. évad 38. rész

Fél éve egy szót sem beszéltem Louis-val. Tommy-val is csak úgy találkozott, hogy Jack vitte le neki a ház elé. Egyszerűen pontosan tudtam, hogy ha meglátnám, vagy beszélgetnénk, biztosan rögtön megbocsájtanék neki. Már rég megtettem legbelül.

-   Már bocs kedves Sarah, de nem szeretném, tovább cipelgetni a gyereketeket innen a férjednek! - mondta sóhajtva, majd leült mellém. - Nem azért, mert nem szeretem Tommy-t, vagy Louis-val van bajom, nem. - vágta rá. - Csak is te vagy a bajom. Fél éve szenved szegény. 

-   Megérdemli. - mondtam. 

-   Nem Sarah. - sóhajtott. - Fájdalmat okozol neki, lassan nagyobbat, mint ő neked! Én nem szállok be ebbe! 

-   Jól van Jack, csak halkan, mert Tommy alszik! - mondtam elmosolyodva. 

Ő elfeküdt a kanapén Barney és Málna mellett, míg én Tommy ruháit hajtogattam és a kis táskájába pakoltam, amivel Louis-hoz szokott menni. 

Csöngött a kapucsengő, mire Jack felpattant és felvette. 

-   Gyere fel. - mondta, mire sóhajtottam. - Nem érdekel, fél éve szívatod! - nézett rám mérgesen. 

-   Jó, mindegy. - morogtam, majd a hajamat a fülem mögé tűrtem. 

Pár perc múlva Louis kopogott, mire Jack mosolyogva nyitotta ki. A kutyák rögtön ugatni kezdtek, de már mindegy volt, ugyanis Tommy már a szobában kiabált. 

-   Szia. - pillantottam fel Louis-ra, aki éppen a cipőjét vette le. 

Rég láttam és be kell valljam, még mindig olyan jó pasi volt a férjem, mint fél éve... 

-   Szia Törpilla... - nézett végig rajtam halvány mosollyal. 

Én betettem az utolsó ruhát is a táskába, majd a szoba felé siettem. Louis jött utánam. 

Mikor beléptem, mosolyogva néztem Tommy-ra. Rögtön boldog lett, gagyarászni kezdett és nem is tudta, hogy melyikőnkre nézzen. 

Mindketten büszke mosollyal néztünk rá. 

-   Jót aludtál Nyuszifül? - mosolyogtam rá, mire nevetve gagyarászott. 

-   Mutasd meg Anyának, hogy milyen ügyes voltál! - mosolygott rá Louis. 

-   Na, mutasd, mi volt a produkció? - mosolyogtam rá. 

Ő belekapaszkodott az ágyrácsba, majd Louis-ra nézett nagy vigyorral. 

Rögtön rám nézett, majd művészkedni kezdett. Először feltérdelt valahogy nagy nehézségek között, majd lassan felállt, de mivel szegényke még nem tudott állni rendesen, rögtön fenékre pottyant és felnevetett, mire nevettem ahogy Louis is. 

-  Gyere kakis vagy! - vettem ki az ágyból, majd a pelenkázóra tettem. 

Louis egyik kezével a pelenkázó oldalának támaszkodott, majd felváltva nézett minket. 

-   Ezt kidobnád? - nyújtottam felé a pelenkát. 

-   Persze. - mondta és szeretetteljes mosolya keserű arckifejezésre változott. 

Tommy mindig is imádott meztelenkedni. Ebben igencsak hasonlít az apjára. 

-   Hát ki ez a kukacos? - vigyorogtam rá, mire nevetni kezdett. - Gyere, mutassuk meg az izmos felsőtested is! - mondtam mosolyogva, majd levettem róla a kombidresszt. 

Teljesen meztelen volt és nevetett. 

-   Mit kacagsz te kis férfi? - csikiztem meg a hasát, mire nevetett tovább. 

Én mosolyogva simogattam meg a kis fejét. 

-   Apád is így szeret meztelenkedni! - mosolyogtam rá, majd elnevettem magam. - Csak neki nem szabad hagyni, mert ő már túl nagy! Na figyelj te rossz! - kaptam a kezembe, majd a nagy francia ágyra raktam. 

Ő rögtön nevetve kezdett szórakozni. 

-   Itt már Apa is tudott meztelenül játszani... - mondta Louis vigyorogva, mire rá néztem. 

Vigyorogva nézett minket az ajtóból. 

Legszívesebben agyon ölelgetném. 

-   Na Tommy, lassan öltözni kéne, mert mész Apával! - mondtam és puszit nyomtam a pocakjára. 

Ő hirtelen a hasára fordult, mire elnevettem magam. 

-   Ide tolod a fokhagyma segged? - kérdeztem nevetve, majd puszit nyomtam rá, mire kacagott. - Megharapom! - mondtam, majd nagyon óvatosan épphogy popsijába mélyesztettem a fogaim, mire még hangosabban kacagott, majd négykézláb elmászott a párnákhoz, majd bedőlt közéjük. 

-   Szerintem jobban örülne neki, ha Anyával és Apával együtt lehetne. - mondta Louis, mire elkomolyodva pillantottam rá. - Én csak a kisfiunk érdekét nézem. - sóhajtott. 

Én megforgattam a szemem, majd felálltam és oda hoztam egy kombidresszt Tommy-nak, nadrágot, pelenkát és zoknit. 

-   Felöltözteted? - nyújtottam felé. 

-   Persze. - bólintott keserű sóhajjal. 

Én némán léptem ki a szobából, majd a táskába pakoltam tovább. 

-   Hogy lehetsz ilyen vele? - kérdezte Jack halkan. 

-   Nagyon fájt, amit csinált. - mondtam halkan. 

-   Részeg volt. - nézett rám. - Te viszont fél éve kínzod a férjed! Nem félsz attól sem, hogy kihűl a házasságotok? Nem fog örök életében utánad rohanni. Lehet, hogy megunja és ő fog elválni tőled. És őszintén megmondom, igaza lesz. Amit csinálsz az már nem büntetés, az már gonoszság. 

Louis némán lépett ki Tommy-val a karján, én pedig kikísértem őket. 

-  Jó legyél! - nyomtam puszit Tommy arcocskájára. 

-  Vigyázz magadra Törpi. - nézett rám Louis, mire felpillantottam rá. 

-  Rendben. - bólintottam ridegen. 

-  Szeretlek. - mondta halkan, majd kinyitotta az ajtót és kilépett. 

-  Sziasztok. - mondtam, majd becsuktam az ajtót. 

Louis este hazahozta a kisfiunkat, majd el is ment. 

Hetekig nem láttam Louis-t, nem is keresett. Kezdtem aggódni... 

Megfogtam a telefonom, majd Liam-et hívtam. 

-   Szia! - köszönt vidáman. 

-   Szia. - mondtam. - Nem tudom mi van Louis-val? - kérdeztem. 

-   Ami azt illeti, de tudom. Viszont nem akarja, hogy elmondjam. - mondta. 

-   Liam, légyszíves! - kértem. 

-   Nem gondolod, hogy kicsit túl kemény vagy vele? - kérdezte. - Lassan már nekem fáj amit csinálsz! 

-   Liam, ez az én döntésem. Kérlek mondd el hol van! 

-   Elment bulizni. - mondta. 

-   Köszönöm. 

3. évad 37. rész

Tommy anyuéknál volt, az összes kicsire a nagyszülők vigyáztak, míg az apák és valószínű jövendőbeli apák elmentem bulizni, mi pedig csajos napot tartottunk.
-  Csajok, terhes vagyok! - jelentette ki mosolyogva Becky.
-  Komolyan? - sikítottam, miközben felugrottam.
-  Igen. - bólogatott mosolyogva.
-  Ne már, én vagyok az utolsó! - sóhajtott Jesy mosolyogva.
Hirtelen megcsörrent az ő telefonja, majd értetlenül felkapta.
-  Megyünk. - vágta rá. - Gáz van, kissé nagy volt az őrület. - hadarta. - Azt mondta Liam, hogy ő is ivott, Niall ünnepelt az apaságra, de pár perce eltűnt Louis-val együtt.
-  Ki gondolta volna, hogy benne van! - morogtam.
-  Megyek! - vágta rá Becky.
-  Nem, te terhesen a seggeden maradsz, Lola itt marad veled! - mondta Jesy.
-  Vezetek. - mondtam.
Sietősen öltöztünk fel, gyorsan mázoltam magamra egy Rebel-t, majd lerohantunk. A garázsból előhalásztam a versenyautómat, majd a lányok beültek és öt perc múlva a helyen voltunk.
Liam és Harry a bejárat előtt álltak. Csikorgó fékkel parkoltam le.
-  Itt van Louis? - kérdeztem.
-  Nem, elmentek. - rántott vállat Harry.
-  Zayn? - kérdezte Jesy.
-  Itt vagyok. - tántorgott elő egy bokor mögül.
-  Jó, akkor mindenki szálljon ki, én körülnézek a környező utcákon. - mondtam.
-  Én maradok Niall miatt. - mondta Roxy, mire bólintottam.
Jesy kipattant, majd bő gázzal indultam el.
-  Nincsenek meg. - nézett rám Roxy.
-  Ott lesznek! - mutattam egy másik szórakozóhelyre, majd leparkoltam.
Berontottam a helyre, majd szinte totál szembe velem állt Louis, csakhogy nem egyedül. Egy lány volt a szájára tapadva, Louis keze pedig a csaj fenekén.
Ott síró görcsöt kaptam volna.
Louis egy pillanat alatt észre vette, hogy nézi valaki, körül nézett és megpillantott.
Némán néztem a csillogó  kék szemeibe és egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Némán fordultam meg és az autóm felé battyogtam.
-   Mi a baj? - kérdezte ijedten Roxy.
-   Semmi, semmi... - motyogtam. - Csak egy kicsit muszáj... - dadogtam. - Nem tudom Roxy, hagyj egy kicsit gondolkozni!
-   Rendben, nyugodtan! - bólintott és megsimította a vállam.
Az autómba huppantam és a versenypálya felé hajtottam.
Az egész éjjelemet ott töltöttem.

