Eliott - 8

Louis Freddie-hez és Briana-hoz ment, Én meg csak ültem otthon és unatkoztam. Muszáj volt írnom neki.
Milyen apáskodni? 
Haha... 
Unatkozom. :/
Azt hittem te imádsz egyedül fetrengni otthon! 
Igen, de már megszoktam, hogy idegesít valaki! 
Kösz
Nem csak rád értettem. 
Szóval most azt akartam elmagyarázni a sajátos stílusodban, hogy hiányzom? 
Mondjuk... de nem tudok menni sehova. 
Miért? 
Mert nem vagyok felöltözve. 
Pizsama van rajtad? 
Nem. 
Melegítő? 
Nem. 
Rövidnadrág és trikó? 
Nem. ;) 
Kevesebb vagy több? 
Bugyi, póló ;) 
Hmm, nincs kedves képet küldeni? 
Nincs. 
Jó, akkor lehet hogy mégis átugrom hozzád... 
És ha addigra felöltözöm? 
Ne tedd. 
Mikor jössz? 
Ahogy lelépek. 
Vagyis? 
Vagyis most indulok. 
Muszáj volt kuncognom, hiszen ennyivel sikerült elcsábítanom. Kb. egy óra múlva csöngettek, majd kinyitottam az ajtót. Louis végig nézett rajtam és megnyalta a száját, mire kuncogva léptem közelebb hozzá és a nyakát átkarolva megcsókoltam, miközben Ő az egyik kezét óvatosan fenekemhez vezette és megemelt, mire belemosolyogtam a csókba és lábaimmal átöleltem a derekát. Egyik lábával belökte az ajtót, miközben a csókunk egyre hevesebb lett. A kanapéhoz vitt, ledöntött rá és közben fölém mászott, de emiatt elváltunk egymástól és az egyik kezemet a mellkasára tettem.
-   Nem. - vágtam rá gyorsan. - Túl korai.
-   Nehéz neked ez az egész, ugye? - kérdezte Louis halkan, mire bólintottam. - Nem baj Kicsim, mindent a maga idejében! - simogatta meg az arcom halvány mosollyal.
-   Szeretlek! - mosolyogtam, majd megsimogattam az arcát.
-   Én is! - mosolygott. - És beszélnünk kell! - mondta, majd lemászott rólam, mire felültem és mellém ült.
-   Miről? - kérdeztem kissé ijedten.
-   Te most megijedtél? - vigyorodott el.
-   Nem! - vágtam rá elmosolyodva, majd meglöktem.
-   Azt szeretném, ha hozzám költöznétek! - nézett a szemembe, mire hatalmas mosoly terült el az arcomon és a nyakába ugrottam.
Szorosan húztam magamhoz és arcomat a nyakába fúrtam.
-   Ez egy igen? - kérdezte óvatosan.
-   Tudod, nagyon jólesik, hogy Te nem elmész és leszarsz, hanem közelebb akarsz vinni magadhoz! - szorítottam magamhoz.
-   Szerintem ez a lakás nem megfelelő ahhoz, hogy itt élj egy kisgyerekkel, ez a hely nagyon kicsi, elég lelakott és tudom, hogy Te szeretsz itt élni, de ez a környék sem a legtökéletesebb számotokra. Valamint szeretném, ha nem kéne átutaznunk a fél várost, hogy találkozzunk. Mi lesz, ha valami baj lesz veled? - sorolta.
-   Louis, szívesen hozzád költözöm! - fogtam a kezeim közé az arcát nagy mosollyal.
Ő nagy mosollyal szorított magához.
-   Szeretlek! - súgta.
-   Én is! - mosolyogtam rá, majd egy puszit nyomtam a szájára, amit utána viszonzott.
-   És ma ilyen bújcsi nap van? - kérdezte mosolyogva.
-   Bújcsi? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-   Bújós! - mondta, mire elmosolyodtam.
-   Pontosan. - bólintottam. - De mi lenne, ha nem a kanapén bújcsiznánk, hanem a szobámban? - kérdeztem mosolyogva.
-   Jó. - bólintott mosolyogva, majd felállt, ahogy Én is és őt követve bementem a szobámba.
Levette a pólóját, majd a nadrágját is és bedőlt az ágyba. Kuncogva néztem végig az elterült Louis-n. Az ablakhoz mentem, leengedtem a redőnyt, így a félhomályban feküdtem Lou mellé.
-   Régebben azért voltak kockáid... - simítottam végig a hasán kuncogva.
-   Jól van, na! Apukásodnom kell! - nevette el magát.
-   Tényleg! - mosolyodtam el, majd rá néztem.
-   Mit mondunk Eliott-nak? - kérdezte.
-   Az igazat? - rántottam vállat mosolyogva.
-   És Louis-nak hívjon, vagy... - nézett rám kérdőn.
-   Ahogy szeretnéd, de ha tényleg komolyan gondolod, felőlem hívhat apának, tök cuki lenne. - mosolyogtam rá. - Így is nagyon felnéz rád és nagyon szeret.
-   Megbeszéltük. - mosolygott rám.
Én feljebb kúsztam, majd hasra fordultam és megcsókoltam Louis-t. Elmosolyodott, mire mintha kissé felbátorodtam volna, egyik lábamat átlendítettem rajta és úgy csókoltam. Még nőtt a mosolya, miközben egyik kezét a hátamra simította, majd onnan le a fenekemre. Kissé én is elmosolyodtam és bal kezemmel megfogtam azt a kezét, ami a fenekemen pihent. El akartam lökni, de kezdte elmélyíteni a csókot, amibe belementem, ugyanis imádtam, ahogy csókol, szóval ahelyett, hogy eltoltam volna a kezét, inkább végigsimítottam az alkarján felfelé, majd a felkarjára simítottam, ahol éreztem az izmait, mire kissé megharaptam az ajkát és erősebben fogtam a karját. Éreztem, ahogy halkan ajkaimra nevet, mire elmosolyodtam és fogaimmal elengedtem az ajkát, majd felültem rajta és közben most fentről lefelé simítottam végig a karján, de már elhúztam azt a fenekemtől és összefűztem az ujjainkat.
-   Szexi vagy! - vigyorgott rám kissé szuszogva.
Én csak kuncogtam, majd a szabad kezemen a mutató ujjammal végigsimítottam Louis felső testén, egészen alsójának széléig.
-   Ha ezt így folytatod, egy percet sem tudok várni rád. - nézett fel rám komolyan, mire elmosolyodtam.
-   Én azt hittem, hogy az anyukák nem szexik. - mondtam mosolyogva.
-   Hát ezt nagyon rosszul hitted! - mondta és hirtelen maga alá gyűrt, de ő négykézláb helyezkedett el fölöttem, kezeivel a fejem mellett támaszkodott, de az én lábaim még mindig átölelték a derekát, míg kezeim a nyakát és lehúztam magamhoz egy puszira.
-   Most ezt Briana-ra érted, vagy rám? - mosolyogtam pimaszan.
-   Briana egy ribi, aki azt hitte, hogy szerelmes vagyok belé, mert valójában majdnem lett valami komolyabb köztünk, de aztán jött Danielle, majd egy hercegnő. - mondtam.
-   Ki az a hercegnő? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-   Te! - mosolygott.
-   Hát sok mindennek elmondanám magam, de hercegnőnek nem. - nevettem.
-   Pedig az vagy! - mondta mosolyogva. - Az én hercegnőm.
