48. rész

Sziasztok! Jó régen írtam már nektek így! Igazából, nem is tudom, miért... Na mindegy, itt az új rész és nagyon remélem, hogy tetszeni fog nektek! 
Reggel Lou énekelgetett valahol a lakásban és arra keltem. Mosolyogva rúgtam le magamról a takarót, majd kiszaladtam hozzá. A konyhában volt, éppen pirítóst készített.
-      Jó reggelt! - pusziltam meg csupasz hátát.
-      Neked is Angyalom! - mosolygott, megfordult és megcsókolt.
-      Angyal?! - kérdeztem furán nézve.
-      Rebel az ördögöm, Sarah az angyalom! - mosolygott.
-      Oké! - mosolyogtam és elvettem az egyik szeletet, de hirtelen el is dobtam, mert forró volt.
-      Úgy tudtam, hogy ez lesz! - nevetett, majd felvettem.
-      Louis, tudod azon gondolkoztam, hogy mennyi minden változott! - mondtam és felültem a pultra.
-      Ezt hogy érted? - kérdezte kíváncsian.
-      Eredetileg Rebel nem érezhet semmit, azért van, hogy Őt érjék a bántások. Majd jött az életébe egy banda, ami ezt mindet megváltoztatta. Mert volt köztük egy kék szemű, barna hajú bolond. Először gondolta Reb, hogy szórakozik kicsit a sráccal, majd vigyorogva kilép az életéből és csak emlékek maradnak. Majd a bolond mindent tönkretett, mert megtanította érezni és beleszeretett. Most, pedig mindent tud a kis flúgos! - mosolyogtam huncutan.
Louis elém sétált én, pedig lábaim a dereka köré fontam, míg karjaim a nyaka köré.
-      Azért ő sem volt ártatlan! - mondta Louis mosolyogva. - Mindig ugyan azt a hibát követtem el miatta, majd elveszítettem a barátnőm, aminek most már örülök! - mondta és homlokát az enyémnek döntötte.
-     Szeretlek! - mosolyogtam.
-      Én is mindkettőtöket! - mosolygott és megpuszilt.
-      Van terved mára? - kérdeztem.
-      Nincs és elvileg sehova nem kell mennünk! A tied vagyok! -  mosolygott édesen.
-     Mindig az vagy! - nevettem, majd megcsörrent a telefonom. - Valakinek viszont van terve! - mondtam, majd Lou hátrébb lépett Én, pedig leugrottam a pultról és elszaladtam a táskámhoz. Lana hívott.
-    Szia! - mondta vidáman.
-    Szia! Mizu? - kérdeztem.
-    Nem kérsz egy lányt? - kérdezte nevetve.
-    Hozd! A saját lakásomban vagyok! - nevettem.
-    Oké, mert a kutyáid és a papagájt is viszem! - mondta.
-    Akkor várlak! - mondtam.
Elköszöntünk, majd letettük. 

-    Ki volt? - kérdezte Louis.

-    Lana, hozza Jennyt meg az állataim. - mosolyogtam rá.

-    Akkor fel kéne öltöznöm. - mondta. 

-    Igen, nem lenne rossz! - nevettem. - Én is megyek. - mosolyogtam és megindultam a szobám felé. 

-    Van itt ruhám, ugye? - kérdezte. 

-    Aha, elvileg van. - mondtam és megálltam a szekrény előtt. 

Elkezdtem válogatni.

-    Ezt nem adom, ez kell nekem, tessék! - adtam oda neki egy másik pólóját. 

-    Hány pólóm van itt? - kérdezte.

-    Sok, de van egy melegítőd, meg egy farmerod is. - nézelődtem. 

-    A melegítőt kérem. - mondta, majd odaadtam neki. 

Én is melegítőt vettem elő, majd gyorsan felöltöztünk. Pont, mikor kiléptünk, akkor csöngettek. Izgatottan szaladtam az ajtóhoz, majd kinyitottam. Jenny a nyakamba ugrott, a kutyák is ugráltak össze-vissza Charlie, pedig folyamatosan beszélt. 

-    Nagyon rég láttalak Sarahnak! - nevetett Jenifer.

-    Itt az ideje! - puszilgattam. 

-    Én, pedig nem is emlékeztem rád! - ölelt meg Lana. - Nagyon rég találkoztunk! A turnén utoljára! Minden rendben van, nincs vita, béke és szerelem? - kérdezte mosolyogva. 

-   Igen, most már. - mosolygott Louis. 

-   Örülök neki! - ölelte meg Őt is Lana. - Drágám, úgy készülj, hogy versenyezni fogunk! - mondta Lana rám nézve.

