* Sarah szemszöge *
Tegnap estére értem haza és mindenkinek el kellett mesélnem mi is történt, majd elmentem Alkonnyal terepre, majd reggel tértem haza, de akkor is, csak az istállóig mentem. Ott is éjszakáztam Alkonnyal. Nagyon cuki volt reggel, Ő ébresztett. Felkeltem és óvatosan ki akartam osonni, de a lovam, ahogy kiengedtem kivágtázott.- Veled, aztán nagyon könnyen lopakodik az ember! - mondtam.
A szomorúság nem múlt el, sőt tegnap sokszor sírtam és ma sem voltam kész olyasmire, mint emberek közé menni. Mikor kiléptem, senki nem volt otthon, tehát nyugodtan mentem be. A konyhában olvasztottam egy tálnyi csokit és elővettem egy kiló répát, amit megpucoltam. Megfogtam a tablettem és kivonultam az istállóba. Alkonyt is hívtam. Bekapcsoltam egy filmet és Én csokiba mártogatva ettem a répát, míg Alkony simán szippantotta be őket.
* Louis szemszöge *
Nem engedték, hogy Sarah után menjek, így megbeszéltük, hogy alszunk rá egyet és mind megyünk. Sarahn kívül mindenki tudta, hogy megyünk. Reggel összepakoltunk és autóba ültünk. Nem hagyták, hogy Én vezessek, így Hazza és Nialler vállalta. Mikor megérkeztünk, Lola és Sarah anyukája fogadott minket. Mindenkit megölelt.
- Gyertek be a házba. - mosolygott.
- Anya, hol van?! - kérdezte idegesen Lola.
- Fogalmam sincs! - mondta gondterhelten. - Elment tegnap, ahogy elmondta, hogy mi volt és haza sem jött! - mondta szomorúan.
- Megkeresem! - mondtam elszántan.
- Nem fogod megtalálni! Elment tegnap este és haza se jött. Azt tudom remélni, hogy az istállóban éjszakázott, vagy a házban. - mondta elkeseredve.
- Megnézzük, ahol tudjuk! - mondta Harry.
Elindultunk. Én először az istállóba mentem, mert onnan hangokat hallottam. Mikor beléptem Sarah édes nevetését.
- Hé! A csokis az enyém! - nevetett, fogalmam sincs min, de a csoki az mindig az övé!
Pár percig csöndben volt.
- Nem kéne életjelet adni az állítólagos barátaimnak? - kérdezte gondolom a lovától. - Igazad van, aki fontos az tudja, aki nem, így járt! Sokkal jobb társaság vagy, mint más fiú! - hallottam, ahogy megpuszilja. - Többek között, nem beszélsz, ami sokat segít a helyzeten, de nem mehetsz kancák közelébe, megértetted? - kuncogott. - Látom, te csak csöndben fogyasztod a répát! - nevetett.
Én közelebb mentem, majd hallotta a lépteim és rám nézett. Nem mondott semmit, csak felállt és egy evőkanálnyi csokit tett a szájába. Én elálltam a box ajtaja elől. Rám se nézett, csak ment utána a lova. A háznál megpuszilta a ló fejét, majd bement. Én követtem.
* Sarah szemszöge *
- Sarah! - rohant hozzám Lola és az ölelésébe zárt.
Én meg sem szólaltam. Mikor elengedett kimentem a konyhába, betettem a mosogatógépbe a dolgokat, majd újra az ajtóhoz léptem. Felkaptam a csizmám és indultam volna ki, de Anya utánam kiabált.
- Hova mész? - kérdezte szigorúan.
- Nem tudom, messzire innen. - mondtam.
- Veled megyek. - mondta Lola.
- Nem jössz, egyedül megyek! - mondta határozottan.
- Délre hazajössz! - mondta Anya.
- Még az is lehet. - rántottam vállat, majd kiléptem.
Füttyentettem, mire Alkony elém ügetett. Felpattantam a hátára, majd kivettem a hajamból a gumit és vágtába ugrattam.
* Louis szemszöge *
Elvágtázott. Annyira szabad és féktelen volt, hogy elvarázsolt. Vissza se nézett és valószínű, nem mostanában fog visszajönni.
