Translate (fordító)

2015. november 30., hétfő

63. rész

Sziasztok! A főszereplőink számára kezdődik a pörgős időszak, viszont természetesen nem maradhattok dráma nélkül ;). 
Belegondolni is rossz. Kezdődik a videóklippek készítése, a folyamatos táncpróbák, stúdiózás és sorolhatnám. Hogy mivel jár egy új album? Fotózások, táncpróba, videóklipp készítés, rengeteg dalszöveg tanulás, stúdió. Ezek mind beletartoznak. Na meg persze a dalok írása, de szerencsére ez engem nem igazán érint, hiszen semmi ilyesmihez nincs tehetségem, csak az énekléshez. Tehát, ja. Rengeteg meló!
Természetesen Cara hangjára keltem. Se a kutyáim se a papagáj nem volt a szobámba, még Louis sem. Feltornáztam magam, majd bementem a fürdőbe. Gyorsan kész lettem, majd lementem. A csajok reggeliztek.
-    Éhes vagy Reb? - kérdezte Jesy.
-    Nem, a kávém elég! - mosolyogtam, majd elvettem a bögrémet.
-    Amúgy hogy aludtál? - kérdezte mosolyogva Becky.
-    Jól. - rántottam vállat. - Mi a program? - kérdeztem kíváncsian.
-    Most táncpróba, utána rögtön fotózás, majd haza és mind tanuljátok a dalokat! - mondta szigorúan Cara.
-   Oké. - bólintottam, majd megittam a kávém végét is.
-    Akkor induljunk! - ugrott le a székről Roxy.
-    Hol van a nővérkém? - kérdeztem.
-    Zaynnel. - mondta Becky, majd oldalról átölelt.
-    Milyen tudni, hogy nagynéni leszel? - kérdezte nevetve Jesy.
-    Izgatott vagyok. - mosolyogtam.
A táncteremig az autóban inkább az albumról, meg ilyenekről volt szó. Mikor odaértünk, átöltöztünk, majd ahogy beléptünk az ölembe kaptam Jennyt.
-    Reb! - ölelte át a nyakam.
-    Nagyon hiányoztál nagylány! - pusziltam meg az arcát.
-    Te is! - szorított magához. - Meséljek neked valamit? - kérdeztem mosolyogva.
-    Igen! - bólogatott hevesen.
-    Zaynnek és Lolának kisbabája lesz! Nagynéni leszek! - mosolyogtam rá.
-    De jó! - ölelt szorosan magához.
-    Na, ha megvolt az szeretgetés, gyertek táncolni! - parancsolta Lana.
Beálltunk a helyünkre, majd 4 órán át, csak próbáltunk. Iszonyú fárasztó volt, a végére mind kidőltünk. Fáradtan vánszorogtunk be az öltözőbe, de miközben öltöztünk Jenny még energikusan táncikált és mesélt nekünk. Mi figyelmesen hallgattuk öltözés közben. Amint készen lettünk, indultunk.
-    Jenny, nem jössz velem? - kérdeztem.
-    Hova? - kérdezte.
-    Fotózásra, aztán haza. Nálunk aludhatnál! - mosolyogtam.
-    Oké, megkérdezem anyut! - mondta, majd kiszaladt.
-    Jó ötlet! - mosolygott Jesy.
-    Legalább gyakorolsz! - nevetett Roxy.
Közben kimentünk.
-    Mehetek! - mosolygott rám vidáman Jenny, majd az ölembe kaptam.
Az úton Jenny kérdezgette, hogy hova megyünk, mit csinálunk, ki lesz ott és hasonlókat. Mikor megérkeztünk, a fiúk még nem voltak ott. Mi kiszálltunk és az autónál vártuk Őket.
-    Reb! - húzogatta a kezem Jenny.
-    Igen? - mosolyogtam rá.
-    Ott vannak! - mutatott az autóra mosolyogva.
-    Oda akarsz menni? - kérdeztem.
-    Majd ide jönnek! - mondta, majd az ölembe kaptam.
-    Teljesen igazad van! - nevettem, majd megpusziltam az arcát.
-    Van nálad csoki? - kérdezte mosolyogva.ű
-    Van nálam csoki! - mondtam, majd a mutató és a középső ujjamat behajlítva összecsíptem az orrát.
A táskámból elővettem a csokit, majd odaadtam neki.
-    Sziasztok! - mosolyogtak a srácok.
-    Helló! - mondta Jenifer, majd letettem.
-    Csak úgy leléptél! - mondtam karba tett kézzel Louisnak.
-    Mivel gonosz voltál velem! - mosolygott, majd megcsókolt.
-    Menjünk! - mondta Jenny, majd előre futott.
Én utána rohantam, majd felkaptam. Ő felkacagott, majd a nyakamba ültettem.
-    Ugye nem vagy tiszta csoki? - kérdeztem tőle nevetve.
-    Mit gondolsz, Én hercegnő vagyok! - mondta kuncogva.
Megvártam, míg a többiek is beérnek minket, majd elindultunk be. Mindenki engem bámult, mert egy kislány van a nyakamban. Mekkora nagy szám!
Iris mosolyogva pillantott ránk.
-    Ki a kicsi? - mutatott a nyakamba ülő kislányra.
-    A tánctanárunk kislánya. - magyarázta neki Roxy.
-    Értem. Az öltözőben vannak a ruhák! - mosolygott.
Letettem Jenifert, majd bementünk. Felöltöztünk, majd megigazították a sminkünket. Mikor kiléptünk, egy hatalmas körben álltak az emberek és szólt a zene, mint mindig. Odasiettünk és Jenny állt a kör középen, vagyis táncolt. Mindenki Őt bámulta, míg a magabiztos kislány, elkápráztatta a modelleket, olyan dologgal, amit a kisujjából kiráz. Igen, Jenifer nagyon tehetséges. Mikor végzett rám mosolygott.
-    Milyen volt? - kérdeztem tőlem.
-    Mint mindig, tökéletes! - mosolyogtam, majd megöleltem.
-    Hatalmas a kislány! - mondta valami nő, aki alakja alapján modell lehetett.
-    Tudom, király vagyok! - vágta pózba magát Jenny. - Oszoljanak! - legyintett, mire az emberek elindultak.
A szemem sarkából, egy valakit nem láttam sehol: Louist. Körülnéztem, de sehol.
-    Merre van Louis? - kérdeztem a fiúktól.
-    Kint. - vágta rá Niall.
-    Mindjárt jövök. - mondtam, mire bólintottak.
Fura... elindultam ki, majd az ablakhoz érve azt hiszem, megfagytam és egyszerre összetörtem. Az egyik felem kirontott volna és üvöltözött volna, a másik sírva elrohan. Egyiknek sem engedtem néztem mi sül ki az egészből. Undorítóan mosolyogtam egymásra. De amikor Eleanor elmosolyodott, majd elnevette magát, már megteltek a szemeim könnyel. Annyira el voltak foglalva egymással, hogy szinte semmi mást nem is vettek figyelembe. Majd Louis közelebb lépett a barna sátánhoz, megölelte és az épületre mutatva odapillantott. Összefutott a tekintetünk. Az enyémből csalódottság, szomorúság és utálat tükrözött, míg Louiséból, ijedtség, meglepettség, szomorúság és sajnálat. Mikor nem tűrtem, a fejemet rázva fordítottam hátat, majd nyugodtan sétáltam az öltöző felé. Hallottam, ahogy mögöttem nyitódik az ajtó, majd becsukódik, de ekkor már az öltöző előtt álltam és beléptem az ajtón. Nem néztem a sminkesekre, se a stylisztokra, csak visszaöltöztem, a ruháimat otthagytam, felkaptam a táskám és Jennyt az ölembe kapva, senki se pillantva haladtam a kijárat felé. Tudtam, hogy Louis és Eleanor is ott álltak már a kamera mögött.
-    Minden rendben Rebel? - kérdezte Iris.
-    Persze, csak ezt a fotózást most kihagyom. - mondtam a földet bámulva, Jennyt magamhoz szorítva.
Jenifer szorosan ölelt magához és a fejét a vállamra hajtotta, ami jelen pillanatban nagyon jól esett.
-    Reb! - szaladt mellém Louis, majd megfogta a karom.
Én felé fordultam és egy dühös, lenéző pillantást intéztem hozzá.
-    Kérlek... - mondta, de Én félbeszakítottam.
-    Hagyj békén! - vágtam rá és indultam volna, de megint elkapta a kezem. - Ne érj hozzám! - mondtam dühösen, mire csalódottan elengedett.
Én céltudatosan megindultam a kijárat felé, majd beültem Cara mellé.
-    Minden oké? - kérdezte.
-    Nem. - ráztam meg a fejem, majd potyogni kezdtek a könnyeim. - Láttad, ugye? - kérdeztem.
-    Igen édesem, semmi baj! - mondta és megölelt.
-    Haza viszel? - kérdeztem.
-    Persze. - mondta, majd elindultunk.
Az úton Jenny ölelt és simogatta a hátam, míg Én szipogtam. A ház előtt elköszöntünk Caratól, majd bementünk, egyenesen fel a szobámba. Letettem Jennyt, majd megsimogattam a kutyákat.
-    Reb, ugye tudod, hogy szeret téged? - kérdezte Jenny.
Én bólintottam.
-    Csak Louis akárhogy nézzük nem kicsit sötét. - mosolyogtatott meg.
-    Gyere. - hívtam magammal a fürdőbe.
Sminkelmosás közben végig beszélgettünk. Átöltöztem, majd Jennyvel bebújtunk az ágyamba.
-    Mit nézzünk? - kérdeztem.
Elgondolkozott, majd rávágta a választ.
-    Madagaszkár pingvinjeit! - mosolygott.
-    Azt Én is szeretem, vicces! - mosolyogtam rá. - Tessék kapcsold be a tv-t Én addig hozok valami nasit! - mosolyogtam rá, mire bólintott.
Én leszaladtam, a kutyáimmal együtt, majd felvittem chipset, csokikat, üdítőt és kekszet is. A két kutya és Richard rögtön mellém telepedett.
-    Na gyere! - döntöttem a hátam az ágyam puha támlájának, majd törökülésben ülve az ölembe húztam Jennyt.
-    Tessék! - adott egy kekszet Richardnak.
-    Köszi! - mondta a papagáj, majd a támla tetejére repült és ott eszegette a kekszet.
-    Na, tessék! - adott chipset a kutyáknak Jenny.
-    Barney óvatosan! - szóltam rá, majd figyelve Jenny kezét, vigyázva vette a szájába a chipset.
Így töltöttük az időnket órákig. Közben nevetgéltünk a mesén, amit még Én magam is szeretek. Majd arra lettem figyelmes, hogy Barney és Málna egyszerre kezdenek el ugatni.
-   Itt vannak a többiek. - mosolyogtam.
-   Lemegyünk? - kérdezte Jenifer.
-   Menjünk. - rántottam vállat, majd kimászott az ölemből és Én is felálltam.
A két kutya még mindig ugattak folyamatosan.
-   Barney, Málna csönd! - kiabált a lépcsőn Richard.
Én megálltam a lépcső közepén, mire a kutyáim is megtorpantak.
-   Nem sípol! - szóltam rájuk, mire csöndben lerohantak üdvözölni a többieket.
-   Mit csináltatok idáig? - kérdezte Lola, akit ma először láttam.
-   Mesét néztünk. - mosolygott rá Jenny.
-   Sziasztok görcsök! - simogatta nevetve a kutyákat Roxy.
-   Tudod mennyi az idő? - kérdezte Becky.
-   Nem, mennyi? - kérdeztem.
-   Éjjel 11 óra. - szembesített az idővel Jesy.
-   Nyomás fürdeni! - mutattam a lépcsőre.
-   Itt van a pizsamám? - kérdezte Jenny.
-   Persze, ahol szokott. - mosolyogtam rá.
Felszaladt. Barney követte.
-   Barney, vigyázz rá! - parancsoltam a kutyámra mosolyogva, aki megállt, rám nézett, majd tovább szaladt.
Feltűnt, hogy Louis nincs itthon, ahogy Harry és Liam se.
-   Hol vannak? - kérdeztem csípőre tett kézzel a többieket.
-   Louis elment leinni magát. Hazza és Payno, pedig vigyáznak rá és próbálják hazavonszolni. - mesélt Niall.
-   Rohadék. - szűrtem ki a fogaim között.
-   Ilyet se hallottam még Sarah szájából, főleg nem Louisra. - kuncogott Zayn.
-   Ó, ha még ébren leszel, mást is fogsz. - néztem dühösen.
-   Húgi, ne maradj ébren addig! - fogta meg a vállam Lola.
-   Te azonnal húzz aludni! - mutattam a lépcső felé. - És ne anyáskodj, ismersz! - mondtam.
Kuncogva megölelt, majd felment.
-   Ébren maradjak veled? - kérdezte Jesy.
-   Nem kell, kérlek fektesd le az állatokat és Jennyt.
-   Oké. - mosolygott, majd megsimogattam Málnát, akit Jesy magával hívott.
-   Én látni akarlak kiborulni! - ült a vállamra Richard.
-   Fiam, indulj! - mondtam, mire engedelmesen átszállt Málna hátára.
-   Én megvárom Harryt. - mondta Roxy, mire bólintottam.
-   Megyek vigyázom Lolára. - mondta Zayn. - De lejövök még. - dobott felém biztató mosolyt.
-   Ha nővéremet meglátom lent, felkergetem! - mondtam, mire mosolyogva felment.
Hatalmas idegőrlő csönd uralta a nappalit.
-   Minden kicsi alszik és most beszéltem Liammel, hogy elvileg nemsokára ideérnek, csak Louis hisztizik, meg megálltak, hogy hányjon. - mondta Jesy, mikor lejött pár perccel később.
-   Mindjárt jövök. - mondtam, majd a táskámból kivettem a cigim és kimentem az udvarra.
Miközben elszívtam többször is sírtam. Hallottam, ahogy Hazza beriasztja az autóját. Elnyomtam a cigit, majd besiettem. Még kint voltak.
-   Nyugi! - ölelt meg Jesy.
-   Utálom! - mondtam és a vállába fúrtam az arcom, miközben újra kicsordultak a könnyeim.
Ekkor nyílt az ajtó. Louist Liam és Harry vonszolták be, de mikor meglátott, egy fokkal józanabb lett, mert meg tudott állni a saját lábán.
-   Felmegyünk. - mondta Jesy, mire bólintottam.
Harry és Roxy is eltűntek. Louis mosolyogva lépett közelebb.
-   Angyalom! - mondta vigyorogva, majd átölelte a derekam, de kezét gyorsan lejjebb vezette és belemarkolt a fenekembe.
-   Te rohadék! - mondtam idegesen, de halkan és ellöktem magamtól.
-   Ne légy ilyen babám! - mosolygott, majd közelebb akart jönni, de lendült a kezem és a tenyerem hatalmasat csattant az arcán.
Odakapta a kezét, majd rám nézett, de látszott a tekintetén, hogy tiszta az elméje.
-   Sajnálom... - kezdte, de közbe vágtam.
-   Nem érdekel semmilyen magyarázat felfogtad?! - kérdeztem idegesen. - Undorító vagy! Egy szemétláda! - soroltam.
-   Tudom Sarah, de hülye voltam! Undorító vagyok, mert így bánok veled! Te vagy az életem értelme! Szeretlek! - mondta, mire sírva fakadtam.
-   Tudod Louis, Én is! - mondtam, majd letöröltem a könnyeim. - Viszont ez most nem old meg semmit! Igen, hülye voltál, de hogyan bízzak meg benned? - kérdeztem zokogva. - Egyáltalán nem megoldás, ha leiszod magad a sárga földig! - mondtam és nem győztem a könnyeim törölgetni.
-   Törpillám, soha többet nem csinálok semmi ilyet, vagy ehhez hasonlót! Esküszöm! - mondta és láttam, hogy a szeme csillog, mert megtelt könnyekkel.
-   Kérlek soha többet ne kelljen ennyire aggódnom miattad! Ne merj többet ilyet csinálni! - mondtam.
-   Ígérem. - bólintott.
-   Megyek aludni. - mondtam.
-   Haza megyek. - mondta és intett.
Én bólintottam, majd egymásnak hátat fordítottunk és elindultunk. Csöndesen bebújtam Jenifer mellé, majd elaludtam.


Ha tetszett a rész, komizz!Nagyon régen írtatok nekem :(


KÖTELEZŐ ELOLVASNI ÉS VÁLASZOLNI!!!!!!

Sziasztok drágák, most nem résszel jöttem (de nyugi, az is érkezik még ma!), hanem egy nagyon fontos kérdéssel, amire mindenkit nagyon szépen megkérek, hogy VÁLASZOLJON!!! Tehát azt szeretném megtudni, hogy szeretitek-e a történetet és, hogy hányan olvassátok? Szeretném tudni, hogy érdemes-e írnom! Mostanában senki nem szokott komizni, ami nagyon elszomorít :(. Utolsó ötletként már csak azt tudom elképzelni, hogy ha ide se komizik senki, akkor talán akkor rakok majd csak részt, ha meglesz az általam megadott komi szám egy-egy résznél. (a blog bezárásával nem fenyegetőzöm, mert Én magam is imádom írni!) 
NAGYON KÉRLEK, HA EZEKET A SOROKAT OLVASOD, KOMIZZ! 
Hatalmas puszi nektek ~L! 

2015. november 29., vasárnap

62. rész

Reggel sajnos egyedül ébredtem, még az állataim se voltak a szobában. Pizsamában szaladtam le. Mikor leértem, csak Louis, Jesy és Liam voltak itthon.
-    Hova tűntek a többiek? - kérdeztem.
-    Elmentek felvenni a dalokat. - mondta Liam.
-    Értem. - mosolyodtam el. - Még mindig haragszol? - léptem Louis elé, aki a kanapén ült.
-    Igen. - mondta.
Én elmosolyodtam, majd megfogtam mindkét kezét.
-    Rebelre is haragszol? - kérdeztem mosolyogva.
-    Igen. - mondta határozottan.
-    Akkor hisztizz! - pusziltam meg az orrát, majd megindultam föl, de megérkezett a két kutyám. - Gyertek! - mondtam a kutyáknak, majd kiengedtem őket a kertbe.
Felmentem, majd Rebellé varázsoltam magam. Felöltöztem és lementem. Az öltözékemet nem variáltam túl. Lent mind a hárman a kanapén ültek. Én leültem Lou mellé, aki csak rám pillantott, majd bámulta tovább a tv-t. Én elmosolyodtam, majd megpusziltam az arcát. Ő, csak rám nézett, de nem csinált semmit.
Ideje kicsit megleckéztetni! - gondoltam.
-    Majd jövök. - mondtam, majd felálltam.
-    Hova mész? - kérdezte Liam.
-    Nem fontos. - legyintettem, majd felkaptam a torna cipőm és elindultam a garázs felé.
Beültem a kocsimba, majd elindultam Charlie telepe felé. Tudtam, hogy Louis utánam fog jönni, mert félt engem. Mikor behajtottam, Jack felkapta a fejét, majd megindult felém.
-    Mi van szépség? - kérdezte legcsábosabb mosolyával.
-    Versenyezni jöttem, ne örülj majom! - mondtam határozottan.
-    Benne vagyok csillagom. - kacsintott, majd beült a kocsijába.
Egymás után háromszor győztem le. Utána kiszálltunk és karba tett kézzel dőltem a kocsimnak.
-    Mi van a pasiddal? - kérdezte és Ő is nekitámaszkodott a kocsimnak.
-    Mi lenne? - kérdeztem.
-    Baj van vele, mi? Csak akkor jössz ide. - kacsintott.
-    Kicsit durcás, ennyi. - mondtam.
-    Nem foglalkozik veled? - kérdezte. - Nem gond, itt vagyok! - mondta, majd hirtelen lecsapott ajkaimra és megcsókolt.
Közben az autómnak nyomott. Hallottam, hogy leparkol mellénk valaki. Én próbáltam eltolni magamtól Charliet, de egyre erősebben nyomott az autómnak. Hirtelen elegem lett és ellöktem. Ő a földre esett. Louis szállt ki a kocsijából.
-   Menjünk. - fogta meg a kezem és összefűzte az ujjaink.
-   Rendben. - mondtam, majd beültem az autómba.
Olyan ideges voltam, hogy megszorítottam a kormányt és elfehéredtek az ujjaim. Kifújtam a levegőt, majd kiszáguldottam a telepről. Louis a nyomomban volt és pár pillanat alatt felvette a sebességemet, így mellém került.
-   Gyere mögöttem. - mondta, mire bólintottam és lassítottam.
Louis mögött haladtam végig, a sebességkorlátozást betartva. Louis megállt a ház előtt Én, pedig behajtottam a garázsba.
-    Ne keverd magad bajba! - mondta és a kocsimnak dőltem.
-    Rendben. - bólintottam.
-    És ne hagyd magad! - mondta és hüvelykujjával végigsimított ajkaimon, mintha így le törölni Charlie szájának nyomát.
-    Nem hagytam. - mondtam, mire elmosolyodott és bólintott.
-    Megsúgom, hogy nagyon szexi vagy, mikor idegesen száguldozol. - mondta vigyorogva.
Én is elmosolyodtam.
-    Nagyon haragszol rám? - kérdeztem.
-    Igen. - bólintott.
-    Tényleg? - kérdeztem gonosz mosollyal.
-    Igen. - mondta határozottan.
-    Tudod Tommo, lehet meg tudlak győzni, hogy felejtsük el. - mosolyogtam gonoszan.
-    Hogyan? - kérdezte karba tett kézzel.
-    Menj fel a szobámba. - mondtam.
Ő mit sem sejtve elindult fel. Én is bementem a házba, majd ittam egy pohár vizet és utána mentem. Louis az ágyamon ült, mire huncut mosolyt eresztettem felé és becsuktam az ajtót.
-    Miért érzem úgy, hogy megbánom, hogy haragudtam rád?! - kérdezte mosolyogva.
-    Jól érzed! - mosolyogtam, majd az ölébe ültem. - Bizony Lou, csúnya dolog hisztizni! - súgtam a fülébe gonosz mosollyal, mire libabőrős lett. - Ejnye, csak nem megbántad?! - kuncogtam a fülébe. - Tudod, nagyon gonosz vagyok! Nagyon! - hangsúlyoztam, de még mindig csak suttogtam.
-    Elég! - mondta és megfogott a derekamnál, maga alá akart gyűrni, de megfogtam a kezeit.
-    A-a! Most kínozlak! - nevettem gonoszan. - Tehát hol is tartottam? - mosolyogtam. - Ja igen! Nem kellett volna, tekintve, hogy ismerem az összes gyenge pontod! - suttogtam.
Louisnak már csukva volt a szeme és tiszta libabőr volt mindenhol.
-    Elég! - mondta, majd hirtelen sikeresen fordított a helyzetünkön.
-    Csak nem sikerült legyőznöm téged?! - nevettem.
-    De igen! - mondta, majd türelmetlenül csókolt meg.
-    És haragszol még? - nevettem, miközben levette rólam a pólót.
-    Nem! - mondta, majd a nadrágomtól is megszabadított...

Louis mellettem aludt. Én felültem, majd megindultam a szekrényem felé. Felvettem egy kényelmes öltözetet, vagyis a melegítőm és Louis pólója. Elindultam le. Halkan léptem ki a szobámból, majd becsuktam az ajtót. Jesy jött velem szembe.
-    Hallom, Louis már nem haragszik rád! - nevetett.
-    Így is mondhatjuk! - nevettem. - Mizu? - kérdeztem.
-    A nővéred a konyhában van. - mondta, mire hatalmasra tágultak a szemeim, majd elkezdtem rohanni le.
Ott ült a kanapén és csak Zayn ült mellette. Fogták egymás kezét és nézték a tv-t.
-    Lola! - mosolyogtam.
-    Reb! - mondta, majd megöleltük egymást.
Most elmondta, vagy nem?!
Mikor visszaült engem nézett. Nem kérdezhettem meg Zayn előtt, hogy elmondta-e. Nézett engem Én, pedig elkezdtem elmutogatni. Elkezdtem simogatni a hasam, majd láttam rajta, hogy nem érti. Én elgondolkoztam, majd úgy tettem, mint aki összefűzi karjait, de eljátszottam, hogy egy babát ringatok. Lola hangosan felnevetett ezen a kis játékomon és megrázta a fejét.
-    Srácok! Mindenki! - kiabált.
-    Felkeltem Louist. - mondtam.
-    Kifáradt? - kérdezte nevetve a perverz Harry.
-    Úgy érdekelne, hogy mikor tudsz csöndben maradni?! - néztem rá szúrósan, majd felszaladtam.
Louisnak elkezdtem simogatni a hátát, mire felemelte a fejét.
-    Gyere le Lola elmond egy titkot! - mondtam.
-    Te tudod? - kérdezte.
-     Igen. - mondtam.
-    Akkor mond el te! - mondta.
-    Ez annál fontosabb! Gyere! - mondtam, majd lementem.
Tudtam, hogy a kíváncsi természete nem hagyja tovább aludni. Én leültem Lola mellé, már mindenki ott ült, mikor Louis is leérkezett melegítőben.
-    Srácok, nagy bejelenteni való van! - mosolygott Lola.
-    Nyögd már ki! - mondta türelmetlenül Niall.
-    Terhes vagyok! - mondta, mire mindenki arcára kiült a meglepettség.
Én csak mosolyogtam.
-    Te tudtad? - mutatott rám Zayn.
-    Igen! - bólintottam büszkén.
-    Ki az apa? - kérdezte Harry, mire amolyan "te most tényleg kérdezel ekkora hülyeséget?". - Mármint, Zayn nem is tudta! - mondta.
-    Tudod mit, Én vagyok! - csaptam a térdemre a szememet forgatva. - Én tudtam róla! - mondtam unottan.
-    Beltenyészet! - nevetett Niall.
-    Kuss! - dobta fejbe Lola.
-    Zayn föld! - lóbálta a szeme előtt a kezét Louis.
Zayn elmosolyodott, majd örömében sírva fakadt és megcsókolta Lolát.
-    Várjunk, ha Zayn így reagál, hogyan reagált Sarah? - nevetett Liam.
-    Vázolom! - nevetett Lola. - Hirtelen kistányér nagyságú szemek, a szája elé kapta a kezét és jött a legértelmesebb kérdés: "Mi?!" - idézte. - Aztán leesett neki és közölte, hogy nagynéni lesz! - nevetett Lola.
-    Büszke vagyok! - mosolyogtam.
-    De sajnos haza kell költöznöm. - mondta Lola.
-    Megértem, de meg foglak látogatni! - mondta Zayn.
-    Reméltem is! - nevetett Lola.
Ekkor következett egy csoportölelés, amit az szakított meg, hogy valamelyik kutyám elkezdte húzni a nadrágom szárát. Én kiváltam a körből.
-     Melyik volt?! - néztem mérgesen, mire Barney leült. - Tudom, hogy te voltál! Menj a szobámba! - mutattam a lépcsőre.
Málna is ment vele.
-    Ki lesz a keresztapa? - kérdezte Harry.
-    Ne kezdeményezzünk vitát! - mondtam.
-    Majd megbeszélitek! - mondta Lola.
-    És a keresztanya? - kérdezte Becky.
-    Lúzerek! Én így is a rokona leszek! - nyújtottam a lányokra a nyelvem.
-    Srácok, most megyek aludni. - mondta Lola, majd felment.
Mindenki felment, csak Louis meg Én maradtunk a nappaliban.
-    Képzeld el a mi gyerekeinket! - mosolygott rám Louis.
-    Annyira rohanjunk előre? - kérdeztem.
-    Miért, nem? - kérdezte ijedten.
-    Szívatlak! - öleltem át. - Nekem biztos, hogy lányom lesz! - pusziltam meg.
-    Nem, mert nekem fiam. - mondta.
-    Felejtsd el! Nekem lesz egy táncos-lovas kislányom! - mosolyogtam rá.
-    Meg egy focista kisfiúnk. - mondta mosolyogva.
-    Két gyerek? - kérdeztem mosolyogva, miközben összefűztük ujjainkat.
-    Kettő! - mosolygott rám.
-    De csak házasság után! - mondtam.
-    Ez természetes. - mosolygott.
-    És nem kell holnap megkérned a kezem! - nevettem.
-    Megegyeztünk! - nevetett.
-    Oké, akkor menjünk aludni! - mondtam.
-    Oké. - mondta, majd kézen fogva mentünk fel.
Rögtön elmentem zuhanyozni, majd bedőltem az ágyba.

2015. november 28., szombat

61. rész

Sziasztok! Bocsánat, hogy ilyen rövid rész lett, de ma reggel lovagolni voltam, utána szalagavatón és utána a sportarénában a Gladiátoron, ami iszonyú jó volt! 
Arra ébredtem, hogy Louis a mutató ujjával cirógatja az arcom.
-    Jó reggelt! - mosolyodtam el.
-    Neked is életem! - mosolygott, majd megpusziltam.
-    Meg van még a lovam? - kérdeztem és az ablakhoz sétáltam.
Ott legelészett nyugodtan. Nagyon aranyos volt.
-    Jaj Gyöngyöm. - mosolyogtam a lovamra, bár Ő ezt nem hallotta és nem is látta.
Sőt, ezt nem is gondoltam, hogy kimondom, de kimondtam.
-    Olyan édes vagy, mikor ennyire büszke vagy rá! - lépett mögém Louis és a kezeimre támaszkodott.
-    De most nézz rá! - mondtam és felnéztem Loura.
-    Olyan neked, mint egy gyerek, ugye? - kérdezte mosolyogva.
-    Igen, a legszebb, a leggyorsabb, a legokosabb és mindig az enyém lesz. - mosolyogtam a lovamra.
-    És tudod mi lesz még a mindig a tiéd? - kérdezte huncut mosollyal.
-    Igen! - mosolyogtam és megfordultam Louis karjai között. - A világ legtökéletesebb embere! - mosolyogtam és megcsókoltuk egymást.
-    És az enyém a világ egyetlen angyalkája! - mosolygott. - Aki egyben egy ördög is! - mondta és a derekamnál fogva hirtelen megfordult velem, majd elkezdett lépkedni velem az ágya felé, majd a lábam az ágyához ért és ledöntött rajta és fölém mászott.
-    Louis! - mosolyogtam és a kezeim a mellkasára tettem.
-    Igen?! - kérdezte és elkezdte puszilgatni a nyakam.
-    A tesóid és anyukád is ébren van! - mondtam.
-    Csöndesek leszünk! - kacsintott.
-    Ezt te most elhiszed? - kérdeztem kuncogva.
-    Hát... - gondolkozott el. - Nem. - mondta, majd mosolyogva megrántotta a vállát és megcsókolt.
-    Louis, majd! - mondtam és hirtelen lelöktem magamról.
Felálltam, majd bementem a fürdőbe és elkészültem. A hajamat hagytam kiengedve, csak kifésültem és nagyon enyhe smink került az arcomra. Mikor készen lettem kimentem Louishoz.
-    Louis, öltözz! - parancsoltam.
Mosolyogva fordult felém.
-     Sarah, vetkőzz! - mondta ugyan olyan hangsúllyal.
Én elnevettem magam.
-     Na, indulj! - mutattam a fürdő felé.
-     Oké! - mondta mosolyogva, majd mikor elment mellettem megpuszilta az arcom.
Bement a fürdőbe, megmosakodott, majd kijött a fürdőből. Felöltözött, majd megfogta a kezem és felhúzott az ágyáról. Kézen fogva mentünk le. Senki sem volt a házban. Egy üzenet volt a hűtőn.
-     Anya mindenkit elvitt a kedvenc üzletébe, mert valami akció van. - mondta Louis.
-     Oké. - mosolyogtam rá.
-     Akkor mit csináljunk ma? - kérdezte.
-     Energiát gyűjtök. - mondtam.
-     Mihez? - kérdezte értetlenül.
-     Haza kell lovagolnom! - mondtam mosolyogva.
-     Veled mehetek? - kérdezte.
-     Először is, a kocsiddal és a cuccainkkal mi lesz?! Másodszor, pedig nem bírod! - magyaráztam.
-     Ne már, kérlek! - ölelt meg.
-     De nem lehet! - mosolyogtam rá.
-     De igen! Nem fogok nyafogni, ígérem! - mosolygott ártatlanul.
-     Louis, nem! - mondtam, majd megcsókoltam.
-     Haragszom rád. - nézett rám morcosan.
-     Akkor nem is jössz hozzánk? - kérdeztem.
-     Csak ha veled mehetek! - mondta karba tett kézzel.
-     Nem jöhetsz velem! - mondtam határozottan.
-     Oké, akkor maradok. - mondta.
-     Átöltözöm és indulok! - mondtam, majd felszaladtam.
Gyorsan lovas ruházatot öltöttem magamra, majd lementem. Louis ugyan ott ült.
-     Indulok. - mondtam, majd a vezetőszárral a kezemben kimentem.
A vezetőszár segítségével kantárszár szerűt készítettem, ugyan zabla nem volt. Nélküle is ellovagoltam volna haza, csak Louis lelki békéjének érdekében kötöttem rá. Felültem Alkonyra, majd kilovagoltam a ház elé. Louis lépett ki az ajtón, majd a kapun és mellénk sétált.
-    Bízom bennetek! - mosolygott.
-    Tudom! - mosolyogtam rá, majd lehajoltam hozzá és megcsókoltuk egymást.
-    Hé! Vigyázz rá! Hajlamos hülyeségeket csinálni! - mondta Alkonynak, mire elnevettem magam.
-    Mondod te?! - nevettem.
-    Mondom Én! - mosolygott.
-    Na megyek, mielőtt fél Doncaster engem bámul majd! - mosolyogtam, majd elindultam először lépésben, majd pár ütem ügetés és vágta.
Az erdős, pusztás részig vágtáztam, majd ott már csak ügettem. Az út felénél mindketten fáradtunk, ezért már csak léptem hazáig. Emiatt, viszont éppen sötétedéskor értem haza. Leszálltam a lovamról, majd bevezettem az istállóba a biztonság kedvéért, majd elindultam a házba. Mikor benyitottam, Lola nevetését hallottam a nappaliból. Mikor bementem Mama és Lola rám kapták a tekintetük, majd egyszerre öleltek meg.
-    Sziasztok! - ölelgettem őket.
-    Mivel jöttél haza? - kérdezte Mama.
-    Lovagoltam, mivel a bolond eljött majdnem Doncasterig! - mondtam és leültem a kanapéra.
-    Biztos miattad! - mosolygott Mama.
-    Baj van Lola? Olyan szótlan vagy! - mosolyogtam rá.
-    Nem, nincs baj. - mosolygott rám. - Épp ellenkezőleg! Mesélnem kell valamit, kijössz velem a lovakhoz? - kérdezte, mire mosolyogva bólintottam.
Mama biztosan tudta miről is van szó, mivel Ő mosolygott. Kimentünk az istállóba, majd leültünk a földre Álom boxával szembe.
-    Tudod, ezt a titkot csak Mama, Anya és Apa tudja. - kezdte. - Ezért voltam fura mostanában. Eddig azért nem mondtam, mert nem telefontéma. - mondta, mire bólintottam.
-    Elmondod végre? - kérdeztem izgatottan.
-    Terhes vagyok! - mosolygott, mire a szám elé kaptam a kezem és hatalmas szemekkel bámultam rá.
-    Mi?! - kérdeztem megdermedve.
-    Jól hallottad! - mosolygott. - Nagynéni leszel! - mosolygott, mire magamhoz húztam és megöleltem.
Nem mondtam semmit, mert kicsordultak a könnyeim.
-    Örülsz? - kérdezte, mire Én némán bólogattam.
-    Zayn tudja? - kérdeztem és letöröltem a könnyeim.
-    Nem, még nem. - mondta.
-    Ez tök izgalmas! - mondtam mosolyogva.
-    Tudom, de úgy döntöttem, hogy itt maradok. - mondta.
-    Várj, akkor meddig akarsz itt lakni? - kérdeztem.
-    Nem tudom, de szükségem van a nyugalomra. - mosolygott.
-    Megértelek. - mondtam és megöleltem. - Viszont ez annyira hihetetlen! - mondtam.
-    Tudom, de meg szokod majd! - mosolygott.
-    Most, viszont megyek aludni, mert nagyon fáradt vagyok! - mondtam, majd együtt bementünk.
A szokásos esti dolgok után mindketten elmentünk aludni.

Reggel a telefonomra ébredtem. "Cara"
-   Szia. - mondtam álmosan.
-   Szia, sajnos haza kell jönnöd! - mondta.
-   Oké, indulok! - mondtam.
Elköszöntem a családtól, majd taxival mentem hazáig. A közös házban volt mindenki, Louisn kívül. A két kutya agyon nyalogatott, Richard is a kezembe bújt.
-    Tehát, elkezdjük felvenni a dalokat, közben díjátadók tömkelege vár rátok, közben a lányoknak tánc verseny! - sorolta Cara.
-    Ma mivel kezdünk? - kérdezte Harry.
-    Egyenlőre mind kipihenitek magatokat, mert holnap ezerrel kezdünk dolgozni, nincs megállás! - mondta határozottan Cara.
Ekkor lépett be Louis.
-   Miről maradtam le? - kérdezte.
-   Majd elmondom. - legyintettem.
-   Van valami program mára? - kérdezte.
-   Nincs. - vágta rá Cara.
-   Oké, akkor a szobádban leszek! - mondta, megpuszilta az arcom és elindult fel.
-   Aludni fogsz? - kérdeztem.
-   Igen. - kiabált vissza az emeletről.
-   Menjetek aludni! - mutattam a lépcső felé, mire a kutyáim rohanni kezdtek fel. - Tökéletes, nyugalmam van! - mosolyogtam büszkén, majd ledőltem a kanapéra.
-   Éhes vagyok! - szállt az orromra Richard.
-   Egyél, amit akarsz, csak hagyj pihenni!- mondtam.
Richard elrepült.
-   Mizu? - dőlt le mellém Jesy.
-   Semmi. - rántottam vállat.
Oké. legszívesebben most kiabálnám ki, hogy nagynéni leszek, de nem szabad!
Pár perc alatt elaludtam a kanapén. Órákkal később Niall keltett fel Én, pedig felvonszoltam magam a szobámig, majd bedőltem Louis mellé és el is aludtam.




2015. november 27., péntek

60. rész

Sziasztok! Itt az új rész és ez már kereken a 60 rész eddig! El sem hiszem, hogy megy az idő! Elképesztő! És képzeljétek, sikeresen eltörtem/megzúztam a kisujjamat! Gratuláljunk nekem! :D 
-   Sarah! - sikítottak a fülem mellett vékony hangocskák.
Elmosolyodtam, mert tudtam, hogy Ernest és Doris kiabálnak. Kinyitottam a szemem, mire mindketten kacagtak. A fürdőből készülődés zaját hallottam.
-    Jó reggelt! - pusziltam meg a két kicsi arcát.
Felültem, majd a lábaimra ültettem őket. Elkezdtem rázni a lábaim, mire hatalmasakat kacagtak és sikítottak.
-    Na gyertek, megkeressük a bátyátokat! - mondtam, majd letettem őket a földre és megfogtam a kezüket.
A kezemet fogva jöttek velem a fürdőig. Louis éppen a haját állítgatta.
-    Louis! - kiabálta Ernest, majd odaszaladt a lábához és megölelte.
-    Mizu öcsi? - kérdezte tőle mosolyogva, majd felvette.
-    Jó reggelt Lou! - mondtam, majd megpusziltam.
-    Felkeltettek? - kérdezte ártatlanul.
-    Mintha semmi közöd nem lenne a dologhoz! - forgattam a szemem.
-    Jó, lehet Én küldtem rád őket. - nevetett.
-    Oké, akkor most figyelj rájuk, amíg elkészülök! - mondtam, majd elengedtem Doris kezét.
Louis kiment a két babával. Én gyors készülődés után felöltöztem, majd egy enyhe smink és lementem. Mindenki az asztalnál ült és reggelizett. Halkan lopakodtam, majd mikor Jay és Phoebe észrevettek, mert Ők voltak szemben, a mutató ujjam a szám elé tartottam. Louis mögé lopakodtam, majd hirtelen hátulról megcsíptem az oldalát. Erre Ő sikítva felugrott, majd emiatt leesett a székről. Mind hangosan nevettünk.
-     Aú! - fogta a hátát a földön fekve.
-     Megérdemelted! - mosolyogtam huncutan, majd egyik lábammal átléptem a csípőjét, így terpeszben álltam fölötte.
-     Ez fájt! - mondta durcásan.
-     Jaj, bele ne halj! - nevetett Daisy.
-     Megérdemled! Rám küldted a két babát! - mondtam csípőre tett kézzel.
-     Megbocsájtasz? - nyújtott a kezét, hogy felhúzzam.
-     Megadod magad? - kérdeztem, majd a jobb talpamat huncut mosollyal a mellkasára helyeztem.
-     Megadom magam. - bólintott.
-     Nyertem! - mondtam, majd önelégült mosollyal, csípőre tett kézzel felemeltem a fejem és úgy pillantottam le rá.
-     Viszont valamit elfelejtettél! - mondta gonosz mosollyal, majd a lábamhoz nyúlt. - Csikis vagy! - nevetett, majd csikizni kezdett, mire rögtön fenékre estem.
Én sírva nevettem a Tomlinson család étkezőjének a padlóján halálra csikizve. Végül Louis a csípőmön ült és nyertes mosoly díszelgett az arcán.
-     Büszke vagy? - kérdeztem a földön fekve szuszogva.
-     Úgy nézek ki? - nevetett.
-     Nem vicces! - mondtam, majd megforgattam a szemem.
-     Ó, az Én szemszögemből kifejezetten az! - mosolygott gonoszan.
-     Biztos vagy benne? - mosolygott mögötte huncutan Daisy és Phoebe karba tett kézzel.
-     Fiam, három lány ellen vagy, igazán itt az ideje, hogy feladd! - mondta Jay.
-     Oké, együnk! - mondta, majd leszállt rólam.
-     Köszönöm! - mosolyogtam az ikrekre.
-     Néha helyre kell tenni a bátyust! - nevetett Phoebe és nekem dőlt.
-     Nehogy azt higgye, hogy Ő az úr a házban! - nevetett Daisy.
-     Vagy esetleg bárhol! - nevettem és megöleltem a csajszikat.
-     Pedig Én vagyok az úr! - mosolygott.
-     Biztos?! - kérdeztem egyszerre hárman.
-     Nem szóltam. - mondta, majd nyugodtan evett tovább.
Leültem Louis és Phoebe közé. Ahogy a kezembe vettem az egyik pirítóst, hirtelen két kutya termett mellettem.
-     Már csak ti hiányoztatok! - mondtam, majd odaadtam nekik. - Felezzétek el és ne vesszetek össze rajta! - mondtam, majd elkezdték enni.
Én elvettem egy másikat, majd megettem. Rendesen megreggeliztünk, már amennyire ez két babával és két éhenkórász kutyával elképzelhető.
-    Mi a program mára? - kérdezte Jay.
-    Sarah valamikor haza is szeretne menni. - mondta Louis.
-    Nincs megtervezve. Vagyis csak a fejembe vettem, de majd kérek helyzetjelentést a nővéremtől. - mosolyogtam. - Ha elszökött a lovam össze kell szednem. - mondtam.
-    Van lovad? - nézett rám hatalmas szemekkel Phoebe.
-    Van egy sajátom, de a szüleimnek rengeteg van.- mosolyogtam rá. - Van egy hatalmas istállónk, ami teli van lovakkal és még vannak olyanok, akik karámban vannak. - meséltem.
-    A tiéd hol van? - kérdezte Jay.
-    Az enyém egy nagyon érdekes egyed. - nevettem. - Őt elengedem és elvágtázik valamerre, de ha füttyentek odajön hozzám, így sosincs otthon, csak ha hívjuk. - mosolyogtam.
-    Olyan okos? - kérdezte Daisy.
-    Nagyon okos. - mosolygott Louis. - Barátságos és gyönyörű. - mesélte.
-    Azért ne dicsérjük túl! - nevettem. - Vannak flúgos napjai. - mondtam.
-    Egyszer megmutatod? - kérdezte Phoebe.
-    Akár most is eljöhettek velem! - mosolyogtam.
-    Anya mehetünk?! - kérdezték izgatottan Jayt.
-    Nem zavarnak? - kérdezte Jay.
-    Dehogy! - legyintettem.
-    Vigyáztok rájuk? - kérdezte.
-    Persze. - bólogattam.
-    Te?! Magadra sem vigyázol ha lovaglásról van szó! - mondta Louis.
-    De igen! - néztem rá mérgesen.
-    Igen?! Ugrás közben velem telefonáltál! - mondta karba tett kézzel. ú
-    Élek, nem?! - nevettem és végigmutattam magamon.
-    Élsz... élsz, de akkor is veszélyes! - mondta és megcsípte az orrom, majd úgy hagyta a kezét és befogta az orrom.
-    Louis, ezt azonnal hagyd abba! - mondtam orrhangon.
-    Miért, csak nem zavar? - kérdezte huncut vigyorral.
-    De igen! - mondtam és ellöktem a kezét mérgesen.
-    Most megsértődtél? - kérdezte és megsimogatta az arcom.
-    Nem bízol bennem! - mondtam neki mérgesen.
Ekkor megcsörrent a telefonom. Felrohantam, majd felvettem. Apa hívott.
-    Szia kicsim, merre vagy? - kérdezte.
-    Louisval Doncasterben, miért? - kérdeztem.
-    Annyira okos vagy édesem! Annyira együtt gondolkoztok a lovaddal! - mondta és hallottam, hogy mosolyog. - Elszökött tegnap reggel és hiába hívtuk, nem jön haza. Ma már keresi Őt a nővéred, anyád, többen autóval és Én is most értem haza. - mondta.
Én hatalmasat sóhajtottam.
-    Várj, merre ment? - kérdeztem.
-    Az erdők felé, ezért mondom, hogy okos vagy! - magyarázta. - Próbáld meg ott valahol a pusztában hívni, mert valahol arra lehet. - mondta.
-    Ha megtalálom, agyonverem! - mondtam mérgesen.
-    Oké, de menj keresni! - mondta.
-    Jó, szia. - mondtam és letettem.
A telefonomat a farzsebembe csúsztattam, majd mérgesen trappoltam le. A földet néztem és magamban morogtam.
-    Imádom, de most biztosan megnyúzom! - morogtam a fejemet fogva.
-    Mi a baj drágám? - kérdezte Jay.
-    A sötét lovam tegnap reggel óta nem megy haza és az erdők felé indult, tehát valahol erre lehet. - magyaráztam.
-    És itt meg tudod találni? - kérdezte Phoebe.
-    Persze, csak valaki eljönne velem? - kérdeztem.
Louis rám nézett, de a pillantásomból látta, hogy haragszom rá.
-    Elkísérünk. - bólogatott Daisy.
-    Köszönöm. - mosolyogtam. - Vigyázom rájuk és magamra. - mosolyogtam Jayre, aki mosolyogva bólintott.
Louisra pillantottam, aki inkább meghúzta magát.
-    Lányok, mindjárt jövök! - mondtam, felszaladtam és a táskámban kotorásztam.
Gyorsan átvettem a lovas nadrágom és egy nagy pólót, ami lovazáshoz tökéletes és kivettem az új kötőféket, amit még régebben vettem, csak nem raktam még Alkonyra. Elképzeltem benne és elmosolyodtam. Az én fekete lovam minden világos színű felszerelésben gyönyörű, de ebben csodás lesz. Leszaladtam a kezemben a lovas csizmámban, majd felhúztam és a lányok is cipőt kaptak fel. Amíg el nem értünk Doncaster széléhez, ahol már csak fű és fa van, a lányok kérdezgettek Alkonyról. Mikor odaértünk, minden nyugodt volt.
-     Most egy kicsit maradjatok csöndben. - kértem a lányokat, akik bólintottak.
Én kicsit tovább mentem, de csak pár lépéssel. Füttyentettem és hallgatóztam. Először teljes csönd volt. Utána újra füttyentettem és a lovam nevét kiabáltam. Nagyon halkan hallani lehetett, ahogy messze az erdő felébred. Ahogy megijednek és elszállnak a madarak, a halk patadobogását. Én ezen elmosolyodtam, majd hátra néztem. A lányok is mosolyogták, így Ők is hallották. Egyre hangosabb lett a dobogás, majd megpillantottam a feketeséget. Mikor meglátott vidáman megrázta fejét, majd gyorsabb iramra kapcsolt és Én elmosolyodtam. Láttam rajta, hogy boldog. Egészen addig vágtázott, hogy pont előttem állt meg. Én a fejére csúsztattam a kötőféket, majd rákapcsoltam a vezetőszárat. Mosolyogva öleltem át. Most nem láttam rajta semmi ijedtséget, amit a múltkor. Most boldog volt miattam, de nyugodt. Ahogy hozzám bújt, lassan és halkan szuszogott, ahogy mindig. Megpusziltam a fülei között és megsimogattam.
-    Alkony, kérlek menj majd haza! - mondtam mosolyogva és intettem a lányoknak. - Gyertek. - szóltam nekik.
Ők mosolyogva jöttek közelebb. Megsimogatták.
-    Üljetek föl! - mosolyogtam.
-    Nem lesz baj? - kérdezte Phoebe.
-    Ne hallgassatok a bátyátokra! Én ismerem ezt a lovat és semmit nem fog csinálni! - mosolyogtam.
Segítettem felszállni a két lánynak, majd mellettük sétáltam a vezetőszárral a kezemben. Tényleg gyönyörű volt rajta a kötőfék. A vezetőszárnak csak a végét fogtam, köztünk teljesen laza volt, a végével játszadoztam, miközben a lányokkal beszélgettem és néha megsimogattam, vagy átöleltem Alkony nyakát. Mikor megérkeztünk, a lovat bevezettem a hátsó kertbe.
-   Na lányok, szálljatok le. - mosolyogtam, majd lecsúsztak róla.
-   Nagyon aranyos! - ölelte meg Daisy.
-   Köszönjük a lovaglást. - ölelt meg Phoebe is.
-   Jaj, máskor is! - öleltem őket magamhoz.
Ekkor a teraszajtón kilépett Jay és Louis.
-   Anya lovagoltunk! - mesélték.
-   Jó volt? - kérdezte Jay.
-   Igen, nagyon aranyos! - mondta Daisy.
Jay is odajött a lovamhoz és megsimogatta.
-   Gyönyörű. - mosolygott rám Jay.
-   Köszönjük. - mosolyogtam rá, miközben Alkony megbökött. - Mi van buci? - kérdeztem tőle mosolyogva.
Ő, csak hozzám bújt.
-   Ilyenkor persze cuki vagy! - mondtam és megpusziltam az orrát. - Viszont azért elszöksz idáig otthonról! - mondtam, mire lehajtotta a fejét és legelni kezdett. - Na, ez nem fog bejönni, mert ez az Én technikám, tehát ne is próbálkozz! - mondtam, majd leültem a fűbe és pont úgy feküdtem le, hogy a fejem az orránál legyen. A számhoz nyomta az orrát, mire Én megpusziltam.
-    Szépséges vagy! - puszilgattam. - De egy idegőrlő szépség! - mondtam, majd felültem.
Alkony a hajamba fúrta az orrát és azt szaglászta. Én elmosolyodtam, mert mindenki mosolygott rajta. Én felálltam, mire a lovam mellém lépett.
-   Most itt nyalizol! - mondtam neki.
-   Mi bemegyünk. - mondta Jay.
-   Oké, Én kicsit átbeszélem vele a dolgokat. - mondtam.
Mindenki bement csak ketten maradtunk kint. Alkony lefeküdt a fűbe Én, pedig a hasára döntöttem a fejem.
-   Ilyet többet meg se próbálj, mert féltelek! - mondtam neki.
Kb. egy órát magyarázhattam a lovamnak, hogy milyen rossz volt. Utána, csak csöndben feküdtem és élveztem a jelenlétét. Ő nyugodtan szuszogott, néha rágcsált egy kis füvet. Én valahogy elaludtam a hasán.

Valaki a nevemet mondogatta, mire felkaptam a fejemet. Jay mosolygott rám a teraszajtóból.
-    Gyere, ebédelünk. - mosolygott.
Én mosolyogva ültem föl, majd megsimogattam a lovam és lekapcsoltam a kötőfékről a vezetőszárat. Bementem. Louis a kanapén ült.
-    Törpillám! - mondta halkan, édes hangon.
Nekem meglágyult a szívem a hangja miatt és visszafordultam, de keménynek mutattam magam. Megfogta a kezem és óvatosan odahúzott maga mellé a kanapéra.
-    Tudod, hogy nem úgy értettem! - mondta halvány mosollyal. - Bízom benned és a lovadban is, csak féltelek! - mondta és megpuszilta az arcom. - És bocsánatot kérek. - folytatta és megint megpuszilt. - És szeretlek. - mondta és megint megpuszilt. - És tudom, hogy vigyázol magadra! - mondta és újabb puszit kaptam.
-    Megbocsájtok, de haragszom! - mosolyogtam rá.
-    Szeretlek! - mondta és megcsókolt.
-    Én is. - mosolyogtam.
Az ebéd már jobb hangulatban telt. Mikor végeztünk, Louisval leültünk a kanapéra.
-    Nem jössz ki velem a pupákhoz? - böktem a fejemmel a ló felé.
-    Miért? - kérdezte.
-    Hiányzol neki, csak nem ment oda, nem engedtem. - mosolyogtam rá.
-    Oké, menjünk. - mondta mosolyogva, majd felálltunk.
Louis lépett ki először, majd utána Én. Én nem léptem le a teraszról, csak Louis ment közelebb. Alkony vidáman ügetett Louis felé. Louis megsimogatta, majd a ló hozzá bújt.
-    Látod?! - mosolyogtam. - Szeret téged! - mosolyogtam büszkén.
A nap további részét azzal töltöttük, hogy Alkonnyal voltunk. Ernest és Doris nagyon szeretik és Alkony is őket, ahogy az ikreket is. Szinte mindenki a lovammal volt elfoglalva. Közben a kertben sütögettünk is, tehát nagyon jó volt.

2015. november 26., csütörtök

59. rész

Sziasztok! Meghoztam az új részt, újabb látogatás a Tomlinson házba. 
-    Ez komoly?! - kérdeztem felháborodottan. - Ha nem Louist, akkor engem zaklattok? - kérdeztem, mert Barney éppen a fülemet rágcsálta.
-    Én küldtem rád. - kuncogott Louis.
-    Igen? - kérdeztem.
-    Igen. - nevetett.
Én mosolyogva ugrottam fel, majd elkezdtem Louist ütögetni párnával. Ő nevetve védekezett kézzel-lábbal, de végül megkegyelmeztem neki.
-    Meg adom magam! - nevetett.
-    Rendben, elmehetsz! - engedtem el.
Felállta, majd azért még megdobtam egy párnával.
-    Hé! Ez csalás! - mondta.
-    Nem tettem semmit! - nevettem, majd leugrottam az ágyról.
Louis kiszaladt a szobából, majd becsukta az ajtót. Én utána szaladtam, de mikor kiléptem nem láttam sehol.
-    Vá! - ugrott elő mellőlem, mire kisebb szívrohamot kaptam.
-    Nem vagy normális! - nevettem.
-    De cuki vagy, hogy így megijedsz! - nevetett és megölelt.
-    Lou, van mára terv? - kérdeztem.
-    Nekem nincs. - mosolygott.
-    Oké. - rántottam vállat.
-    Miért, lenne terved? - kérdezte.
-    Nem tudom, hogy vagy vele, de ha lenne kedved hozzá...- kezdtem a tervem, de csak óvatosan.

2015. november 25., szerda

58. rész

Sziasztok! Itt az új rész és furcsa dolgok vannak Lolával! 
-     Most ez melyik? - hallottam Louis morgós hangját. - Málna, hagyjál! - mondta.
-     Louis, ébren vagyok! - mosolyogtam és lassan felültem.
-     Akkor keljünk fel! - ült fel, majd vissza is dőlt. - Nem, álmos vagyok! - mondta.
-     Gyere már! - mondtam mosolyogva, majd felálltam.
-     Csak miattad! - mondta és feltornázta magát.
-     Oké! - mosolyogtam és a kezénél fogva felhúztam.
-     Nincs kedved elvinni sétálni a kutyákat? - kérdezte.
-     De, ez egy tök jó ötlet! - mosolyogtam rá.
-     Akkor készülődjünk! - mondta mosolyogva.
Elég hűvös volt, de nem olyan, hideg, hogy összefagyjunk. Természetesen Rebellé változtam. A táskámba pakoltam a telefonom, kulcsom és a pénztárcám, plusz a többi szükséges dolgot. Mikor készen lettem, lementem és összeszedtem a kutyáim. Pont mire készen lettem, lerobogott Louis.
-     Mehetünk! - mosolygott Louis.
-     Oké, te kapod a rosszabbat! - adtam a kezébe Barney pórázát.
-     Gondoltam! - mondta, majd becsukta utánunk az ajtót.
-     Louis, te tudsz dalt írni, ugye? - kérdezte rá nézve mosolyogva.
-      Igen és, ha már így megkérdezted, írtam egy dalt kettőnknek. Pontosabban egy duettet. - mosolygott rám.
-      Komolyan?! - néztem rá hatalmas szemekkel.
-      Igen. - mosolygott szégyenlősen.
-      De cuki vagy! - mosolyogtam rá, majd megcsókoltam.
-      Akkor benne vagy? - kérdezte mosolyogva.
-      Persze! Az lesz a kedvenc dalom az albumon! - mondtam mosolyogva.
-      Nekem is. - mondta.
-      Én is írnék rólad dalt, de nem vagyok jó ebben...- mondtam nevetve.
-      Nem baj, te így vagy tökéletes nekem! - húzott magához a derekamnál fogva.
-      Tudom! - mosolyogtam huncutan.
-      Hozok egy kávét! - mutatott a Starbucks felé.
-      Oké, akkor Őt átveszem! - mosolyogtam és elvettem tőle Barney pórázát.
Louis pár perc múlva visszajött és a legközelebbi parkig sétáltunk. Ott leültünk a padra és elengedtem a kutyákat, akik játszadoztak. Nem volt egy zsúfolt park, néhány gyerek játszadozott benne, messze tőlünk volt egy-egy kutya és idős házaspárok. Mi sem beszélgettünk sokat, inkább csöndesen élveztük egymás társaságát. Talán délig ücsörögtünk ott, mert egyre fogytak az emberek. Utána elindultunk lassan haza. A két kutya már nyugodtan battyogott mellettünk, ami azt jelentette, hogy sikerült kifárasztani őket.
-      Louis, nekem kicsit fura Lola. Keveset beszél velem, szinte vissza se jön Londonba, nem értem. - mondtam aggódva.
-      Biztos nincsen vele baj, okos, szép és érett lány. Biztosan van oka rá. - mondta mosolyogva.
-      Jó, igazad van. Amúgy is biztosan a csikóval dolgozik. - mosolyogtam rá.
Otthon, csak Roxy és Harry volt.
-      Mizu? - kérdezte a nappaliban fetrengő Roxy.
-      Semmi, vigyáz mennek az ebek! - mondtam és elengedtem őket.
Elszaladtak Roxy felé. Hallottam, hogy Roxy nevet, így biztos voltam benne, hogy ráugrottak.

* Lola szemszöge *
Mindig is úgy voltam vele, hogy nagy boldogság után, valószínű valami rossz fog következni, amit megint boldogság követ. Úgy gondoltam, ez az élet rendje. Természetesen ebben már nem hiszek, ahogy sok régi elvemben sem. Ezeket, szinte mind megszegte már az élet. Ha nálam fiatalabb sráccal járok, valószínű vagy éretlen, vagy megcsal egy másik lánnyal, így nem szerencsés. Na igen... ekkor érkezett az életembe egy csoda, aki ezt az egészet úgy, ahogy kitaláltam felborította, név szerint: Zayn Malik. Ha Én hülyeséget csinálok, arról mindenképp le kell beszélnem a húgomat! Ez sem igaz, mert nem védhetem meg minden csalódástól és természetesen Ő sem hallgat rám! Ha valami bajt keverek, rögtön helyre kell hoznom! Ezt is hamar megszegtem, mert sokszor egy dologból, amit először hatalmas gondnak gondoltam, csodás dolog sült ki! Na igen, ezek voltak azok a szabályaim, amiket úgy gondoltam, betartok majd mindig és így csodás felnőtt lehet majd belőlem. De nem! Rájöttem, hogy nem tarthatom be ezeket a szabályokat, mert akkor nem tanulok semmit! 
"Bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az ember, s emberré a ló" 
Ez azt hiszem, nem csak egy gyönyörű idézet. Ez egy igaz dolog. Most, hogy már régóta itthon vagyok és dolgozom a csikóval, oktatok és folyamatosan a lovakkal vagyok, bebizonyították nekem, hogy igaz. Talán sokkal jobb, hogy ebben az időszakban, amit most élek meg, haza jöttem és valószínű itthon is maradok. Eddig unatkoztam itt, nem volt meg az a pörgés, ami Londonban. Most élvezem a nyugalmat. Valószínű, hogy ennek a kis titkom az oka. Senki nem tudja, csak Anya és Apa. Nem tudom, mikor akarom elmondani a többieknek, főleg Sarahnak, aki valószínű aggódik értem, mert ha valaki, akkor Ő tudja milyen, mikor más vagyok! Utálok a barátaim előtt titkolózni, de most úgy érzem, így jobb. Majd, ha jönnek, vagy megyek Londonba, majd akkor megtudják. 

Éppen az istállóban ültem és figyeltem a csikót, aki éppen nyugodtan ette a vacsoráját. Neve még nincs a csikómnak, de becézgetni szoktam. Úgy gondoltam, majd ha megismerem milyen a személyisége, az alapján kap nevet. Kezdem kiismerni Őt, de még van dolgunk, az biztos! Nem hasonlít Álomra, Alkonyra, sőt egyik lovunkra sem. Bár Én mindig is azt vallottam, hogy ahogy minden ember más, úgy minden ló más. Ezt már bebizonyították nekem. Ez a csikó pörgős, mégis, mikor szomorú vagyok, érzi és akkor bújós. Ez nagyon szerethető benne. Éppen léptem ki a boxból, mikor csöngött a telefonom. Zayn neve villogott. Mosolyogva vettem fel. 
-     Szia! - szóltam bele vidáman. 
-     Szia Édesem! Mi újság? - kérdezte vidáman. 
-     Semmi különös, veled? - kérdeztem. 
Semmi különös?! Na igen, a titkomon kívül, tényleg semmi... 
-     Semmi, írtam rólad egy dalt! - mondta és hallottam, hogy mosolyog. 
-     De édes vagy! Ha jössz, el énekled nekem? - kérdezte vidáman. 
-     Persze, majd meglepünk valamikor! - mondta vidáman. 
-     Oké! - mondtam kuncogva. 
-     Nagyon hiányzol! - mondta szomorkodva. 
-     Te is, de most nem mehetek vissza, van egy csikóm! - mondtam. 
-     Tudom, tudom. - mondta. - Most mennem kell, megyünk valahova, - mondta. 
-     Oké, szia! - mondtam és letettük. 
El kéne mondanom, de nem hinném, hogy ez a megfelelő alkalom! Majd később... valamikor...

* Rebel szemszöge *
Mikor Roxyról levakartuk a kutyákat, Louisnak telefonált az edzője. 
-     Edzés van. - mondta elszomorodva. 
-     Megyek! - mosolyogtam rá. 
-     Biztos? Nem unod? - kérdezte. 
-     A focit? Nos, az igazat megvallva utálom és rohadtul unom, de téged szeretlek nézni! - mosolyogtam rá. 
-     Mit csinálsz, mikor minden csatornán és a rádióban is a meccsről van szó? - nevetett Harry. 
-     Elmesélem! - ugrott fel Roxy nevetve. - Kérlek szépen, bezárkózik a szobájába, felteszi a fejhallgatót, üvölteti a tv-n a zenét, miközben a fülébe is üvölt és még énekli is! - nevetett Roxy. 
-     Mit csinálnál egy focimeccsen, amin nem játszom? - kérdezte nevetve Louis. 
-     Azt hiszem élve elásnám magam, majd kiásnám magam, nehogy egy focipályán legyek már elásva! Aztán megfojtanám az összes üvöltöző embert! - mondtam elgondolkozva. 
-     Oké, szövögesd sorozatgyilkos kis terveid, addig átöltözöm! - puszilt meg Louis. 
-     Nem kell segítség? - kérdezte vigyorogva. 
-     Akkor elkésem! - mondta Louis. - Majd edzés után! - kacsintott. 
-     Persze, mikor izzadt vagy, majd bemegyek veled egy csomó focista közé, akik fociról beszélnek és izzadtak! - mondtam karba tett kézzel. - Azt hiszem utána elég sok ember temetésére mehetnél! - mondtam. 
-     Majd mi vigyázunk rád! - nevetett Roxy és az ölébe húzott. 
-     Nem. Felmegyek és lefektetem 
-     Louist! - vágta rá röhögve Hazza. 
-     A kutyáimat! - néztem rá szúrósan. 
-     Most mi bajod? - nevetett Harry. 
-     Az, hogy nem vagy vicces! - mondtam és meglöktem. 
Felálltam, majd ránéztem a két fekvő kutyára. 
-     Gyertek! - mondtam nekik, mire felugrottak és felszaladtak. - Gondoltam felsétálunk, de ti tudjátok! - mondtam, majd elkezdtem felvonszolni magam a lépcsőn. 
-     Megyek! - Louis, majd elszaladt mellettem. 
Mire beértem a szobámba a kutyáim már az ágyamon fetrengtek. Pontosabban nem fértek el abban az ágyban, ahol mi Louisval elférünk és egymást lökdösték. 
-     Befejezni, alvás! - néztem rájuk, majd megláttam Louis mezét a táskájában. 
Valahol a fürdőmben tevékenykedett. Én levettem a pólóm és magamra kaptam a pólóját. 
-     Louis! - mentem be a fürdőmbe nevetve. 
-     Jól áll! - mosolygott, majd magához húzott és hosszasan megcsókolt. 
Levegőhiány miatt elváltunk egymástól. 
-     Talán mégis segíthetnél öltözni! - kacsintott, majd közelebb lépett és pár pillanat alatt megszabadított a nadrágomtól. 
-      Mondtam, hogy jobb ötlet, mint egy öltöző! - kacsintottam huncutan, majd megszabadítottuk egymást a ruháinktól és Louist közösen bemelegítettük...

Villám gyorsan kapkodtuk fel a ruháinkat, majd Louis rohanva kapta a vállára a táskát. Én nevetve dobtam bele a pólót, majd gyorsan behúzta. Lerohantunk. Én belepillantottam a tükörbe, majd mosolyogva könyveltem el, hogy szokásosan kócos vagyok. Louis igazított a haján, amíg Én felkaptam a cipőm, majd Ő is felvette. Harry és Roxy rajtunk röhögtek. Bepattantunk Louis kocsijába, majd beszéd nélkül rohantunk odáig. Mikor beértünk az épületbe az edző mérgesen nézett Louisra és szidni kezdte. Először tűrtem, majd dühös lettem és visszaszóltam. 
-    Már bocs, hogy beleszólók, de itt van, nem?! Éppen maga tartja föl, ha nem pofázna neki, talán már rég a pályán lenne, de természetes azzal a hatalmas aggyal, ami a maga fejébe szorult, ezt nem igazán fogja fel! - magyaráztam dühösen, majd mondandóm végén megálltam karba tett kézzel. 
-    Temperamentumos kis hölgy. - vigyorgott Louisra, majd rám pillantott. 
-    Tudom. - nevetett halkan Louis. 
-    Menj öltözni! - legyintett Louisnak, majd minden figyelmét nekem szentelte. - Jó kis edző lennél! - mosolygott rám. 
-    Attól eltekintve, hogy nem értek a focihoz, mert utálom, mert unom, ja biztos. - rántottam vállat. 
-    Tetszik benned ez! - mosolygott rám mutatva. - Nem félsz kimondani amit gondolsz és nagyszájú vagy! - nevetett. 
-    Aha, tök jó. - rántottam vállat. - Akkor mit akar?  kérdeztem. 
-    Egy kis tiszteletet tőled, tekintve, hogy Louis edzője vagyok. Meg gyere le a pálya szélére velem. - mosolygott. 
-    Felejtse el a tiszteletet. - mondtam. - A másikat meg minek?! Csak Louis miatt vagyok itt! - mondtam hanyagul. 
-    Rendben, ahogy gondolod, akkor fent is ülhetsz. - mondta. 
-    Lemegyek magával, de ne osszon nekem semmilyen feladatot, mert nem csinálok semmit. - rántottam vállat. 
-    Oké, gyere! - mondta, majd megindult Én, pedig követtem. 
Rámutatott egy székre Én, pedig oda ültem. Mikor Louis meglátott, meglepődött, majd mosolyogva odajött, megölelt és megcsókolt. 
-    Tomlinson, miért nem vagy még a pályán? - kiabálta neki. 
Mi elváltunk egymástól. 
-    Maga mindenbe belepofázik?! - kiabáltam vissza, mire Louis és a csapattársai is röhögtek. 
-    Gyerünk! - mutattam Louisnak. 
-    Egyszer megfojtom. - mondtam Louisnak, majd megpusziltam és elment. 
Leültem, majd néztem az edzést. Mikor elkezdtek lejönni a pályáról, Louis mellém lépett és meg akart ölelni, de egy ujjal eltoltam a mellkasánál. 
-    Izzadt vagy! - mondtam grimaszolva. 
-    Jól van na, Én nem az autóban ülök! - nevetett, majd megfogta a kezem és úgy mentünk tovább, összefűzött ujjakkal. 
-    Jobb is a ruhám, mint ez! - mutattam a mezére. - Az legalább szexi! - mondtam huncut vigyorral. 
-    Rajtad ez is az volt! - kacsintott. 
-    Mégis levetted! - nevettem huncutan. 
-    Mert nélküle szebb vagy! - mondta és megpuszilta az orrom. 
-    Na, most biztosan nem venném fel. - mondtam grimaszolva. 
-    Jól van na, megyek zuhanyozni és átöltözni! - nyújtotta rám a nyelvét. 
-    Menj! - mosolyogtam. 
-    Örülök, hogy befejeztétek, mielőtt idehánytam volna! - mondta mögöttünk egy idegesítő hang. 
-    Tudja mitől hányok én? - vigyorogtam. - Attól, ha valaki belepofázik abba, hogy hol puszilgat a pasim! - mondtam pimaszan. 
Csöndben maradt és elment. Én szokás szerint vettem egy forró csokit. Mikor Louis kijött, megfogtam a kezét, az üres poharat a kukába dobtam és kimentünk az autóhoz. Kint már sötét volt. Beültünk, majd a kocsiban beszélgettünk, de semmi fontosról. 
-    Fáradt vagyok. - ásított Louis. 
-    Vajon mitől?! - nevettem. - Nyilván azért, mert fölöslegesen pazarlod az energiád ahelyett, hogy fetrengnél! - mondtam, miközben a kanapéra ugrottam. 
-    Kérlek máskor nézz a kanapéra! - mondta Harry, mire felnevettem és lemásztam róla. 
-    Bocsi! - nevettem. 
-    Semmi gáz! - nevetett. 
-    Megyek aludni! - mondta Louis, majd felvonszolta magát. 
-    Én is! - mondtam, majd utána szaladtam és megelőztem. 
A szobámban ott aludtak a kutyák és Richard is a helyén. Mosolyogva vonultam be a fürdőbe. Gyors zuhany után mosolyogva bújtam be a szuszogó Louis mellé arrébb lökve a helyemen terpeszkedő Barneyt. Louis felé fordulva a karjai közé bújtam. Barney sértődötten mászott mellém, majd magamhoz öleltem és el is aludt. Én is elaludtam pár perc múlva.  

Tippeljetek, mi lehet Lola titka?! ;)

2015. november 24., kedd

57. rész

Sziasztok! Itt van az új rész és remélem tetszeni fog nektek drágáim! Fenomenális olvasást nektek, pusszancs ~L!
-    Barney fejezd be! Aludni akarok! - hallottam Louis álmos hangját. - Barney, kérlek! Most komolyan, fáradt vagyok! A gazdádat ébresztgesd! - lökdöste Louis.
-    A gazdáját már a pasija felébresztette. - mosolyogtam és felültem.
-    Bocsi, de akkor most aludj vissza! - húzott magához mosolyogva, majd becsukta a szemét.
-    Te visszaaludhatsz, Én nem tudok. - mondtam, megpusziltam, majd kimásztam mellőle.
-    Majd megyek! - mondta, majd fejét a párnák közé fúrta és pár perc múlva, már szuszogott.

2015. november 23., hétfő

56. rész

Sziasztok! Itt az új rész és lenne egy fontos kérdésem! Nem találjátok unalmasnak a történetet? Egyre kevésbé van ötletem, viszont, ha szeretitek van egy-két ötletem mivel tehetném izgalmasabbá! Kérlek ha ezt olvasod, írd le mit gondolsz a blogról! Előre is köszönöm, hatalmas puszi ~L! 
Arra ébredtem reggel, hogy Louis mocorog mellettem. Felemeltem a fejem, majd Louis villám gyorsan borult a párnájába.
-    Mi van veled? - nevettem álmosan.
Gondolom azt mondta, hogy semmi, de a párnája miatt nem hallottam semmit, csak láttam, hogy rázza a fejét.
-    Mit szólnál hozzá, ha elmennénk egy kicsit kocsikázni? - kérdeztem huncut vigyorral.
-    Mármint úgy érted, hogy... - emelte fel a fejét és kérdezte volna, de megcsókoltam.
-    Úgy értem! - kacsintottam, majd kimásztam mellőle.
Bementem a fürdőbe, lezuhanyoztam, majd felöltöztem és kimentem.
-    Szépség! - húzott magához Louis.
-    Öltözz, addig összeszedem a házat és megkérdezem, ki jön! - mosolyogtam, majd kimentem a szobájából.
Lent ült mindenki az étkezőben.
-    Nincs kedve valakinek egy autózáshoz? - kérdeztem mosolyogva.
-    Hol? - kérdezte mosolyogva Roxy.
-    Hát a megszokott pályán! - kacsintottam.
-    Hülye vagy, még szép, hogy megyek! - ugrotta át a pultot Roxy.
-    Mindenki jön! - jelentette ki Liam.
-    Oké, akkor öltözzetek, majd a versenypályán találkozunk. - mosolyogtam.
-    Mindenki tudja, hol van, nem? - kérdeztem.
-    Mi tudjuk! - legyintett Jesy.
-    Oké, akkor majd ott! - intettem és indultam volna, de Louis ugrott le a lépcsőről.
-    Itt hagysz? - kérdezte.
-    Majd ott találkozunk. - mosolyogtam és megpusziltam.
-    Nem mehetek veled? - kérdezte csalódottan.
-    Nem! - vigyorogtam, majd kiléptem.
Beültem a kocsimba, majd meg sem álltam hazáig. Átvettem a versenyruhámat, majd egy táskába dobtam a rendes ruháimat. A cuccokkal együtt beültem a versenyautóba, majd elindultam a pálya felé. Út közben is melegítettem már a gumikat, enyhén szólva. Mikor megérkeztem, az autóval beálltam a boxutcába, majd felmentem az irányító toronyba. Egy pár gombnyomással felébresztettem a pályát. Elindultak a világító, illetve villogó táblák, kapcsoltam be hangulatzenét és a lényegében az egész pályát kivilágítottam. Mikor felébredt a környezetem, bepattantam az autómba, majd mentem egy kört, amit kicsit itt-ott cifráztam. Mikor visszaértem a boxutcához, már ott álltak a barátaim.
-    Ugye idefelé nem csináltál ilyeneket? - kérdezte csípőre tett kézzel Jesy.
-    Én?! Dehogy! Miért olyannak ismersz? - kérdeztem.
-    Á, dehogy! - forgatta a szemét.
-    Oké, mert nem vagyok olyan! - vetettem huncut mosolyt, majd a gázra tapostam és bemutattam egy kis gumiégetést.
Vigyorogtam egyet, majd elszáguldottam és mögöttem, csak a füstfelhő maradt, meg a gumi szaga. Most nem cifráztam, inkább a száguldozást élveztem. Mikor visszaértem, kiszálltam és becsaptam a kocsim ajtaját. Levettem a sisakom, így a hajam a vállamra hullott.
-    Gyertek! - intettem a fejemmel, majd elindultam az öltöző felé.
Az öltözőben letettem a padra a sisakomat és kinyitottam a szekrényt, ami tele volt olyan ruhákkal, amik olyanok voltak, mint az enyémek.
-    Nos hölgyeim, válasszátok ki a méretet és kapjátok fel! - mosolyogtam, majd elléptem a szekrénytől.
A lányok kivették a ruhákat, majd Én kitereltem a fiúkat és a másik irányba indultam.
-    Nektek nincs ruhám. - mondtam.
-    Minden esetre jól nézel ki benne! - mosolygott Louis.
-    Tudom. - vigyorogtam, majd kinyitottam egy másik szekrény, ami tele volt díjakkal.
-    Ez mind a tied? - kérdezte hatalmas szemekkel Harry.
-    Igen. - mosolyogtam büszkén.
-    Te találtad ki, hogy ezt a ruhát így kell hordani? - kérdezte Niall.
-    Tudod, jobban néz ki, mintha nyakig felhúznám. - mosolyogtam huncutan.
Ekkor kiléptek a lányok. Roxy, természetesen hozzám hasonlóan lehúzta a cipzárt a mellénél, de nem túlzottan. Nem hatalmas dekoltázsunk volt, a melltartónk látszott, de csak kicsit. Becky és Jesy, pedig nyakig felhúzták. Én Becky elé léptem Roxy, pedig Jesy elé és lejjebb húztuk a cipzárjukat, így akkora dekoltázsuk lett, mint nekünk.
-    Nem túl kihívó ez? - kérdezte Becky.
-    Nem, egyáltalán nem. - mosolyogtam. - Van ennél kihívóbb is, ne aggódj. - mosolyogtam rá, majd elléptem előle.
-    Ki jön velem először? - kérdeztem.
-    Azt hittem, vezethetjük! - mondta Louis.
-    A-a! Egyszeri alkalom volt. - mondtam mosolyogva.
-    Én! - ugrott a kocsiba Becky.
-    Várj, te vezetted? - kérdezte mérgesen Roxy Louistól.
Mielőtt válaszolt volna, Én beugrottam a kocsimba, majd beindítottam a motort és elszáguldottam. Becky, csak nevetett az egészen.
-    Egy kicsit cifrázom a kört, ha nem zavar. - mosolyogtam rá.
-    Kérlek! Még élvezem is! - nevetett.
Nem kicsit cifráztam. Mikor visszaértünk, Becky kipattant Én, pedig mosolyogva kukucskáltam ki.
-    Roxy dühös vagy? - kérdeztem.
-    Igen! - mondta mérgesen.
-    Tessék! - dobtam felé egy másik kulcsot. - Hozd ki onnan és mindenki mehet vele. - mosolyogtam és rámutattam a másik garázsra.
Egy másik autóm is van, de azt nem szeretem annyira, csak egyszer versenyeztem vele, ezért van itt. Pár perc múlva Roxy hajtott mellém. Bólintottunk, majd elindultunk. Természetesen Én nyertem, de ezen senki sem gondolkozott. Biztos volt, hogy tapasztaltabb vagyok. Mindenkivel versenyeztem és mindenki ellen nyertem. Mikor végeztünk, kiszálltam a kocsiból és mosolyogva léptem be a garázsba.
-     Na, élveztétek? - kérdeztem mosolyogva.
-     Király volt! - mosolygott Niall.
-     Gyertek! - nyitottam ki egy másik ajtót.
Feloltottam a lámpát, majd meglátták a kedvenc helységemet.
-     Őt úgy nevezzük, lazuló! - mosolyogtam.
Ebben a szobában van hűtő, tele italokkal, kényelmes fotelek, ételek, tv-k és hangszórók. Mind kényelembe helyeztük magunkat és más-más italt ittunk.
-    Ugye, hogy milyen jó itt? - kérdeztem mosolyogva.
-    Már csak annak örülnék jobban, ha lejtenétek nekünk egy táncot ezekben a feszes ruhákban. - kacsintott Louis.
-    Tudod, azon a pulton sok lány táncolt már! De Én nem voltam köztük és nem is leszek! - mosolyogtam huncutan.
-    Miért? Csak nekünk! - mosolygott Harry.
-    Mert autózni jöttem és nem táncikálni! Különben is! Én ebben a ruhában versenyeket nyertem, nem a csípőmet ringattam! - mondtam.
-    Nem muszáj rajtad lennie közben. - mondta Louis.
-    Szerintem te inkább nyugodj le! - pillantottam rá.
-    Miközben ebben a ruhában vagy?! - nevetett. - Lehetetlen! - vigyorgott és Én huncut vigyorral a képemen álltam fel a fotelből, majd feltűnően elvonultam előtte, miközben egy újabb italért mentem.
-    Tudod, Én sokszor voltam és vagyok ebben a ruhában! - villantottam egy vigyort.
-     Felvehetnétek otthon is! - mondta Harry.
-     Tetszene? - mosolygott rá Roxy.
-     Aha, nem lenne rossz! - kacsintott rá Hazza.
-     Tetszik az ötlet! - mosolygott Niall.
-     Elég! - zárta le a témát Becky.
-     Ki jön? - kérdeztem mosolyogva.
-     Én a tiéd akarom! - mosolygott Louis.
-     Tudod, az egyszeri alkalom volt. - kacsintottam.
-     Kérlek! - vigyorgott és mögém lépve szorosan magához húzott.
-     Nem, tudod az életem autója! Nem adom a kezedbe a sorsát! - nevettem.
-     Miért, kifejezetten jól vezetek! - mondta durcásan.
-     Nem, Én vezetek jól! Te nem okozol balesetet! - rántottam vállat nevetve, majd bepattantam az autómba és elszáguldottam.
Így könnyű lenne megoldani a problémákat és elkerülni bármilyen veszekedést. Egyszerűen belepattanok a versenyautómba és már ott sem vagyok, viszont az kicsit sem lenne jó példa a rajongóknak. Bár hozzám kifejezetten illene az autóversenyzés és valószínű a rajongóim is támogatnának, de mégsem jó ötlet bevallani, hogy feketén versenyeztem, vagyis minden szabály és szervezés nélkül. Egyszerűen semmilyen hatóság nem tudott a versenyekről, olyanok voltak, mint az utcai versenyek, csak az elhagyatott telepen csináltuk, így sokkal kisebb volt a lebukás esélye, plusz valamelyik volt csapattársam apjáé volt ez a versenypálya, de beszüntette. Nekünk, viszont tökéletes volt. Mikor visszaértem, kiszálltam és meglepődtem. Egy ismerős autó hajtott be: Charlie. Mosolyogva szállt ki. Nekem a vigyora láttán görcsbe rándult a gyomrom, de ez az arcomon egy pillanatig sem látszott, elindultam felé, majd egy méterre tőle álltam meg.
-    Ó, szépségem! Nem számítottam rád! Hoztad a barátaidat is kocsikázni? - kérdezte mosolyogva.
-    Igen, itt vannak. - mondtam ökölbe szorított kezekkel.
-    Egy ölelést sem kapok? - kérdezte.
-    Nem. - mondtam határozottan.
-    Ne butáskodj, tudom, hogy szeretsz! - vigyorgott, majd erőszakosan magához rántott.
-    Csak szeretnéd! - mondtam és már lendült is a kezem, majd hatalmast csattant az arcán.
Nem mondom, hogy úgy ütök és verekszem, mint egy férfi, de nem vagyok gyenge. Természetesen ezt is, csak Rebel merte megtenni. Charlie rögtön elengedett, majd a kezét a tenyerem vörös nyomára tette.
-    Édeském, ugye nem akarod, hogy az történjen, mint a múltkor? - kérdezte vigyorogva.
-    Ó, azt te nem akarod! - mondtam, majd mosolyogva csípőre tettem a kezem.
-    Nocsak, talán felbátorodtál?! Csak nem azért, mert megvédett az a majom? - nevetett.
-    Tudod, az a majom akiről éppen hadoválsz a pasim és tudod, hogy nem tűröm sokáig, hogyha így beszélnek arról, akit szeretek? - mondtam.
-     Ó, talán féljek tőled? - nevetett.
-     Nem szükséges! Akkor is idióta maradsz, ha agyonverlek! - mondtam és vállat rántottam.
-    Összekeversz magaddal! Ugyanis nem Én mentem vissza ahhoz a taplóhoz! - mondta.
-    Ha már taplóról van szó, talán tükörbe is nézhetnél! - mondtam gonosz mosollyal.
-    Tudod, ezzel a mosollyal rohadt szexi vagy! - vigyorgott, majd a csípőmnél fogva magához rántott.
Erre Én az ágyékába térdeltem. Természetesen összerogyott.
-    Kérlek, legközelebb tartsd meg magadnak a szöveget és ha itt látsz, húzz el! - mondtam mosolyogva, majd a barátaimhoz sétáltam.
-    Minden oké? - kérdezte Louis aggódva.
-    Persze, de most menjünk. - mondtam és megcsókoltam.
-    Mehetek veled? - kérdezte.
-    Gyere. - mondtam, majd pakolni kezdtem.
Bementünk az öltözőbe, majd átöltöztünk. Én felvettem, amit hoztam magammal, majd mind elindultunk. Charlie már nem volt ott és az egyik autójuk sem. Én elmosolyodtam és büszke voltam, hogy egyedül sikerült elintéznem az összeset. Az út felénél megálltam, majd a mögöttem haladó barátaim is. Louisra mosolyogtam.
-    Mi van? - kérdezte értetlenül.
-    Maradj! - mondtam, majd átmásztam az ölébe. - Na, mássz át! - mondtam, majd felemelkedtem az öléből.
Kicsusszant alólam, majd átült.
-    Karácsonyra kaptad a jogsid? - kiabált röhögve Roxy.
Én nevetve néztem hátra.
-   Igen, pont tőled! - kiabáltam nevetve, majd Louis elindult.
Ő is cifrázta az utat, itt-ott száguldozott, de a városban már normálisan haladt. Tök vidám volt, hogy vezethette. Öröm volt nézni, ahogy mosolyogva randalírozik.
-    Bírod, mi? - kérdeztem Louist mosolyogva, mikor beálltunk a garázsba.
-    Imádlak! - puszilta meg az arcom.
-     Tudom! - vigyorogtam rá. - Viszont, ha beárulsz megetetem veled ezt az autót! - mondtam.
-    Miért árulnálak? - kérdezte mosolyogva.
-    Mindegy, csak ne! - mondtam, majd kiszálltam.
Louis is kiszállt, majd a cuccokat a helyükre tettem és bementünk. A többiek már bent ültek. Hirtelen elkezdett rohanni felém a két kutyám. Eszembe jutott, hogy ma még nem igazán mozogtak, így teli vannak energiával. Én rohanni kezdtem a teraszajtó felé, majd kiszaladtam rajta és kertben leültem, majd vártam a kutyákat. Rám ugrottak, majd játszani kezdtem velük. Először engem próbáltak leteríteni, majd egymással kezdtek birkózni, természetesen rajtam és a győztes, vagyis most Barney próbált egyedül leteríteni, de egyedül kevés volt. Amolyan "Jól van, te is jöhetsz segíteni tesó!" pillantást vetett Málnára, aki erre vidáman ugrott rám. Hirtelen lelöktem őket, majd szaladni kezdtem a kertben. Rohantak utánam, majd elkaptak és újra a földre terítettek. Ezt rengetegszer eljátszottuk, majd mikor kifáradtak elnyúltak a füvön. Én is lihegve feküdtem köztük, miközben a nap már lefelé tartott. Megvártuk, míg lemegy a nap, majd bementem a kutyáimmal.
-    Én ezt nem vállalom többször! - lihegtem. - Lusta vagyok! Ez a futás nem nekem való, ahogy semmi fárasztó dolog! Hagyjatok! - mondtam a kutyáimnak.
-    Akkor mit gondolsz, hogyan fogod kifárasztani őket? - kérdezte nevetve Louis.
-    Majd te focizol velük! - mondtam mosolyogva.
-    Miért, tudnak? - kérdezte Liam.
-    Persze, mióta megkaptam őket mást se csinálok, csak focizni tanítom őket! - ironizáltam. - Nem tudnak! - mondtam.
-    Jól van, csak megkérdeztem! - tette maga elé a kezeit védekezően.
-    Majd megtanítjátok őket! - mondtam.
-    Ne már! - szomorodott el Roxy. - Málnát ne! Ő a kiscsaj! - ölelte magához.
-    Oké, akkor Barneyt magtaníthatjátok. - mondtam mosolyogva.
-    Mikor? - kérdezte izgatottan Niall.
-    Holnap. - mondtam.
Elindultam fel, majd nem követett egyik állat sem.
-    Málna, Barney indulás! - mondtam, majd szaladtak utánam. - Hol vagy galamb? - kiabáltam.
-    Papagáj vagyok! - kiabált vissza a madár.
-    Oké, akkor alvó papagáj legyél! - kiabáltam, mire a vállamra röppent.
Felértem a szobámba, majd Richardot betettem a kalitkába a kutyáknak, meg megágyaztam és befeküdtek az ágyba. Lementem, majd mindenki rám nézett.
-    Mi van?! - kérdeztem.
-    Semmi, csak az egész lényedről lerítt, hogy hulla fáradt vagy! - mosolygott Niall.
-    Igen, tehát lehúztam fürdeni és majd holnap reggel láttok újra. - mondtam. - Pontosabban amint ettem egy kicsi édességet! - mosolyogtam, majd a konyhába tartottam és kivettem egy táblát.
Megettem a konyhában, ittam és felmentem. Gyors zuhanyzás után felvettem a pizsamám, majd konkrétan beleugrottam az ágyamba és arrébb lökve a két kutyát elhelyezkedtem, majd pár perc múlva már aludtam is.

Kérlek kommentelj, nagyon fontos lenne! 

2015. november 22., vasárnap

55. rész

Sziasztok! El sem hiszem, hogy ez már az 55. rész! Teljesen meg vagyok lepve! Remélem tetszeni fog! ~L
Nem találkoztam Louisval tegnap, valószínű azt sem tudja, hogy Londonban vagyok. Úgy érzem, ha itthon vagyok nem lehet nagy baj. Igazából, nem vagyok babonás és ennek semmi értelme nincs, de így érzem. Rengetegszer gondolkoztam már azon, hogy mennyire szeretem Louist. Nem tudtam szavakba önteni, mert rengeteg küzdés után jöhettünk csak össze. Mondhatni az egész kapcsolatunk egy történelem. Kezdődött azzal, hogy a rosszabbik énemmel megcsalta a barátnőjét, miközben a másik énemmel randizgatott. Később, összejött Rebellel. Mikor megtudta, hogy Sarah és Rebel is Én vagyok, szakított velem. Utána sokkal később összejött velem, vagyis mindkét énemmel. Így tudnám elmesélni a kapcsolatunkat dióhéjban. Ezek a gondolatok ugráltak a fejemben, miközben próbáltam kikászálódni az ágyamból. A kutyáim megunták a szenvedésem, leugrottak és kaparták az ajtóm.
-    Jól van éhesek, megyek! - mondtam, majd kimásztam az ágyból.
A hajamat felkötöttem copfba, majd elindultam le. Ahogy kinyitottam az ajtót a két kutyám kirohant.
-    Richard! - kiabáltam neki.
-    Eszem. - mondta.
Én nevettem, majd adtam enni a kutyáimnak. Senki nem volt sehol. Leültem a kanapéra és a telefonomat a kezembe véve kerestem, hogy vajon kit hívjak. Úgy döntöttem, Jesyt választom. Pár perc múlva felvette.

2015. november 21., szombat

54. rész

Reggel leestem az ágyról. Senki nem volt körülöttem. Gyorsan felöltöztem, majd lementem. Senkit nem láttam sehol. Belebújtam az egyik cipőmbe, majd kiléptem. Ott se volt senki. Ahogy éreztem a jéghideg szelet, kirázott a hideg. Látszólag nyugodtság mindenhol, de ez valahogy fura nekem...

2015. november 20., péntek

53. rész

Reggel nagyon fáradt voltam. Arra ébredtem, hogy csöng a telefonom. Körülnéztem. Se Louis, se Lola, se Zayn. Érdekes, még Zayn is ébren van, pedig Ő is jó alvó, alapvetően Louis is és Lola sem semmi, de most egyedül voltam. Lemásztam, majd a papucsomba bújva indultam meg ki. A lépcsőn jöttem rá, hogy nem hordok papucsot és, hogyha rajtam marad, hatalmasat esek majd. A lépcső közepén hagytam, majd folytattam az utamat. Mikor leértem csak Lolát láttam a konyhában.

2015. november 19., csütörtök

52. rész

Reggel Roxy hangos nevetésére keltem. Mikor leértem a lépcsőn, láttam, hogy az egyik magassarkújában, a pizsamájában és egy boával a nyakában parádézik. Nevetve álltam be mellé.
-    Mit csinálunk? - kérdeztem nevetve.
-    Éppen pizsamamodellek vagyunk! - nevetett.
-    Ó, szuper! - nevettem, majd vele folytattam a parádézást.
Bevonultunk a nappaliba, ahol ott ültek a fiúk és rajtunk kívül mindenki. Én meglepődtem, majd hirtelen két kutya ugrott nekem hátulról, így majdnem elestem. Nem hagytak békén, ezért leültem hozzájuk és simogattam őket. Természetesen a két hülyének ez nem volt elég, ezért az ölembe ültek.
-    Nem igazán mondanálak titeket ölebnek! - nevettem és kilöktem őket az ölemből.
-    Elfelejtettél?! - háborgott Richard.

2015. november 18., szerda

51. rész

Reggel a telefonomra ébredtem. Lana hívott.
-    Szia! Össze tudnád trombitálni a csapatot? Fél óra múlva találkozzunk a teremnél! - mondta.
-    Persze! - mondtam.
A lányokkal 5 perc késéssel érkeztünk. A próba jó volt és nagyon fárasztó. Mikor átöltöztünk még az öltözőben megbeszéltük, hogy mit csináljunk.
-    Nekem el kéne mennem az állataimért. - mondtam.
-    Oké, én megyek a fiúkhoz. - mondta mosolyogva Roxy.
-    Én is oda megyek. - mosolygott rá Jesy.
-    Én, pedig Niallel étterembe. - mosolygott Becky.
-    Akkor sziasztok! - öleltem meg őket, majd ahogy kiértünk az étteremből más-más irányba indultunk.
Én taxival mentem a lakásomhoz. A két kutyát és a papagájomat megetetettem, majd beültettem az autómba őket és meg sem álltam a közös Wiches házig. Beengedtem az állatokat, majd elkezdtem tv-zni, de SMS-m érkezett. Louis írt.
Szia, te miért nem jöttél hozzánk? :(
Mert nem akartam éheztetni az állataim. 
Nincs kedved átjönni? :)
Kedvem az lenne, de tudod lusta vagyok... el kéne mennem zuhanyozni, de messze van és a kanapé nem ereszt el! :D
Hát szépségem, nincs aki odavigye a slagot! :D
Lezuhanyzom és utána írok, jó?
Oké! Puszi!
Pusszancs!
Felszaladtam, majd gyorsan lezuhanyoztam és visszatelepültem a kanapéra. A telefonomat a kezembe vettem, majd írtam Lounak.
Vagyok!
Mit csinálsz?
Fekszem a kanapén, két kutya rajtam, papagáj a fejemen. 
Cukik 
Nagyon... :/ Te mit csinálsz?
Faggatlak! 
Unatkozol?
Mhm. 
Gyere át!
Most?
Mhm. 
Megyek! 
Siess!
Nem válaszolt, de úgy 5 perc múlva megjelent az ajtóban. Nevetve nyitottam ajtót.
-    Sebesség korlátokat betartottad? - nevettem.
-    Miket? - kérdezte, mire felnevettem.
-    Szerencséd, hogy szép vagy! - karoltam át a nyakát.
-    Nem igaz! - vigyorgott és megcsókolt.
-    Tudom mire megy ki a játék! - vigyorogtam, mikor elváltunk egymástól.
-    Nem értem miről beszélsz! - nevetett huncutan.
-    Huncut vagy Tomlinson! - mosolyogtam huncutan.
-    Tudod, nem is Törpilla vagy! Vagyis az is, de lehetnél csingiling is! - mosolygott, mire felnevettem.
-    Lehet, hogy rendes filmsztár vagyok, csak nem mondtam el! - nevettem.
-    Mit gondolsz, van esélyem egy filmsztárnál? - mosolygott.
-    Nem is tudom... - mosolyogtam huncutan, majd beljebb léptem.
Kiszaladtam a konyhába, majd kivettem a hűtőből egy tábla csokit. Leültem vele az étkezőbe, de a telefonom csilingelt. Fölkaptam a kanapéról, majd kiszaladtam a csokimhoz. Beleharaptam, majd megnéztem, hogy ki zaklat. Roxy volt.
Mit csinálsz?
Hol vagy?
A 1D házban, mert?
Semmi drágám, megvárom, míg leesik neked! :D
Ja! Louis! :D Sötét vagyok! :D 
Igen, az vagy! :D 
-    Mivel Louis itt van, Louis szeretne egy kicsit nyugodtan kettesben lenni a barátnőjével! - mondta Louis, aki hirtelen mögöttem termett.
Kivette a telefonomat a kezemből, majd kikapcsolta.
-    Azért ezt nem kellett volna! - mondtam és felálltam a csokimmal a kezemben.
Mikor Lou meglátta, megnyalta az alsó ajkát.
-    Csak nem kérsz belőle?! - nevettem és a szájához tartottam.
Mikor bele akart harapni, elhúztam. Utána megint a szája elé toltam, majd elhúztam és ezt többször eljátszottam. Mikor elege lett belőle, mosolyogva felkapott, majd a kanapéhoz szaladt velem, ledobott rá és fölém mászott. Huncutan mosolyogva haraptam bele a csokiba. Egyik kezével a szabad kezemet a fejem mellett lefogta. Azt a kezemet, amiben a csoki volt, a csuklómnál és a szájához emelt a csokit, majd beleharapott. Én végig nevettem.
-    Elég lesz! - mondtam, elhúztam a kezem, majd a maradék csokit egyben megettem.
-    Irigy vagy! - nevetett.
-    Csak ha édességről van szó! - mosolyogtam, majd lemászott rólam.
Én kimentem az étkezőbe és elkezdtem bekapcsolni a telefonom, mikor Tommo kivette a kezemből és a farzsebébe tette.
-     Roxy írt nekem! - mondtam.
-     Roxy ráér! - rántott vállat mosolyogva.
Én elmosolyodtam, majd csípőre tett kézzel álltam előtte.
-     Oké, ezt nem bírom! - mondta és elnevette magát. - Úgy nézel ki, mint egy mérges manó! - nevetett.
Én elkomorodtam a név hallatán.
-     Az Én édes kis szöszi mérges manóm! - mosolygott, majd felültetett az asztalra és megcsókolt.
Én még mindig nem mosolyogtam, de visszacsókoltam.
-     Az édes kis sértődött szöszi manóm! - mosolygott, majd oldalról megbökdösött és Én felnevettem.
-     Elég! - toltam el a kezeit.
-     Így sokkal jobb! - mosolygott és megpuszilta a homlokom.
-     Mi jobb? - kérdeztem.
-     Az, hogy mosolygós szöszi manó vagy! - mondta mosolyogva és a hajammal játszott.
-     Gyere! - mosolyogtam, majd elindultam a kanapé felé.
-     Mit csinálunk? - kérdezte, miközben én a karjánál fogva húztam magam után.
-     Semmit! - mosolyogtam, majd elvágódtam a kanapén.
-     Abban profi vagy! - nevetett, majd mellém feküdt.
-     Mit nézzünk? - kérdeztem és a távirányítót nyomogattam.
-     Semmit! - mondta mosolyogva, majd elvette és kikapcsolta.
-     Miért? - kérdeztem és rá néztem.
-     Mert van neked egy meglepetésem! - mosolygott, majd felállt.
-     Mi az? - kérdezte izgatottan.
-     Elviszlek valahova! - mosolygott.
-     Oké! - mondtam, majd felszaladtam.
Kinyitottam a szekrényem, majd elkezdtem turkálni benne. Kivettem az egyik kedvenc ruhám, hozzá illő táskát, fülbevalót és magassarkút, de mikor felvettem, úgy éreztem, hogy talán túlságosan is kiöltöztem, ezért átvettem a ruhához illő tornacipőmet. A hajamat megfésültem, de hagytam természetesen göndören, kiengedve. Nem kentem vakolatot az arcomra, pontosan a ruhához megfelelő halvány sminkem volt. Mosolyogva megálltam a hatalmas tükröm előtt, majd megfogtam a ruhámon az egyik fodrot és feldobtam, majd lassan esett vissza a ruhára. mosolyogva végignéztem magamon, majd szökkentem egyet és elindultam ki. A lépcsőn leérve láttam Louist, ahogy a kutyáimmal játszik és Richarddal is eszmecserét fojtat.
-    Így jó leszek? - kérdeztem, mire felnézett és miután megnézett előröl körbefordultam.
-    Gyönyörű vagy! - ámult el, mire elpirultam.
-    Gyere Törpilla! - nyújtotta felém a kezét.
Én megfogtam a kezét, majd lehajtott fejjel mentem ki. A telefonomat otthon hagytam, kikapcsolva, csak pénzt és kulcsokat vittem. Beültünk az autóba, majd Louis bekötötte a szemem. Körülbelül egy óra alatt érkeztünk meg a titokzatos helyre. Louis kinyitotta nekem az ajtót és a kezemet fogva segített kiszállni. Beriasztotta az autót, majd egyik kezével átkarolt és a derekam fogta a másikkal a kezem, amit előre tettem és vezetett.
-    Félek! - mondtam mosolyogva.
-    Nem kell! - mondta, hallottam, hogy mosolyog és megpuszilta az arcom.
Mentünk pár lépést, majd felkapott az ölébe.
-    Mit csinálsz? - kérdeztem és a nyakába kapaszkodtam.
-    Jobb, mintha elesnél! - mondta kuncogva, majd ár lépés után letett.
Mögém lépett, majd óvatosan megfogta a kendő hátulját.
-    Mehet? - kérdezte.
-    Igen! - mondtam izgatottan.
Levette és egy csodálatos kertet pillantottam meg.
Olyan igazi mesebeli, színes kert volt. Gyönyörűbbet elképzelni sem tudtam volna. El voltam képedve. Volt egy fa, aminek az ágai a kis tavacska fölé értek. A képet a tó csak még színesebbé tette, mert benne halak úsztak, de lehetett benne látni a színes fákat és virágokat.
-    Gyönyörű, köszönöm! - öleltem magamhoz szorosan Louist.
-    Örülök, hogy tetszik! - mosolygott és megpuszilta a fejem.
-    Hihetetlen! - mosolyogtam és nem győztem nézni a tájat. - Hogy találtad ki? - kérdeztem rá nézve.
-    Titok! - mosolygott.
-    Szeretlek! - mosolyogtam és összeérintettem az orrunkat.
-    Én is! - mondta mosolyogva, majd megcsókolt.
Mikor elengedett, Én csak nézelődtem és próbáltam memorizálni amit látok, hogy erre a gyönyörű kertre mama koromban is emlékezhessek. Főleg, hogy kivel vagyok itt!
-    Gyere! - mosolygott Lou, majd megfogta a kezem és húzott a fa felé.
Mikor elé értünk, Ő rögtön elkezdett felmászni a fára, majd ráült arra az ágra, ami már a tavacska fölött volt.
-    Bele fogok esni! - mondtam és a fejemet ráztam.
-    Nem fogsz! Gyere! - noszogatott, majd sikerült rávennie, hogy menjek.
Óvatosan másztam mellé, majd leültem.
-    Látod, ügyes vagy! - mosolygott, majd átölelte a vállamat.
Én a fejemet a vállára hajtottam.
-    Gyönyörű ez a hely! - mosolyogtam és, csak néztem előre, miközben a lábamat lóbáltam, mint egy ovis.
-     Olyan mint te! - puszilta meg a fejem.
Szerintem órákig ültünk egymás mellett és beszélgettünk, vagy éppen, csak élveztük egymás társaságát. Néha beállt köztünk a csönd, de az is inkább kellemes volt, mint kínos. Louis énekelt is nekem, majd mikor kezdett sötétedni, mikor hazaindultunk. Hazavitt, majd az ajtóban elköszöntünk. Mikor beléptem a nappaliba, a lányok ott ültek és beszélgettek.
-     Mesélj csak! - húzott le maga mellé Roxy.
Én mindent elmeséltem, majd a mese után mind lezuhanyoztunk, megnéztünk egy filmet és a a kanapén aludtunk.