-   Oké! - mosolyogtam. 

-   Na megyek szerelmesek! Hívlak! - mondta Lana, megpuszilta Jennyt, majd kiment. 

-   Mit szeretnél csinálni? - kérdezte Lou a kicsit. 

-   Nem tudom, de hiányoztatok! - mondta, mire az ölembe kaptam, majd megöleltem Louist, így mindkettőnket meg tudott ölelni egyszerre. 

-   Van kedved játszani valamit? - kérdeztem. 

-   Persze! - mosolygott.

-   X-box? - kérdeztem. 

-   Jó! - ugrott fel. 

Louisval arrébb tettük az asztalt a nappaliban, így elfértünk ugrálni. 

-   Mit szeretnétek? - kérdeztem, miközben beüzemeltem. 

-   Táncolósat! - mondták egyszerre. 

2 perc alatt bekapcsoltam és beállítottam, hogy hány ember játszik. 

-   Válasszunk zenét! - mondta Louis, majd lapozgatott. 

-   No Control! - kiabálta Jenny.

-   Benne vagyok! - mosolyogtam. 

-   Akkor legyen! - mondta Louis, majd elindította. 

Először mindannyiunknak könnyen ment, majd egyre nehezebb lett. 

-   Nem könnyű! - mondtam, miközben csináltam. 

-   Te fogsz kiesni! - nevetett Louis, majd meglökött. 

-   Ez csalás! - mondtam és leültem a kanapéra nevetve. 

-   Dehogy, csak segítettem nehogy eless! - nevetett Tommo. 

-   Hajrá Jenny! - kiabáltam. 

Jenny nyert, mire megtapsoltuk. Louis lihegve ült le a kanapéra. 

-   Na, ki esik el? - nevettem és felpattantam. 

-   Ti mindketten táncoltok! - mondta Lou. 

-   Akkor is ügyesebbek vagyunk! - nevetett rajta Jenifer. 

Louis felkapta Jennyt, letette a kanapéra és csikizni kezdte. 

-   Elég! - kacagott Jenny. 

Mikor Louis abbahagyta, újra kezdtük a játékot. Hirtelen az egyik mozdulat közben meglöktem Tommot, aki fenékre esett. 

-   Visszakaptad! - nevetett Jenny. 

-   Aha, véged! - mondta Louis, rádobott a kanapéra, majd csikizni kezdett. 

-   Én is! - nevetett Jenny és csikizni kezdett. 

-   Te nem velem vagy? - kérdeztem nevetve. 

-   Már velem van! - nevetett Boo és addig csikiztek, míg nem fojt a könnyem. 

Mikor leszálltak rólam, ittam és visszatértem hozzájuk. Ahogy beléptem, rám támadtak egy-egy párnával. Nálam semmi nem volt, így csak futni tudtam. Louis pillanatokon belül elkapott hátulról, majd kezeimet lefogva. 

-   Üsd! - mondta Jennynek, aki püfölni kezdett két párnával. 

Én nevetve viseltem, majd valahogy kiszabadultam és elkaptam két párnát. Először Louist kezdtem ütni velük, majd Jennyt. Mikor Jennyt ütöttem, hirtelen Louis fejbe vágott egy párnával. Nevetve estem hátra a kanapén. 

-   Elég, fáj a szám a nevetéstől! - mondta szuszogva.

-   Elintéztük! - pacsizott össze Louis és Jenny. 

Hirtelen a két kutya elkapott egy párnát, majd húzogatni kezdték, mire szétszakadt és minden tele lett tollakkal. 

-   Ti bolondok! - nevettem és megsimogattam őket. 

Gyorsan felsöpörtük a tollakat, majd kidobtam a kukába. 

-   Én mondtam, hogy ne csinálják! - mondta Richard. 

-   Gondolom! - nevettem. - Nem vagytok éhesek? - kérdeztem. 

-   De! - kiabálták nevetve. 

Elővettem egy doboz kekszet, nutellát és tejszínhabot. A kekszből adtam Richardnak, majd nekiálltam az édesség elkészítésének. Egy keksz kerül alulra, rá nutella, rá tejszínhab és rá keksz. Készítettem 15 ilyet, majd egy tányéron bevittem a két rosszaságnak. 

-   Juj, jól néz ki! - kapott be egyet egybe Lou.

-   Azt nem így kell enni! - lökte meg Jenny. 

Jenny szétszedte a "szendvicset" az ujjára kente a nutellát és a tejszínhabot, majd onnan megette és utána a két kekszet. Én így is ettem, úgy is ettem. Mikor megettük őket, nem volt tervünk. Louisnak megcsörrent a telefonja. Jenny az ölembe ült, majd nézegette a kezemen a kulcs tetoválást és simogatta. 