- Ugye mindenki érti, miért fogom agyonverni a húgomat?! - idegeskedett Lola.
- Kicsim! - fogta Lola arcát a kezei közé az anyja. - A húgod mindig ilyen volt! Most éppen kicsit rájött a dili! Azért, azt nem hagyom neki, hogy hozzámenjen a lovához, de éppen nomád életet él, mert csak! - mondta.
- De ezzel engem is megőrjít! - mondta idegesen Lola.
- Nagy mester ebben! Tudod, csak remélni tudom, hogy nem éjjel jön haza, mert esküszöm, hogy Én megyek érte! Az a hatalmas szerencsénk, hogy tudja mi merre van. De, ha Ő nem is, a lova hazahozza. Most így éli meg a szomorúságot, mindenkire magasról tesz! Hagyj neki időt, utálja, ha ilyenkor piszkálják! - mondta a bölcs közöttünk.
- Te ezt honnan tudod? - kérdezte tőle Jesy.
- Onnan, hogy ha összevesztünk ugyan ezt csinálta! - lépett be az apuka.
- Nem igaz! - tiltakozott asszonya.
- Oké, akkor nem! - hagyta rá.
- Ugye, tudod apa, hogy ebből nem jössz ki jól? - nevetett Lola.
- Pontosan ezért vonulok vissza! Louis, sok sikert! - pacsizott le velem, majd felment.
- Te mit álldogálsz itt, menj már utána! - sürgetett Lola.
- Kicsim, menj és kezeld a dühöd! - nevetett Zayn.
- Hogy mi? - háborodott fel Lola.
- Igaza van! - adott igazat Zaynnek Hazza.
Ekkor belépett Sarah.
* Sarah szemszöge *
- Hol voltál? - kérdezte Anya.
- Erdőben. - mondtam.
Kimentem a konyhába és kivettem a hűtőből egy szendvicset.
- Nem szólnál hozzám?! Tiszta ideg vagyok miattad! - mondta Lola.
- Élek, semmi bajom! - mondtam és megrántottam a vállam.
Ekkor kopogtak. Én nyitottam ajtót. Colin érkezett hozzánk.
- Már csak rád volt itt szükség! - forgattam a szemem.
- Mi történt szöszi? - kérdezte mosolyogva.
- Semmi közöd hozzá. Mit akarsz? - kérdeztem.
- Hol a jó modorod? - kérdezte pimasz vigyorral.
- Érdekel? - mosolyogtam kedvesen. - A seggemben! - vigyorogtam, majd sarkon fordultam és bevonultam.
- Sarah, viselkedj! - mondta Anya.
- Mielőtt mást is megsértenék a szobánkban leszek. - mondtam és elindultam fel.
- Húgi, veled mehetek? - kérdezte óvatosan Lola.
Ránéztem, majd bólintottam. Elmosolyodott és utánam jött. A szobánkban kiöntöttem neki a szívem, ami miatt sokkal jobban éreztem magam, bár sírtam, elég sokat.
- Miért nem hallgatod meg? Lehet, hogy meg tudja magyarázni. - mondta Lola.
- Talán, ha odajön. - mondtam.
Lola bólintott. Én, pedig felálltam és kimentem. Lementem a lépcsőn, ahol mindenki rám nézett.
- Megmondtam, hogy ha beszélsz valakivel jobb lesz, nem? - kérdezte Anya.
- A lovam tökéletes erre a feladatra! - mondtam és indultam volna ki, mikor Lola utánam szaladt.
- Megyek veled! - mosolygott.
- Jó, gyere! - mondtam, majd felhúztam a csizmám.
Felnyergeltük a lovakat, majd elindultunk. Végig beszélgettünk és nevetgéltünk. Ahogy a ház közelébe értünk, eszembe jutott a régi játékunk.
- Verseny! Aki veszít, mosogat! - vigyorogtam.
- Oké! - mosolygott.
Én nyertem, mint kiskoromban mindig. A lovásznak átadtuk a lovakat, majd elindultunk be.