Másnap délben indultam haza lassan és nyugodtan. Csöndben léptem be a házba és rögtön a szobánk felé siettem.
-   Szia. - mondtam Louis-ra nézve.
-   Tudom mit akarsz mondani... - kezdett bele hadarva.
-   Nem Louis, most mindent láttam és döntöttem. - néztem a szemébe határozottan. - Nagyon szeretlek, de ez így nekem nem megy. Megint megbíztam benned és eljátszottad a bizalmam. A feleségedet és a kisfiadat leszarva csókolgattad azt a libát. Most úgy döntöttem, hogy ennek vége.
-   Vagyis el akarsz válni? - kérdezte könnyes szemmel.
-   Nem, tartsunk szünetet. - néztem a szemébe. - Elköltözöm innen Tommy-val, Richard-dal és a két kutyával.
-   Ezt most komolyan mondod? - kérdezte és egy könnycsepp gördült le az arcán.
-   Sajnálom, de igen. - bólintottam.
-   Törpilla, én mindenkinél jobban szeretlek titeket! - pattant fel sírva és odalépett hozzám.
-   Tudom, de elegem van. Most rájössz, milyen amikor nem vagyunk veled. Megbecsülöd majd, amikor együtt lehetsz a családoddal. - mondtam, majd elővettem a szekrényből egy bőröndöt, majd pakolni kezdtem.
Estére sikerült átpakolnunk a lakásomba.
Tudtam, hogy nekem még rosszabb lesz, de muszáj volt határozottnak lennem...

Sziasztok! Nem tudom kik és hányan vagytok, de sajnos nem igazán kapok semmilyen visszajelzést, így nem tudom van-e kinek írnom. Pedig úgy érzem, hogy ennek a blognak nem lehet még vége, de ha nincs senki, azt hiszem írok egy befejezést és innen búcsúzom. 

