Mikor leszállt a gépünk már esteledett.
- Hova megyünk? - néztem Louis-ra.
- Most nem mondom meg, majd meglátod! - vigyorgott rám, majd taxiba huppantunk.
- Utálom, hogy mindig ezt csinálod. - sóhajtottam, majd bámultam ki az ablakon.
- Tudom. - mosolygott rám, majd egy puszit nyomott az arcomra.
Egy tetkó szalon előtt álltunk meg, majd Louis vigyorogva megfogta a kezem és fizetett, majd kiszálltunk. Behúzott a szalonba, mire félve néztem rá.
- Miért? - sóhajtottam mosolyogva. - Életem hibája volt, hogy egyszer megbíztam benned! - mondtam Őt nézve mosolyogva. - Azóta természetesnek veszed és képes lennél elrabolni!
- Csak mert szeretlek! - ölelt magához, majd egy puszit nyomott a homlokomra, mire vigyorogva álltam lábujjhegyre.
- Olyan kicsi vagyok melletted! - kuncogtam.
Ő mosolyogva emelt meg kicsit, majd a lábára állított, de így is lábujjhegyre kellett állnom.
- Még mindig. - mosolyogtam rá.
- Tudom, de szeretem hogy ilyen picike vagy! - mosolygott aranyosan, majd óvatosan átölelt és megemelt, így akkor voltam mint Ő.
- Sokkal jobb. - mosolyogtam rá.
- Nem, így jó. - mondta és letett.
- Sziasztok! - köszönt mosolyogva egy srác.
- Szia! - mondtuk egyszerre.
- Louis, veled beszéltem, ugye? - mosolygott rá, mire Lou bólogatott.
Na hát ettől félek.
- És Ő az asszonykád, ugye? - mutatott rám mosolyogva a srác.
Én csak sóhajtva bólintottam.
- Megtudhatnám a tervet? - kérdeztem.
- Azzal fordult felém a kedves férjed, hogy valami rád emlékeztetőt szeretne a testére. - mosolygott rám a srác, mire Louis-ra néztem.
- Igen? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel, de félig mosolyogtam. - Érdekes, amikor Én csináltattam, akkor mint egy hisztis nő, felpattantál és elhúztál!
- Tudod, hogy szeretlek! - mosolygott rám aranyosan.
- Ne kecsegtesd természetes bájaid, a szüleidnek köszönheted őket! - forgattam a szemem mosolyogva, majd megindultunk.
Louis beült a bőrszékbe, majd az ölébe húzott.
- Nem félsz? - néztem Lou-ra.
- Nem. - nevette el magát.
- Minek félnél... - mutattam a jobb alkarjára.
- Itt tartom a kis hülyeségeket. - vigyorgott rám. - De ez nem oda kerül!
- De mi? - kérdeztem.
- 28. - mosolygott rám, mire értetlenül néztem rá.
Az esküvőnk 10-én volt, Tommy 24-én született, Louis is 24-én, Én 8-án, akkor mi a jó ég a 28?!
- Vagy Te tudsz rosszul valamit, vagy Én! - néztem rá. - Te 24-én születtél, Tommy is, Én 8-án, az esküvőnk 10-én volt... - soroltam, majd megint kérdőn néztem rá. - 28?
- 28-án jöttünk össze. - mosolygott rám.
- Mármint legutoljára? - kérdeztem.
- Legelőször őszintén. - mosolygott, mire elmosolyodtam.
- De cuki vagy, emlékszel? - vigyorogtam, mire bólogatott.
- Egy darabig Én is tudtam, aztán már túl sokszor jöttünk össze, meg mentünk szét és feladtam. - mondtam, majd elnevettem magam.
- Én nem. - mosolygott rám. - Jó, igazából felírtam. - mutatta meg a telefonját.
Valójában nincs ember, aki már követni tudja kapcsolatunk hullámvölgyeit!
- Jó neked, hogy Én itt ülök? - néztem Louis-ra.
- Nem, ülj át erre a lábamra. - csapott a másik lábára.
- Mi a különbség? - néztem rá.
- Az, hogy ezen a kezemen lesz. - mutatta fel.
- Oké. - rántottam vállat, majd átültem.
Ahogy bekapcsolta a gépet a srác, Louis vállába fúrtam az arcom.
- Nehogy már! - simogatta a hátam mosolyogva. - Neked is van kettő!
- Jó, de tudom, hogy miattam fog fájni és ez nem jó! - mondtam mosolyogva.
- Mondod Te, akinek kioperáltam egy komplett tálat a lábából és egy poharat a kezéből. - mondta.
- És egy borosüveget a combomból. - kuncogtam.
- Az életem története... - nevette el magát, mire Én is nevettem.
- Nagyon édesek vagytok! - mondta a srác.
- De az nem miattad fájt! - néztem rá.
- De igen, mert Én szedtem ki! - magyarázta.
- Jó, akkor is! - nyafogtam.
- Készen is vagyunk! - mosolygott ránk a srác.
- Na, ebbe belehaltál?! - nézett rám Louis vigyorogva, mire egy puszit nyomtam a szájára és felálltam.
- Határozottan! - nevettem, majd megfogtam a kezét.
Gyorsan fizetett a srácnak, majd kézen fogva indultunk sétálgatni.
- Kicsim, soha nem tudtam volna ennél tökéletesebb életet elképzelni magamnak! - húzott magához mosolyogva.
- Én sem! - nyomtam puszit a karjával amivel átölelt. - Annyira szeretlek!
- Én is Törpilla! - kuncogott. - Mindennél jobban.
- Tervezgessünk! - néztem fel rá mosolyogva, mire elmosolyodott és egy padra leülve kezdtünk neki.
- Én azt akarom, hogy Tommy vigyázni tudjon a tesóira. - nézett le rám.
- Tesójára. - javítottam ki.
- Meglátjuk. - sóhajtott.
Én kuncogva bólintottam.
- Egyébként Én is. - bólintottam mosolyogva.
- De először a legfontosabb, hogy elköltözzünk. - mondta.
- Hát a ház kész, ki is van festve, csak... - mondtam volna, majd eszembe jutott amikor mi "festettünk" és mindketten elnevettük magunkat.
- Végül is kifestettünk... - nevetett. - Csak tartottunk egy kis szünetet...
- A lényeg, hogy már csak nektek, erős férfiaknak kéne a bútorokat a helyükre pakolni... - mosolyogtam rá.
- Hívunk rá embereket. - mondta.
- Nem Louis, Én téged akarlak pakolni látni! - vigyorogtam.
- Miért? - sóhajtott nagyot halvány mosollyal.
- Mert nem kell mindig a legkényelmesebb módot választani! - mosolyogtam rá.
- Nők...- morgott, mire nevetve öleltem magamhoz.
- Akár milyen aranyos vagy, Ti fogtok pakolni. - nevettem, mire nevetve nyomott puszit a fejemre.
2016. május 30., hétfő
2016. május 28., szombat
My life 1.
Sziasztok! Az a nagy helyzet, hogy a rész nem igazán készült még el időhiány miatt, amit írtam már, de most úgy döntöttem, hogy elkezdem ezt a kis "My life" dolgot. Olyasmiket fogok írni, amik különlegesek, izgalmasak, vagy furák az életemben (napok, események stb...). Írtam már, hogy lesz versenyem, ami a ma és holnap volt/lesz. Tehát úgy döntöttem a mai roppant izgalmas napot megosztom veletek!
Megérkezett mindenki a családból, unokatesómék, másik unokatesómék, barátok, egy szóval mindenki! Éppen lovat szereltem, meg járkáltam, néztem a versenyt, ilyenek... amikor éppen a karámok között járkáltunk egy egyik "ellenfelem" (igazából jóban vagyunk, így annyira nem tetszik ez a megnevezés, de mindegy, értitek...) szólt, hogy nem kéne öltöznöm? Én meg észbe kaptam és siettem vissza a szüleimhez, akik egyébként a büfét intézték, mikor megtalált az edzőm és közölte, hogy a ló akin indultam volna sánta és reméljük jobb lesz a lába, de ha nem az Ő lovára ülök... Aztán jött a pánik és természetesen sírva fakadtam. Sajnáltam a lovat is, meg attól is féltem, hogy az egész olyan ocsmány lesz, hogy az botrány lesz... Természetesen az öreg ló lába csak romlott, így az edzőm lova maradt. Kettőjükről azt kell tudni, hogy ég és föld és Én az edzőm lován egy éve nem ültem.
Az edzőm volt az egyik zsűri, az Ő egyik barátnője - aki mellesleg nagyon aranyos, imádom - és egy lovas nő, akitől tartottam, ugyanis elég szigorú volt.
Tehát felültem az edzőm lovára és mondta, hogy egy kicsit melegíthetek a pályán és nem a melegítőpályán. Bementünk, melegítettünk egy kicsit, majd elkezdtem.
Amíg melegítettünk volt bennem egy olyan, hogy "Mi lesz velem?! Mindjárt sírok! Nekem kell az a ló!", de mikor elkezdtük összeszedtem magam és voltak hibáim (nem is egy), de szerintem a körülményeket tekintve egész jól megcsináltam (nem vagyok megelégedve magammal, ugyanis lovaglás terén, főleg versenyen hihetetlen maximalista vagyok, ezért kb. minden verseny és bemutató után sírok/sírtam).
De amikor még melegítettem, de már az edzőm a szigorú bíróval beszélt, hallottam egy olyat, hogy "Az összhangot és az ülést úgy lefogom pontozni..." a legszigorúbb bíró szájából. Na itt majdnem sírtam, ugyanis biztos volt, hogy rólam beszélt.
Mindegy, lelovagoltam!
Utána leszálltam, elrámoltuk a lovat, de a fejemben volt az a nyomorék mondat!
Persze a családom, barátnőim, barátnőm családja mondta, hogy nagyon jó voltam, de ez nem volt elég nekem.
Mivel mi csináltuk a büfét ezért ugye ott ültem, amikor ott evett a szigorú bíró is. Mondtam, hogy nem volt jó meg ilyenek, amikor közbe szólt a szigorú bíró:
"Te jó voltál!" - és közben rám nézett. -"Amikor melegítettél azon imádkoztam, hogy ez nehogy leesen, de aztán ahogy elkezdtük láttam rajtad, hogy úgy voltál vele, hogy akkor versenyezzünk és nagyon jó voltál. Ezért adtam magas pontokat neked! Ha nem láttam volna a melegítést, akkor is jónak találtam volna, de így elég magas pontokat adtam!"
Erre természetesen aki ott ült, tapsolni kezdett, ugyanis a nő közben elindult és elég hangosan beszélt, pedig még kb. előttünk volt.
Na ez volt az a pillanat, amikor őszinte mosoly jelent meg az arcomon, majd elment a bíró. Természetesen az önbizalmam nem jött meg, de azért javult a dolog.
A következő ami miatt nagyon aggódtam az az elméleti rész volt. Ott az edzőmmel és a barátnőjével volt egy beszélgetés szerű, ahol 3 kérdést kaptunk, de nagyon sokat segítettek benne. Viszont Én folyamatosan úgy lihegtem és majd elájultam. Hiába nyugtatott az edzőm. Ez is elég jól ment, mindenre tudtam válaszolni segítséggel.
Már csak egy prezentáció volt hátra, amit elmondtam, aztán lesz ami lesz, azzal már nem tudok mit csinálni!
Holnap lesz a parelli, ami nagyon jól megy, egy tündéri lóval vagyok, imádom.
De este még az edzőm odajött és mesélte, hogy nagyon túlaggódtam a dolgot és tök aranyos volt, aztán anyukámnak mondta, hogy ha holnap elrontom a parellit, agyonver.
Tehát nagyon boldog vagyok, szerintem elég jó volt így összesítve, bár az első helyre nincs esélyem, ezt érzem.
A holnapi nap már nyugisabb lesz nekem, csak a barátnőimnek drukkolok, parelli, aztán eredményhirdetés. Ezzel nem lesz gáz, holnap ha a parelli oké lesz, akkor nagy mosollyal zárom a hétvégét és a versenyt!
A helyezésemről értesítelek titeket, már ha érdekel.
Ez lenne ez a My life dolog. Ha tetszik, komi! Szeretném tudni, hogy szeretnétek-e még ilyesmit, vagy maradjak a blognál. Ha érdekelne valakit az a My life, akkor azt is írja meg, hogy a holnapi nap érdekli-e!
Megérkezett mindenki a családból, unokatesómék, másik unokatesómék, barátok, egy szóval mindenki! Éppen lovat szereltem, meg járkáltam, néztem a versenyt, ilyenek... amikor éppen a karámok között járkáltunk egy egyik "ellenfelem" (igazából jóban vagyunk, így annyira nem tetszik ez a megnevezés, de mindegy, értitek...) szólt, hogy nem kéne öltöznöm? Én meg észbe kaptam és siettem vissza a szüleimhez, akik egyébként a büfét intézték, mikor megtalált az edzőm és közölte, hogy a ló akin indultam volna sánta és reméljük jobb lesz a lába, de ha nem az Ő lovára ülök... Aztán jött a pánik és természetesen sírva fakadtam. Sajnáltam a lovat is, meg attól is féltem, hogy az egész olyan ocsmány lesz, hogy az botrány lesz... Természetesen az öreg ló lába csak romlott, így az edzőm lova maradt. Kettőjükről azt kell tudni, hogy ég és föld és Én az edzőm lován egy éve nem ültem.
Az edzőm volt az egyik zsűri, az Ő egyik barátnője - aki mellesleg nagyon aranyos, imádom - és egy lovas nő, akitől tartottam, ugyanis elég szigorú volt.
Tehát felültem az edzőm lovára és mondta, hogy egy kicsit melegíthetek a pályán és nem a melegítőpályán. Bementünk, melegítettünk egy kicsit, majd elkezdtem.
Amíg melegítettünk volt bennem egy olyan, hogy "Mi lesz velem?! Mindjárt sírok! Nekem kell az a ló!", de mikor elkezdtük összeszedtem magam és voltak hibáim (nem is egy), de szerintem a körülményeket tekintve egész jól megcsináltam (nem vagyok megelégedve magammal, ugyanis lovaglás terén, főleg versenyen hihetetlen maximalista vagyok, ezért kb. minden verseny és bemutató után sírok/sírtam).
De amikor még melegítettem, de már az edzőm a szigorú bíróval beszélt, hallottam egy olyat, hogy "Az összhangot és az ülést úgy lefogom pontozni..." a legszigorúbb bíró szájából. Na itt majdnem sírtam, ugyanis biztos volt, hogy rólam beszélt.
Mindegy, lelovagoltam!
Utána leszálltam, elrámoltuk a lovat, de a fejemben volt az a nyomorék mondat!
Persze a családom, barátnőim, barátnőm családja mondta, hogy nagyon jó voltam, de ez nem volt elég nekem.
Mivel mi csináltuk a büfét ezért ugye ott ültem, amikor ott evett a szigorú bíró is. Mondtam, hogy nem volt jó meg ilyenek, amikor közbe szólt a szigorú bíró:
"Te jó voltál!" - és közben rám nézett. -"Amikor melegítettél azon imádkoztam, hogy ez nehogy leesen, de aztán ahogy elkezdtük láttam rajtad, hogy úgy voltál vele, hogy akkor versenyezzünk és nagyon jó voltál. Ezért adtam magas pontokat neked! Ha nem láttam volna a melegítést, akkor is jónak találtam volna, de így elég magas pontokat adtam!"
Erre természetesen aki ott ült, tapsolni kezdett, ugyanis a nő közben elindult és elég hangosan beszélt, pedig még kb. előttünk volt.
Na ez volt az a pillanat, amikor őszinte mosoly jelent meg az arcomon, majd elment a bíró. Természetesen az önbizalmam nem jött meg, de azért javult a dolog.
A következő ami miatt nagyon aggódtam az az elméleti rész volt. Ott az edzőmmel és a barátnőjével volt egy beszélgetés szerű, ahol 3 kérdést kaptunk, de nagyon sokat segítettek benne. Viszont Én folyamatosan úgy lihegtem és majd elájultam. Hiába nyugtatott az edzőm. Ez is elég jól ment, mindenre tudtam válaszolni segítséggel.
Már csak egy prezentáció volt hátra, amit elmondtam, aztán lesz ami lesz, azzal már nem tudok mit csinálni!
Holnap lesz a parelli, ami nagyon jól megy, egy tündéri lóval vagyok, imádom.
De este még az edzőm odajött és mesélte, hogy nagyon túlaggódtam a dolgot és tök aranyos volt, aztán anyukámnak mondta, hogy ha holnap elrontom a parellit, agyonver.
Tehát nagyon boldog vagyok, szerintem elég jó volt így összesítve, bár az első helyre nincs esélyem, ezt érzem.
A holnapi nap már nyugisabb lesz nekem, csak a barátnőimnek drukkolok, parelli, aztán eredményhirdetés. Ezzel nem lesz gáz, holnap ha a parelli oké lesz, akkor nagy mosollyal zárom a hétvégét és a versenyt!
A helyezésemről értesítelek titeket, már ha érdekel.
Ez lenne ez a My life dolog. Ha tetszik, komi! Szeretném tudni, hogy szeretnétek-e még ilyesmit, vagy maradjak a blognál. Ha érdekelne valakit az a My life, akkor azt is írja meg, hogy a holnapi nap érdekli-e!
2016. május 26., csütörtök
Mostanában...
Sziasztok! Igen, érdekes címet adtam ennek a bejegyzésnek, de ennek az az oka, hogy szeretném, hogy tudjatok róla, miért is vannak ritkán a részek.
Ezen a hétvégén lesz a lovas versenyem, aminek lesz egy lovaglás, egy elméleti,egy parelli (nem lovon ülve kell feladatokat csinálni a lóval, röviden így tudnám leírni. Egyébként ezzel a részével van a legkevesebb problémám) és egy prezentáció része. Nos a lovaglás részére fel vagyok készülve, az jól megy, az elméleti... na igen. A verseny előtt három nappal kedves oktatóm kiírta a 67 kérdést, majd másnap még minimum 20-at hozzá és kb. a fele olyan, hogy a kérdést sem értettem, soha nem hallottam ilyenről és a neten sem találtam rá semmit! Juhú, imádom! :( A parelli tök jól megy, imádom a lovat akivel leszek :). Na a prezentáció tök jó lett, de ehhez is ... hosszú szövegem van! Na már most, ugyebár nyakunkon az év vége is! Javítanom kéne egy jó pár tantárgyból! Tehát például tegnap este annyit tanultam, hogy estére már sírva fakadtam, komolyan! Ráadásul már kb. két hete idegi alapon van hányingerem rendszeresen! Tehát rohadt sok ez az egész egyszerre! Ha kikapcsolódni szeretnék, elmenekülni ettől a "gyönyörű" világtól, természetesen írok, de ugyebár ezek mellett nincs tökéletesen annyi időm, hogy egy normális, használható részt megírjak, pontosan ezért nem jönnek a részek a blogjaimra és Wattpad-on is csak szenvedek!
Nagyon sajnálom, hogy ez a helyzet, higgyétek el, hogy nekem a legrosszabb, ugyanis imádok írni, de szerintem az már annyira nem normális, amikor az ember olyan fáradt, hogy sírva fakadt! (Bár a tegnapi fáradtságomhoz hozzátett, hogy 0. órában matekon próbáltam aktivizálni az agyam, majd utána még egy matek, biológia dolgozat, majd elvárják, hogy dalolásszak énekórán ezek után, végigszenvedek egy angolórát, küzdve a dedalon hatásával, vagyis a lecsukódó szemeimmel és utána egy csodálatos nyelvtanóra!)
Tehát igyekszem és ígérem, hogy jövőhéten már rendesen élni fogok és túl leszek legalább a versenyen!
Addig is csók nektek és szombat-vasárnap szorítsatok nekem és a barátnőmnek is! :)
Ezen a hétvégén lesz a lovas versenyem, aminek lesz egy lovaglás, egy elméleti,egy parelli (nem lovon ülve kell feladatokat csinálni a lóval, röviden így tudnám leírni. Egyébként ezzel a részével van a legkevesebb problémám) és egy prezentáció része. Nos a lovaglás részére fel vagyok készülve, az jól megy, az elméleti... na igen. A verseny előtt három nappal kedves oktatóm kiírta a 67 kérdést, majd másnap még minimum 20-at hozzá és kb. a fele olyan, hogy a kérdést sem értettem, soha nem hallottam ilyenről és a neten sem találtam rá semmit! Juhú, imádom! :( A parelli tök jól megy, imádom a lovat akivel leszek :). Na a prezentáció tök jó lett, de ehhez is ... hosszú szövegem van! Na már most, ugyebár nyakunkon az év vége is! Javítanom kéne egy jó pár tantárgyból! Tehát például tegnap este annyit tanultam, hogy estére már sírva fakadtam, komolyan! Ráadásul már kb. két hete idegi alapon van hányingerem rendszeresen! Tehát rohadt sok ez az egész egyszerre! Ha kikapcsolódni szeretnék, elmenekülni ettől a "gyönyörű" világtól, természetesen írok, de ugyebár ezek mellett nincs tökéletesen annyi időm, hogy egy normális, használható részt megírjak, pontosan ezért nem jönnek a részek a blogjaimra és Wattpad-on is csak szenvedek!
Nagyon sajnálom, hogy ez a helyzet, higgyétek el, hogy nekem a legrosszabb, ugyanis imádok írni, de szerintem az már annyira nem normális, amikor az ember olyan fáradt, hogy sírva fakadt! (Bár a tegnapi fáradtságomhoz hozzátett, hogy 0. órában matekon próbáltam aktivizálni az agyam, majd utána még egy matek, biológia dolgozat, majd elvárják, hogy dalolásszak énekórán ezek után, végigszenvedek egy angolórát, küzdve a dedalon hatásával, vagyis a lecsukódó szemeimmel és utána egy csodálatos nyelvtanóra!)
Tehát igyekszem és ígérem, hogy jövőhéten már rendesen élni fogok és túl leszek legalább a versenyen!
Addig is csók nektek és szombat-vasárnap szorítsatok nekem és a barátnőmnek is! :)
2016. május 24., kedd
3. évad 33. rész 1/2
Sziasztok!!! Itt az új rész egyik fele. Ebbe még leginkább semmi nem történik, inkább megtudhatjátok, hogy mi lesz a másik felében. :) Remélem azért annyira nem unalmas...
* Sarah szemszöge *
Ma van a szülinapom, ami valójában nem igazán izgat. A családot lebeszéltem róla, hogy bármit is csináljanak, az egyetlen kérésem az volt, hogy Mama és Papa vigyázzanak Tommy-ra, hogy egy kicsit kikapcsolódjunk. Na ja... Louis-val nem beszéltem, de Roxy beszélt Harry-vel, Lola pedig Zayn-nel és elméletileg biztos, hogy Louis marad a kerek seggén, Doncaster-ben.
Reggel tök nyugodtságban meg tudtam kávézni és közben a csajokkal beszélgettünk.