- Gyere már! - nevetett Lola. majd a hátára kapott és rohanni kezdett velem a ház felé.
Én nevetve kapaszkodtam. Mikor benyitott, elesett egy cipőben, így Én is.
- Szerencsétlen! - nevettem hangosan.
- Ki törte össze magát? - jött oda Jesy.
- Senki! - nevettem és lemásztam Loláról.
- Húgicám, a hátamba térdeltél! - kecmergett fel nevetve.
- Nem direkt volt! - nevettem.
- Éhes vagyok! - mondta Lola.
- Én is! - nevettem és beszaladtam a konyhába.
- Fogadjunk, hogy a nővéred mosogat! - nevetett Anya az étkezőben.
- Igen, tehát égess el valamit! - nevettem. - Colin? - kérdeztem.
- A kertben van, a barátaiddal. - mondta.
- Mármint a lányokkal? - kérdeztem.
- Meg a fiúkkal. - mondta.
- Ők már nem a barátaim! - mondtam szigorúan.
- De igen! Louist is szereted! Hallgasd meg Őket! - ölelt meg Anya.
- Talán... majd. - mondtam.
Ettünk egy-egy szendvicset, majd újra kimentünk.
- Mihez van kedved? - kérdezte Lola és átkarolt.
- Elmenni innen. - mondtam.
- Ülj le! - parancsolta.
- Nekem te ne... - kezdtem volna, de beleszólt.
- Dehogynem! - mondta szigorúan.
Leültem a fűbe törökülésbe.
- Tudom, hogy rosszul esett, de nem megoldás! - mondta.
- Mégis mi nem megoldás? - kérdeztem.
- Az, hogy senkihez nem szólsz, csak hozzám és azon kívül, csak Alkonnyal vagy képes egy légtérben meglenni! Nem jó! - ölelt meg.
- Rendben. - bólintottam, majd felálltam.
A többiek ott ültek az istálló mellett az asztalnál. Odamentünk.
- Hogy, hogy nincs mögötted a lovad? - kérdezte Lola.
- Mivel, ott jön! - mutattam rá mosolyogva, ahogy felém üget, de még távol járt. - Mindjárt jövök! - mosolyogtam, majd szaladni kezdtem felé.
Mikor középen találkoztunk, megöleltem és nevetve ugrottam a hátára. Mikor visszaértem a "barátaimhoz" leugrottam róla, majd a fűbe ültem Lola és Colin közé. Alkony az orrát a hajamba fúrta és szaglászta. A lábaimat kényelmesen kinyújtottam és a kezeimmel hátul megtámasztottam magam.
- Nem félsz? - kérdezte Liam.
- Nem. - mondtam röviden.
- És, ha rád lép? - kérdezte Niall.
- Nem fog. Ugye? - néztem fel a lovamra.
Ő az orrát a számhoz érintette, mire megpusziltam.
- Hallottátok, hogy új lovat akarnak venni a szüleitek? - kérdezte Colin.
- Mi? - néztem rá hatalmas szemekkel.
- Nem mondták, miért. - mondta.
- Én biztosan nem dolgozom több csikóval. - mondtam.
- Én sem! - mondta Lola.
- Pedig te leszel! - vigyorogtam. - Én már megjártam! - mondtam.
- Fiatal vagy. - legyintett.
- Aha, akkor sem töröm össze magam többször! - mondtam karba tett kézzel.
- Oké, akkor bukta! - rántott vállat.
Ekkor Alkony valamiért otthagyott és az erdő felé kezdett vágtázni.
- Hova megy? - kérdezte Hazza.
- A gazdája vagyok, nem ló! Honnan tudjam? Megkérdezem nem mondja el, de legalább nem is hazudik! - utaltam Louisra.
- Nem nézed meg? Nem szokott ilyet csinálni! - mondta Lola.
- Hazajön! - legyintettem. - Colin, minek köszönhetem látogatásod? - kérdeztem.
- Tudod, elég nagy port kavar, ha itthon vagy! - nevetett.
- Ha itthon vagyok?! Én vagyok, aki nagy port kavar, nem a hírem! - nevettem.