3. évad 36. rész

Imádok arra kelni, hogy Tommy nevet, mert Louis bohóckodik neki... Arra már kevésbé, hogy üvölt és az apja mélyen alszik.
Sóhajtva másztam ki az ágyból, majd kicsoszogtam a szobából, át a gyönyörű kék szobácskába.
-    Jó reggelt Tommy! - mosolyogtam rá, mire szipogva rám nézett az ágyában fekve, majd elmosolyodott. - Látom, örülsz nekem. - mosolyogtam, majd az egyik széket az ágya mellé tettem és odaültem.
Ő vidáman nézett engem, majd mivel a hátán feküdt, elkezdett átfordulni a hasára, mire kuncogva néztem ahogy küzd, egészen amíg a hasára nem perdült.
-    Ügyes vagy. - mondtam büszke mosollyal.
Megint bűvészkedni kezdett, de most felülni próbált. A négykézlábra állás könnyen ment, de utána kezdődött a küzdés. Először próbálta magát valahogy a fenekére lökni, de így csak a sarkára ült, összeakadtak a lábai és hasra esett. Kuncogva figyeltem tovább a bűvészkedést.
A következő próbálkozásnál kinyújtotta a lábait, úgy állt négykézláb és gondolta, hogy majd ha meglöki magát, akkor fenékre esik, de túl nagy volt a lendület és ahogy fenékre esett, eldőlt volna, de lefejelte az ágyrácsot.
Már kezdett elkeseredni és tudtam, hogy ebből sírás lesz, mire felpattantam és karjaimba kaptam.
-   Tommy! - mondtam a nevét mosolyogva, miközben ringatni kezdtem és a kis fejét simogattam. - Kicsim, legalább olyan ügyes vagy, mint apád. - kuncogtam, miközben egy puszit nyomtam az arcocskájára.
Kissé elhúzódtam tőle, majd mosolyogva néztem rá. Már nem volt sírás közelében, cukin mosolygott, mire visszatettem a hasára fektetve.
-   Na kezdődjön a bemutató. - mosolyogtam, mire nevetett és körülnézett.
Újra négykézlábra állt, de most belekapaszkodott az ágyba, majd felguggolt és lehuppant a fenekére, majd mosolyogva nézett rám.
-   Nagyon ügyes vagy! - tapsoltam meg mosolyogva, majd gyorsan kikaptam az ágyból és vidáman a fejem fölé emeltem, mire hangosan kacagott.
-   Hát ki ez az ügyes nagyfiú? - gügyögtem nagy mosollyal, mire nevetgélt. - Na Picim, gyere. - álltam fel, majd a pelenkázó felé mentem. - Keresünk valami nagyon menő rucit Babóca és reggelizünk! - mosolyogtam rá, majd letettem a pelenkázóra. - Vigyázzatok, hogy ne essen le! - néztem mosolyogva a két kutyára, akik leültek a pelenkázó mellé.
Mosolyogva sétáltam a szekrényhez, majd kiválogattam a ruhát Tommy-nak.
-     Na itt vagyok Manó! - adtam oda neki a kombidresszt, mire nevetve rázni kezdte. - Kis rosszaság vagy. - nevettem, miközben kihámoztam a pizsamájából. - Kicseréljük ezt a büdi pelust! - mosolyogtam rá, mire csak nevetett.
Kibontottam a pelenkát és egy büdös ajándék fogadott.
-   Hű fiam, jó kis kakit toltál nekem. - fintorogtam, mire hangosan kacagott.
Az egész szobában büdös lett Tommy-nak hála, pedig próbáltam gyorsan eltüntetni a bűzforrást.
-   Fú, Tommy ez nagyon büdi! - csikiztem meg a csupasz pociját, mire kacagott. - Na ezt most kérem! - vettem el tőle a kombidresszt, mire elkezdett hisztizni. - Tommy! - csikiztem, de nem hatott.
-   Itt vagyok. - röppent be Richard, majd a pelenkázó szélére ült és elkezdte piszkálni Tommy-t, aki rögtön mosolygott.
-   Kösz, mindig megmentesz. - simogattam meg a papagájt.
-   Ez a feladatom. - mondta.
-   Kész is vagyunk te Kakikapitány! - mosolyogtam Tommy-ra, majd a kezembe vettem, Richard pedig a vállamra röppent.
A konyha felé indultam, először is a büdi pelenka miatt és reggelizni.
Mikor leértem a konyhába találkoztam Niall-lel.
-   Nézd már, Tommy neked küldi! - nyomtam a kezébe a büdös pelenkát.
-   Fúj Sarah! - nevetett, majd ledobta.
-   Na, fogd meg Kakikapitányt, amíg készítek neki reggelit. - mosolyogtam rá, mire Nialler boldogan vette el.
-   Tök furcsa, hogy Louis nem kelt fel a sírásra. - magyarázta mosolyogva. - Tegnap azt mondta, hogy mindig felkel.
-   Vagy kamuzott, vagy eljátssza, hogy alszik. - nevettem, miközben Tommy kajáját készítettem.
-   Nem olyan minta apa... - bólogatott nevetve, mintha valami titkot mondtam volna neki.
-   Ch, nem is várom, hogy az legyen. Szerintem tökéletes apuka. - mondtam mosolyogva. - De miért félsz ettől a gyerek ügytől? Jól elvagy Jenny-vel, Lux-szal, Theo-val, Benji-val, Lucy-val és Tommy-val is.
-   Tudom Sarah, de pontosan attól félek, hogy nem leszek elég jó apa. - magyarázta sóhajtva.
-   Niall, ez nem erről szól. - ingattam a fejem. - Tudom, hogy a hírnév miatt nagy a nyomás, de szerintem az egyetlen fontos dolog, hogy a feleséged és a gyereked szerint mintaapa legyél és hidd el, hogy az leszel. Niall, sokkal jobb barát voltál, mint Louis, mert sokkal meggondoltabb vagy és te vagy a jófiú! - mosolyogtam rá. - Jegyezd meg, hogy a feleségednek és a gyerekednek mindig te leszel a legnagyobb hős! - mondtam mosolyogva.
-   És egyáltalán nem féltetted Tommy-t, amikor Louis-ra hagytad? - kérdezte, mire elnevettem magam.
-   Niall, te ismered Louis-t? - nevettem. - Még szép, hogy féltettem. Louis néha a fejét is a farzsebében felejti és kimosom. - mondtam, mire felnevetett. - De most komolyan. - nevettem. - Viszont akármennyire aggódtam a fiam miatt, máskor legalább annyira aggódom Louis miatt. Tegnap nem csak Tommy miatt aggódtam, vagy csak Louis miatt, hanem mindenki miatt. De ez normális, hidd el. Nem emlékszel arra, amikor Roxy-val hazajöttünk?
-   De, emlékszem. Louis és Harry olyanok voltak, mint két elvetemült őrült, akiknek elvonási tünetei vannak. - magyarázta nevetve.
-   A hetvenedik gyerek után is aggódni fogunk egymás miatt. Ez így jó. - magyaráztam mosolyogva.
-   Köszi Sarah, végre valaki mondott valami értelmeset is ez ügyben. - mondta, mire felnevettem.
-   Miért, a fiúk csak hablatyoltak, mi? - nevettem, majd a cumisüveggel a kezemben a nappali felé biccentettem, Nialler pedig követett.
-   Pontosan. - bólogatott. - Olyanokat magyaráztak, hogy nagyon menő apának lenni, majd Harry megemlítette, hogy egy darabig nincs szex, aztán Louis meg egyetértett vele. Zayn közölte, hogy nem olyan hosszú ideig. Aztán elkezdtek egyszerre beszélni. - magyarázta.
-   Megeteted? - nyújtottam felé mosolyogva a cumisüveget, mire meglepetten nézett rám. - A családtagja vagy és megköszönöm, ha megteszed.
-   Persze. - bólintott vidáman, majd profin elhelyezte a karjában Tommy-t, aki türelmetlenül vette szájába a cumisüveget.
-   Ne higgy nekik, pontosan tudod, hogy nem normálisak. - nevettem, miközben a nappaliban lévő szárítóhoz léptem és elkezdtem leszedni róla a tiszta ruhákat és összehajtogatni őket. - Hidd el, hogy nem hiányzik annyira, ugyanis túl boldog vagy a gyereked miatt, na meg az ember nem azért imádkozik, hanem inkább azért, hogy aludni tudjon. - nevettem.
-   Jól hangzik. - nevetett.
-   Az összes hülye gondot és rossz pillanatot elsöpri amikor a gyereked csak egy mosolyodtól kacag, vagy csak neked tart előadást. - magyaráztam mosolyogva. - Az én kérdésem viszont az lenne, hogy Louis miért hord egy hét alatt vagy száz más alsót és pólót? - kérdeztem morogva. - Neked nyolc alsód van itt. Mert normális vagy.
-   Nem mondta, hogy be szokott kakilni, mint a fia. - nevetett.
-   Nekem se. - nevettem. - Viszont jegyezd meg, hogy ha Becky hülyeségek miatt aggódik, állítsd le! - magyaráztam.
-   Jó reggelt. - jött le álmosan Jesy.
-   Van ott valami? - mutattam a hasára.
-   Pizza. - nevetett, mire elnevettem magam.
-   Csinálsz nekem egy kávét? - mosolyogtam rá aranyosan.
-   Csinálok, de csak mert ilyen jó háziasszony vagy. - nevetett, majd a konyha felé vánszorgott.
-   Helló! - jött le nagy mosollyal Roxy a kezében Lucy-val. - Mi van ma, leadjuk a gyerekeket? Jesy, told ide a segged! - mondta, mire elnevettem magam.
-   Nem, csak mivel a lusta dög férjem alszik, kellett valaki, aki munkába áll helyette. - mondtam sóhajtva.
-   Én is szeretlek. - nevetett Louis a lépcső alján.
-   Na, meséld el kérlek Édesem, hogy miért használsz egész héten ennyi ruhát? - mutattam a kupacra.
-   Hogy nehogy megund! - vigyorgott.
-   A hajtogatást viszont már kifejezetten unom, úgyhogy folytathatod. - vigyorodtam el.
-   Ne csináld már Törpi, most keltem fel! - sóhajtott, majd mosolyogva odajött hozzám és egyik kezét vigyorogva a fenekemre csúsztatta és közel húzott magához.
-   Remélem tudod, hogy az egyetlen szerencséd, hogy jól nézel ki! - nevettem, miközben puszit nyomtam a szájára.
-   Nem hinném, hogy így gondolod. - vigyorgott a fejét ingatva. - Ott van a bizonyíték. - biccentett Tommy felé.
-   Jó gének kellettek, nehogy csúnya fiam legyen. - vigyorogtam rá.
-   Gonosz vagy. - nézett rám összehúzott szemekkel, de mosolygott.
Én nevetve álltam lábujjhegyre, majd megcsókoltam.
-   Tudod, imádtam amikor labda voltál. - mosolygott. - Mi lenne, ha megint az lennél? - harapott alsó ajkába vigyorogva.
-   Na jó, azért valahol álljunk le! - szóltam rá, mire csak röhögni kezdett, én pedig eltoltam magamtól. - Ott a fiad és éppen az egyik haverod eteti, szóval hagyjál engem békén! - mondtam mérgesen, de közben ott bujkált a mosolyom.
Louis közben egyre távolodott, majd amikor tökéletes távolságban volt, meglöktem a fenekét a lábammal, mire továbbra is csak nevetett.
-   Tudod, hogy szeretlek. - nevetett.
-   Tudom. - mosolyogtam rá. - De ez nem válasz mindenre!
-   Jól van, na! - nevetett, majd egy puszit dobott nekem.
-   Ha megette Tommy, szórakoztasd! - mondtam mosolyogva.
-   Nem úgy volt, hogy elmegyünk vásárolni? - kérdezte Jesy.
-   Mit veszünk? - kérdeztem.
-   Te például Tommy tápot akartál, de főzni is kéne lassan, meg Lucy-nak is kell kaja. - magyarázta Harry.
-   Oké, akkor cseréld ki a pelenkáját, adj rá valami nadrágot és pakold össze a kék vízilovas táskát. - néztem Louis-ra.
-   Rendben, megyek. - sóhajtott, majd kezébe vette a fiát és mosolyogva vitte fel.
A hatalmas bevásárlás hatalmas rendetlenséggé és őrületté alakult át. Mindenki össze-vissza mászkált, Lucy, Tommy és Benji is felpörögtek, de közben Lucy-nak és Tommy-nak is aludnia kellett volna, szóval mondhatni szörnyű volt.
-   Jó, figyelj, maradj kint a fiaddal, megveszem a cuccokat. - adtam Louis kezébe Tommy-t, aki éppen akkor nem üvöltött.
-   De miért nem rakjuk be a babakocsiba? - mutatott rá.
-   Azért Tommo, mert szegény gyerek hulla fáradt és már hisztis. - magyaráztam.
-   De belerakjuk és eltologatom. - mondta.
-   Üvölteni fog, mert nem alszik, túl sok itt neki az ember, viszont nagyon fáradt. - mondtam.
-   Oké, megértettem. - bólintott, majd biztatóan rám mosolygott, mire sóhajtva elmosolyodtam.
-   Megyek veled. - ugrott mellém Becky mosolyogva.
-   Oké. - mosolyogtam rá, majd megindultunk az élelmiszer bolt felé.
A boltban közben kitaláltuk, hogy mit is akarunk főzni, majd utána kezdtünk válogatni. Mikor végre mindennel kész voltunk, végre fizettünk és a hatalmas szatyrokkal indultunk a csapat felé.
Tommy elaludt Louis kezében, mire elmosolyodtam, majd Liam és Niall átvették a cuccokat, ugyanis Harry kezében Lucy szuszogott már régóta, Zayn Benji játékos szatyrát, míg Lola Benji kezét fogta.
Mikor végre elértünk a kocsikhoz, elkezdődött a bepakolás. Louis autójába tettünk egy szatyrot és a babakocsinkat, hozzánk ült Liam és Jesy. Harry-hez két szatyor ment és a babakocsijuk, utasnak pedig Niall és Becky, míg Lola-ékhoz ment 3 szatyor és Benji játékai.
Ahogy Louis óvatosan megpróbálta betenni Tommy-t az ülésébe, természetesen felkelt és rögtön bőgni kezdett.
-   Fiam! - sóhajtottam.
Louis óvatosan bekötötte, majd már gyorsan be is ült, én pedig mellé.
-   Bocsi. - nézett mosolyogva Louis Liam-re és Jesy-re.
Louis gyorsan indult, ugyanis Tommy szeret kocsikázni, olyankor mindig alszik.
-   Tommy, indulunk! - mondta neki mosolyogva Jesy, miközben elkezdte simogatni a fejecskéjét.
Liam rögtönzött dalt kezdett énekelni, aminek a témája csupán annyi volt, hogy elindultunk és megyünk, viszont Tommy-nak tetszett, majd Jesy is beszállt és végül mi ketten is.
Sajnos mire Kakikapitány végre elaludt, megérkeztünk és folytatódott az üvöltés.
-   Pakoljatok be, elviszem lefektetni. - sóhajtottam, mire Louis egy puszit nyomott az arcomra, én pedig kipattantam a kocsiból.
Rögtön kiszedtem az autóból, majd a házba siettem vele. Természetesen végig üvöltött, akkor is, amikor kicseréltem a pelenkáját, de legalább hamar elaludt. Sóhajtva léptem ki a szobájából, becsuktam az ajtót, majd megrohantak a kutyáim. Mosolyogva dögönyöztem meg őket és utána lefelé indultam. Lou a nappaliban volt, éppen huppant le a kanapéra, mire mosolyogva mellé ültem.
-   Alszik a Maki! - öleltem meg fáradt mosollyal.
Elmosolyodott, majd oldalról ő is átölelt.
-   Olyan rég voltunk kettesben. - mosolygott, majd még közelebb húzott magához.
-   Hármasban sokszor vagyunk. - mosolyogtam rá.
-   Igen és ez tök jó. - nyomott puszit a számra, amit viszonoztam, majd mielőtt elhúzódott volna, megcsókoltam.
-   Miért nem tudok haragudni rád? - néztem végig rajta szeretetteljes vigyorral, amit egy pimasz vigyorral díjazott.
-   Mert túl ennivaló vagyok! - nevette el magát.
-   Látod, ezen még te is nevetsz. - nevettem.
-   Aranyos vagyok, ez tagadhatatlan. - vigyorgott rám. - Meg azért elég szexi és ne tagadjuk, hogy apukának se vagyok rossz... - folytatta az egójának növelését. - Ja és az ágyban... - vigyorgott, miközben végignézett rajtam. - Nem is kell említenem, úgyis tudod. - kacsintott.
-   Igazi főnyeremény vagy, nem? - nevettem.
-   Pontosan. - bólintott, majd megcsókolt.
-   Szeretlek. - mondtam mosolyogva, miután elváltunk egymástól.
-   Én is Törpilla! - húzott még közelebb.
-   Itt imádat folyik? - nevetett Becky.
-   Pontosan. - nevettem el magam.
-   Elfáradtam ma. - gondolta végig Louis.
-   Igen? - húztam fel a szemöldököm. - A vásárlásban?
-   Igen. - bólintott vigyorogva. - Holnap, ígérem felkelek reggel és elintézem.
-   Mi lenne, ha ketten kelnénk fel? - mosolyogtam rá.
-   Oké. - nyomott puszit az arcomra.