* Louis szemszöge *
Ne csináljak semmit?! Maradjak itthon és legyünk el?! De hát a feleségemnek szülinapja van! Természetesen úgy tettem, mint akit rávettek arra, hogy ne csináljon semmit, de ennyire hülye nem vagyok! Nem nagyon érdekel ez a "csajos nap"! Elvégre Mrs. Tomlinson-ról van szó és nem Mrs. Legjobbbarátnő-ről! Igen, határozottan ki fogom sajátítani és ez ellen senki nem tehet semmit! Az egyetlen dolog, amivel rá lehetne venni, hogy ne menjek el hozzá az az, hogy ide hozzák! De minden meg van szervezve már, tehát semmi esély rá, hogy feladjam. Pontosan ezért délben már lazán felöltözve indultam volna, de Harry elkapott.
- Louis, hova indulsz? - kérdezte.
- Sehova. - vágtam rá, majd mezítláb léptem ki az ajtón, amit gyorsan bezártam, majd behuppantam a kocsimba és indultam is.
Meg sem álltam, csak robogtam.
Mikor végre leparkoltam a hát előtt, megláttam a lányokat. A fűben ücsörögtek egy pokrócon, kivéve az asszonykám, akinek a lova ott feküdt és napozott, így Ő a fejét a lovának a hasára téve feküdt. Ahogy közeledtem, először Lola szúrt ki, majd Roxy is, de a mutató ujjamat a szám elé emelve jeleztem, hogy ne szóljanak Sarah-nak.
- Amúgy nem hiszem el, hogy ennek a fekete lónak nincs melege a napon... - magyarázta Sarah a lányoknak.
- Én meg azt nem hiszem el, hogy ilyen öreg vagy már! - vigyorgott rá Roxy.
- Hagyjál már! - mondta unottan Sarah.
- Azt fogják hinni az iskolába, hogy Tommy nagymamája hordja oda! - cukkolta Lola.
- Te öregebb vagy nálam, maradjál már! - legyintett rá.
Mosolyogva guggoltam Alkony mellé, így hátulról figyeltem Sarah-t, de Ő még nem vett észre. Vigyorogva fogtam meg a hajgumit a hajában, majd kihúztam belőle, így az egész göndör hajkoronája az arcába hullott.
Ő elmosolyodott, majd sóhajtott.
- Még jó, hogy nem jöttél Louis... - nézett fel rám mosolyogva.
- Ugye? - mosolyogtam rá.
Ő felállt, mire Alkony rá nézett, majd felállt, rántott egyet a pólómon, mire megsimogattam, majd elégedett prüszkölt egyet, majd elment.
Sarah mosolyogva lépett elém és átkarolta a nyakam.
- Úgy tudtam, hogy jössz Te makacs! - mosolygott rám és egy puszit nyomott az orromra.
- Hány éves is lettél? - vigyorogtam rá, mire sóhajtott.
- 22.
- Mi az ott? - hajoltam közelebb az arcához a szemeimet összehúzva. - Ja, csak egy ránc. - vigyorodtam el gonoszan.
- Na jól van! - forgatta a szemét. - A segged a ráncos! - mondta, mire elnevettem magam, majd közelebb húztam magamhoz.
- Boldog szülinapot Törpilla! - mondtam mosolyogva.
- Köszönöm. - mosolygott aranyosan.
- Pakolj! - mosolyogtam rá.
- Miért? - kérdezte.
- Elmegyünk valahova. - vigyorogtam rá.
- Mióta tervezed ezt? - kérdezte Roxy.
- Két hete. - vigyorogtam rá.
- És miért nem mondtad meg senkinek? - kérdezte Lola. - Mármint nem a trollra gondolok előtted, hanem mondjuk azokra, akik egy hete könyörögnek neked, hogy maradj a seggeden?
- Nem vagyok troll! - fordult meg karba tett kézzel Sarah.
- Tudtam, hogy nagyon tetszeni fog neked! - vigyorgott gonoszan Lola.
- Törpe vagyok, illetve nem sorolom fel a többit, de troll nem vagyok! - morgott.
- Törpilla, Törpi, Csingiling. - fejeztem be a felsorolást, miközben hátulról átöleltem az alacsony feleségemet.
- Pontosan! - bólogatott vigyorogva.
- Na, most hogy megvitattuk, hogy mennyire pici vagy, induljunk pakolni! - kaptam az ölembe Sarah-t, majd a házuk felé indultam vele.
- Amúgy miért nincs rajtad cipő? - kérdezte nevetve, miközben átkarolta a nyakamat.
- Mert induláskor összetalálkoztam Harry-vel és ezért inkább csak leléptem. - mosolyogtam rá.
- És nem vettél fel cipőt. - fejezte be a sztorit, mire bólintottam. - Érdekes... - nevette el magát.
Ahogy beléptünk a házba, mindenki ránk nézett.
- Én tudtam, hogy úgyis jön. - vigyorgott Sarah-ra a Papája.
- Természetes, hogy jött! - vágta rá a Mamája, majd mellém lépett. - Louis egy jó gyerek!
- Ez túlzás Mama! - szólt rá Sarah mosolyogva.
- Ne kötekedj, inkább Te is dicsérj! - vigyorogtam rá.
Kiugrott az ölemből, majd a fejét ingatva, kuncogva indult meg a lépcső felé, mire kérdés nélkül mentem utána.
- Segítesz pakolni? - kérdezte.
- Nem, csak megnézem ahogy átöltözöl. - vallottam be, mire Sarah is elnevette magát meg a nagyszülei is.
- 22.
- Mi az ott? - hajoltam közelebb az arcához a szemeimet összehúzva. - Ja, csak egy ránc. - vigyorodtam el gonoszan.
- Na jól van! - forgatta a szemét. - A segged a ráncos! - mondta, mire elnevettem magam, majd közelebb húztam magamhoz.
- Boldog szülinapot Törpilla! - mondtam mosolyogva.
- Köszönöm. - mosolygott aranyosan.
- Pakolj! - mosolyogtam rá.
- Miért? - kérdezte.
- Elmegyünk valahova. - vigyorogtam rá.
- Mióta tervezed ezt? - kérdezte Roxy.
- Két hete. - vigyorogtam rá.
- És miért nem mondtad meg senkinek? - kérdezte Lola. - Mármint nem a trollra gondolok előtted, hanem mondjuk azokra, akik egy hete könyörögnek neked, hogy maradj a seggeden?
- Nem vagyok troll! - fordult meg karba tett kézzel Sarah.
- Tudtam, hogy nagyon tetszeni fog neked! - vigyorgott gonoszan Lola.
- Törpe vagyok, illetve nem sorolom fel a többit, de troll nem vagyok! - morgott.
- Törpilla, Törpi, Csingiling. - fejeztem be a felsorolást, miközben hátulról átöleltem az alacsony feleségemet.
- Pontosan! - bólogatott vigyorogva.
- Na, most hogy megvitattuk, hogy mennyire pici vagy, induljunk pakolni! - kaptam az ölembe Sarah-t, majd a házuk felé indultam vele.
- Amúgy miért nincs rajtad cipő? - kérdezte nevetve, miközben átkarolta a nyakamat.
- Mert induláskor összetalálkoztam Harry-vel és ezért inkább csak leléptem. - mosolyogtam rá.
- És nem vettél fel cipőt. - fejezte be a sztorit, mire bólintottam. - Érdekes... - nevette el magát.
Ahogy beléptünk a házba, mindenki ránk nézett.
- Én tudtam, hogy úgyis jön. - vigyorgott Sarah-ra a Papája.
- Természetes, hogy jött! - vágta rá a Mamája, majd mellém lépett. - Louis egy jó gyerek!
- Ez túlzás Mama! - szólt rá Sarah mosolyogva.
- Ne kötekedj, inkább Te is dicsérj! - vigyorogtam rá.
Kiugrott az ölemből, majd a fejét ingatva, kuncogva indult meg a lépcső felé, mire kérdés nélkül mentem utána.
- Segítesz pakolni? - kérdezte.
- Nem, csak megnézem ahogy átöltözöl. - vallottam be, mire Sarah is elnevette magát meg a nagyszülei is.
* Sarah szemszöge *
Gyorsan átöltöztem, majd összepakoltam egy táskányi cuccot.
- Elmondod hova megyünk? - néztem fel Louis-ra sóhajtva.
- Nem. - vigyorgott.
- Biztos, hogy jó ötlet Tommy-t itthon hagyni? - kérdeztem.
- Kislányom! - sóhajtott Anya az ajtóban, mire megpördültem. - Vigyázni fogunk rá! Valahogyan Te is túlélted!
- Oké. - mosolyodtam el. - De ha valami...
- Csönd! Élvezd a szülinapodat! - mosolygott, mire Louis felkapta a táskámat, majd kiterelt.
Az ajtóban felkaptuk a cipőnket, majd egy pulcsit és búcsúzás után behuppantunk Louis kocsijába.
- Már elmondhatod hova viszel, nincs választásom! - mosolyogtam rá. - Már beültem melléd.
- Repülünk. - mosolygott rám.
- Messzire?
- Chicago. - mondta mosolyogva. - Mármint az első megálló.
- Ne már! - néztem rá. - Hány lesz?
- Nem leszünk távol olyan sokat! - nyomott puszit az arcomra. - Ne aggódjál Te mintaanya!
2016. május 22., vasárnap
3. évad 32. rész
Reggel arra ébredtem, hogy valami kemény az arcomnak csapódik. Fintorogva nyitottam ki a szemem, majd megláttam, ahogy Tommy hangosan kacag azon, hogy megdobott a távirányítóval. Elmosolyodtam, mert nagyon édes volt.
- Egyem a jó édes apád okos ötletét! - mondtam mosolyogva, majd megpusziltam.
Egy darabig tök aranyosan eljátszott, addig tudtam mellette ébredezni, majd éhes lett, aminek férfi létére hangot is adott, így mielőtt még felébresztette volna az egész házat megetettem. Mosolyogva másztam le az ágyról és vettem le a fiam, majd beletettem a babzsákfotelbe. Muszáj abban öltöztetnem, ugyanis a Lolával közös szobánkban természetesen nincs pelenkázó, viszont ha az Én ágyamra rakom az túl magasan van, ha Loláéra az túl alacsonyan a babzsákfotelt meg imádja és az elé Én is le tudok ülni, így ez a legokosabb döntés. Miközben öltöztettem Barney és Málna megérkezett, így Ők lefoglalták közben. Mikor készen lett, hagytam a két bölcsész felügyelete alatt, amíg felöltöztem.
Utána lementünk.
- Jó reggelt! - mosolyogtam a családomra, ugyanis már itt volt Lola, sőt Roxy és Lucy is.
- Jó reggelt! - köszöntek vissza egyszerre.
Reggeliztünk, majd nem nagyon tudtunk magunkkal mit kezdeni.
- Mi lenne, ha egy kicsit megmozgatnánk a lovakat és elmennénk kocsiznánk? - mosolygott Lola.
- Babákkal? - néztem rá.
- Aha. - rántott vállat mosolyogva. - Bajuk biztosan nem lesz tőle.
- Hát Én benne vagyok. - bólintott mosolyogva Roxy.
- Én is. - mosolyogtam.
Apa és Lola elmentek összerakni a lovakat mi pedig a két kisbabát. Mi hamarabb lettünk készen, így kivittük őket.
- Mi történt Louis-val? - nézett rám Roxy amikor már az udvaron voltunk. - Mert Harry hozzájuk ment, meg Zayn is, de senki nem mondta, hogy mi van veletek.
- Valaki kitalálta, hogy idehívják az összes volt barátnőjét egyszerre, nekem ez annyira nem tetszett és igazából az egész nagy hülyeség volt. - rántottam vállat. - Valahogy összevesztünk és az összes csajjal együtt elment.
- De semmi komoly, ugye? - kérdezte, mire elmosolyodtam és megráztam a fejem.
- Nem, csak egy ilyen hülyeség. - legyintettem mosolyogva.
- Oké, ennek örülök. - mosolygott rám, majd megérkezett Lola a lovaskocsin.
Természetesen most nem előre ültünk és Barney és Málna is jött. Benji meg Louis-éknál volt. Egész úton csak beszélgettünk és beszélgettünk.
- Egyem a jó édes apád okos ötletét! - mondtam mosolyogva, majd megpusziltam.
Egy darabig tök aranyosan eljátszott, addig tudtam mellette ébredezni, majd éhes lett, aminek férfi létére hangot is adott, így mielőtt még felébresztette volna az egész házat megetettem. Mosolyogva másztam le az ágyról és vettem le a fiam, majd beletettem a babzsákfotelbe. Muszáj abban öltöztetnem, ugyanis a Lolával közös szobánkban természetesen nincs pelenkázó, viszont ha az Én ágyamra rakom az túl magasan van, ha Loláéra az túl alacsonyan a babzsákfotelt meg imádja és az elé Én is le tudok ülni, így ez a legokosabb döntés. Miközben öltöztettem Barney és Málna megérkezett, így Ők lefoglalták közben. Mikor készen lett, hagytam a két bölcsész felügyelete alatt, amíg felöltöztem.
Utána lementünk.
- Jó reggelt! - mosolyogtam a családomra, ugyanis már itt volt Lola, sőt Roxy és Lucy is.
- Jó reggelt! - köszöntek vissza egyszerre.
Reggeliztünk, majd nem nagyon tudtunk magunkkal mit kezdeni.
- Mi lenne, ha egy kicsit megmozgatnánk a lovakat és elmennénk kocsiznánk? - mosolygott Lola.
- Babákkal? - néztem rá.
- Aha. - rántott vállat mosolyogva. - Bajuk biztosan nem lesz tőle.
- Hát Én benne vagyok. - bólintott mosolyogva Roxy.
- Én is. - mosolyogtam.
Apa és Lola elmentek összerakni a lovakat mi pedig a két kisbabát. Mi hamarabb lettünk készen, így kivittük őket.
- Mi történt Louis-val? - nézett rám Roxy amikor már az udvaron voltunk. - Mert Harry hozzájuk ment, meg Zayn is, de senki nem mondta, hogy mi van veletek.
- Valaki kitalálta, hogy idehívják az összes volt barátnőjét egyszerre, nekem ez annyira nem tetszett és igazából az egész nagy hülyeség volt. - rántottam vállat. - Valahogy összevesztünk és az összes csajjal együtt elment.
- De semmi komoly, ugye? - kérdezte, mire elmosolyodtam és megráztam a fejem.
- Nem, csak egy ilyen hülyeség. - legyintettem mosolyogva.
- Oké, ennek örülök. - mosolygott rám, majd megérkezett Lola a lovaskocsin.
Természetesen most nem előre ültünk és Barney és Málna is jött. Benji meg Louis-éknál volt. Egész úton csak beszélgettünk és beszélgettünk.
* Louis szemszöge *
Éppen az udvaron ültünk, amikor ismerős zaj csapta meg a fülünket: lovak patadobogása.
- Ez mi? - értetlenkedett Danielle.
- Ez Lola és Sarah. - vágtam rá, majd az egész ház elindult az utca felé.
Még az utca elején jártak, de a hangos nevetésüket már lehetett hallani.
- Lola ha még egy fekvőrendőrön átmész ilyen sebességgel, eltörik a farcsontom! - mondta Roxy nevetve.
- Lola, állj meg! - parancsolt rá az asszonyom hangosan nevetve, mire megállt a lovaskocsi. - Na most gyere onnan és engedjél! - szólt rá.
- De miért? - értetlenkedett Lola.
- Mert ennél még Tommy is ügyesebb lenne! - mondta, majd leugrott hátul a lovaskocsiról és közben nevettek.
- Sarah, elmész Te a francba! - nevetett Lola, majd helyet cseréltek.
- Na figyeljetek, mert vágtázunk! - szólt előre, majd elindította a lovakat.
Alkony és Álom volt befogva a kocsi elé.
Sarah cuppogott nekik, de hiányos lovas tudásommal is megállapítottam, hogy még csak gyorsan ügetnek.
- Lusták! - kiabált a lovakra Sarah, majd végre beugrottak vágtába és elég tempósan közeledtek a házunk felé.
- Tommy nevet. - mondta nevetve Lola.
- Mondtam Én, hogy lovas gyerek lesz! - rántott vállat vigyorogva Sarah. - Ő nem fog focizni!
- Hát Én veled vagyok! - nevetett Lola.
Azzal viszont nem számoltak, hogy pontosan a házunk előtt van a fekvőrendőr.
- Sarah az isten szerelmére, fáj a fenekem! - nevetett Roxy hangosan.
- Jó, nyugi! - nevetett Sarah hangosan. - Az enyém is!
- Azt észre vette valaki, hogy egész tömeg figyel minket? - nevetett ránk utalva Lola.
- Hát nem csodálom. - nevetett Sarah, majd visszafordult és a házunk előtt meg akarta állítani a lovakat, de Alkonynak nem ez volt a terve. - Fiam agyon váglak! - szólt a lovára, aki rögtön megállt, majd elmosolyodott és megpaskolta a feneküket. - Lola, olyan szép segge van ennek a lónak. - nézett hátra a Törpike mosolyogva.
- Hát az enyémnek igen! - nyújtott rá a nyelvét vigyorogva Lola.
- Gonosz! - nézett rá szúrós szemmel Sarah karba tett kézzel, majd Lola felváltotta Sarah-t, aki vigyorogva ment oda a lovához. - Helló pufi! - nyomott puszit Alkony fejére. - Jókor mondom mi, nemrég akkora hasam volt mint neked! - nevetett, majd megint megpuszilta.
- Sarah, édes drága húgocskám! - szólt neki nevetve Lola. - Örülnék, ha nem csókolóznátok és hozzáfűzöm, hogy a férjed is itt van!
- Bocsáss meg, hogy szeretem a lovam! - forgatta meg a szemét. - És a tied is! - vágta rá.
- Többet nem hozlak el! - fenyegette Lola.
- Ebből kinőttem! - nyújtotta rá a nyelvét, majd Alkony elkezdett hozzá dörgölőzni a fejével.
Sarah megfordult, így már a gazdája hátát használta vakarózásra Alkony.
- Fiam, nem vagy Te olyan kicsi! - szólt rá Sarah nevetve. - Leginkább nagy vagy és ez nekem annyira nem esik jól mint neked!
Alkony befejezte, majd sóhajtott egyet.
- Jól van. - simogatta meg nevetve Sarah.
- Sarah! - szólt rá Lola, majd ügyeskedve megbökte az ostorral, mire Ő mérgesen nézett rá, majd odament, a nővére mellé ült és meglökte a fenekével.
- Te ha lelöksz esküszöm, hogy itt hagylak! - nézett rá nevetve Lola.
- Szerinted mit szólna hozzá Alkony, ha így felülnék rá? - mosolyodott el Sarah.
Lola elvigyorodott, majd valamit súgott Sarah-nak, aki elvörösödött, majd nevetni kezdtek.
- Utállak! - röhögött Sarah.
Anya szúrós szemmel nézett rám, hiszen tudta, hogy milyen hülyeségen vesztünk össze megint.
* Sarah szemszöge *
Louis megindult felém, mire mosolyogva vártam meg míg elér hozzám, majd leugrottam mellé.
- Na mizu? - vigyorogtam rá.
Tudom, hogy utálja amikor ilyen magabiztos vagyok és kb. kényszerítem arra, hogy bocsánatot kérjen.
Sóhajtott egyet, mire elnevettem magam, majd átkaroltam a nyakát és összeérintettem az orrunkat.
- Akkor most nekem nem fogsz kínozni? - mosolyodott el.
- Eltekintek tőle. - rántottam vállat mosolyogva. - De haragszom rád! - böktem a mellkasára mosolyogva.
- Nem kételkedtem ebben. - mosolygott, mire megcsókolt.
- Puhány! - mondta Lola, mire kuncogtam. - Eddig képes voltál egy kis szarért hetekig haragudni.
- Neveld meg a nővéred. - vigyorgott Louis.
- Ezer örömmel. - nevettem, majd elengedett. - Lola, téged még mindig nyugodt szívvel foglak agyon vágni!
- Na, kapaszkodj bele a fiadba és induljunk, mert elméletileg 10 perc múlva otthon kell lennünk és kb. egy óra az út! - nevetett Lola.
- Ki mondta, hogy mikor kell hazamennünk? - néztem rá kérdőn.
- Apa. - vágta rá.
- Felnőtt vagyok, azt csinálok amihez kedvem van! - háborogtam.
- Csodálatos, akkor legyen kedved felülni és hazaindulni! - sóhajtott.
- Jó megyek... - sóhajtottam, majd felmásztam hátra.
Integettünk a többieknek, majd elindultunk...
Tudom, hogy utálja amikor ilyen magabiztos vagyok és kb. kényszerítem arra, hogy bocsánatot kérjen.
Sóhajtott egyet, mire elnevettem magam, majd átkaroltam a nyakát és összeérintettem az orrunkat.
- Akkor most nekem nem fogsz kínozni? - mosolyodott el.
- Eltekintek tőle. - rántottam vállat mosolyogva. - De haragszom rád! - böktem a mellkasára mosolyogva.
- Nem kételkedtem ebben. - mosolygott, mire megcsókolt.
- Puhány! - mondta Lola, mire kuncogtam. - Eddig képes voltál egy kis szarért hetekig haragudni.
- Neveld meg a nővéred. - vigyorgott Louis.
- Ezer örömmel. - nevettem, majd elengedett. - Lola, téged még mindig nyugodt szívvel foglak agyon vágni!
- Na, kapaszkodj bele a fiadba és induljunk, mert elméletileg 10 perc múlva otthon kell lennünk és kb. egy óra az út! - nevetett Lola.
- Ki mondta, hogy mikor kell hazamennünk? - néztem rá kérdőn.
- Apa. - vágta rá.
- Felnőtt vagyok, azt csinálok amihez kedvem van! - háborogtam.
- Csodálatos, akkor legyen kedved felülni és hazaindulni! - sóhajtott.
- Jó megyek... - sóhajtottam, majd felmásztam hátra.
Integettünk a többieknek, majd elindultunk...
2016. május 18., szerda
3. évad 31. rész
Sziasztok! Nagyon sajnálom ezt a rengeteg késést, de itt vagyok az új résszel, ami tudom, hogy nem lett túl hosszú, de nézzétek el nekem! Ma itthon vagyok egész nap, mert valamit összeettem és nem vagyok a legjobb passzban, de mindegy, a nehezén túl vagyok! Közben hoztam nektek új olvasni valót, Az utolsók címmel, amit terveim szerint majd nyáron fogok elkezdeni írni, de úgy döntöttem, nem húzom tovább és elkezdem kipakolni a már megírt részeket a Gyönyörű és Veszélyes és A gyorsaság összeköt nevű blogjaimra, ugyanis közben már oda is íródnak a részek, meg persze Wattpad-ra is. Wattpad-on ez a két munkám van: katt katt. Tehát most már elég sok helyen tudtok olvasni tőlem elég sok mindent :)
Reggel arra ébredtem, hogy Tommy sikít egyet mellettem. Résnyire nyitottam a szemem és odapillantottam.
- Halkan Tommy, Anya alszik! - mosolygott rá Louis, majd a kezébe adta a távirányítót Tommy, pedig azt nyomkodta.
- Csak aludt. - nevettem el magam.
- Nézd meg, felkeltetted! - nézett rá a fejét ingatva Louis.
- Megkérdezhetem, hogy miért a távirányítót nyomkodja? - kérdeztem és a fejemet Lou mellkasára tettem, majd egy puszit nyomtam a kisfiam fejére.
- Mert játszik! - nézett rám olyan "milyen kérdés volt ez?!" fejjel.
- A fél életemet egy bababoltban töltöttem, hogy játékokat vásároljak neki. - mondtam mosolyogva Louis-t nézve.
- Nem baj! - vágta rá szórakozottan és felém tartotta mindkét tenyerét. - Nyugi! Ha bejön neki, hagyjad!
- Nem akartam kicsavarni a kezéből, csak gondoltam elmondom, hogy mennyit szívtam a bababoltban, erre Tommy egy távirányítót tart érdekesnek.
- Sajnálom, de Ő már érettebb. - vigyorgott.
- Az apjánál biztosan. - vigyorogtam, majd lemásztam a kanapéról.
- Ez gonosz volt! - szólt utánam Louis.
- Ilyen az élet. - rántottam vállat mosolyogva, majd a konyhába mentem.
Közben ásítottam egyet és Louis-nak és magamnak is készítettem kávét, amit bevittem neki.
- Barney, Málna! - szóltam nekik, mire felugrottak, a kanapéra. - Itt a haverotok. - mondtam mosolyogva, mire odamentek Tommy-hoz, aki lendületből el akarta hajítani a távirányítót, de az apja elkapta.
- Nem rossz. - vigyorogtam Louis-ra.
- Profi vagyok! - nyújtotta rám a nyelvét.
- Mi más. - forgattam a szemem, majd közelebb ültem hozzá, majd hozzá bújtam és a fejemet a vállára hajtottam.
- Azért meg kell mondjam, hogy azt hittem, nem leszünk ilyen jó szülők. - nevette el magát, mire Én is így tettem.
- Én is azt hittem, de egész jók vagyunk. - néztem fel rá mosolyogva, majd mosolyogva egy csókot nyomott a számra.
- Bár azt hozzá kell tennem, hogy nem csak mi ketten vagyunk Tommy-val, de azért még semmi gáz dolog nem történt. - mondta bólogatva.
- Biztos van valami ösztön bennünk. - rántottam vállat mosolyogva.
- Nem. - vágta rá. - Hidd el, hogy profik vagyunk!
- Főleg Te. - nevettem el magam.
- Most mit nevetsz, tényleg profi vagyok. - vigyorgott.
- És most növesztesz magadnak pocit? - néztem fel rá mosolyogva.
- Akkorát biztosan nem tudok, mint amekkorát Te összehoztál! - nevetett.
- Megnézném. - nevettem.
- De nem értem ezt a logikát. - rázta a fejét.
- Régen volt olyan időszakod, amikor volt egy kis pocid és tök cuki voltál vele. - mosolyogtam rá.
- Sosem volt! - vágta rá.
- De igen és nagyon aranyos voltál! - néztem rá mosolyogva.
- Nem igaz. - rázta a fejét.
- Akkor még nem ismertük egymást. - magyaráztam.
- Akkor sem volt!
- Lou... - mosolyogtam rá meggyőzően.
- Nem. - makacskodott, mire elnevettem magam.
- Jó, akkor mindig kocka hasad volt és most is az van és egy izomkolosszus vagy! - nevettem.
- Pontosan! - vigyorgott bólogatva. - Nem értem eddig hogy nem vetted észre! - ingatta a fejét.
- Úgy, ahogy senki más... - kuncogtam, miközben felnéztem rá. - Hogy nincs így.
- Nem látod az értékeimet! - nézett végig magán "sértődötten". - Nem becsülsz meg eléggé!
- Borzasztó feleség vagyok, igazad van. - kuncogtam, mire elvigyorodott, majd elvette tőlem a kávét és az övével együtt letette az asztalra, majd ledöntött a kanapén és fölém tornyosult.
- Ilyet sosem mondanék. - vigyorgott és megsimogatta az arcomat.
- Louis, már nem azért, nem akarom megszakítani ezt a csodálatos pillanatot, de konkrétan fél centire vagyunk a fiunktól, ezen kívül a "Louis Tomlinson volt barátnői" nevezetű alakulat az emeleten van a szüleimmel és a nagyszüleimmel együtt. - soroltam.
- Oké, igazad van. - bólintott. - De majd folytatjuk. - nyomott puszit a számra, majd lemászott rólam.
Kuncogva ültem fel.
- Fura, hogy cseppet sem zavar téged, hogy itt vannak a volt barátnőim. - mosolygott rám.
- Fura, hogy ezt hiszed. - ingattam a fejem nevetve.
- Miért, zavar? - nézett rám.
- Nem Louis, dehogy! - forgattam meg a szemem.
- De most mi bajod, tegnap még semmi nem volt! - nézett rám mérgesen.
- De igen, csak nem akartam mindenki előtt közölni, hogy nem jön be a helyzet! - néztem rá szintén mérgesen.
- Nem tehetek róla, hogy engem nem utál minden volt barátnőm! - nézett rám mérgesen.
- Nem mondtam, hogy tehetsz róla, de miért egyszerre kell itt lenniük?! Miért nem lehetett volna, mondjuk hogy Doncaster-ben szervezed ezt a hülye találkát?!
- Örülnél neki? - kiabált. - Oké, akkor elmegyek! - kiabálta, majd feltrappolt.
Mi van?! Ő van megsértődve?! Csak mert kiakadok azon, hogy az összes eddigi barátnőjét idehívja?! Hát bocs!
Pár perc múlva a táskájával a kezében trappolt le, majd rám se pillantott, csak idegesen kiviharzott a házból és bevágta az ajtót maga után.
- Mi volt ez Kicsim?! - kérdezte értetlenül rám nézve Mama a lépcsőről.
- Ez az idióta Louis Tomlinson volt! - mondtam mérgesen.
- Ne haragudj rá Sarah! - ült mellém mosolyogva, miközben Tommy-ra pillantottam.
Természetesen Louis jutott eszembe róla, hiszen nem kicsi a hasonlóság köztük.
- Új a helyzet, neki is és neked is! Hetekig nem láthatta a kisfiát, de Te is tudod, hogy nem rossz ember! - simogatta a hátam. - Csak ideges és egy picit megnyugszik.
- Ez nem ok arra, hogy itt hagyjon minket és elmenjen Doncaster-be! - néztem rá.
- Hidd el, minden oké lesz vele! - mosolygott rám.
Igazából tudtam, hogy nem lesz itt semmi nagyobb gond, hiszen azért veszekedéseink mindig voltak és lesznek is. Ez szerintem tök normális, amíg két ember él a földön, addig teljes béke sose lesz mindenki közt. Köztünk azért sokkal nagyobb veszekedésnek kéne lennie ahhoz, hogy elváljunk egymástól. Igazából meg sem fordult a fejemben, hiszen szerintem tök normálisan reagáltam arra, hogy a férjem volt barátnői rajként vesznek körbe engem és a kisfiamat.
Tommy-t otthagyta a két kutya, mire Ő a távirányítóért nyúlt. Odaadtam neki és figyeltem, ahogy nyomkodja. Arra szegény még nem jött rá, hogy irányítja a tv-t, de nagyon érdekesnek találta a színes gombokat. Nagyon szeretem Őt, bár ez természetes.
Mosolyogva vettem a kezembe Tommy-t, majd felmentem vele. Megetettem, majd felöltöztettem. Úgy gondoltam, hogy nem csinálok a mai napon nagyon semmit, így feltettem az ágyamra, összegyűjtöttem a játékait, majd Én is felültem mellé és bekapcsoltam a tv-t. Kerestem egy jó filmet és közbe néha Tommy-ra pillantottam, aki jó kisfiú módjára, játszott az autókkal.
Nekem megcsörrent a telefonom, mire gyorsan felkaptam, de meg se néztem, hogy ki az.
- Szia Sarah! - köszönt vidáman Daisy.
- Szia! - mondtam és elmosolyodtam, majd a fiamra pillantottam. - Mizu?
- Semmi, de veled, pontosabban veletek mizu? - kérdezte.
- Megvagyunk. - rántottam vállat mosolyogva. - Louis ott van?
- Igen. - sóhajtott.
- Jó, nem akarok vele beszélni. - mondtam, mire elnevette magát.
- És hogy van Tommy? - kérdezte, mire Tommy-ra pillantottam, aki éppen a távirányítót próbálta a szájába tuszkolni.
- Éppen távirányítót eszik! - mondtam, majd elnevettük magunkat. - Fiam, ne próbálkozz, nem fér bele a szádba, ezen kívül Én ezt a filmet akarom nézni! - mondtam és elvettem tőle. - Imádom Apád csodás ötleteit! - forgattam a szemem. - Tessék, ez egy autó, ezzel játssz! - adtam a kezébe, mire felnevetett.
- De aranyos! - mondta vidáman Daisy, mire megnőtt a mosolyom.
- Nagyon jó gyerek még... - kuncogtam.
- Hát mivel a ti véretek, nem sokáig lesz jó gyerek! - nevetett Daisy.
- Ne szidd a bátyád vérét! - szólt rá szórakozottan Louis, mire elnevettem magam.
Majd egy vakkantást hallottam. Lenéztem és láttam, ahogy Barney próbál felmászni az ágyamra.
- Barney, biztos hogy nem tudsz feljönni és neked fog fájni! - szóltam rá, majd sóhajtva tettem fel az ágyra.
- Louis, amúgy mit csináltál, hogy összevesztetek? - hallottam Lotts hangját, mire elnevettem magam.
- Igen, kezdődik a faggatás, úgyhogy most megyek. - nevetett Daisy.
- Rendben, szia! - mondtam mosolyogva.
- Szia! - mondta, majd letette.
Mosolyogva fordultam Tommy felé, majd megsimogattam az arcát és megpusziltam.
- Nem sokára visszajön Apa! - simogattam az arcát és egy könnycsepp folyt le az arcomon.
Nagyon rossz volt ilyen sok idő után belegondolni, hogy megint mit csináltunk Louis-val! Miért szívatjuk magunkat?! Oké, mondjuk most mindketten hülyén viselkedtünk és gyerekesen, de semmiképpen nem szeretném, hogy valaha is elváljunk. Én örökre vele szeretnék maradni és nem fognak zavarni a vitáink, mert tudom, hogy szeretjük egymást, csak minél hamarabb jöjjön vissza!
Reggel arra ébredtem, hogy Tommy sikít egyet mellettem. Résnyire nyitottam a szemem és odapillantottam.
- Halkan Tommy, Anya alszik! - mosolygott rá Louis, majd a kezébe adta a távirányítót Tommy, pedig azt nyomkodta.
- Csak aludt. - nevettem el magam.
- Nézd meg, felkeltetted! - nézett rá a fejét ingatva Louis.
- Megkérdezhetem, hogy miért a távirányítót nyomkodja? - kérdeztem és a fejemet Lou mellkasára tettem, majd egy puszit nyomtam a kisfiam fejére.
- Mert játszik! - nézett rám olyan "milyen kérdés volt ez?!" fejjel.
- A fél életemet egy bababoltban töltöttem, hogy játékokat vásároljak neki. - mondtam mosolyogva Louis-t nézve.
- Nem baj! - vágta rá szórakozottan és felém tartotta mindkét tenyerét. - Nyugi! Ha bejön neki, hagyjad!
- Nem akartam kicsavarni a kezéből, csak gondoltam elmondom, hogy mennyit szívtam a bababoltban, erre Tommy egy távirányítót tart érdekesnek.
- Sajnálom, de Ő már érettebb. - vigyorgott.
- Az apjánál biztosan. - vigyorogtam, majd lemásztam a kanapéról.
- Ez gonosz volt! - szólt utánam Louis.
- Ilyen az élet. - rántottam vállat mosolyogva, majd a konyhába mentem.
Közben ásítottam egyet és Louis-nak és magamnak is készítettem kávét, amit bevittem neki.
- Barney, Málna! - szóltam nekik, mire felugrottak, a kanapéra. - Itt a haverotok. - mondtam mosolyogva, mire odamentek Tommy-hoz, aki lendületből el akarta hajítani a távirányítót, de az apja elkapta.
- Nem rossz. - vigyorogtam Louis-ra.
- Profi vagyok! - nyújtotta rám a nyelvét.
- Mi más. - forgattam a szemem, majd közelebb ültem hozzá, majd hozzá bújtam és a fejemet a vállára hajtottam.
- Azért meg kell mondjam, hogy azt hittem, nem leszünk ilyen jó szülők. - nevette el magát, mire Én is így tettem.
- Én is azt hittem, de egész jók vagyunk. - néztem fel rá mosolyogva, majd mosolyogva egy csókot nyomott a számra.
- Bár azt hozzá kell tennem, hogy nem csak mi ketten vagyunk Tommy-val, de azért még semmi gáz dolog nem történt. - mondta bólogatva.
- Biztos van valami ösztön bennünk. - rántottam vállat mosolyogva.
- Nem. - vágta rá. - Hidd el, hogy profik vagyunk!
- Főleg Te. - nevettem el magam.
- Most mit nevetsz, tényleg profi vagyok. - vigyorgott.
- És most növesztesz magadnak pocit? - néztem fel rá mosolyogva.
- Akkorát biztosan nem tudok, mint amekkorát Te összehoztál! - nevetett.
- Megnézném. - nevettem.
- De nem értem ezt a logikát. - rázta a fejét.
- Régen volt olyan időszakod, amikor volt egy kis pocid és tök cuki voltál vele. - mosolyogtam rá.
- Sosem volt! - vágta rá.
- De igen és nagyon aranyos voltál! - néztem rá mosolyogva.
- Nem igaz. - rázta a fejét.
- Akkor még nem ismertük egymást. - magyaráztam.
- Akkor sem volt!
- Lou... - mosolyogtam rá meggyőzően.
- Nem. - makacskodott, mire elnevettem magam.
- Jó, akkor mindig kocka hasad volt és most is az van és egy izomkolosszus vagy! - nevettem.
- Pontosan! - vigyorgott bólogatva. - Nem értem eddig hogy nem vetted észre! - ingatta a fejét.
- Úgy, ahogy senki más... - kuncogtam, miközben felnéztem rá. - Hogy nincs így.
- Nem látod az értékeimet! - nézett végig magán "sértődötten". - Nem becsülsz meg eléggé!
- Borzasztó feleség vagyok, igazad van. - kuncogtam, mire elvigyorodott, majd elvette tőlem a kávét és az övével együtt letette az asztalra, majd ledöntött a kanapén és fölém tornyosult.
- Ilyet sosem mondanék. - vigyorgott és megsimogatta az arcomat.
- Louis, már nem azért, nem akarom megszakítani ezt a csodálatos pillanatot, de konkrétan fél centire vagyunk a fiunktól, ezen kívül a "Louis Tomlinson volt barátnői" nevezetű alakulat az emeleten van a szüleimmel és a nagyszüleimmel együtt. - soroltam.
- Oké, igazad van. - bólintott. - De majd folytatjuk. - nyomott puszit a számra, majd lemászott rólam.
Kuncogva ültem fel.
- Fura, hogy cseppet sem zavar téged, hogy itt vannak a volt barátnőim. - mosolygott rám.
- Fura, hogy ezt hiszed. - ingattam a fejem nevetve.
- Miért, zavar? - nézett rám.
- Nem Louis, dehogy! - forgattam meg a szemem.
- De most mi bajod, tegnap még semmi nem volt! - nézett rám mérgesen.
- De igen, csak nem akartam mindenki előtt közölni, hogy nem jön be a helyzet! - néztem rá szintén mérgesen.
- Nem tehetek róla, hogy engem nem utál minden volt barátnőm! - nézett rám mérgesen.
- Nem mondtam, hogy tehetsz róla, de miért egyszerre kell itt lenniük?! Miért nem lehetett volna, mondjuk hogy Doncaster-ben szervezed ezt a hülye találkát?!
- Örülnél neki? - kiabált. - Oké, akkor elmegyek! - kiabálta, majd feltrappolt.
Mi van?! Ő van megsértődve?! Csak mert kiakadok azon, hogy az összes eddigi barátnőjét idehívja?! Hát bocs!
Pár perc múlva a táskájával a kezében trappolt le, majd rám se pillantott, csak idegesen kiviharzott a házból és bevágta az ajtót maga után.
- Mi volt ez Kicsim?! - kérdezte értetlenül rám nézve Mama a lépcsőről.
- Ez az idióta Louis Tomlinson volt! - mondtam mérgesen.
- Ne haragudj rá Sarah! - ült mellém mosolyogva, miközben Tommy-ra pillantottam.
Természetesen Louis jutott eszembe róla, hiszen nem kicsi a hasonlóság köztük.
- Új a helyzet, neki is és neked is! Hetekig nem láthatta a kisfiát, de Te is tudod, hogy nem rossz ember! - simogatta a hátam. - Csak ideges és egy picit megnyugszik.
- Ez nem ok arra, hogy itt hagyjon minket és elmenjen Doncaster-be! - néztem rá.
- Hidd el, minden oké lesz vele! - mosolygott rám.
Igazából tudtam, hogy nem lesz itt semmi nagyobb gond, hiszen azért veszekedéseink mindig voltak és lesznek is. Ez szerintem tök normális, amíg két ember él a földön, addig teljes béke sose lesz mindenki közt. Köztünk azért sokkal nagyobb veszekedésnek kéne lennie ahhoz, hogy elváljunk egymástól. Igazából meg sem fordult a fejemben, hiszen szerintem tök normálisan reagáltam arra, hogy a férjem volt barátnői rajként vesznek körbe engem és a kisfiamat.
Mosolyogva vettem a kezembe Tommy-t, majd felmentem vele. Megetettem, majd felöltöztettem. Úgy gondoltam, hogy nem csinálok a mai napon nagyon semmit, így feltettem az ágyamra, összegyűjtöttem a játékait, majd Én is felültem mellé és bekapcsoltam a tv-t. Kerestem egy jó filmet és közbe néha Tommy-ra pillantottam, aki jó kisfiú módjára, játszott az autókkal.
Nekem megcsörrent a telefonom, mire gyorsan felkaptam, de meg se néztem, hogy ki az.
- Szia Sarah! - köszönt vidáman Daisy.
- Szia! - mondtam és elmosolyodtam, majd a fiamra pillantottam. - Mizu?
- Semmi, de veled, pontosabban veletek mizu? - kérdezte.
- Megvagyunk. - rántottam vállat mosolyogva. - Louis ott van?
- Igen. - sóhajtott.
- Jó, nem akarok vele beszélni. - mondtam, mire elnevette magát.
- És hogy van Tommy? - kérdezte, mire Tommy-ra pillantottam, aki éppen a távirányítót próbálta a szájába tuszkolni.
- Éppen távirányítót eszik! - mondtam, majd elnevettük magunkat. - Fiam, ne próbálkozz, nem fér bele a szádba, ezen kívül Én ezt a filmet akarom nézni! - mondtam és elvettem tőle. - Imádom Apád csodás ötleteit! - forgattam a szemem. - Tessék, ez egy autó, ezzel játssz! - adtam a kezébe, mire felnevetett.
- De aranyos! - mondta vidáman Daisy, mire megnőtt a mosolyom.
- Nagyon jó gyerek még... - kuncogtam.
- Hát mivel a ti véretek, nem sokáig lesz jó gyerek! - nevetett Daisy.
- Ne szidd a bátyád vérét! - szólt rá szórakozottan Louis, mire elnevettem magam.
Majd egy vakkantást hallottam. Lenéztem és láttam, ahogy Barney próbál felmászni az ágyamra.
- Barney, biztos hogy nem tudsz feljönni és neked fog fájni! - szóltam rá, majd sóhajtva tettem fel az ágyra.
- Louis, amúgy mit csináltál, hogy összevesztetek? - hallottam Lotts hangját, mire elnevettem magam.
- Igen, kezdődik a faggatás, úgyhogy most megyek. - nevetett Daisy.
- Rendben, szia! - mondtam mosolyogva.
- Szia! - mondta, majd letette.
Mosolyogva fordultam Tommy felé, majd megsimogattam az arcát és megpusziltam.
- Nem sokára visszajön Apa! - simogattam az arcát és egy könnycsepp folyt le az arcomon.
Nagyon rossz volt ilyen sok idő után belegondolni, hogy megint mit csináltunk Louis-val! Miért szívatjuk magunkat?! Oké, mondjuk most mindketten hülyén viselkedtünk és gyerekesen, de semmiképpen nem szeretném, hogy valaha is elváljunk. Én örökre vele szeretnék maradni és nem fognak zavarni a vitáink, mert tudom, hogy szeretjük egymást, csak minél hamarabb jöjjön vissza!
2016. május 13., péntek
3. évad 30. rész
Mikor beléptem kissé megdöbbentem. Ott volt Briana, Danielle, Zoe, Heather, Mia és Eleanor. Összefoglalva Louis-nak azok a barátnői, akiket Én ismertem eddig, kivéve a vak lány, akinek mindig elfelejtem a nevét, de hát nem beszélt túl sokat...
De várjunk már! Mi a jó őrület van a nappalinkban? Gyűjtsük össze Mr. Tomlinson volt barátnőit, vagy nyírjuk ki Mrs. Tomlinson-t? Egyáltalán kinek volt ez a hatalmas jó ötlete?
Oké, várjunk még egy kicsit! HOL A FIAM?!
Valójában üvölteni tudtam volna, mert elég idegesítő, ha az embert kint hagyják egy kocsiban, a lova kelti fel és ahogy belép a házba, nincs meg a kisfia, aki nincs három hetes, a férje se, aki ugyan van három hetes, de agyilag ovis és csak a férje volt barátnőit látja mindenhol, akik szívesen megölnék őt. Nem álmodom?! Mert akkor ezek az őrült nők megették a fiam!
Sóhajtottam egyet, majd ki is léptem az ajtón, ugyanis nem akartam egyik nőszeméllyel sem tárgyalni, az egyetlen akivel hajlandó lennék beszélni, az Danielle lenne, de akkor sem vágódom be a nők közé, akik irigykednek rám.
Tehát megkerültem a házat, majd kecsesen bemásztam az ablakon és emiatt találkoztam a mamámmal.
- Mi történt itt? - kérdeztem rá nézve.
- Nem tudom, anyukád és Jay szervezte. - nevetett. - Hasonló volt a reakcióm, mint neked!
- Tök jó... - motyogtam. - És nekem miért nincsenek itt a volt barátaim?
- Mert Te nem ápolsz túl jó kapcsolatot velük. - nevetett.
- Az egy dolog, de akkor Louis-nak is rossz lenne. - ültem fel a pultra mosolyogva, mire a mamám elnevette magát.
- Az egyik börtönben van, a másikat ott hagytad az esküvőtökön, a többivel meg már évek óta nem beszéltél. - sorolta.
- Miért Louis beszélt velük? - kérdeztem. - Mert akkor itt háború lesz.
- Nem tudom. - nevetett.
- Jó, de hol a fiam? - kérdeztem karba tett kézzel.
- Elméletileg most kelt fel Ő is. - mondta mosolyogva. - De nekem hozd le először, Én még nem is láttam! Meg a nagyapád sem!