Mikor hátra pillantottam, ismerős autót fedeztem fel. Jack! Felpattantam, majd rohanni kezdtem az alakja felé.
- Anya hívott? - ugrottam a nyakába.
- Igen! - mosolygott és puszilgatta az arcom, miközben felemelt.
- Akkor mindent tudsz, ugye? - kérdeztem szomorúan.
- Igen, de keseregj büdöske! - nevetett.
- Lószagú vagyok, nem büdös! - nevettem.
- Hol van a nagyobbik te? - kérdezte.
- Gyere! - fogtam meg a karját, majd futva vonszoltam magam után.
Mikor Lola meglátta, mosolyogva megölelte.
- Hercegnő, nem akarsz esetleg mesélni? - kérdezte.
- Mit meséljek? - kérdeztem.
- Azt, hogy hol vannak az állataid? - kérdezte.
Én ijedten pillantottam a csajokra.
- Elvitte őket Cara. - mosolygott Roxy.
- Alszom egyet, majd este kelts fel, ha aludni akarsz! - mondta Jack.
- Majd lelöklek! - nevettem.
- Aha, sajnálsz! - nevetett és elment.
Én beültem Lola és Zayn közé és a nővérem vállának döntöttem a fejem.
- Baj van? - kérdezte és átölelt.
Én megráztam a fejem.
- Álmos vagyok.- mondtam.
- Hajlandó leszel ágyban aludni? - kérdezte a nővérem.
- Igen. - bólintottam.
- Azt hittem, ma eljössz vacsorára. - mondta Colin.
- Autóval vagy? - kérdeztem.
- Igen. - mondta.
- Ha elviszel és meghívsz egy csapat visítozó csaj csapatot! - mosolyogtam huncutan.
- Ha gyorsan kész vannak és haza nem kell őket hoznom! - mondta.
- Elintézem! - kacsintottam.
- Akkor készülődjünk? - kérdezte Becky.
- Gyorsan! - mondta Colin.
Felszaladtunk, majd nem túlságosan, de azért valamennyire kiöltöztünk.
A hajamat Becky kontyba fogta. Mikor készen lettünk, lementünk. Kiléptem az ajtón, ahol a szépséges lovam éppen legelészett.
- Meg ne próbálj közelebb jönni! - mondtam neki, de már úton volt felém. - Mind tudjuk, hogy imádlak, de fekete szőrzeted van! - mondtam.
Végül megállítottam és az orrára adtam egy puszit.
- Menj, nincs több! - mondtam.
Megfordulta és elügetett a hegy felé. Mosolyogva néztem.
- Ha felébredtél és nem a lovacskádról álmodozol, gyere! - nevetett Jesy.
- Ilyenkor a fenekét nézed! - nevetett Roxy.
- Ne nevess, szép a feneke! - mondtam neki.
Egész úton azt beszéltük meg, hogy Alkonynak szép a feneke! Az egész vacsorát végig nevetgéltük, majd mivel nem találtam ki, hogyan megyünk haza, csak a telefonálás maradt, mint lehetőség.
- Kit hívjunk? - kérdezte Roxy.
- Jack alszik. - mondtam.
- Hívom Liamet. - mondta Jesy.
Mikor megérkezett két autó, csodálkoztam. A másikból Niall szállt ki.
- Valaki jöhet velem.- mosolyogtam, mikor a füttyentésem után megérkezett a lovam.
Senki nem jött.
- Ha lehet, vigyázz magadra, sötét van! - mondta Jesy.
- Én mindig! - nevettem és ügetni kezdtem.
Mikor láttam a ház előtt álló embereket vágtázni kezdtem. Mikor már majdnem a ház előtt voltam, megállítottam Alkonyt, leszálltam és megöleltem. Megigazítottam a ruhám, majd beleléptem a topánkámba, ami eddig a kezemben volt.
- Aludj jól! - pusziltam meg Alkonyt.
Mindenki kint állt, kivéve a szüleim és Jack.
- Ez a ruhaigazítás fontos volt, mert még el kell menned benne a szobádig, mert ott leveszed! - nevetett Lola.
- Stílusosan! - nevettem.
- Emlékszem, hányszor lovagoltunk haza sötétben! - nevetett Lola.
- Minden buli, vagy ivászat után! - nevettem.
- Rendezhetnénk, már egy ivászatot! - nevetett Roxy.
- Hanyagoljuk! - mondta Jesy.
- Csak egyszer estem be a tóba! - duzzogott Becky.
- Én meg, csak mindig! - nevetett Roxy.
- Én meg csak Roxyval! - nevettem.
- Én meg stílusosan! - nevetett Lola.
- Nem fáradtatok el? - kérdezte Anya.
- Nem! - vágtam rá. - Van édesség? - kérdeztem.
- Számodra nincs! - mondta.
Bementünk, majd mindenki lezuhanyzott. Jack is felébredt, majd visszaaludt.
- Holnap edzés? - kérdezte Lola.
- Csak, ha kikészítesz! - vigyorogtam.
- Ó, még mennyire! - nevetett.
Én a kanapén aludtam. Nagyon kényelmes, ahhoz képest, hogy kanapé! Ágynak, viszont borzasztó! Tehát inkább maradok az ágynál legközelebb, ha Jack nem alszik téli álmot!
- Már csak rád volt itt szükség! - forgattam a szemem.
- Mi történt szöszi? - kérdezte mosolyogva.
- Semmi közöd hozzá. Mit akarsz? - kérdeztem.
- Hol a jó modorod? - kérdezte pimasz vigyorral.
- Érdekel? - mosolyogtam kedvesen. - A seggemben! - vigyorogtam, majd sarkon fordultam és bevonultam.
- Sarah, viselkedj! - mondta Anya.
- Mielőtt mást is megsértenék a szobánkban leszek. - mondtam és elindultam fel.
- Húgi, veled mehetek? - kérdezte óvatosan Lola.
Ránéztem, majd bólintottam. Elmosolyodott és utánam jött. A szobánkban kiöntöttem neki a szívem, ami miatt sokkal jobban éreztem magam, bár sírtam, elég sokat.
- Miért nem hallgatod meg? Lehet, hogy meg tudja magyarázni. - mondta Lola.
- Talán, ha odajön. - mondtam.
Lola bólintott. Én, pedig felálltam és kimentem. Lementem a lépcsőn, ahol mindenki rám nézett.
- Megmondtam, hogy ha beszélsz valakivel jobb lesz, nem? - kérdezte Anya.
- A lovam tökéletes erre a feladatra! - mondtam és indultam volna ki, mikor Lola utánam szaladt.
- Megyek veled! - mosolygott.
- Jó, gyere! - mondtam, majd felhúztam a csizmám.
Felnyergeltük a lovakat, majd elindultunk. Végig beszélgettünk és nevetgéltünk. Ahogy a ház közelébe értünk, eszembe jutott a régi játékunk.
- Verseny! Aki veszít, mosogat! - vigyorogtam.
- Oké! - mosolygott.
Én nyertem, mint kiskoromban mindig. A lovásznak átadtuk a lovakat, majd elindultunk be.
- Gyere már! - nevetett Lola. majd a hátára kapott és rohanni kezdett velem a ház felé.
Én nevetve kapaszkodtam. Mikor benyitott, elesett egy cipőben, így Én is.
- Szerencsétlen! - nevettem hangosan.
- Ki törte össze magát? - jött oda Jesy.
- Senki! - nevettem és lemásztam Loláról.
- Húgicám, a hátamba térdeltél! - kecmergett fel nevetve.
- Nem direkt volt! - nevettem.
- Éhes vagyok! - mondta Lola.
- Én is! - nevettem és beszaladtam a konyhába.
- Fogadjunk, hogy a nővéred mosogat! - nevetett Anya az étkezőben.
- Igen, tehát égess el valamit! - nevettem. - Colin? - kérdeztem.
- A kertben van, a barátaiddal. - mondta.
- Mármint a lányokkal? - kérdeztem.
- Meg a fiúkkal. - mondta.
- Ők már nem a barátaim! - mondtam szigorúan.
- De igen! Louist is szereted! Hallgasd meg Őket! - ölelt meg Anya.
- Talán... majd. - mondtam.
Ettünk egy-egy szendvicset, majd újra kimentünk.
- Mihez van kedved? - kérdezte Lola és átkarolt.
- Elmenni innen. - mondtam.
- Ülj le! - parancsolta.
- Nekem te ne... - kezdtem volna, de beleszólt.
- Dehogynem! - mondta szigorúan.
Leültem a fűbe törökülésbe.
- Tudom, hogy rosszul esett, de nem megoldás! - mondta.
- Mégis mi nem megoldás? - kérdeztem.
- Az, hogy senkihez nem szólsz, csak hozzám és azon kívül, csak Alkonnyal vagy képes egy légtérben meglenni! Nem jó! - ölelt meg.
- Rendben. - bólintottam, majd felálltam.
A többiek ott ültek az istálló mellett az asztalnál. Odamentünk.
- Hogy, hogy nincs mögötted a lovad? - kérdezte Lola.
- Mivel, ott jön! - mutattam rá mosolyogva, ahogy felém üget, de még távol járt. - Mindjárt jövök! - mosolyogtam, majd szaladni kezdtem felé.
Mikor középen találkoztunk, megöleltem és nevetve ugrottam a hátára. Mikor visszaértem a "barátaimhoz" leugrottam róla, majd a fűbe ültem Lola és Colin közé. Alkony az orrát a hajamba fúrta és szaglászta. A lábaimat kényelmesen kinyújtottam és a kezeimmel hátul megtámasztottam magam.
- Nem félsz? - kérdezte Liam.
- Nem. - mondtam röviden.
- És, ha rád lép? - kérdezte Niall.
- Nem fog. Ugye? - néztem fel a lovamra.
Ő az orrát a számhoz érintette, mire megpusziltam.
- Hallottátok, hogy új lovat akarnak venni a szüleitek? - kérdezte Colin.
- Mi? - néztem rá hatalmas szemekkel.
- Nem mondták, miért. - mondta.
- Én biztosan nem dolgozom több csikóval. - mondtam.
- Én sem! - mondta Lola.
- Pedig te leszel! - vigyorogtam. - Én már megjártam! - mondtam.
- Fiatal vagy. - legyintett.
- Aha, akkor sem töröm össze magam többször! - mondtam karba tett kézzel.
- Oké, akkor bukta! - rántott vállat.
Ekkor Alkony valamiért otthagyott és az erdő felé kezdett vágtázni.
- Hova megy? - kérdezte Hazza.
- A gazdája vagyok, nem ló! Honnan tudjam? Megkérdezem nem mondja el, de legalább nem is hazudik! - utaltam Louisra.
- Nem nézed meg? Nem szokott ilyet csinálni! - mondta Lola.
- Hazajön! - legyintettem. - Colin, minek köszönhetem látogatásod? - kérdeztem.
- Tudod, elég nagy port kavar, ha itthon vagy! - nevetett.
- Ha itthon vagyok?! Én vagyok, aki nagy port kavar, nem a hírem! - nevettem.
Mikor hátra pillantottam, ismerős autót fedeztem fel. Jack! Felpattantam, majd rohanni kezdtem az alakja felé.
- Anya hívott? - ugrottam a nyakába.
- Igen! - mosolygott és puszilgatta az arcom, miközben felemelt.
- Akkor mindent tudsz, ugye? - kérdeztem szomorúan.
- Igen, de keseregj büdöske! - nevetett.
- Lószagú vagyok, nem büdös! - nevettem.
- Hol van a nagyobbik te? - kérdezte.
- Gyere! - fogtam meg a karját, majd futva vonszoltam magam után.
Mikor Lola meglátta, mosolyogva megölelte.
- Hercegnő, nem akarsz esetleg mesélni? - kérdezte.
- Mit meséljek? - kérdeztem.
- Azt, hogy hol vannak az állataid? - kérdezte.
Én ijedten pillantottam a csajokra.
- Elvitte őket Cara. - mosolygott Roxy.
- Alszom egyet, majd este kelts fel, ha aludni akarsz! - mondta Jack.
- Majd lelöklek! - nevettem.
- Aha, sajnálsz! - nevetett és elment.
Én beültem Lola és Zayn közé és a nővérem vállának döntöttem a fejem.
- Baj van? - kérdezte és átölelt.
Én megráztam a fejem.
- Álmos vagyok.- mondtam.
- Hajlandó leszel ágyban aludni? - kérdezte a nővérem.
- Igen. - bólintottam.
- Azt hittem, ma eljössz vacsorára. - mondta Colin.
- Autóval vagy? - kérdeztem.
- Igen. - mondta.
- Ha elviszel és meghívsz egy csapat visítozó csaj csapatot! - mosolyogtam huncutan.
- Ha gyorsan kész vannak és haza nem kell őket hoznom! - mondta.
- Elintézem! - kacsintottam.
- Akkor készülődjünk? - kérdezte Becky.
- Gyorsan! - mondta Colin.
Felszaladtunk, majd nem túlságosan, de azért valamennyire kiöltöztünk.
- Meg ne próbálj közelebb jönni! - mondtam neki, de már úton volt felém. - Mind tudjuk, hogy imádlak, de fekete szőrzeted van! - mondtam.
Végül megállítottam és az orrára adtam egy puszit.
- Menj, nincs több! - mondtam.
Megfordulta és elügetett a hegy felé. Mosolyogva néztem.
- Ha felébredtél és nem a lovacskádról álmodozol, gyere! - nevetett Jesy.
- Ilyenkor a fenekét nézed! - nevetett Roxy.
- Ne nevess, szép a feneke! - mondtam neki.
Egész úton azt beszéltük meg, hogy Alkonynak szép a feneke! Az egész vacsorát végig nevetgéltük, majd mivel nem találtam ki, hogyan megyünk haza, csak a telefonálás maradt, mint lehetőség.
- Kit hívjunk? - kérdezte Roxy.
- Jack alszik. - mondtam.
- Hívom Liamet. - mondta Jesy.
Mikor megérkezett két autó, csodálkoztam. A másikból Niall szállt ki.
- Valaki jöhet velem.- mosolyogtam, mikor a füttyentésem után megérkezett a lovam.
Senki nem jött.
- Ha lehet, vigyázz magadra, sötét van! - mondta Jesy.
- Én mindig! - nevettem és ügetni kezdtem.
Mikor láttam a ház előtt álló embereket vágtázni kezdtem. Mikor már majdnem a ház előtt voltam, megállítottam Alkonyt, leszálltam és megöleltem. Megigazítottam a ruhám, majd beleléptem a topánkámba, ami eddig a kezemben volt.
- Aludj jól! - pusziltam meg Alkonyt.
Mindenki kint állt, kivéve a szüleim és Jack.
- Ez a ruhaigazítás fontos volt, mert még el kell menned benne a szobádig, mert ott leveszed! - nevetett Lola.
- Stílusosan! - nevettem.
- Emlékszem, hányszor lovagoltunk haza sötétben! - nevetett Lola.
- Minden buli, vagy ivászat után! - nevettem.
- Rendezhetnénk, már egy ivászatot! - nevetett Roxy.
- Hanyagoljuk! - mondta Jesy.
- Csak egyszer estem be a tóba! - duzzogott Becky.
- Én meg, csak mindig! - nevetett Roxy.
- Én meg csak Roxyval! - nevettem.
- Én meg stílusosan! - nevetett Lola.
- Nem fáradtatok el? - kérdezte Anya.
- Nem! - vágtam rá. - Van édesség? - kérdeztem.
- Számodra nincs! - mondta.
Bementünk, majd mindenki lezuhanyzott. Jack is felébredt, majd visszaaludt.
- Holnap edzés? - kérdezte Lola.
- Csak, ha kikészítesz! - vigyorogtam.
- Ó, még mennyire! - nevetett.
Én a kanapén aludtam. Nagyon kényelmes, ahhoz képest, hogy kanapé! Ágynak, viszont borzasztó! Tehát inkább maradok az ágynál legközelebb, ha Jack nem alszik téli álmot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése