Közlemény

Sziasztok! Az a helyzet, hogy valószínű egészen vasárnapig/hétfőig nem leszek, de utána találkozunk, ígérem! Lovas versenyen leszek, tehát szorítsatok nekünk! 

3. évad 21. rész

Be kell valljam akármennyire volt tökéletes és gyönyörű az esküvőm, igencsak jól esett ledőlni az ágyba.
-   Mondtam, hogy van nekem eszem! Képzeld el, ha magassarkúban lennél! - vigyorgott Lou.
-   Mondjuk magasabb lettem volna és elegánsabb! - néztem rá, majd elmosolyodtam. - És cseppet sem volt vicces, hogy becsomagoltad! - dobtam meg egy párnával.
-   Szerintem igen! - nevetett, miközben az elegáns ruhákat hámozta le magáról. - Te feltétlen esküvői ruhában szeretnél járkálni? - kérdezte. - Nekem tényleg nincs ellenemre, mert olyan vagy benne, mint egy hercegnő. - mosolygott.
-   Neked kell leszedned a cipőmet, ha már ilyen okos voltál! - vigyorogtam rá. - A húgodnak sikerült rám adnia.
-   Hogy gondolod azt levenni? - mutatott a lábamra. - Mármint előbb nem a ruhát veszed le?
-   Nem Édesem, bemászol a szoknyám alá úgy, hogy azt lehetőleg nem teszed tönkre és leszeded a cipőm! - vigyorogtam.
-   Jó, állj fel hamupipőke! - mosolygott sóhajtva.
-   Lou, hamupipőkére ráadták a cipőt. - nevettem.
-   Sajnálom, nem láttam az összes hercegnős mesét! - forgatta a szemét mosolyogva, majd óvatosan bebújt a szoknyám alá.
Csak a feneke látszott ki és az érdekes póz miatt, amit sikerült felvennie, pucsított.
-   A fenekemet nézed? - kérdezte Lou nevetve a szoknyám alól.
-   Nem! - vágtam rá, de tudtam, hogy hallja a hangomon, hogy füllentettem.
Éreztem, ahogy kezét felcsúsztatja a combomon.
-   Louis, az nem a cipőm! - szóltam rá mosolyogva.
-   Jól van! - mondta unottan, majd elkezdte kikötni a cipőm, legalábbis úgy éreztem. - De akkor is a fenekemet nézed! - mondta, mire nevettem.
Sikerült megszabadítania az egyik cipőmtől, amit lazán kidobott a szoknyám alól. Ezen nevettem.
Ő elkezdett küzdeni a másik cipőmmel. Én nem bírtam megállni és a fenekére csaptam.
-   Sarah, éppen a cipődet küzdöm le rólad! - szólt rám szórakozottan.
-   Attól még pucsítasz! - mondtam, mire megrázta a fenekét, Én pedig felnevettem.
-   Kész! - bújt ki a szoknyám alól sóhajtva és elterült a földön.
-   A ruhám lehámozása is a Te feladatod! - nevettem.
-   Igaza volt Liam-nek! - sóhajtott, majd felkelt.
-   Jó, de Én hercegnősebb voltam! - mosolyogtam rá.
-   Gyere! - húzott az egész alakos tükör elé, előkapta a telefonját, majd hátulról átölelt, ahogy szokott.
-   Louis, ma vagy ezer fotót készített rólunk a fotós! - mosolyogtam rá.
-   Nekem ez kell! - mondta, majd a vállam fölött átkukucskált és miközben fényképezett egy puszit nyomott az arcomra.
Miután megnyugodott a lelke, elkezdte leszedni rólam a ruhát, ami szerintem kevesebb mint egy perc alatt sikerült neki.
-   Most kb. fél órás munkát tettél tönkre 20 másodperc alatt! - mosolyogtam rá.
-   Jól van na! - nevetett.
A ruhát gondosan elcsomagoltuk, majd Louis szétszedte a hajam, de annyira, hogy mindent kiszedett belőle, majd összekócolta.
-   Louis! - szóltam rá nevetve. - Most még több munkát tettél tönkre!
-   Amúgy neked nem kellett pisilni? - kérdezte kíváncsian.
-   Nem. - nevettem. - De Roxy-nak igen, rögtön ahogy felvette a ruhát, így küzdöttek még egy kicsit.
-   Gondoltam, hogy valaki lesz ilyen ügyes. - nevetett, miközben az egyik pólójába belebújtatott.
-   Gyere, mert nekem sürgősen innom kell valamit! - néztem rá, mire mosolyogva bólintott.
Csöndesen és óvatosan kilestem, hiszen a fél násznép nálunk lett elszállásolva. Bár az egészet ismerem, mert a családom, meg a barátaim, de azért mégis.
Louis hirtelen a fenekemre csapott.
-   Mehetünk. - vigyorgott.
Elnevettem magam, majd kimentem.
-   Harry, hagyjál már! - nevetett Roxy a szomszéd szobában, majd kiszaladt, de rajta még esküvői ruha volt.
-   Csak kicsit akarom összemaszatolni! - jött ki pirosra festett kezekkel.
-   Hozzá ne érj! - löktem el Hazz-t. - Mosd meg a kezed alaposan és segíts neki levenni!
-   Így nem jó? - mutatta a kezeit.
-   Nem! - vágtuk rá Roxy-val.
-   Oké! - vigyorgott, majd a kezeit Roxy arcára tette és beszaladt.
-   Nem normális! - nevetett Roxy.
1 perc múlva Hazza tisztán tért vissza.
-   Hova mentek? - nézett rám Roxy.
-   Inni. - mutattam a lépcső felé.
-   Várjatok meg! - kérte, mire bólintottam, majd bementek.
-   Liam, nagyon szomjas vagyok! - szaladt ki a szobájukból Jesy Liam pólójában és alsójában. - Oops. - nézett ránk, majd elnevette magát.
-   Mi történt Jesy-ke? - nevettem.
-   Semmi. - kuncogott. - Hova indultatok?
-   Inni. - nevettem.
-   Itt vagyok! - tört ki hasonló öltözetben a szobájukból Roxy, majd elnevette magát. - Mehetünk!
Közben Harry és Liam is csatlakozott, majd leértünk a konyhába. Meglepett, hogy még ott ült Becky, Niall, Lola, Zayn, Fizzy, Jack, Jay, Anya, Apa és Stan is.
-   Megérkeztek! - nevetett Fizzy, aki Jack mellett ült.
-   Látom Én! - mutattam rájuk huncut vigyorral. - Mindent látok!
-   Megölelhetem a hercegnőt? - állt fel mosolyogva Jack és láttam, hogy elengedték egymás kezét.
-   Én annyira tudtam! - böktem meg izgatottan Louis-t. - Remélem Fizzy megnevel! - öleltem meg Jack-et. - Fú, menjünk ki, mert nem tudom... - rántottam vállat.
Magamhoz vettem egy pohár ice-tea-t és utána mosolyogva kivonult mindenki, aki lent volt.
-  Nagyon boldog vagyok! - ölelt át hátulról Lou és egy puszit nyomott a fejemre.
-  Én is! - dőltem a mellkasának.
Majd megpillantottam a lovamat, ahogy vágtázik erre.
-  Juhú! - örömködtem vigyorogva, majd mikor közelebb ért a lovam lassított.
Nem kellett ellépnek Louis-tól, mert pontosan előttem állt meg, majd felemelte a fejét és orrát a számhoz nyomta, mire megpuszilgattam.
-  Igen, Te vagy a legszebb! - simogattam mosolyogva. - Olyan kis tiszta vagy!
És mintha eszébe juttattam volna, hogy tiszta, lefeküdt és hemperegni kezdett.
-  Voltál... - helyesbítettem mosolyogva.
Alkony felállt, de Én leültem. Így kényelmesen bele tudott szagolni a hajamba, anélkül, hogy lehajolt volna. Majd a fejét az enyémre támasztottam.
-   Babóka, ez nem olyan jó, mert elég nagy fejed van! - szóltam rá nevetve.
Ő mint aki értette volna, lustán lefeküdt, mondjuk majdnem rám feküdt, de azért azt még nem... és a fejét az ölembe hajtotta.
-   Na látod, ezt szeretem! - kezdtem simogatni és egy puszit nyomtam a fejére.
Ő gondolt egyet, majd felállt és rántott egyet a pólón, amit viseltem.
-   Nem szeretnék szaladgálni Alkony! - nyafogtam. - De tényleg nem!
Őt nem érdekelte, rántott még egyet a pólómon.
-   Jól van, megyek! - sóhajtottam és felálltam.
Ő rántott még egyet a pólón.
-  Alkony, ha elszakad nagyon mérges leszek! - szóltam rá.
Izgatottan megrázta a fejét, mire kissé odébb ügetett.
-  Szerintem Te nem vagy tisztában azzal, hogy Te nem vagy csikó, Én pedig nem vagyok kislány! - ingattam a fejem mosolyogva.
Ő csak újra közelített felém, majd belementem a játékba. Igazából szórakoztatott a kis bolond, amíg meg nem harapott. Nem gonoszságból harapott meg, csak játékosan és nem is fájt, de pontosan tudja, hogy nem tűröm el, így rácsaptam az orrára, mire idegesen felkapta a fejét, hogy ne érjem el.
-   Eszednek gondját viseld! - szóltam rá mérgesen. - Játszom veled, de viselkedj!
Láttam rajta, hogy felfogta, de nem játszottam vele tovább. Visszamentem Louis-hoz, majd ahogy elé léptem, megfogtam a karjait és magam köré fontam, hogy átöleljen.
Megláttam a kezében a cigijét, majd a kezével együtt a számhoz húztam és bele szippantottam.
-   Adjak? - kérdezte.
-   Nem kell. - vettem ki a kezéből, majd ledobtam a földre és letapostam.
-   Kislányom, hányszor kértelek, hogy ezt ne csináld?! Ez egy udvar, nem szeméttelep! - nézett rám Anya.
-   Úgyse veszed észre! - néztem rá mosolyogva. - Ráadásul a lovak ide szarnak, de nem dobhatok el egy cigit?!
-   A saját udvarodon eldobhatod majd! - nézett rám vigyorogva.
-   Nyilván nem fogom! - forgattam a szemem. - Amúgy is, nem lenne rossz leszokni...
-   Hát nem! - puszilta meg az arcom Louis, mire elmosolyodtam.
Alkony ártatlanul odajött elém és mivel Louis feje az egyik vállamon pihent, Ő az övét a másikra támasztotta.
-   Megérkeztél kis hülye? - mosolyodtam el, majd megsimogattam. - Tudod, hogy nem lehet rád haragudni!
Ő leszedte a fejét a vállamról, majd megrántotta a pólómat. Én elmosolyodtam, majd meghúztam a sörényét. Ő újra meghúzta a pólóm, majd Én is a sörényét, de elnevettem magam és megsimogattam a fejét.
-   Menjél vacsorázni Édes! - mosolyogtam rá.
Ő csak amolyan "Jól van Anya!" szerűen horkantott, majd elkezdett battyogni az istálló felé. Mikor már elég messze volt, csöndben kibontakoztam Louis öleléséből, majd utána futottam. Elfutottam mellette és hátra néztem.
-   Na mi van Baba? - vigyorogtam, mire Ő utánam vágtázott.
Én vigyorogva fordultam vissza a többiekhez és Ő vágtázott utánam, de természetesen a "hatalmas" sebességem miatt mellém ért és olyan tempóban vágtázott, ahogy Én rohantam.
-   Jól van Fiam, Én utálok futni és elég lesz nekem ennyi! - álltam meg lihegve.
Ő fékezett egy szépet, majd visszasétált hozzám.
-   Nem az Én műfajom ez a futás! - lihegtem, majd egy puszit nyomtam az orrára. - Na, most már menjél vacsorázni és szépen kérlek, ne hozd ki Joey-t, majd téged még úgy, ahogy utolérlek, de nem szeretnék zebrák után rohangálni! - paskoltam meg a nyakát.
Ő elégedetten ügetett el, be az istállóba.
-   Te jó ég, hogy mennyire utálok futni! - lihegtem, majd Louis elnevette magát. - Ha Te szaladgálnál mellette, nem röhögnél! - mutattam rá.
-   Én rajtad nevetek Törpe! - húzott magához mosolyogva.
-   Roppant vicces vagyok, mi? - néztem rá unottan, de közben félig mosolyogtam.
-   Sarah, izé... - akart mondani valamit gyorsan Roxy, majd elnevette magát. - Tehát azt akartam mondani, hogy csokira van szükségem!
Én mosolyogva lenéztem a hasamra, mint aki meg akarja vele tárgyalni.
-   Benne van! - mosolyogtam rá, majd elléptem Louis-tól.
-   Hogy tudtok ti ennyi minden után csokit enni?! - nézett ránk Harry.
-   Te komolyan megkérdezted ezt a lányomtól? - nézett rá értetlenül Anya, de mosolygott.
-   Mindig van idő egy kis csokira! - vigyorogtam.
Bementünk, előszedtünk két tábla csokit, majd kimentünk a többiekhez.
Már a teraszon ültek a székekben. Én mosolyogva ültem Louis ölébe, majd elhelyezkedtem.
-   Kérek! - mosolygott rám Louis.
-   Jó, de azért azt várd meg, amíg kibontom. - nevettem, majd próbálkoztam a kibontásával, de nem igazán sikerült.
-   Gyenge vagy! - nevetett Lou és el akarta venni.
-   Ki tudom bontani! - húztam el a kezeitől a csokit, majd erőből széttéptem, így a papír a kezemben maradt, a tábla csoki meg az ölembe esett. - Mondtam! - vigyorogtam Louis-ra.
-   Te el tudod törni? - nevetett Roxy.
-   A hűtőben volt? - kérdezte Apa, mire nevetve bólogattam.
-   Na, harapj bele! - toltam Louis elé.
Ő beleharapott, de nem tudta elharapni, mire felnevettem.
-   Oké, akkor nem tudom mi legyen! - agyaltam. - De tudom! - vigyorogtam. - Richard! - mondtam hangosan.
Pár pillanat múlva ráröppent a térdemre.
-   Csípjél bele! - nyomtam elé.
Ő tök lazán belecsípett, mire elrepedezett a csokit.
-   Oké, de adj belőle! - nézett rám.
-   Tessék! - adtam neki egy nagy darabot.
-   Sűrűbben is lehetne esküvőd! - mondta, majd kényelmesen elhelyezkedett az ölemben és elkezdte enni.
-   Tessék! - nyomtam Louis szájába egy nagy falatot, ami alig fért be a szájába és röhögni kezdett és mondani valamit, de nem értettem. - Kérsz még? - vigyorogtam pimaszan, majd még tömtem a szájába.
Ő elkezdte nagy nehezen összerágni, amin nevettem.
-   Kérsz még? - vigyorogtam.
Ő fogott egy nagy darabot, majd a számba nyomta, mire elkezdtem nevetni.
-   És ezek házasok! - sóhajtott Nialler.
-   Juj! - jutott eszembe valami, így fel ugrottam, így a madaram megijedt. - Bocsi Richard! - nevettem.
-   Mi jutott eszedbe? - kérdezte nevetve Zayn.
-   Lovagolni akarok! - vigyorogtam. - Ja de az nem jó, mert össze-vissza fogja szurkálni a szőr a fenekem! - simogattam meg az említett testrészem.
Éreztem, hogy Louis a fenekemet bámulja.
-   Lou, ne ilyen feltűnően! - szóltam rá és elmosolyodtam.
-   Louis, próbálj sokkal diszkrétebb lenni, mint általában! - nevetett Fizzy.
-   Bocs, gondoltam a feleségem fenekét nyugodtan bámulhatom, de ha már ez is tilos... - forgatta a szemét, mire elnevettem magam. - Merthogy Ő bámulhatta az enyémet! - vigyorodott el.
-   Nem bámultam! - nevettem. - Csak képzelted!
-   Persze! - vigyorgott, majd az ölébe húzott.
Nevetve haraptam bele a csokiba.
-   Annyira nehéz elhinni, hogy felnőttél! - mosolygott rám Jack. - Eddig mindig a húgom voltál, aki rögtön rohant hozzám!
-   Most is az leszek! - dobtam neki nagy mosollyal puszit.
-   Nekem meg a kislányom voltál, vagy és leszel! - mondta Apa és elmosolyodott. - De így végiggondolva, sosem voltál olyan igazi kislány, inkább gyógyítani kellett téged. - nevetett.
-   Vagy rettegni, hogy nagy baj lesz veled! - nevetett Lola.
-   De Louis vigyázni fog rám! - vigyorogtam, majd elhúztam a szám. - Nem mintha eddig hagytam volna, de... - nevettem el magam.
-   De fogod! - húzott az ölébe, majd megcsókolt.
-   Szeretlek! - mosolyogtam rá.
-   Én is! - mosolygott.
-  

3. évad 20. rész

* Sarah szemszöge *

Reggel elég nagy hűhóra keltem. Louis már nem feküdt mellettem, ami fura volt. Azért mosolyogva ültem fel, hiszen tudtam, hogy valószínűleg lent vár vidáman. Mosolyogva mentem be a fürdőbe, majd lezuhanyoztam és hajat mostam. Megszárítottam a hajam és az uram kedvéért tiszta göndören hagytam. Vidáman kaptam fel Lou egyik pólóját és egy rövidnadrágját, ami neki elméletileg úgy térdig ér, vagyis nekem a lábszáramig ért, de nem izgatott, mert a Tomlinson házban már lassan otthon vagyok. Mezítláb szaladtam le a lépcsőn, majd nagy mosollyal mentem az étkezőbe, ahol mindenki ott volt, kivéve Lou és Daisy. 

-   Mennyi az idő? - kérdeztem mosolyogva. 

-   Pont annyi, hogy készülődnöd kell! - mosolygott rám Jay. 

-   Készülődnöm? - csodálkoztam. - Hova? 

-   Nem mondta Louis, hogy ma elvisz valamilyen randira? - mosolygott rám Fizzy. 

-   Hát de, de... - mondtam volna, majd észrevettem, hogy mennyire szép a sminkje. - Fizzy basszus! - léptem elé. - Ez gyönyörű! - mosolyogtam rá. - Már nem mintha nélküle nem lennél az, csak...

-   A tied szebb lesz, csak siess! - intett a lépcső felé. 

Én mosolyogva szaladtam fel, majd mivel még mindig nem volt ruhám, felkaptam Louis farmerjét, felhajtogattam a szárát és az egyik régi trikóját felkaptam, ugyanis ma kellemesen meleg volt. Leszaladtam, majd elmosolyodtam. 

-   Neked is csinálok szép sminket! - mosolygott rám Lottie. 

Leültem elé és olyan fél óra múlva készen lett a visszafogott, mégis lélegzetelállítóan gyönyörű smink. 

-   Lottie, imádlak! - öleltem magamhoz mosolyogva. 

-   Én is téged leendő családtagom! - vigyorgott, mire kuncogtam. 

-   Lányok, siessünk! - mondta Jay, majd felkapta a táskáját és az ajtóhoz siettünk. 

Rögtön ahogy beültünk, bekötötték a szemem és siettünk valahova. Mikor megérkeztünk, Fizz és Phoebe segítettek kiszállni a kocsiból. 

-   Félek! - mondtam nevetve. 

-   Nem kell! - nevetett, majd megcsapott az ismerős szag. 

-   Otthon vagyunk! - mosolyodtam el. 

-   Gyere! - nyitott ki előttem egy ajtót Lottie. 

Hirtelen leszedte a sálat a fejemről és Én sikítottam. Három esküvői ruha. Ezt láttam meg. Majd hallottam, hogy valaki fellépdel mögöttem. Jesy volt, majd Ő is sikított és oldalról átölelt engem. 

-   Sírsz? - kérdeztem hatalmas mosollyal és potyogó könnyekkel. 

-   Még nem! - rázta fejét. - És Én megfogadtam, hogy nem fogok sírni, tehát engedj el és fejezd be! - mosolygott rám. 

-   Jó, akkor Én sem sírok! - vigyorogtam rá. - És nem is fogok, kemény leszek! 

-   Ez komoly? - rohant oda visítva Roxy. 

-   Igen! - ugrottunk a nyakába. 

-   De ne sírj, mert megígértük, hogy mi sem fogunk! - mondta Jesy, mire Roxy elnevette magát. 

-   Na, engedjetek el! - nyafogtam vigyorogva. - Én fel akarom venni a ruhámat! 

-   Jöttünk segíteni! - jött be mosolyogva Anne (Harry anyukája), majd mögötte Karen (Liam anyukája), Jay (Louis anyukája bár ez már kiderült de mindegy :D) , Trisha (Zayn anyukája),Maura (Niall anyukája) és Louise. 

Vagyis a 1D anyukák és Louise. 

-   Én felrobbanok! - mondta Roxy és megszorította a kezem.- Soha egy koncerten se féltem még ennyire! 

-   Minden csodás lesz Drágám! - ölelte meg Anne nagy mosollyal. 

-   Megcsinálom a hajatokat és utána öltözünk! - mosolygott Lou, majd sorba leültetett minket és elkezdte a fodrászkosát. 

Én annyira izgultam, hogy egyik kezemmel doboltam az asztalon, a másikat meg ökölbe szorítottam. 

-  Ne izgulj már Szépségem! - fogta meg az egyik kezem Jay és simogatta, majd nyomott rá egy puszit. 

-  Tökéletes anyósom lesz, köszönöm! - mondtam dalolva, mire körülöttem mindenki nevetett. 

-  Most éppen pont olyan vagy, mint Louis reggel! - mosolygott rám Phoebe. - Ő lejött és közölte, hogy mindjárt elájul! - nevetett. 

-  Hasonló érzésem van! - nevettem. 

-  Annyira édesek vagytok, ahogy így izgultok! - mondta szeretetteljes mosollyal Louise. 

-  Én kérek még valakit, még van egy kezem! - tettem fel a kezem mosolyogva, mire Maura mosolyogva mellém lépett és megfogta. 

-  Nekem is! - mutatta fel a kezét Roxy, mire Trisha lépett mellé.

-  Én is! - mutatta Jesy, majd mellé ugrott Fizzy. 

Lotts segített Louise-nak, Phoebe meg szórakoztatott minket. 

-  És mi van, ha pofára estek magassarkúban a földön? - nevetett Phoebe előttünk ülve a pulton. 

-  Téged mindjárt lelöklek erről a pultról! - nézett rá Roxy mosolyogva. 

-  Ma már hivatalosan is a rokonod leszek, tehát így első tettem lesz a rokonodként, hogy szétrúgom a kis feneked! - mosolyogtam rá. - Már ha anyukád is beleegyez. - néztem kérdőn Jay-re. 

-  Ó, ne kíméld! - nevetett. 

-  Láttátok már a ruhákat? - kérdezte Louise. 

-  Nem. - mondtuk egyszerre. 

-  Anya! - szaladt be a házba nevetve Lux. 

-  Kicsim, nem szeretném elrontani Jesy haját! - nézett rá Louise. 

-  Jó, de Harry azt mondta, hogy mondjam meg, hogy siessetek, mert el fog ájulni! - mondta nevetve Lux, mire felnevettünk. 

-  Lux, mondd meg Harry-nek, hogy nyugodjon meg, mert Én is! - mosolygott rá Roxy. 

-  Oké! - nevetett Lux, majd kiszaladt. 

-  Imádkozom, hogy ne essen el, mert annyira szép ez a ruha! - sóhajtott Lou. 

-  Én azért imádkozom, hogy Én ne essek el! - nevetett Jesy. 

-  Elkapunk! - nevettem. 

-  Jó, Jesy kész vagy! - mondta Lou, majd áttért Roxy hajára. 

-  Lotts, bízom benned, de azért megkérdezem: Szép leszek, ugye? - kérdeztem mosolyogva. 

-  Simán, smink nélkül is szép vagy, kiengedett hajjal! - simogatta meg a vállam. 

-  Nem is! - nyafogtam mosolyogva. - Te szebb vagy! 

-  Nem igaz! - nevetett. 

-  Gyönyörűek vagytok mindketten! - mondta Maura mosolyogva. 

-  Sarah, Louis-val kész harcot kellett vívnom, hogy megcsinálhassuk a hajad, mert fél napig hisztizett, hogy márpedig Ő a kiengedett göndör hajadat szereti! - nevetett Louise. 

-  Ezt nem gondoltam volna, de nekem sose engedi, hogy kivasaljam! - mondtam mosolyogva. 

-  Mert igaza van! - mondta Lou mosolyogva. - Fú, nem sokszor mondom, hogy Louis-nak igaza van! - nevetett, mire mind nevettünk. 

-  Készen vagy! - mondta Lottie vigyorogva, majd a kezembe nyomott egy tükröt. 

Gyönyörű volt. Nem volt teljesen felkötve, de azért azok a tincsek, amik az arcomba szoktak lógni, el voltak tűzve, göndör volt és fú, hát elmagyarázhatatlanul csodás. 

-  Köszönöm! - öleltem magamhoz szorosan. - De nem ölelgetlek tovább, mert sírni fogok! - mosolyogtam. 

-  Jesy, Te is készen vagy! - mondta Lou mosolyogva. 

-  Nézzük a ruháinkat! - vigyorgott Jesy. 

-  Gyerünk! - szaladtam ahhoz, amin a nevem állt.

Roxy ruhája 

Sarah ruhája

Jesy ruhája 

A csajokkal bekészültünk, majd háromra húztuk le a ruhát védő anyagon a cipzárt és sikítottunk. Egyszerűen mind a három gyönyörű volt, de a mi személyiségünket tükrözte. Egyszerűen nagyon nagyon küzdöttem, hogy ne sírjak, de szerencsére sikerült és mind megúsztuk sírás nélkül. Mielőtt felvettük volna a ruhákat Jesy és Én elszaladtunk WC-re, de Roxy még el volt foglalva a ruhája csodálásával. Utána a jó pár segítővel sikerült felvennünk a ruháinkat és mind hatalmas vigyorral nézegettük magunkat a tükörben. Egyszerűen álltunk kézen fogva és vigyorogtunk.           -  Lányok, a cipőiteket még nem is láttátok! - mosolygott Anne.
 -  Azt el kell mondanunk, hogy abból nem engedtek a vőlegények és szigorúan ragaszkodtak az elképzelésükhöz, így kaptatok ilyen cipőket. - mondta mosolyogva Karen.
-   Te jó ég! - sóhajtottam és a homlokomra tettem a kezem. - Kérlek Louis, mondd hogy volt egy kis eszed! - könyörögtem az égnek, amin Roxy-n és Jesy-n kívül mindenki nevetett, ugyanis Ők is paráztak.

Sarah cipője

-  Én egy csillogós bokacsizmát fogok kapni! - sóhajtott Roxy. - Egy világoskéket ezüst csíkkal, vagy tudom is Én! - sóhajtott, majd Anne mosolyogva adta a kezébe a dobozt.
Majd Én is megkaptam egy dobozt Jay-től. Először a dobozt néztem meg, nem a tartalmát. A doboz oldalán a képen egy gyönyörű fehér magassarkú volt, mire sóhajtottam.
-  És csizmát kaptam! - sóhajtott Roxy nevetve.
-  Én meg egy fehér tornacipőt! - nyafogott Jesy.
-  Én meg magassarkút! - mutattam meg nekik vigyorogva, majd kinyitottam a dobozt és egy Vans feliratú doboz fogadott, amit mikor kibontottam megpillantottam Louis jelenlegi kedvenc cipőjét az Én méretemben.
-  Hol a magassarkúd?! - nevetett fel Jesy.
-  Louis William Tomlinson! - morogtam, de a mosolyom az arcomon virított. - Nagyon bírom azt a roppant jó humorodat! - mondtam, majd elnevettem magam. - De legalább fehéret kaptam volna!
-  És ezt most hogyan vesszük fel? - kérdezte Roxy.
-  Én könnyen! - vigyorgott Jesy. - Nekem kis szoknyám van!
-  Jól van, na! - nyújtottam rá a nyelvem.
-  Leültök és a legkisebb bemászik a szoknya alá és rátok adja! - vigyorgott Fizzy Phoebe-re.
-  Ne már! - sóhajtott nagyon Phoebe.
-  Most mit izélsz, ha nem nekem lenne esküvőm, Én adnám rájuk! - mondtam nevetve, mire mindenki elnevette magát.
Szegény Phoebe bemászott a két hatalmas szoknya alá és ránk adta a cipőt. Nálam nehezebb dolga volt, ugyanis cipőt kellett kötnie.
-  Lányok, indulhatunk! - vigyorgott Lottie.
És Roxy kitalálta, hogy pisilnie kell! Vagyis, szegény egyedül alig fért be a WC-be, de be kellett mennie vele Anne-nek, Maura-nak és Jay-nek, hogy tartsák a szoknyát. Közben Roxy is nevetett és mi is kint. Majd végre minden rendben volt és kiléptünk a házból.
-  Hát nem esünk el magassarkúban! - nevettem fel, majd megláttam a gyönyörű fehér hintót, ami fel volt díszítve.
Csoki és Boci voltak befogva elé és hatalmasra nőtt a mosolyom, mikor megláttam, hogy a nővérkém és Gemma ülnek a bakon.
-  Megérkeztek a hercegnők! - mosolygott Gemma.
-  Én sem fogok sírni! - törölgette a könnyeit Lola. - De a kishúgom felnőtt!
-  Lola, ne csináld! - mosolyogtam rá.
-  Oké! - nevetett, majd törölgette a könnyeit.
Én megindultam a két ló felé, de egy emberként szólt rám. a segítő sereg.
-  Sarah, azonnal felejtsd el! - mondták egyszerre.
-  De... - motyogtam mosolyogva.
-  Ülj be! - parancsolt mosolyogva Jay.
Én azért gyorsan a két ló elé szaladtam.
-  Jók legyetek Szépségek! - mosolyogtam, majd gyorsan odasiettem a többiekhez és Én is felmásztam.
Hiába ez volt a legnagyobb és a legszebb hintónk, szegény csapatunk alig fért el tőlem és Roxy-tól.
-   Nem énekelünk valamit? - kérdezte nevetve Roxy.
-   Ez hogy jutott eszedbe? - nevetett Anne.
-   Nem tudom, feszültség oldás! - nevetett.
-   Mit akarsz énekelni? - nevetett Lola.
-   Lola, ugye még mindenki él? - kérdezte Karen.
-   Igen. - nevetett a nővérem, majd megérkeztünk a leggyönyörűbb helyre az egész környéken, a kis tó mellé, ahonnan rengeteg csodás emlékem származik. - Mit gondolsz Sarah, beugrasz Alkony hátáról? - kérdezte nevetve a nővérem.
-   Majd később! - nevettem.
-   És hogy tetszik a cipőd? - nevetett.
-   Szerencsére nem látszik a szoknyától. - kuncogtam, majd Lottie és Karen segítségével Én is lejutottam a hintóról.
Lola is leparkolt vele, majd egy puszit nyomott az arcomra és leült a helyére. Sorban elköszöntek tőlünk a kísérőink, megkaptuk a csokrainkat és megérkeztek az apukáink.
-   Olyan nagy lány lettél! - puszilta meg a fejem Apa nagy mosollyal.
-   Már nem magasságra. - kuncogtam halkan.
Ő csak mosolyogva ingatta a fejét, majd elindult a hagyományos zene, összemosolyogtunk a lányokkal, majd hatalmas mosollyal indultunk meg a vőlegényeink felé. Mindenki minket nézett, de ez most nem igazán zavart, csak mosolyogtam Louis-ra, aki mint mindig csodálatosan nézett ki. Majd hirtelen megérkezett az a valaki, aki mindenképpen szükséges volt: Alkony. Halál lazában mögém ügetett, mire az így is hatalmas mosolyom még nőtt. Apa óvatosan lépett egyet arrébb, hogy a lovam terve szerint beállhasson a másik oldalamra. Egyszerűen nem bírtam ki. Annyira imádom és ez az egész egyszerűen annyira édes volt, hogy nem bírtam megállni.
-   Neked itt a helyed Alkony! - mondtam halkan és egy puszit nyomtam a fejére, mire elégedetten hajtotta lejjebb a fejét.
Mintha meg lett volna tanítva neki, elkísért az oltárig. Egyszerűen imádom ezt a kis hülyét! Neki mindig szerepelni kell és ha anya tündököl, Alkony is tündököl!
Hatalmas mosollyal álltam meg Louis-val szemben és fejben már csak sürgettem a papot. Nem kell itt olyan sok duma, csak mondjuk ki már azt a bizonyos "igen"-t és éljünk boldogan!
És kimondtuk.
És Louis megcsókolt és közben mindketten mosolyogtunk. Egyszerűen nem tudtam nem mosolyogni.
Már hivatalosan is Mrs. Tomlinson vagyok! Nem csak álmodozom róla, nem csak beszélek róla, hanem az vagyok!
És minden tökéletes volt. Nem érdekelt, hogy a lovam nem viselkedett tökéletesen, mert Én így szeretem és hatalmasat dobbant a szívem abban a pillanatban is, amikor Ő mellém lépett, akkor is, amikor Barney és Málna hozták a gyűrűket, de ahhoz semmi sem volt fogható, amikor elcsattant az a bizonyos csók.
Ez az a nap, ami soha az életben nem tud majd kitörlődni az emlékezetemből.
-  Tökéletes! - ennyit tudtam súgni Lou-nak mosolyogva.
-  Én ezt rád mondanám. - súgta mosolyogva.
-  Én meg mindenre! - mosolyogtam rá. - Köszönöm!
Ő csak hatalmas mosollyal puszilt meg még egyszer, majd mellém lépett a lovam.
-  Te nem maradhattál ki! - mosolyogtam rá, majd egy puszit nyomtam az orrára.
És indultunk a vacsorára. Megtörtént minden hagyományos dolog, tényleg minden és utána jött a kevésbé hivatalos része. Ott volt Henry, a világ legjobb taxi sofőre, akivel elég sokat beszélgettünk Louis-val. És szinte minden ami a vacsora után történt, abból annyi maradt meg, hogy rengeteg tánc, hatalmas mosolyok, rengeteg örömében síró ember és próbáltam lassan felfogni, hogy Mrs. Tomlinson vagyok. Igen, ez nekem örökké tartott. De a boldogságom egyszerűen nem fogyott el és csak mosolyogtam és mosolyogtam és nevettem. Egyszerűen mindenki ölelgetett és megteltem boldogsággal. Mindenkivel táncoltam és azt már nem is számoltam, végül hányszor sikerült elsírnom magam, mert ez sikerült egy-kétszer.
Én lettem Mrs. Tomlinson és soha nem adom át ezt a helyet senkinek!
Minden álmom teljesült és már igazán boldog voltam.

3. évad 19. rész

Sziasztok! Előre is bocsi a rövid rész miatt, de ugye még mindig nem százas a "Louis szemszög"-em és ez a rész, inkább ilyen kis "tudjuk meg a titkot" ;) Tehát az izgalmasabb rész holnap érkezik addig is türelem és jó olvasását ehhez a roppant rövid roppant fura részhez! :/

* Louis szemszöge *

Nagyon korán keltem reggel, ugyanis nagyon erős gyomor görcsöm volt. Hogy miért? Az esküvő miatt. Milyen esküvő? Az, amiről még igazából tervek sem voltak? Pontosan az, csak hogy titokban már rég folynak a tervek! Már a lánykérés napján megbeszéltük, hogy ez az egész titok lesz Jesy, Roxy és Sarah előtt. Reggel rögtön lerohantam és Anya és a lányok már ott reggeliztek. Hajnali 5 volt. 

-   Louis, ide ne hányj! - mosolygott rám Anya. 

-   Anya, nem hányni fogok, hanem elájulok! - néztem rá és a kezeim a testem mellett remegtek. 

-   Édesem, nem kell! - nevetett. - Pontosan tudod, hogy milyen ez a lány. 

-   De mi van, ha... - kezdtem volna aggódni. 

-   Ott a kávéd fiam, csöndben kiülsz a kertbe, megiszod, közben cigizel egyet és kitisztul a fejed! - mutatott a bögrémre Anya. 

-   Azt hittem, utálod ha cigizek. - néztem rá döbbenten. 

-   Igen, viszont ilyen állapotban nemhogy az oltár elé, de vezetni se engedlek! - mosolygott. 

Én tettem amit mondott. A gondolataim csak úgy szárnyaltak, de az meg sem fordult a fejemben, hogy rosszul döntök. Attól féltem, hogy Sarah-nak nem fog tetszeni az egész, vagy túl elhamarkodottnak tartja majd, vagy nem tetszik majd a ruhája, vagy ami a legcikibb lenne, hogy nem jó rá a ruhája! Egyszerűen folyamatosan ráztam a lábam, igazgattam a hajam és egyre több gond jutott eszembe. 

Mi van, ha a lova megijed a ruhától? Vagy mi van, ha nem tetszik neki, hogy az egész nem a hagyományos lesz? Bár az eljegyzés esetében ez tetszett neki, de azért egy esküvő mégis más. Vagy mi van, ha nemet mond? Vagy meglátja a ruhát és elrohan? 

Hirtelen nyílt az ajtó mellettem, mire megijedtem és a lábamra fröccsent a kávém. Daisy kuncogva ült mellém. 

-   Ne aggódj Lou! - mosolygott rám és a kis fejét a vállamra hajtotta. - Jó, nem volt olyan tökéletes a kapcsolatotok soha, de most végre az és hidd el, hogy igent fog mondani! 

-   De mi van, ha a ruha nem tetszik neki? Vagy az, hogy nem hagyományos lesz? Vagy nem jó rá a ruha? Vagy ha megtudja mire készülök és elrohan? Vagy ha nem találja viccesnek a cuccokat? - kérdezgettem aggódva. 

-  Kedves Lou! - nézett rám nagy mosollyal. - Sarah szerintem a Te pólódban és alsódban is hozzád menne, kócosan, begipszelt lábbal! - nevetett és megfogta a kezem. - Ő mindig szeretett téged és szeretni is fog! Szerintem nem érdekli a hely, a ruha, virág, a torta, a vendéglista és elrohanni nem fog! 

-  Én ezt értem, de most attól, hogy ezeket mondod, nem igazán múlik el! - néztem rá még mindig aggódva. 

-  Figyelj, ha valamit elszúrsz, maximum nevetni fog, Sarah-t ismerve aranyosnak fogja tartani. - szorította meg a kezem. - De Én szívesen elmegyek veled előre! 

-  Tényleg? - néztem rá reménykedve, mire bólogatott. - Köszönöm! - nyomtam puszit a fejére. 

-  De tényleg minden rendben lesz! - nézett fel rám nagy mosollyal. - Alkony, Barney, Málna és Richard is ott lesz? - kérdezte, mire bólogattam. 

-  És Joey! - mosolyogtam. - És elvileg Lola és Zayn megtanították nekik, hogy hová kell állniuk. 

-  Mi van, ha kakilnak? - nevetett Daisy. 

-  Persze, paráztass be jobban! - mondtam, de elmosolyodtam. 

-  Szerintem Sarah végig bőgni fog. - mosolygott rám. 

-  Remélem azért nem. - mosolyogtam. - Na gyere, induljunk! - mondtam, majd felálltunk. 

A konyhába vittem a bögrémet, majd ásítottam egyet. 

-  Louis, a ruhád a kanapén. - mondta Anya, mire bólintottam mosolyogva. 

-  Mi lenne velem nélküled? - néztem rá mosolyogva.

-  Nyilván nem menne hozzád "Törpikéd" - mosolygott, mire halkan elnevettem magam. - Meg nélkülem Te sem lennél, de ez mellékes. 

Mosolyogva bújtam fekete farmeromba, majd felkaptam a pólóm. Csak 5 percig tollászkodtam a tükör előtt, majd Daisy unottan lökött a cipőm felé. Belebújtam, majd Ő is felvette az övét és hivatalosan is elindultam feleségül venni életem szerelmét. Egész úton csöndben doboltam a kormányon. Daisy jól szórakozott ezen. Mikor végre megérkeztem Lola-ékhoz, nagy levegőt véve szálltam ki. Hirtelen egy mérges Lola trappolt felém. 

-  Baj van? - kérdeztem ijedten. 

Ő elmosolyodott. 

-  Nem nagy, csak a kedves kisnövésűd lovát már 2-szer lemostam és mindkétszer lefeküdt, úgyhogy úgy döntöttem, hogy feladom és majd csak később mosom le! - sóhajtott és a haját a füle mögé tűrte. - Ez a ló tiszta Sarah! Egy percig tiszta és hibátlan, pislogsz és koszos, vagy összetöri magát! 

Én elnevettem magam. 

-  Louis meg mióta felkelt aggódik! - árult be Daisy vigyorogva. 

-  Tudod miért izgulj? - mutatott rám. - Hogy Joey ne lökje fel Niall-t, de inkább megbeszélem vele, hogy Zayn álljon a zebra mellett, mert Ő még egész jól tudja kezelni. 

-  Na, kedves vőlegény, indulj befelé és intézkedjünk! - tolt a ház felé Daisy. 

Bementünk és észrevett Zayn. 

-  Félsz? - vigyorgott rám, mire bólogattam. 

-  Menj fel, Lola és Sarah szobájában siránkoznak a sorstársaid! - nevetett és a lépcső felé mutatott. 

Én felszaladtam, majd benyitottam. 

-  Louis! - kiabált rám Hazza. 

Igen, necces volt, hogy Ő még nálam is jobban kikészül. 

-  Én is izgulok, meg kissé félek, de Harold úr, már elgondolkozott rajta, hogy leugrik a tetőről. - mondta Liam mosolyogva, mire a mögöttem álló húgom felmászott Sarah ágyára és a lábát lelógatva nézett ránk. 

Én leültem a földre Hazza és Payno közé. 

-  Neked mik a panaszaid? - nézett Daisy Liam-re. 

-  Attól félek, hogy összeveszünk, mert a múltkor amikor szóba hoztam a házasságot összevesztünk és bár Jesy igent mondott, de... - motyogott. - Még van választása. 

-  Most mit parázol, az Én menyasszonyom eddig két esküvőt mondott le! - löktem meg és félve néztem rá. 

-  Jogos! - bólogatott Liam. 

-  A francokat jogos! - akadt ki Hazza hangosan, már-már kiabálva. - Mégis Roxy a leghisztisebb és néha olyan mint egy angyal, de néha sátán. Folyamatosan szórakozik velem és mi van, ha nevetve mond nemet?! 

-  Mr. Styles! - csapott az ágy fakeretére az öklével Daisy, mint egy bíró. - Ne üvöltözzön a rendelőmben! 

-  Daisy ez nagyon nem vicces! - néztem rá mérgesen. - A bátyádból férj lesz! 

-  Már nem leszünk azok a kölykök! - mondta Liam. 

-  Senkik nem leszünk! - akadt ki Hazz megint. - Kitépem a hajam! 

-  Mert mit gondoltok, attól, hogy hivatalosan is összekötitek az életeteket okosabbak lesztek, vagy esetleg meg akartok változni? - nézett végig rajtam és Liam-en Daisy, majd Harry-re pillantott. - Neked meg sok sikert, de csak is szálanként! 

-  Hát bölcsebbnek kell lennünk! - mondta Liam. 

-  Szerintem Jesy, Roxy és Sarah azokhoz a fiúkhoz akarnak hozzámenni, akik itt ülnek, akik hülyeségeket csinálnak, akik étellel csatáznak, akik egy versenypályán, szakadó esőben száguldoznak ládában, majd a gumifalba ütköznek, akik az X-faktorba jelentkeztek, akik elkövettek hibákat, de a szerelmük nem múlt el! Nem akarják, hogy felnőjetek, érettebbek legyetek, vagy kopaszak. - nézett a végén Harry-re. - Ők titeket szeretnek, ahogy vagytok! 

-  Akkor is nemet fognak mondani! - kiabálta Harry idegesen. 

Daisy fogott egy párnát és hozzá vágta. 

-  Na, mi a helyzet? - nyitott be Sarah és Lola anyukája. 

-  Éppen 3 tinilány lelkét ápolgatom! - vigyorgott Daisy. 

Ő csak nevetett, majd becsukta az ajtót. 

-  Mi lenne, ha egy kicsit összeszednétek magatokat? - mosolyodott el a húgom megint. - Végül is szerintem tudnának nektek munkát adni bőven! 

-  Menjünk! - bólintott Liam, majd felkelt. 

-  Nem megyek sehova! Belefojtom magam egy kupac lószarba. - mondta Hazza. 

Végül azért Őt is sikerült levonszolni és egy nagymamaféle süti segített rajtunk. Utána meglátogattuk a lovakat - Alkony természetesen koszos volt- és Joey-t, majd elkezdődött a készülődés és nőtt az izgalom. 

3. évad 18. rész

Reggel Louis bökdösött.
-   Mit szeretnél? - néztem rá hunyorogva.
-   Téged. - kacsintott, mire álmosan visszadőltem a párnára. - Törpi! - puszilta meg a fülem.
-   Louis, megint! - löktem meg és a kezem a fülemre tettem. - Nem hallok!
-   Hát, ha felkeltél volna, nem tettem volna ezt! - mondta pimaszan.
-   Ki penderítelek ebből az ágyból! - néztem rá mérgesen, mire megcsókolt. - Tényleg! - mondtam, miután elváltunk egymástól.
-   Úgysem fogsz! - vigyorgott.
-   Hát ha ilyen biztos vagy benne! - forgattam meg a szemem, majd az egyik kezemmel meglöktem a mellkasánál, így majdnem leesett, de megkapaszkodott, de löktem rajta még egyet, így leesett. - Én szóltam! - nevettem, majd kényelmesen visszadőltem az ágyba.
-   Sarah, úgy érzem, ennél jobb bánásmódot érdemlek! - mondta a földön ülve.
-   Ez esetben keress valakit, aki ezt megadja neked. - mondtam és magamra húztam a takarót.
-   De Te vagy a menyasszonyom, tőled várom el! - morgott.
-   Nagyon sajnálom, de még így is elkényeztetlek "csődöröm". - kuncogtam.
-   Ugyan miért? - kérdezte felháborodva.
-   A kertben kéne aludnod! - mondtam vigyorogva.
-   Ha a kertben alszom, meglovagolsz? - kérdezte pimasz vigyorral.
-   Ne perverzkedj! - mondtam és meglöktem megint, mire elterült a földön.
-   Te kezdted! - nevetett.
-   Én?! Te ébresztettél fel! - mondtam és hátat fordítva neki, a fejemre húztam a takarót, így úgy nézhettem ki, mint egy hernyó.
Hirtelen Louis felkapott, de nem láttam semmit. Éreztem, ahogy rohan velem és sikítottam.
-   Louis, tegyél le! - sikítottam nevetve.
Ő csak rohant, majd lerohant a lépcsőn, majd a kertbe és tovább rohant.
Hirtelen már csak egy kézzel tartott, majd megfogta a takaró egyik végét és elengedett, mire nagyot csobbantam a medencéjükbe Louis, pedig vigyorogva fogta a törölközőjét.
-   Louis William Tomlinson! - kiabáltam rá mérgesen, de azért belül Én is jól szórakoztam.
Közben kimásztam a medencéből és elkezdtem kergetni. Berohantunk a házba.
-   Louis, esküszöm, hogy megöllek! - kiabáltam. - Megfojtalak!
Természetesen az egész ház rajtunk röhögött.
-   Louis, azonnal állj meg, mert mielőtt feleségül vennél, megöllek és megszerzem a vagyonod, aztán a pénzedből vásárolok majd az új pasimnak a hamvaidat, pedig kiöntöm egy kukába! - kiabáltam, mire megállt Én, pedig emiatt nekiütköztem a hátának. - Te idióta! - kezdtem nevetve.
Ő vigyorogva megfordult Én, pedig elkaptam a fülét.
-   Ne, ne, ne! - kiabált félig nevetve.
-   Gyere! - mondtam és nem engedtem el a fülét, csak húztam magam után.
Egészen a medencéig vonszoltam, majd ott egyszerűen elengedtem.
-   Ugorj bele! - mutattam a medencére, mire elvigyorodott, az ölébe kapott és velem együtt beugrott. - Én annyira utállak! - kiabáltam és az arcába fröcsköltem a vizet.
-   Gyere! - vigyorgott és megfogta a kezem.
-   Nem! - vágtam rá. - Nem bízom benned!
Hirtelen magához rántott, majd megcsókolt.
-   Ez a módszered arra, hogy kijavítsd a gyerekes húzásaid? - kérdeztem mosolyogva, a nyakát átkarolva.
-   Így is mondhatjuk! - vigyorgott.
-   Utálom, hogy működik. - kuncogtam, majd egy puszit nyomtam az arcára, elengedtem és kikerültem.
Kimásztam a medencéből, de végig éreztem Louis égető tekintetét.
-   Louis! - szóltam rá, de nem fordultam meg.
-   Igen? - kérdezte ártatlanul.
-   A bőrömet lemarod a tekinteteddel! - nevettem.
-   Szerintem nem tilos felmérnem, hogy mennyire gyönyörű menyasszonyom van. - mondta vigyorogva.
-   Miért kell neked ennyire tudnod, hogy mit kell mondani? - fordultam felé mosolyogva.
-   Mert Én vagyok Louis Tomlinson. - vigyorgott.
-   Ki gondolta volna! - forgattam a szemem mosolyogva. - És még ma kijössz onnan kedves Louis Tomlinson?
-   Igen, ugyanis sürgős dolgom van veled! - kacsintott.
-   Nekem viszont mennem kell, szia! - integettem, majd nevetve beszaladtam.
-   Annyira ovisok vagytok! - nevetett Lotts.
Hallottam, ahogy Louis becsattogott vizesen.
-   Hova kell menned?! - vigyorgott rám.
-   Nem jöhetsz! - mutattam rá nevetve.
-   Kizársz a szobámból? - kérdezte mosolyogva.
-   Nem, de hagyj zuhanyozni! - néztem rá, mire elém lépett és a kezét a derekamra csúsztatta.
-   Zuhanyozz velem! - mondta vigyorogva.
Én elvörösödtem, majd kuncogtam.
-   Ezt vehetem igennek? - mosolygott, mire szégyenlősen bólintottam.
Hirtelen az ölébe kapott, majd felszaladt velem. A szobájában letett, majd becsukta az ajtót és a kezei közé fogta az arcom, majd homlokát az enyémnek döntötte.
-   Vigyázom rád és nem bántalak! - nézett a szemembe.
-   Tudom. - mosolyodtam el, majd megcsókoltam és közben a kezemmel óvatosan megkerestem a pólóját, majd hirtelen lerántottam róla.
-   Csak nem megkívántál? - vigyorgott, majd a nyakamat kezdte csókolgatni.
-   Tudod, asszem jobb is, hogy Te vagy a csődöröm. - kuncogtam fülébe, mire felkapott és az ágyára tett.
-   Mondtam, hogy jobban jársz velem! - vigyorgott, majd levette rólam a pólóját és a hasamat kezdte puszilgatni, ami nagyon csikizett a borostája miatt, így kuncogtam és néha meghúztam a haját.
Nincs szükségem csődörre, ugyanis van nekem már egy...


Természetesen a reggeliről lemaradtunk és kb. ebéd körül ébredtem fel. A fejem Louis hasán volt, de keresztbe feküdtem az ágyon, így a lábam félig lelógott. Óvatosan felnéztem Louis-ra, aki aludt. Elmosolyodtam, ugyanis mindig annyira angyali és ártatlan arca van alvás közben, mint egy kisbabának. Na jó, ezért büntetni kéne! Nem lehet valaki ennyire aranyos, ennyire tökéletes és ártatlan egyszerre!
Óvatosan akartam felemelni a fejem, de sajnos a göndör tincseim megcsikizték és felkelt, ugyanis mozgatta a lábujjait. Én ezen kuncogtam, majd egy puszit nyomtam a hasára oda, ahol eddig feküdtem.
-   Louis... - mondtam mosolyogva, mire csak hümmögött. - Lemondtam a csődörről. - kuncogtam.
Mire elvigyorodott.
-   Ha így rá tudlak venni dolgokra, elég vidám életünk lesz. - nézett le rám vigyorogva.
Én megforgattam a szemem, majd felültem.
-   Most miért mentél el? - nyafogott.
-   Először is, éhes vagyok, másodszor, felöltözöm. - néztem rá.
-   Nekem tökéletes vagy így! - vigyorgott.
-   Én azt elhiszem, de akkor is! - mondtam, majd kimásztam az ágyból.
Felkaptam Lou egyik pólóját, egy bugyit és az egyik melegítőjét.
-   Olyan szép vagy a ruháimban! - mosolygott rám.
-   Na kamuzz! - mosolyogtam rá.
Ő mosolyogva felállt, majd szembe fordított a tükörrel és hátulról átölelt.
-   Imádod ezt csinálni, ugye? - néztem rá a tükörben mosolyogva.
-   Igen, mert annyira nincs benne semmi különleges, mégis az. - puszilta meg az arcom. - Olyan romantikus, de nem nyálas és őszinte. - mondta, majd mint mindig most is készített egy képet.
-   Szeretlek! - öleltem magamhoz szorosan.
-   Én is. - puszilta meg a fejem tetejét.
-   És mi lesz azzal a rengeteg képpel, amiket így készítettél, egy tükör előtt? - kérdeztem mosolyogva.
-   Az a tervem, hogy ezeket egy fényképalbumba rakom sorba. - mosolygott. - És majd eldicsekedhetünk az unokáinknak, hogy mennyire tökéletes pár voltunk.
-   Inkább lettünk. - nevettem.
-   És már most tudom, hogy az lesz a kedvencem, amikor már nagy nagy pocid lesz! - mosolygott rám.
-   Te nagyon várod, hogy fiad legyen, ugye? - mosolyogtam rá, mire hevesen bólogatott.
Én csak kuncogtam és egy puszit nyomtam a szájára.
Végül mindketten megéheztünk, így lementünk.
-   Csak nem éhesek vagytok? - vigyorgott Jay.
-   De. - bólogatott Louis mosolyogva.
-   Ott van a pulton az ebédetek, melegítsétek meg! - mosolygott, majd bement a nappaliba.
Mi tettük, amit Jay mondott.
-   Sarah. - szólt Lou, mire mosolyogva néztem rá. - Eljössz velem holnap este valahova? - kérdezte mosolyogva.
-   Persze, de hova? - kérdeztem mosolyogva.
-   Titok, de nagyon fog tetszeni! - mosolygott. - Mármint remélem.
-   Hát azt Én is! - nevettem.
-   De valószínű, tetszeni fog! - mosolygott rám. - Mármint, ha nem az elég nagy égés lenne, tehát azért jó lenne, ha tetszene...
-   Lou, biztos tetszeni fog! - pusziltam meg az orrát.
Ő nyújtózkodott egyet, mire roppant a háta és eltorzult az arca.
-  Öregszel. - vigyorogtam.
-  Nem, csak megnyomorítasz! - nézett rám pimaszan.
Én csak nevettem és felültem a pultra. Megmelegedett a kajánk, majd Louis felült velem szembe a pultra és úgy kezdtünk el enni.
-   Ha akarod, kaja után megmasszírozhatom a hátad. - mosolyogtam két falat között.
-   Jól hangzik! - mondta teli szájjal mosolyogva, mire egy kis kaja a földön landolt.
-   Jól van kis disznó. - nevettem.
-   Azt neked szántam, csak félre ment. - nevetett.
-   Nem tudtam, hogy előemésszük egymásnak a kaját, de ha így gondolod... - röhögtem fel.
-   Nem emlékszel a zöld gumicukorra? - mosolygott, mire elvigyorodtam.
-   Dehogynem. - vigyorogtam.
-   Az volt az első? - kérdezte mosolyogva.
Én végiggondoltam, majd bólintottam.
-   Az akkor volt, mikor megtámadott egy hajléktalan, vagy tudom is Én és megmentettél... - bólogattam mosolyogva. - Aztán másnap reggel hisztiztél.- nevettem.
-   Asszem akkor követtem el életem legokosabb hibáját. - mosolygott rám.
-   Asszem igazad van. - mosolyogtam.
Mikor megettük, elmostam a tányérunkat, Louis pedig összeszedte a köpetét. Utána bementünk a nappaliba.
-  Fiam, Te tényleg leköptél a földre? - nézett rá nevetve Jay.
-  Csak egy kicsit. - nevetett, majd lehasalt a kanapéra.
-  És most ide fogsz hányni. - nevettem.
-  Nem fogok. - mondta mosolyogva.
-  Hát nekem mindegy. - nevettem. - De amúgy ha felülnél, még Én is le tudnék ülni és meg tudnám masszírozni a hátad. - mosolyogtam rá.
-  Így meg tudod. - nézett rám vigyorogva. - Állj rá a hátamra.
-  Na akkor biztosan idehánysz! - röhögtem. - Ráadásul eltöröm a gerinced!
-  Fú, mert olyan súlyod van! - fordult a hátára és megforgatta a szemét. - Sőt, rám lépsz és kilyukadok! - mosolygott és megfogta mindkét kezem.
-  Pontosan! - bólogattam mosolyogva. -  Képzeld el, ha a fiadat is hurcolom majd! - mosolyogtam rá.
-  A fiamat?! - vigyorgott.
-  Nézd meg, megfertőztél! - nyújtottam rá a nyelvem, mire elnevette magát.
-  Vagy csak simán rájöttél az igazságra! - vigyorgott.
-  Inkább fordulj meg! - forgattam meg a szemem, mire a hasára fordult.
Én ráültem a fenekére és úgy kezdtem masszírozni a hátát.
-  Látod fiam, téged mindenki elkényeztet! - mondta Jay mosolyogva.
-  Mert ellenállhatatlan vagyok! - vigyorgott, mire megcsíptem a hátát. - Aú! - nézett rám.
-  Mi van ellenállhatatlankám? - vigyorogtam rá.
-  Gonosz. - morgott szórakozottan, majd visszadöntötte a fejét.
-  Én is! - kiabálta Doris, majd ráült Louis fejéra.
-  Kösz Doris, Én is szeretlek! - mondta Louis.
-  Gyere! - mosolyogtam, majd hátrébb ültem Louis fenekén és magam elé ültettem a kislányt.
Ő elmosolyodott, majd elkezdte csapkodni Louis hátát. Én nevettem.
-  Ez melyikőtök? - kérdezte Lou.
-  Doris. - nevetettem, majd megfogtam a kislány kezét. - Simogasd! - mosolyogtam a kislányra.
Doris mosolyogva kezdte simogatni Lou hátát, majd mosolyogva ledőlt rá, egy puszit nyomott a Louis hátára és ráfeküdt, majd a kezeit a feje fölé emelte, így Louis hátának a felső részét simogatta.
-   Köszönöm Doris. - mondta aranyosan Louis.
Én elmosolyodtam, mert nagyon édesek voltak. Doris csak egy pelenkában Louis, pedig alsóban feküdt és már mindketten félig aludtak. Én mosolyogva Doris hátát kezdtem simogatni, majd úgy 5 perc múlva már mindketten aludtak. Én le akartam szállni Louis-ról, hogy hagyjam őket aludni, de Jay felemelte a mutató ujját és lefotózott minket a telefonjával, majd óvatosan leszálltam Louis-ról.

3. évad 17. rész

-   Briana terhes. - súgta.
-   Megcsaltál?! - néztem rá már sírva. - Legalább megtudhatom, hogy mikor és miért így kell kiderülnie?
-   Azt mondta, hogy abban a buliban, amikor elájultam. - mondta. - Én nem emlékszem ilyenre, sőt semmire. De azt mondta, hogy mikor ketten voltunk...
-   Louis, már bocs, hogy közbe szólok, de ott voltam és nem csaltad meg! - mutatott rám Stan. - Mármint nem voltatok sokat kettesben, mert végig láttalak! Elmentetek a pulthoz, rendeltetek inni, beleittál, majd mikor elnéztem, kiabált Briana, hogy összeestél. Nekem ez sehogy sem áll össze!
-   Hát Én sem akartam elhinni, de... - mondta Louis, mire közbe vágtam.
-   Tehát nem csaltál meg? - néztem Louis-ra.
-   Nem. - rázta a fejét.
Én elé léptem és megcsókoltam.
-   Szeretlek! - súgta mosolyogva. - És soha nem lennél képes elengedni téged!
-   Én is. - mosolyogtam rá. - Nem akarom, hogy elengedj! - fogtam meg a kezét.
-   Már nem ezért, de Tommo, Briana nem most hülyíti a húgaidat? - kérdezte tőle Stan.
-   De! - kapott észbe, majd a kezemet fogva elkezdett húzni Lotts szobájába.
Nagyon mérges volt és Stan is jött.
-   Briana, fejezd be a hazudozást! - nézett rá szigorúan.
-   Most miről beszélsz? - nézett fel rá Briana.
-   Tudom, hogy hazudsz! - nézett rá szigorúan. - Tudom, hogy nem történt köztünk semmi azon az estén!
-   De... - mondta volna, de Louis közbe vágott.
-   Stan elmondta, tehát örülnék, ha nem hazudoznál a húgaimnak, ugyanis az Én gyerekem csak is ott lehet! - mutatott a hasamra mérgesen.
Én vigyorogva megsimogattam a hasam.
-   Jelenleg csak is étel tartózkodik itt. - simogattam, mire Stan és a csajok nevettek, de a két veszekedő fél nem.
-   Louis, Én szeretlek... - mondta, de Lou vonásai komolyak maradtak.
-   És mit gondoltál, ha bekamuzod, hogy az Én gyerekemmel vagy terhes, majd elveszlek?! Ez szánalmas! Nem leszek szerelmes valakibe, mert a gyerekem anyja! - kiabált Tommo idegesen. - Elmondom neked, a szemedbe, hangosan, érthetően és világosan! - nézett Brianára. - Én nem vagyok szerelmes beléd, nem leszek és nem is voltam! Sarah-t szeretem! - mondta, mire elmosolyodtam.
Nem kárörvendően, csak szerelmesen, hiszen még így dühösen is jó volt ezt hallani.
Meghallottam, ahogy a szomszéd szobában valamelyik kicsi tesz vesz. Elléptem Lou mellől, majd oda siettem. Ernie volt ébren, de Doris aludt. Én óvatosan az ölembe vettem, majd csöndben kimentem vele. Ő is álmos volt még, a fejét a vállamra döntötte, ahogy a karomban tartottam. Halkan bevittem Lou szobájába, letettem az ágyra, majd mellé feküdtem. 3 percig dúdoltam neki, majd el is aludt. Én mosolyogva másztam ki mellőle és hagytam el a szobát.
Louis még mindig a lányok szobájában volt, de Briana már nem volt ott. Mögé osontam, majd hátulról átöleltem és pipiskedve átlestem a válla felett.
-   És meg is érkezett! - mondta Louis vidáman, majd kuncogott. - Lábujjhegyen állsz, ugye?
-   Igen. - motyogtam.
-   Ha mondjuk igaz lett volna ez a sztori, megengedted volna, hogy találkozzak a gyerekemmel? - nézett rám Louis.
-   Akkor nem lennék a menyasszonyod és pont nem érdekelne, mit csinálnál! - rántottam vállat.
-   Belehalnék! - húzott maga elé, majd hátulról átölelt és belepuszilt a fülembe.
-   Most semmit nem hallok! - fogtam a fülem eltorzult arccal. - De fúj! - löktem meg Lou-t. - Nyálas a fülem.
-   Jó, akkor nyekeregj! - vigyorgott és magához akart húzni.
-   Nem! - léptem el tőle. - Beleköptél a fülembe! - mondtam, majd duzzogva inkább Stan mellé álltam.
-   Sarah, bocsánat, hogy kerültünk téged, de Briana azt mondta, hogy megtiltottad Lou-nak, hogy találkozzanak és, hogy segítsen neki, találkozzon a gyerekkel és nem is tekintheti sajátjának. - mondta Fizzy szomorúan.
-  Hát ez igen undorító húzás lenne tőlem. - mondtam bólogatva. - Én is utálnám magam. Bár a zsarnoki énem nyilván jó ötletnek tartaná, de a zsarnoki énemmel sokat veszekszünk.
-  Én azt a gyereket tekintem sajátomnak, aki itt lesz! - bökött a hasamra Louis.
-  És ha nem a Te gyereked lesz itt? - mutattam a hasamra gonosz mosollyal.
-  Hanem? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-  Mondjuk a cuki olasz lovasversenyzőnek. - vigyorogtam rá. - Nagyon édes srác, a lova nagyon okos és iszonyat édes az akcentusa.
-  Csak kitaláltad Őt, ugye? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Stan.
-  Dehogy, egyszer már randiztam vele. - vigyorogtam.
-  Engem meg letámadott egy szőke csaj az utcán. - vigyorgott Louis.
-  Ki volt az? - néztem rá mérgesen.
-  Leginkább Te! - nevetett Lottie.
-  Én sosem támadtalak le az utcán. Mármint mielőtt jártunk volna. - néztem Louis-ra.
-  Pedig engem egy pont ilyen szőke lány rántott magára. - mosolygott.
-  Jó, de gördeszkáztam! - forgattam a szemem mosolyogva. - Pontosabban csak próbáltam.
-  Azt hiszem első látásra szerelem volt. - húzott magához Lou mosolyogva.
-  Ez érdekes, mert az egyik felem utált, a másik beléd zúgott. - mosolyogtam rá. - Aztán a gonoszabbik is. - karoltam át a nyakát mosolyogva.
-   Szeretlek. - döntötte a homlokát az enyémnek.
-   Tudom! - vigyorogtam huncutan.
-   Srácok gyerekek is vannak ebben a szobában! - szólt Stan.
-   Takard el a szemed! - vigyorgott Lou Stan-re.
-   Nagyon vicces vagy! - forgatta meg a szemét Stan.
Hirtelen meghallottam egy ismerős hangot, majd mosolyogva léptem el Lou-tól.
-   Hova mész? - kérdezte értetlenül Lou.
-   Almát enni a kertbe! - vigyorogtam, majd kiszaladtam a szobából, le a lépcsőn, egyenesen a konyhába.
Elloptam egy almát, majd kiszaladtam a kertbe.

* Louis szemszöge *

Mind kilestünk az ablakon és megláttuk, hogy Alkony volt a nagyon fontos. Ahogy Sarah kiment, rögtön nagyban bólogatni kezdett. Sarah nagy mosollyal nyomott puszit a fejére, majd a ló észrevette az almát és el akarta venni, de a Törpillám nagyot nevetett azon, ahogy a lova minden áron a kaját akarja. Törpi felemelte a bal lábát, mire Alkony is, majd a jobb lábát és a ló is. Utána nagy mosollyal puszilgatta meg, de a ló még mindig az almát akarta. Sarah vigyorogva beleharapott, majd odaadta a lónak. Emiatt a fekete ló szája tiszta fehér cucc lett, vagyis az alma leve és a nyála keveredett, így tiszta habos volt. 

-  Kis disznó! - nevetett Sarah. 

-  Annyira tudtam. - mondtam mosolyogva. 

-  Na, menj haza! - mondta a gazdája, majd nyomott egy puszit a nyakára. 

A ló szófogadóan elindult hazafelé, de a gazdája a kerítéshez sietett, hogy nézze még a lovát. Hirtelen felnevetett, vagyis a ló valószínű visszapillantott rá. 

-  Menjél Baba! - szólt neki, majd büszke mosollyal nézte, ahogy elvágtázott. 

Utána nagy mosollyal, a fejét ingatva fordult vissza, majd megérezhette, hogy egy páran figyeljük, mert felnézett az ablakra. Mikor meglátta a kis hadunkat, felnevetett, majd beért a házba. 

* Sarah szemszöge *

Felszaladtam a lépcsőn és visszamentem a szobába, ahonnan az előbb figyeltek. 

-   Jól itt hagytál! - mosolygott rám Lou. 

-   Jó, de olyan aranyos volt és kis okos és nagyon szép és haza is ment rögtön... - áradoztam aranyos mosollyal. 

-   Louis, vigyázz a helyedre! - nevetett Fizzy. 

-   De hát nagyon aranyos volt. - mosolyogtam aranyosan Louis-ra. - Nem haragudhatsz rám azért, mert vajból van a szívem! 

-   Csak ezt nem rajtam mutatod meg! - mosolygott rám. 

-   Hát figyelj, ha elrohansz a lábaidon tőlünk ide, hogy láss, aztán azt csinálod, amit mutatok és beéred egy almával... - vigyorogtam. 

-   Ha Te focizol velem! - kacsintott. 

-   Hagyjuk! - legyintettem vigyorogva, majd éreztem magamon az ikrek elég sajnálkozó tekintetét. 

Elmosolyodtam és odamentem hozzájuk. 

-   Nem haragszom rátok! - öleltem magamhoz Őket. 

Ők vidáman visszaöleltek. 

-  Viszont majd valamikor nagyon jó feladatom lesz nektek! - vigyorogtam rájuk. 

-  Mi? - kérdezte Phoebe. 

-  És nektek is! - mutattam Fizzy-re és Lottie-ra.

-  Jó, de mi? - kérdezte Fizz. 

-  Fodrászkodni fogtok. - mosolyogtam. 

-  Megcsináljuk a hajad? - vigyorgott Lotts. 

-  Hát éppenséggel nem. - ingattam a fejem mosolyogva. - Úgy nevezném, hogy egy fekete sörényt. 

-  Alkony sörényét? - kérdezte mosolyogva Phoebe. 

-  Aha, megtanítalak bebogyózni. - mosolyogtam. 

-  Ó, de izgalmas lesz! - mondta unottan Louis. 

-  Majd a Te hajadon fogunk gyakorolni! - vigyorogtam rá. 

-  Nem hinném, hogy elég hosszú hozzá! - mosolygott. 

-  Ó, de! Tökéletes. - mosolyogtam. 

-  Nem szóltam. - mondta Lou, majd egy lépést lépett hátra. 

Hirtelen jött egy üzenetem. Előkaptam a telefonom, majd megláttam mit üzent Lola: 

Készülj Húgi, mert ez a szépséges fedezőmén itthon van:

Amikor megláttam a gyönyörűséget a szám elé tettem a kezem. 

-  Szerelmes vagyok! - vigyorodtam el, mire kérdőn néztek rám. - Ez a szépség nálunk van! - mutattam körbe a képét. 

-  És rajta lovagolsz? - kérdezte Fizzy. 

-  Nem, fedezőmén, de annyira gyönyörű! - sóhajtottam mosolyogva. - Nekem kell ez a ló! 

-  Mi az, hogy fedezőmén? - kérdezte értetlenül Stan. 

-  Pénzért elviszik és befedeztetik vele a kancákat. - mondtam neki, mire értetlenül nézett rám, mire sóhajtottam. 

Gyerekbarát megfogalmazás: 

-  Hát tőle lesz csikója a kancának. - mondtam. - A kanca a lány! - magyaráztam. 

-  Á! - bólogatott Stan. 

-  Jó élete lehet! - vigyorgott Louis. 

-  Ez a szerelmem! - vigyorogtam. - Nekem ez a ló kell! 

-  Ti megvettétek, vagy nálatok is csak egy kanca miatt van? - kérdezte Daisy. 

-  Szerintem kanca miatt van, mert nem úgy ismerem a szüleimet, hogy megvennének egy ilyen lovat. - ingattam a fejem. - Ami azt jelenti, hogy lesz csikója, ami azt jelenti, hogy akkor megvesszük a csődört és a csikóját. - mondtam, majd Lou-ra vigyorogtam. 

-   Felejtsd el! - rázta a fejét mosolyogva, mire elé léptem. 

-   Louis, nem választhatsz el életem szerelmétől! A lelki társamtól, a végzet akarja, hogy megvegyük! - döntöttem a homlokom a mellkasának. 

-   Én itt vagyok, életed szerelme, a lelki társad, a végzeted meg azt akarja, hogy nemet mondjak. - mondta és megfogta a kezem. 

-   De Louis... - nyafogtam. - Nem! Nekem Ő kell! Olyan szép! És erős, és izmos és csődör! - soroltam. 

-   Én is gyönyörű vagyok, csak rám kell nézni, meg erős is, meg izmos is, meg leszek a csődöröd! - vigyorgott. 

-   Hagyjál! - morogtam, majd Stan-hez léptem. 

-   Nem Én vagyok a vőlegényed, ne engem fűzzél! - nézett rám. 

-   Jó, de segítesz megpuhítani? - kérdeztem mosolyogva. 

-   Én segítenék neked, de rajta már nincs mit puhítani. - rázta a fejét mosolyogva. 

-   Beárullak anyukádnak! - fenyegettem Louis-t. 

-   Azt hittem, Alkony a lelki társad, aki a legszebb és Ő kell neked. - mosolygott rám. 

-   De... - gondolkozta,. 

Ó, a francba! Igaza van. 

-   Jó, igazad van. - nyafogtam, majd leültem a földre és ledőltem, majd lehasaltam a szőnyegre. - A csődöröm... - nyafogtam. 

-   Itt vagyok. - vigyorgott Lou. 

-   Maradj csöndbe! - morogtam. 

-   Veletek mi történt? - hallottam Jay hangját, mire felpattantam és megöleltem. 

-   Lou nem akarja megvenni a csődörömet! - nyafogtam. - Borzasztó egy alak, ugye? Elválaszt engem a szerelmemtől, aki nagyon szép! - távolodtam el tőle, de még mindig öleltem. - Nézd! - mutattam meg neki a lovat. 

-   Hát Ő tényleg gyönyörű! - mosolygott rám. 

-   És nem engedi, hogy megvegyem! - ráztam a fejem, majd az arcom Jay vállába fúrtam. 

-   Mert érett vagyok! - mondta Louis, mire felemeltem a fejem és ránéztem. 

-   Én meg marslakó! - forgattam a szemem. 

-   Drágám, nem lenne féltékeny Alkony? - kérdezte mosolyogva Jay. 

-   Ó, de... - húztam el a szám. - Borzasztó életem van! 

-   Én se kaptam kutyát! - nézett rám szomorúan Phoebe. 

-   Egy rokon lélek! - öleltem magamhoz. 

Meghallottuk, hogy valaki küzd az ajtóval.
-   Ajtó! - morgott Ernie, majd sikerült kinyitnia, mire mindketten elvigyorodtak.
-   Sziasztok! - mondták huncutan.
Ernest odaszaladt Daisy-hez, aki az ölébe kapta, míg Doris Fizzy-hez.
-   Na látod Louis?! - mutattam a két kicsire. - Így vágtázhatna hozzám a csődöröm!
Louis vigyorogva odaszaladt hozzám, majd az ölembe akart ugrani, de természetesen elestünk. Rögtön röhögni kezdtem.
-   Annyira idióta vagy! - röhögtem.
-   Edzened kéne, nem bírod el a csődörödet? - nevetett, majd felült, így a csípőmön ült.
Én csak röhögtem.
-   Mondd, hogy jutott eszedbe ez? - nevettem. - Nem hinném, hogy sokan mások is pont ezt tették volna!
-   Na látod, pont ezért szeretsz engem! - vigyorgott rám.
-   Csak is azért, mert ha a közeledben vagyok, valahogy mindig a földön fekve végzem! - nevettem.
Eszembe jutott, hogy Fizzy és Jack a múltkor elég jóban voltak, így elvigyorodtam.
-   Mi van, perverz gondolataid támadtak? - húzogatta a szemöldökét Lou vigyorogva.
-   Neked! - vágtam rá mosolyogva.
-   Nem tagadom! - kacsintott.
Én nem törődve Louis-val, Fizzy-re néztem.
-   Fizzy, rémlik az a név, hogy Jack? - vigyorogtam rá, mire elpirult.
-   Jack?! - nézett rám felhúzott szemöldökkel Louis. - Felejtsd el!
-   Te is tudod, hogy jó srác, csak eddig inkább azokat a csajokat kedvelte, akikkel éjszaka tevékenykedett. - mondtam neki.
-    Pontosan ezért nem érhet a húgomhoz. - nézett rám szigorúan.
-    Ha lenne egy bátyám, valószínű már rég agyonvert volna téged. - vigyorogtam rá.
-    Főleg, ha olyan személyisége lenne, mint neked! - vigyorgott pimaszan, mire meg akartam ütni, de elkapta a kezem. - Mondom! - vigyorgott.
-    Te iszonyat pimasz vagy! - nevettem.
-    Tudom! - vigyorgott.
-    Na, de fogadd el, a húgod felnőtt! - néztem rá vigyorogva.
-    Ne... - mondta volna, de közbe vágtam.
-    Ne mondd, hogy nem! - néztem rá vigyorogva. - Mert Én már menyasszony vagyok és nem akarok öregnek érezni magam!
-    Nem vagy öreg. - mosolygott.
-    De nem akarsz elengedni és leszállni rólam? - néztem rá. - Papi? - húzogattam a szemöldököm vigyorogva.
-    Nem és nem. - rázta a fejét vigyorogva. - Mami.
Én morogva sóhajtottam egyet, majd elvettem egy párnát és a fejem alá tettem.
-   Fogságban tartasz Kiskacsa! - néztem fel rá mosolyogva.
-   Szerintem más szívesen lenne az Én fogságomban! - vigyorgott.
-   Hát nagyon jó, viszont Én kezdem unni, hogy rajtam ülsz! - mondtam és le akartam lökni, de küzdött.
Elkapta a kezem és így nem nagyon tudtam lelökni, de próbálkoztam. Közben próbáltam leborítani, de nem igazán sikerült.
-   Várj, fáj a kezem! - mondtam ijedt arccal, mire elengedett.
Én elvigyorodtam, majd gyorsan lelöktem és felpattantam.
-   Kis hiszékeny vagy! - vigyorogtam rá.
És itt felpattant, majd megkezdődött a kergetőzés és a csata, ami a vacsorán keresztül egészen a kicsik fürdetéséig tartott. Utána megbeszéltük, hogy Ernie-t elaltatjuk, de Ő ezt nem így gondolta, sőt fáradt sem volt, tehát még fél órát játszadoztunk vele, majd végre elaludt.

3. évad 16. rész

Reggel Lou karjai között ébredtem, ahogy éppen az arcomtól lefelé haladva puszilgat. Mosolyogva simítottam az egyik kezemet az övére, amit a hasamon pihentetett. Nem zavarta, hogy felkeltem, folytatta a puszilgatásomat.
-    Sosem gondoltam volna, hogy a menyasszonyommal fogok így feküdni ebben a szobámban. - súgta vidáman.
-    A gyerekkori szobádban? - kérdeztem mosolyogva, mire csak bólogatva hümmögött.
-   Arról meg álmodni sem mertem, hogy ilyen tökéletes menyasszonyom lesz! - mondta, majd egy puszi után hozzátette: - Kétszer is. - nevetett halkan, mire kuncogtam.
-   Olyan izé vagy! - nevettem, majd felé fordultam.
-   Akkor miért szeretsz? - kérdezte mosolyogva.
-   Mert hatalmas szíved van, vicces vagy, pimasz, gyerekes, helyes, cuki, erős, imádom a tetkóidat, a szemeidet és a fenekedet. - fejeztem be a felsorolást vigyorogva.
-   Ó, hát igen! - simogatta meg a fenekét vigyorogva, mire felnevettem és a homlokomat a mellkasának döntöttem.
-   Szeretlek Te idióta! - nevettem, majd egy puszit nyomtam a mellkasára.
-   Gyere! - mondta mosolyogva, majd magára húzott.
Én mosolyogva ültem fel, így a csípőjén ültem. Kiszedtem a hajamból a hajgumit, majd megráztam, így össze-vissza ugráltak a szőke tincsek az arcom körül. Majd mikor abbahagytam a hajam rázását, egy tincs az arcomba hullott. Megfújtam azt, de visszaesett, így a kezemmel tettem el a szemem elől. A szememet végigfuttattam Louis felső testén, majd szinte észrevétlenül nyaltam meg alsó ajkam.
-    Sarah, ezt ne csináld! - szólt rám Louis. - De nagyon ne, mert nem szeretném, ha félnél de ha ezt folytatod, cseppet sem lehetek óvatos
Én elmosolyodtam, majd megfogtam Louis csuklóit és leszorítottam az ágyra. Szenvedélyesen megcsókoltam, majd mosolyogva engedtem el, miközben leszálltam róla és az ajtóhoz mentem.
-   Megyek reggelizni Lou! - kacsintottam rá, majd kiléptem az ajtón és azt becsuktam magam után.
Kuncogva mentem le, majd Lottie mosolyogva nézett rám.
-   Mit csináltál vele? - kérdezte mosolyogva.
-   Semmit... - kuncogtam.
-   Csak? - nézett rám Stan felhúzott szemöldökkel.
-   Csak egy kicsit szórakoztam. - rántottam vállat mosolyogva, majd megláttam, hogy Briana éppen Doris-szal játszik.
-    Sarah! - sikította a nevem Ernest.
-    Szia! - guggoltam le hozzá nagy mosollyal. - Te nagyon nagy fiú lettél! - csodálkoztam mosolyogva.
-    Igen. - válaszolt mosolyogva, átölelte a nyakamat.
Én nagy mosollyal öleltem vissza Őt.
-    Gyere! - fogta meg a kezem, mire felálltam, majd elindult az asztalhoz.
Felült az egyik székre, majd határozottan kijelentette, hogy mellette kell ülnöm.
-    Kérek reggelit! - mondta és rácsapott az asztalra.
-    Főztél magadnak? - kérdeztem tőle mosolyogva.
-    Nem. - rázta a fejét huncut mosollyal.
-    Ki főz neked? - kérdeztem nagy mosollyal.
-    Anya. - mosolygott.
-    És mit szokott főzni neked Anya?
-    Tojást. - mosolygott rám.
-    Hozzak neked tojást? - mosolyogtam rá.
-    Nem. - mondta határozottan. - Maradj itt!
-    Jó, itt maradok! - mosolyogtam rá. - És szépen szoktál enni?
-  Igen! - bólogatott mosolyogva.
-  És főzni nem szoktál? - kérdeztem mosolyogva.
-  Szoktam főzni ebédet! - mosolygott rám.
-  És mit szoktál főzni ebédre?
-  Nudlit. - mondta mosolyogva, mire nevettem.
-  És ki szokta megenni? - kérdeztem mosolyogva.
-  Én! - mosolygott.
-  Egyedül?! - csodálkoztam.
-  Nem. - rázta a fejét mosolyogva. - Louis is.
-  Louis is nudlit eszik? - kérdeztem kuncogva.
-  Igen! - bólogatott határozottan.
-  És megtanítasz engem majd nudlit főzni? - kérdeztem mosolyogva.
-   Igen. - bólogatott.
-   Csapj bele! - tartottam a kezem, mire adott egy nagy pacsit. - Te ilyen erős vagy már?! - csodálkoztam mosolyogva.
-   Igen! - bólogatott büszkén.
-   Louis-nál erősebb vagy? - kérdeztem vigyorogva.
-   Igen! - bólogatott megint.
-   Mindenkinél erősebb vagy? - kérdeztem mosolyogva.
-   Igen! - bólogatott, majd észrevette a kezemen a gyűrűt. - Gyűrű! - mutatott rá.
-   Képzeld, Louis-tól kaptam! - mosolyogtam rá vidáman.
-   Miért? - kérdezte mosolyogva és a gyűrűt piszkálta.
-   Mert szeretjük egymást. - mosolyogtam rá.
-   Ez mi? - mutatott a törpillára.
-   Az egy törpilla. - mosolyogtam rá.
-   Miért van rajta? - kérdezte csodálkozva.
-   Mert Louis Törpillának hív. - mosolyogtam a kisfiúra.
-   De miért? - kérdezte.
-   Mert kicsi vagyok. - mosolyogtam rá.
-   Én is kicsi vagyok. - mondta.
-   Jó, de Te olyan nagy fiú leszel, mint Louis, Én meg ilyen kis kicsi maradok! - mosolyogtam rá.
-   Te nem leszel nagy? - kérdezte.
-   Én már nem, Én már ilyen kicsi leszek mindig. - simogattam meg az arcát.
-   Azért vagy törpilla? - kérdezte mosolyogva.
-   Igen. - bólogattam mosolyogva. - Meg azért, mert szőke vagyok és göndör a hajam és közrejátszik, hogy először utáltam ezt a becenevet, de hát a bátyádat nem lehet leszoktatni róla és nagyjából csak Ő hív Törpillának, ezért megszerettem. - mosolyogtam Ernie-re.
-   Bizony! - hallottam meg pontosan magam mögül Louis hangját, mire mosolyogva hátrahajtottam a fejem és felnéztem rá. - És nem volt vicces! - nézett rám komolyan, de mivel ismerem pontosan tudtam, hogy két pillanat múlva már röhögni fog.
Én vigyorogva böktem meg Louis hasát, aki emiatt hátrébb ugrott.
Mosolyogva fordultam vissza az asztalhoz, de Lou könyörtelenül csikizni kezdett Én, pedig ott szenvedtem a széken, sikítoztam, de közben nevettem.
-    Miért nem lepődöm meg rajta, hogy a legidősebbek?! - mondta mosolyogva a fejét ingatva Jay, mire Louis rá pillantott.
Én elkaptam Louis kezeit és próbáltam távol tartani azokat magamtól, de Tommo jóval erősebb volt nálam és újra csikizni kezdett volna, mikor Fizzy közbe szólt.
-   Louis, örülnénk, ha legalább az esküvőig életben hagynád szegényt! - mondta nevetve.
-   Én nem ölöm, csak egy kicsit kínzom. - mondta vigyorogva és tovább csikizett, mire tovább nevettem és már folytak a könnyeim.
Ez az egész odáig fajult, amíg már le nem estem a székről, de ez a kedves barátomat cseppet sem érdekelte, a földön folytatta a csikizést. Majd lassan mindenki összegyűlt a reggelihez, utoljára Stan is megérkezett, de még mindig a földön voltam és Tommo nem adta fel.
-   Elég! - nevettem és próbáltam távolt tartani Louis-t.
-   Ha meggyújtjuk elég. - mondta nevetve, majd csikizett tovább.
-   Szívrohamom lesz! - röhögtem.
-   Kétlem. - rázta a fejét röhögve Louis.
-   Fiam, hagyd már! - szólt rá Jay mosolyogva, de Lou csak folytatta.
-   Borzasztó vagy! - nevettem.
-   Louis! - kiabált rá Doris. - Ne csináld!
Louis abbahagyta és ellépett tőlem, de vigyorogva nézte "munkája gyümölcsét", vagyis azt, ahogy még mindig röhögcsélek és törölgetem a könnyeimet.
-   Kár, hogy nincs itt Barney és Málna. - ingatta a fejét vigyorogva Louis.
-   Fú, úgy tudom sajnálni, hogy most nem egyik sem tapos össze és fed be egy vastag nyálréteggel! - forgattam a szemem mosolyogva.
-   Miért, azt hittem szereted. - nevetett Lou.
-   Te tudod mi vagy?! - néztem rá, miközben nyújtottam felé a kezem, hogy felhúzzon a földről, mire kérdőn nézett rám és megfogta a kezem. - Egy zsarnok vagy! - néztem rá összehúzott szemekkel, de mivel közel álltam hozzá, magához ölelt vigyorogva.
-   Tudod úgy félek egy kis szőke, Csingiling kinézetű lánytól. - ingatta a fejét szórakozott vigyorral.
-   Mindig ezt mondod! - mosolyogtam rá.
-   Mert még mindig kicsi vagy és aranyos. - szorított magához mosolyogva. - És imádom, hogy olyan, mintha egy ici-pici mesefigurát ölelgetnék!
-   Utálom, hogy mindig tudod, mit kell mondani! - kuncogtam és Én is megöleltem, miközben az arcom a mellkasába fúrtam.
-   Tudom! - emelt meg egy kicsit.
-   Ne csináld már, így is lábujjhegyen álltam! - morogtam mosolyogva, majd elnevettem magam, amin Lou is nevetett.
-    Na, üljünk le. - tett le mosolyogva.
Nekem Ernie mellé kellett ülnöm, mert ugye ez volt a határozott kijelentése. Reggeli alatt Louis leállt a folytonos piszkálásommal, ami igencsak felszabadító volt.
Utána segítettem Jay-nek mosogatni, közben beszélgettünk, majd két kezet éreztem a hasamon és egy nagy fejet a vállamon.
-    Mi óhajod van Lou? - kérdeztem mosolyogva, majd egy kis habot az orrára tettem.
-    Hogy ezt leszedd. - nézett az orrára, így bandzsított.
Én mosolyogva szedtem le a habot, majd lemostam a kezemről.
-   És ezen kívül el akarlak lopni Anyától. - nézett Jay-re aranyosan mosolyogva.
-   Vidd Boo. - mondta mosolyogva, a fejét ingatva.
-   Köszi! - mondta Louis, majd felkapott és felszaladt velem, be a szobájába.
Ledobott az ágyra, mire nevettem.
-   Vizes a kezem. - mutattam fel.
-   Töröld a pólómba. - rántott vállat mosolyogva. - Mármint abba, ami rajtad van.
Én beletöröltem, majd elnyúltam Lou ágyán és majdnem az egészet elfoglaltam.
-   Nem akarom, hogy ide gyere! - néztem rá mosolyogva. - Így tökéletes, egyedül, szétterülve.
-   Hát pedig jövök. - dőlt le mellém. - Folytatni kéne, amit reggel elkezdtél. - kacsintott, majd azt hallottuk, ahogy valaki igencsak küzd a kilinccsel. - Muszáj most bejönnöd? - szólt ki hangosan Lou.
-    Igen! - vágta rá Doris, majd sikeresen kinyitotta az ajtót, beszaladt és felmászott az ágyra.
Felállt az ágyon, majd egy csöppet összetaposva a bátyját bedőlt kettőnk közé.
-    Szia! - mosolyogtam rá.
-    Szia! - mondta vidáman.
-    Asszem nem most. - nevettem Louis-ra nézve.
Doris elkezdett az ágyon dübögni a lábaival, vagyis felemelte őket és ahogy ledobta őket az ágyra elég fura hangot adott. Mosolyogva néztem a lábait, majd Én is elkezdtem és utána Louis is. Igazán érett viselkedés volt.
Végül kimentünk a kertbe és Louis talált mini focilabdát.
-   Na, azzal mit csinálsz? - kérdezzem a fejemet fogva, de mosolyogva.
-   Bármit! - nyújtotta rám a nyelvét mosolyogva.
Elkezdett focizni Doris-szal. Én mosolyogva figyeltem Őket, majd a kert végéből dobogást hallottam.
Megérkezett a lovam és Berny, de Berny fel volt szerelve.
-   Hát ti? - csodálkoztam, majd elkaptam Barney kantárját, mert amilyen "okos" még megijed. - Lou, van nálad telefon? - kérdeztem.
-   Aha. - mondta, majd odaadta.
Én gyorsan hívtam Lolát.
-   Szia! Itt egy Alkony és egy Berny. - közöltem vele mosolyogva, mikor felvettem.
-   Akkor megvan! - sóhajtott. - Én ültem rajta, de egy kicsit... ohm... hát a lényeg, hogy leestem és kb. egy kiló föld volt a számban. - mondta nevetve, mire nevettem.
-   Jó, de akkor nincs bajod? - kérdeztem.
-   Nincs. - nevetett. - Küldd haza a lovaddal, ketten biztos hazajönnek! - mondta.
-   Rendben. - mondtam mosolyogva. - Na szia!
-   Szia! - mondta és letetette.
Lou telefonját a farzsebembe csúsztattam, majd a lovakhoz mentem. Megpuszilgattam Alkonyt és a szárat Berny nyakába kötöttem, nehogy belelépjen, vagy valami és hazaküldtem Őket. Berny egyedül biztosan nem menne haza, de tudom, hogy Alkony simán hazaviszi.
-   Lola leesett és Alkony elhozta ide Berny-t. - mondtam nevetve Louis-nak.
-   Sír? - nézett rám Doris.
-   Nem sír, Lola ügyes, nem fáj neki. - mondtam. - Csak megevett egy kevés homokot.
Egészen ebédig kint játszottunk, majd ebédelni bementünk. Ebéd után a két kicsi ment aludni.
-   Nem felvágásból, de elég jók vagyunk a gyerekekkel! - vigyorogtam Louis-ra, mikor kijöttünk a szobájukból.
-   Természetesen! - mondta és pacsiztunk. - A fiunkkal is ilyen profik leszünk.
Én mosolyogva megforgattam a szemem és elindultam le a lépcsőn.
-   Most mit izélsz, biztos lehetsz benne, hogy nekem csak fiam lesz! - követett és semmiképpen nem hagyta abba. - Ez biztos! - magyarázott tovább.
Én a konyhába mentem, de oda is követett.
-   Fogadd el, hogy nem lehet lányod! - mondta vigyorogva.
Jay minket figyelt. Én megforgattam a szemem, majd Louis felé fordultam.
-   Maximum nem tőled. - mosolyodtam el gonoszan. - De nekem biztos, hogy lesz lányom!
-   Nem tőlem?! - akadt ki. - Kitől?
-   Fiam, nem nyugodnál meg egy kicsit? - nézett rá mosolyogva Jay.
-   Mondd, hogy nyugodjak meg ezután a kijelentés után?! - morgott, mire mosolyogva átkaroltam a nyakát és egy puszit nyomtam a szájára.
-    Neked Édesem, lesz lányod! - paskoltam meg az arcát mosolyogva.
-    Neked meg fiad! - mondta és elmosolyodott.
-   Megbeszéltük. - bólogattam mosolyogva. - Amúgy meg, ha nem tudnád, a fiúk mindig anyásabbak a lányok mindig apásabbak.
-   Jó, de kell valaki, aki szeret focizni. - mosolygott rám.
-   Nekem lovas gyerekeim lesznek! - vigyorogtam rá.
-   Nekem meg focista! - vigyorgott.
-   Ezt nem hinném, hogy Ti döntitek és még ráértek! - nevetett Jay.
-   Jó. - bólintottam mosolyogva, majd hátat fordítottam Louis-nak és elindultam felkeresni a többieket.
Az emeleten voltak és ahogy láttam, mind Briana-val beszélgettek.
-   Mizu? - kérdezte halkan Stan, majd Ő is belesett a szobába. - Hallgatózol?
-   Nem. - néztem rá mosolyogva. - Csak a lányokat kerestem.
-   Oké. - mosolygott. - De ne itt dumáljunk, mert a kicsik felkelnek. - bökött a szoba felé, mire bólintottam, majd bementünk Louis szobájába.
Egy kicsit rosszul esett, hogy a csajok Briana-val vannak folyton, miközben régen mindig jöttem hozzájuk. Még akkor is, ha Louis-ra haragudtam, mert annyira jóban voltunk, most meg semmi ilyesmi. Mikor megérkeztünk, akkor beszélgettem velük.
-   Mi ez a komorság? - nézett rám Stan.
-   Hát... nem tudom... nem nagyon beszélnem velem a lányok. - magyaráztam. - Pedig régen nagyon jóban voltunk, olyan is volt, hogy csak miattuk jöttem ide, mert akkor éppen utáltam Lou-t. - magyaráztam.
-   Biztos nem haragszanak rád, nem is csináltál semmi rosszat! - ölelt meg mosolyogva.
-   Jó, de akkor is olyan rossz... - motyogtam és lehajtottam a fejem. - Olyan jó volt, mikor tartották bennem a lelket...
-   Briana ritkán van itt, de biztos nincs semmi bajuk veled! - mosolygott.
-   Remélem igazad van! - mosolyodtam el elég halványan és szomorúan.
Benyitott Louis, majd meglepődött azon, hogy elég szomorú vagyok, majd elém sietett.
-   Mi a baj Kincsem? - mondta és megfogta mindkét kezem, de ahogy elém akart lépni, valahogy megbotlott a lábaimban, így engem lelökött az ágyra, majd rám esett.
-   Louis! - szólt rá Stan nevetve. - Nem tudtam, hogy ez nálatok így megy! - röhögött, mire Én is nevetni kezdtem, de csak halkan.
-   Nem így akartam! - lökte meg Stan-t Louis nevetve.
Én nevetve akartam átölelni Louis nyakát, de felcsúszott a pólóm és a hasamhoz ért valami nagyon hideg.
-   Ez mi? - kérdeztem ijedten kuncogva.
-   Az övem. - nevetett Louis.
-   Nagyon hideg! - nevettem, majd Lou legördült rólam.
-   Valahogy minden azt akarja, hogy csak vigyorogjunk és nevessünk. - mosolygott rám Tommo, majd összefűzte az ujjainkat.
-   Már nem azért, de ideje volt már! - mosolyogtam.
-   De hála nektek, rájöttem, mennyire jó lelki szemetes vagyok! - vigyorgott Stan. - Mármint elég uncsi volt, de már tök jól tudok vigasztalni és eltűröm, ha vezetés közben egy idegen szőke csaj visít mögöttem, hogy milyen töketlen vagyok és lassan vezetek. - mondta, majd rám vigyorgott.
-   Szilánkok álltak ki a lábamból! - néztem rá mosolyogva. - Szerintem jogosan visítottam.
-   De kiszedtem! - vigyorgott rám Louis.
-   Hívhatnánk innentől Dr. Louis Tomlinson-nak. - mosolyogtam rá. - De nem engednélek dolgozni, mert Te lennél az az orvos, aki láttán az összes női beteg rögtön szájból-szájba lélegeztetésre szorul. - nevettem.
-   Te is? - nézett rám vigyorogva.
-   Természetesen. - mosolyogtam rá.
-   És mi volt az a szomorkodás? - kérdezte.
-   Mielőtt rá nem ugrottál Louis? - röhögött Stan, mire nevettem.
-   Szerintem már nem csípnek a húgaid. - néztem rá szomorkásan.
-   Ez hülyeség! - nézett rám. - Képes voltál eljönni ide, mikor utáltál, csak értük! Imádnak téged!
-   De most mégsem. - néztem rá szomorkásan. - Mármint, mióta megérkeztünk nem beszéltek velem.
-   Beszélek velük. - ülte fel, de elkaptam a kezét.
-   Nem kell! - néztem rá. - Nem szeretném, ha ezért szeretnének, mert Te azt mondtad!
-   Jó, csak beszélek velük! - nyomott puszit a homlokomra.
Én Stan-re pillantottam, aki elmosolyodott.
-   Ne aggódj Kicsi, biztos nincs gáz. - mosolygott.
-   Kérdezhetek valamit? - néztem rá mosolyogva, mire bólintott. - De ne úgy válaszolj rá, hogy Én beszélek veled, csak az igazat mondd!
-   Oké, csak tedd fel a kérdést! - mosolygott.
-   Eddigi barátnői közül kivel tűnt Lou a legboldogabbnak? - kérdeztem mosolyogva, mire elmosolyodott.
-   Hát simán rávágnám, hogy veled, de azt hinnéd kamuzok, így kifejtem! - mosolygott. - Eleanor-ral az elején nagyon boldogok voltak, aztán boldognak tűntek, de nekem csak is rólad beszélt! Aztán a rózsaszín hajú és a tetkós, na azokról alig hallottam, azokat szinte nem is szerette; utána Zoe, a szőke liba, semmi szerelem, csak a pótlékod volt. Danielle-t szerette, de mikor újra találkoztatok rendszeresen, megint folyamatosan rólad hallottam, a vak csajtól kész voltam, borzasztó volt. - forgatta a szemét. - Ja, aztán most igazán boldog melletted. - mosolygott rám. - Ennyire boldognak még nem igazán láttam. - gondolkozott el. - Danielle és a vak csaj mellett felnőttnek érezte magát, de az nem ez a Louis volt. - ingatta a fejét. - Ti olyanok vagytok, mintha két ovis játszana, de közben az igaz szerelem is látszik. - mosolygott.
-   De aranyos vagy! - öleltem magamhoz mosolyogva.
-   Nagyon jó végre mindkettőtöket ilyen boldognak látni! - mosolygott.
Louis benyitott, majd rám nézett.
-   Sajnálom! - nézett rám szomorúan.
-   Igen, tök jó volt minket boldognak látni! - néztem Stan-re elkeseredve, majd a düh elsápadt az arcomon. - Mit csináltál, amiért most ideges leszek és összeveszünk, vagy esetleg olyan dolgot csináltál, ami miatt hozzád vághatom ezt? - mutattam a gyűrűre.
-   Igen. - bólintott és a földre nézett, majd könnyes lett a szemem.
-   Mi a szent szar van?! - néztem rá már könnyes szemmel.
-   Briana terhes. - súgta.
-   Megcsaltál?! - néztem rá már sírva. - Legalább megtudhatom, hogy mikor és miért így kell kiderülnie?
-   Azt mondta, hogy abban a buliban, amikor elájultam. - mondta. - Én nem emlékszem ilyenre, sőt semmire. De azt mondta, hogy mikor ketten voltunk...