- Oké. - mosolyodtam el. - Végre hajtom a küldetést! - ugrottam le vigyorogva a pultról, majd kiszaladtam a konyhából, egyenesen a lépcső felé, amin kettesével véve a lépcsőfokokat felvágtattam, majd benyitottam a szobámba, ahol ott volta Anya, Apa, Louis, Tommy és Briana is.
- Heló! - vigyorodtam el, majd odaléptem az ágyhoz és megpusziltam a fiamat és a kezembe vettem. - Most mennem kell, küldetésem van! - vigyorogtam, majd Tommy-val a kezemben leléptem.
- Törpe, ezt most így miért? - szólt utánam Louis.
- Szövetkeztem a nagyanyámmal! - nevettem, majd lesiettem a lépcsőn.
Csöndben szöktem át a volt barátnő, hadán, majd megérkeztem a konyhába és mosolyogva a nagymamám kezébe adtam a kisfiamat.
- Nem kell megvárnod, amíg megcsodálom, mert sokáig fog tartani! - nevette el magát, majd szeretetteljes mosollyal nézegette a fiamat.
Mosolyogva indultam meg felfelé és közben dúdolgattam, majd szembe jött velem a férjem, mire hatalmas mosoly terült el az arcomon és megálltam. Louis mosolyogva állt meg eggyel fölöttem a lépcsőfokon, majd átöleltem Őt oldalról.
- Lou, már lassan a köldököddel szemezek! - nevettem, mire elnevette magát, majd átölelt.
- Imádom, hogy ennyire picike vagy! - szorított magához, majd egy puszit nyomott a fejemre.
- Tudom, de Én nem! - ráztam a fejem kuncogva.
- Nem zavar, hogy kb. az összes volt barátnőm minket néz? - kérdezte súgva és halkan nevetve.
- Irigyek? - kuncogtam, mire csak bólogatva hümmögött. - Akkor nem, mert Én vagyok a legjobb! - vigyorogtam, mire Louis felnevetett.
- Ne gonoszkodj már! - mosolygott rám.
- Soha nem szoktam olyat! - nevettem, majd kibújtam az öleléséből és leszaladtam.
Gyorsan átsiklottam a volt barátnők gyülekezetén, majd kimentem a kertbe és miután természetesen csatlakozott hozzám Alkony és a kutyák, besétáltunk az erdőbe. Nem csináltam semmit, csak sétáltunk. Nagyon sokat, ugyanis először megálltunk a kis tónál, hogy a lovam és a kutyáim fürödjenek, majd utána tovább sétáltunk és egészen végigmentünk az egész erdőn, ami lóval rövidnek tűnek, de gyalog annyira nem az, főleg hogy utána még a hegyre is felsétáltunk. Lefelé Alkony elvágtázott és maradtam a két kutyával. Velük lassan sétáltam vissza a házhoz, majd mikor megérkeztünk Ők már olyan fáradtak voltak, hogy ahogy kinyitottam az ajtót berohantak, ittak és utána lustán elnyúltak a szőnyegen. Én elnevettem magam, majd levettem a cipőmet. Nagy hangzavar volt, ugyanis hallottam Tommy sírását, meg egy csomó ember beszédét az emeletről. Én sóhajtva indultam meg felfelé, ugyanis eddig az estékkel és az éjszakákkal volt mindig a legnagyobb gond. Valahogy azok nem jöttek össze.
Mikor benyitottam a szobánkba, ott állt Anya, Mama és a volt barátnők alakulata.
- Mi történt? - kérdeztem mosolyogva.
- Játszottunk, megetettük, megfürdettük, de ez az alvás nem nagyon megy. - sóhajtott Anya, mire elmosolyodtam és odaléptem az ágyhoz.
- Megint lázadsz fiam? - néztem le rá mosolyogva, majd egy puszit nyomtam az orrára, mire elmosolyodott. - Hidd el, ki fogod készíteni a mamádat és dédmamádat, de az első a nagyapád lesz és hidd el, pikk-pakk kihajítanak minket! - gügyögtem, mire elnevette magát. - Na röhögcséljél, mert nem lesz jó az istállóban aludni! - mondtam mosolyogva a fejemet rázva, majd a kezembe vettem. - Hol van Louis? - néztem az engem körbe vevő nőkre.
- Alszik Apád és Nagyapád mellett. - ingatta a fejét Mama, mire elmosolyodtam.
- Na akkor meg is van a megoldás! - vigyorogtam, majd Tommy-t letettem az babzsákfotelbe, ami nagyon tetszett neki.
Én bementem a szüleim hálójába, ahol hárman egymás mellett feküdtek és mind a hárman a hátukon, mint három tengeri csillag és a szobát horkolás töltötte be. Előkaptam a telefonom, majd lefotóztam a családom alvását. Csak Tommy hiányzott, de hát szegényt nem zsúfoltam be oda.
Utána, pedig bármennyire sajnáltam, de sikítottam egyet, mire mind a hárman egy emberként ültek fel, mint a múmiák.
- Valakiknek ott sír a fia, unokája, dédunokája! - kiabáltam, miközben tapsoltam, mire egyszerre nyújtózkodtak. - Gyerünk, gyerünk! Indulás, mert Tommy-nak aludnia kell! - kiabáltam tapsikolva, mire egymás után kisiettek át a másik szobába, majd elnevettem magam.
És nevetve jött ki onnan a női sereg.
- Még Louis hallgat rám az oké, bár nem sűrűn, de néha, viszont az Apám és a Nagyapám?! - nevettem.
- Jól csinálod! - nevetett Anya.
- Gratulálok! - ölelt meg mosolyogva Danielle.
- Köszi. - mosolyogtam rá, majd jött a kórus és megint megköszöntem nevetve.
- Sosem gondoltam volna rólad, hogy ilyen jó anya leszel. - mosolygott rám Heather.
- Én sem. - nevettem.
- Sarah, nem tudunk mit csinálni vele! - kiabált ki sóhajtva Apa, mire elnevettem magam, majd kitártam az ajtót és vigyorogva néztem Őket.
- Ne szívasd öregapádat kicsi huszár! - jött ki nevetve Papa, majd magához ölelt.
Ez a Kicsi huszár egyfajta becenév volt és lesz is.
- Jó, téged elengedlek! - nevettem.
- Engem is! - vágta rá Apa és Louis egyszerre.
- Az unokád és a fiad! - mutattam rájuk. - Louis, hogy foglak otthon hagyni vele kettesben?
- Mikor akarsz otthon hagyni? - nézett rám ijedten.
- Amikor megyek a pasimhoz. - nevettem.
- Jól van Törpe, csak nézzél magad mellé! - mutatott az ex barátnő őrségre.
- Te a fiadat nézegessed! - mutattam rá vigyorogva. - Ne fenyegessél engem!
- Mert? - vigyorgott.
- Mert egy Törpe fogja szétrúgni a kis seggedet! - mondtam, majd bementem a szobába, majd Tommy-hoz indultam, mire Louis ellépett onnan félve tőlem, de vigyorogva. - Úgy, menjél is innen! - nevettem, majd a kezembe vettem a fiamat. - Ne hallgassál a nem normális apádra, mert nem az eszéért szeretjük! - mosolyogtam Tommy-ra. - Őt nem a fejére ejtették, csak úgy fejre esett sokszor, mert már alapból hülye volt kicsit aztán a sok fejre esés nem segített az apró agyán, de figyelek rád!
- Ch. - forgatta a szemét Louis. - Olyan vicces vagy! - csípett be a fenekembe.
- Na, fogjad Tommy-t, vonuljatok le kettecskén, romantikusan, viszed magaddal a cumisüveget, ezt és megyek mindjárt. - adtam oda neki először a cumisüveget, majd a kis takarót.
Louis levonult Tommy-val, mire elmosolyodtam. Elvettem a polcomról a kedvenc mesémet, a Szilaj-t, majd mosolyogva mentem le és természetesen követett a nép. Louis tudta, hogy mit akarok, ugyanis már a hátán feküdt és mellkasán volt a kisfia, akin látszott, hogy álmos, de nem aludt és be is volt takargatva. Én mosolyogva indítottam el a mesét.
- Emlékszel rá, mikor először láttuk együtt. - mosolygott rám Louis, mire megnőtt a mosolyom és bólintottam.
Leültem a fotelbe, majd néha Tommy-ra pillantottam, aki egyre álmosabb lett, majd az apja színének dobogását és hallgatva elaludt. Utána kikapcsoltuk a tv-t, majd igazából úgy döntöttünk, hogy Louis, Tommy és így Én is leköltözünk erre az éjszakára a nappaliba, így Anyával gyorsan megágyaztunk nekem is lent, majd mindenki felment Én, pedig odabújva a kis családomhoz, elaludtam.
De várjunk már! Mi a jó őrület van a nappalinkban? Gyűjtsük össze Mr. Tomlinson volt barátnőit, vagy nyírjuk ki Mrs. Tomlinson-t? Egyáltalán kinek volt ez a hatalmas jó ötlete?
Oké, várjunk még egy kicsit! HOL A FIAM?!
Valójában üvölteni tudtam volna, mert elég idegesítő, ha az embert kint hagyják egy kocsiban, a lova kelti fel és ahogy belép a házba, nincs meg a kisfia, aki nincs három hetes, a férje se, aki ugyan van három hetes, de agyilag ovis és csak a férje volt barátnőit látja mindenhol, akik szívesen megölnék őt. Nem álmodom?! Mert akkor ezek az őrült nők megették a fiam!
Sóhajtottam egyet, majd ki is léptem az ajtón, ugyanis nem akartam egyik nőszeméllyel sem tárgyalni, az egyetlen akivel hajlandó lennék beszélni, az Danielle lenne, de akkor sem vágódom be a nők közé, akik irigykednek rám.
Tehát megkerültem a házat, majd kecsesen bemásztam az ablakon és emiatt találkoztam a mamámmal.
- Mi történt itt? - kérdeztem rá nézve.
- Nem tudom, anyukád és Jay szervezte. - nevetett. - Hasonló volt a reakcióm, mint neked!
- Tök jó... - motyogtam. - És nekem miért nincsenek itt a volt barátaim?
- Mert Te nem ápolsz túl jó kapcsolatot velük. - nevetett.
- Az egy dolog, de akkor Louis-nak is rossz lenne. - ültem fel a pultra mosolyogva, mire a mamám elnevette magát.
- Az egyik börtönben van, a másikat ott hagytad az esküvőtökön, a többivel meg már évek óta nem beszéltél. - sorolta.
- Miért Louis beszélt velük? - kérdeztem. - Mert akkor itt háború lesz.
- Nem tudom. - nevetett.
- Jó, de hol a fiam? - kérdeztem karba tett kézzel.
- Elméletileg most kelt fel Ő is. - mondta mosolyogva. - De nekem hozd le először, Én még nem is láttam! Meg a nagyapád sem!
- Oké. - mosolyodtam el. - Végre hajtom a küldetést! - ugrottam le vigyorogva a pultról, majd kiszaladtam a konyhából, egyenesen a lépcső felé, amin kettesével véve a lépcsőfokokat felvágtattam, majd benyitottam a szobámba, ahol ott volta Anya, Apa, Louis, Tommy és Briana is.
- Heló! - vigyorodtam el, majd odaléptem az ágyhoz és megpusziltam a fiamat és a kezembe vettem. - Most mennem kell, küldetésem van! - vigyorogtam, majd Tommy-val a kezemben leléptem.
- Törpe, ezt most így miért? - szólt utánam Louis.
- Szövetkeztem a nagyanyámmal! - nevettem, majd lesiettem a lépcsőn.
Csöndben szöktem át a volt barátnő, hadán, majd megérkeztem a konyhába és mosolyogva a nagymamám kezébe adtam a kisfiamat.
- Nem kell megvárnod, amíg megcsodálom, mert sokáig fog tartani! - nevette el magát, majd szeretetteljes mosollyal nézegette a fiamat.
Mosolyogva indultam meg felfelé és közben dúdolgattam, majd szembe jött velem a férjem, mire hatalmas mosoly terült el az arcomon és megálltam. Louis mosolyogva állt meg eggyel fölöttem a lépcsőfokon, majd átöleltem Őt oldalról.
- Lou, már lassan a köldököddel szemezek! - nevettem, mire elnevette magát, majd átölelt.
- Imádom, hogy ennyire picike vagy! - szorított magához, majd egy puszit nyomott a fejemre.
- Tudom, de Én nem! - ráztam a fejem kuncogva.
- Nem zavar, hogy kb. az összes volt barátnőm minket néz? - kérdezte súgva és halkan nevetve.
- Irigyek? - kuncogtam, mire csak bólogatva hümmögött. - Akkor nem, mert Én vagyok a legjobb! - vigyorogtam, mire Louis felnevetett.
- Ne gonoszkodj már! - mosolygott rám.
- Soha nem szoktam olyat! - nevettem, majd kibújtam az öleléséből és leszaladtam.
Gyorsan átsiklottam a volt barátnők gyülekezetén, majd kimentem a kertbe és miután természetesen csatlakozott hozzám Alkony és a kutyák, besétáltunk az erdőbe. Nem csináltam semmit, csak sétáltunk. Nagyon sokat, ugyanis először megálltunk a kis tónál, hogy a lovam és a kutyáim fürödjenek, majd utána tovább sétáltunk és egészen végigmentünk az egész erdőn, ami lóval rövidnek tűnek, de gyalog annyira nem az, főleg hogy utána még a hegyre is felsétáltunk. Lefelé Alkony elvágtázott és maradtam a két kutyával. Velük lassan sétáltam vissza a házhoz, majd mikor megérkeztünk Ők már olyan fáradtak voltak, hogy ahogy kinyitottam az ajtót berohantak, ittak és utána lustán elnyúltak a szőnyegen. Én elnevettem magam, majd levettem a cipőmet. Nagy hangzavar volt, ugyanis hallottam Tommy sírását, meg egy csomó ember beszédét az emeletről. Én sóhajtva indultam meg felfelé, ugyanis eddig az estékkel és az éjszakákkal volt mindig a legnagyobb gond. Valahogy azok nem jöttek össze.
Mikor benyitottam a szobánkba, ott állt Anya, Mama és a volt barátnők alakulata.
- Mi történt? - kérdeztem mosolyogva.
- Játszottunk, megetettük, megfürdettük, de ez az alvás nem nagyon megy. - sóhajtott Anya, mire elmosolyodtam és odaléptem az ágyhoz.
- Megint lázadsz fiam? - néztem le rá mosolyogva, majd egy puszit nyomtam az orrára, mire elmosolyodott. - Hidd el, ki fogod készíteni a mamádat és dédmamádat, de az első a nagyapád lesz és hidd el, pikk-pakk kihajítanak minket! - gügyögtem, mire elnevette magát. - Na röhögcséljél, mert nem lesz jó az istállóban aludni! - mondtam mosolyogva a fejemet rázva, majd a kezembe vettem. - Hol van Louis? - néztem az engem körbe vevő nőkre.
- Alszik Apád és Nagyapád mellett. - ingatta a fejét Mama, mire elmosolyodtam.
- Na akkor meg is van a megoldás! - vigyorogtam, majd Tommy-t letettem az babzsákfotelbe, ami nagyon tetszett neki.
Én bementem a szüleim hálójába, ahol hárman egymás mellett feküdtek és mind a hárman a hátukon, mint három tengeri csillag és a szobát horkolás töltötte be. Előkaptam a telefonom, majd lefotóztam a családom alvását. Csak Tommy hiányzott, de hát szegényt nem zsúfoltam be oda.
Utána, pedig bármennyire sajnáltam, de sikítottam egyet, mire mind a hárman egy emberként ültek fel, mint a múmiák.
- Valakiknek ott sír a fia, unokája, dédunokája! - kiabáltam, miközben tapsoltam, mire egyszerre nyújtózkodtak. - Gyerünk, gyerünk! Indulás, mert Tommy-nak aludnia kell! - kiabáltam tapsikolva, mire egymás után kisiettek át a másik szobába, majd elnevettem magam.
És nevetve jött ki onnan a női sereg.
- Még Louis hallgat rám az oké, bár nem sűrűn, de néha, viszont az Apám és a Nagyapám?! - nevettem.
- Jól csinálod! - nevetett Anya.
- Gratulálok! - ölelt meg mosolyogva Danielle.
- Köszi. - mosolyogtam rá, majd jött a kórus és megint megköszöntem nevetve.
- Sosem gondoltam volna rólad, hogy ilyen jó anya leszel. - mosolygott rám Heather.
- Én sem. - nevettem.
- Sarah, nem tudunk mit csinálni vele! - kiabált ki sóhajtva Apa, mire elnevettem magam, majd kitártam az ajtót és vigyorogva néztem Őket.
- Ne szívasd öregapádat kicsi huszár! - jött ki nevetve Papa, majd magához ölelt.
Ez a Kicsi huszár egyfajta becenév volt és lesz is.
- Jó, téged elengedlek! - nevettem.
- Engem is! - vágta rá Apa és Louis egyszerre.
- Az unokád és a fiad! - mutattam rájuk. - Louis, hogy foglak otthon hagyni vele kettesben?
- Mikor akarsz otthon hagyni? - nézett rám ijedten.
- Amikor megyek a pasimhoz. - nevettem.
- Jól van Törpe, csak nézzél magad mellé! - mutatott az ex barátnő őrségre.
- Te a fiadat nézegessed! - mutattam rá vigyorogva. - Ne fenyegessél engem!
- Mert? - vigyorgott.
- Mert egy Törpe fogja szétrúgni a kis seggedet! - mondtam, majd bementem a szobába, majd Tommy-hoz indultam, mire Louis ellépett onnan félve tőlem, de vigyorogva. - Úgy, menjél is innen! - nevettem, majd a kezembe vettem a fiamat. - Ne hallgassál a nem normális apádra, mert nem az eszéért szeretjük! - mosolyogtam Tommy-ra. - Őt nem a fejére ejtették, csak úgy fejre esett sokszor, mert már alapból hülye volt kicsit aztán a sok fejre esés nem segített az apró agyán, de figyelek rád!
- Ch. - forgatta a szemét Louis. - Olyan vicces vagy! - csípett be a fenekembe.
- Na, fogjad Tommy-t, vonuljatok le kettecskén, romantikusan, viszed magaddal a cumisüveget, ezt és megyek mindjárt. - adtam oda neki először a cumisüveget, majd a kis takarót.
Louis levonult Tommy-val, mire elmosolyodtam. Elvettem a polcomról a kedvenc mesémet, a Szilaj-t, majd mosolyogva mentem le és természetesen követett a nép. Louis tudta, hogy mit akarok, ugyanis már a hátán feküdt és mellkasán volt a kisfia, akin látszott, hogy álmos, de nem aludt és be is volt takargatva. Én mosolyogva indítottam el a mesét.- Emlékszel rá, mikor először láttuk együtt. - mosolygott rám Louis, mire megnőtt a mosolyom és bólintottam.
Leültem a fotelbe, majd néha Tommy-ra pillantottam, aki egyre álmosabb lett, majd az apja színének dobogását és hallgatva elaludt. Utána kikapcsoltuk a tv-t, majd igazából úgy döntöttünk, hogy Louis, Tommy és így Én is leköltözünk erre az éjszakára a nappaliba, így Anyával gyorsan megágyaztunk nekem is lent, majd mindenki felment Én, pedig odabújva a kis családomhoz, elaludtam.
2016. május 11., szerda
Muszáj vagyok ezt kiírni :D
Sziasztok! Hát le vagyok nyűgözve! Ezen a héten csatlakozott hozzánk valaki, ráadásul ezen a héten mindegyik nap több mint 100 oldalmegjelenítés volt!! Imádlak titeket! :3 Ráadásul a mai napon elértük a 16000 oldalmegjelenítés, ami azért hatalmas dolog, ugyanis pár napja még azzal akartam köszöntet mondani, hogy elértük a 15000, de olyan csodásak vagytok, hogy felülmúltátok! Nagyon köszönöm nektek és tudom, hogy egy ember megnézheti a blogot mondjuk 100-szor is, de azért Én nagyon boldog vagyok! Köszönöm nektek! :)
3. évad 29. rész
Reggel hamarabb keltem, mint Louis és Tommy is aludt, így halkan osontam le. Készítettem reggelit, majd úgy döntöttem, hogy azért a szüleimnek találkozniuk kéne az unokájukkal, így hívtam Anyát.
- Szia! - szóltam bele vidáman, amikor felvettem.
- Szia Kicsim. - mondta izgatottan. - Hogy vagytok?
- Jól vagyunk, gondolom kíváncsi vagy már az unokádra. - mondtam mosolyogva.
- Igen. - vágta rá. - Melyik nap mehetünk?
- Szerintem inkább mi megyünk. - mondtam mosolyogva.
- Sarah, szerintem nem tanácsos egy két hetes kisbabával több órás útra elindulni! - mondta. - Mármint nem tilos és végül is simán kibírja, hiszen alszik, de azért ezt jobb lenne átgondolni! - mondta, mire elmosolyodtam.
- Megbeszélem Louis-val, de szerintem azért ez nem olyan nagy cucc. Legalábbis nekem angyali kisfiam van! - dicsekedtem vigyorogva.
- Én csak örülök neki! - mondta Anya vidáman.
- Meg hát azért hiányzik onnan a kis hülye. - kuncogtam.
- Alkonynak be kell mutatni a kisfiadat, ugye? - nevetett.
- Pontosan, Barney-val és Málnával már hatalmas haverok. - meséltem.
- És Te miért vagy ébren ilyen hamar? - csodálkozott Anya.
- Nem tudom, felébredtem. - mondtam mosolyogva.
- Jól van, vigyázzatok magatokra! - mondta vidáman. - És ha mentek valahova, jól öltöztessétek be Tommy-t, mert hideg van! - figyelmeztetett.
- Oké Anya. - kuncogtam.
- Szia Édesem!
- Szia! - mondtam mosolyogva, majd kinyomtam.
Megittam a kávémat, majd úgy döntöttem, hogy megnézem a kis családomat. Mikor szinte némán benyitottam a szobámba, mosolyogva fogadtam, hogy már nem alszanak. Egyszerűen soha életemben nem láttam édesebbet. Louis ott feküdt mellette az oldalán, miközben a kisfiunkat figyelte, aki meg az apukája ujját fogta és szorította, mármint Louis gügyögéséből ezt vettem észre.
- Nagyon erős vagy Tommy! - mondta neki mosolyogva Louis. - Letöröd az ujjam!
Én mosolyogva ültem le az ágy szélére, Louis mellé.
- Jó reggelt! - mondtam nagy mosollyal, majd egy puszit nyomtam Tommy fejecskéjére, majd Lou arcára is.
- Látod kisfiam, már Te kapod az első puszit! - panaszkodott neki Louis mosolyogva, mire elnevettem magam.
- Mit szólnátok hozzá, ha elmennénk ma haza? - kérdeztem mosolyogva.
- Mármint hozzátok? - fordult felém Louis, mire Tommy elégedetlenül sikoltott egyet.
- Nézd meg Apa, hát otthagyod a kisfiad! - löktem meg Louis-t nevetve.
- Gyere! - tette a mellkasára Louis mosolyogva, mire elégedettség látszott a kis arcán és a fejecskéjét Louis mellkasára döntötte.
- Amúgy igen, hozzánk. - mosolyogtam rá.
- Jó ötlet, de bírni fogja az utat? - kérdezte Tommy hátát simogatva.
- Hát szerintem úgy lőjük be, hogy amikor indulunk, akkor aludjon el és akkor kb. akkor kel, amikor megérkezünk. - magyaráztam.
- Ez így jónak tűnik. - bólogatott.
- Mert ez így jó! - vigyorogtam.
- Akkor mondjuk most nekiállunk készülődni és az úgy jó, nem? - kérdezte.
- De. - bólogattam mosolyogva. - Szórakoztasd még egy kicsit, addig összekapom magam. - mosolyogtam rá, mire bólogatott és folytatták Tommy erejének felmérését.
Én bementem a fürdőbe, gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam és utána kimentem felöltözni. Louis és Tommy egymással voltak elfoglalva, ami szintén nagyon édes volt. Gyorsan felöltöztem, majd mosolyogva fordultam a családom felé.
- Felöltöztetem, amíg Te is felöltözöl! - mosolyogtam Lou-ra, aki mosolyogva tette le az ágyra a kisfiát, felállt, majd a kezembe adta. - Gyere Kicsim! - pusziltam meg a fejecskéjét, Louis megcsókolt, amibe belemosolyogtam.
- Annyira boldog vagyok! - mosolygott rám.
- Én is Lou. - mosolyogtam rá.
- Tudtam, hogy fiam lesz. - váltott a mosolya pimaszra.
- Dehogy tudtad! - csíptem meg az orrát mosolyogva.
- De igen! - bólogatott hevesen, majd bement a fürdőbe.
Elnevettem magam, majd felöltöztettem Tommy-t és megetettem, amíg az apja a fürdőben tollászkodott.
- Nézd meg, Apád sokkal többet készülődik, mint Én! - tettem le az ágyra mosolyogva.
- Mindjárt kész vagyok! - mondta Louis, mire elnevettem magam, majd a szekrényhez mentem és elkezdtem pakolni a cuccainkat.
- Jó reggelt! - nyitott be mosolyogva Hazza.
- Jó reggelt. - mosolyogtam rá.
- Hova mentek? - kérdezte, miközben leült az ágyra Tommy-hoz.
- A szüleimhez. - mondtam mosolyogva.
- Jogos. - bólogatott. - Megismered a nagyszüleidet! - kezdett gügyögni Tommy-nak. - Hidd el, nagyon jó arcok, Én már ismerem őket! - nyugtatta meg, mire elnevettem magam. - Ja és a dédszüleid is azok! És Anyukád lova hatalmas arc! - nevette el magát. - Ez kárpótolhat a kicsit fogyi apád miatt. - mondta, mire elnevettem magam. - De hidd el, anyukád már dolgozik az agyi gondjain, csak Ő egy visszaeső beteg!
- Kösz Harry! - lépett ki Louis a fürdőből egy szál törölközőben.
Én végigfuttattam rajta a szemem, majd szinte láthatatlanul beleharaptam az alsó ajkamba és visszafordultam a ruhák felé.
- Reméljük nem előttünk esnek egymásnak a szüleid! - simogatta a fejét, mire a fejemet ingatva mosolyogtam, majd elnevettem magam, ahogy Louis is.
- Harry, mi van Lucy-val? - kérdeztem mosolyogva.
- Roxy eteti. - rántott vállat mosolyogva. - Gondoltam addig átnézek ide.
- Oké, akkor segíts! - álltam fordultam felé. - Melyiket vigyem Tommy-nak? - mutattam fel két ici-pici cipőcskét.
- Mivel hideg van, azt! - mutatott rá. - Meg az jobban tetszik. - bólogatott mosolyogva.
- Oké. - bólogattam mosolyogva. - Tessék! - nyomtam Louis kezébe egy alsót, egy szürke pólót és egy farmert.
- Ezt vegyem fel? - kérdezte.
- Nem, ezt Tommy-nak gondoltam! - forgattam a szemem, mire Hazza elnevette magát.
- Jó. - morgott Louis, majd bement vele a fürdőbe.
Én pakoltam tovább, majd mikor végre készen lettem, becsuktam a táskát és egy kisebb táskába olyan cuccokat pakoltam, ami útközben kelleni fog.
- Készen vagyok Louis, rád várunk! - közöltem vele.
- És Tommy nemsokára alszik. - mondta Harry.
- Ne hagyd! - néztem rá. - Majd a hordozóban aludjon el, ha már felöltöztettem.
- Itt vagyok! - lépett ki Louis.
Én elkezdtem Tommy-t a meleg ruháiba öltöztetni, majd végül ráadtam a nagyon édes macis pulcsiját.
- Jól van Kicsim, mindjárt aludhatsz! - simogattam meg az arcát, ugyanis szegény már laposakat pislogott és félig aludt.
- Itt a hordozó. - tette le a földre Lou mosolyogva.
Én óvatosan beletettem a kisbabát, majd becsatolgattam és betakartam.
- Mehetünk. - mosolyodtam el, majd Louis megfogta Tommy-t és a nagyobbik táskát.
- Azért itt már nagy a csapatmunka! - mondta Hazz nevetve, mire elnevettük magunkat.
- Mentek a szüleidhez? - jött ki a szobájukból Roxy, mire bólogattunk. - Mi is mehetnénk az enyémekhez! - nézett Harry-re.
Mármint arra a Harry-re, aki kb. napok óta mást sem hord, mint alsónadrágot, maximum melegítőt és élvezi, hogy Lucy sokat alszik, ugyanis olyankor Ő is alszik, vagy fetreng. Tehát az ellustult Harry Styles-szal van dolgunk.
- Nem hinném, hogy képes lennék megtenni ezt a lépést! - sóhajtott Harry drámain, mire Louis-val nevettünk. - Nem szakíthatsz ki a megszokott környezetből!
- Harry, be fogsz penészedni ebbe a házba. - lökte meg Roxy. - Lucy többet aktívkodik, mint Te!
- Na jó, ennek nem várjuk meg a végét! - nevetett Louis, majd megölelte Hazzát, majd Roxy-t és végül egy puszit nyomott Lucy arcára.
- Sziasztok! - öleltem meg először Harry-t, majd Roxy ugrott a nyakamra és végül Én is megpusziltam Lucy-t. - Készítsd ki apádat! - mosolyogtam a kislányra.
- Tommy, Te meg mindkettőt! - mutatott ránk Harry vigyorogva.
- Téged Én foglak kirobbantani ebből a házból! - lökte meg Roxy vigyorogva, de ekkor már kiléptünk.
Beültünk Louis kocsijába, Tommy-t is elhelyeztük, majd a második sarkon elaludt.
- Tök jól lehet vele autózni. - mosolygott rám Louis.
- Remélem. - mosolyogtam rá. - Még azért ne kapkodjuk el!
- Csodálom, hogy nem akartál vezetni! - mosolygott rám Lou.
- Még megóvom tőle. - kuncogtam, mire Louis halkan elnevette magát.
- Képzeld el, hogy ha majd a 10 fiunkat kell iskolába, óvodába és bölcsődébe vinni! - mosolygott rám. - Te leszel a legjobb, mert senki nem késik el!
- 10? - néztem rá felhúzott szemöldökkel, de mosolyogva. - Szerintem abba belerokkannánk!
- Jó, 9. - mosolygott szórakozottan.
- Ha Te szülöd őket, Én benne vagyok. - néztem rá nevetve, de csak halkan.
- Hát ezt nem ígérhetem. - nevetett.
- Szerintem egyenlőre elégedjünk meg vele! - mosolyogtam rá.
- És tanítsuk meg focizni! - vigyorgott rám.
- Most akarod kezdeni? - nevettem. - Szerintem nem lenne rossz ötlet megvárni, amíg járni tud, de ha neked így sikerül!
- Nekem minden! - nevetett, majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Olyan aranyosak voltatok reggel. - mosolyogtam rá. - Olyan igazi apa-fia pillanat.
- Tudod milyen volt látni életemben először, ahogy a kezedben tartod? - kérdezte hatalmas mosollyal. - Azt hiszem, egész életemben ez lesz az egyik legszebb emlékem.
Én hatalmas mosollyal simogattam meg a karját.
- Remélem sikerült kiverni a fejedből azt az álmot, amitől rettegtél! - simogatta meg az arcomat.
- Sikerült. - mosolyogtam rá.- Már egy tündérmesében élek.
Louis mosolyogva megcsókolt, majd Ő az útra figyelt és az Én feladatom volt, hogy fogjam az energiaitalát, de elaludtam.
Arra ébredtem, hogy valami puha szőrös ér hozzám és levegőt fúj az arcomra. Értetlenül nyúltam oda, majd megéreztem a lovam orrát.
- Szia Kicsim! - nyomtam puszit az orrára mosolyogva. - Kiengedsz? - léptettem hátrébb, majd kiszálltam és ásítottam egyet. - Mi van itt Alkony? - nevettem el magam, majd tudatlanul indultam meg a házba, ami nagy hiba volt...
- Szia! - szóltam bele vidáman, amikor felvettem.
- Szia Kicsim. - mondta izgatottan. - Hogy vagytok?
- Jól vagyunk, gondolom kíváncsi vagy már az unokádra. - mondtam mosolyogva.
- Igen. - vágta rá. - Melyik nap mehetünk?
- Szerintem inkább mi megyünk. - mondtam mosolyogva.
- Sarah, szerintem nem tanácsos egy két hetes kisbabával több órás útra elindulni! - mondta. - Mármint nem tilos és végül is simán kibírja, hiszen alszik, de azért ezt jobb lenne átgondolni! - mondta, mire elmosolyodtam.
- Megbeszélem Louis-val, de szerintem azért ez nem olyan nagy cucc. Legalábbis nekem angyali kisfiam van! - dicsekedtem vigyorogva.
- Én csak örülök neki! - mondta Anya vidáman.
- Meg hát azért hiányzik onnan a kis hülye. - kuncogtam.
- Alkonynak be kell mutatni a kisfiadat, ugye? - nevetett.
- Pontosan, Barney-val és Málnával már hatalmas haverok. - meséltem.
- És Te miért vagy ébren ilyen hamar? - csodálkozott Anya.
- Nem tudom, felébredtem. - mondtam mosolyogva.
- Jól van, vigyázzatok magatokra! - mondta vidáman. - És ha mentek valahova, jól öltöztessétek be Tommy-t, mert hideg van! - figyelmeztetett.
- Oké Anya. - kuncogtam.
- Szia Édesem!
- Szia! - mondtam mosolyogva, majd kinyomtam.
Megittam a kávémat, majd úgy döntöttem, hogy megnézem a kis családomat. Mikor szinte némán benyitottam a szobámba, mosolyogva fogadtam, hogy már nem alszanak. Egyszerűen soha életemben nem láttam édesebbet. Louis ott feküdt mellette az oldalán, miközben a kisfiunkat figyelte, aki meg az apukája ujját fogta és szorította, mármint Louis gügyögéséből ezt vettem észre.
- Nagyon erős vagy Tommy! - mondta neki mosolyogva Louis. - Letöröd az ujjam!
Én mosolyogva ültem le az ágy szélére, Louis mellé.
- Jó reggelt! - mondtam nagy mosollyal, majd egy puszit nyomtam Tommy fejecskéjére, majd Lou arcára is.
- Látod kisfiam, már Te kapod az első puszit! - panaszkodott neki Louis mosolyogva, mire elnevettem magam.- Mit szólnátok hozzá, ha elmennénk ma haza? - kérdeztem mosolyogva.
- Mármint hozzátok? - fordult felém Louis, mire Tommy elégedetlenül sikoltott egyet.
- Nézd meg Apa, hát otthagyod a kisfiad! - löktem meg Louis-t nevetve.
- Gyere! - tette a mellkasára Louis mosolyogva, mire elégedettség látszott a kis arcán és a fejecskéjét Louis mellkasára döntötte.
- Amúgy igen, hozzánk. - mosolyogtam rá.
- Jó ötlet, de bírni fogja az utat? - kérdezte Tommy hátát simogatva.
- Hát szerintem úgy lőjük be, hogy amikor indulunk, akkor aludjon el és akkor kb. akkor kel, amikor megérkezünk. - magyaráztam.
- Ez így jónak tűnik. - bólogatott.
- Mert ez így jó! - vigyorogtam.
- Akkor mondjuk most nekiállunk készülődni és az úgy jó, nem? - kérdezte.
- De. - bólogattam mosolyogva. - Szórakoztasd még egy kicsit, addig összekapom magam. - mosolyogtam rá, mire bólogatott és folytatták Tommy erejének felmérését.Én bementem a fürdőbe, gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam és utána kimentem felöltözni. Louis és Tommy egymással voltak elfoglalva, ami szintén nagyon édes volt. Gyorsan felöltöztem, majd mosolyogva fordultam a családom felé.
- Felöltöztetem, amíg Te is felöltözöl! - mosolyogtam Lou-ra, aki mosolyogva tette le az ágyra a kisfiát, felállt, majd a kezembe adta. - Gyere Kicsim! - pusziltam meg a fejecskéjét, Louis megcsókolt, amibe belemosolyogtam.
- Annyira boldog vagyok! - mosolygott rám.
- Én is Lou. - mosolyogtam rá.
- Tudtam, hogy fiam lesz. - váltott a mosolya pimaszra.
- Dehogy tudtad! - csíptem meg az orrát mosolyogva.
- De igen! - bólogatott hevesen, majd bement a fürdőbe.
Elnevettem magam, majd felöltöztettem Tommy-t és megetettem, amíg az apja a fürdőben tollászkodott.
- Nézd meg, Apád sokkal többet készülődik, mint Én! - tettem le az ágyra mosolyogva.
- Mindjárt kész vagyok! - mondta Louis, mire elnevettem magam, majd a szekrényhez mentem és elkezdtem pakolni a cuccainkat.
- Jó reggelt! - nyitott be mosolyogva Hazza.
- Jó reggelt. - mosolyogtam rá.
- Hova mentek? - kérdezte, miközben leült az ágyra Tommy-hoz.
- A szüleimhez. - mondtam mosolyogva.
- Jogos. - bólogatott. - Megismered a nagyszüleidet! - kezdett gügyögni Tommy-nak. - Hidd el, nagyon jó arcok, Én már ismerem őket! - nyugtatta meg, mire elnevettem magam. - Ja és a dédszüleid is azok! És Anyukád lova hatalmas arc! - nevette el magát. - Ez kárpótolhat a kicsit fogyi apád miatt. - mondta, mire elnevettem magam. - De hidd el, anyukád már dolgozik az agyi gondjain, csak Ő egy visszaeső beteg!
- Kösz Harry! - lépett ki Louis a fürdőből egy szál törölközőben.
Én végigfuttattam rajta a szemem, majd szinte láthatatlanul beleharaptam az alsó ajkamba és visszafordultam a ruhák felé.
- Reméljük nem előttünk esnek egymásnak a szüleid! - simogatta a fejét, mire a fejemet ingatva mosolyogtam, majd elnevettem magam, ahogy Louis is.
- Harry, mi van Lucy-val? - kérdeztem mosolyogva.
- Roxy eteti. - rántott vállat mosolyogva. - Gondoltam addig átnézek ide.
- Oké, akkor segíts! - álltam fordultam felé. - Melyiket vigyem Tommy-nak? - mutattam fel két ici-pici cipőcskét.
- Mivel hideg van, azt! - mutatott rá. - Meg az jobban tetszik. - bólogatott mosolyogva.
- Oké. - bólogattam mosolyogva. - Tessék! - nyomtam Louis kezébe egy alsót, egy szürke pólót és egy farmert.
- Ezt vegyem fel? - kérdezte.
- Nem, ezt Tommy-nak gondoltam! - forgattam a szemem, mire Hazza elnevette magát.
- Jó. - morgott Louis, majd bement vele a fürdőbe.
Én pakoltam tovább, majd mikor végre készen lettem, becsuktam a táskát és egy kisebb táskába olyan cuccokat pakoltam, ami útközben kelleni fog.
- Készen vagyok Louis, rád várunk! - közöltem vele.
- És Tommy nemsokára alszik. - mondta Harry.
- Ne hagyd! - néztem rá. - Majd a hordozóban aludjon el, ha már felöltöztettem.
- Itt vagyok! - lépett ki Louis.
Én elkezdtem Tommy-t a meleg ruháiba öltöztetni, majd végül ráadtam a nagyon édes macis pulcsiját.- Jól van Kicsim, mindjárt aludhatsz! - simogattam meg az arcát, ugyanis szegény már laposakat pislogott és félig aludt.
- Itt a hordozó. - tette le a földre Lou mosolyogva.
Én óvatosan beletettem a kisbabát, majd becsatolgattam és betakartam.
- Mehetünk. - mosolyodtam el, majd Louis megfogta Tommy-t és a nagyobbik táskát.
- Azért itt már nagy a csapatmunka! - mondta Hazz nevetve, mire elnevettük magunkat.
- Mentek a szüleidhez? - jött ki a szobájukból Roxy, mire bólogattunk. - Mi is mehetnénk az enyémekhez! - nézett Harry-re.
Mármint arra a Harry-re, aki kb. napok óta mást sem hord, mint alsónadrágot, maximum melegítőt és élvezi, hogy Lucy sokat alszik, ugyanis olyankor Ő is alszik, vagy fetreng. Tehát az ellustult Harry Styles-szal van dolgunk.
- Nem hinném, hogy képes lennék megtenni ezt a lépést! - sóhajtott Harry drámain, mire Louis-val nevettünk. - Nem szakíthatsz ki a megszokott környezetből!
- Harry, be fogsz penészedni ebbe a házba. - lökte meg Roxy. - Lucy többet aktívkodik, mint Te!
- Na jó, ennek nem várjuk meg a végét! - nevetett Louis, majd megölelte Hazzát, majd Roxy-t és végül egy puszit nyomott Lucy arcára.
- Sziasztok! - öleltem meg először Harry-t, majd Roxy ugrott a nyakamra és végül Én is megpusziltam Lucy-t. - Készítsd ki apádat! - mosolyogtam a kislányra.
- Tommy, Te meg mindkettőt! - mutatott ránk Harry vigyorogva.
- Téged Én foglak kirobbantani ebből a házból! - lökte meg Roxy vigyorogva, de ekkor már kiléptünk.
Beültünk Louis kocsijába, Tommy-t is elhelyeztük, majd a második sarkon elaludt.
- Tök jól lehet vele autózni. - mosolygott rám Louis.
- Remélem. - mosolyogtam rá. - Még azért ne kapkodjuk el!
- Csodálom, hogy nem akartál vezetni! - mosolygott rám Lou.
- Még megóvom tőle. - kuncogtam, mire Louis halkan elnevette magát.
- Képzeld el, hogy ha majd a 10 fiunkat kell iskolába, óvodába és bölcsődébe vinni! - mosolygott rám. - Te leszel a legjobb, mert senki nem késik el!
- 10? - néztem rá felhúzott szemöldökkel, de mosolyogva. - Szerintem abba belerokkannánk!
- Jó, 9. - mosolygott szórakozottan.
- Ha Te szülöd őket, Én benne vagyok. - néztem rá nevetve, de csak halkan.
- Hát ezt nem ígérhetem. - nevetett.
- Szerintem egyenlőre elégedjünk meg vele! - mosolyogtam rá.
- És tanítsuk meg focizni! - vigyorgott rám.
- Most akarod kezdeni? - nevettem. - Szerintem nem lenne rossz ötlet megvárni, amíg járni tud, de ha neked így sikerül!
- Nekem minden! - nevetett, majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Olyan aranyosak voltatok reggel. - mosolyogtam rá. - Olyan igazi apa-fia pillanat.
- Tudod milyen volt látni életemben először, ahogy a kezedben tartod? - kérdezte hatalmas mosollyal. - Azt hiszem, egész életemben ez lesz az egyik legszebb emlékem.
Én hatalmas mosollyal simogattam meg a karját.
- Remélem sikerült kiverni a fejedből azt az álmot, amitől rettegtél! - simogatta meg az arcomat.
- Sikerült. - mosolyogtam rá.- Már egy tündérmesében élek.
Louis mosolyogva megcsókolt, majd Ő az útra figyelt és az Én feladatom volt, hogy fogjam az energiaitalát, de elaludtam.
Arra ébredtem, hogy valami puha szőrös ér hozzám és levegőt fúj az arcomra. Értetlenül nyúltam oda, majd megéreztem a lovam orrát.
- Szia Kicsim! - nyomtam puszit az orrára mosolyogva. - Kiengedsz? - léptettem hátrébb, majd kiszálltam és ásítottam egyet. - Mi van itt Alkony? - nevettem el magam, majd tudatlanul indultam meg a házba, ami nagy hiba volt...
2016. május 9., hétfő
3. évad 28. rész
Az éjjelt mint mindig, inkább túléltük. Nagyon rossz felkelni és utána mire végre vissza tudna aludni az ember, megint kelhet fel!
Természetesen megint Tommy hangjára keltem, de most nem sírt. Nevetett. Óvatosan elmosolyodtam, majd kinyitottam a szemem. Louis állt a nappali közepén, terpeszben, a kezében Tommy-val és mosolyogva ringatta, miközben bohóckodott neki és a kisfiunk nevetett rajta. Észrevétlenül megfigyeltem, hogy Louis a csípőjével ugyanazt a mozdulatot ismételgeti, ami megmosolyogtatott. Nagyon édesek voltak és nem bírtam nem mosolyogni. Harry és Roxy nem volt a közelünkbe. Csöndben és álmosan mosolyogva ültem fel.
- Olyan édesek vagytok. - motyogtam álmosan mosolyogva.
- Megtaláltam a tökéletes pályát, amivel el tudom altatni és meg tudom nyugtatni! - vigyorgott büszkén.
- Akkor ezen túl ezek lehetnek a Te feladataid! - mosolyogtam rá, majd felkeltem a kanapéról és odaléptem hozzájuk.
Egy puszit nyomtam Tommy fejére, majd megcsókoltam Louis-t.
- Készítek reggelit. - mosolyogtam rá.
- Oké. - bólintott mosolyogva, majd odament a kanapéhoz és letette rá Tommy-t, majd leült mellé.
Én mosolyogva mentem ki a konyhába, ahol csak Louis gügyögését hallottam.
- Jó reggelt! - ölelt meg Roxy oldalról.
- Jó reggelt! - mosolyogtam rá. - Kérsz? - mutattam a pirítósra.
- Aha... - bólogatott mosolyogva. - És szerintem Hazza is.
- Oké. - mosolyogtam rá. - Milyen reggeled volt?
- Nyugodt! - mosolygott rám. - Aludtam 5 órát egyhuzamban!
- Én is! - mosolyogtam rá.
- És a lányom evett, nem sír, tisztába van téve és nevetgél. - mosolygott.
- Ismerős. - mosolyogtam rá.
- Tehát jövök segíteni! - mondta és megállt mellettem.
Már majdnem készen voltunk a reggelivel, amikor csöngettek.
- Megyek! - mosolygott rám Roxy, mire bólintottam és folytattam a szendvics készítést.
Meghallottam Jack, Fizzy, Jay és Anne hangját. Megtöröltem a kezem, majd mosolyogva indultam meg az ajtó felé. Közben megütötte a fülemet a kisfiam nevetésének a hangja.
