Translate (fordító)

2016. szeptember 19., hétfő

3. évad 39. rész

Egy hónappal később kopogtak az ajtón. Nem volt nálam senki, Tommy-t éppen akkor altattam el. Az ajtóhoz siettem a pizsamámban, ami egy ideje már csak egy póló és egy bugyi volt. Amikor kinyitottam, Louis nézett rám.
-   Szia. - köszöntem. 
-   Szia. - mondta, majd végignézett rajtam. - Tommy-ért jöttem. 
-   Ő csak most aludt el. - mondtam. 
-   Szeretnéd, hogy később vissza jöjjek? - kérdezte, mire gyorsan megráztam a fejem, majd közelebb léptem hozzá gyorsan és ajkaimat övére tapasztottam. 
-   Használjuk ki amíg alszik a Törpörönc. - vigyorogtam rá, majd szenvedélyesen megcsókoltam, amit rögtön viszonzott, majd halkan becsukta az ajtót. 
Csók közben óvatosan a fenekemhez csúsztatta kezeit, erősen belemarkolt, majd miközben megemelt lábaimmal átkaroltam csípőjét, kezeimmel pedig a nyakát. A kanapéhoz vitt, majd letett rá és rögtön a nyakamat kezdte csókolgatni, majd lekapta rólam a pólót és elhajította. Hangosan szuszogott, mire vigyorogva néztem végig rajta és elég feltűnő volt a nem kis domborulat a nadrágjában. 
-   Te vagy a legszexibb anyuka, akit valaha láttam. - vigyorgott, majd mivel eddig ültem, hirtelen a hátamra lökött, majd újra a számra tapadt, miközben kezei melleimre vándoroltak és masszírozni kezdte őket. 
Néha halkan a szájába nyögtem, ami miatt mindig elvigyorodott. Közben kezeimet oldalára simítottam és gyorsan lekaptam róla a pólóját, majd eldobtam. 
-   Tudod, hogy máskor romantikusabb vagyok, de most nem bírok magammal... - nyögte, majd leszedte rólam a bugyit. 
-   Valahogy meg tudom érteni... - mondtam lihegve. 
-   Törpilla, most legyél halk! - súgta, miközben hasamat csókolgatta lefelé haladva, majd elért egészen oda... 


Imádom a fiam, de hogy tud a legrosszabb időpontban felébredni? 
-   Felkelt... - mondta halkan, nyögve Lou. 
-   Nem... baj... - nyögdécseltem. - Addig... - motyogtam, de már nem tudtam kinyekeregni a végét, ugyanis elért a gyönyör, majd utánam pár pillanattal Louis-t is. 
Szuszogva húzott magára Louis és a fejemet lihegve döntöttem mellkasára. 
-   Mit akartál mondani? - kérdezte lihegve. 
-   Nem tudom. - mondtam kifáradva, mire elvigyorodott. 
-   Ez kibaszottul hiányzott. - simított végig csupasz hátamon vigyorogva. 
-   Nekem is. - nyomtam puszit a mellkasára. - Szeretlek. 
-   Én is Törpilla. - simította kezét a csupasz fenekemre. 
-   Nincs kedved bemenni a fiadhoz? - mosolyogtam rá fáradtan. 
-   Rajtam fekszel. - mosolygott rám. 
Arcomat a mellkasába fúrtam, majd felkeltem róla és felkaptam Lou pólóját, majd a bugyimat. Felkaptam az asztalról Tommy cumisüvegét, amiben víz volt és így indultam a szobája felé. 
-   Úgy imádom nézni, ahogy cipeled magaddal azt a kerek popsidat. - mondta, majd kissé utánam nyújtózkodva belecsípett. 
-   Hagyj már! - nevettem el magam, majd kezemet a fenekemre simítottam. 
-   Ne takargasd, ismerem már. - nevetett. 
-   Hát jót aludtál te Törpörönc? - mosolyogtam rá vidáman, ugyanis Tommy a kiságyban ült. 
Ahogy meglátott elvigyorodott. 
-   Gyere Baba, randalírozhatsz egy kicsit pucéran! - vigyorogtam rá, majd kivettem a kiságyból és a pelenkázóra tettem. 
Gyorsan leszedtem róla mindent és csupaszon vittem ki az apukájához, aki hasonlóan sok ruhában fetrengett a kanapén. 
-   Nézd, itt van Apa! - tettem oda Lou mellé a szőnyegre a babát. - Ő vigyáz rád, amíg Anya eszik iszik és hasonlók. 
-   Rám passzolod? - kérdezte mosolyogva. 
-   Te csináltad! - mondtam kuncogva. 
-   Te szülted! - mondta vigyorogva. 
-   Az apja vagy! 
-   Az anyja vagy! - vágott vissza. 
-   Csupasz vagy! 
-   Miattad. - nevetett. 
-   Nem baj. - vágtam rá. 
-   Gyere fiam, anyukád lekoptatott! - mondta nevetve, majd felvette az alsóját és leült a szőnyegre Tommy mellé.
Én nevetve főztem egy kávét, majd miközben az főtt, megettem egy szelet csokit. Vagyis adtam belőle Richard-nak meg a két őrült kutyának is. Mikor készen lettem, megfogtam a két kávét, majd az egyiket Lou kezébe adtam, míg a másikkal leültem a kanapéra.
-   Törpi? - szólt kérdőn Tommo, mire csak hümmögtem. - Mi most kibékültünk? - kérdezte, de megcsörrent a telefonja, ami mellettem volt.
Én rá pillantottam, majd megláttam a nevet: "Lena". Egy szív volt utána írva, pontosabban egy szívecske szemű emoji.
-  Nem valószínű. - morogtam keserű arckifejezéssel, majd a kezébe adtam a telefont.
-  Ő nem... - magyarázott volna, de félbe szakítottam.
-  Csak idd meg a kávét, addig összerakom a gyereket és mehettek.
-  De akkor ez mi volt? - biccentett kérdőn a kanapé felé.
-  Szex. - mondtam ridegen, majd felálltam és bementem a szobába.
-  Törpilla, nekem ez nem csak szex. - mondta sóhajtva.
-  Pedig ez csak az volt. - mondtam, miközben kiszedtem ruhákat Tommy szekrényéből és szépen a macis táskájába pakolásztam.
Louis némán iszogatta a kávéját és közben vagy a telefonját, vagy a kisfiát figyelte.
Mikor mindent bepakoltam a táskába, megfogtam és úgy léptem ki Louis-hoz. Ő pont akkor tette le a kávét, majd sóhajtva kezdte el felvenni a nadrágját.
-  Ezt ne hagyd itt! - vette le a pólóját, majd felé nyújtottam.
Elég feltűnően nézte végig csupasz felső testem, majd némán vette el a pólót. Miközben felfelé rángatta magára a nadrágot, folyamatosan engem nézett, ezért elég sokáig küszködött.
-  Louis... - sóhajtottam, majd odaléptem hozzá és megigazítottam a nadrágjának a szélét. - Most talán sikerülne ha nem csak engem bámulnál. - mondtam.
-  Túl szép vagy ehhez. - mondta, majd egy óvatos puszit nyomott az L betűs tetoválásomra.
-  Öltözz! - sóhajtottam.
-  Sajnálom, de a szexi feleségem egy szál bugyiban ringatózik körülöttem! - morgott, miközben újra végignézett rajtam, majd felrántotta magára a nadrágot végre.
Begombolta és utána felkapta a pólóját.
-  A kajája is a táskában van. - adtam a kezébe.
-  Köszi. - mondta, majd elvette a táskát.
Én megfogtam Tommy-t, bevittem a pelenkázóra és gyorsan felöltöztettem.

* Louis szemszöge *
Ahogy hazaértem, leültettem Tommy-t a kanapéra, mellé raktam a táskáját, majd elkaptam a hozzám legközelebb eső tárgyat, ez esetben egy poharat és földhöz akartam csapni, de hirtelen egy kéz elkapta az enyémet. 
-   Itt a fiad, ne csinálj hülyeséget! - mondta Harry, mire sóhajtottam, majd letettem a poharat és lehuppantam Tommy mellé. - Elmeséled a dühkitörésed okát? 
-   A feleségem, szerinted mi lenne? - morogtam, miközben odaadtam Tommy-nak a telefonom, ugyanis nagyon szeret vele játszani. 
-   Eddig is ő volt a bajod, de kifejtenéd? - sóhajtott. 
-   Mikor odamentem Tommy még aludt és lefeküdtünk. - magyaráztam. 
-   De hát a feleséged! - rántott vállat értetlenül. 
-   Tudom. Ezzel nincs gond, viszont Lena hívott és nem mondhattam el neki, hogy ki Lena. - mondtam. 
-   Akkor innentől kezdve mondjuk hagyd békén Lena-t, fejezd be ezt az undormányt és próbálj meg a feleségeddel foglalkozni! - mondta kissé mérgesen. 
-   De megint teljesen érzelemmentes velem kapcsolatban. - mondtam. - Megyek rágyújtok. 
-   Louis, azzal amit csinálsz nem csak magadnak, hanem a fiadnak és a feleségednek is rosszat teszel. - mondta rám nézve. 
-   Harold, semmi bajom. - morogtam. - Kérlek figyelj Tommy-ra. - mondtam, majd elővettem a csúnyaságot a zsebemből és kimentem a kertbe. 
Nem egyet szívtam el, minimum tízet, annak ellenére, hogy Lena megmondta, hogy maximum hármat szívjak. 
Először nem éreztem különösebb hatást, mint máskor. Majd hirtelen nagyon fáradtnak éreztem magam, majd lecsukódott a szemem és se kép, se hang. 

* Sarah szemszöge *
A kanapén ültem némán, bámultam a tv-t, miközben a két kutya hozzám bújva aludt. Richard valahol a párnák között volt. 
Hirtelen megcsörrent a telefonom és Liam hívott. 
-   Szia Sarah! - hadarta. 
-   Szia. - mondtam. 
-   Gyere a kórházba, tudod amelyik a bevásárlóközpont mellett van. - magyarázta. 
-   Miért? - kérdeztem ijedten. 
-   Louis miatt. - mondta. 
-   Oké. - mondtam és kinyomtam. 
Villám gyorsan sminkeltem magam Rebel-é, majd felkaptam a cipőm és rögtön a versenyautóba pattantam be. Száguldottam a kórház felé, majd ahogy leparkoltam, megláttam a bejárat előtt Becky-t Tommy-val a kezében. 
-   Szia. - hadartam. 
-   Szia. - mondta halkan. 
Én elvettem a fiam, aki kissé fáradtnak tűnt, de csak nézelődött. 
-   Gyere. - biccentett. 
Én némán követtem és már féltem, hogy mi lesz ebből. A srácok egy ajtó előtt álltak. Mikor odaértünk, remegett a karom. 
-   Lou túladagolás miatt összeesett és meghalt. - mondta Harry. 
Niall is zokogott, Liam sem bírta nagyon, Zayn és Lola nem voltak ott, valószínű Benji miatt, Jesy egy széken ült és a földet bámulta könnyes szemekkel. 
Én a fiamra pillantottam, majd megindultak a könnyeim. 
-   És most, most mi van? - kérdeztem sírva. 
-   Bent van nála egy jó pár orvos és próbálják újra éleszteni. - magyarázta Harry.
-   Tommy-t megfogjam? - kérdezte Liam. 
-   Egy kicsit. - sóhajtottam, majd a kezébe adtam. 
Idióta ötletem támadt, de nem érdekelt, hogy mi lesz, egyszerűen feltéptem az ajtót és berohantam. 
-   Hölgyem, azonnal távozzon! - szólt rám mérgesen az orvos. 
-   Nem megyek sehova. - vágtam rá sírva. 
Próbáltam úgy lépkedni, hogy lássam Louis-t, ugyanis körbe vették az orvosok. Össze-vissza magyaráztak, hatalmas zaj volt, én pedig ott imádkoztam. 
-   Hölgyem még egyszer megkérem, hogy fáradjon ki! - szólt rám erélyesebben. 
-   A férjem és a gyerekem apja! - mondtam zokogva. - Nem megyek sehova! Csináljanak valamit! Mentsék meg! 
-   Mrs. Tomlinson, azonnal menjen ki! - mondta már kiabálva. 
-   Szeretem, szükségem van rá, de nem csak nekem, az egész családjának! - zokogtam. - Basszus, miattam van itt! - mondtam és olyan erősen zokogtam, hogy már remegett a kezem. 
-   Újraindult a szíve! - kiabálta az egyik orvos. 
-   Azonnal távozzon! - jött oda egy másik, majd kilökdösött és becsapta az ajtót. 
-   Jól vagy Kincsem? - kérdezte egy ismerős hang, mire oda pillantottam. 
Jay volt. Ő is sírt, de nem annyira mint én. Én már lassan beszélni sem tudtam a zokogástól, sem levegőt venni. 
Megráztam a fejem, majd zokogva az ölelésébe bújtam. Otthon éreztem magam, de nagyon féltem. 
-   Nem lesz semmi baj! - súgta, miközben a hátamat simogatta. - Nem hagyna itt titeket. Tudom, hogy mi volt köztetek mostanában, de hidd el, hogy soha nem tudna rád haragudni. Magát hibáztatja. 
Hirtelen kitört az orvos had az ajtón, majd becsukták. 
-   Mi van vele? - kérdeztem ijedten. 
-   Nem mondhatunk semmit hölgyem. - nézett rám az egyik. 
Elengedtem Jay-t, majd elkaptam a köpenyének a hátulját és a falhoz szorította a pasit. 
-   Na ide figyeljen! Nem tudom világos-e, de az ott a férjem! Ott a kisfiam, akit ebben a tetves kórházban szültem meg, szóval vagy kinyögi mi van vele, vagy fogom ezt a tollat... - vettem ki a zsebéből. - És keresztbe lenyomom a torkán. 
-   Életben van, meg kell várnunk, amíg felébred. - magyarázta ijedten. 
-   És bemehetek hozzá? - kérdeztem, majd a tollra pillantottam. 
-   Nyugodtan, csak ne kiabáljon és ne zavarja meg. - motyogta. 
-   Köszönöm, további szép napot! - mosolyodtam el majd a zsebébe tettem a tollat. 
Elléptem tőle, mire elszaladt. 
-   Bemehetünk. - bólintottam. 
-   Te még mindig nem vagy teljesen normális. - mosolyodott el Harry. 
-   Gyere Kicsim! - vettem el Liam-től Tommy-t.
Csöndben léptünk be, majd körbeálltuk Louis ágyát. 
-   Szerintetek nem zavarja, hogy ennyien bámuljuk alvás közben? - kérdezte halkan Niall. 
-   Nem igazán szokta zavarni, hogy hol és hogyan alszik. - mondtuk egyszerre Jay-jel, majd elmosolyodtunk. 
-   Jó, de az ember érzi, ha alvás közben figyelik. Legalábbis sokan és fel szoktak ébredni. - magyarázta Jesy halkan. 
-   Arra várunk, hogy felébredjen. - mondtam. - Szerintem nem gáz, hogy nézzük. 
-   Nem nehéz neked Tommy? - csodálkozott Jay. 
-   De, kezd az lenni. - mondtam, majd másképp fogtam meg. 
-   Ülj le. - lépett el a szék mellől Harry. 
Leültem, majd Tommy nyekeregni kezdett, de nem sírt. 
-   Fiam, apukád az egyetlen, aki képes és hajlandó egész éjjel a seggedet rázogatni és közben a csípőjét ringatni, hogy elaludj. - mondtam. - Megbeszéltük, hogy tőlem nem várhatod el. - magyaráztam, majd az ölembe ültettem, így látta Louis-t. 
Rögtön Louis-t nézte, majd gagyarászni kezdett. 
-   Tuti, hogy azt magyarázza, hogy "Apa kelj már fel! Apa! Apa, nem akarsz ringatni? Apa! Apa, miért nem kelsz már fel!"- mondta Jesy, mire halkan elnevettük magunkat. 
Louis óvatosan kinyitotta a szemét, majd elmosolyodott. 
Annyi mindent akartam mondani, de most egyszerűen semmi nem jutott eszembe, csak boldog voltam. 
-   A... Appppaaa... - mondta ki első értelmes szavát Tommy. 
-   Hallottátok? - nézett körbe nagy szemekkel Louis. 
-   Úr isten! - mondtam hatalmas mosollyal. - Ügyes vagy! - kezdtem puszilgatni Tommy-t. - Hát te ilyen nagy fiú vagy? - puszilgattam. 
-   Nem hiszem el, hogy nem videóztuk le! - mondta Niall szomorúan. 
-   Kérem az unokámat! - kapta ki a kezemből nagy mosollyal Jay, majd ő is puszilgatni kezdte. 
Én kuncogva néztem őket, majd büszkén mosolyogtam. 
-   Roxy teljesen kész lesz. - nevetett Hazz. 
-   Miért? - pillantottam rá nevetve. 
-   Mert meggyőződése volt, hogy Lucy hamarabb mondja ki az első szavát. - mondta, mire rögtön előkaptam a telefonom és hívtam. 
Rögtön felvette. 
-   Basszus, mi van Louis-val? - kérdezte ijedten Roxy. - Bár mindenképp halott. Ha túlélte, akkor te fogod halálra verni. - mondta. - De komolyan, mi van vele? 
-   Louis jól van és nem verem meg. - nevettem el magam. - Viszont a fiam kimondta az első szavát. 
-   Nem lehet. - mondta. - Hogy lehetne okosabb a fiatok? - sóhajtott. 
-   Pedig de. - mondtam vigyorogva. 
-   És felhívtál, hogy az orrom alá dörgöld? - kérdezte és elnevette magát. 
-   Igen. - vágtam rá, majd elnevettem magam. 
-   És hogy hogy ilyen hamar bent lehettek Louis-nál? - kérdezte. 
-   Beengedett az orvos. - mondtam. 
-   Mit csináltál? - kiabált bele Lola. 
-   Semmit. Szia! - hadartam és kinyomtam, majd zsebre tettem. 
-   Mit csináltál Törpilla? - nézett rám mosolyogva Louis. 
-   Csak megbeszéltem az egyik orvossal, hogy beengedjen hozzád. - magyaráztam mosolyogva. 
-   Vagyis az egyiket megfenyegette, hogyha nem mondja el mi van veled, akkor lenyomja a torkán a tollát. - mondta Jesy kuncogva. 
-   Aggódtál? - nevette el magát Louis. 
-   Igen. - vágtam rá, majd odaléptem hozzá és óvatosan megfogtam a kezét. - Mert valaki nem lenne képes bevallani semmit a feleségének, inkább hülyeségeket csinál. - mondtam komolyra fordítva a szót. 
-   Szeretlek. - mosolyodott el, mire elmosolyodtam, majd kissé elnevettem magam. 
-   Ez a szó nem old meg mindent. - nevettem, majd lehajoltam hozzá és óvatosan puszit nyomtam a szájára, de utána visszahúzott és megcsókolt.
-   Apa! - kiabálta Tommy.
Én mosolyogva vettem ki Jay kezéből.
-   Tommy, ez egy kórház, de kiabálj kisfiam! - néztem rá. - Apának semmi baja. - mondtam, majd leültem Louis mellé a székre ölemben Tommy-val.
Tommy rögtön Louis-t kezdte piszkálni, de csak az arcát érte el.
-   Tommy, ha kinyomod a szemét, akkor lesz baja! - nevettem el magam, majd elhúztam a kezét az apukája szemétől.
-   Apa! -kezdett nyekeregni.
-   Tommy, légyszíves! - sóhajtottam, majd azt éjjeli szekrényen megláttam Louis telefonját. - Nézd itt van Apa telefonja! - adtam oda neki mosolyogva.
-   És a tied? - nézett rám nevetve Lou.
-   Nem hallottad, hogy a tiedet kérte? - néztem rá nevetve.
Tommy hirtelen fogta magát, majd földhöz csapta a telefont.
-   Kösz Törpe. - morgott Louis.
-   Na, Tommy egy kicsit vigyázz magadra! - mondtam, majd óvatosan a földre tettem és megkapaszkodott Louis ágyába. - Vigyázz rá, nehogy seggre essen! - néztem Louis-ra, aki mosolyogva tette kezét fia fenekére.
Én felvettem a földről a telefont, majd megvizsgáltam. Elmosolyodtam, ugyanis az első családi képünk volt Louis háttere a zárolt képernyőn, míg a másikon egy kép, amikor Tommy-val alszom és ugyan olyan pózban vagyunk.
-   Nekem miért nincsenek meg ezek a képek? - mosolyogtam.
-   Mert nem hagyod, hogy fotózzalak. - mosolygott Louis.
-   Hát nem. - vágtam rá.
-   Pedig mindig gyönyörű vagy! - mosolygott.
-   A fiad a karodat rágja. - mondtam kuncogva.
-   Tudom és kezd fájni. - mondta, majd Tommy-ra nézett, aki nevetve harapdálta tovább az Apukáját. - Tommy, ne edd meg Apát! - mondta, majd óvatosan megfogta, felemelte és a feje fölött tartva vigyorgott rá, míg Tommy csak nevetett. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése