34. rész

Sziasztok! Mostantól újra rendesen hozom majd a részeket, ha elutazom, vagy valamiért nem tudom hozni, kiírom! Jó olvasást <3 ~L
Reggel a párnám mozgására ébredtem. Mikor megláttam a kóci barna hajat, elmosolyodtam. Belefúrtam az arcom a hajba és beszippantottam a Louis illatot.
Hümmögtem egyet, majd megpusziltam Tommo fülét, mire kuncogott.
-     Úgy érzem, már nem alszik a takaróm! - mosolyodott.
-     Úgy hallom, nem alszik a párnám! - mosolyogtam és legurultam Louis mellé.
-     Jó reggelt! - mondta és megcsókolt.
-     Jobb nem is lehetne! - mosolyogtam.
-     Édes vagy! - mondta és egy kusza tincset a fülem mögé tűrt.
-     Te is! Főleg ezzel a bozonttal a fejeden! - mosolyogtam a haját vizsgálva.
Nevetett egyet, majd átkarolt és magához húzott.
-     Szeress! - mondta mosolyogva.
-     Ha nem vetted volna észre, azt csinálom! - mosolyogtam rá.
-     Akkor jó! - puszilt a hajamba.
-     Fel kéne kelni! - mondtam.
-     Igazad van! - mosolygott és felült.
-     De ne már! Én lusta vagyok! - nyekeregtem.
-     Tudom, de jönnöd kell! - mondta, mire felültem.
Kinéztem az ablakon és szakadt az eső. Majdnem visszadőltem az ágyba, de Lou elkapta a kezem és felhúzott.
-     Undorító ez az idő! Nem lehet sehová menni! Pfuj! - mondtam, mire Louis felnevetett.
-     Nem lehet, de lusta napot tartani tökéletes! - mosolygott és lemászott.
Én is lemásztam, majd kinyitottam a szekrényt. Gyorsan kikotortam egy tökéletes öltözéket, majd bevonultam a fürdőbe. Gyorsan készen lettem és kimentem Louishoz.

-     Hova készülsz? - kérdezte.
-     A feledékeny barátom autójáért! - nevettem.
-     Ó, tényleg! - mondta.
Lementem, majd megláttam Lolát és Zaynt, ahogy reggeliznek.
-     Anya, Apa? - kérdeztem tőlük.
-     Még nem jöttek haza. - mondta Lola.
-     Hova indulsz? - kérdezte Zayn.
-     Louis autójáért! - nevettem.
-     Elhoztuk, táskája a nappaliban! - mutatta Zayn.
-      Isteniek vagytok! - mondtam, felkaptam a táskát és felszaladtam.
Louis is felöltözött, majd kézen fogva sétáltunk le.
-      Mi a mai terv? - kérdezte Zayn, mire Lolával felnevettünk.
-      Rengeteg dolgunk van! - mondtam.
-      Mégis mi? - kérdezte Louis.
-      Össze kell szednünk a lovakat a legelőről, hogy ne ázzanak! - mondta Lola.
-      Behordjuk őket a helyükre, majd adnak nekik enni. - mosolyogtam.
-      Oké, akkor kezdjük! - mondta Louis.
Kimentünk, majd előhalásztuk az esernyőket.
-      Akiket könnyű, Alkony és Álom! Bár mikor esik az eső, tudják, hogy bemennek, tehát nem lehetnek messze a többiek sem! - mondta Lola.
3 órán keresztül kergettük a lovakat. Mikor mindet bevittük, fáradtan mentünk be a nappaliba.
-      Ez kész! - csaptam össze a tenyerem.
-      Mit akarsz még csinálni? - kérdezte Lola félve az ötletemtől.
-      Enni először, aztán... - gondolkoztam. - Nem tudom! - rántottam vállat.
Mind megreggeliztünk, majd leültünk a nappaliban.
-      Láttad, hogy Alkonynak milyen szépen kikerekedett a feneke? - kérdeztem Lolát.
-      Aha, izmos lett! - mosolygott.
-      Bár lenne olyan fenekem! - nevettem.
-      Tökéletes feneked van! - mondta Louis.
-      Te ezt honnan tudod? - kérdeztem.
-      Onnan, hogy mindig látom! - mondta.
-      Mindig a fenekem nézed? - kérdeztem karba tett kézzel.
-      Sok sikert! - nevetett Zayn.
-      Nem, csak valahogy mindig ott van, ahova nézek! - mondta.
-      Érdekes! - mondtam.
-      Mindig a szemem vonalában van! - mondta, de még mindig érthetetlen volt.
-      Jó magas lehetek! - nevetettem.
-      Lényegtelen, akkor is tökéletes a feneked! - mosolygott.
-      Oké! - emeltem fel a kezem.
-      Ezt is megbeszéltük! - nevetett Lola.
-      Igen, Louis Sarah fenekét nézi! - csapta össze a tenyerét Zayn.
-      Sarah, pedig Louisét! - nevetett Lola.
-      Én nem! - mondtam.
-      Oké... ismerlek! - nevetett.
Morogtam egyet, majd belesüllyedtem a kanapéba.
-      Ezért szeretem Londont! - mondtam. - Ilyenkor csak belesüppedek a kanapéba és elalszom! - mondtam.
-      Miért, most mit csinálsz? - kérdezte Lola.
-      Nem alszom! Még nem! Meg Londonban a saját lakásomban és a közös házban is elérem az asztalt anélkül, hogy felkelnék a kanapéról, ami praktikus, mert ott tartom a távirányítót! Itt, fel kell kelnem! - mondtam.
-      Micsoda gondjaid vannak! Mások éheznek! - nevetett Louis.
-      Már elnézést, de fontosabbnak tartod az Ő éhezésüket, mint a lustálkodásom?! - kérdeztem.
-      Nem, dehogy! - nevetett Lou. - A legfontosabb, hogy pihenhess! - nevetett.
-      Úgy van! - bólogattam mosolyogva.
-      Sarah, mikor volt utoljára lovasod? - kérdezte Lola.
-      Nem is tudom, pár éve, miért? - kérdeztem vissza.
-      Meghívhatnánk egy-egy tanítványunkat egy edzésre a fedeles pályán! - mosolygott.
-      Jó ötlet! - mosolyogtam.
Lola hívta a két tanoncunkat.
-      Menjünk nyergelni! - mondtam.
-      Ne már! - nyafogott Louis.
-      De már! - nevettem és felálltam. - Gyere! - mondtam és felhúztam.
-      Sarah, te még mindig farmerban vagy! - mondta Lola.
-      Ja, akkor felmegyek átöltözni! - mondtam.
-      Elkísérlek! - mondta Louis.
Felszaladtam, kiszedtem a szekrényből az egyik lovas gatyám és egy pólót, majd levettem a farmerom.
-     Hmm, megmondtam, hogy jól fog állni! - mosolygott huncutan Louis, miközben a fekete csipkés tangám stírölte.
-     Sose mondtam, hogy nem! - nevettem.
-     Mit szólnál hozzá, ha egy kicsit késnénk az óráról? - kérdezte és közelebb jött.
-     Majd este! A nyergesemben alszunk! - csókoltam meg.
-     Szavadon foglak! - mondta és közben lecsúsztatta két kezét a fenekemre.
-     Este! - mondtam és eltoltam magamtól.
Szemét forgatva csapódott le a kanapéra és végignézte, ahogy átöltözöm. Mikor kész lettem, felállt és megfogta a kezem. Mire leértünk, se Zayn, se Lola. Kiszaladtunk, majd az istállóig meg sem álltunk, a két kutyával a nyomunkban. Alkonyt gyorsan összekészítettem.
-     Lola! - kiabáltam.
-     A pályán van! - jött oda Zayn.
-     Oké, ti? - kérdeztem.
-     Nézünk titeket! - mondta Louis.
-     Hát, oké! - rántottam vállat, majd felültem.
A pályára beérve láttam, hogy Lola nagyban elkezdte az edzést és megpillantottam a tanoncom, aki akkor kisfiú volt.
-     Timmy, te mekkora vagy?! - kiabáltam neki, mikor megláttam.
-     Nagy! - nevetett.
-     Egész helyes lettél! - mosolyogtam rá, mikor mellé értem.
-     Te még mindig gyönyörű vagy! - mosolygott.
-     Hogy állsz a lányokkal? - kérdeztem mosolyogva, miközben sétálgattunk.
-     Van egy lányom. - mosolygott.
-     Egy mid? - néztem rá hatalmas szemekkel, mire felnevetett.
-     Egy kislányom. - vigyorgott.
Ez után edzettünk, majd mikor végeztünk, bemutattuk egymásnak Jillt, Lola tanoncát és Timmyt az urainknak és a beszélgetést az istálló oldala melletti kis placcon folytattuk.
-      Tehát neked van lányod? - kérdeztem meglepetten.
-      Igen, meg feleségem. - mosolygott.
-      Ne mond már! Öreg vagyok! - mondta Lola ijedten, mire Zayn, Timmy és Louis is jót nevettek.
-      De, most viccelsz? - kérdeztem.
-      Nem. - nevetett. - Komoly! - mosolygott.
-      És nem hívtál meg az esküvődre, na szép! -  mondtam mosolyogva.
-      De Én öreg vagyok?! - kérdezte ijedten Lola. - Nehogy valaki öregnek ítéljen Zaynhez! - mondta.
-      Dehogy, igazából Én vagyok nagyon fiatal. - mondta Timmy.
-      Ez pofátlanság! Fiatal vagy, helyes, kedved, okos, tehetséges és házas! - puffogtam.
-      Irigyled az asszonyát? - kérdezte nevetve Lola.
-      Nem! - vágtam rá, miközben megfogtam Louis kezét, aki erre rám mosolygott.
-      Ne is! Nem könnyű! - mondta Timmy.
-      Meg amúgy is, engem sokkal többen irigyelnek! - nevettem.
-      Skacok, mennem kell! - mondta Timmy.
Jill és Timmy is elmentek.
-      Nincs kedvem elmenni innen! - ültem át Louis ölébe.
-      Pedig muszáj lesz! - nevetett Zayn.
-      De nem akarok! Nekem tökéletes itt! - fészkeltem be magam Louis ölébe és a lehető legközelebb bújtam hozzá, nehogy beférjen közénk bármi is.
-      Te gondoltad volna ezt pont Timmyről? - kérdeztem Lolát.
-      Nem, Őt ismertem a legnagyobb bajkeverőnek és a legönfejűbbnek. - mondtam.
-      Csodálom, hogy családja van! - mondta Lola.
-      Bár a szerelem sok embert megváltoztatott már! Először is téged! - mutattam a nővéremre, miközben Louis simogatta a hajam.
-      Miért, nem ilyen voltál? - kérdezte tőle Zayn.
-      Az volt a legfontosabb szabályom, hogy nálam fiatalabb fiúval nem járok! - mondta, mire Zayn kuncogva megpuszilta.
-      Megszegettem veled a saját szabályod! - nevetett Zayn.
-      Igen. - mosolygott. - De te is megváltoztál rendesen! - mutatott rám Lola.
-      Én?! - mutattam magamra.
-      Te! - nevetett. - Annyi hülye szabályod volt, amit megszegtél! - mosolygott.
-      Ja, lehet. - gondolkoztam el.
-      Miattam? - kérdezte Louis, miközben a kezemmel játszadozott.
-      Igen. - mosolyogtam szégyenlősen, mire Ő hirtelen magához ölelt szorosan és belepuszilta a nyakamba.
-      Miket? - kérdezte Zayn.
-      Az egyetlen szerelme, csak is Alkony lesz! - mondta Lola.
Ekkor a neve hallatán odaügetett a lovam és orrát a tenyerembe nyomta.
-     Még mindig Ő az, aki miatt a fél világot átutaznám, ha beteg és meg is teszem! És az egyetlen élőlény, akitől vért veszek! Az egyetlen, akit a lehetne mindenhova magammal hurcolnék! Ő volt az egyetlen! - mondtam és egy könnycsepp folyt le az arcomon.
Alkony az arcomhoz érintette a fejét és egészen az orráig megsimított vele, ezzel a könnycseppet letörölve és megszagolva az arcom.
-     Most már kettő van! - mosolyodtam el, megfogtam Louis kezét és Alkony orrára tettem, majd rá az enyémet.
Alkony sóhajtott egyet, mire a meleg szellő, amit kifújt elérte a tenyerünket és elmosolyodtunk.
-     Imádom, mikor ezt csinálod! - suttogtam, mert láttam, hogy Alkony a füleivel csak is ránk figyel.
Louis a fejét a vállamra tette, így Ő is látta a lovat. Alkony oda dugta az orrát Lou orrához, majd egy kicsit megnyomta vele, mire kuncogtam. Tommo is megnyomta az orrát. Én egyszerre nyomtam meg mindkettejük orrát.
-      Hol vannak a többiek? - kérdeztem, mire a két kutya az ölembe ugrott Charlie, pedig Málna hátán érkezett.
-      Utálom az esőt! - fújta fel magát a papagáj.
-      Charlie, Ő Alkony! - mutattam a lóra.
-      Én voltam az első! Utána két kutya, majd Louis most meg Alkony! Egyre nagyobb! Mi jön még elefánt? - kérdezte a madár.
-      Talán. - nevettem. - Inkább barátkozz össze vele. - mondtam.
Alkony megszagolta a madarat, majd az a feje tetejére szállt.
-      Végre egy jó hely! - nézett körül a madár.
-      Barney, Málna ne bántsátok! - mondtam, mire megszaglászták a lovat, de nem volt különösebb tervük vele.
Elszaladtak. Charlie sem maradt, mert Alkony is elügetett. Charlie inkább Barney hátára ült át, nem hinném, hogy mindenképpen az erdőbe akart jutni.
-      Babám! - kiabáltam a lónak, aki visszanézett.
Elmosolyodtam.
-      Vigyázz magadra! - mondtam, mire beugrott vágtába és eltűnt.
Elmosolyodtam és a fejem Lou mellkasára döntöttem.
-      Nincs kedvetek filmezni? - kérdeztem.
-      Veled nincs! - mondták egyszerre.
-      Jó, Én elfáradtam. Tehát menjünk valamerre! - keltem fel.
-      Mondjuk, mit szólnál hozzá, ha aludni mennénk? - kérdezte Zayn.
-      Benne vagyok, ebben tehetséges vagyok! Tudod, ez egy olyan dolog, mint a csoki! Erre sosem mondok nemet! - mosolyodtam el, majd megindultam a ház felé.
-      Meg még mennyi mindenre nem mondasz nemet! - nevetett Lola.
-      Ez a két legfőbb dolog! - mutattam fel a mutató ujjaim magasra és kiabáltam vissza.
-      Meg találkozni Louisval! - kiabált utánam.
-      Három. - kiabáltam.
-      Meg... - mondta volna, de félbe szakítottam.
-      Ne sorolj többet, elrontod a pillanatom! - kiabáltam, majd beléptem a házba.
Villám sebességgel zuhanyoztam le, majd a pizsamámban lebattyogtam a nappaliba.
-      Azt hittem megvársz! - szomorodott el Louis.
-      Ha gyors leszel, nem megyek el nélküled! - mondtam.
Louis felszaladt, majd öt perc múlva átbattyogtunk a nyergesembe, ami valójában egy rendes házikó.
-      Egész otthonos! - mosolygott Louis.
-      Szerintem is. - mosolyogtam.
-      Emlékszel még az ígéretedre? - kérdezte huncut mosollyal.
-      Persze! - mosolyodtam el, mire megcsókolt.

33. rész

Sziasztok! Visszatértem, sajnos net nem volt a nyaralónkban, de nyári szünetre már lesz, tehát akkor majd nem tűnök el! Remélem tetszeni fog! 
Reggel szokásosan két kutya keltett.
-     Hagyjatok! Louist keltsétek! - mondtam.
-     Louis ébren van! - ölelt át hátulról.
-     Ez esetben is hagyjatok! - mondtam.
-     Hívtak. - mondta Louis.
-     Megnézem. - mosolyogtam és felültem.
Lola volt. Gyorsan visszahívtam.
-     Szia! - mondtam vidáman.
-     Szia! Nagyon zavarok? Éppen egy családi reggeli közepén vagy? - kérdezte.
-     Nem, most ébredtem! - mondtam.
-     Tényleg, hogy is gondoltam, hogy te ébren vagy! - mondta.
-     Miért, baj van? - kérdeztem.
-     Itthon vagyok. - mondta.
-     Mi majd holnap megyünk. - mondtam.
-     Oké, nem akartalak felhívni, mert ismerlek és valószínű, hogy ahogy csak tudsz, ide rohannál! - mondta.
-     Tehát baj van! - ugrottam fel az ágyról.
-     Igen, de nem nagy. Maradj Doncasterben! - mondta.
-     Lola, mond már légyszíves! - mondta idegesen.
-     Újra megjelentek a farkasok. - mondta.
-     Úr isten! Le kell tennem! - mondtam és már elhúztam a piros gombot.
Az arcomat a kezembe temettem.
-     Minden rendben? - kérdezte Louis és megsimogatta a hátam.
Megráztam a fejem.
-     Baj van otthon. - mondtam és már folytak a könnyeim.
-     Szeretnél hazamenni? - kérdezte.
-     Tudom, hogy hiányzik a családod! - mondtam.
-     De nem baj! Tudom, hogy baj van, látom rajtad, hogy legszívesebben már rég úton lennél! - mondta, majd ahogy leült az ágyára az ölébe húzott.
-     Louis, maradj nyugodtan, de nekem muszáj hazamennem. - mondtam.
-     Megyek veled! Reggelizünk és indulunk! - mondta és lecsókolta az arcomról a könnycseppet.
-     Biztos? - kérdeztem.
-     Egész biztos! - mosolyodott el.
Gyorsan megmosakodtunk, majd felöltöztünk. Elég cuki lett a ruhám.
-      De édes vagy! - ölelt magához Lou.
-      Hasonlítok rád! - nevettem.
-      Nincs zokni és kantáros szoknya! - mosolygott.
Lementünk. Nagy mosollyal fogadtak minket.
-      Jó reggelt! - mondtuk egyszerre Louisval.
-      Anya, ma megyünk Sarahékhoz. - mondta Louis.
-      Rendben drágáim, de van valami baj? - kérdezte.
-      Igen, de megpróbálom megoldani. - mondtam.
Reggeli alatt, még jó kedvünk volt a lányok miatt. Összepakoltunk és a táskáinkat beraktuk a csomagtartóba. Mindenki kijött elköszönni.
-      Vigyázz magadra drágám! - ölelt magához Dan.
-      Most már ideje lenne! - tette hozzá Louis.
Megöleltem Dant hatalmas mosollyal.
-      Megígéred, hogy jössz még? - kérdezte Daisy.
-      Ígérem! - mosolyogtam és megöleltem az ikreket.
-      Vigyázz Louisra! - ölelt magához szorosan Lottie.
-      Meglesz! - mosolyogtam.
-      Mindig ilyen ügyesen játszd ki! - nevetett Fizzy és megölelt.
-      Menni fog! - nevettem.
-      Angyalom, vigyázz magadra és ügyesen meg fogod oldani! Tudom! - simogatta ölelés közben a hajam Jay.
-      Remélem. - mondtam és potyogni kezdtek a könnyeim.
-      Tudom! Nagyon ügyes, okos lány vagy! Bármiben tudunk segíteni, csak szólj! - mosolygott.
Louist is agyon ölelgették, majd beköltöztettük az állatokat és Én is beültem Lou mellé.
-      Sajnálom! - mondtam.
-      Ha menni kell, megyek veled! - mosolygott.
-      Nagyon édesek vagytok, de indulhatnánk! - puffogott Richard.
Az úton végig aludtam. Arra ébredtem, hogy állunk. Louis idegesen fogja a fejét.
-      Mi a baj? - kérdeztem.
-      Megálltunk! - mondta. - Én vagyok a világ legszerencsétlenebb embere! - mondta idegesen.
-      Megnézném mi a baj, de innen látom, hogy nem tankoltál! - kuncogtam.
-      Sajnálom! - mondta.
-      Várj! - mondtam és kiszálltam.
Körülnéztem. Rögtön tudtam, hogy merre is vagyunk. A mi legelőnk kerítése mellett.
-     Louis, nem vagy szerencsétlen! Sőt! Imádlak! - mosolyogtam.
Kiszállt, majd mellém lépett.
-     Miért is? - kérdezte.
-     Mindjárt meglátod! - mosolyogtam.
Kivettem a két kutyát és Richardot Louis vállára parancsoltam.
-     Gyere! - intettem, miközben átmásztam a kerítésen.
A két kutya alul átbújt, míg Richard átrepült Lou, pedig átmászott.
-     Igen, egy puszta! Nagyon szerencsés vagyok! - mondta.
-     Várj! - mosolyogtam.
Füttyentettem egyet, majd először semmi hang, de aztán hallottam a megszokott patadobogást.
-     Hallod? - kérdeztem mosolyogva hátra fordulva.
-     Nem. - mondta.
-     Zárj ki minden külső tényezőt, ne légy ideges! Halld a csöndet! A madarak hangját is zárd ki! - mosolyogtam mögé léptem.
-     Lódobogás. - mondta, mire elmosolyodtam.
Már közelebbről hallottuk, majd az előttünk lévő mindent takaró reggeli ködből kirajzolódott a lovam vágtázó alakja. Egy méterrel előttem állt meg bizalmatlanul nézett.
-     Alkony, Én vagyok! - mondtam és közelebb léptem, mire Ő is, de fél füllel Louist figyelte.
Óvatosan az orrához érintettem a kezem, mint gyerekkoromban, mikor a ménesből választottam.
-     Semmi baj! - suttogtam mosolyogva, majd egyre feljebb haladtam a fején. - Nem fog bántani! Rám figyelj! - suttogtam neki és már a nyakát öleltem.
Megnyugodott és teljesen rám figyelt.
-     Jól van! - mosolyodtam el és belepusziltam a sörényébe.
Elmosolyodtam, majd hátrébb léptem.
-     Louis, Ő Alkony. - mosolyogtam.
-     A lovad? - kérdezte.
-     Nem, elég szabad személyiség! - mosolyogtam. - Ezért van mindig kint a legelőn! - mosolyogtam rá és biztató mosollyal kísérve megfogtam a kezét.
Elléptem Louis mellől, majd Alkony egész testét végig simogattam.
-     Jól van, semmi bajod! - pusziltam meg a nyakát. - Gyere Louis! - nyújtottam neki a kezem.
Louis megfogta a kezem és mellém állt. Megfogtam Louis kezét és Alkony orrához érintettem óvatosan. Lassan szaglászni kezdte. Nyugodtan és egy cseppet sem idegesen.
-     Érzed, ahogy lassan a lehelete a kezedet éri? - kérdeztem suttogva.
-     Igen. - suttogta Lou.
-     Nyugodt, nem gyorsan veszi a levegőt, lassan szuszog! Nem fél tőled! - mosolyodtam el. - Most óvatosan vezesd fel a kezed, lassan a fejére és simítsd végig, majd térj át a nyakára, az oldalára, majd megkerülve, a másik oldalát is simogasd végig, de ne emeld el tőle a kezed. - mondtam.
Louis lassan csinálta. Én mosolyogva néztem. Louis óvatos volt, nehogy valami rosszat csináljon, miközben Alkony csak rá figyelt. Ahogy simogatta tovább és haladt, úgy kezdett bízni benne. Mikor Lou végzett, Alkony önszántából lépett oda hozzá és fejét a mellkasának döntötte.
-     Bízik bennem? - kérdezte.
-     Igen, nem bántottad és érzi, hogy nem is fogod. - mosolyogtam.
Mosolyogva léptem melléjük.
-     Most, pedig szépen felülünk! - mosolyogtam.
-     De nincs rajta nyereg, se kantár! - mondta Louis.
-     Neked adta bizalmát, most te jössz! - mosolyodtam el. - Nem csinál semmi rosszat majd, egyszerűen a parancsokat, amiket majd adok neki. - mosolyogtam és megpusziltam a homlokát. - Okos.
-     Rendben, de nem fogok leesni? - kérdezte.
-     Nem. Estem már róla, nagyon régen, de megbízom benne, ahogy Ő bennem. Most Ő bízik meg benned, te is bízz benne! - mosolyogtam.
Felugrottam a hátára, majd segítettem Louisnak.
-    Biztos jó ötlet? - kérdezte.
-    Csak bízz bennünk! - mosolyodtam el.
Megfogtam a két kezét és a derekam köré vezettem. Ő átkarolt.
-     Barney, Málna gyertek! - mondtam.
Először, csak lépésbe indultunk, el, de utána beugrattam Alkonyt vágtába. Nagyon jó volt újra a hátán ülni. Élveztem.
-     Próbáld követni a mozgását! - mosolyogtam Louisra.
Követte az utasításom és sokkal kényelmesebben érezte magát, amit az ülésén is észre lehetett venni.
-     Adtam volna neked másik lovat, de Loláé nem jött, tehát vagy lovagol, vagy vele van. - mosolyogtam.
Mikor kicsit közelebb értünk, már látni lehetett a házunkat. Barney és Málna bírta a tempót.
-     Az ott a házunk! - mutattam.
-     Jó nagy! - mondta.
Pár perc múlva megérkeztünk. Kint állt Anya, Lola és Mama.
-     Te hogy kerültél ide? - kérdezte hatalmas mosollyal Anya.
-     Hosszú történet, nem most mesélem el! - legyintettem.
Louis lehuppant mögülem.
-     Anya és Mama Ő Louis, a barátom! - mutattam be.
-     Szia! Nagyon örülök, hogy megismerhetlek! - ölelte meg anya. - Hívj csak Alicenek. - mosolygott rá.
-     Én is nagyon örülök! - mosolygott Louis.
-     Én láttalak már! - ölelte meg Mama.
-     Neked nincs kedved leszállni? - kérdezte Anya.
-     De, persze! - mondtam, de előtte felálltam Alkony hátán.
-     Csak előtte gizdázik a pasija előtt! - mondta nevetve Lola.
-     Pontosan! - mosolyogtam és megigazítottam a szoknyám.
-     Vége a gyereknapnak! - mondta Anya.
Louis mellém lépett, majd miközben leugrottam elkapott.
-     Köszönöm uram! - nevetettem.
-     Nincs mit hölgyem! - mondta és letett.
Odaszaladtam Anyához és Mamával együtt megöleltem őket.
-     Hogy nézel ki?! - nézegetett Anya. - Tiszta kosz vagy! - mondta.
-     Nem Én tehetek róla, hogy nem mossátok le a lovam! - mondta vállrántva.
-     Kik ők? - mutatott Anya a kutyákra és Richardra.
-     Málna, Barney és Richard. - mutogattam végig.
-     Édesek. - mosolygott.
-     Merre van Zayn? - kérdezte Lolát.
-     Alszik. - nevetett Mama. - A nővéred elvitte túrázni és szegény rendesen kifáradt! - mondta.
-     Igen. - mosolygott Lola.
-     Bár, ki tudja mitől fáradt ki! - nevetett Mama.
-     Mama! - szólt rá Lola, mire mind csak nevettünk.
-     Anya, hol vannak a ruháim? - kérdeztem.
-     Mondjuk a szobádban? - kérdezett vissza.
-     Oké. - mosolyogtam.
Louis megfogta a kezem, majd bementünk. Felmentünk a lépcsőn és benyitottam a szobámba.
-     Itt aludtunk Lolával. - mosolyogtam.
-     Egy szobátok volt? - kérdezte.
-     Igen. - nevettem.
Gyorsan előkaptam egy lovas ruhát, majd átöltöztem. Louis ezt hatalmas mosollyal figyelte.
-     Mi lenne, ha Én is kifárasztanálak egy túrával? - kérdeztem.
-     A mamád elmélete is szimpatikus! - mondta, mire felnevettem.
-     Keresünk neked egy lovat! - mosolyogtam.
-     Oké. - mosolygott.
Lementünk, majd rögtön Alkonyhoz léptem.
-     Anya, megyünk mi is túrázni. - mosolyogtam.
-     Rendben, de vigyázzatok magatokra! - mondta.
-     Oké! - mondtam. - Málna, Barney és Charlie a tiétek addig! - mondtam.
Louis megfogta a kezem, majd megindultunk az istálló felé.
-     Alkony, hol vagy? - kiabáltam, mire mellém ügetett.
Elmosolyodtunk.
-     Ők itt akik bent vannak, közülük választunk! - mosolyogtam.
Megálltam az első boxnál.
-     Ő itt Fény! - mutattam be.
Tovább léptem, majd megláttam a "kedvenceim".
-     Ők itt a bajod testvérek, Boci, Ragyogás és Csoki. Nagyon szépek, de folyamatosan összekapnak és nem a legokosabbak. - mondtam.
-     Tényleg gyönyörűek! - mosolygott.
-      Mindenen képesek összeveszni. - forgattam a szemem.
Elérkeztünk régi kedvencemhez, még Alkony előtt. Mint mindig most is gyönyörű volt és szépen álldogált a helyén. Rajta versenyzett Lola, mikor kicsik voltunk és Én is sokat ültem rajta, de nem annyit, mint Ő.

-       Ez a gyönyörűség, pedig Fagyott Hegycsúcs! - mosolyogtam. - Nagyon okos, régen vele versenyzett Lolusz. Szeretik egymást Alkonnyal. - mosolyogtam.
-       Őt választom! - vágta rá Lou.
-       Oké, akkor gyere! - mondtam.
A nyergesben odaadtam neki a nyergét és a kantárját. Én, pedig követtem.
-       Gyere! - mondtam, mikor beléptem a boxba.
Megtanítottam Louist nyergelni és kantározni.
-       Most gyere, felnyergeljük Alkonyt és indulunk! - mosolyogtam.
Louis vezette maga mellett Fagyott Hegycsúcsot. Én sokkal gyorsabban megvoltam. Felültünk, majd egymás mellett lovagolva indultunk útnak. Belovagoltuk a legelőt, az erdőt és megmutattam az erdő közepén lévő tavat is. Utána mentünk haza, már este. Pont belefutottunk az egyik lovászba.
-       Alkony mehet a legelőre, Hegycsúcs a helyére! - adtam oda neki a két lovat.
-       Rendben. - mondta és elvitte őket.
Mi bementünk a házba. Éppen beléptem volna a nappalioba, mikor anya utánam kiabált.
-       Ugye nem akarsz a lovas csizmádban a szőnyegre lépni? - kiabálta, mikor már éppen ráléptem volna.
-       Eszemben sincs! - kiabáltam, majd gyorsan lerúgtam a lábamról és a szoba közepén akartam hagyni.
-       És nem akarod a szoba közepén hagyni?! - kiabált, mire Louis felnevetett.
-       Mégis hol vagy?! Látsz? - kiabáltam, miközben a helyére raktam a cipőm.
-       Lelki szemeimmel! - nevetett.
Felszaladtam, majd benyitottam.
-       Emeletes ágyatok van? - kérdezte Louis mosolyogva.
-       Igen és, ha jól látom alul aludt a nővérem.- mondtam és felcsimpaszkodtam a felső részhez. - Igen. - mosolyogtam.
-       Elférünk ketten? - kérdezte.
-       Ne aggódj! - legyintettem. - Kiskoromban Alkonyt felhoztam ide, mikor csikó volt! - nevettem. - Egy Louis simán befér! - nevettem.
-       Rendben, csak nehogy lelökjelek! - mondta és hátulról átölelt.
-       Ne félj, akkor biztos lehetsz benne, hogy visszamászom! - nevettem.
-       Nem fogunk ráesni a nővéredre és Zaynre? - kérdezte.
-       Nem, kiskorunkban Én szakadtam le ágyastól, egyenesen Sarahra! - nevetett Lola, aki most jött be.
-       Hogyan? - nevetett Zayn.
-       Fogalmam sincs! - mondta nevetve Lola.
-       Azt hittem, hogy csak anyáéknak nem mondjuk el! - mondtam.
-       Én meg azt, hogy senkinek! - mondta.
-       Ki vele! - mondta Zayn.
-       Mindketten tudjuk, hogyan esett rám! Az akkori barátja aludt vele fent és nem éppen aludni akart! És Én, pedig alattuk végeztem. - mondtam nevetve.
-       Ráadásul titokban volt itt a srác, tehát majdnem lebuktunk! - nevetett Lola.
-       Nem buktatok le?! Hogyan? - kérdezte Louis.
-       Felkeltünk, kidobáltuk a romokat, majd Én elvonultam az istállóba és ott aludtam. - nevettem. - Amúgy nagyon kényelmes volt! Mikor valamelyik ló beteg, Én akkor is kint aludtam. Ha Alkony beteg, akkor is haza jövök, ha csak valami kisebb baja van. Ha a többi ló, akkor csak akkor, ha Álomról van szó és Lola nem tud, vagy ha nem csak valami kis bajuk van. - mondtam.
-       Jó, de te önszántadból is aludtál már az istállóban! - mondta Lola.
-       Az más! Megnyugtató! Szuszognak a fülembe, néha-néha valamelyik ló felébred, nyihog egyet, vagy eszik esetleg iszik egy kicsit, majd tovább alszik. - mosolyogtam.
-       Gondolom, hogy soha életedben nem ejtettél meg egy éjjeli túrát sem! - forgatta a szemét Lola.
-       Nem, de te tartottál már túrát az istállóban az egyik barátodnak! - nevettem.
-       Nem igaz! - mondta.
-       Hallottam! - nevettem.
-       Neked fura a hallásod! - mondta.
-       Felismertem a hangod! - nevettem.
-       Inkább menj fürdeni! - mondta.
-       Ó, nem is zavarok! - nevettem.
-       Csak vigyázz, még belefojthatlak a kádba! - mondta.
-       Majd fürdés közben megírom a végrendeletem! - mosolyogtam. - Mindent a kutyákra hagyok! - nevettem.
-       Ezt gondold át! - mondta Richard.
-       Meg rá! - mutattam a vállára.
-       Jobban hangzik! - mondta és felült az ágyamra.
-       Nem jöttök csinálni valamit? - kérdeztem.
-       Mit? - kérdezte Lola.
-       Nem tudom, lovagolni? - kérdeztem.
-       Merre? - kérdezte Lola.
-       Messzire! - mosolyodtam el. - A ménest nézzük meg! - mosolyogtam.
-       Rendben, akkor készülődj! - mondta.
-       Az Én nyergesemnél találkozunk. - mondtam, majd Louis kezét fogva leszaladtunk.
Kiléptünk a házból, majd elmosolyodtam. Álom éppen ott legelt.
-      Itt hagyott a nővérem? Te szegény! - mondtam, odamentem és megsimogattam.
Tovább mentünk.
-      Az Én nyergesem elég messze van innen, de semmi gáz! - legyintettem majd füttyentettem.
Alkony odavágtázott.

-     Mi van baba?! - pusziltam meg az orrát.
-     Megint ketten? - kérdezte Lou.
-     Nem, te Hegycsúcson maradsz, ha az jó? - mondtam.
-     Tökéletes! - mosolygott.
Felnyergeltük Hegycsúcsot, majd Én felugrottam Alkonyra.
-     Arra van! - mutattam az irányba.
Lovon, csak 5 perc volt odaérni.
-     Ez az? - mutatott a házikóra.
-     Igen. - mosolyogtam, mire leszálltunk.
Nehezen kinyitottam.
-    Itt kéne lennie a cuccoknak! - mondtam és turkáltam a szekrényben.
Mikor megtaláltam mindent, amire szükségem volt, felnyergeltük Alkonyt és lóra ültünk. Pont, ahogy elindultunk volna vissza Loláékhoz, akkor ügettek oda.
-     Nem vagyunk lassúak! - mosolygott Zayn.
-     Majd meglátjuk! - nevettem.
-     Nem vágtázhatsz előre! - mondta Lola.
-     Jó! - forgattam a szemem.
Egészen ellovagoltunk a hatalmas rétig, ami úgy három erdővel van odébb és ott találtuk a legelésző ménest és a többi lovat, akik ki voltak engedve.
-     Kit látnak szemeim! - nevettem.
-     Ne! - fogta a fejét Lola.
-    Látjátok azt a gömböt?! Ő Artúr! Utálatos, harap és egy ideig Én vigyáztam rá! - forgattam a szemem.
-    Gondolom, legalább annyira szereted, mint Ő téged! - nevetett Louis.
-    Persze, imádom! - mondtam és lepattantam Alkonyról.
-    Adok egy lovat! - dobtam oda Alkony kantárját Lolának, aki elkapta. - Szia! Látom nagyon boldog vagy, hogy láthatod a képem! - mondta Artúrnak, aki rögtön sunyított és meg akart csípni.
-    Hát, ha bekeményítesz, Én is! - mondtam és felugrottam a hátára.
Beugrattam vágtába, majd pár kör után, amit Ő is élvezett, leszálltam és hagytam, hagy menjen.
-    Na, ne lássalak! - mondtam Artúrnak és visszakapva Alkony kantárját felültem rá.
-    Ilyen dögöt! - rázta a fejét Lola.
-    Utálatos! - mondtam és megindultunk előre.
-    A tóhoz megyünk? - kérdezte Lola.
-    Igen. - mosolyogtam.
Mikor odaértünk, leszálltunk és leültünk a fűbe. Én teljesen leszereltem Alkonyt, majd hagytam egy kicsit bóklászni.
-    Ne menj messzire! - mondtam, miközben puszit nyomtam az orrára.
-    Nem fog, örül, hogy hazajött a gazdája! - mosolygott Lola.
-    Ja, végre gyereknap van! - mondtam és Louis öléből felugrottam.
-    Hova mész? - kérdezte Louis.
Én nem válaszoltam, csak nevettem.
-    Már látom! - fogta a fejét Lola.
Felugrottam Alkonyra, majd belevágtattam a tóba, ami miatt mindenki vizes lett.
-    Na, hazaérkezett! - törölte le az arcáról a vizet Lola.
Alkony prüszkölt egyet, majd szórakozottan ledobott a hátáról, hogy vízben legyek. Ez régi játéka volt.
-    Á, tehát ez most kihívás! - mosolyogtam, majd kicsit lefröcsköltem.
Én is kaptam egy fröcskölést, ami kicsi volt, de nagyobb, mint az enyém.
-    Igen?! - mondtam nevetve és nagyobbat fröcsköltem.
Alkony kecses mozdulattal beborított vízzel, úgy, hogy teljesen vizes lettem és csöpögött belőlem.
-    Ó fiam, de szeretlek! - nevettem.
Szórakozottan nyerített egy hangosat, miközben megrázta a fejét. Elkezdtem beljebb oda, ahol nem ér le a lábam Alkony, pedig mellettem lépett. Mikor gyorsítottam ügetni kezdett. Belekapaszkodtam a nyakába, majd felugrottam rá. Hátra néztem, ahol mindenki nevetett. "Véletlenül" arra mentünk és mindenki totál vizes lett.
-     Senki sem csatlakozik? - kérdeztem.
Mind megrázták a fejüket.
-     Ha csinálok valami hülyeséget bejössz?! - mondtam Lounak.
-     Legyen! - adta be a derekát.
Én belovagoltam a tó mély részére, majd megállítottam Alkonyt. Felálltam a hátán, majd oldalra kitettem a két karom. Csettegtem neki, mire elindult előre ügetésben Én, pedig a vízbe estem.
-    Gyere vissza! - mondtam, majd mikor visszaért felültem rá.
Lola megfogta Hegycsúcsot, majd Louis felült mögém.
-    Van valami terved, ugye? - kérdezte Louis.
-    Nekem semmi! - mosolyogtam.
Alkony megint játszani kezdett és mi ketten a vízben kötöttünk ki, majd egyszerre kezdtük fröcskölni, de így is legyőzött minket. Vizesen indultunk vissza. Én a cuccokat a nyergesemben hagytam, Alkonyt, pedig hagytam útjára menni, ezért Louis elé ültem. Mikor hazaértünk, az összes lovat elvette a lovász, majd bementünk a házba. A csizmámat a megfelelő helyen hagytam, majd vizesen csattogtunk föl.
-     Kitalálom! Sarah és a tó, meg persze a lova! - szólt utánunk anya.
Egyszerre kiabáltunk vissza egy "Igen"-t. Felmentünk, majd először Én foglaltam el a fürdőt, utánam Lola, majd Zayn és Louis. Közben Én, már fent az ágyamban ücsörögtem és az elcsórt távirányítót nyomkodtam.
-     Semmi izgalmas nincs! - háborogtam.
-     Jobb lenne, ha nem ugrálnál, mert félek! - nevetett Zayn.
-     Mi lesz, ha feljön Lou? - kérdeztem nevetve.
-     Ránk szakadtok! - mondta Lola.
-     Nem fogunk! - mondta Louis, miközben felmászott mellém.
-     Enni kéne valamit! - mondtam és Tommon átmászva lemásztam.
-     Ez elég Niall volt! - nevetett Lou.
-     Igen, de mit lehet tenni, ha ilyen sokat van vele az ember! - nevettem, majd mezítláb indultam útnak.
Mikor leértem a konyhába, mosolyogva vettem észre, hogy Anya süt.
-      Mi készül? - kérdeztem mosolyogva.
-      Csokis süti, tettem neked félre egy tál csokit! - mondtam és elém rakta.
-      Imádlak! - mosolyogtam, majd evőkanállal kezdtem enni az olvadt édességet.
-      Csoki leves, csoki főzelékkel? - nevetett Zayn.
-      Kóstold meg! - nyomtam a szájába egy nagy kanállal.
Ízlelgette, majd elvigyorodott.
-      Nem is rossz! - mosolygott, majd levágódott mellém.
-      Ne már, te is ilyen leszel? - kérdezte Lou.
-      Te is kóstold meg! - mondtam, majd belemártottam az ujjam és Louis szájába nyomtam.
Hümmögés közben lenyalt az ujjamról.
-      Van eszed! - mosolygott.
-      Tudom! - mosolyogtam.
-      Lola! - kiabáltam.
-      Nem csatlakozom az őrült társasághoz! - rázta a fejét.
-      Persze! - bólogattam nevetve, majd a szájába nyomtam a kanalat.
Megette.
-     Én már ettem ilyet, nem egyszer! Egyébként hányan ettünk egy kanállal? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-     Csak a leprás húgod evett belőle és a lepráid, te megafinnyás! - mondtam és rányújtottam a nyelvem.
-     Srácok, Én megyek! El kell intéznem valamit. - mondta anya, ledobta a kötényt és szaladt a cipőjéért.
Elszaladt.
-      Tehát, ki eszik? - kérdeztem.
-      Én! - mondta egyszerre a két fiú.
Hoztam még két kanalat, majd közéjük ültem és kanalaztuk.
-      Komolyan? - kérdezte a fejét fogva Lola.
-      Igen! - mondtuk egyszerre hárman.
Megettük, majd felvonultunk. Fogat mostunk, majd álmosan feküdtünk be az ágyba. Bekapcsoltuk a tv-t, de semmit nem lehetett hallani, mert a kutyáim sírtak.
-     Babáim, nem tudtok ide feljönni! - mondtam nekik.
-     Gyertek! - hívta őket magához Lola.
-     Köszönöm! - dobtam puszit neki.
Loláékhoz bebújtak, majd néztük a tv-t. Mikor elálmosodtunk, Én felmásztam Louis hátára, aki elmosolyodott. Beletúrtam a hajába, majd összeborzoltam.
-    Ezt most muszáj volt? - motyogta.
-    Édes vagy, mikor reggel össze-vissza áll a hajacskád! - kuncogtam.
-    Örülök neki, hogy szereted! - mosolygott.
-    Jó éjszakát! - pusziltam bele a fülébe.
-    Jó éjszakát! Szeretlek! - mosolygott.
-    Én is! - mondtam és megint megpusziltam a fülét.

Jó hírek!

Sziasztok Bogyóim! Jó híreket hoztam nektek! Először is visszatértem és megpróbálok minél több részt hozni nektek! A másik jó hírem, hogy kaptam egy díjat! Most nagyon boldog vagyok, mert egy hét után visszatérek és egy díj vár! 

A díjat nagyon köszönöm reasonelll sitchten! Hálám örökké üldözni fog <3

Szabályok:

Írd le, hogy kitől kaptad!

Írj magadról 10 dolgot!

Válaszolj 10 kérdésre!

Tegyél fel 10 kérdést!

Küld tovább 10 embernek!

10 dolog rólam:

1. 6 éve lovagolok.

2. Imádom a lovakat.

3. Directioner vagyok (micsoda meglepetés XD)

4. Louis girl vagyok (ez is nagyon megdöbbentő)

5. Van egy papagájom, akit Riónak hívnak.

6. Nincs kedvenc 1D számom, mert mindet imádom és nem tudok dönteni!

7. Március 4-én születtem.

8. Szeretek rajzolni és minden rajzomat dicsérik, bár nekem egyik sem tetszik.

9. 5 évig Hip-Hop-oztam, de szeptemberben abbahagytam.

10. Nagyon imádlak titeket és mindenkinek nagy puszit küldök! <3

10 válasz:

Általában milyen témájú könyveket/blogokat szoktál olvasni? Mostanában a 1D könyveket olvasok és róluk szóló blogokat, de sok lovas könyvet olvastam.

Mit gondolsz Miley Cyrus-ról? Régen imádtam, az új stílusa nem jön be, de nagyon jó hangja van, tehetséges, régen szebb volt.

Kedvenc lány, illetve fiú neved? Lány: Natasa Fiú: Bendegúz, Krisztián

Hiszel a fiú-lány barátságban? És, ha igen miért/miért nem? Hiszek benne, mert nekem is vannak fiú barátaim és olyan barátnőim is, akiknek vannak fiú barátai.

Előfordult már valaha, hogy lógtál a suliból? Nem, soha. 

A szüleid mennyit tudnak rólad? Elég sokat, majdnem mindent.

Ismered Pewdiepie-t és MylifeasEva-t? Nem ismerem őket.

Fent vagy twitteren? Nem, csak Facebook-on.

Mennyire követed nyomon kedvenc sztárod életét, mindennapjait? Általában, tudom mi van vele, merre van, tehát elég aktívan. 

10 kérdésem:

1. Mióta szereted a(z) One Direction-t?

2. Melyik a kedvenc filmed?

3. Kedvenc dalod?

4. Cicás vagy inkább kutyás vagy?

5. A romantikus, vicces, vagy inkább ijesztő sztorikat szereted?

6. Van valamilyen gyűjteményed?

7. Miben vagy a legtehetségesebb? 

8. Mi a kedvenc állatod?

9. Van-e igazi legjobb barátod, ha igen hány?

10. Van házi kedvenced?

Akinek küldöm:

Lau Raa

Zoe Samantha Goldenwin

32. rész

Sziasztok! Szomorú hírem van. Holnap elutazom és szinte egész őszi szünetben nem leszek otthon, tehát valószínű, hogy nem lesz rész, de minden erőmmel azon leszek, hogy valahonnan varázsoljak netet, mert imádlak titeket és ezt a blogot írni! Remélem, hogy nem hagytok el kedves olvasóim, akiket mindennél jobban szeretek! <3 Ahogy tudok, hozok részt ;)
Reggel a két kutya ébresztett. Enni és inni adtam nekik, majd kiengedtem őket a kertbe. Fél órát játszottak. Néha én is csatlakoztam. Mire bementünk, csak Roxy és Becky voltak itthon. Becky már lázasan pakolt és rohangált össze-vissza.
-      Becky, nyugi! - fogtam meg a vállánál. - Nyugi! Nem fog megenni Niall családja, max Niall! - mondtam, mire elnevette magát. - Jó lesz! Senki nem fog utálni, nyugodj meg, gondold át, hogy miket raktál be és amit nem, de vinni akarsz, szedd össze! - mosolyogtam és megöleltem.
-       Segítesz? - kérdezte, mire elmosolyodtam.
-       Persze! - mosolyogtam.
Felmentünk, majd egy ideig csöndben pakoltunk, majd Becky újra ideges lett.
-       Mi lesz, ha nem leszek szimpatikus?! - kérdezte idegesen.
-       Az leszel! Te olyan vagy, mint egy dobozos kóla, amit felráztak és kinyitottak! Imádni fognak! - mosolyogtam és megsimogattam.
-       De nem mindig vagyok olyan kedves! - mondta.
-       De igen, mindig! - mosolyogtam.
-       Jól van, de akkor még jobban utálnának, ha késünk, tehát menjünk! - mosolygott.
Éppen lefelé tartottunk a lépcsőn, mikor ismerős hangot hallottam, de még nem láttam a személyt.
-       De láttam, mielőtt megkérdeznéd! Éppen Sarah és segít Beckynek pakolni! - mondta Roxy.
-       Menj előre! - engedett maga elé a lépcsőn Becky.
Én előre mentem, majd megpillantottam Lout.
-       Nem, már itt van! - ugrottam elé.
-       Még mindig ne ugrálj! - mondta, de mosolygott és a fenekem alá nyúlva megemelt.
-       Jól van, de ismersz! - mosolyogtam a karjaiban.
-       Persze! - mondta és megpuszilt.
-       Louis, mond, hogy Niall szülei nem esznek meg! - mondta Becky.
-       Dehogy! Egyszer mind elmentünk haza, de Én elmentem mindenkihez. Először, csak beállítottam a Horan rezidenciára! Még úgy sem haragudtak rám! - legyintett.
-       Oké, de nekem rohannom kell! - szaladt ki a táskájával.
Nevetve megráztam a fejem.
-       Néha olyan, mintha Niallt látnám! - nevettem.
-       Igen. - nevetett Roxy.
-       Te mikor mész Holmes Chapelbe? - kérdezte Louis.
-       Elvileg éjjel indulunk, mert Hazzának dolga van! - mondta.
-       Én mikor megyek Doncasterbe? - kérdeztem Tommot.
-       Ma és ahogy segítettem összepakolni, indulunk! - mosolygott.
-       Benne vagyok! - mosolyogtam.
-       Téged itt hagyjunk? - kérdeztem.
-       Elleszek! - legyintett Roxy és elvágódott a kanapén.
Elkezdtünk pakolni, de nem a bőröndömbe, hanem egy sima táskába.
-       Ezt megnézném rajtad! - mondta, miközben kivett egy fekete, csipkés tangát a fiókomból.
-       Louis! - szóltam rá és elvettem. - Még lehet rá esélyed! - mosolyodtam el és beraktam a táskába.
-       Ó, ennek igazán örülök! - mosolygott.
Fél óra alatt készen lettünk, majd Louis kényelmes autójába ültünk.
-       Annyit mondj, hogy nem esz meg a családod! - mondtam.
-       Imádni fognak! Már a kutyák és a madár miatt is! - mosolygott.
Az úton végig aludtam. Louis keltett föl Egy gyönyörű házban laknak. Mosolyogva szálltam ki és vettem volna ki a táskám, de Lou elvette.
-        Még mindig nincs szükség arra, hogy mindentől megvédj! - mosolyogtam.
-        De Én szeretnélek! - mondta és átkarolt, miközben a hajamba puszilt.
Hirtelen nyílt az ajtó, majd Louisra négy lány tapadt. Johannah mosolyogva nézett.
-       Szia! Te lehetsz Sarah! - mosolygott. - És Rebel is! - mondta.
-       Igen. - mosolyogtam.
-       Örvendek! - mondta és megölelt.
-       Én is! - mosolyogtam.
Mikor elengedett, ámuldozva néztem.
-       Mi az, van valami baj? - kérdezte.
-       Nem semmi, csak maga gyönyörű! - mosolyogtam.
-       Nyugodtan tegezz! És köszönöm, te is gyönyörű vagy! Rengeteget hallottam rólad! - mosolygott.
-       Lányok, Ő a barátnőm Sarah és Rebel! - mutatott be Louis.
-       Sarah, Ők itt Felicé, vagyis Fizzy, Charlott, vagyis Lottie és az ikrek Daisy és Phoebe! - mutatta be a lányokat.
-       Nagyon örülök! - mosolyogtam.
-       Mi is, rengeteget hallottunk rólad! - ölelt meg Lottie.
-       Tényleg? Ennyire sokat beszél rólam Lou? - kérdeztem és visszaöleltem Lottiet.
-       Folyamatosan! Ahányszor beszélünk! - mondta Phoebe.
-       Igen! Csak is rólad beszélt! - forgatta a szemét Fizzy.
-       Megkérdeztük, hogy vannak a fiúk, erre Boo csak, jól, egyébként voltunk bálban és Rebel annyira szép volt és bla bla! - mondta Daisy.
-       Lányok! Mondtam, hogy ez titok! - mondta Louis.
-       Lányok, szeretitek az állatokat? - kérdeztem mosolyogva.
-       Van állatod? - kérdezte kíváncsian Lottie.
-       Mondhatni, gyerekeim! - nevettem.
Louis kinyitotta a kocsi ajtót, mire a kutyák kiugrottak és odaszaladtak, majd mindenkit izgatottan szaglászni kezdtek.
-       Barney, nem ugrálsz! - szóltam rá, mire viselkedett.
Charlie borzosan repült a vállamra.
-       Helló! - mondta mindenkinek.
-       Szia! - örült neki Fizzy.
Richard Fizzy vállára szállt és elvoltak, közben bementünk a nappaliba.
-       Mondtam, hogy szeretni fognak! - puszilta meg az arcom Louis.
-       Boo, gyere egy kicsit! - hívta a konyhába Jay Louist.
-       Anya, ne már! - mondta.
-       Édes! - mosolyodtam el.
Ekkor a lépcsőn lejött Dan, Louis nevelőapja.
-       Szia! Te lehetsz az angyalnak kinéző szépség! - mosolygott.
-       Sarah és Rebel vagyok! - mutatkoztam be.
-       Dan! - mosolygott és megölelt. - Nyugodtan tegezz! - mosolygott.
-       Látom megismerkedtetek! - lépett mellénk mosolyogva Jay.
-       Gyere, megmutatom a szobánkat! - fogta meg a kezem Louis.
-       Csak csöndbe legyetek, mert Ernest és Doris alszanak! - mosolygott Jay.
Bólintottunk, majd tovább mentünk. Louis szobája nagyon édes volt. Itt ott voltak még gyerekes dolgok, de nem volt egy tipikus gyerekszoba.
-       Imádnak! A lányok legszívesebben körbe ugrálnának, de anya szólt nekik, hogy ne, mert kettesben akarunk lenni. - mondta mire elmosolyodtam.
-      Nagyon aranyosak! - mosolyogtam. - De annyira gyönyörűek! Anyukád, a húgaid, te! Mind azok vagytok! - mosolyogtam.
-      Mikor elhívott anyukám azt mondta, gyönyörű vagy és, hogy vigyázzak rád és meg ne bántsalak még egyszer! - mondta.
-      Annyira kedves anyukád! Nem hiszem el! - mosolyogtam. - Ha ismernéd az unokaöcsémet! A lehető legidegesítőbb teremtés a világon! - mondtam és megforgattam a szemem. - Ráadásul nagyon vagány és idegesít, hogy nem csapta le még senki! - mondtam idegesen.
-      Biztosan nem szörnyű! - mosolygott. - De egyébként nekem te vagy a leggyönyörűbb! - mondta és szorosan megölelt.
-      Cuki vagy Boo! - mondta huncut mosollyal.
-      Ne hívj így! Kiskoromban sem szerettem! - mondta mosolyogva.
-      Pedig cuki! - mondtam és megpusziltam.
-      Ha felkelnek, megmutatom a két legcukibb családtagot! - mosolygott.
-      Az egyik éppen ölelget! - mosolyogtam rá.
-      Engem, pedig egy földre szállt angyal! - mosolygott és megforgatott.
Nevetve dőltem Louis vállára. Felkapott az ölébe, majd lassan megcsókolt. Letett, majd benyitott Daisy.
-      Sziasztok! Anya mondta, hogy gyertek vacsorázni! - mosolygott.
-      Oké. Meg vannak még az állatok? - kérdezte Lou.
-      Igen, nagyon édesek! Nem hagyod itt őket?! - kérdezte tőlem mosolyogva.
-      Nem hinném, hogy nem rohannának utánam. - mosolyogtam.
-      Annyira szeretnek? - kérdezte, miközben már a lépcsőn mentünk le.
-      Igen, aludni sem hagynak! - mondtam mosolyogva. - Barney a legrosszabb! - nevettem.
-      Pedig nagyon jól neveltnek tűnnek. - mosolygott.
-      Csak tűnnek! - nevetett Louis. - Egyszer úgy keltett Barney, hogy rágta a fülem. - mondta, mire Daisy felnevetett.
-      Sarah, nagyon édesek! - mondta Fizzy, aki éppen Málnával játszott.
-      Csak várjátok meg, míg elkezdünk enni! - nevettem.
-      Adhatunk nekik? - kérdezte Phoebe.
-      Persze, csak előtte ültessétek le őket és ne engedjétek felugrani! - mosolyogtam.
Ekkor lejött Jay Dorisszal és Ernesttel a kezében.
-      Megfogjátok őket? - kérdezte.
-      Juj igen! - ugrottam fel örömömben.
Én Daisyt kaptam. Rögtön bohóckodni kezdtem, mire felkacagott.
-     Ne ugrándozz! - puszilta meg a fejem Lou.
-     Úgysem tudom abbahagyni! - mosolyogtam rá. - Mindig ugrálok, vagy nevetgélek, vagy táncolok, vagy énekelek, vagy beszélek, vagy lustálkodom le legsűrűbben édességgel tömöm magam és az összes körülöttem! - nevettem.
-     Tudom! És rájöttem, hogy ez miért van! - mosolygott Louis.
-     Érdekel az elméleted! - nevettem.
-     Tehát, mivel minden reggeledet édességgel kezded, ezért felpörögsz, majd kezdődik a pörgésed, amikor ugrálsz, táncolsz és énekelsz, majd mikor ebben elfáradtál lustálkodsz, majd közben elfáradsz és elalszol! Mikor felkelsz, megint valami cukrossal tömöd magad és újra pörögsz, egészen estig. Ha szerencsénk van, akkor éjjelre elmúlik a hatása! - mondta, mire felnevettem.
-     Ezeknek, semmi közük egymáshoz! Bár lehet, hogy talán egy ici-pici van. Nem minden reggelem kezdődik édességgel, csak majdnem minden! Az, pedig azért van, mert imádom az édes dolgokat! Utána pörgök, mert csak! - rántottam vállat. - Mert olyan jó! Aztán ellustulok, mert a pörgésnél, csak pihenni szeretek jobban. - mondtam mosolyogva.
-     Aha, értem! Tehát igazán összetett személyiség vagy! - nevetett Jay.
-     Igen. - mosolyogtam.
-     Tetszik ez az életmód! - mosolygott Fizzy.
A vacsora nagyon jó volt. Beszélgettünk, a két kutya és Charlie is jól lakott. Mikor végeztünk, Jaynek segítettem elmosogatni, majd mire bementünk a nappaliba, Dan és a két baba már nem volt a társaságban a két kutya kétfelé dőlve aludtak, de ügyeltek arra, hogy valakihez hozzá legyenek bújva. Charlie Fizzy ölébe aludt. Leültem Louis és Lottie közé. Barney felkapta a fejét, majd rám ugrott.
-     Mi van ráncos? - nevettem, miközben simogattam. - Aludjál vissza! - mondtam és lefektettem, de játszani kezdett a kezemmel.
A másik irányból Málna ugrott a tesójára.
-     Mit mondjak, nem vagytok alultápláltak! - dögönyöztem őket.
Játszani kezdtek, majd Barney megharapta közben valahogy Málnát, aki nyikkant egyet és átugrott Lottie ölébe.
-     Nem durvulunk! - húztam fel Barney két első mancsát a vállamra.
Hirtelen megnyalta az orrom.
-     Még mindig nagyon sötét vagy! - nevettem.
Louis kivette az ölemből, mire Barney a legjobb haverja ölében felugrott.
-     Ez most olyan "Juj, ez a haverom!" ugrás volt! - nevetett Jay.
Mind nevettünk, miközben Lou játszott vele. Charlie mérgesen emelte fel a fejét.
-     Ezek a nyálgépek sose fáradnak el?! - kérdezte mérgesen.
-     Ez a galamb sose marad csöndbe? - kérdeztem nevetve.
-     Azt hittem, a lyukas fejű szőke haverod elmagyarázta, hogy papagáj vagyok! - rázta a fejét.
-     Azt hittem, megbeszéltük, hogy ha nem viselkedsz, megsütlek! - szóltam rá.
-     Ugye tudod, hogy nem nyerhetsz? - kérdezte pimaszan.
-     Tudom, de nem szeretnék egy papagáj ellen veszíteni! - nevettem.
-     Pedig ez lesz! - szállt a fejemre. - Mert, tudod nagyon okos vagyok, ja és a cukiságomról ne is beszéljünk! - mondta, mire mindenki felnevetett.
-     És nincs önbizalom hiányod! - nevetett Lottie.
-     Azzal sose volt gondja! - nevettem.
-     De lecseréltél! Meg  vagyok haragudva! - mondta.
-     Látsz itt más papagájt? - kérdeztem értetlenül.
-     Nem! Régen Én voltam az egyetlen férfi az életedben! - mondta és az ölembe ült.
-     Nem. - nevettem.
-     Jó, de a szerelmednek hívtál! - mondta és megcsípte a hasam.
-     Aú! Most is az vagy és úgy is hívlak, csak nem figyelsz! - nevettem. - Kivéve, ha még egyszer megcsípsz! - mondtam.
-     Bocsánat! - rázta a fejét.
-     Féltékeny vagy? - nevettem rá.
-     Azért az nem! - mondta.
-    Á, dehogy! - nevettem és megpusziltam a fejét.
-    Nekem van értelme féltékenynek lennem? - kérdezte Louis.
-    Nincs! - nevettem. - Tekintve, hogy egymásra vagytok azok és közlöm, egyikőtök egy papagáj, nem nincs! - nevettem.
-    Jó, azért megkérdeztem. - nevetett.
-    De nyugtass meg, hogy egyik ráncos nyálgépet sem hívod szerelmednek! Még a borzossal megvagyok, mert tudom, hogy szebb vagyok, de ne hívj úgy, mint a két nyálast! - mondta Richard, mire felnevettünk.
-    Louis, lekörözött egy papagáj! - nevetett Jay.
-    De, a nyálasokat is így hívom! - mondtam.
-    Tényleg? Te ezt a nevet így osztogatod? Odamész az utcán egy lámpaoszlophoz és "Ó, szia szerelmem!"? - kérdezte Charlie, mire megint hangos nevetés.
-     Aludj vissza. - mondtam.
-     Nem! Adj csokit! - mondta.
-     Nem kapsz, mert nem fogsz aludni! - mondtam.
-     Gyerekek, menjetek fürdeni! - mondta Jay.
-     Oké anyu! - mondta Louis, majd megfogta a kezem és az ölébe kapva elkezdett szaladni felfelé, de leguggolt.
Én, csak nevettem.
-     Nem pont rád gondoltam, de mehetsz te is! - nevetett Jay.
-     Ugye tudod, hogy van lába? - mutatott rám Fizzy.
-     Ja, van! - mondta nevetve.
-     Jól van na! - mondta, majd hirtelen dobott rajtam egyet.
-     Lou, már semmi bajom! - mosolyogtam.
-     Semmi? - kérdezte huncut mosollyal.
-     Féljek? - kérdeztem.
-     Nem! - mondta és letett. - Verseny! - mondta és felszaladt.
-     Persze, lusta a focista ellen, ez tök fair! - nevettem.
Hirtelen mellettem termett a két segédem.
-     Barney, Málna kapjátok el Louist! - mondtam, mire elrohantak.
Nevetve felsétáltam, majd a lépcső tetején találtam Louist, akin a két kutya volt és nyalogatták.
-     Hmm, talán legközelebb okosabb leszel! - nevettem.
-     Louis, elfelejted, hogy milyen okos barátnőd van! - nevetett Phoebe.
-     Bizony! Meg, hogy te sem voltál fair! - nevetett Lottie.
-     Kell segítség? - kérdezem huncut mosollyal.
-     Igen! - mondta.
-     Ismerd el, hogy nyertem! - mosolyogtam.
-     De ez nem fair! - mondta.
-     De az Louis! - nevetett Fizzy.
-     Ne már! A bátyátok vagyok! - mondta.
-     Akkor is fair! - nevetett Daisy.
-     Jó, nyertél! - mondta a szemét forgatva.
-     Gyertek! - hívtam magamhoz a két ördögöt.
-     Még visszakapod! - mondta és hátulról megölelt.
-     Kétlem! - kuncogtam.
Bementünk Lou szobájába.
-     Nem zuhanyzol velem? - kérdezte.
-     Nem ma! - nevettem.
Gyorsan elmentünk egymás után, majd bedőltünk az ágyba.

31. rész

Megtörténik a várva várt dolog! Jó olvasását!
Mire felkeltem Louis, már ébren volt. Ezt onnan tudom, hogy finoman simogatta a hátam. Felkelhetem volna, de inkább csukott szemmel élveztem, hogy ilyen közel vagyok hozzá.
-      Jaj, te lány! - mondta halkan.
Tuti, hogy azt hiszi, alszom!
-      Mennyi baj van veled! - mondta és belepuszilt a hajamba. - De olyan gyönyörű, okos, kedves, vicces és titokzatos vagy, hogy megment a sok gondtól! - mondta és hallottam a hangján, hogy mosolyog, majd a hajamba fúrta az arcát.
-      De Én még mindig szeretlek és szeretni foglak, amíg élek! - súgta a hajamba.
Jó, leleplezem magam, de szerelmet vallott nekem!
-      Nem mondtad! - mosolyodtam el. - Szeretlek! Legalább annyira, mint te engem! - mondtam halkan, hogy senki ne hallja. - Hiányzol. - súgtam és kinyitottam a szemeim.
Louis olyan meglepett fejet vágott, hogy ha lefényképezzük, szerintem minden nap nevetnék rajta.
-     Te...te... - dadogott.
-     Ébren voltam és hallottam! - kuncogtam, majd a fejemet a párnába fúrtam és tovább kuncogtam.
-     Ezt fel kell dolgozzam! - mondta, mire még nagyobb nevetésbe kezdtem.
Eddig is jót szórakoztam rajta, de miután ezt kimondta!
-     De egy valamit hozzáteszek! - mosolyogtam és kibújva a párnák közé rá néztem.
-     Mit? - kérdezte.
-     Nem a tulajdonságaim mentenek meg a rengetek bajtól! - mosolyogtam, majd felültem és Louisval szemben ültem törökülésben. - Tudod, van egy srác, tökéletes, csillogó kék szemekkel, angyali hanggal, barna kócos hajjal, szörnyen büdös lábbal, hatalmas szívvel, tökéletes testtel, olyan édes mosollyal, amitől elolvadok, tökéletes arccal, attól függetlenül, hogy meghagyja-e borostáját, vagy megborotválkozik, kerekebb fenékkel, mint az enyém, tökéletessel illattal és minden tetoválását imádom! - mosolyogtam rá.
-     Ő az Én angyalom, aki megment! - mosolyogtam.
-     Szeretsz? - kérdezte.
-     Igen, de értelmesebb fejet is vághatnál! - mosolyogtam rá.
-     Oké, csak kicsit összezavartál! - mondta és elmosolyodott.
-     Ja, igen! Úgy bánik velem, mint egy porcelánbabával, nehogy valami bajom legyen. - mosolyogtam.
-     Még szép! Mi lenne velem nélküled?! - kérdezte mosolyogva.
-     Lenne egy normális barátnőd, nem kavarná fel senki az életed! Sok előnye lenne! - mondtam.
-     De ki tenné izgalmassá a napjaim? Ki csavarna az ujja köré? Kit menthetnék meg? Kire vigyáznék? - kérdezte, majd óvatosan magához húzott és belepuszilt a hajamba.
-     Mi lesz Heatherrel? - kérdeztem.
-     Elintézem. - mondta.
-     Oké, de éhes vagyok! - mondtam.
Louis kimászott az ágyból, majd óvatosan segített felállni. Louisba kapaszkodva döcögtem el a konyháig. Mikor beléptünk, Harry, Roxy és Jesy hatalmas szemekkel néztek.
-     Ez most mi is? - mutatott ránk Jesy.
-     Ez egy nyanya és az unokája, aki jóval túlnőtte! - mondtam, mire Louis elnevette magát.
-     Komolyan! Ti most együtt vagytok, vagy mi volt? Már Louis alsóban flangálására utalok. - mondta Roxy.
-     Semmi ilyesmi! - mondtam.
-     Egyszerűen együtt aludtunk, mert féltettem Saraht. - mondta.
Elmosolyodtam, majd egyedül mentem a hűtőig. Adtam inni enni az állatoknak, majd csináltam szendvicset mindenkinek, aki ébren volt. Nagy nehézségek között eldöcögtem az asztalig, majd nagyon óvatosan ültem le.
-     Segítek, csak szólj! - mosolygott Louis.
-     Nem kell, megoldom. - mosolyogtam.
Elkezdtem enni a szendvicsem, majd jött a két kutya.
-     Barney, tessék! - adtam neki egy falatot.
-     Málna, ülj le! Úgy, tessék! - adtam neki is.
Szerencsére mire vissza jöttek volna, megettem. Mikor fel akartam kelni, Louis felugrott és segített nekem.
-     Louis, aranyos vagy, de úgy érzem magam, mintha idősek otthonában lennék és te lennél az ápoló! - mondtam, mire mindenki felnevetett.
Louis nem törődve velem, segített. Lou, egyébként, csak önmagát adta, mert ilyen dolgokban sosem hallgatna rám. Sőt, nézve a szenvedésem, felkapott az ölébe. Ekkor jött ki Heather. Louis megijedt tőle, ezért gyorsan letett. Én eldöcögtem a kanapéig, majd elnyúltam rajta.
-      Jó reggelt! - mosolygott Heather.
-      Haldoklom! - mondtam neki, mire elnevette magát.
-      Azért egy pár évtizedet élj túl! - nevetett az éppen mellém lépő Zayn.
-      Jó, ha elkúszok az asztalig, nemhogy évtizedek! - mondtam.
-      Roxy segítesz majd bepakolni? - kérdeztem.
-      Aha, nálad könnyű. - mondta.
Roxy reggelizett, összepakolta a táskáim, majd visszajött hozzánk. Louis elhívta sétálni Heathert és vitték a kutyákat is. Képzelem milyen jó hangulat lehetett azon a sétán. Én a kanapén visszaaludtam. Arra ébredtem, hogy becsapódik a bejárati ajtó.
-      Lányok, elköltözöm. - mondta Heather.
Berohant a szobájukba, összepakolta a cuccát, majd elindult Londonba nélkülünk. Louisval mindenkinek elmagyaráztuk a dolgot, majd Louis nagyon óvatosan a kanapén az ölébe húzott.
-      Leszel a barátnőm, újra? De most mindketten! - mosolygott.
-      Igen! - mosolyogtam, majd megöleltem.
-      Kérdezhetek valami hülyeséget? - kérdezte Niall.
-      Általában nem kérdezed meg, hogy kérdezhetsz-e, csak mondod! - nevetett Louis.
-      Jó, de akkor most kivel is jársz? - kérdezte Niall.
-      Sarahval és Rebellel is. - mosolygott és a lehető legóvatosabban az ölébe húzott.
-      De édesek vagytok! - olvadozott Lola.
-      Loluszka, ezt fejezd be! - mosolyogtam huncutan.
-      Megmondtam, hogy szokj le erről Sarah! - mondta idegesen.
-      Szerintem édes! - ölelte magához Zayn.
-      Szerintem nem! - mondta karba tett kézzel.
-      Várjunk, nektek az a stratégiátok, hogy ha nem Londonban vagyunk, jártok, de ott nem? - kérdezte Liam.
-      Nem! - mondtuk egyszerre Louval.
-      Srácok indulás! - jött be Cara.
Egy percig figyelt minket, majd bombázott a kérdésekkel.
-      Sarah, ki vert össze? Miért ülsz Louis ölében? Hol van Heather? Miért nem Ő ül a helyeden? - kérdezte.
-      Charlie. Újra járunk. Megsértődött és elment nélkülünk Londonba és elköltözik tőlünk. És ezért. Azt hiszem ennyi! - mosolyogtam és oldalra döntöttem a fejem.
-      Charlie? Ugye többet nem jön a közeledbe? - kérdezte.
-      Hát, nem hinném. - mosolyodtam el. - Kicsit elbóbiskolt. - kuncogtam.
-      Kicsit. Miközben megütöttem. - kuncogott Louis is.
-      Jól van. - rázta meg a fejét mosolyogva. - Akkor indulás Londonba! - mondta, mire felugrottam volna, de Louis az agyamba látva elkapott és az ölében tartott.
-      Rossz ötlet! - mondta, mire kuncogtam.
-      Akkor hogyan álok fel? - kérdeztem.
Louis óvatosan a kezét a fenekem alá csúsztatta, majd felállt. Én kapaszkodtam a vállába és az arcomat is a vállába fúrtam, így a göndör fürtjeim miatt semmit nem lehetett látni az arcomból.
-     Olyan, mintha egy angyal kuncogna a fülembe. - nevetett.
-     Nem is! - morogtam kislányosan.
-     De. - nevetett.
Bevitt a szobámba, ahol minden el volt pakolva. Letett, majd bevonultam a fürdőbe. Villám gyorsan készen lettem, majd táskákkal a kezemben kimentem a nappaliba.
-     Louis kicsit megölne, ha látta volna! - mondta Hazza.
-     De Lou ezt nem fogja tudni, ugye?! - mosolyodtam el édesen.
-     Lou már tudja is! - mondta mögöttem csípőre tett kézzel Louis.
Hátra döntöttem a fejem, majd Louisra mosolyogtam. Ő lehajtotta a fejét és megcsókolt, miközben óvatosan, már-már észrevétlenül vette el tőlem a táskákat.
-     Megúszom, mert szeretsz?! - kérdeztem mosolyogva.
-     Megúszod, mert édes vagy, olyan mint egy angyal és szeretlek. - mosolyodott el.
-     Oké. - mosolyogtam, majd a két kutyát és Richardot is megetettem.
Louis folyamatosan jött velem, nehogy valami bajom legyen. Mikor készen lettünk, jött Cara. A gépen először nem igazán beszélgettünk, de utána Louis szóba hozott egy jó kis témát.
-     Mit szólnál hozzá, hogy ha a héten elvinnélek Doncasterbe? - kérdezte és, mint egész úton most is simogatta a lábam.
-     Hm, örülnék neki és elvinnélek a szüleimhez! - mosolyogtam rá.
-     Akkor, majd beszélek anyukámmal. - mondta és megpuszilta az arcom.
-     Én, pedig nem. Meglepetés leszek! - mosolyogtam.
-     Ahogy gondolod, csak ne utáljanak, mert beállítasz velem. - mondta.
-     Nem fognak, nem olyanok. Lola, te jössz haza? - kérdeztem.
-     Persze. Zayn? - kérdezte barátját.
-     Benne vagyok, de Én is elviszlek a családomhoz! - mosolygott.
-     Akkor mindenki megy a szülőkhöz, nem? - kérdezte Niall.
-     Oké. - egyeztek bele a többiek.
-     Szombaton, pedig találkozunk nálunk! - mutattam magamra.
-     Benne vagyok, ha a mamád süt nekem sütit! - mosolygott Becky.
-     Neked?! Még az uradnak is! - legyintettem.
-     Tényleg, hívjuk fel! - jött Lolától az ötlet.
-     Neked elöl van a laptopod? - kérdeztem.
-     Persze, a zsebemben tartom! - forgatta a szemét, majd kitúrta a táskájából.
-     Azt hittem, telefonon hívjátok fel! - csodálkozott Harry.
-     Mert nem ismeritek Mariet! - mosolygott Roxy.
-     Ő a világ legmenőbb mamája! - magyarázta Jesy.
-     Imádják a rajongók! Sőt, vannak saját rajongói! - mondta Becky.
-     Tuti, hogy fel fog ismerni titeket! - mondta Lola.
Letette úgy a laptopot, hogy mind látszódjunk benne. Hamar felvette.
-     Sziasztok! - köszönt.
-     Szia! - mondtuk egyszerre, persze a fiúk nem tegezték.
-     Látom, ott a One Direction! - mosolygott mama.
-     Mondtam! - mosolyogtam. - Igen mama, mert vannak itt kapcsolatok! - mosolyogtam, mire rögtön elkezdett vizsgálni minket.
-     Biztos, hogy Roxy Harry barátnője! Jesy és Liam, Becky és Niall. Lola drágám, te vele mi van? - kérdezte.
-     Én Zaynnel vagyok! - ölelte magához az említett személyt.
-     Mondtam, hogy nem árt a korkülönbség! - mosolygott. - Akkor te drágám Louisval vagy? - kérdezte, mire bólintottam.
-     Megyünk majd haza a héten. Szombaton mindenki jön hozzánk. - mosolyogtam.
-     Mindenki bemutatkozik a szülőknek? - kérdezte.
-     Igen. - bólogattunk.
-     Jó, akkor Én majd puhítom az öregeket. - mondta, mire felnevettünk.
-     Az az enyémekre is rá férne! - nevetett Jesy.
-     Na nem mond! Te vagy a legjobb a csapatban és egy ugyan olyan jó fiúcskát viszel haza! - legyintett. - Emlékszem, mikor Sarah beállított egy motorossal! - nevetett.
-     De csak, miután Lola valami zöld hajú sráccal! - nevettem.
-     Jó, de most nagyon helyes legényeket szedtetek össze! - mosolygott mama.
-     Mindenki megvan otthon? - kérdezte Lola.
-     Itt mindenki! Az unalom is! - mondta.
-     Képzeld, kaptam két kutyát meg egy papagájt! - mosolyogtam.
-     Itt is várnak rád! - mondta.
-     Mama, mennünk kell, mert mindjárt leszállunk! - mondta Lola.
-     Sziasztok! - mondta és letette.
Visszaültünk a helyünkre.
-     Nagyon aranyos a mamád. - mosolygott Lou.
-     Le ne cserélj! - mondta, mire felnevetett.
-     Azért azt nem! - nevetett.
-     Hidd el, bírni fognak! - mosolyogtam rá. - Nincs több tesóm, csak ez az elmebajos, tehát se öcsém se bátyám. - mosolyogtam.
Hirtelen felém repült egy cipő, amit elkaptam.
-     Köszönöm nővérkém, éppen ezt a cipőt akartam kölcsön kérni! - nevettem, majd visszadobtam.
-     Aú! - kiabált Payno.
-     Nem téged akartalak! Bocsi! - nevettem.
Louis, már sírt a nevetéstől.
-     Ki hova megy? - kérdezte Lola.
-     Én a közös házba. - mondtuk egyszerre a lányokkal.
-     Jó, mert Én haza. - mondta Lola.
-     Akkor majd találkozunk. Legkésőbb otthon. - mosolyogtam és megöleltem.
Ő egy másik taxival ment.
-     A hölgyeket hazavisszük! - bökött az autók felé Harry.
-     Juj, micsoda megtiszteltetés! - ugrott fel Roxy.
Beültem Louis mellé, mert nem engedte, hogy bepakoljam a táskámat.
-     Jó volt LA-ben. - mosolygott.
-     Egyet értek! - mosolyogtam. - Bár kaphattam volna kevesebb sebet, de összesítve jó volt. - mosolyogtam.
-     Szerintem is, mindkettő! - mosolygott.
Utána, csak csöndben voltunk. Egészen, amíg a házhoz nem értünk. Mi értünk oda leghamarabb.
-     Lehet, hogy ragadt rád valami? - kérdeztem mosolyogva, majd kiszálltam.
-     Lehet. - mosolygott, kacsintott és kivette nekem a csomagokat.
Én nyitottam be először a házba.
-     Itthon vagyunk! - mondtam, mire a két kutya és Richard kilőttek. Louis felhozta a szobámba a bőröndömet.
-     Mennem kell! - mondta, majd óvatosan magához húzott és átölelt.
-     Jó legyél! - mosolyogtam és megpusziltam az orrát. - Szeretlek! - mondtam és megcsókoltam.
-     Én is! Majd holnap hívlak! - mondta, majd lelépett.
Fura volt Louis nélkül. Lezuhanyoztam, majd adtam enni inni az állatoknak és elaludtunk.

30. rész

El sem hiszem, hogy már itt tartunk! 30. rész! Hát, ezt a jó sokadik részt megünnepeljük egy hosszabbal! Jó olvasást Drágák! ~L!
Reggel Cara ébresztett.
-      Szia drágám! Tudom, hogy tegnap milyen éjszakád lehetett, de mivel te vagy az egyik, aki nem másnapos, így megkérlek, hogy készítsd össze a csapatot. Liam, Jesy és Lola is készülődik. - mosolygott.
-     Oké. - suttogtam, majd felkeltem.
Hatalmas kínok közt jutottam el a konyháig. Mind ittunk egy kávét.
-     Na, akkor kezdjük! - mondtam.
-     Kölcsön vehetem őket? - mutatott a kutyákra Liam.
-    Persze! - mosolyogtam.
-    Gyertek! - mondta Liam, mire szaladtak vele.
Richard éppen kekszet evett.
-    Richard, jössz velem felkelteni embereket? - kérdezte Jesy.
-    Még szép! - mondta és a vállára repült.
-    Jó, Én is megyek. - mondtam.
Bementem a szobámba, ahol volt változás. Louis hason feküdt és el volt terülve az egész ágyon. Először Roxyt keltettem föl. Ő a fejét fogva átment a szobán, egészen a konyháig. Louis mellé léptem, majd a hátát simogattam.
-    Louis! - mondtam, mire rögtön felkelt.
-    Ez olyan, mint mikor jártunk. - mosolyodott el.
Én is, csak mosolyogtam, majd körbe nézett.
-    Hogy kerülök ide? - kérdezte a fejét fogva.
-    Tegnap bulizni voltunk. Én vezettem. - mondtam.
-    Ó, jó neked! - mondta.
Leültem mellé az ágyra, majd a fejét az ölembe tette.
-    Nem volt fura itt aludnod? - kérdeztem.
-    Nem, miért? - kérdezte értetlenül.
-    Nem tudom, a volt barátnőd mellett aludtál, mikor a másik szobában aludt a barátnőd. - mondtam.
-    Nem. - rántott vállat. - Te egész éjjel ápolgattál? - kérdezte, mire csak bólintottam.
-    Nem kellett volna. - mondta.
-    Ne hülyéskedj! Kiszedtél egy tálat a lábamból! Mondhatni, megműtöttél! - mondta, mire elnevette magát.
-    Jó, de nem vártam érte semmit. - mondta.
-    Itt van fájdalom csillapító. - adtam a kezébe.
Víz nélkül lenyelte. Mosolyogva fölálltam, majd kimentünk a konyhába. Készítettem reggelit. Nem sokkal később, már mindenki evett. Én is ettem egy kicsit, majd leültem a kanapéra.
-     Fáradt vagyok. - mondtam.
-     Beszámol valaki arról, hogy mi volt? - kérdezte Heather és leült mellém, majd jött Louis és az ölébe húzta, miközben belepuszilt a nyakába.
Én fejemet fogva hátrahajtottam, mire Richard az orromra szállt.
-     Szia! - bökte meg a homlokom.
-     Szia életem! - mosolyodtam el. - Nincs kedved leszállni rólam? - kérdeztem, mire átröppent a vállamra.
Ekkor az ölembe ugrott a két kutya és játszani kezdtek.
-     Röviden annyi, hogy titeket lehetett látni, amíg annyit nem ittatok, hogy elvonszoltátok magatokat, pontosabban egymást az asztalig, ahol beszélgettünk, majd örültünk, hogy nem teperitek le egymást az asztalon. - mondtam és fogtam a fejem. - Utána haza jöttünk. Senki nem hányta össze a kocsim! Juhé! Itthon Roxyt bevonszoltam a szobámba, majd hányt egyet és elaludt a fürdő szoba szőnyegen. Utána Louis elkezdett perverz kérdéseket feltenni, mint például: "Miért vonszoltál be a szobádba?" - mondtam, majd kis szünet. - Mikor rájöttél, hogy ez nem pálya, berohantál a mosdóba és órákig hánytál. - mondtam. - Visszagondolni is szörnyű! - mondtam.
-     Tartozom neked egy karton energiaitallal. - mondta Louis.
-     Ja, ez egy jó ötlet. - mosolyodtam el halványan.
-     Tehát folytassuk a sztorit! Ott ültem melletted, majd mikor jobban lettél, elszédültél az ágyamig és elaludtál. - mondtam.
-     És te? - kérdezték egyszerre.
-     Mosakodtam, fogat mostam és alvás. - mondtam.
-     Ti együtt aludtatok? - kérdezte Heather.
-     Igen. - mondtam egyszerűen az igazat.
-     Nem kell haragudnom? - kérdezte.
-     De, tiszta megtiszteltetés volt egy büdös, részeg ember mellett aludni. - mondtam.
-     Tényleg büdös vagy! - szagolta meg Heather.
-     Ahogy te is! - mondta Jesy.
-     Louis, a megfürdetésedet inkább kihagytam! - mondtam.
Louis és Heather is elmentek zuhanyozni. Én ahogy vízszintbe kerültem elaludtam a kanapén. Arra keltem, hogy valaki belép a bejárati ajtón.
-    Felkeltettelek? - kérdezte Louis.
Bólintottam, de még mindig hason fekve figyeltem Louist.
-    Nem akartalak, bocsánat. A többiek interjún vannak, csak ránk nem volt szükség, mert csak azok kellettek, akik járnak. - mondta, majd leült a fejemhez.
Én a hátamra fordultam, majd kicsit feljebb csúszva Louis ölébe hajtottam a fejem. Néztem, ahogy koncentrál a tv-re. Mikor meglátta, hogy Őt figyelem grimaszolt egyet, mire felnevettem. Hirtelen ránk ugrott Barney, majd utána Málna. Barney inkább Louishoz ugrott fel, miközben majdnem belelépett a számba.
-     Barney, te tényleg nagyon sötét vagy! - löktem arrébb.
-     Hozzám jött, erre te lelököd?! - kérdezte Louis.
-     Bocsánat, de majd akkor ne szólj rá, hogyha a te szádba lép bele! - nevettem, majd felültem.
-     Ne már, dőlj vissza! - kérlelt.
-     Miért? - kérdeztem mosolyogva.
-     Mert kényelmes, meg csavargatom a kis göndör tincseid! - mosolygott.
-     Jó, de csak mert te vagy az egyetlen ember, aki szereti a hajam. - mondtam és visszadőltem.
-     Dehogy, a te hajad legalább olyan, mint Hazza haja. - mosolygott.
Valahogy sikerült megint elaludnom. Hirtelen arra keltem, hogy Skype van a tv-n. Éppen, hogy kinyitottam a szemem, Niall belesikított a tv-be. Én hirtelen leestem a kanapéról, majd megtámadt a két kutyám.
-     Hagyjatok! - nevettem.
-     Mi van, nem vagy elég határozott a kutyáidnak? - nevetett Liam.
-     Ne, induljatok innen! Hol van Louis! - mondtam, mire ráugrottak.
Felálltam, megráztam a hajam, majd felültem a kanapéra Louis mellé.
-     Gyertek. - mondtam.
Odarohantak hozzám, majd simogatni kezdtem őket, mire szépen elfeküdtek. Barney nem fért el egy fél kanapén, ezért félig belefeküdt Louis ölébe, de közben bökdöste, mert nem fért el, ott, ahol az előbb feküdtem.
-     Mizu? - kérdeztem.
-     Éppen az öltözőben vagyunk. - mondta unottan Roxy.
-     Én, pedig kialudtam magam. Amiben elfáradtam és azt is kipihentem. - nevettem.
-     Lou, te mit csináltál? - kérdezte tőle Heather.
-     Tv-ztem. - rántott vállat.
-     Hol vagy szerelmem?! - kiabáltam, majd a fejemre szállt Richard.
-     Itt vagyok. Én csak kutattam.- mondta.
-     Mit kutattál? - kérdeztem.
-     Csak Zayn cuccai között. - mondta.
-     Mit kerestél a cuccaim között? - kérdezte Zayn.
-     Semmit! - mondta, majd elrepült.
Én felnevettem. Hirtelen megcsörrent a telefonom.
-    Ú gyerekek, megszívatom Charliet! - nevettem.
-    Hogyan? - kérdezte Roxy.
-    Egy kicsit játszom az idegeivel, de senki egy szót sem senkinek és senki nem haragszik rám! - mondtam.
-    Oké, halljuk. - nevetett Lola.
Felvettem.
-    Szia, nem zavarlak életem? - kérdezte.
-    De, egy kicsit. - mondtam.
-    Mit csinálsz? - kérdezte.
Gyorsan befogtam Louis száját, mert tudtam, hogyha kimondom, nevetni fog.
-    Éppen a ruháimat keresem! - mondtam, mire Louis a kezembe kuncogott.
-    Hol vagy? - kérdezte idegesen.
-    Mi közöd hozzá?! - mondtam.
-    Ki van a szobában? - kérdezte.
-    Louis, de alszik és le kell lépnem, mire ideér a barátnője, tehát nem csevegnék tovább! - mondtam.
-    Állj! Hagytad neki, hogy kihasználjon?! - kérdezte idegesen.
-    Pont te mondod?! - kérdeztem és elnevettem magam. - Egyébként úgy mondanám, hogy egymást használtuk ki! - mondtam.
-    Megölöm! - kiabálta.
-    Nem hinném. - mondtam.
-    Miért? - kérdezte.
-    Mert elvileg szeretsz, bár tudom, hogy kamu, de mindegy! Tehát, ha egy ujjal is hozzá érsz, keresztbe lenyeletem veled a csinos kocsidat! - mondtam.
-    Szexi a hangod! - mondta.
-    Nekem mindig szexi a hangom. - mondtam és letettem.
Mindenki röhögni kezdett.
-    Fú, nagyon utálhat! - nevettem.
-    Hát még engem! - mondta Louis.
-    Indulás az interjúra! - mondta nekik Cara, majd letettek minket.
Én nevetve üldögéltem tovább.
-    Amúgy, ez a világ legfurább dolga volt! Sarah ilyenekkel viccelődik! - nevetett Louis.
-    Ez most Rebel volt, mert Charlie nem ismeri Saraht. - mondtam.
-    Bánhatja, mert Ő egy angyal. - mosolygott Louis.
Én paradicsom színű lettem és az arcom a kezembe temettem.
-   Ezt imádom Rebelben! Soha nem pirul el! - mondtam.
-   Pedig, ez édes! - mondta és óvatosan a derekam átölelve magához húzott. - Rebelben, pedig ez olyan szexi! Meg vicces, mikor mindig közli a tényt, hogy ne számítsak arra, hogy elolvad! - nevetett.
Én, csak nevettem. Hirtelen csöngettek. Én szaladtam, majd a dühös Charliet pillantottam meg, aki nem ismert fel.
-    Szia kislány! - mutatta be a legszexibb mosolyát.
-    Ki vagy? - kérdeztem.
-    A barátod leszek! - kacsintott.
-    Vagy inkább egy öntelt majom! - csaptam az orrára az ajtót.
Elment. Amíg a többiek nem jöttek, csak beszélgettünk.
-    Milyen volt egész nap heverészni? - kérdezte Lola.
-    Ah, imádtam! - mosolyogtam.
-    Te mindent imádsz, amiben nem kell mozogni! - nevetett Harry.
-    Úgy van! - mondtam.
-    Holnap este megyünk haza. - mondta Liam.
-    London! - ugrottam fel.
-    Hiányoztál! - támadta le Louist Heather.
Én inkább bementem a szobámba. Egyáltalán nem tudtam aludni, ezért inkább rajzolgattam, amit nagyon régen csináltam már. Órákig, csak rajzolgattam, ugyan azt az embert. Mikor készen lettem és, már csak nézegettem őket Lola tört rám.
-     Rajzoltál?! - csodálkozott.
-     Igen. - mondtam.
Megnézte őket és a szája is tátva maradt.
-     Ezt meg kell mutatnunk a többieknek! - mosolygott.
-     Biztos lehetsz benne, hogy nem fogom! - mondtam.
-     De ezek tökéletesek! - mosolygott.
-     Nem baj! - mondtam.


-      Akkor csak Roxynak, Jesynek és Beckynek! - mosolygott.
-      Jó, de akkor őket hívjuk ide! - mondtam.
Kiszaladtunk, majd Roxy ölébe ugrottam.
-      Gyönyörűség, nem jössz? - kérdeztem tőle mosolyogva.
-      De, csak tudnám hova! - mondta.
Bevitt Roxy, míg a többiek jöttek utánunk. Letett a szobámba.
-     Ezeket rajzoltam. - adtam a kezükbe.
-     Juj, gyönyörűek! - mosolygott Jesy.
-     Úgy sajnállak! - ölelt át Becky.
-     Megszoktam. - mondtam.
Fél óráig csodálták a rajzaimat. Utána kivonultunk.
-     Ez is egy ilyen rejtett tehetséged? - kérdezte Jesy.
-     Aha. - nevettem.
-     Neked csak olyan van! - nevetett Roxy.
-     Jó, évekkel ezelőtt megfogadtam, hogy többet soha és most mégis. - mondtam.
-     Akkor is! - ölelt át hátulról Lola.
-     Ezt hagyd abba! - mondtam, mivel forogni kezdett.
Elengedett, majd egyszerűen elvágódtam a kanapén. Jött a két kutya és a papagáj. Minden állatom hozzám bújt, majd elaludtak.
-     De édesek! - mosolygott Heather.
-     Igen. - mondtam.
Akik ma interjún voltak, mind elmentek aludni. Én az állatkáimat is a helyükre vittem, majd megtámadtam a zuhanyzót. Nem vittem magamnak pizsamát. Becsavartam magam egy törölközőbe, majd megmostam a fogam. Mikor kiléptem, nagyon megijedtem. Louis ült az ágyamon. Mikor meglátott elmosolyodott.
-     Te itt? - kérdeztem valami hülyeséget.
Nagyon zavart, hogy Ő ott ül előttem Én, pedig állok egy száll törölközőben.
-     Tudod, gyönyörűen rajzolsz! - mutatott az asztalra.
Én a kezeimbe temettem az arcom, de éreztem és hallottam is, ahogy közelebb jön.
-     Köszönöm. - hajtottam le a fejem.
-     Miért engem rajzoltál? - kérdezte.
-     Nem tudom. Egész nap veled voltam. - rántottam vállat.
Ó, dehogy nem! Mert szeretlek, csak egy félős nyuszi vagyok, aki nem meri bevallani! - mondtam magamban.
-    Értem. Akkor hagylak átöltözni. - mondta és kiment.
Felvettem a pizsamám, majd bedőltem az ágyba.

Reggel rögtön Rebellé változtam. Friss voltam, reggeliztem, majd járkáltam a városban. Egészen estig. Éppen egy sarkon sétáltam vissza a kocsimhoz, mikor valaki elkapott és a kezét a számra szorította. Bedobott az anyós ülésre, majd bevágódott mellém. Charlie volt. Elvitt egy elhagyatott telepre, ahol a haverjai is voltak.
-     Mit akarsz tőlem? - kérdeztem.
-     Csönd legyen! - mondta és vonszolt maga után.
Nekivágott a falnak, majd elmosolyodott. Megcsókolt. Hozzá bilincselt egy csőhöz, majd leragasztotta a számat. Otthagyott. Versenyzett pár kört, majd visszajött értem.
-     Tudom, nem szép bánásmód egy egy bajnokkal, de szeretlek és nem bírom elviselni, hogy szenvedsz egy senkiházi miatt! - mondta és megsimogatta az arcom.
-     Talán azért nem érted, miért szenvedek inkább, mint veled vagyok, mert sosem szerettél még senkit! - kiabáltam, mire úgy felpofozott, hogy a fejem a falnak ütközött, Én a földre estem az orromból, pedig folyt a vér.
-     De igen! Most is szerelmes vagyok! - üvöltötte.
-     Tudod, nem! Egy ujjal sem ártanál nekem, ha szeretnél! De te, csak ütsz, vagy kiabálsz vagy fojtogatsz! - mondtam.
-     Mert egyszerűen látom rajtad, hogy szenvedsz mellette! Mert talált mást! Tudom mit érzel, mert Én ugyan ezt érzem! Én szeretlek téged, te mást szeretsz! Fáj! Legalább annyira, mint neked! - mondta.
-     Hazudsz! Ha szeretnél, kedves lennél, nem zaklatnál! Elhívnál egy normális randira! Nem, pedig felpofoznál! - mondtam sírva.
-     Ne nevezz hazugnak! - üvöltötte, majd megint pofon vágott.
Nem tudtam felkelni a földről.
-     Állj fel! - üvöltött rám.
-     Nem tudok. - suttogtam.
-     Mi? - kiabált.
-     Nem tudok! Beleestem egy tálba pár napja. - hazudtam.
Nem azért nem tudok felállni.
-     Eddig tudtál járni! Kelj fel! - üvöltött.
-     Fogd fel, hogy ne tud! - kiabált egy ismerős hang Charlie háta mögül.
Fogalmam sincs, honnan tudja, hogy bajban vagyok.
-     Ne merd bántani! - kiabált Charliera, majd egy tökéletes ütéssel gyomron vágta, mire összerogyott.
Louis oda lépett elé, leguggolt, majd ütni kezdte.
-     Sosem lesz a tiéd! - mondta vérrel teli szájjal Charlie.
-     Lehet, de a tied sem! - mondta, majd egy nagyobb ütéssel leütötte.
Louis hozzám sietett, majd leguggolt.
-     Félek. - suttogtam remegő hangon.
-     Nem kell, vigyázom rád! - mondta, majd Charlie zsebéből kivette a kulcsot és kinyitotta a bilincset.
Megsimítottam a két csuklóm. Louis óvatosan felvett az ölébe, majd az autójáig vitt. Én az arcom a mellkasába fúrtam. Nem bírtam abbahagyni a sírást. Louis berakott, bekötötte az övem, majd apró puszit adott az arcomra. Beült mellém, majd bekötötte magát.
-     Semmi baj, minden rendben lesz! - mondta, majd elindultunk.
Csöndben sírtam és néztem a lámpákat. Louis óvatosan vett az ölébe és becsukta az autót. Gyorsan felértünk és nyitotta volna az ajtót.
-     Nincs nálam kulcs! - mondta.
-     Vedd ki a farzsebemből! - mondtam neki.
-     Csak, hogy tisztázzuk, semmi tapizás! - mondta és óvatosan kivette a kulcsot, majd kinyitotta az ajtót.
Letett. Én meg tudtam állni a lábamon.
-     Egymást vertétek össze? - kérdezte Roxy.
-     Nem, Charlie volt. - mondtam.
Lola odarohant, majd megölelt.
-    Jól vagy? - kérdezte ijedten Jesy.
-    Igen, csak a fejemet ütöttem meg. - mondtam.
-    Louis, van valami bajod? - rohant hozzá Heather.
-    Nincs. - mondta és hozzám sietett.
A lányok segítettek megmosni az arcom. Elmondtam, hogy mi történt. A kutyák és Richard is ijedtek voltak. Lassan mindenki elment aludni, csak Louis maradt velem.
-    Nyugodtan menj aludni. - mondtam neki. - Megleszek. - mondtam, de meg sem moccant, ült mellettem az ágyon.
-    Figyelj, itt leszek! Nem hagylak egyedül! Tudom, látom rajtad, hogy félsz! - mondta és megsimogatta a hajam. - Amíg nem nyugszol meg, itt leszek! - mondta határozottan.
-    Ha elalszom, te is elmész aludni? - kérdeztem.
-    Nem, veled leszek! - mondta.
-    Legalább, aludj! - kértem, mire bólintott.
-    Melletted? - kérdezte.
-    Igen, ha nem nagy kérés. De nekem az is jó, ha mész Heatherhöz normálisan. - mondtam.
-    Nem megyek sehova. Egyáltalán nem nagy kérés. - mosolyodott el a végére.
-    Akkor vedd át a pizsamád, vagy zuhanyozz! - mondtam.
-    Nem megyek mellőled sehova! - mondta.
-    Pedig, nem fogok beülni melléd a fürdőbe. - mondtam.
Louis nem válaszolt, csak boxerig vetkőzött. Bebújt mellém, majd majd visszatakart minket.
-    Ha rosszat álmodsz, felkeltesz, ahogy akkor is, ha fáj valamid! - mondta.
-    Rendben. - bólintottam, majd nagyon óvatosan egy kicsit közelebb húzódtam hozzá.
Louis halványan elmosolyodott, majd közelebb jött és szorosan magához húzott. Amíg el nem aludtam, simogatta a hátam. Mondjuk, emiatt nem élvezhettem sokáig közelségét, mert pár pillanat alatt, már szuszogtam.