-   Te pedig a hercegem. - mosolyogtam rá, majd megpusziltam.

Mi legyen?

Srácok, nem tudom mi legyen. Régen naponta több mint ezren néztétek a blogot és tudom, hogy mit várok, hogy ennyi szünetet tartottam és most ilyen semmilyen novellákkal próbálkozom, de egyszerűen fogalmam sincs, hogy mit tehetnék. Egyszerűen minden nap boldog voltam, amikor láttam a komikat és azt, hogy mennyien olvastátok, de most egyszerűen senki sehol.
Valójában igen, azért írok, mert szeretek írni, de néha mindenkinek jól esik a visszajelzés. Most amúgy sincsen olyan hű de szuper lelki állapotom, szóval tényleg nagyon nagy szükségem lenne ilyesmikre.
A lényeg:
GONDOLKOZTAM ÉS (tudom, hogy sokszor volt már ilyesmi elbizonytalanodásom) ARRA JUTOTTAM, HOGY NEM VAGYOK BIZTOS ABBAN, HOGY AMIT ÍROK AZ VALÓBAN JÓ. NÉHA SOKKAL JOBBAN TETSZENEK A RÉGEBBI RÉSZEK AMIKOR VISSZA OLVASOM ÉS A NOVELLÁKKAL SE VAGYOK MEGELÉGEDVE.
HATALMAS SZÜKSÉGEM LENNE MOST RÁTOK!!!!!! AKI VALÓBAN OLVASSA, DE NEM JELEZ AZT NAGYON SZÉPEN KÉREM, HOGY ÍRJON VALAMIT IDE KOMMENTBE. LEHET AZ EGY PONT IS, NEKEM JÓL FOG ESNI, MERT SZÁMOMRA AZT FOGJA JELEZNI, HOGY VELEM VAGYTOK MÉG.

Eliott - 7

Elkezdődött a pihenő hetem, Eliott éppen táborban volt, Louis pedig nyaralt. Délben keltem és egész nap az ágyban feküdtem, miközben a tv-t bámultam.
Éppen valami filmet kezdtem nézni, amikor megcsörrent a telefonom. Louis hívott, így rögtön felvettem.
-   Csak nem eszedbe jutottam? - kérdeztem és elmosolyodtam.
-   Nem akartalak felkelteni. - mondta és hangja vidám és mosolygós volt.
-   Jól van, tudom, hogy Te aranyos vagy! - nevettem el magam.
-   Eliott hogy van? - kérdezte.
-   Táborban bulizik. - mondtam, majd egy gumicukrot tömtem a számba. - Te nyaralsz, így abszolút egyedül vagyok, férfiak nélkül.
-   Miért nem jössz utánam? - kérdezte vidáman.
-   Mert pihenek. - sóhajtottam.
-   Hol? - kérdezte.
-   Otthon, az ágyamban, pizsamában. - soroltam.
-   Akkor lehet, hogy hamarabb lelépek innen, hátha egy kicsit kettesben is lehetünk. - mondta vidáman, mire elmosolyodtam.
-   Nehogy Te legyél a legrosszabb 1D tag! - nevettem el magam. - Meg amúgy is! Ne hagyd ott a legjobb barátaidat!
-   Most miért, végül is nagyon fontos, hogy udvaroljak neked! Ők már 5 éve szeretnek! - mondta.
-   Louis, Te megcsalsz?! - hallottam Harry nyekergő hangját, mire elnevettem magam.
-   Kussolj már! - nevetett Louis.
-   Amúgy szerelmes vagyok! - jelentettem ki.
-   Mi? - kérdezte Louis értetlenül.
-   Reménytelenül beleszerettem a kívülről savanyú gumicukorba. - mondtam sóhajtva.
-   Louis, nem válaszoltál! - mondta Harry félig nevetve.
-   Harry, hagyj már! - morgott Lou.
-   Miért, a kis szerelmedet nem hallod,? - piszkálta Hazz.
-   Melletted a gondolataimat sem hallom! - mondta Louis nevetve.
-   Louis, Te pont ugyan ilyen vagy! - nevettem el magam.
-   Nem véletlenül vagyunk egy bandában! - nevette el magát Harry.
-   Nagyon jó veletek dumálni... - forgattam meg a szemem.
-   Szóval, látni akarlak! - jelentette ki Lou.
-   Itt akarsz hagyni minket? - kérdezte tőle Harry.
-   Louis, ne merj ide jönni! - mondtam, majd elnevettem magam. - Úgy érzem magam, mint egy disznó! Oké, lényegében az is vagyok! Lusta, dagadt disznó!
-   Maradj már! Gyönyörű vagy! - mondta Louis, mire elmosolyodtam.
-   Jó, egy kicsit hiányzol. - kuncogtam.
-   Király, akkor indulok, szia! - vágta rá, majd kinyomta.
Elnevettem magam, majd végignéztem magamon. Úgy gondoltam, ideje átöltöznöm. Lezuhanyoztam, majd utána megszárítottam a hajam és felkaptam egy rövidnadrágot meg egy trikót. Nekiálltam. összepakolni, majd úgy döntöttem, hogy egy takarítás sem lenne rossz ötlet. Először az egész lakásban rendet raktam, majd letörölgettem, porszívóztam és felmostam. Éppen a porszívót próbáltam betenni a helyére, amikor csöngettek. Pont akkor csaptam be a szekrényajtót és egy csatakiáltással belerúgtam, de megfájdult a lábujjam, így egy lábon ugrálva haladtam az ajtóig, amit ki is nyitottam rögtön.
Louis vigyorgott rám legelőször, majd mögötte állt Harry.
-   Utálok takarítani. - morogtam.
-   Miért? - kérdezte Harry.
-   Mert az rossz?! Mozogni kell, meg pakolászni! - sóhajtottam.
-   Lusta vagy! - jelentette ki Hazza vigyorogva.
-   Tudom és nem zavar. - rántottam vállat.
-   Hiányoztál! - ölelt magához Louis, miközben kicsikét meg is emelt, de csak lábujjhegyre kellett állnom, nem emelt fel teljesen.
Kezeimmel átöleltem a nyakát, majd úgy vigyorogtam rá.
-   Te is. - mosolyogtam rá. - És ezt most nem azért mondom, mert ezt így illik, ha ezt mondják, mert általában ezért mondom, de most igaz is. - magyaráztam, mire elnevette magát, majd megcsókolt, mire rögtön visszacsókoltam.
Louis ölelő keze pillanatok alatt csúszott lejjebb a fenekemre, mire elmosolyodtam és lelöktem.
-   Hé! - szólt rám morcosan, de nagyon cuki volt így.
-   Olyan vagy, mint egy sértődött kisfiú! - kuncogtam.
-   Mert egy sértődött nagyfiú vagyok! - közölte morogva, de félig mosolyogva, mire magamhoz öleltem. - Ez nem engesztel ki!
-   Ne várd, hogy megkérjelek rá, hogy fogdosd a seggem. - mondtam elkomolyodva, mire Harry elnevette magát.
-   Popsi. - jelentette ki Lou motyogva.
-   Jól van kisbaba, mindjárt megfürdetlek egy szép világoskék babakádban és elringatlak! - mondtam félig nevetve.
-   Nem bánnám, ha megfürdetnél! - mondta és elvigyorodott.
-   Életem egyik legnagyobb hibáját követném el. - löktem el magamtól. - Na, cipőt le és gyertek.
Ők tették, amit mondtam, majd követtek a nappalimba.
-   Tényleg elég kicsi a lakás. - nézett körbe Harry.
-   Nekünk elég. - rántottam vállat.
-   Csak miattunk kitakarítottál? - kérdezte Lou mosolyogva, miközben ujjaival a nadrágom szélén lévő cérnácskával szórakozott.
-   Nem, amúgy is ideje volt már. - rántottam vállat. - De ha ez jól esik, akkor igen, az érkezésed is közre játszott.
-   Igen, jól esik! - bólintott vigyorogva, mire elnevettem magam.
-   Ti egyébként mikor kezdtetek barátságból romantikus irányba terelődni? - kérdezte Harry kíváncsian.
-   Nekem akkor tetszett meg Abigel, amikor megláttam! - vigyorgott Louis.
-   Na ne mondd! - néztem rá felhúzott szemöldökkel. - És mi fogott meg rajtam?
-   Hát ha őszinte akarok lenni, akkor először a mosolyod, majd a feneked. - vigyorgott, mire megütöttem egy párnával.
-   Nem jó, hogy közben ennyire aranyos vagy! - döntöttem a fejemet a vállam, mire elmosolyodott.
-   Abigel? - szólt kérdőn.
-   Louis? - utánoztam hangsúlyát mosolyogva.
-   Leszel a barátnőm? - kérdezte és közben összefűzte ujjainkat.
-   Hát... - gondolkoztam el. - Semmi nem akadályozza. - rántottam vállat, majd elmosolyodtam. - Leszek. - bólintottam.
-   Szeretlek! - nyomott puszit a homlokomra.
-   Én is. - sóhajtottam.
-   És neked mikor tetszett meg Louis? - kérdezte Hazza.
-   Nem tudom. - rántottam vállat. - Már elég régóta Directioner vagyok.
-   Szóval mióta is? - vigyorgott Louis.
-   Régóta. - mosolyogtam rá.
-   Pontosíts! - szólt rám és megcsípte az arcom.
-   2012. - mosolyogtam rá, miközben óvatosan az ölébe másztam.
-   Csak nem bújós típus leszel a végén? - mosolygott meglepetten.
-   Csak nem megint elkezded az idióta megjegyzéseidet?! - morogtam.
-   Jó, inkább bújj ide csöndben! - ölelt magához, mire elnevettem magam.
-   Ez marha jól esett! - nevettem.
-   Imádom, hogy morogsz, de azt még jobban, ha így bújsz hozzám! - szorított magához, mire kuncogtam.
-   Még most sem tartozom a 1D barátnők előkelő körébe! - jelentettem ki vigyorogva.
-   Miért? - kérdezte értetlenül.
-   Mert Én nem fogok veled vonulni gyönyörű ruhákban, nem foglak díjátadókra kísérni, sem turnéra, nem megyek semmilyen műsorba, hogy ünnepélyesen kijelentsem, hogy a barátnőd vagyok! - mondtam karba tett kézzel.
-   De miért? - kérdezte.
-   Mert nem akarok csicsás helyekre menni, meg ilyenek. Én mindig a lusta, morgós, hirtelen haragú, kócos, megviselt, hájas pizsamás Abigel leszek, aki vagyok. - mondtam és kiszálltam az öléből.
-   Én nem mondtam, hogy változz meg, mert szerintem így vagy tökéletes. - mondta. - De azért, mert elkísérsz valahova, nem kell megváltoznod, még akkor is szebb és igazibb leszel a sok celeb nőszemély közt, ha pizsamában  jössz! - mondta.
-   És itthon milyen igazi leszek, amikor nem leszek ott! - vigyorogtam, majd lehuppantam külön az egyik fotelbe.
-   Most haragszol rám? - kérdezte Louis összehúzott szemöldökkel.
-   Mindig haragszom rád, ezt már megtárgyaltuk! - mondtam.
-   De most nagyon? - kérdezte.
-   Igen, mert olyat akarsz rám erőltetni, amit nem szeretnék! - mondtam karba tett kézzel. - Ezt nagyon nem bírom.
-   Titokban akarsz Louis-val járni? - kérdezte Harry.
-   Nem, viszont nem bírom, a sok embert, mert utálom az embereket és ezeket a puccos helyeket, ahova ki kell öltöznöm. Ha tehetem maximum egy Mekiben eszem, de inkább itthon pizsamában. - rántottam vállat. - Nyilván ti a csodálatos éttermekhez vagytok szokva, amire se pénzem, se lelki erőm! - magyaráztam.
-   Elmondanám kedves Abigel, hogy úgy minősítesz minket, mintha nem emberek lennénk! - pattant fel Louis mérgesen. - Lehet, hogy híresek vagyunk, de attól még emberek! Mi sem vágyunk folyamatosan arra a hatalmas tömegre, egyszerűen ez van! Én mindig szerettem volna egy olyan lányt magam mellé, akivel kicsit is normálisnak érezhetem magam! Aki nem rángat el vásárolni, aki nem feltétlen azt látja a díjátadókban, hogy készülnek róla csodálatos képek egy gyönyörű ruhában, majd rengeteg hírességgel barátkozhat! Mindig vágytam valakire, akit nem az érdekel, aki a színpadon vagyok, hanem az, aki otthon! Most viszont Te is elkezdted ezt! - a végére már majdnem kiabált, mire érzelemmentes arccal felálltam, majd óvatosan átöleltem a derekát, a fejemet kissé hátra hajtva államat a mellkasának támasztottam és mosolyogva néztem fel rá.
-  Akkor megtaláltad a megfelelő nőt! - mosolyogtam és óvatosan lábujjhegyre állva egy puszit nyomtam a szájára, majd hirtelen szám után kapva csókolt meg.
-  Szeretlek. - súgta, mire kuncogtam.
-  Édes vagy amikor dühös vagy! - vigyorogtam.
-  Nagyon örülök. - forgatta meg a szemét mosolyogva.
-  Skacok, ti nagyon érdekes pár vagytok, mégis nagyon összeilletek! - gondolkozott el Harry. - Abban biztos vagyok, hogy érdekes kis történeteitek lesznek!
-   Igen, ebben én is! - nevetett Lou, majd egy puszit nyomott az arcomra.

Eliott - 6

* Abigel Blue *
Új számom lett, amire már vagy 1000 üzenetet kaptam Louis-tól. Mindegyikben valami olyasmi volt, hogy "Mindennél jobban hiányzol, nagyon szeretlek!". Nem válaszoltam rájuk. Még mindig haragudtam rá. Viszont elhívott egy buliba, ahova rávettem magam, hogy elmenjek. Egy farmer volt rajtam és egy teljesen átlagos póló. Sosem voltam a sminkelős, kiöltözős fajta.
-   Anya, hova mész? - kérdezte Eliott.
-   Louis-val találkozom. - mosolyogtam rá.
-   Szereted Louis-t? - kérdezte kíváncsian, mire elmosolyodtam.
-   Igen. - bólintottam mosolyogva.
-   Ő lesz az apukám? - kérdezte.
-   Örülnél neki? - kérdeztem és rá pillantottam.
-   Igen. - bólogatott hevesen.
-   Nem tudom. - nyomtam puszit az arcára. - Gyere, edd meg a vacsit, aztán mennem kell.
-   Oké. - ült az asztalhoz.
Sajnos elbeszélgettük az időt, így egy órával később indultam. Nem rohantam, nem az én stílusom, ráadásul a hely csak fél óra séta. Mikor beléptem, előkaptam a telefonom és írtam egy SMS-t Louis-nak.
"Itt vagyok"
10 percig ültem az egyik asztalnál, de nem jött válasz. Úgy döntöttem, hogy körülnézek, hátha megtalálom Louis-t. Hát sajnos megtaláltam, ahogy Brianával édesen táncolgattak... Sajnos túl feltűnően néztem őket és Louis rám pillantott, de csak némán megindultam kifelé. Leültem a hely előtt a padkára, majd rágyújtottam. Nem sírtam, tartottam magam, amíg meg nem hallottam Louis hangját, ahogy röhögve magyaráz Briana-nak.
-   Undorító vagy. - ennyit tudtam kinyögni, ugyanis a torkomban már ott volt a gombóc.
Éreztem, ahogy rám pillant, de leszartam.
-   Abigel... - motyogott, majd felém indult.
-   Látom, hogy mennyire hiányoztam! - nevettem el magam keserűen. - Ja és azt is, hogy mennyire nagyon szeretsz!
Előtört a zokogásom. Rögtön előkaptam a telefonom, majd felálltam és elindultam.
-   Na, nem jössz haza estére, enyém a gyerek reggelig? - kérdezte szórakozottan Gabriella ahogy felvette.
-   Hát így nem mehetek haza. - motyogtam zokogva.
-   Mi történt? - kérdezte ijedten Ella.
-   Megint átbasztak! - mondtam idegesen.
-   Akkor maradjak reggelig? - kérdezte.
-   Igen, megyek a szüleimhez. - mondtam sírva, majd letettem és a könnyeimet törölgetve indultam meg a város másik végébe.
Féltem, hogy hogyan fogadnak majd, de szükségem volt rájuk.
Mikor végre fáradtan megérkeztem, becsöngettem. Anya nyitott ajtót pizsamában.
-   Anya, átvertek! - néztem fel rá zokogva. - Megint! - mondtam, mire az ölelésébe húzott.
Azt hittem, hogy felelősségre von, amiért hülyén döntöttem, de nem tette.
-   Ki? - kérdezte.
-   Akivel randiztam. - mondtam, már remegve a zokogás miatt. - Louis, Louis Tomlinson.
-   Abi! - szorított magához ahogy csak tudott, hogy megnyugtasson.
-   Anya, szerelmes vagyok! - zokogtam arcomat már a vállába fúrva. - Megint rossz emberbe. Valakibe, aki nem szeret és nem is fog.
-   Nem érdemli meg a szereteted! - ölelt magához szorosan. - Tudom. Csodálatos nő vagy.
-   De miért nem szerethetek olyat, aki viszonozza?! Olyat, aki viszont szeret és nem ver át? - kérdeztem sírva, de közben már leültetett a kanapéra.
-    Édesem, hidd el, hogy el fog jönni az a valaki, akit keresel! - simogatta az arcom.
-    Nem! - vágtam rá zokogva. - Soha többet nem foglalkozom férfiakkal! - jelentettem ki.

Másnap reggel hatalmasra bedagadt szemekkel, fájó fejjel és törött szívvel ébredtem a régi szobámban.
-    Abigel! - nyitott be Anya reggel kedves mosollyal. - Jó reggelt!
-    Jobbat. - motyogtam.
-    Esik az eső, vihar van, de tudtommal Te imádod ezt az időt, úgyhogy szerintem ideje felkelni és vidáman kezdeni a napot! - próbált jobb kedvre deríteni, mire csak a fejemet ingattam.
-    Zsepi, melegítő, ágyacska és fagyi. - magyaráztam, mire sóhajtott, majd odalépett hozzám és egy puszit nyomott a homlokomra.
-    Édesem, forróság van, legalább a melegítő ne melegítő legyen!
-    Oké. - bólintottam.
Anya kiment, Én meg álmosan keltem fel. Lezuhanyoztam, majd rájöttem, hogy tényleg nagyon meleg van, így csak fehérneműt kaptam magamra, meg egy trikót és úgy feküdtem vissza az ágyba. Anya már bekészítette a kedvenc bodzás fagyimat és a zsepit.
Órákig csak sírtam és fagyit ettem, egészen amíg Anya nem nyitott be a szobámba.
-   Hogy vagy Kicsim? - kukucskált be mosolyogva.
-   Csodásan Anya, majd elrepülök örömömben! - morogtam.
-   Hoztam neked valakit! - engedte be Allisha-t, akinek szintén hatalmasra voltak és pizsamában volt, majd egyszerűen egy kanállal a kezében bedőlt mellém.
Ketten folytattuk eme remek tevékenységet órákon keresztül, miközben meséltük egymásnak, mennyire jó volt, amikor boldogok voltunk szívünk lovagjával.
Kopogtak az ajtón, de nem válaszoltam, biztos voltam benne, hogy Anya.
-   Ez az egész tök jó, de tönkre teszi az alakom! - nézett magára, mire Én is rá néztem, de közben nyílt az ajtó, amire nem figyeltünk.
-   Ne törődj vele, Én is növelem a hájacskáimat! - emeltem fel a pólóm.
-   Egy hercegnő vagy! - mosolygott halványan Allisha, majd az ajtón belépőre pillantott, de én nem tettem.
-   Egy szerencsétlen, hiszékeny, ronda hercegnő. - mondtam és letöröltem a könnyeimet, majd nem bírtam megállni, hogy ne pillantsak az érkezőre, ugyanis Allisha már egy jó ideje Őt figyelte.
Louis volt egy csokor virággal a kezében, mire felvont szemöldökkel, meglepetten néztem végig rajta.
-   Asszem lépek! - osont ki Allisha.
Felültem az ágyban, elhajítottam a zsepit a kezemből és a fagyit is odébb raktam.
-   Ide jöttél egy virággal, olyan másnaposan, hogy megkockáztatom, hogy fel se fogod amit mondok neked, hogy a nyakadba boruljak?! - kérdeztem felvont szemöldökkel.
-    Nem várom, hogy a nyakamba borulj és nem tudtam mást szerezni útközben, viszont jól vagyok, csak fáradt. - magyarázta. - Én csak szeretném, hogy tudd... - mondta volna, mire Allisha ijedten nyitott be és rám pillantott.
-   Ugye nem vagy terhes?! - nézett végig rajtam ijedten.
-   Nem. - vágtam rá.
-   Oké, nem zavarok! - mondta, majd becsukta az ajtót.
-   Tudnod kell, hogy szeretlek. - mondta a szemembe nézve, mire keserű mosollyal nyúltam a telefonomért.
-   Sajnos már nem hiszek neked! - mutattam meg az SMS-eket.
-   Tudom, hogy elbasztam, nagyon, nagyon elbasztam, de Én komolyan szeretlek. Szakítottunk Danielle-lel, mert megmondtam neki, hogy szeretlek és jól tettem! - mondta végig a szemembe nézve.
-    Remélem tudod, hogy ez jelen esetben számomra nem segít semmin! Napokig győzködtem magam, hogy elmenjek arra a bulira, megküzdöttem magammal, amikor igent mondtam arra a randira, amikor hagytam, hogy közeledj felém! Tudod, hogy nagyon nehezen bízok meg férfiakban és ennek ellenére undorítóan átvertél! - mondtam és egyre mérgesebb lettem, majd felpattantam.
Odamentem hozzá kicsit sem kedvesen löktem ki az ajtómon, majd lökdöstem le a lépcsőn, majd ki a bejárati ajtón.
-   Ne keress! - mondtam és rá vágtam volna az ajtót, de elkapta a kezem.
-   Abigel, Te vagy mindenem! - nézett a szemembe és a kezemet szorította. - Bármit megteszek azért, hogy megbocsáss nekem! Könyörgöm! - mondta és letérdelt.
-   Hagyj békén! - rántottam el a kezem, majd rávágtam az ajtót.
Felmentem a szobámba és behuppantam az ágyba. Rögtön nyílt az ajtó.
-   Abigel, remélem tudod, hogy mindenki szokott hibázni! - nézett a szemembe Anya. - Viszont vannak olyanok, akik ezután inkább egyedül hagynak, de Ő nem!
-   Anya, nem fogok a nyakába borulni, csak mert ideállított egy csokor virággal! - böktem az ajtóm felé mérgesen.
-   Abigel, mire vársz?! Látom rajtad, hogy szerelmes vagy belé és térden állva könyörgött neked! Szerelmet vallott! Mit akarsz még?! - kérdezgetett. - Gevin nem tett ilyeneket!
Rádöbbentett arra, hogy nem engedhetem el Louis-t. Hirtelen felpattantam, majd lerohantam. Kitörtem a bejárati ajtón és láttam, ahogy éppen az utcánk végén van. Zuhogott az eső, de ez nem zavart, kirohantam az útra és elkezdtem az utca vége felé rohanni. Louis rögtön lefékezett, majd kinyílt az ajtó és nem törődve az autóval odarohant elém. Nem szólalt meg, csak lélegzet visszafojtva végignézett rajtam.
Nem érdekelt a zuhogó eső, hogy nincs rajtam nadrág, se cipő, csak Louis.
Arcát kezeim közé fogtam és csak is a szemébe néztem.
-   Szeretlek. - néztem a szemébe.
-   Különleges vagyok, amiért ezt mondod nekem, ugye? - kérdezte.
-   A legkülönlegesebb. - mosolyogtam rá, majd óvatosan lábujjhegyre állva érintettem számat az övéhez, miközben kezeimmel átkaroltam a nyakát, Ő pedig a derekamra csúsztatta kezeit.
Szerelmesen csókoltuk egymást, amolyan tökéletes pillanat volt.
-   Sajnálom, hogy hallanod kellett a hájaim növekedését. - mondtam, mire elnevette magát.
-   Tökéletes vagy számomra. Nem érdekel, hogy mások mit gondolnak! - mondta mosolyogva.
-   Ennek örülök. - mosolyodtam el. - De amúgy ázik a kárpit a méreg drága kocsidban! - böktem arra.
-   Nem érdekel. - rántott vállat hanyagul, majd megint a számra tapadt.
Kuncogva csókoltam vissza.
-   Remélem tudod, hogy nagyon haragszom rád! - mondtam szigorúan.
-    Tudom. - vigyorgott.
-    És pillanatokon belül lemondhatsz erről a kedvességről, mert lecsap rád kíméletlen haragom! - magyaráztam, mire elnevette magát.
-    Alig várom! - vigyorgott, majd elengedett és gyorsan az autójához sietett.
Én beszaladtam a házba.
-    Abigel! - szólt rám Anya. - Tiszta víz vagy! Remélem nem így akarsz felmenni!
-    Repüljek?! - kérdeztem rá nézve.
-    Na szemtelenkedj, hozok törölközőt! - mondta és elindult, majd Louis megérkezett és mellém lépett.
-    Simán felmennék, de nem akarlak rossz fényben feltüntetni! - néztem fel Louis-ra, aki elnevette magát.
-   Ha felmennél, pontosan tudnám, hogy a Te ötleted volt! - érkezett meg Anya két törölközővel.
-   Jó, teljesen mindegy! - mondtam, majd elvettem mindkettőt és az egyiket átadtam Louis-nak.
-   Ázott szerelmesek! - jött le vigyorogva Allisha, majd odalépett hozzám. - Vizes a melltartód?
-   Folyik belőle! - néztem rá.
-   Vedd le! - rántott vállat, majd kikacsolta a hátamon.
Én kibújtam belőle, de természetesen a pólóm rajtam maradt.
-   Add ide! - vette el Anya, majd végignézett rajtunk. - Menjetek! - intett a lépcső felé.
Mindhárman a szobámba mentünk. Louis-nak is adtam ruhát és Én is átöltöztem. Mikor kijöttem a fürdőből, Louis és Allisha az ágyamon feküdtek és valamiről beszélgettek. Én befeküdtem közéjük.
-   Úgy néztek ki, mint a mosott szar, főleg Te! - néztem Louis-ra.
-   Ez bók volt? - nézett rám elmosolyodva.
-   Ha látnád magad annak vennéd... - vigyorogtam rá.
-   Gonosz vagy! - nevetett Allisha. - Viszont szerencsés!
-   Miért? - néztem rá mosolyogva.
-   Nem sok férfi könyörgött volna térden állva, tekintve, hogy tudtommal nem csalt meg! - magyarázta Allisha.
-   Hát ezt Én is így tudom... - néztem Louis-ra.
-   Én is. - vigyorodott el.
-   Megbeszéltük. - bólintottam. - Kivéve, ha kamuztál!
-   Nem kamuztam! - forgatta meg a szemét, mire elnevettem magam.
-   Én is ezt mondanám! - vigyorogtam rá.
-   De Én nem csak mondom! - lökött meg. - Tényleg nem!
-   Persze... - forgattam meg a szemem hitetlen mosollyal.
-   Azért akkora szemét nem vagyok! - nyomott puszit az arcomra.
-   Abigel, nagyon remélem, hogy átöltöztél! - nyitott be Anya, majd végignézett rajtam. - Te képes lennél elaludni vizes ruhában!
-   Én mindenhogy el tudok aludni! - rántottam vállat vigyorogva.
-   Jó, igazad van! - bólintott Anya és elnevette magát, majd közelebb jött és Louis-ra nézett. - Te meg viselkedj!
-   Jó leszek, ígérem! - mosolygott rá aranyosan.
-   Ne higgy neki! - ültem fel hirtelen vigyorogva. - Látod milyen aranyosnak tűnik?! Hát nem az!
-   Bántottalak már valaha?! - ült fel Louis is mosolyogva.
-   Nem, de nem is akarsz! - mutattam rá.
-   Bennetek van valami közös? - kérdezte Anya.
-   Határozottan nincsen semmi. - mondta Louis mosolyogva.
-   És akkor miért tűntök annyira jó párosnak? - kérdezte mosolyogva Allisha.
-   Mert Én aranyos vagyok, Louis is az, szóval ez elég logikus! - rántottam vállat.
-   Te és az aranyosság?! - nézett rám felhúzott szemöldökkel Allisha, mire hozzá vágtam egy párnát.
-   Aranyos vagyok! - mondtam.
-   Akkor gyere aranyoskám! - nézett rám Louis.
-   Hova? - kérdeztem.
-   Hozzám.
-   Oké, még sosem voltam nálad. - vigyorodtam el, majd felpattantam és a szekrényemhez léptem.
Kidobtam belőle egy melegítőt és egy pulcsit. Gyorsan felkaptam a ruhákat, majd Louis-ra vigyorogtam.
-   Indulás! - mondta.
-   Elleszünk. - mondta Allisha, mire elmosolyodtam.
-   Nem zavart volna! - legyintettem rá,
Elnevette magát, majd Louis-val elég gyorsan távoztunk. Nem tudtam, hogy hova tartunk autóval, de hirtelen egy hatalmas ház előtt.
-   Ez mi? - néztem rá.
-   Ez nem pont az Én házam, de gyere! - mondta és kipattant.
Sóhajtva pattantam ki és indultam Louis után.
-   Louis, utálni fog, bárki is ez! - mondtam.
-   Liam Payne senkit nem utál! - vigyorgott rám,
-   Mondd, soha nem fogsz beavatni abba, hogy hova megyünk?! - dühöngtem.
-   De, majd néha. - rántott vállat, majd benyitott.
Én morogtam az orrom alatt, majd beléptem utána és lerúgtam a cipőmet.
-   Majd néha? Honnan tudod, hogy valaha is el fogok menni veled bárhova?! - kérdeztem felháborodva.
-   Mert szeretsz! - ölelt magához.
-   Ez elég kevés! - morogtam.
-   Louis és a bájos barátnője! - lépett oda vigyorogva Liam.
-   Nem vagyok sem bájos, sem a barátnője. Abigel. - jelentettem ki határozottan.
-   Nem bájos, nem barátnő Abigel, örülök a találkozásnak! - viccelődött Liam.
-   Én is! - mosolyodtam el végtére.
-   Szerintem ti nem igazán hasonlítotok. - mutatott ránk.
-   Szerintem Te nem vagy egy nyomozó. - forgattam a szemem.
-   Most miért vagy ilyen morgós? - nézett rám Louis.
-   Amiért mindig?! - rántottam vállat.
-   Akkor jó... - vigyorodott el, majd hátulról magához húzott és először az arcomra nyomott kis puszikat gyorsan, amitől elmosolyodtam, majd elkezdett lefelé haladni a nyakamon, mire elnevettem magam.
-   Elég! - kuncogtam, mire Louis abbahagyta.
-   Látod, nem is vagy olyan morgós! - ölelt hátulról.
-   Na gyertek! - biccentett Liam, majd követtük.
Egy hatalmas nappaliba érkeztünk, ahol megpillantottuk Niall-t, Harry-t, Cheryl-t és egy számomra tök ismeretlen csajt Niall mellett. Nem törődtem a társasággal, csak körbe néztem.
-   Fele ekkora a lakásom. - jelentettem ki, mire Liam, Niall és Harry elnevették magukat, míg Louis csak elmosolyodott.
-   Skacok, Abigel Blue a... - próbált bemutatni Louis, majd segítségkérőn rám pillantott.
Én felhúzott szemöldökkel és karba tett kézzel pillantottam vissza rá.
-   A? - kérdeztem tőle.
-   A lány, akit mindennél jobban szeretek. - vigyorodott el magabiztosan.
-   Mindig tudod mit kell mondani. - kuncogtam.
-   Abigel, szerintem csak Harry-vel, Celine-nel és Cheryl-lel nem találkoztál. - mondta Louis.
Mindhármuknak bemutatkoztam, majd leültünk a hatalmas kanapéra. Louis nagy kezét a combomra tette, mire megfogtam, tenyerét felfelé fordítottam és kezét piszkáltam.
-   Szóval azért hívtam össze mindenkit, mert nagyon rég találkoztunk és el kéne mennünk egy közös nyaralásra. - magyarázta Liam.
-   Mármint mi is? - kérdezte tőle Cheryl a 1D barátnőkre utalva.
Szerencsére ebbe a körbe nem tartozom bele.
-   Persze. - bólintott mosolyogva Liam.
Közben Én Louis kezével szórakoztam és rajzoltam bele egy csiga vonalat, mire összecsukta kezét. Erre elmosolyodtam és megjegyeztem, hogy csikis a tenyere.
-   Jó ötlet. - bólogatott Harry nagy mosollyal.
-   Eljössz? - döntötte fejét a vállamra Louis és megpróbálta bevetni legaranyosabb nézését.
-   Nem. - mondtam és aranyosan néztem vissza rá.
-   De miért? - kérdezte nyafogva.
-   Mert van egy fiam, rémlik? - kérdeztem, mire elszomorodott.
-   És ha elhozod? - kérdezte.
-   Nem megyek. - mondtam.
-   Jó... - sóhajtott, majd egy puszit nyomott az arcomra.
-   Amúgy se tartozom a 1D barátnők körébe. - mondtam, mire kuncogott.
-   Van ilyen? - kuncogott.
-   Úgy látszik. - mosolyodtam el.

Eliott - 5

Louis jó pár hónapja nem keresett. Egyszerűen egyáltalán nem. Semmi. Szarul esett, de hozzászoktam ahhoz, hogy eldobnak.
Eliott a szüleimnél volt, ugyanis nekem az unokahúgommal, Allisha-val kellett mennem Los Angeles-be az egyik barátnőjét meglátogatni, mert a barátjával ment volna, de szakítottak. Tehát Allisha-nak szerelmi bánata is volt.
Éppen az utcán baktattunk, kávéval a kezünkbe, de Allisha tőle nem megszokott módon teljesen némán battyogott mellettem.
-   Allisha, Én is rengeteget beszélek, de ez annyira nem jó úgy, hogy ha nem is válaszolsz! - sóhajtottam.
-   Bocs, csak rossz kedvem van! - magyarázta, miközben befordult az egyik házhoz vezető kis útra Én, pedig követtem.
-   Miért nem szarod már le a férfiakat?! - sóhajtottam unottan.
-   Neked is volt valakid, nem? - nézett rám.
-   Egy újabb szar döntésem. - közöltem unottan, miközben nyílt az ajtó, de ez engem nem izgatott.
-   És hol a telefonod? - kérdezte Allisha, majd mosolyogva nézett az ajtóbán álló, idősebb nőre, aki valahonnan nagyon ismerős volt nekem.
-   Kidobtam az ablakon! - mondtam, majd a nőre pillantottam. - Jó reggelt! Remélem odébb áll, mert ha itt kint kell állnom, inkább megyek a francba!
-   Bocsi, ez az Ő sajátos stílusa! - sóhajtott Allisha.
-   Ő kért bocsánatot, nem Én! - mutattam magamra. - Ne várjon kedvesebb viselkedést tőlem! - eresztettem erőltetett mosolyt, majd a nő csodálkozva engedett be. - Ja amúgy Abigel vagyok. - rántottam vállat.
-   Rendben Abigel, ha lehetne kicsit halkabban! - nézett rám a nő.
-   Basszus! - motyogott Allisha, majd nyílt egy ajtó és kijött valaki, de nem figyeltem rá, csak a nőre.
-   Hölgyem, rosszul kezdődik az ismeretségünk! - néztem rá karba tett kézzel. - Csodálkozik a viselkedésemen, majd lepisszeg! Engem senki se pisszegjen le, mert mindig beszélek és ha akarok kiabálok! Kapizsgálja?!
-   Oké, elég belőled! - fogta be a számat Allisha, majd elkezdett húzni a lépcső felé.
Felmentünk, majd benyitott egy szobába. Hogy ki állt ott?! A kedves Louis Tomlinson és Briana Jungwirth. Allisha rögtön becsukta maga mögött az ajtót és mindketten rám bámultak.
-   Hát ezt nem hiszem el! - vigyorodtam el keserűen. - Hallgattam egy repülőúton keresztül, ahogy nyekeregsz, mert szakított veled a pasid, akit mindenki utált, ne sértődj meg, de így volt. Kapok egy ilyen kávénak nem mondhat löttyöt, amiben annyi koffein van, mint Eliott fingjában, elkussoltatsz, majd összezársz vele?! - böktem Louis-ra keserű fejjel, majd elnevettem magam. - Komolyan mondom, hogy az életem egyre szarabb és szarabb lesz!
-   Mi van?! - nézett rám értetlenül Allisha. - Briana-hoz jöttünk, nem tudtam, hogy Louis is itt lesz és már megbocsájts, de ilyen belépő után ne csodáld, hogy nem kedvesen fogadnak! Mindig negatív voltál, de ennyire még soha! Ez már beteges!
-   Oké, akkor sorolnám mit nem bír el az idegzetem! A repülést, a koránkelést, a libákat, a nyafogást és azokat a férfiakat, akik átvertek. - soroltam. - Ezek közül mindet megkaptam!
-   Louis-val kavartál? - nézett rám hatalmas szemekkel Allisha.
-   Nem. - vágtam rá. - Csak még valaki volt, aki eljátszotta a bizalmam!
-   Sajnálom! - mondta volna Allisha, de közbe vágtam.
-   Ne! Inkább kussolj, mert felrobbanok! - szóltam rá hihetetlen mérgesen. - Fog meg ezt a faszt és hagyj békén! - nyomtam a kezébe a kávénak nevezett löttyöt, majd a földet bámultam.
-   Te vele is kavartál?! - akadt ki Briana, majd mikor meghallottam a vékony hangját, hatalmasra nyíltak a szemeim és felnéztem Allisha-ra, aki az arcom láttán felröhögött, majd az ujját a szája elé emelte, jelezve, hogy ne tegyem szóvá a hangját.
-   Nektek mi bajotok? - fordult felénk Briana.
Én a hangjától még inkább érdekesen néztem, majd ezen Allisha még jobban nevetett, de mosolyt erőltettem az arcomra.
-   Semmi. - nyögtem ki, majd Allisha-ra néztem. - Nagyon sokkal tartozol!
-   Elviszlek vacsizni! - nevetett.
-   Reméltem is, ugyanis nincs pénzem. - jelentettem ki nyugodtan, mire Louis és Briana rám néztek. - Üdvözöllek titeket a normális emberek világában, kedves kibaszott gazdag világsztár és kedves liba aki lehúzza a kibaszott gazdag világsztárt! - vigyorogtam pimaszan.
-   Ne vedd magadra Bri, csak szar napja van! - mondta Allisha.
-   Az életem a szar, nem a napom. - vigyorogtam. - Ú, formában vagyok, vigyázzatok!
-   Szerintem menjünk el kávézni, hogy mindenki megnyugodjon és újra kezdjük az ismerkedést! - mondta Louis és rám nézett, de nem néztem rá.
-   Gyere Morgó, talán mosolyogsz egy őszintét! - mosolygott rám Allisha.
-   Ha még egyszer így hívsz, kitépem a karod és keresztbe lenyeletem veled. - jelentettem ki ridegen.
-   Bocs. - horkantotta.
Én csak morogtam egyet, majd követtem Allisha-t.
Csöndben hagytuk el a házat, majd a kocsiban is csöndben voltunk, amíg fel nem kiáltottam.
-   Állj meg! - kiabáltam, mire Louis ijedten a fékbe taposott.
Kinyitottam az ajtót, majd a járdára sietettem, ugyanis megláttam Peter-t, akit nem nehéz kiszúrni a tömegben sem, hiszen nem egy kis teremtés.
-   Colos! - csíptem meg a hátát.
-   Pukkancska! - vigyorgott, majd magához ölelt.
-   Gyere Öcsi! - fogtam meg a kezét, majd az autóhoz húztam és beültettem.
Ő köszönt, majd bemutatkozott és végül felém fordult.
-   Mi van veled Te méregzsák? - vigyorgott rám.
-   Élek. - rántottam vállat.
-   Megint leráztad a fiad? - kérdezte nevetve.
-   Szüleinknél van. - rántottam vállat.
-   És mit csinálsz itt? - vigyorgott.
-   Ejtőernyőzök! - forgattam meg a szemem. - Allisha rángatott ide.
-   És van terved estére? - kérdezte.
-   Aha, Allisha számlájára kaját rendelek és mackónadrágban és egy bő pólóban felzabálom. - magyaráztam vigyorogva.
-   A volt barátnőm ilyenkor nem vett fel pólót, hogy evés közben lássa a hasát és inkább mindig abbahagyta az evést. - magyarázta Peter, mire elnevettem magam.
-   Velem ez nem megy, mert már leszarom hogy nézek ki. - rántottam vállat. - Van kölyköm, nincs szükségem férfiakra.
-   Legalább kiélvezed. - bólogatott Allisha elismerően.
-   A szülés óta leszarok minden ilyesmit. - rántottam vállat.
A kávézás egész viselhető volt. Allisha tök jól elbeszélgetett Briana-val, Peter meg Louis-val. Unottan döntöttem a fejem Peter vállára, majd kettő perccel később el is aludtam. Arra ébredtem, hogy valaki felemel. Rögtön rájöttem, hogy az öcsém az, így belekapaszkodtam.
-   Olyan vagy, mint régen, amikor sokat sírtál. - simogatta a hátam, majd beült velem az ölében Louis kocsijába.
-   Most is sokat sírnék, ha sírnék mások előtt. - motyogtam. - De már nem.
Peter hagyta, hogy belé csimpaszkodva aludjak.

Nem tudom mikor keltem, de egy igazán fura dologra: Eliott puszijára. Elmosolyodtam, de fogalmam nem volt róla, hogy milyen szobában vagyok, de felültem és mosolyogva magamhoz öleltem a fiam.
-    Anya, engem miért nem hoztál még soha Los Angeles-be? - kérdezte mosolyogva és mellém ült az ágyra.
-   Nem tudom. - mosolyogtam rá. - De hogy kerülsz ide?
-   Mama és Papa azt mondták, hogy nagyon haragszanak rád és Gabriella elhozott. - magyarázta.
Rögtön felpattantam, majd kinyitottam az ajtót. Egy folyosón voltam.
-   Abi! - hallottam lentről Peter hangját, mire lerobogtam Eliott-tal a nyomomban.
-   Miért utálnak már megint a szüleim? - kérdeztem tőle.
-   Mert valakitől megtudták, hogy randiztál. - mondta sóhajtva.
-   Elmondom, mert valószínűleg a földön az egyetlen ember vagy, aki nem tudja: Louis-val randiztam. - böktem felé a fejemmel.
-    Oké, erre nem tudok mit mondani, csak azt hogy oké. - bólintott Peter, majd leültünk a kanapéra.
Eliott az ölembe huppant. Én levettem a jobb lábamról a zoknit és a zsebembe tömtem.
-    Miért csak az egyiket vetted le? - kérdezte tőlem Briana.
-    Mert mindig csak a bal lábunkon van zokni! - mutatta fel a lábait Eliott mindent tudóan, mire pacsiztam vele.
-    Ez ilyen családi valami? - kérdezte Louis.
-    Nem, a családjuk többi tagja normális. - mondta Allisha. - Abigel egyáltalán nem hasonlít az anyjukra, mert Ő egy nagyon vidám nő, viszont az apjuk morgós, de Ő sem annyira mint Abi. - mesélte.
-    Eredeti vagyok! - magyaráztam vigyorogva.
-    Hoztam neked nyalókát! - húzta elő a zsebéből Eliott.
-    Király vagy! - mosolyogtam rá. - Amúgy hány óra van?