- Sziasztok! - mosolyogtam rájuk.
- Szia! - mondták egyszerre, majd sorba megölelgettük egymást.
- Hol az unokám?! - sürgetett mosolyogva Jay.
- Itt! - lépett oda hozzánk Tommy-val a kezében Louis mosolyogva.
Jay hatalmas mosollyal és könnyes szemmel vette a kezébe Tommy-t, majd nem győzte csodálni és nem kellett semmit mondania, minden érzelem az arcára volt írva.
- Annyira tudtam, hogy nem lesz lányotok! - nevetett Jack, majd először megölelte Louis-t, majd hozzám lépett, magához szorított és belepuszilt a hajamba.
- Jack, nehogy sírj! - nevettem. - Te macsó vagy! - mondtam poénból, mire elnevette magát.
- Attól függetlenül, hogy családod van, még mindig pici vagy és az Én Hercegnőm! - nézett le rám.
- Tudom, hogy kicsi vagyok, nem kell mindig mindenkinek elmondania újra és újra, ahányszor közli, hogy megöregedtem! - forgattam a szemem mosolyogva.
- Jaj, ne nyekeregj folyamatosan! - borzolta össze a hajam Jack.
- Neked meg barátnőd van, Te Gyík! - löktem meg mosolyogva.
- Most komolyan?! - nézett rám fájdalmasan. - 14 évesen elismerem, hogy egy pálcika gyerek voltam, ráadásul elég magas, tehát lehetek gyík, de azt hiszem már nem vagyok az!
- Ch, attól még Gyík maradsz! - legyintettem mosolyogva.
- Na, engedj már oda! - ölelt magához Anne. - Magas vagy! - mosolygott, mire elnevettem magam.
- Köszönöm, végre valaki! - nevettem.
- Én jövök! - szorított magához Fizzy hatalmas mosollyal. - Én az elejétől kezdve tudtam, hogy Te vagy az igazi! - dicsekedett.
- Dehogy tudtad! - legyintett Lou. - Én sem voltam biztos benne mindig!
- Hát Én meg igen! - nyújtotta rá a nyelvét Fizz.
- Én pontosan tudtam! - mosolygott ránk Jay.
- Én is, mivel Te voltál a legjobb nő Louis barátnői között! - rántott vállat vigyorogva Jack.
- Danielle szebb volt nálam. - néztem rá.
- Szerintem Te sokkal természetesebb vagy, de ha esetleg alakra igazad van, akkor is olyan kis... nyafka volt... - magyarázta Jack. - Te tök más vagy.
- Ez nem kérdés! - pacsiztam össze vele.
- Jól esik a kis egódnak? - simogatta meg az arcomat Louis félig nevetve, mire elnevettem magam, ahogy mindenki, szegény kisfiam meg csak nézett végig a sok őrülten.
- Igen. - nevettem.
Közben természetesen már körbeadták Tommy-t, aki az apjához hasonlóan nagyon is élvezte, hogy társaságban lehet, majd végre megkaparinthattam.
- Úgy nevet, mint Te! - nézett le rám mosolyogva Louis.
- És olyanok a szemei, mint neked. - mosolyogtam rá nézve, majd egy puszit nyomott a számra.
- Mindjárt elolvadok! - bohóckodott Jack.
- Csönd legyen Gyík! - nyújtottam rá a nyelvem.
- Olyan kis érzékeny lelkű lettél! - mosolygott rám.
- Nem igaz! - vágtam hasba, mire összegörnyedt.
- Nem vagy normális. - mondta Jack.
Elnevettem magam, majd bementem a nappaliba a kezemben a kisfiammal és természetesen mindenki jött. Letettem, majd megérkezett Barney és Málna. Nagyon óvatosan ugrottak fel mellém és nagyon óvatosan közelítették meg a kisfiút. Barney volt a bátrabb, Ő óvatosan fölé hajolt és megszaglászta.
Tommy nagyon kíváncsi volt erre a fura élőlényre és mosolyogva hagyta neki, hogy nézegesse, majd mikor úgy döntött, hogy ez a nagy négylábú valami csak is barátságos lehet, így Ő is ismerkedni kezdett. Megfogta két oldalról Barney fejét, aki ezt hagyta. Tommy-nak ez nagyon tetszett és nagyot kacagott a kutyán.
- Megzabálom! - mondta szeretetteljes mosollyal nézve Jay.
- Gyere Málna! - mosolyogtam a másik kutyára, majd mikor Tommy meglátta, hogy érkezett még egy, nagyot nevetett.
Málna is szaglászni kezdte és Én el is mentem, hiszen tudtam, hogy a két kutya tudják, hogy nem szabad nyalogatni a kisbabát, viszont Tommy-t szórakoztatta a két kíváncsi kutya, Barney-t meg Málnát pedig az új lényecske a házban.
- Harry! - kiabált fel az emeletre Roxy.
- Igen? - jött le Harry mosolyogva a kislányával a kezében, majd észre vette az anyukáját.
Természetesen az egész napunk babázásból állt és még egy jó darabig így is lesz. A lényeg, hogy boldogok vagyunk és nagyon felvidított az is, hogy Barney és Málna ennyire bírták Tommy-t.
Természetesen megint Tommy hangjára keltem, de most nem sírt. Nevetett. Óvatosan elmosolyodtam, majd kinyitottam a szemem. Louis állt a nappali közepén, terpeszben, a kezében Tommy-val és mosolyogva ringatta, miközben bohóckodott neki és a kisfiunk nevetett rajta. Észrevétlenül megfigyeltem, hogy Louis a csípőjével ugyanazt a mozdulatot ismételgeti, ami megmosolyogtatott. Nagyon édesek voltak és nem bírtam nem mosolyogni. Harry és Roxy nem volt a közelünkbe. Csöndben és álmosan mosolyogva ültem fel.
- Olyan édesek vagytok. - motyogtam álmosan mosolyogva.
- Megtaláltam a tökéletes pályát, amivel el tudom altatni és meg tudom nyugtatni! - vigyorgott büszkén.
- Akkor ezen túl ezek lehetnek a Te feladataid! - mosolyogtam rá, majd felkeltem a kanapéról és odaléptem hozzájuk.
Egy puszit nyomtam Tommy fejére, majd megcsókoltam Louis-t.
- Készítek reggelit. - mosolyogtam rá.
- Oké. - bólintott mosolyogva, majd odament a kanapéhoz és letette rá Tommy-t, majd leült mellé.
Én mosolyogva mentem ki a konyhába, ahol csak Louis gügyögését hallottam.
- Jó reggelt! - ölelt meg Roxy oldalról.
- Jó reggelt! - mosolyogtam rá. - Kérsz? - mutattam a pirítósra.
- Aha... - bólogatott mosolyogva. - És szerintem Hazza is.
- Oké. - mosolyogtam rá. - Milyen reggeled volt?
- Nyugodt! - mosolygott rám. - Aludtam 5 órát egyhuzamban!
- Én is! - mosolyogtam rá.
- És a lányom evett, nem sír, tisztába van téve és nevetgél. - mosolygott.
- Ismerős. - mosolyogtam rá.
- Tehát jövök segíteni! - mondta és megállt mellettem.
Már majdnem készen voltunk a reggelivel, amikor csöngettek.
- Megyek! - mosolygott rám Roxy, mire bólintottam és folytattam a szendvics készítést.
Meghallottam Jack, Fizzy, Jay és Anne hangját. Megtöröltem a kezem, majd mosolyogva indultam meg az ajtó felé. Közben megütötte a fülemet a kisfiam nevetésének a hangja.
- Sziasztok! - mosolyogtam rájuk.
- Szia! - mondták egyszerre, majd sorba megölelgettük egymást.
 |
| Tommy Kevin Tomlinson |
- Itt! - lépett oda hozzánk Tommy-val a kezében Louis mosolyogva.
Jay hatalmas mosollyal és könnyes szemmel vette a kezébe Tommy-t, majd nem győzte csodálni és nem kellett semmit mondania, minden érzelem az arcára volt írva.
- Annyira tudtam, hogy nem lesz lányotok! - nevetett Jack, majd először megölelte Louis-t, majd hozzám lépett, magához szorított és belepuszilt a hajamba.
- Jack, nehogy sírj! - nevettem. - Te macsó vagy! - mondtam poénból, mire elnevette magát.
- Attól függetlenül, hogy családod van, még mindig pici vagy és az Én Hercegnőm! - nézett le rám.
- Tudom, hogy kicsi vagyok, nem kell mindig mindenkinek elmondania újra és újra, ahányszor közli, hogy megöregedtem! - forgattam a szemem mosolyogva.
- Jaj, ne nyekeregj folyamatosan! - borzolta össze a hajam Jack.
- Neked meg barátnőd van, Te Gyík! - löktem meg mosolyogva.
- Most komolyan?! - nézett rám fájdalmasan. - 14 évesen elismerem, hogy egy pálcika gyerek voltam, ráadásul elég magas, tehát lehetek gyík, de azt hiszem már nem vagyok az!
- Ch, attól még Gyík maradsz! - legyintettem mosolyogva.
- Na, engedj már oda! - ölelt magához Anne. - Magas vagy! - mosolygott, mire elnevettem magam.
- Köszönöm, végre valaki! - nevettem.
- Én jövök! - szorított magához Fizzy hatalmas mosollyal. - Én az elejétől kezdve tudtam, hogy Te vagy az igazi! - dicsekedett.
- Dehogy tudtad! - legyintett Lou. - Én sem voltam biztos benne mindig!
- Hát Én meg igen! - nyújtotta rá a nyelvét Fizz.
- Én pontosan tudtam! - mosolygott ránk Jay.
- Én is, mivel Te voltál a legjobb nő Louis barátnői között! - rántott vállat vigyorogva Jack.
- Danielle szebb volt nálam. - néztem rá.
- Szerintem Te sokkal természetesebb vagy, de ha esetleg alakra igazad van, akkor is olyan kis... nyafka volt... - magyarázta Jack. - Te tök más vagy.
- Ez nem kérdés! - pacsiztam össze vele.
- Jól esik a kis egódnak? - simogatta meg az arcomat Louis félig nevetve, mire elnevettem magam, ahogy mindenki, szegény kisfiam meg csak nézett végig a sok őrülten.
- Igen. - nevettem.
Közben természetesen már körbeadták Tommy-t, aki az apjához hasonlóan nagyon is élvezte, hogy társaságban lehet, majd végre megkaparinthattam.
- Úgy nevet, mint Te! - nézett le rám mosolyogva Louis.
- És olyanok a szemei, mint neked. - mosolyogtam rá nézve, majd egy puszit nyomott a számra.
- Mindjárt elolvadok! - bohóckodott Jack.
- Csönd legyen Gyík! - nyújtottam rá a nyelvem.
- Olyan kis érzékeny lelkű lettél! - mosolygott rám.
- Nem igaz! - vágtam hasba, mire összegörnyedt.
- Nem vagy normális. - mondta Jack.
Elnevettem magam, majd bementem a nappaliba a kezemben a kisfiammal és természetesen mindenki jött. Letettem, majd megérkezett Barney és Málna. Nagyon óvatosan ugrottak fel mellém és nagyon óvatosan közelítették meg a kisfiút. Barney volt a bátrabb, Ő óvatosan fölé hajolt és megszaglászta.
Tommy nagyon kíváncsi volt erre a fura élőlényre és mosolyogva hagyta neki, hogy nézegesse, majd mikor úgy döntött, hogy ez a nagy négylábú valami csak is barátságos lehet, így Ő is ismerkedni kezdett. Megfogta két oldalról Barney fejét, aki ezt hagyta. Tommy-nak ez nagyon tetszett és nagyot kacagott a kutyán.- Megzabálom! - mondta szeretetteljes mosollyal nézve Jay.
- Gyere Málna! - mosolyogtam a másik kutyára, majd mikor Tommy meglátta, hogy érkezett még egy, nagyot nevetett.
Málna is szaglászni kezdte és Én el is mentem, hiszen tudtam, hogy a két kutya tudják, hogy nem szabad nyalogatni a kisbabát, viszont Tommy-t szórakoztatta a két kíváncsi kutya, Barney-t meg Málnát pedig az új lényecske a házban.
- Harry! - kiabált fel az emeletre Roxy.
- Igen? - jött le Harry mosolyogva a kislányával a kezében, majd észre vette az anyukáját.
Természetesen az egész napunk babázásból állt és még egy jó darabig így is lesz. A lényeg, hogy boldogok vagyunk és nagyon felvidított az is, hogy Barney és Málna ennyire bírták Tommy-t.
2016. május 8., vasárnap
3. évad 27. rész
Sziasztok! Remélem észrevettétek az új fejlécet és azt is remélem, hogy tetszik :3 Ez a rész rövid lett... meg kicsit uncsi, de ígérem, összeszedem magam!
Nem tudom mostanság mennyi időm lesz írni és, hogy milyen gyakran lesznek részek, de ez csak átmeneti időszak, ugyanis május 28-29 a lovas versenyem és most egész hónapban megy a gyakorlás és ráadásul közeledik az év vége is, de azért igyekszem! Mostanában folyamatosan lovardába fogok járkálni, hétköznap is és ("nagyon szeretünk iskola") tanulnom is kell, de azért abban biztos vagyok, hogy nem tűnök el egész májusra! :) De ennyit a jövőről!
Jó olvasást mindenkinek! :)
* Louis szemszöge *Nem tudom mostanság mennyi időm lesz írni és, hogy milyen gyakran lesznek részek, de ez csak átmeneti időszak, ugyanis május 28-29 a lovas versenyem és most egész hónapban megy a gyakorlás és ráadásul közeledik az év vége is, de azért igyekszem! Mostanában folyamatosan lovardába fogok járkálni, hétköznap is és ("nagyon szeretünk iskola") tanulnom is kell, de azért abban biztos vagyok, hogy nem tűnök el egész májusra! :) De ennyit a jövőről!
Jó olvasást mindenkinek! :)
Nagyon, nagyon fájt a tudat, hogy a mai napon haza kell engednem Sarah-t és a kisbabánkat, de Én is azon az oldalon voltam, hogy így a kilencedik hónapban igencsak ideje hazamenniük. Megígértem a Törpillámnak, hogy ahogy tudok megyek haza, ahogy Harry is és a szülésen mindenképpen ott akarunk lenni. Már csak az a kérdés, hogy ezt a gyerekeink is szeretnék-e.
Reggel mikor felkeltem Sarah már pakolt.
- Miért nem keltettél fel? - kérdeztem, ahogy megláttam, mire elmosolyodott.
- Mert nagyon édes voltál! - mosolygott rám, mire álmosan elmosolyodtam, majd kimásztam az ágyból.
- Olyan rossz lesz nélküled! - öleltem magamhoz, ami már nem ment annyira könnyen.
- Befurakszik közénk. - kuncogott.
- Megbocsájtom neki! - mosolyogtam rá.
- Maradhatnánk még! - mondta a szemét forgatva. - Csak ugye valakik ragaszkodtak ehhez!
- Igen, mert nem szeretném, hogy baj legyen! - nyomtam puszit a fejére mosolyogva. - Ha kérhetem, ne szülj meg a repülőn! - nevettem, mire elnevette magát.
- Oké. - nevetett aranyosan.
- Sarah! - nyitott be hirtelen Roxy, majd elnevette magát. - Éhes vagy? Mert reggelizni akarok.
- És ehhez miért kell a Törpilla? - öleltem magamhoz a pici lányt és a még kisebb lényecskét a hasában.
- Mert nem akarok egyedül felfalni egy egész éttermet. - nevetett.
- Te miért nem vagy Harry-vel? - kérdezte tőle mosolyogva Sarah.
- Mert nem vagyunk úgy összenőve, mint egyesek! - nyújtotta ránk a nyelvét.
- Szerintem Te tök jól el leszel a gyerekeddel. - nevettem. - Amúgy meg csak irigykedsz!
- Ki? - lépett Roxy mögé Hazza vigyorogva.
- Á, nem! - nyújtotta rá a nyelvét Sarah, mire az államat a feje tetejére támasztottam. - Lou, ez nem olyan jó! - nyafogott. - Így egy alacsony labdának érzem magam. - nevette el magát.
- Mert az vagy! - nevettem el magam. - Egy nagyon szép labda!
- Amúgy meg mikor indul a gépünk? - kérdezte Roxy Sarah-t.
- Ötletem sincs. - vállat rántott Sarah, aki már a karomon lévő tetkókat rajzolgatta körbe ujjaival, mint általában.
- A gépetek egy óra múlva, tehát iparkodjatok! - hallottam Cara hangját.
- Ne már! - mondtuk egyszerre mind a négyen.
- De igen! - mondta Cara, majd mosolyogva az ajtóba lépett. - Tudom, hogy nem jó elbúcsúzni, de legközelebb már hárman lesztek!
- Ch, Én már szerintem 100 ember helyett eszem. - nevetett Roxy, mire mind elnevettük magunkat.
Sajnos az az egy óra nagyon hamar eltelt és a reptérre ki se mehettünk, mert próbánk volt. Így a próbára egy szomorú, elkeseredett Harry és Louis érkezett.
~két héttel később~
Minden nap felhívom Sarah-t, pontosabban naponta minimum 10-szer, hogy minden rendben van-e. Szerintem azért ez még normális, nem? Végül is a nő, aki nemhogy a veszélyt keresi, hanem maga a veszély, Ő a feleségem és éppen a gyerekemmel terhes! Azért figyelni kell rá. Bár szegénynek már kissé elege volt belőlem, de hát sajnálom!
Éppen fél óránk volt a próba és a koncert között, amikor az öltözőben ültünk.
- Louis, fel ne hívd! - nézett rám szigorúan, de mosolyogva Jesy. - Szegény lánynak nemhogy nem hiányzol, de örül, ha nem a Te hangodat hallja!
- Jó, azért aggódom a fiam miatt!
- Fiú? - nézett rám döbbenten Becky.
- Fogalmam sincs, csak reménykedem. - rántottam vállat, mire felnevettek.
- Haver, hidd el, hogy semmi baj! - mosolygott rám biztatóan Niall. - Azért az a lány mindent megold, nem? - nevette el magát. - Képes volt otthagyni a saját esküvőjét miattad, szinte mindenért megbocsájtott és életben maradt! Pedig elég veszélyes!
- Jó, de eddig mellette voltam és eddig még nem izgultam ennyire! Eddig csak nőtt a hasa és néha vizsgálatra jártunk! Semmi más nem történt! - legyintettem.
- Oké, de most sem fog! - ölelt át oldalról Jesy. - Lou, a gyereked meg fog várni!
- Oké, igazatok van. - mosolyogtam.
- Nem veszi fel a telefont! - rontott be idegesen Hazza.
- Lehet, hogy alszanak! - nyugtattam meg.
- De akkor is! - rúgott bele a fotelbe a hosszú hajú társunk.
- Harry, semmi gáz! - mosolygott rá Liam. - Élnek!
Ő idegesen legyintett, majd kirohant.
- Nála még mindig jobb vagyok! - nevettem.
- Ez biztos! - nevetett Zayn.
- Te mondod? - lökte meg nevetve Lola. - Konkrétan a táskát nem ismerted fel, mikor a kórházba kellett mennünk! - nevetett. - Azt a táskát, amit amúgy ketten pakoltunk be és megbeszéltük, hogy hova lesz bekészítve!
- Jó, tudod milyen stresszes?! - nézett rá Zayn.
- Á, dehogy! - nevetett Lola. - Én honnan tudnám?! Csupán csak az Én testemben növekedett!
- Nagyon izgalmas, mi volt előttem! - mondta unottan Benji elnyúlva a kanapén.
- Srácok, 5 perc a kezdésig! - szólt be Cara, mire felpattantunk és megindultunk a színpad felé, majd elkezdték felszerelni ránk a mikrofonokat.
Éppen a színpadra léptem volna, amikor odaszaladt hozzám Lola a telefonommal a kezében.
- Sarah! - nyomta a kezembe mosolyogva, mire kiszedtem a fülemből a cuccost, majd felvettem és a fülemhez emeltem.
A többiek ijedten néztek vissza rám.
- Szia Lou! - hallottam meg Sarah sírós hangját.
- Mi a baj Törpilla? - kérdeztem ijedten.
- Hát, valójában semmi. - nevette el magát. - Csupán annyi, hogy a fiad úgy döntött, nem várja meg apucit.
- Fiunk született? - kérdeztem döbbenten.
- Igen. - mondta sírva, de tudtam, hogy az örömtől sír és Én is sírva fakadtam.
- Minden rendben veletek? - kérdeztem.
- Igen. - mondta és a hangján hatalmas vidámság hallatszott.
- Szeretlek. - mondtam mosolyogva.
- Én is, nagyon. - mondta Ő is mosolyogva. - De most menjél, mert tudom, hogy dolgod van!
- Az egyetlen, hogy rohanjak hozzátok! - mondtam, majd ugrottam egyet.
- Louis, azért csak normálisan! - szólt rám.
- Rendben Törpilla. - mosolyogtam.
- Szia Lou!
- Szia! - mondtam és kinyomtam.
Lolára néztem, majd hirtelen magamhoz öleltem.
- Fiam született! - szorítottam magamhoz.
- Nagynéni vagyok! - fakadt sírva Ő is, majd elnevette magát.
Közben a színpadon már ment a beszéd rendesen.
- Siess! - mutatott a színpadra Lola.
Én felszaladtam, majd hatalmas boldogsággal közöltem a rajongókkal, hogy bizony nekem megszületett a kisfiam, majd csaptunk egy hatalmas koncertet.
Mikor végre megérkeztünk a hotelbe, Cara-val kellett beszélnem.
- Mennem kell haza! - csaptam bele rögtön.
- Louis, még nem mehetsz haza! - nézett rám szomorúan. - Csak kettő hetet bírj még ki, kérlek!
- Cara, a fiam! - néztem rá idegesen.
- Tudom Lou és nagyon sajnálom, tudod, hogy együtt érzek veled és Én is szeretnék menni, de nem mehetünk. - ölelt meg.
Teljesen lelombozódtam. Bólintottam, majd bementem a szobámba, majd ledőltem az ágyra és a plafont bámultam. A kisfiam a világ másik felén megszületett és Én itt vagyok és semmit nem tehetek. Nem mehetek el hozzá.
- Louis, ne csináld már! - nyitott be mosolyogva Becky és leült mellém. - Hidd el, pikk-pakk eltelik az a nyomorult két hét és már a fiaddal leszel!
- Könnyű ezt mondani. - morogtam.
- Képzeld Sarah helyébe magad! - simogatta meg a karom. - Tök új helyzet és nincs vele a férje! De hidd el, ügyes lesz és Te is!
- És Tommy is. - mosolyodtam el halványan.
- Tommy Tomlinson. - mosolyodott el Becky. - Jól hangzik.
- Tommy Kevin Tomlinson.
- Kevin? - nevette el magát. - Mi lett szegény madárral?
- Elhagyott. - nevettem el magam.
- Na látod! - lökött meg mosolyogva. - Hidd el, bulizunk két hetet és már otthon pihentek majd!
~két héttel később~
Nagyon jó vicc volt... Természetesen azóta megszületett Lucy Styles is, ezért Harry is hozzám hasonló idegállapotban volt.
Rögtön ahogy leszállt a gép, mindketten tolakodtunk a kijárat felé és a taxit is sürgettük.
Mikor végre megérkeztünk a hotelbe, Cara-val kellett beszélnem.
- Mennem kell haza! - csaptam bele rögtön.
- Louis, még nem mehetsz haza! - nézett rám szomorúan. - Csak kettő hetet bírj még ki, kérlek!
- Cara, a fiam! - néztem rá idegesen.
- Tudom Lou és nagyon sajnálom, tudod, hogy együtt érzek veled és Én is szeretnék menni, de nem mehetünk. - ölelt meg.
Teljesen lelombozódtam. Bólintottam, majd bementem a szobámba, majd ledőltem az ágyra és a plafont bámultam. A kisfiam a világ másik felén megszületett és Én itt vagyok és semmit nem tehetek. Nem mehetek el hozzá.
- Louis, ne csináld már! - nyitott be mosolyogva Becky és leült mellém. - Hidd el, pikk-pakk eltelik az a nyomorult két hét és már a fiaddal leszel!
- Könnyű ezt mondani. - morogtam.
- Képzeld Sarah helyébe magad! - simogatta meg a karom. - Tök új helyzet és nincs vele a férje! De hidd el, ügyes lesz és Te is!
- És Tommy is. - mosolyodtam el halványan.
- Tommy Tomlinson. - mosolyodott el Becky. - Jól hangzik.
- Tommy Kevin Tomlinson.
- Kevin? - nevette el magát. - Mi lett szegény madárral?
- Elhagyott. - nevettem el magam.
- Na látod! - lökött meg mosolyogva. - Hidd el, bulizunk két hetet és már otthon pihentek majd!
~két héttel később~
Nagyon jó vicc volt... Természetesen azóta megszületett Lucy Styles is, ezért Harry is hozzám hasonló idegállapotban volt.
Rögtön ahogy leszállt a gép, mindketten tolakodtunk a kijárat felé és a taxit is sürgettük.
* Sarah szemszöge *
Mikor végre sikerült elaltatnunk a két kisbabát, nyugodtan mentünk le a nappaliba. Eddig azzal küzdöttünk, hogy mindketten aludjanak, ugyanis kb. egész éjjel ezzel küzdöttünk, mert néha Tommy, néha Lucy kelt fel, majd sírni kezdett és akkor a másik baba is sírni kezdett.
Hulla csönd volt a házban, ami jelenleg nagyon nyugtató volt. Leültünk a kanapéra, majd a fejünket egymásnak döntöttük.
- Nagyon fáradt vagyok... - motyogtam.
- Én is. - ásított Roxy, majd meghallottuk, ahogy valaki a kulccsal matat és egy emberként ugrottunk fel.
Az ajtóhoz siettünk, majd kinyitottuk.
- Csönd! - csitítottam el mindkettőjüket. - Alszanak!
Tommo nagyon kedvesen lökte el maga elől Hazz-t, majd elém lépett és szorosan magához ölelt, majd egy puszit nyomott az arcomra és közben óvatosan megemelt.
- Hiányoztál! - szorítottam magamhoz.
- Te is Törpilla! - mosolygott rám.
- Muszáj megnéznem Tommy-t! - mosolygott izgatottan.
- Jó, de legyetek csöndben! - mondtam, mire mosolyogva bólogattak.
Néma csöndben nyitottam be a szobámba, ugyanis az Én ágyamon aludtak mindketten. Tommy szeme kb. tiszta Louis és imádom benne ezt is, egyszerűen gyönyörű.
- Hercegnő. - súgta mosolyogva Harry.
- Fogalmad sincs róla, mennyire boldog vagyok! - súgta a fülembe Lou.
- De, pontosan tudom, ugyanis Én is. - szorítottam meg a kezét.
- Menjünk, mert felébrednek! - mosolygott Roxy, mire bólogatva kimentünk.
Lent beszélgettünk egy csomót, majd össze-vissza dőlve elaludtunk.
2016. május 7., szombat
3. évad 26. rész
~ 6 hónap múlva ~
Ami igaz az igaz. Roxy-nak és nekem is egész szép hasunk nőtt. Roxy-val megbeszéltük, hogy nem engedjük az orvosoknak, hogy fiú vagy lány lesz a poronty. Meglepetés lesz! Eddig tök aktívan részt vettünk a turnén és az a tervünk, hogy végig így lesz, de ezzel azért vannak akik veszekednek... Például az uraink.
Reggel vidáman ébredtem, majd Lou-t kezdtem keltegetni.
- Lou! - puszilgattam az arcát, mire elmosolyodott.
- Mondjad Labda! - vigyorgott rám.
Mióta szép kerek hasam van, azóta elkezdett így hívni, ami "nagyon" vicces.
- Eddig Törpe voltam, elviseltem, de ez a Labda már nem igazán jön be! - néztem rá felhúzott szemöldökkel, de mosolyogva.
- Most éppen egy Törpike vagy, aki egy labdácskát növesztett magára. - mosolygott, majd felültem.
- A labdácska a gyereked, tehát Őt is sértegeted! - mutattam rá "szigorúan".
- Nem sértegetlek egyikőtöket sem! - simított végig a pocakomon, majd nyomott rá egy puszit.
Erre a kicsi egy elég nagyot rúgott.
- Most vagy szeret, vagy fejbe rúgott. - mondta Lou vigyorogva, majd elnevettük magunkat.
- Menjünk, mert éhesek vagyunk! - simítottam a kezem a hasamra.
Mindketten kikeltünk az ágyból, majd Lou a tükör elé állított és a kezét a hasamra csúsztatva csinált egy fényképet, ami már a mániája lett, ugyanis ahogy növekedést észlel az előző képhez képest, el kell készíteni a következőt.
- Olyan szép vagy! - nyomott puszit az arcomra. - Pontosabban szépek vagytok!
- Lou, a legszebbek hárman vagyunk! - fogtam meg a kezét mosolyogva.
- A Tomlinson család. - mondta hatalmas mosollyal, mire nekem is megnőtt a mosolyom.
- A Tomlinson család. - ismételtem el mosolyogva.
- Az éhes Tomlinson család, tehát menjünk! - mosolygott.
- Jó, azért öltözzünk fel! - mosolyogtam.
A kutyák kissé megkésve vették észre, hogy ébren van a család, majd leugrottak az ágyról.
Imádom, hogy ennyire vigyáznak most ránk.
- Jó reggelt! - szállt a vállamra Richard.
- Jó reggelt! - nyomtam puszit a fejére.
- Éhes vagyok! - nyafogott Lou.
- Poronty is! - mutattam mosolyogva a hasamra.
- Na, akkor mehetünk! - bújtatott bele Tommo az egyik pólójába, majd a hajamat megigazította és egy puszit nyomott az arcomra. - Azért elég bántó, hogy fejbe rúgtál! - bökött a hasamra, mire felnevettem, majd az ajtóhoz mentem és kimentem.
- Mindig meglep a hasad! - nevetett fel Liam.
- Liam, vigasztalj meg! - dőlt az ölelésébe Louis, mire Liam meglepetten tartotta meg.
Én csak röhögtem az "érett" férjemen.
- Mi a szívfájdalmad? - nevetett Liam.
- Fejbe rúgott a gyerekem! - hisztizett. - Igazán hálás az apjának mondhatom! Nélkülem nem lehetne ott és ez duplán igaz, ugyanis Én nyaggattam az anyját és...
- Felfogtuk! - nevetett Jesy.
- Erre fejbe rúg! - ingatta a fejét. - Már most megörökölte az anyjától ezt a lázadást, mi lesz ha kijut onnan?!
Én már szakadtam a röhögéstől.
- Igen?! - szólalt meg Roxy is, akinek elég fáradt volt az arca. - Kérlek szépen, engem szét rúg ez a gyerek! - bökött a hasára. - És cseppet sem vicces! Kb. semmit nem aludtam, mert Ő ninja akar lenni!
- Én jól aszom! - simogattam a hasam mosolyogva.
- Persze, még dicsekedj is vele! - legyintett, mire elnevettem magam.
- Mi történt itt? - lépett ki a szobájukból Niall.
- Fejbe rúgott a gyerekem! - csapódott át az Ő karjai közé Lou, mire csak nevettem.
- Nekem meg meghülyült a férjem. - nevettem.
- Jó, gyere együk fel a hűtőt! - fogta meg a kezem mosolyogva Roxy, majd kimentünk a konyhába.
Mint már egy jó ideje, most is igencsak jól belaktunk és utána leültünk a kanapéra.
- Figyelj, jól lakott, megnyugodott! - nevetett fel Roxy.
Barney és Málna felugrottak mellénk, majd Richard is megérkezett.
- Hagytatok valamit enni? - kérdezte Becky nevetve.
- Igen. - forgattam a szemem.
- Jó reggelt! - szaladt oda hozzánk mosolyogva Benji, majd mint minden reggel egy-egy puszit nyomott a hasunkra.
- Várod már a pajtásaidat? - kérdeztem tőle mosolyogva.
- Igen. - bólogatott hevesen vigyorogva.
- Hát Én is! - bólogatott nevetve Roxy.
- Na, ne hisztizz már! - lépett elé Harry mosolyogva, majd a hasához akart nyúlni, de Roxy elkapta a kezét.
- Nem piszkálod! - rázta a fejét hevesen. - Éjjel is Te váltottad ki belőle a ninja-t, most nem! - mondta, mire felnevettem.
- Harry, fejbe rúgott a gyerekem! - nézett rá Lou a fejét ingatva, mire nevettem. - Na barátkozz vele, mert fejbe rúg!
- Nem is azért rúgott fejbe! - simogattam a hasam mosolyogva. - Csak szeretetből! - mosolyogtam rá.
- Persze! - legyintett rám szórakozottan. - Nekem muszáj jóban lenned vele, még egy darabig nem szabadulsz tőle! - mondta, mire elnevettem magam.
- Roxy már összeveszett vele. - mutattam rá nevetve.
- Nem, az a titok, hogy Hazza nem érhet hozzá! - nevetett. - Most tök nyugodt, ha piszkálod, akkor újra ninja lesz!
Málna aranyosan a hasamra hajtotta a fejét.
- Igen, vigyázzál rá! - simogattam meg a fejét mosolyogva.
- Azt hittem Én vagyok a hasőr! - mondta Richard.
- Te is hasőr vagy! - mosolyogtam rá.
- Louis, békülj ki a gyerekeddel! - mutatott felém Zayn mosolyogva. - Hidd el, hogy Ő még visszaadhatja!
- Jó. - bólintott, majd mosolyogva ült le mellém, így Málna az ölébe feküdt. - Ne haragudjál! - döntötte a fejét a hasamra. - Úgyis mindig rajtad van a fejem, amikor elalszom és olyankor nem rugdosol! - simogatta a hasam, mire kuncogtam és próbáltam visszatartani a nevetést. - És ha már itt tartunk, tudom, hogy fiú vagy és azt is, hogy profi focista leszel! - mondta, mire elnevettem magam. - Ne is törődj anyukáddal, mert neki ebbe nem lesz beleszólása!
- Oké, elég! - nevettem. - Úgy vélem kibékültetek! - nevettem.
- De ne rúgj fejbe! - figyelmeztette, majd a fülét a hasamra tapasztotta.
- Jó reggelt! - lépett be mosolyogva Cara, majd észrevette Louis-t. - Lou, megkérdezhetem, mit művelsz? - nevetett.
- Éppen a gyerekemmel beszélgetek! - mutatta fel a mutató ujját. - De megzavarsz minket! - mondta, mire felnevettem és a kezemmel a fejét kezdtem simogatni.
- Ne is törődj vele, Te is tudod, hogy nem az eszéért szeretjük. - nevettem.
- Most csak azt hallom, amit Te mondasz! - nézett fel rám Louis "mérgesen".
- Miért, eddig mi mást hallottál? - nevetett Lola.
- Telepatikus kapcsolat! - mutatott rá, majd felült rendesen.
- Na aggódj, apukád általában ilyen, de... - simogattam a hasam. - Oké, nincs semmi de. - nevettem. - Mindig ilyen lesz, de szerethető és jól néz ki!
- Ez csak kettő a rengeteg más jó tulajdonságom közül! - legyintett Lou, majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Tehát, ha Mr. Tomlinson-nak is itt van az agya, elmesélem, hogy interjúra mentek! - mosolygott ránk. - A fő témák: - mondta mosolyogva. - Ő és Ő! - bökött először Roxy, majd az Én hasamra.
- Oké! - bólogattunk vidáman.
Elkészültünk, majd két óra múlva megérkeztünk a stúdióba. Sajnos nem volt időnk beszélni a műsorvezetővel, de James Cordan-t egyszerűen imádom! Vicces, kedves és laza. Olyan tökéletes műsorvezető.
- Heló One Direction és Wiches! - mondta mosolyogva, mikor leültünk.
- Heló! - mondtuk egyszerre mosolyogva.
- És két baba! - mutatott a hasunkra mosolyogva Jesy.
- Hogy így Jesy szóba hozta, gratulálok nektek! - mosolygott ránk.
- Köszönjük. - mondtuk egyszerre.
- És hogy érzitek magatokat, mit gondoltok erről az egészről? - kérdezte mosolyogva.
- Én tök jól érzem magam, mondhatni angyalka a kis poronty. - mosolyogtam.
- Igazán? - csodálkozott.
- Igen. - bólogattam mosolyogva. - Éjjel nem szokott nagyon rugdosódni és olyan nagyon durván nappal sem, reggeli rosszulléteim nem voltak, egy sem... - gondoltam végig, - Egészséges, Én is az vagyok, tehát minden szuper! - mosolyogtam.
- Louis? - mosolygott rá James.
- Fejbe rúgott! - mutatott a hasamra, mire elnevettem magam.
- Komolyan? - nevetett James.
- Igen! - bólogatott Lou nevetve. - Én csak puszit adtam neki, amikor fejbe rúgott!
- De csak szeretetből! - mosolyogtam Tommo-ra.
- Jó, de azért fejbe rúgott! - mosolygott.
- És nálatok? - mosolygott Roxy-ra.
- Hát rosszulléteim nem voltak, csak egyszer, viszont ha Harry hozzáér lefekvés előtt, akkor ninja lesz! - nevetett Roxy. - Éjjel semmi nem tudtam aludni, mert össze-vissza rúgott!
- Tehát neked már nem olyan csodálatos? - kérdezte tőle mosolyogva James.
- De igen, csak egy kis alvást is el tudnék viselni. - mondta, majd elnevette magát.
- És mi van azokkal a cikkekkel, hogy nem vagytok terhesek, vagy Briana terhes, vagy nem tőletek van a gyerek? - kérdezgette.
- A nem vagyunk terhesek azt nem igazán értem, mert hát... nem párnát hordunk. - nevetett Roxy.
- Briana nem terhes tőlem, ebben biztos vagyok. - bólintott Louis.
- Tudtommal Louis gyereke...- kuncogtam.
- Tudtoddal?! - nézett rám felhúzott szemöldökkel Lou, mire elnevettem magam.
- Tehát ezek pletykák, ugye? - mosolygott James, mire bólogattunk.
- Igen. - bólogattunk mosolyogva.
- És a többiek?! - nézett rájuk mosolyogva. - Semmi gyermek terv?
- Én kivonom belőle magam! - tette fel a kezét vigyorogva Zayn, mire Lola elnevette magát.
- Terv az van... - nevetett Liam.
- De mindenképpen azt szeretnénk, hogy nyugodtság legyen. - magyarázta Jesy.
- Ez természetes. - bólogatott mosolyogva James.
- Mi is nyugodtságot akartunk. - nevetett Lou.
- Tehát nem volt tervben? - kérdezte James.
- De igen, főleg Lou-nál, csak későbbre. - magyaráztam. - Az esküvő után kezdett el zaklatni ebben a témában. - nevettem el magam.
- És Te nem akartál gyereket?
- De igen, imádom a gyerekeket, a babákat, csak tényleg komfortosabb lett volna a turné után. - magyaráztam.
- Nem. - rázta a fejét Roxy. - Ő akkor is azt hinné, hogy mókus és mókuskerékben van! - mondta, mire elnevettem magam.
- Ne nyafogj már! - mosolygott rá Harry.
- Nem téged rugdos, neked olyan könnyű! - forgatta a szemét Roxy.
- Melletted senkinek sem könnyű! - mondta pimasz vigyorral rá nézve Hazza.
- Mit mondtál?! - sikítottam poénból, majd oldalról magamhoz öleltem Roxy-t. - Hogy mersz ilyet mondani?!
- Veled se egy álom. - nevetett Tommo.
- Te se merjél! - mutattam felé a mutató ujjam.
- Mik lesznek itt! - nevetett James.
Ami igaz az igaz. Roxy-nak és nekem is egész szép hasunk nőtt. Roxy-val megbeszéltük, hogy nem engedjük az orvosoknak, hogy fiú vagy lány lesz a poronty. Meglepetés lesz! Eddig tök aktívan részt vettünk a turnén és az a tervünk, hogy végig így lesz, de ezzel azért vannak akik veszekednek... Például az uraink.
Reggel vidáman ébredtem, majd Lou-t kezdtem keltegetni.
- Lou! - puszilgattam az arcát, mire elmosolyodott.
- Mondjad Labda! - vigyorgott rám.
Mióta szép kerek hasam van, azóta elkezdett így hívni, ami "nagyon" vicces.
- Eddig Törpe voltam, elviseltem, de ez a Labda már nem igazán jön be! - néztem rá felhúzott szemöldökkel, de mosolyogva.
- Most éppen egy Törpike vagy, aki egy labdácskát növesztett magára. - mosolygott, majd felültem.
- A labdácska a gyereked, tehát Őt is sértegeted! - mutattam rá "szigorúan".
- Nem sértegetlek egyikőtöket sem! - simított végig a pocakomon, majd nyomott rá egy puszit.
Erre a kicsi egy elég nagyot rúgott.
- Most vagy szeret, vagy fejbe rúgott. - mondta Lou vigyorogva, majd elnevettük magunkat.
- Menjünk, mert éhesek vagyunk! - simítottam a kezem a hasamra.
Mindketten kikeltünk az ágyból, majd Lou a tükör elé állított és a kezét a hasamra csúsztatva csinált egy fényképet, ami már a mániája lett, ugyanis ahogy növekedést észlel az előző képhez képest, el kell készíteni a következőt.
- Olyan szép vagy! - nyomott puszit az arcomra. - Pontosabban szépek vagytok!
- Lou, a legszebbek hárman vagyunk! - fogtam meg a kezét mosolyogva.
- A Tomlinson család. - mondta hatalmas mosollyal, mire nekem is megnőtt a mosolyom.
- A Tomlinson család. - ismételtem el mosolyogva.
- Az éhes Tomlinson család, tehát menjünk! - mosolygott.
- Jó, azért öltözzünk fel! - mosolyogtam.
A kutyák kissé megkésve vették észre, hogy ébren van a család, majd leugrottak az ágyról.
Imádom, hogy ennyire vigyáznak most ránk.
- Jó reggelt! - szállt a vállamra Richard.
- Jó reggelt! - nyomtam puszit a fejére.
- Éhes vagyok! - nyafogott Lou.
- Poronty is! - mutattam mosolyogva a hasamra.
- Na, akkor mehetünk! - bújtatott bele Tommo az egyik pólójába, majd a hajamat megigazította és egy puszit nyomott az arcomra. - Azért elég bántó, hogy fejbe rúgtál! - bökött a hasamra, mire felnevettem, majd az ajtóhoz mentem és kimentem.
- Mindig meglep a hasad! - nevetett fel Liam.
- Liam, vigasztalj meg! - dőlt az ölelésébe Louis, mire Liam meglepetten tartotta meg.
Én csak röhögtem az "érett" férjemen.
- Mi a szívfájdalmad? - nevetett Liam.
- Fejbe rúgott a gyerekem! - hisztizett. - Igazán hálás az apjának mondhatom! Nélkülem nem lehetne ott és ez duplán igaz, ugyanis Én nyaggattam az anyját és...
- Felfogtuk! - nevetett Jesy.
- Erre fejbe rúg! - ingatta a fejét. - Már most megörökölte az anyjától ezt a lázadást, mi lesz ha kijut onnan?!
Én már szakadtam a röhögéstől.
- Igen?! - szólalt meg Roxy is, akinek elég fáradt volt az arca. - Kérlek szépen, engem szét rúg ez a gyerek! - bökött a hasára. - És cseppet sem vicces! Kb. semmit nem aludtam, mert Ő ninja akar lenni!
- Én jól aszom! - simogattam a hasam mosolyogva.
- Persze, még dicsekedj is vele! - legyintett, mire elnevettem magam.
- Mi történt itt? - lépett ki a szobájukból Niall.
- Fejbe rúgott a gyerekem! - csapódott át az Ő karjai közé Lou, mire csak nevettem.
- Nekem meg meghülyült a férjem. - nevettem.
- Jó, gyere együk fel a hűtőt! - fogta meg a kezem mosolyogva Roxy, majd kimentünk a konyhába.
Mint már egy jó ideje, most is igencsak jól belaktunk és utána leültünk a kanapéra.
- Figyelj, jól lakott, megnyugodott! - nevetett fel Roxy.
Barney és Málna felugrottak mellénk, majd Richard is megérkezett.
- Hagytatok valamit enni? - kérdezte Becky nevetve.
- Igen. - forgattam a szemem.
- Jó reggelt! - szaladt oda hozzánk mosolyogva Benji, majd mint minden reggel egy-egy puszit nyomott a hasunkra.
- Várod már a pajtásaidat? - kérdeztem tőle mosolyogva.
- Igen. - bólogatott hevesen vigyorogva.
- Hát Én is! - bólogatott nevetve Roxy.
- Na, ne hisztizz már! - lépett elé Harry mosolyogva, majd a hasához akart nyúlni, de Roxy elkapta a kezét.
- Nem piszkálod! - rázta a fejét hevesen. - Éjjel is Te váltottad ki belőle a ninja-t, most nem! - mondta, mire felnevettem.
- Harry, fejbe rúgott a gyerekem! - nézett rá Lou a fejét ingatva, mire nevettem. - Na barátkozz vele, mert fejbe rúg!
- Nem is azért rúgott fejbe! - simogattam a hasam mosolyogva. - Csak szeretetből! - mosolyogtam rá.
- Persze! - legyintett rám szórakozottan. - Nekem muszáj jóban lenned vele, még egy darabig nem szabadulsz tőle! - mondta, mire elnevettem magam.
- Roxy már összeveszett vele. - mutattam rá nevetve.
- Nem, az a titok, hogy Hazza nem érhet hozzá! - nevetett. - Most tök nyugodt, ha piszkálod, akkor újra ninja lesz!
Málna aranyosan a hasamra hajtotta a fejét.
- Igen, vigyázzál rá! - simogattam meg a fejét mosolyogva.
- Azt hittem Én vagyok a hasőr! - mondta Richard.
- Te is hasőr vagy! - mosolyogtam rá.
- Louis, békülj ki a gyerekeddel! - mutatott felém Zayn mosolyogva. - Hidd el, hogy Ő még visszaadhatja!
- Jó. - bólintott, majd mosolyogva ült le mellém, így Málna az ölébe feküdt. - Ne haragudjál! - döntötte a fejét a hasamra. - Úgyis mindig rajtad van a fejem, amikor elalszom és olyankor nem rugdosol! - simogatta a hasam, mire kuncogtam és próbáltam visszatartani a nevetést. - És ha már itt tartunk, tudom, hogy fiú vagy és azt is, hogy profi focista leszel! - mondta, mire elnevettem magam. - Ne is törődj anyukáddal, mert neki ebbe nem lesz beleszólása!
- Oké, elég! - nevettem. - Úgy vélem kibékültetek! - nevettem.
- De ne rúgj fejbe! - figyelmeztette, majd a fülét a hasamra tapasztotta.
- Jó reggelt! - lépett be mosolyogva Cara, majd észrevette Louis-t. - Lou, megkérdezhetem, mit művelsz? - nevetett.
- Éppen a gyerekemmel beszélgetek! - mutatta fel a mutató ujját. - De megzavarsz minket! - mondta, mire felnevettem és a kezemmel a fejét kezdtem simogatni.
- Ne is törődj vele, Te is tudod, hogy nem az eszéért szeretjük. - nevettem.
- Most csak azt hallom, amit Te mondasz! - nézett fel rám Louis "mérgesen".
- Miért, eddig mi mást hallottál? - nevetett Lola.
- Telepatikus kapcsolat! - mutatott rá, majd felült rendesen.
- Na aggódj, apukád általában ilyen, de... - simogattam a hasam. - Oké, nincs semmi de. - nevettem. - Mindig ilyen lesz, de szerethető és jól néz ki!
- Ez csak kettő a rengeteg más jó tulajdonságom közül! - legyintett Lou, majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Tehát, ha Mr. Tomlinson-nak is itt van az agya, elmesélem, hogy interjúra mentek! - mosolygott ránk. - A fő témák: - mondta mosolyogva. - Ő és Ő! - bökött először Roxy, majd az Én hasamra.
- Oké! - bólogattunk vidáman.
Elkészültünk, majd két óra múlva megérkeztünk a stúdióba. Sajnos nem volt időnk beszélni a műsorvezetővel, de James Cordan-t egyszerűen imádom! Vicces, kedves és laza. Olyan tökéletes műsorvezető.
- Heló One Direction és Wiches! - mondta mosolyogva, mikor leültünk.
- Heló! - mondtuk egyszerre mosolyogva.
- És két baba! - mutatott a hasunkra mosolyogva Jesy.
- Hogy így Jesy szóba hozta, gratulálok nektek! - mosolygott ránk.
- Köszönjük. - mondtuk egyszerre.
- És hogy érzitek magatokat, mit gondoltok erről az egészről? - kérdezte mosolyogva.
- Én tök jól érzem magam, mondhatni angyalka a kis poronty. - mosolyogtam.
- Igazán? - csodálkozott.
- Igen. - bólogattam mosolyogva. - Éjjel nem szokott nagyon rugdosódni és olyan nagyon durván nappal sem, reggeli rosszulléteim nem voltak, egy sem... - gondoltam végig, - Egészséges, Én is az vagyok, tehát minden szuper! - mosolyogtam.
- Louis? - mosolygott rá James.
- Fejbe rúgott! - mutatott a hasamra, mire elnevettem magam.
- Komolyan? - nevetett James.
- Igen! - bólogatott Lou nevetve. - Én csak puszit adtam neki, amikor fejbe rúgott!
- De csak szeretetből! - mosolyogtam Tommo-ra.
- Jó, de azért fejbe rúgott! - mosolygott.
- És nálatok? - mosolygott Roxy-ra.
- Hát rosszulléteim nem voltak, csak egyszer, viszont ha Harry hozzáér lefekvés előtt, akkor ninja lesz! - nevetett Roxy. - Éjjel semmi nem tudtam aludni, mert össze-vissza rúgott!
- Tehát neked már nem olyan csodálatos? - kérdezte tőle mosolyogva James.
- De igen, csak egy kis alvást is el tudnék viselni. - mondta, majd elnevette magát.
- És mi van azokkal a cikkekkel, hogy nem vagytok terhesek, vagy Briana terhes, vagy nem tőletek van a gyerek? - kérdezgette.
- A nem vagyunk terhesek azt nem igazán értem, mert hát... nem párnát hordunk. - nevetett Roxy.
- Briana nem terhes tőlem, ebben biztos vagyok. - bólintott Louis.
- Tudtommal Louis gyereke...- kuncogtam.
- Tudtoddal?! - nézett rám felhúzott szemöldökkel Lou, mire elnevettem magam.
- Tehát ezek pletykák, ugye? - mosolygott James, mire bólogattunk.
- Igen. - bólogattunk mosolyogva.
- És a többiek?! - nézett rájuk mosolyogva. - Semmi gyermek terv?
- Én kivonom belőle magam! - tette fel a kezét vigyorogva Zayn, mire Lola elnevette magát.
- Terv az van... - nevetett Liam.
- De mindenképpen azt szeretnénk, hogy nyugodtság legyen. - magyarázta Jesy.
- Ez természetes. - bólogatott mosolyogva James.
- Mi is nyugodtságot akartunk. - nevetett Lou.
- Tehát nem volt tervben? - kérdezte James.
- De igen, főleg Lou-nál, csak későbbre. - magyaráztam. - Az esküvő után kezdett el zaklatni ebben a témában. - nevettem el magam.
- És Te nem akartál gyereket?
- De igen, imádom a gyerekeket, a babákat, csak tényleg komfortosabb lett volna a turné után. - magyaráztam.
- Nem. - rázta a fejét Roxy. - Ő akkor is azt hinné, hogy mókus és mókuskerékben van! - mondta, mire elnevettem magam.
- Ne nyafogj már! - mosolygott rá Harry.
- Nem téged rugdos, neked olyan könnyű! - forgatta a szemét Roxy.
- Melletted senkinek sem könnyű! - mondta pimasz vigyorral rá nézve Hazza.
- Mit mondtál?! - sikítottam poénból, majd oldalról magamhoz öleltem Roxy-t. - Hogy mersz ilyet mondani?!
- Veled se egy álom. - nevetett Tommo.
- Te se merjél! - mutattam felé a mutató ujjam.
- Mik lesznek itt! - nevetett James.
2016. május 5., csütörtök
3. évad 25. rész
Sziasztok! Bocsánat a rövid rész miatt, de azért azt hiszem ez tetszeni fog nektek... ;) Pontosan ezért véleményeket komiba!
~Egy hónappal a turné folytatása utána~
~Egy hónappal a turné folytatása utána~
*Sarah szemszöge *
Biztos vagyok benne, hogy terhes vagyok. Orvosnál is voltam titokban, de még senkinek nem mondtam, csak a szüleimnek és a nagyszüleimnek, akiket megkértem, hogy hallgassanak. Tudtam, hogy Lola lesz a következő akinek elmondom, ugyanis fogalmam nem volt, hogyan mondhatnám Louis-nak. Attól cseppet sem féltem, hogy nem örülne neki, ugyanis efelől semmi kétség. Louis repkedne, ha tudná!
Éppen a hotelben ültem az ágyunkon és gondolkoztam, amikor Louis kilépett a fürdőből, de rá se néztem, csak bámultam magam elé.
- Minden rendben Törpikém? - puszilta meg az arcom mosolyogva.
- Igen. - bólintottam halvány mosollyal.
- Nem úgy tűnik... - nézett rám félve.
- Semmi baj! - néztem rá. - Komolyan! - mosolyodtam el. - Csak fáradt vagyok!
Nem, igazából csak próbálom felfogni, hogy éppen hárman vagyunk ebben a szobában és hogy a harmadik személyke bennem létezik.
- Oké... - nézett rám gyanakodva.
- Sarah! - rontott be a szobába vigyorogva Roxy.
- Igen? - mosolyodtam el.
- Nagyon sürgősen mondanom kell valamit! - vigyorgott rám.
Na mondd, hogy Te is! Kérlek!
- Gyere már! - vigyorgott.
- Oké! - mosolyogtam.
Átmentem vele a szobájukba, ahol hallottam, hogy Harry zuhanyozik.
- Terhes vagyok! - vigyorgott rám, mire sikítottam.
- Oké, akkor el kell mondjam, hogy Én is! - fogtam meg a kezét hatalmas mosollyal, mire sikított.
- Mi van itt? - kérdezte Harry, mikor kinyitotta az ajtót.
- Ohm... - pillantott rám segélykérően Roxy.
- Nekem most sietnem kell! - böktem az ajtó felé, mire Roxy egy olyan "még megbánod" pillantást küldött felém.
Besiettem a szobánkba, majd ledőltem az ágyra és sóhajtottam egyet.
- Miért visítoztatok? - kérdezte Louis felhúzott szemöldökkel.
- Én hallottam! - kukucskált be az ajtón Lola vigyorogva.
- Tehát valami csajos dolog, ami cseppet sem izgat és uncsi! - forgatta meg a szemét Louis mosolyogva. - Értem.
Én elnevettem magam, majd Lola is és becsukta az ajtót.
Louis leszedte a dereka körül a törölközőt, majd felvett egy alsót és úgy feküdt be mellém, hogy a fejét a hasamra döntötte.
Jó helyen vagy! Pontos ott van akit Te keresel!
- Képzeld el, ha már itt növekedne a kisbabánk. - nézett fel rám mosolyogva.
Jó Sarah, ha most nem mondod el, akkor soha nem találsz rá jobb alkalmat! - parancsoltam rá magamra, majd elmosolyodtam.
- Ezzel csak egy probléma van. - mosolyogtam rá.
- Mi? - kérdezte összehúzva a szemöldökét. - Most nem mondtam, hogy a fiunk! - mondta, mire elnevettem magam.
- Az egyetlen probléma, hogy nem kell elképzelnem és neked sem. - mosolyogtam rá.
- Most ilyen bénán akarod közölni, hogy terhes vagy?! - nézett rám hatalmas szemekkel.
- Nem volt béna! - mosolyogtam rá, mire hatalmas vigyor terült el az arcán és hirtelen megcsókolt.
- Nem hiszed el, mennyire boldog vagyok! - fogta az arcomat a kezei közé. - Éppen valóra válik az álmom! - nyomott még egy csókot a számra. - De azért elég béna volt. - nevetett.
- Nem volt! - tettem úgy, mint aki megsértődött.
- Most megsértődtél? - mosolygott.
- Nem. - mosolyodtam el, majd felkeltem. - De azért szerintem elég jó lenne közölni ezt a többiekkel, meg a családoddal.
- Miért, csak Én tudom? - kérdezte.
- Meg Anyukám, Apukám, Mamám, Papám, Roxy és Lola. - nevettem és kimásztam az ágyból.
- Tehát nem Én voltam az első, aki tudomást szerzett a gyerekéről! - forgatta meg a szemét mosolyogva. - Tök logikus!
Én elnevettem magam, majd kinyitottam az ajtót, mire Harry nekem csapódott és megölelt. Én elnevettem magam, majd visszaöleltem.
- Látom már Te is tudod! - nevettem, mire kissé eltolódott tőlem.
- Miért Te mióta tudod? - kérdezte összehúzott szemmel.
- Kerek 2 és fél perce. - nevettem.
- Engem ölelgess, mert Én is apa leszek! - vigyorgott rá Louis, mire nagy szemmel nézett rám Harry.
- Bizony. - bólogattam mosolyogva, majd elengedtem Harry-t és kb. egymás nyakába ugrottak Louis-val.
- Ezt komolyan mondjátok?! - kérdezte hatalmas mosollyal Liam, mire Roxy-val bólogattunk.
- Bele kell húznunk. - nevetett Jesy, majd megölelt minket.
- Engedjetek! - furakodott az ölelésbe Lola is.
- Én is! - szaladt oda Becky, majd beszállt az ölelkezésbe.
A fiúk is alkottak egy külön kört, majd Lola sírva fakadt.
- Felnőtt a húgom. - mondta sírva, mire mosolyogva engedtek el minket a többiek és már csak ketten ölelkeztünk. - Basszus Sarah, mintha tegnap lett volna, mikor folyamatosan lovagoltunk, az erdőben barangoltunk és Te kerested a veszélyt! - nevetett.
- Hát Én még mindig a veszélyt keresem. - kuncogtam. - De egy ideig ezt fel kell függesztenem.
- Egy jó ideig. - nevetett Lola. - De segítek nektek, pontosan tudom milyen ez! - mosolygott rám.
- Atya Ég! - kaptam észbe. - El kell mondanom Jack-nek!
Rögtön a telefonomat kaptam elő, majd leültem a kanapéra.
- Mizu Hercegnő? - kérdezte vidáman, de lazán.
- Hát szerintem ülj le! - mondtam komolyan.
- Pontosan tudom mi történt! - mondta sóhajtva, mire kihangosítottam és letettem az asztalra. - Összevesztetek.
- Nem.
- Elváltok.
- Nem.
- Louis meghalt. - mondta, mire a csapat körülöttem visszatartotta a röhögést, ahogy Én is.
- Nem. - mondtam vigyorogva.
- Megölted. - mondta röhögve.
- Pontosan ez történt Jack! - forgattam meg a szemem mosolyogva. - Azért hívlak, hogy hova rejtsem a hullát. - mondtam nevetve.
- Akkor terhes vagy. - jelentette ki halál lazán.
- Igen, de ez milyen logika?! Ha életben van és nem válunk el és nem vesztünk össze, akkor gyerekünk lesz?! - nevettem.
- Nyilván való volt, ugyanis túl vidáman beszéltél! - mondta vigyorogva.
- Túl jól ismersz. - nevettem.
- Ez így van. - nevetett.
- És mi van a húgommal? - kérdezte Louis gyanakodva.
- Hát nem tudok róla, hogy terhes lenne. - röhögött Jack.
- Olyan idióta vagy. - röhögtem, majd meghallottam Fizzy hangját.
- Nagyon vicces vagy! - mondta szórakozottan.
- Ezért most hozzám vágsz egy rongyot?! - kérdezte tőle röhögve Jack. - Tiszta sor!
- Ugye milyen agresszívak ezek a nők?! - röhögött Lou mellettem.
- Fú, olyan ijesztő jelenség vagyok! - röhögtem.
- Nem félek tőled, ezt nem mondtam! - mutatott rám Lou vigyorogva.
- Legalább végre megnevel valaki Lou! - röhögött Fizzy.
- Jack-et is ideje lesz! - vigyorogtam.
- Sarah, Te kinek az oldalán vagy? - kérdezte Jack értetlenül.
- Most épp Fizzy oldalán ellenetek. - nevettem.
- Tényleg, tök durva, hogy most három Tomlinson-nal beszélek... - gondolta végig Jack.
- Néggyel Te hülye! - nevetett Becky.
- Én nem vagyok az! - mondta értetlenül.
- De Én terhes vagyok! - nevettem.
- Ja igen, eddig Ő a kedvencem! - nevetett Jack. - Csöndes és nyugodt!
- Még... - nevetett Lola.
- Anya! - rohant ki Benji a szobájából. - Mi ez a gyűlés?
- Roxy és Sarah terhes. - mosolygott rá Zayn.
- Végre lesz kivel játszanom! - vigyorodott el, majd ahogy a kutyákhoz akart rohanni, elkaptam hátulról, majd magam mellé dobtam.
- Eddig nem játszottam veled?! - kezdtem csikizni vigyorogva.
- De... - mondta a nevetéstől pukkadozva. - Elég! - nyafogott nevetve Benji, mire befejeztem, majd Louis-t kezdtem csikizni.
- Sarah! - röhögött.
- Igen? - nevettem. - Most nem vagy olyan erős, mi? - nevettem.
- Elég! - nevetett Lou, majd lefogta a kezeimet.
- Képzeld, vettem egy tök menő pólót! - vigyorogtam Louis-ra.
- Akkor vedd fel és gyere ki! - mosolygott, mire bólogattam.
Bementem a szobánkba, majd a nem rég megvett pólót vettem fel. Mosolyogva mentem ki, majd megmutattam mindenkinek.
- Olyan akarok! - mutatott rá Roxy nevetve.
- Nem kapsz! - nyújtottam rá a nyelvem vigyorogva.
Azt hiszem érdekesek leszünk mi ketten...
Valószínű, mostanában ugrálni fogok az időben, előre is bocsi ezért, de nem szeretném, hogy halál unalmas legyen minden rész és arról szóljon, hogy utaznak a következő városba, megérkeznek a hotelbe, próbálnak, koncert és előröl az egész, mert az elég uncsi lenne... Természetesen nem arra kell számítani, hogy hirtelen dobok egy olyan, hogy "50 év múlva" és akkor már mindenki papi meg mami... :D Tehát remélem értitek! És természetesen Véleményeket komiba! Igen ide le! :D
- Nem volt! - tettem úgy, mint aki megsértődött.
- Most megsértődtél? - mosolygott.
- Nem. - mosolyodtam el, majd felkeltem. - De azért szerintem elég jó lenne közölni ezt a többiekkel, meg a családoddal.
- Miért, csak Én tudom? - kérdezte.
- Meg Anyukám, Apukám, Mamám, Papám, Roxy és Lola. - nevettem és kimásztam az ágyból.
- Tehát nem Én voltam az első, aki tudomást szerzett a gyerekéről! - forgatta meg a szemét mosolyogva. - Tök logikus!
Én elnevettem magam, majd kinyitottam az ajtót, mire Harry nekem csapódott és megölelt. Én elnevettem magam, majd visszaöleltem.
- Látom már Te is tudod! - nevettem, mire kissé eltolódott tőlem.
- Miért Te mióta tudod? - kérdezte összehúzott szemmel.
- Kerek 2 és fél perce. - nevettem.
- Engem ölelgess, mert Én is apa leszek! - vigyorgott rá Louis, mire nagy szemmel nézett rám Harry.
- Bizony. - bólogattam mosolyogva, majd elengedtem Harry-t és kb. egymás nyakába ugrottak Louis-val.
- Ezt komolyan mondjátok?! - kérdezte hatalmas mosollyal Liam, mire Roxy-val bólogattunk.
- Bele kell húznunk. - nevetett Jesy, majd megölelt minket.
- Engedjetek! - furakodott az ölelésbe Lola is.
- Én is! - szaladt oda Becky, majd beszállt az ölelkezésbe.
A fiúk is alkottak egy külön kört, majd Lola sírva fakadt.
- Felnőtt a húgom. - mondta sírva, mire mosolyogva engedtek el minket a többiek és már csak ketten ölelkeztünk. - Basszus Sarah, mintha tegnap lett volna, mikor folyamatosan lovagoltunk, az erdőben barangoltunk és Te kerested a veszélyt! - nevetett.
- Hát Én még mindig a veszélyt keresem. - kuncogtam. - De egy ideig ezt fel kell függesztenem.
- Egy jó ideig. - nevetett Lola. - De segítek nektek, pontosan tudom milyen ez! - mosolygott rám.
- Atya Ég! - kaptam észbe. - El kell mondanom Jack-nek!
Rögtön a telefonomat kaptam elő, majd leültem a kanapéra.
- Mizu Hercegnő? - kérdezte vidáman, de lazán.
- Hát szerintem ülj le! - mondtam komolyan.
- Pontosan tudom mi történt! - mondta sóhajtva, mire kihangosítottam és letettem az asztalra. - Összevesztetek.
- Nem.
- Elváltok.
- Nem.
- Louis meghalt. - mondta, mire a csapat körülöttem visszatartotta a röhögést, ahogy Én is.
- Nem. - mondtam vigyorogva.
- Megölted. - mondta röhögve.
- Pontosan ez történt Jack! - forgattam meg a szemem mosolyogva. - Azért hívlak, hogy hova rejtsem a hullát. - mondtam nevetve.
- Akkor terhes vagy. - jelentette ki halál lazán.
- Igen, de ez milyen logika?! Ha életben van és nem válunk el és nem vesztünk össze, akkor gyerekünk lesz?! - nevettem.
- Nyilván való volt, ugyanis túl vidáman beszéltél! - mondta vigyorogva.
- Túl jól ismersz. - nevettem.
- Ez így van. - nevetett.
- És mi van a húgommal? - kérdezte Louis gyanakodva.
- Hát nem tudok róla, hogy terhes lenne. - röhögött Jack.
- Olyan idióta vagy. - röhögtem, majd meghallottam Fizzy hangját.
- Nagyon vicces vagy! - mondta szórakozottan.
- Ezért most hozzám vágsz egy rongyot?! - kérdezte tőle röhögve Jack. - Tiszta sor!
- Ugye milyen agresszívak ezek a nők?! - röhögött Lou mellettem.
- Fú, olyan ijesztő jelenség vagyok! - röhögtem.
- Nem félek tőled, ezt nem mondtam! - mutatott rám Lou vigyorogva.
- Legalább végre megnevel valaki Lou! - röhögött Fizzy.
- Jack-et is ideje lesz! - vigyorogtam.
- Sarah, Te kinek az oldalán vagy? - kérdezte Jack értetlenül.
- Most épp Fizzy oldalán ellenetek. - nevettem.
- Tényleg, tök durva, hogy most három Tomlinson-nal beszélek... - gondolta végig Jack.
- Néggyel Te hülye! - nevetett Becky.
- Én nem vagyok az! - mondta értetlenül.
- De Én terhes vagyok! - nevettem.
- Ja igen, eddig Ő a kedvencem! - nevetett Jack. - Csöndes és nyugodt!
- Még... - nevetett Lola.
- Anya! - rohant ki Benji a szobájából. - Mi ez a gyűlés?
- Roxy és Sarah terhes. - mosolygott rá Zayn.
- Végre lesz kivel játszanom! - vigyorodott el, majd ahogy a kutyákhoz akart rohanni, elkaptam hátulról, majd magam mellé dobtam.
- Eddig nem játszottam veled?! - kezdtem csikizni vigyorogva.
- De... - mondta a nevetéstől pukkadozva. - Elég! - nyafogott nevetve Benji, mire befejeztem, majd Louis-t kezdtem csikizni.
- Sarah! - röhögött.
- Igen? - nevettem. - Most nem vagy olyan erős, mi? - nevettem.- Elég! - nevetett Lou, majd lefogta a kezeimet.
- Képzeld, vettem egy tök menő pólót! - vigyorogtam Louis-ra.
- Akkor vedd fel és gyere ki! - mosolygott, mire bólogattam.
Bementem a szobánkba, majd a nem rég megvett pólót vettem fel. Mosolyogva mentem ki, majd megmutattam mindenkinek.
- Olyan akarok! - mutatott rá Roxy nevetve.
- Nem kapsz! - nyújtottam rá a nyelvem vigyorogva.
Azt hiszem érdekesek leszünk mi ketten...
Valószínű, mostanában ugrálni fogok az időben, előre is bocsi ezért, de nem szeretném, hogy halál unalmas legyen minden rész és arról szóljon, hogy utaznak a következő városba, megérkeznek a hotelbe, próbálnak, koncert és előröl az egész, mert az elég uncsi lenne... Természetesen nem arra kell számítani, hogy hirtelen dobok egy olyan, hogy "50 év múlva" és akkor már mindenki papi meg mami... :D Tehát remélem értitek! És természetesen Véleményeket komiba! Igen ide le! :D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)