3. évad 35. rész

Reggel arra ébredtem, hogy egy pohár csattan a földhöz és összetörik.
-   Basszus. - motyogta Roxy álmosan, majd körülnézett és visszadöntötte a fejét az egyik párnára.
Óvatosan másztam ki a többiek közül, majd elhagytam a megviselt hálószobát. A nappaliban maradt a telefonom, amit rögtön a kezembe vettem. Louis többször is hívott, de nem mertem visszahívni, nehogy észrevegye a hangomon, hogy mit is csináltunk...
Inkább megnéztem a további értesítéseimet... Láttam, hogy Jack is küldött egy videót SMS-ben és szövegnek csak egy kérdőjelet kaptam.

Végignéztem és konkrétan a szám is tátva maradt. Briana az én kisfiamat ringatta és fogalmam sincs miatt, de mintha kést döftek volna a szívembe és kétszer megforgatták volna... Rögtön sírógörcsöt kaptam, majd lehuppantam a kanapéra és sírva néztem meg újra és újra a videót, majd visszaírtam Jack-nek.
"Eddig nem láttam..."
"Sajnálom :( Jól vagy? Ha szeretnél beszélni, hívj nyugodtan, tudod, hogy itt vagyok neked "
"Nem, Louis az egyetlen, akivel beszélnem kell"
"Megértem. Remélem azért nem lesz baj"
Nem válaszoltam, csak az asztalra dobtam a telefont és sírva préseltem arcom a kanapéba. Nem tudom meddig maradtam úgy, de csak akkor keltem fel, amikor elfogyott a levegőm.
Egyszerűen nem bírtam már magamban tartani, ezért bementem a lányokhoz, akik rögtön felkeltek.
-   Mi a baj? - kérdezte ijedten Jesy.
-   Ez! - dobtam oda a telefont, majd megnézték a videót. - Miért piszkálja az a hazug nő a fiamat?! Hol van Louis? - akadtam ki és kiabálva kérdezgettem.
-   Beszéltél Louis-val? - kérdezte Roxy, mire megráztam a fejem.
-   Akkor hívd fel! - kiabált rám mérgesen Lola. - Eddig bármikor elszúrtátok a kapcsolatotokat, szinte mindig az volt a baj, hogy nem beszéltétek meg!
Jesy visszadobta a telefont, majd már hívtam Louis-t.
-   Szia Törpilla, tudom, hogy nagyon haragszol. - mondta és hangján sírást hallottam.
-   Jól vagytok? - kérdeztem szipogva.
-   Persze, senkinek semmi baja. - magyarázta.
-   Rendben. - mondtam. - Én nem fogok elkezdeni kiabálni, csak mondd el, hogy mi történt.
-   Semmit nem csináltunk, még csak nem is söröztünk. - mondta. - Csak focit néztünk és beszélgettünk, amikor beállított Briana. Elkezdett össze-vissza magyarázni, hogy szerelmes belém, meg hogy te undorító nő vagy, meg azért akartál gyereket, hogy magadhoz láncolhass. - magyarázta. -   Azt el akartam küldeni, de sírva fakadt, aztán megkért, hogy csak hadd jöjjön be és egy fél órát maradt csak. - magyarázta. - Azt hazudta, hogy anyukájának mutatja meg Tommy-t és kirakta a netre.
-   Fogalmad sincs, hogy milyen érzés egy anyukának ilyet látni. - mondtam zokogva.
-   Pontosan tudom, ugyanis legalább annyira rossz hallani, hogy sírsz miattam. - mondta sírva. - Én tiszta szívemből sajnálom Szerelmem,
-   Majd megbeszéljük, nemsokára indulunk. - mondtam, majd nem volt szívem így letenni. - Szeretlek.
-   Én is Törpilla. - mondta, majd letettem.
-   Mindent értek. - bólintott Jesy.
-   Mi? - nézett rá kérdőn Roxy.
-   Régen ilyenkor nemhogy nem hívtad volna, azonnal odamentél volna és lecsavartad volna a fejét, most pedig felhívtad és az első a kiabálás helyett az volt, hogy jól vannak-e. - mosolygott.
-   Ez olyan édes! - ölelt magához Lola.
-   Aha, na menjünk pakolni. - mondtam.
Mind gyorsan kész lettünk, ugyanis már igencsak hazafelé vágyódtunk. Jó volt egy kis nyugalom, de mégiscsak a férjeink és a gyerekeink. Az úton mind aludtunk...
Természetesen már ott volt értünk az autó, amibe csak behuppantunk és már hasítottunk is a házunk felé. Roxy furakodott előre, majd én és Lola. Vagyis az anyák hada megrohamozta a házat.
Megláttam, ahogy Tommy a szőnyegen játszott és közben Barney mint egy őr, üldögélt mellette.
-   Szia Pocak! - mosolyogtam a fiamra, akinek ahogy meglátott hatalmas lett a mosolya, majd felém nyújtózkodott kezeivel.
-   Az a mosoly! - kuncogott mellettem Liam. - Anya itt van és nem nyelte el a föld! - mondta, mire elnevettem magam.
Óvatosan a kezembe vettem a kisfiamat, aki gagyarászni kezdett.
-   Mondjad! - mosolyogtam rá, miközben Barney oldalról rám ugrott. - Nem felejtettelek el Hülye! - simogattam meg a fejét.
-   Itt vagyok. - röppent a fejemre Richard. - És még mindig nem értem, hogy miért pont Louis. - mondta, mire elnevettem magam.
-   Tudom, hogy szereted. - mondtam mosolyogva.
-   Hát igen, de választhattál volna egy okosabb élőlényt is. - mondta, mire csak nevettem.
Hallottam, ahogy Málna felénk száguld, majd ő is rám ugrott.
-   Igen, itt vagyok hercegnő! - simogattam a fejét mosolyogva.
-   Sajnálom Törpi! - ölelt magához Louis, így közre fogtuk Tommy-t.
-   Tudom, de haragszom rád. - néztem fel rá. - Viszont szeretlek. - nyomtam csókot a szájára, amit viszonzott és kezdett kissé elhúzódni, mire Tommy a kis kezét szánkhoz tette és mindketten elnevettük magunkat.
-   Igen Tommy, szerintem is elég lesz. - nevetett Niall, aki oldalról magához ölelte Becky-t.
-   Te hallgass az asszonykádra! - mutattam rá szigorúan.
-   Igen is főnökasszony! - szalutált, mire elnevettem magam.
-   Mondd, téged fiam hogy tett tönkre apád? - néztem mosolyogva Tommy-ra.
-   Nem is tettem tönkre! - durcizott Lou, mire egy puszit nyomtam az arcára.
-   Az lehet, de megborotválkozhatnál. - mondtam.
-   Miért, nem tetszik? - kérdezte mosolyogva.
-   De, nagyon cuki vagy vele, de akkor is! - mondtam mosolyogva, miközben hasba böktem. - Itt a fiad, elég ha ő aranyos neked nem kell.
-   Kedves kis asszonyom van. - nevette el magát.
-   Zayn, mit csináltál a fiammal? - dühöngött Lola.
-   Miért? - nevette el magát Zayn. - Azt mondta, hogy olyat szeretne mit apáé!
-   Most nézd meg! - jött oda hozzám Lola és megmutatta Benji karján a filctollal alkotott rajzokat.
-   Anya ez menő! - vigyorgott rá Benji.
-   Benji, jegyezd meg, hogy apád nem teljesen normális! - nézett rá Lola. - Ha bármi hasonlót szeretnél, tőlem kérdezd meg!
-   Oké. - nevetett Benji, majd Lola letette és elszaladt játszani a két kutyával.
-   Szerinted normális?! - nézett rám Lola sóhajtva. - Eddig azt hittem, te vagy az idegbeteg! - nézett rám. - De mellette én leszek az! - mutatott Zayn-re, aki nevetve lépett mögé, majd magához ölelte.
-   Mi baja lesz egy kis filctolltól? - nevetett Zayn.
-   Mondjuk bőrrákot kap?! - mondta Lola.
-   Gyerekkorodban te nem firkáltad a kezed? - vigyorgott Zaynie.
-   De, de te a saját fiad kezét rajzoltad össze! - nevetett Lola.
-   Jól van, na! - nevetett Zayn, majd egy puszit nyomott az arcára. - Túl fogja élni!
-   Te fogod megfürdetni! - ütögette meg a mellkasát Lola vigyorogva, majd ellépett tőle és felfelé indult.
-   Hogy jutott eszedbe? - néztem Zayn-re nevetve.
-   Benji találta ki. - nevetett.
-   Őrült vagy. - nevettem, majd Louis felé fordultam. - Ha összefirkálod a fiam, biztos hogy az udvaron alszol!
-   Vettem. - bólintott mosolyogva.
-   Elapásodott a lányom. - lépett mellém sóhajtva Roxy, miközben Harry-t és Lucy-t nézte. - Vagy ellányosodott a férjem. - mondta, mire elnevettük magunkat.
-   Szerintem Lucy. - nevettem.
-   Szerintem is. - nevetett. - De ez így nem lesz jó.
-   Hidd el, hogy hiányoznál neki nagyon. - mosolyogtam rá, mire rám nézem.
-   Kérem a kicsi Tommo-t! - vette ki a kezemből vigyorogva Tommy-t. - A szüleid nem normálisak, de nyugi, te még lehetsz az! - kezdett magyarázni neki. - Ja és ne lepődj meg, ők sűrűn veszekednek, mert apád spontán hülyeségeket csinál, anyád meg sértődékeny és hajlamos idegbajt kapni, de szeretik egymást. - folytatta a mesét, amin csak nevettünk. - Fogalmunk sincs, hogy miben hasonlítanak, de a lényeg, hogy ha anyukád apukádat gyilkolná, szólj valakinek!
-   Borzasztó vagy! - nevettem.
-   Én csak az igazat mondom! - nevetett.
-   Te csak egyszerűen hülye vagy. - mondtam kuncogva.
-   Emlékszel arra, amikor mindig azt játszottuk, hogy járunk? - nevetett.
-   Emlékszem Édesem! - léptem mellé mosolyogva, miközben átöleltem. - Csodálatos idők voltak!
-   Aztán jöttek ők... - bökött Louis és Harry felé fintorogva.
-   Igen és szétválasztottak minket. - mondtam, miközben egy puszit nyomtam az arcára.
-   Soha nem öregszünk meg. - nevetett Roxy.
-   Hát nem. - nevettem.

3. évad 34. rész

~pár héttel később~

* Sarah szemszöge *

Éppen Tommy-val mentem hazafelé kocsival, Louis elméletileg Doncaster-ben volt. De mikor leparkoltam, megláttam Louis autóját. Kikászálódtam, majd Tommy-t is kivettem. A ház felé indultam, majd mikor beléptem, Louis nagy mosollyal fordult felém.
-   Törpilla és Törppicúr! - mondta nagy mosollyal, majd egy puszit nyomott Tommy fejecskéjére és a számra.
-   Na, mit is szeretnél Lou? - kérdeztem mosolyogva.
-   Az van, hogy el kéne utaznod, de Tommy-ra vigyázom! - mosolygott.
-   Louis, ez nekem rohadtul gyanús! - mondtam, miközben Tommy-t már csak egy kézzel fogtam és ledobtam a táskámat.
-   Jó, valójában az van, hogy meg szeretnénk mutatni Niall-nek és Liam-nek, hogy mennyire buli apukának lenni! - magyarázta.
-   És ehhez miért pont a mi fiunkat kell használnod? - sóhajtottam mosolyogva.
-   Benji is ott lesz és Lucy is. - magyarázta és aranyosan nézett.
-   Fogd meg egy kicsit! - adtam a kezébe gondterhelt arccal Tommy-t.
-   Ez egy igent jelent? - kérdezte.
-   Louis, olyan gyerekes tudsz lenni! - mondtam, miközben levettem a cipőm és a pulcsimat.
-   De tudok gondoskodni Tommy-ról! - mondta, mire elmosolyodtam és rá néztem.
-   Én tudom, de ez inkább egy nagy kanbulinak hangzik, mint gyerekőrzésnek! - mondtam.
-   Ezt miből gondolod? - kérdezte.
-   Szinte biztos, hogy sörözni fogtok! - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-   Nem fogok sörözni és tudod, hogy mindennél jobban szeretem Tommy-t! - mondta mosolyogva.
-   Jól van, de ha bármi gáz lesz, kitekerem a nyakad! - mutattam fel a mutató ujjam.
-   Oké, köszönöm! - mosolygott.
-   De nem viccelek, tényleg véged, ha gáz lesz. - mondtam.
-   Jól van! - mosolygott, majd a derekamnál fogva magához húzott és megcsókolt.
-   Szeretlek! - nevettem el magam.
-   Én is! - nyomott puszit a fejem tetejére.
-   De ha már itt tartunk, mi rávesszük Jesy-t és Becky-t. - mondtam mosolyogva.
-   Szerintem őket nem lesz nehéz. - nevetett. - Legalábbis Niall szinte megállás nélkül azt magyarázza, hogy Becky folyamatosan csak hisztizik, hogy neki gyerek kell.
-   Meg tudom érteni. - vágtam rá. - Én is ezt csinálnám a helyében. Ha te nem akartad volna Tommy-t.
-   Megelőztelek! - nevetett és egy puszit nyomott az arcomra.
-   De Louis! - néztem rá. - Elvállalod Tommy-n kívül Barney-t és Málnát és Richard-ot? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-   Persze. - bólogatott mosolyogva.
-   Jó, legyen. - bólintottam. - Melyik nap szeretnél lerázni? - kérdeztem mosolyogva.
-   Holnap. - mondta mosolyogva.
-   Jó, de hova akartok postázni minket? - kérdeztem.
-   Úgy gondoltuk, hogy kiruccantok New York-ba. - mosolygott.
-   Jó, de csak mert szeretlek. - mondtam mosolyogva és egy csókot nyomtam a szájára, amit viszonzott. - Viszont a fiadat pelenkázd be, mert bekakilt.
-   Jó. - sóhajtott, majd felfelé indult.
-   Sarah, milyen anyukának lenni? - mosolygott rám Anya.
-   Fárasztó, de jó buli. - mosolyogtam rá, miközben lehuppantam mellé a kanapéra.
-   Nagymamának lenni nagyon menő. - mosolygott rám, mire felnevettem.

Végül elutaztunk a csajokkal és egy hatalmas lakosztályban hasaltunk az egyik franciaágyon mind, miközben a gyerek témáról volt szó.
-   Mi van már azokkal a gyerekekkel? - kérdeztem mosolyogva.
-   Semmi. - sóhajtott Grace.
-   Már szóba sem hozhatom, mert tuti, hogy összeveszünk. - mondta Becky.
-   Összevesztek? - csodálkozott Lola.
-   Igen. - sóhajtott. - Egyszerűen, ha megemlítem Niall közli, hogy erőszakos vagyok. - magyarázta. - Aztán vagy feladom, vagy megmondom, hogy én szeretnék gyereket és szerintem tökéletes korban vagyunk hozzá, mire csak azt mondja, hogy élvezzük még egymás társaságát, vagy az túl nagy felelősség.
-   Hát ezt nehéz elhinni pont róla. - mondta Roxy. - Mármint, Niall a jófiú.
-   Igen, már azon is elgondolkoztam, hogy nem szeret, vagy megbánta az esküvőt, vagy esetleg találkozgat valami lánnyal. - mondta és sírva fakadt.
-   Becky, ne sírj! - mondtam elmosolyodva és összeölelkeztünk.
-   Becky, erről szól a házasság. - magyarázta Roxy mosolyogva.
-   Nem lehetnek titkaitól egymás előtt. Amíg csak jártok, az más. Amíg jártunk én se mondtam el mindent Louis-nak. Aztán emiatt szakítottunk... Szóval mondj el neki mindent. És ne fogadj el tőlem párkapcsolati tanácsot, ami értelmetlen. - mondtam, mire felnevettünk.
-   Liam-mel mi a probléma? - kérdezte Roxy Jesy-t.
-   Azt mondja, hogy várjunk még vele. - magyarázta.
-   Hát erre egyszerűen nemet kell mondani és elmagyarázni, hogy gyereket szeretnél, mert egyszer élsz! - magyarázta Lola.
-   Elvégre te vagy Mrs. Payne és Mrs. Payne is maradsz és Jesy nem adja fel! - mondtam egyre lelkesebben.
-   Jesszusom, borzasztó ez a feleségek társasága. - nevetett fel Roxy, mire mind felnevettünk.
-   Feleségek társasága, ez hatalmas! - nevetett Lola.
-   Mi lenne, ha a feleségek társasága... - mondtam vigyorogva, majd a telefonhoz nyúltam. - Bulizna egy kicsit.
Rendeltem a legdrágább borból és fagyit is, majd amikor megérkezett, elkezdtünk kissé megbolondulni.
Várható volt, hogy ez lesz a feleségek társasága gyűléséből, ugyanis elég rég szórakoztunk csak úgy...
-   Oké, lehet hogy ez most elég tolakodón hangzik, de az normális, hogy bármikor szexre kerülne sor, Lucy mint valami ébresztőóra, rögtön sírva fakad?! - nézett rám Roxy.
-   Viccelsz?! Én a mai napon maximum negyed órát töltöttem Louis-val, ugyanis megbeszéltük, hogy el kell utaznom, mert kell neki Tommy, aztán felvitte pelenkát cserélni, de mindketten elaludtak az ágyamon. - magyaráztam.
-   Velünk is ez lesz? - kérdezte Becky.
-   Becky, ez jó! - mosolyogtam rá. - Mármint nem ez a része, hanem az, amikor látod, ahogy életed szerelme édesen gügyög a kisbabátoknak, aki egyszerűen csodálatos és önfeledten kacag a gyerekes apukáján, majd csöndben a férjed mögé osonsz, megijeszted, amin a kisbaba még inkább nevet, ahogy az apja is és te is. - magyaráztam mosolyogva. - Persze sosem lesz olyan, mint amikor még csak egymás társaságát élveztétek, hiszen akkor megváltozik az életed, de ez a változás csak is pozitív. - magyaráztam.
-   És a rossz dolgok? - kérdezte Jesy.
-   Rossz dolgok egy kapcsolatban is vannak. - mondta Lola mosolyogva. - Nézd meg Louis és Sarah kapcsolatát. - mondta és elnevette magát, mire nevetve meglöktem. - Most sokkal jobb a helyzet.
-   Egy kapcsolat sokkal bizonytalanabb, mint egy család. - magyarázta mosolyogva Roxy. - Egy kapcsolatban sokkal többször vesztek össze, többször haragszotok egymásra, több minden idegesít. Sokkal féltékenyebb az ember. Egy család teljesen más.
-   Amikor családotok van, hozzászoktok egymás fura dolgaihoz, sok dolog miatt már nem tudsz rá haragudni, nem leszel féltékeny, hiszen ott a gyerek, akit mindketten tiszta szívből szerettek. - magyaráztam mosolyogva. - Persze, ott vannak a pillanatok, amikor meg tudnál őrülni, amikor úgy érzed két gyereked van, amikor már csak a férjed ölelésére vágysz, de akkor nevetni kezd a gyereked és muszáj mosolyognod, egyszerűen minden eltűnik. - mosolyogtam rá.
-   Ez olyan édes volt! - mondta könnyes szemmel Jesy, mire nevetve magamhoz öleltem.
-   Na, ha már édes... - ettem egy kanál fagyit, mire a többiek is.
-   Feleségek társasága! - koccintottunk nevetve, majd mind megittunk egy pohár bort.
Valahogy az ágyon aludtunk el mind. Vidámra ittuk magunkat, de azt hiszem ezt megérdemeltük. Nagyon jól szórakoztunk és száz százalékig megbíztam a férjemben és a többi srácban, hiszen ők a családom nagy részét alkotják és tudom, hogy mennyire fontos számukra ez az egész, ahogy nekünk is az volt. Oké, kissé mardosott a bűntudat a borozgatás miatt, de közben mégsem és valójában akárhogy biztattam magam, aggódtam a családom miatt. Nem csak Tommy miatt, bíztam Louis-ban. Louis-ért, a fiunkért, a papagájért, a kutyákért, Zayn-ért, Benji-ért, Harry-ért, Lucy-ért, Niall-ért és Liam-ért is. Egyszerűen fogalmam sincs miért, de mindenkit féltettem annak ellenére, hogy felnőttek voltak. Szeretem, ha együtt vagyunk, vigyázunk egymásra, beszélgetünk. 

There is nobody around just me and you - 4

~ Louis ~
Egy héttel később képes voltam elmenni az edzésre, de koncentrálni nem tudtam, ugyanis láttam Liz-t a barátnőivel és éreztem néha az éles kék tekintetét magamon.
Edzés után gyorsan átöltöztem, majd siettem hazafelé és észrevettem a piros lámpánál Liz-t.
-   Liz! - szóltam, mire ijedten fordult felém.
-   Igen? - kérdezte félénken.
-   Szerintem beszélnünk kéne. - mondtam, mire bólintott, majd lassan felém jött.
Csöndben sétáltunk az otthonomig. Bementünk, leültünk a nappaliba és feszülten néztem rá.
-   Ígérem, hogy titokban tartom, de szerintem jogom van tudni. - néztem rá, mire bólintott.
-   Ezzel születtem. Párduc és macska vagyok. - mondta sóhajtva. - Az egyetlen amit nem tudsz, hogy tudok félig ember és félig fekete macska vagy párduc lenni. - magyarázta.
-   Én ezt értem, de miért én? - kérdeztem és nem így akartam fogalmazni, mert elég bunkó lett, de ez jött.
-   Kösz. - nevetett keserűen.
-   Bocsi, hülyén fogalmaztam. - sóhajtottam.
-   Mert barátságos voltam és te vagy az egyetlen aki tudja. Nem könnyű ezzel együtt élni, elhiheted. - magyarázta. - Ha mérges leszek, egy pillanat alatt változok párduccá az ösztön miatt és hasonlók. Nyilvánosan ilyet nem lehet.
-   Értem. - bólintottam. - Nem akartam bunkó lenni, ígérem megpróbálok hozzászokni. Barátok? - kérdeztem, mire elmosolyodott.
-   Barátok. - bólintott elmosolyodva, mire én is elmosolyodtam. - Remélem nem karmoltalak meg soha, mert próbáltam elkerülni.
-   Nem. - nevettem el magam. - És macskaként tudsz beszélni?
-   Nem. - mondta. - Viszont párducként elég nehéz vigyázni a környezetre. - kuncogott. - Volt már olyan, hogy kicsit széttéptem egy ágyat.
-   Mármint amikor aludtál, vagy... - muszáj volt megkérdeznem, túl perverz a fantáziám.
-   Amikor aludtam. - nevetett fel.
-   Jó, bocsi. - nevettem el magam.
-   Most mennem kell labdapatkány. - nevetett, majd felpattant és a szőnyegtől macskaként folytatta az utat.

~Liz~
Másnap délután Stefy-vel ketten mentünk csak a focipálya mellé, ugyanis Alexa és Angela Alexa anyukájának segítettek kifesteni.
-   Tudom, hogy bejön neked Tomlinson. - kuncogott.
-   Így van, de honnan? - kérdeztem mosolyogva.
-   Láttam, hogy őt stírölöd. - nevetett. - És pontosan tudom, hogy miért vagyunk itt.
-   Meg kell szereznem! - néztem rá vér komolyan.
-   Könnyű lesz. - legyintett. - Most szakított a barátnőjével.
-   Mikor? - kérdeztem meglepetten.
-   Pár hete. - nevetett.
Végig dumáltunk, csak néha pillantottam a pályára.
Hirtelen oda pillantottam és megláttam, hogy Louis-n nincs póló. Stefy felé fordultam, de ő hirtelen meglökött, mire leestem a padról.
-   Bocs, azt hittem talpra esel. - nevetett Stefy.
-   A macskák esnek talpra! - nevettem, miközben felálltam.
Louis-ra pillantottam, aki pont engem nézett és elnevette magát a kijelentésemen, majd rám kacsintott, mire éreztem, ahogy elpirulok, majd lányos zavaromban megigazítottam a hajam.
-   Mennem kell! - nevetett Stefy, majd elrohant.
Én nevetve néztem utána és mosolyogva a fejemet ingatva néztem az edzést. Mikor vége lett, Louis felém indult vigyorogva egy üveg vízzel a kezében. Megállt előttem, majd a szájához emelte az üveget, rám kacsintott és inni kezdett. Egy kusza csepp levándorolt az állán, majd izzadt mellkasán végezte és ott igyekezett lefelé, én pedig nem bírtam magammal, éhes szemekkel néztem végig az útját.
-  Fel na falj! - pillantott le rám vigyorogva, majd megfordult és az öltöző felé igyekezett.
Döbbenten néztem alakja után, de döbbent tekintetem formás fenekére kúszott.
Te jó ég, most komolyan Louis fenekét nézem?! - szidtam magam a gondolataimban.
Bár meg kell hagyni, hogy van mit néznem...
Rögtön megráztam a fejem, majd a földet kezdtem nézni. Percekig csak bambultam.
-  Mit gondolsz, hazavihetlek? - kérdezte Louis vigyorogva, mire ijedten pillantottam fel rá, majd elmosolyodtam.
-   Flörtöltél velem. - jelentettem ki, miközben felálltam mosolyogva.
-   A bőrömet égette a jég hideg kék tekinteted. - vigyorgott rám.
-  Jég hideg kék? - kérdeztem meglepetten.
-  Ridegen kékek a szemeid, de akkora szeretettel tudsz nézni velük, hogy elfeledtetik mennyire ridegek. - magyarázta, mire elmosolyodtam.
-  Milyen költő vagy! - mondtam mosolyogva. - Egyébként meg a te szemeid is kékek!
-  De nem olyan nagyok mint a tieid és nem olyan gyönyörűek. - mondta mosolyogva.
-  Érdekes módod van a bókolásra! - vigyorogtam rá.
-  Nem szeretem az unalmas sablon bókokat. - mondta mosolyogva. - És ez általában bejön.
-  Magabiztos vagy. - kuncogtam.
-  Bejön, nem? - mosolygott.
-  De. - nevettem el magam. - És neked bejönnek a macskák? - kérdeztem vigyorogva karba tett kézzel.
-  Főleg a feketék. - vigyorgott, majd egyik kezével átkarolta a csípőm, mire elnevettem magam.
-  És a vadmacskák? - kérdeztem vigyorogva.
-  Az ágyamba jöhetnek. - kacsintott, mire felnevettem, majd eltoltam magamtól.
-  Hidd el, hogy nem szeretnéd te azt. - legyintettem kuncogva.
-  Miért? - vigyorgott.
-  Nem maradna ágyad. - vigyorogtam rá.
-  Miért, nem jó párduccal aludni? - kérdezte vigyorogva.
-  Az attól függ... - kuncogtam. - Ha szeret akkor azért elég jó.
-  És szeret? - nézett rám vigyorogva.
-  Lehet. - rántottam vállat vigyorogva.
-  Kipróbálhatnám ma este? - vigyorgott.
-  Most azt szeretnéd mondani, hogy aludjak nálad? - kérdeztem nevetve.
-  Már párszor megtetted. - nevetett.
-  Oké. - bólintottam mosolyogva.
Szinte pont a háza előtt voltunk már.
-  Tudod mi menő? - vigyorogtam rá.
-  Mi? - mosolyodott el.
Én körülnéztem az utcán, senki nem volt, így gyorsan cicává változtam, majd könnyen megkapaszkodtam a fa kerítésen és felmásztam, majd beugrottam a kertbe, de mire a földre érkeztem már ember voltam és karba tett kézzel vigyorogva néztem Lou-ra.
-  Ennyi! - nevettem, majd kinyitottam neki az ajtót.
-  Tökéletes bankrabló vagy. - nevetett, majd a ház felé indultunk.
Előre engedett, majd a konyhába vezetett.
-  Éhes vagy? - kérdezte mosolyogva.
-  Nem kifejezetten. - rántottam vállat.
-  Csoki? - vigyorodott el.
-  Az jöhet. - nevettem.
Előszedett a hűtőből egy tábla csokit, majd rám pillantott.
-  Tégla? - nevettem és kivettem a kezéből a kemény csokit. - Így szoktam ezt megoldani! - mondtam vigyorogva, majd földhöz vágtam.
Kibontottunk és a konyhapult mellett beszélgetés közben megettük. Mikor elfogyott Louis nevetve nézett végig az arcomon.
-  Csokis vagy. - nevetett halkan.
-  Hol? - kérdeztem és elkezdtem az ujjammal törölgetni az arcom.
-  Várj. - mosolyodott el, majd közelebb hajolt és megcsókolt.
Rögtön visszacsókoltam és azt hiszem életem egyik legjobb és legfinomabb első csókja volt.
-  Asszem bátran kijelenthetem, hogy ez fincsi volt. - nevettem, mire elnevette magát.
-  Csokis. - nevetett, majd óvatosan a derekamnál magához húzott. - Olyan aranyos vagy.
-  Nem ismered a rosszabbik oldalam. - kuncogtam.
-  Neked olyan biztos, hogy nincs. - mosolygott.
-  De van. - bólogattam magabiztosan. - Nem is kicsi.
Hirtelen megcsörrent Louis telefonja, majd szemei nagyra nyíltak.
-  De, emlékeztem... - húzta el a száját, mire felnevettem. - Nincs velem semmilyen csaj! - vágta rá. - Csak a macskám nevetgél. De van macskám és az enyém tud nevetni! - jelentette ki magabiztosan, mire még jobban nevettem. - Jó, gyertek.
Letette, majd kínos mosollyal nézett rám.
-  Átjön pár haverom. - nézett rám kínosan.
-  Lelépek. - nevettem el magam. - Úgyis háborúban vagyok a tesómmal.
-  Várj, nem lenne kedved egy kis csínytevéshez? - mosolyodott el gonoszan.
-  Mi legyek? - kérdeztem mosolyogva.
-  Honnan tudtad? - csodálkozott.
-  Elég egyértelmű. - nevettem.
-  Párduc, hogy a srácok beszarjanak én pedig nagyon menő legyek. - vigyorgott.
-  Csak nehogy a végén te is beszarj. - kuncogtam.
-  Ezt hogy érted? - kérdezte kissé ijedten.
-  Nyugi, soha nem bántanék senkit. - mosolyogtam. - Amúgy milyen haverjaid jönnek?
-  Niall, Liam és Harry. - mondta, mire elnevettem magam.
-  Nem lesz nehéz. - rántottam vállat mosolyogva.
-  Addig még van egy kis időnk kettesben. - vigyorgott.
-  Mire gondolsz? - kérdeztem mosolyogva.
-  Most éppen arra, hogy mit reagálnál rá, ha vízbe dobnálak. - vigyorgott.
-  Nem örülnék neki. - forgattam a szemem, majd csöngettek.
Én sóhajtottam, majd párcuccá változtam és nyújtózkodtam egyet.

~Louis~
Elmosolyodtam Liz-en, majd végigsimítottam hátán, mire egyik hatalmas mancsával meglökte a karom, én pedig nevettem, majd felszaladt, míg én az ajtó felé mentem.
-  Sziasztok! - köszöntem a srácoknak vidáman.
-  Megint feledékeny vagy. - röhögött Liam.
-  Haha. - forgattam a szemem, majd beengedtem őket.
-  Mi a program? - kérdezte Hazz.
-  Nem tudom, ülünk és dumálunk, vagy játszunk. - mondtam.
-  Oké. - huppant le a kanapéra Niall.
-  Van új cicám. - mondtam vigyorogva, miközben leültem Niall mellé, majd a többiek is.
-  Azt hittem, én vagyok a macskás. - mondta Harry meglepetten és mellém ült volna, de Liz hirtelen mellém ugrott, mire Harry felüvöltött.
-  Ő az. - vigyorogtam.
-  Ez biztos, hogy nagyon veszélyes. - mondta Liam, de Liz kényelmesen elfeküdt a hátán, mire vigyorogva kezdtem simogatni a hasát.
-  Ja, így nagyon magabiztos vagy, amíg egyszer nem harapja le a kezed. - mondta Niall, de Liz megnyalta a karom.
-  Nem úgy néz ki. - nevettem.
-  Oké, te tudod. - sóhajtott Hazza.
A srácok csupán négy órát maradtak, majd Liz karba tett kézzel nézett rám.
-   Bírlak, de nem fogok órákig párducot játszani! - morgott.
-   Álmos vagy? - kérdeztem mosolyogva.
-   Igen! - vágta rá.
-   Zuhany? - kérdeztem.
-   Külön. - vágta rá, mire elnevettem magam.
-   Ne gondolj mindig rosszra! - nevettem, majd felfelé indultam és Liz követett.

~Liz~
Gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem Louis egyik pólóját és alsóját, amit adott. Mosolyogva mentem ki.
-   Azért ez menő! - mentem ki vigyorogva, mire elnevette magát.
-   Primadonna vagy! - nevetett, majd a kezében egy alsóval vonult be a fürdőbe.
Ugye van bent pizsamája! Ha csak abban lesz én elájulok.
Természetesen kisétált egy szál alsóban.Muszáj volt végignéznem rajta, de inkább csak megigazítottam a hajam.
-   Zavarban vagy. - vigyorgott. - A hajadat igazgatod.
-   Nem igaz. - nevettem.
-   De igen. - mondta magabiztosan bólogatva, majd lekapcsolta a lámpát és bemászott mellém.
Rögtön bezsongtam ettől, majd Louis óvatosan közelebb húzott magához, mire csak mosolyogtam és még közelebb csúsztam, egészen amíg már teljesen a karjai közt voltam.

There is nobody around just me and you - 3

~ Louis ~
Éppen zuhanyoztam és lefekvés előtt, amikor hirtelen nagy ugatást és puffanást hallottam. Ijedten tekertem a derekamra egy törölközőt, majd gyorsan lerohantam. A konyhából jött a hatalmas zaj. Odaszaladtam és megláttam, ahogy a három kutya egy ártatlan kis fekete cicát ugatnak, aki a konyhaszekrényen áll ijedten.
-   Menjetek ki! - szóltam a kutyákra, akik gyorsan a kert felé indultak.
Én közelebb léptem a cicához, aki nem mozdult, csak nézett.
-   Nem bántalak, ígérem. - néztem a cicára biztató mosollyal. - Gyere! - nyúltam felé óvatosan.
Hagyta, hogy megsimogassam a fejét és a hátát, sőt dorombolt. Óvatosan a kezembe vettem, ami kényelmetlennek bizonyult számára, de esze ágában sem volt karmolni, csupán ficánkolt és nyávogott. Óvatosan elhelyeztem a kezemben, mint egy kisbabát, ő pedig elnyúlt karjaimban kényelmesen, hassal felfelé. Egyik kezemmel elengedtem és a hasát kezdtem simogatni, mire mancsait a csuklómra tette, de még mindig csak puhán, karmaival nem ért hozzám. Elmosolyodtam majd végignéztem a cicán.
-   Nem tudom meddig szeretnél maradni, de bírlak. - mosolyogtam rá, majd óvatosan letettem.
Elővettem a seprűt és a lapátot, ugyanis a cica leborította a sót és a lisztet. Amíg én összesöpörtem ő aranyosan ült a kövön és a farkát mozgatva nézte amit csinálok. Kidobtam a lapát tartalmát, majd a macska felé fordultam.
-   Gyere Cicus. - biccentettem és elindultam.
Nem számítottam rá, de megértette és jött velem. Gyorsan utolért és a lábam mellett jött föl kecsesen az emeletre. Tudtam, hogy lány, de ha nem láttam volna, már rég tudnám abból, hogy egy kis primadonna. Kecsesen lépkedett a lépcsőkön, felemelt fejjel jött és a farkát is felemelte.
-   Mit gondolsz, itt maradsz estére? - kérdeztem belépve a hálószobába. - Csak mert a barátnőm lelépett. - magyaráztam a macskának, miközben a szekrényemhez léptem és kivettem egy alsót.
Ledobtam a törölközőt, majd gyorsan magamra kaptam. Mire visszafordultam, a macska már a szőnyegemen ült és kíváncsian nézett, ahogy söprögetés közben is.
-   Nem tudom, hogy ez most igent, vagy nemet jelent, de ha menni szeretnél, szabad az út. - mutattam az ajtó felé kedves mosollyal.
A cicát nem hatotta meg, hogy nem tartom vissza, körülnézett a szobában, majd meglátta, hogy nyitva van a fürdőszoba ajtó és megindult oda. Én ledőltem az ágyamra és onnan figyeltem.
Bement, leült és körbe nézett. Utána felállt, kicsit körbe sétált, nézelődött, majd kifelé vette az irányt és rögtön az ágyra ugrott, majd nem a lábamnál feküdt le, hanem a párnákhoz igyekezett. Elkényelmesedett két párna között, teljesen el volt nyúlva a hátán, majd ásított egyet.
-   Te egy hercegnő vagy. - nevettem el magam, majd ő nyújtózott egyet és közben a karmait is megmutatta, de rögtön visszahúzta őket és becsukta szemeit. - Biztos, hogy neked az ágyban a helyed?
Ki se nyitotta a szemeit, mire elnevettem magam, felálltam, lekapcsoltam a lámpát, majd én is lefeküdtem és pár perc múlva már aludtam is.

Reggel egy aranyos hangra ébredtem.
-   Jó reggelt! - hallottam Danielle halk hangját és puszit nyomott az arcomra.
Elmosolyodtam, majd kinyitottam a szemem és hunyorogva körül néztem. A cica már nem volt a hálóban, valószínű lelépett.
-   Jó reggelt! - nyomtam puszit az arcára.
-   Milyen volt tegnap egyedül? - kérdezte mosolyogva.
-   Nem voltam egyedül, képzeld meglátogatott egy fekete cica. - meséltem mosolyogva.
-   És a kutyák? - kérdezte.
-   Megkergették, de okos volt, felmászott a konyhaszekrényre. - magyaráztam. - Amúgy meg egy primadonna. Nem raktam ki, hagytam volna, hogy elmenjen, de nem ment. Jött velem és az ágyban aludt.
-   Én nyomát se láttam. - mosolygott Dani.

~Liz~
-   Hol voltál egész éjjel? - kérdezte Anya karba tett kézzel.
-   Csak sétálgattam. - füllentettem.
-   Jól van, azért néha szólhatnál mielőtt elmész Cicám! - mosolyodott el, majd hagyta, hogy felmenjek.
Rögtön lezuhanyoztam és utána bedőltem az ágyamba.

~ Louis~
Pár héttel később éppen a kertben ücsörögtem, amikor észrevettem, hogy valami átesett az egyik kerítésen. Oda pillantottam, majd a fekete cica igyekezett felém. Mikor közelebb jött, óvatosan leült a fűbe és engem figyelt kíváncsian.
-   Gyere nyugodtan. - mondtam mosolyogva, mire a cica nem túl gyorsan a szokásos primadonnás vonulásával jött el a mellettem lévő napágyig, amire felugrott és kényelmesen leült rá. - Azt hittem többet nem látlak. - mondtam a macskát figyelve.
Nem szégyenlem, hogy egy cicához beszéltem, cseppet sem, mindenki szokott beszélni az állataihoz.
-    De meglepett, hogy ennyi idő után jöttél. - mondtam.
A cica csak a szokásos kecses, stílusában ült, viszont most engem figyelt, nem a kertet.
Először nem tudtam mi jön be annyira ezen a fekete macskán, de most ahogy figyeltem kezdtem rájönni.
A két első mancsán fehér volt a szőr, olyan volt, mintha kis zoknik lennének rajta. Ezen a két fehér részen kívül, az egész macska korom fekete volt. A feje is nagyon aranyos volt, okosnak tűnt, nagy, élénk kék szemei voltak, amik csak úgy ragyogtak és mindig megmutatták, hogy a kiscsaj mit is gondol.
-   Te gyönyörű vagy. - mosolyogtam a cicára, mire ő mint aki megértette, nőies zavarában megnyalta a jobb első mancsát, majd azzal végigsimított a fején és elindult felém.
Leugrott a napágyról, majd mellém érkezett, óvatosan ugrott fel mellém és leült, de már nem engem figyelt, hanem a kertet.
Elmosolyodtam, majd óvatosan a hátát kezdtem simogatni. Neki ez igencsak jól esett, dorombolni kezdett, majd megtaláltam a cica gyenge pontját, vagyis a farkától kb. két centire és ott kezdtem vakargatni, mire ő a kényeztetés közepette elnyúlt és hasra feküdt, miközben farkával, ahogy mozgatta, folyamatosan az alkaromat piszkálta.
Csak mosolyogva néztem, hogy mennyire jól esik ez a kis primadonnának.
-   Ő az a macska? - jött ki Oli és leült a mellettem lévő napágyra.
-   Igen. - bólintottam mosolyogva.
-   Bejössz neki. - nézett végig rajta nevetve.
-   Igen, szeret. - mondtam és abbahagytam a vakargatást, már csak simogattam, de nem kelt fel.
-   Becsajoztál, megint? - nevetett.
-   Vicces... - forgattam meg a szemem.
-   Ez az a cica? - jött ki csodálkozva Dani.
-   Igen. - bólintottam büszkén mosolyogva.
Danielle mosolyogva jött oda hozzám és az ölembe ült, mire a macska leugrott, majd mint mindig, kecsesen indult meg a kertben lévő fa felé. Pillanatok alatt felmászott, majd az egyik ágon vadmacska stílusban elhelyezkedett és lepihent.
-  Tök furcsa, hogy nem megy el. - mondta mosolyogva Danielle.
-  Igen. - bólintottam mosolyogva és a cicát néztem.
Ő csak álmosan nézett a szemembe. Tartotta a szemkontaktust, majd szemeiben egy kis huncutságot vettem észre. Édesen kezdte mozgatni a farkát, miközben megemelte fenekét és vadászó pózban szemezett velem. Elnevettem magam, mire hirtelen dívásan leugrott a fáról, megrázta magát, majd elköszönés képpen nyávogott egyet és végül elindult a kerítés felé, ahonnan jött és kecsesen ugrott fel, majd le a szomszéd kertbe.
-   Tényleg egy díva. - nevetett Danielle.
-   Mondtam. - nevettem.

~ Liz ~
Éppen csak csöndben sétálgattam az utcán, amikor hirtelen egy ismerős hangot hallottam.
-   Liz! - szólt Louis, mire megfordultam.
-   Ó, a labdapatkány! - mondtam kissé komoran.
-   Mizu? - kérdezte mosolyogva.
-   Semmi, uncsi hétköznapok. - mondtam vállat rántva. - Veled?
-   Azt hiszem összebarátkoztam egy macskával. - mondta, mire elnevettem magam. - Komolyan. Egyszer találkoztunk és most megint jött. - mesélte.
-   Lehet jobban szeret, mint gondolod. - mondtam mosolyogva.
-   Ezt hogy érted? - kérdezte, mire elnevettem magam.
-   Mindegy. - kuncogtam.
-   Fura lány vagy, nem? - kérdezte mosolyogva.
-   De. - bólintottam nevetve. - Nagyon fura.
-   Titkolsz valamit előlem, amit tudnom kéne. - nézett rám a lelkembe látó szemekkel.
-   Ez pontosan így van és egyszer ígérem, hogy meg fogod tudni! - nevettem el magam.

~ Louis ~
Két hónapja nem találkoztam Liz-zel, viszont a cica naponta jött hozzám és minden nap egyre közelebb került hozzám. Viszont kíváncsi voltam arra a titokra.

Egy buli után éjjel értem haza és Dani nem volt otthon. Amikor benyitottam a hálóba, Liz feküdt az ágyon elterülve.
-   Liz? - kérdeztem ijedten, mire felébredt és hirtelen fekete párduccá változott.
Hatalmasat ordítottam emiatt, majd hirtelen megint Liz lett.
-   Biztos, hogy ennyit nem ittam! - kiabáltam remegve. - Mi volt ez?!
-   Louis... - motyogott.
-   Liz, mi a jó ég volt ez? - kérdeztem félve.
-   A titok. - vágta rá sóhajtva. - A fekete cica is én vagyok. - mondta, mire ledöbbentem.
-   Mi? - kiabáltam.
-   Louis, nyugi. - sóhajtott.
-   Húzz innen! - mutattam az ajtóra.
Liz sóhajtott egyet, majd szomorúan felállt és hirtelen a kiscica lett.
-   Fejezd be! - üvöltöttem rá, mire macskaként kirohant. - Basszus! - üvöltöttem el magam, majd elkaptam a vázát, ami a kezem ügyébe akart és a falhoz vágtam.
Lerohantam a nappaliba, lefeküdtem a kanapéra és próbáltam elfelejteni ezt az egészet. Próbáltam aludni, de nem sikerült.
A cica és Liz szeme ugyanolyan gyönyörű kékek voltak és Liz szemében is ennyire tökéletesen lehet olvasni. A párduc énjét nem ismerem, de a szemeit láttam és azok is annyira kékek.