-    Hol a telefonod? - nézett rám Peter.
-    Kidobtam az ablakon. - rántottam vállat.
-    Miért? - kérdezte.
-    Ismersz! - rántottam vállat. - Hirtelen ötlet. Tehát?
-    11. - mondta Louis.
-    Te miért nem alszol? - kérdeztem a fiamtól, de már pizsamában volt.
-    Hát azt akartam, de felkeltél! - mondta.
-    Na húzzál aludni! - állítottam fel, mire nevetve felszaladt.
-    Egyébként nálam vagy, ha érdekel. - nézett rám Louis, mire bólintottam, majd a lábaimat Peter ölébe tettem és így elfeküdtem a hatalmas kanapén.
Vigyorogva piszkáltam a lábammal az arcát, mire elkapta mindkét bokám, majd felállt és fejjel lefelé tartott, mire felnevettem.
-   Tegyél le! - nevettem. - Mármint el ne engedj Colos!
-   Csöndben leszel? - kérdezte.
-   Pontosan tudod, hogy soha nem vagyok csöndben! - néztem fel rá.
Elnevette magát, majd lerakott a kanapéra.
-   Utállak! - morogtam.
-   Felőlem, morogj! - rántott vállat.
Kiszúrtam a hatalmas telefont Louis zsebében, ami akkora volt mint a pénztárcám.
-   Jesszusom! - mondtam csodálkozva, majd felálltam és leültem Louis mellé, majd kihúztam a zsebéből a telefonját. - Te minek hordasz magaddal ping pong ütőt? - néztem a hatalmas telefont. - Nagyobb mint a fejem!
Louis elmosolyodott, majd vigyorogva hátradőlt és úgy nézte, ahogy vizsgáltam a hatalmas telefont. Törökülésben elkényelmesedtem és úgy szórakoztam a telefonnal. Igazából nem tudtam Louis kódját, de tudtam, hogy közel valamiért közel áll hozzá a 28-as szám, 91-ben született, 24-én, így sikerült feloldanom a telefonját.
-   Te, hogyan?! - kérdezte meglepetten.
-    Profizmus kedvesem. - vigyorogtam rá, majd megláttam, hogy 5-ször hívott tegnap. - Csak nem hiányoztam?! Hát sajnos nem kellett volna leszarni.
-    Én nem szartalak le! - vágta rá. - Menni akartam hozzád, de...
-    Persze, ismerős. - nevettem el magam keserűen. - Találkozni akart a fiával, de nem volt ideje! Arra van időd, amire akarsz időt szakítani! - vágtam hozzá a telefonját, majd felpattantam, felkaptam a zoknim, majd a cipőimet és kivágtattam a házból. Baktattam az utcákon, majd hirtelen megálltam és leültem a padkára. Sóhajtva néztem körül, majd dörrent egyet az ég és megérkezett a vihar. Tiszta víz voltam, majd a táskámból kivettem egy üveg vizet és ittam belőle, amikor hirtelen lehuppant mellém valaki.
-    Tudom, hogy mindig haragszol rám, de most különösen, ugye? - kérdezte Louis.
-    Igen. - mondtam, majd rá pillantottam.
Letekertem a vizes palack kupakját és rezzenéstelen arccal Louis fejére öntöttem az egészet.
-    Ezt megérdemelted. - mondtam.
-    Tudom. - mondta, majd a haját nem is kell mondanom, mennyire szexin hátra simította.
Végigfuttattam a szemem az alakján. Pólója a felső testére tapadt, így tökéletesen látszott nem tökéletes, de azért itt-ott kockás felső teste.
-    Csináljunk valami rosszat! - vigyorodtam el.
-    Mit? - kérdezte értetlenül.
-    Kérsz fagyit? - vigyorogtam rá. - Szerezzünk! - álltam fel, majd vigyorogva húztam magam után.
Bementünk az egyik boltba és mivel pasi volt a pultnál Louis-ra néztem.
-    Gyere! - húztam az egyik sorba, ami eltakart minket.
Megigazítottam a melltartómat, majd fel fordultam.
-    Mit gondolsz? - kérdeztem.
-    Tudni akarod?! - kérdezte felhúzott szemöldökkel, mire elvigyorodtam.
-    Tökéletes! - vigyorodtam el.
Igen, sikerült ingyen fagyit szereznem.
-    Tessék! - nyomtam Louis kezébe vigyorogva az egyik fagyit, mire elnevette magát.
-    Ezek ilyen női technikák? - nevetett.
-    Nem, az Én női technikáim nem ilyenek. - kacsintottam rá, majd ettem egy kanál fagyit, majd végignéztem rajta.
-    Megőrjítesz. - vigyorgott, majd Ő is evett a fagyiból.
-    Tudod, sokkal izgalmasabb életed lenne, ha nem maradnál meg mindig az illedelmes, gazdag, kedves, fiúbandás jófiúnak! - vigyorogtam rá. - Mármint tudom, hogy mennyire pimasz és rossz is tudsz lenni, de nem engeded ki! - rántottam vállat.
-    Ezt hogy érted? - kérdezte értetlenül.
-    Például mindig ki van takarítva a kocsid! - mosolyogtam rá. - Csillog-villog, nincs rajta egy karcolás se! Csinálj néha dolgokat, amiket nem szabadna! - rántottam vállat, majd kiszúrtam a pocsolyát Louis mellett és direkt úgy léptem bele, hogy lefröcsköljem.
-    Azért remélem vágod, hogy az a cipő annyiba került, mint a lakásod! - nézett rám.
-    Beteg vagy. - nevettem el magam. - A Te bajod, hogy mindenkinek meg akarsz felelni! Kicsit lazulj!
-    Itt vagyunk! - bökött a ház felé.
Én csak vállat rántottam, majd leültem a ház előtti padkára. Louis értetlenül nézett rám, de leült mellém.
-    Briana szeret téged. - néztem rá.
-    Tudom. - mondta.
-    Szerintem tök jó barátok lehetnénk. - néztem rá. - Érezd magad nagyon különlegesnek, mert ilyet nem mondok sok embernek.
-    Barátok?! Láttam hogy nézel vizes pólóban! - vigyorodott el.
-    Viszont Te is átvertél! - néztem rá.
Éreztem, hogy figyelnek.
-    Van egy ötletem! - vigyorogtam rá.
-    Mi? - kérdezte értetlenül.
-    Vedd le a cipőd! - mondtam, mire furán nézett, de megtette.
Én elvettem mindkettőt, majd az út közepére hajítottam, így az belecsattant egy saras pocsolyába, majd hirtelen jött egy autó és áthajtott rajta. Én elvigyorodtam, majd odamentem a cipőkért és bedobtam a kukába őket.
-    Ennyi! - rántottam vállat pimasz vigyorral.

Visszatérés

Mostantól hivatalosan is visszatérek! Van net, meg minden és már csak egy kérdésem van! Mit szeretnétek?
A novellákat, vagy folytassam a blogot rendesen?
Ha a blogot kezdem folytatni, akkor lehet, hogy az még egy kicsit váratni fog magára, ugyanis új ötletek kellenek. Viszont lehet úgy is, hogy befejezem a novellákat.
Természetesen a novellák mindenképpen be lesznek fejezve, ahogy a blog is, csak nem egyszerre. Ha a blogot kezdem folytatni, akkor a novellákat majd csak akkor folytatom, ha nincs ihletem vagy ilyesmi.
SZÓVAL VÁLASZOKAT KOMIBA!!!!!!!!!!