-   Milyen fura! - mosolygott. - Nem is néztem még! - mondta és tovább vizsgálta. 

-   Tetszik? - kérdeztem. 

-   Igen, illik hozzád! - mosolygott és megnézte a saját csuklóját is. - Én is szeretnék ilyet! - mondta, mire elmosolyodtam. 

Felállítottam, majd Én is felálltam. 

-   Gyere! - mosolyogtam és a kezemet nyújtottam. 

Megfogta és követett a fürdőbe. Felültettem a kád szélére, majd a szekrényemből kivettem egy szemceruzát. 

-   Rajzolsz nekem? - kérdezte mosolyogva. 

-   Ha szeretnéd! - mosolyogtam és leguggoltam. 

-   Rajzolj! - kérte. 

Rajzolás közben néha megnéztem a kezem, hogy ugyan olyan legyen. 

-   Kész is van! - mosolyogtam és eltettem a szemceruzát. 

Nézegette, majd leugrott a kádról és kiszaladt. Én is utána mentem. Odaszaladt Louishoz, aki már nem telefonált. 

-   Nézd, nekem is van tetkóm! - mutatta meg neki a kezét. 

-   Ugyan olyan, mint Sarahé? - kérdezte tőle Louis, miközben leguggolt elé, hogy megnézze. 

-   Igen, csak nem igazi. - mosolygott. 

-   Nagyon szép! - mosolygott rá Lou és megpuszilta. 

Én mosolyogva figyeltem őket. Mikor Tommo ezt meglátta, felállt az ölében Jennyvel. Odajött hozzám, megfogta a kezem és megpuszilta a kulcsot. 

-   Edzésre kell mennem. - mondta. 

-   Mikor? - kérdeztem. 

-   Nem sokára, ezért mennem kell haza. - mondta. 

-   Ne már! - szomorodott el Jenny. 

-   Eljöhettek velem. - mosolygott. 

-   Menjünk! - kérlelt Jenny. 

-   Jó, megyünk. - mosolyogtam. 

-   Akkor, hazamegyek és értetek jövök, jó? - kérdezte. 

-   Oké.- mosolyogtam, majd megpusziltam. 

Louis elment mi, pedig készülődni kezdtünk. 

-   Mit gondolsz, mit vegyek fel? - kérdezte Jennyt. 

-   Ezt! - mondta és összeszedett nekem egy tökéletes összeállítást. 

-   Nem szeretnél styliszt lenni, ha nagy leszel? - kérdeztem.

-   Nem. - mondta mosolyogva, miközben Én már öltöztem. 

-   Tényleg, mi szeretnél lenni? - kérdeztem. 

-   Táncos! - mosolygott. 

-   Bajnok leszel, most is nagyon ügyes vagy! - mosolyogtam és megpusziltam, mikor készen lettem. 

-   Befonod a hajam? - kérdezte aranyosan. 

-   Persze! - mosolyogtam rá.

Nem sima parketta fonást csináltam, hanem úgy nevezett vízesés fonást. 

-   Nagyon szép, köszönöm! - ölelgetett Jenny. 

-   Köszönöm! - mosolyogtam és megpusziltam. 

Gyorsan beszaladtam a fürdőmbe és Rebellé varázsoltam magam. 

-     De fura, még sose láttam, ahogy átváltozol! - mosolygott Jenifer. 

-     Most már igen! - kaptam az ölembe. - Vigyünk csokit? - kérdeztem és felültettem a konyha pultra. 

-    Igen! - mondta vidáman. 

-    Milyet? - kérdeztem és kinyitottam a hűtőt. - Van fehér csoki, epres, narancsos, mogyorós és marcipános. - soroltam, majd mikor a végére értem megcsörrent a telefonom. 

Louis volt. 

-    Addig válassz! - mosolyogtam Jennyre, miközben felvettem a telefont. 

-    Szia, itt vagyok a ház előtt. - mondta Lou. 

-    Neked vigyek valamit? - kérdeztem. 

-    Nem kell, köszi. - mondta. 

-    Oké, indulunk! - mondtam és letettem. 

Visszamentem Jennyhez. 

-    Mit választottál? - kérdeztem. 

-    Narancsosat. - mosolygott. 

-    Oké! - mondtam, kivettem a hűtőből, megfogtam az egyik kezembe, a másikkal felkaptam Jennyt, majd kiszaladtam az előszobába. 

Letettem, majd felkaptam a cipőm és a pulcsim. 

-    Segítesz? - kérdezte, mert a tornacipőjét nem tudta bekötni. 

-    Persze! - mosolyogtam és bekötöttem neki. 

Felállítottam és ráadtam a kabátját, mert neki hideg lenne egy pulcsi. A táskámat is a vállamra akasztottam, majd körülnéztem. 

-   Jók legyetek! - simogattam meg a két kutyám. - Richard, vigyázz a házra! - kiabáltam neki. 

-   Oké! - kiabált vissza. 

-   Jó, akkor mehetünk! - mosolyogtam, és kinyitottam az ajtót. 

Jenny kiment, majd Én is és bezártam magam után. 

-   Gyere! - mondtam, felkaptam az ölembe és a lifthez mentem. 

Rögtön jött a lift és lent is voltunk. Louis az autónak támaszkodva állt. 

-   Olyan vagy, mint egy anya! - nevetett. 

-   Haha! - forgattam a szemem. - Van gyerekülésed? - kérdeztem. 

-   Beraktam. - mutatott hátra. 

-   Szuper vagy! - pusziltam meg. 

Beletettem az ülésbe Jennyt, majd bekötöttem. Mielőtt felegyenesedtem volna, megpusziltam. Becsuktam rá az ajtót, majd beültem Louis mellé. 

-   Minden megvan? Elég rohanósnak tűnsz! - nevetett Tommo. 

-   Mert az vagyok és igen. - mosolyogtam. 

Az úton ment a rádió, de szinte csak Jenny beszélt. Elmesélte, hogy milyen jól elvolt a kutyáimmal és Richarddal. 

-   Itt vagyunk. - mondta Louis.

Én rögtön kipattantam, majd szinte az összes csontom végigropogott hangosan. 

-   Nem fájt? - kérdezte Louis. 

-   Nem. - rántottam vállat, majd kivettem Jennyt. 

Louis kivette a saját táskáját, majd felkapta Jennyt és a másik kezével megfogta a kezem és összefűztük az ujjainkat. Arról fogalmam nem volt, hol mentünk be a stadionba, de az öltözőknél kötöttünk ki. 

-   Azon az ajtón menjetek ki és kijuttok a nézőtérre. Üljetek le az első sorba, Én átöltözöm. - mosolygott, miközben rámutatott az ajtóra.

-   Oké. - mosolyogtam, majd Louis letette Jennyt. 

-   Gyere! - mondta Jenny, megfogta a kezem és húzott maga után. 

-   Lassíts! - nevettem. 

Jennyt felültettem a székre, majd mellé ültem. Amíg senki nem volt a pályán, mi ketten játszottunk és Jenny hatalmasakat kacagott. Észre sem vettük, hogy vannak a pályán, csak mikor odapillantottam. Jenny, nekem dőlt oldalról Én, pedig átöleltem. 

-   Fázom! - mondta dideregve. 

-   Gyere! - mosolyogtam, törökülésbe ültem és az ölembe ültettem. 

Lehúztam a pulcsimat, majd Jenny előtt összehúztam és felhúztam a cipzárt. 

-   Nézd már, van egy nagy hasam, akinek feje is van! - mondtam nevetve. 

-   Hát, jó puklis a hasad! - nevetett. 

Ekkor megpillantottam Louist. Az államat Jenny fejére támasztottam. Mikor Louis meglátott, elnevette magát. Elkezdődött a bemelegítés. 

-   Jó, most már melegem van! - nevetett Jenny. 

-   Oké! - mondtam, majd lehúztam a cipzárt és Jennyt kibújtattam belőle, majd úgy húztam fel. 

Megfogtam Jenny két csuklóját, majd szórakoztam a kezeivel. Össze-vissza táncikáltam a kezeivel, amin Ő nevetett. 

-   Jó, komolyodjunk meg! - mondtam és letettem a kezeit. 

-   Neked az menni fog? - kérdezte nevetve. 

-   Igazad van, de figyeld Louist! - mutattam rá. 

Körülbelül az edzés felénél:

-   Kaphatok csokit? - kérdezte cukin. 

-   Kaphatsz! - mosolyogtam előhalásztam. 

-   Kérsz? - kérdezte. 

-   Még szép! - nevettem. 

Csíkokra törtem, majd eszegettük. 

-   Nem hagyunk egy csíkot Louisnak? - kérdeztem. 

-   Nem. - mondta, mire elnevettem magam. 

-   Oké! - nevettem. 

Megettük, majd nem sokkal később vége lett az edzésnek. 

-   Belefagytam az öledbe! - nevetett Jenny. 

-   Oké, akkor most kiolvasztalak! - mondta és letettem a mellettem lévő székre. 

A táskámat a vállamra akasztottam, majd felkaptam Jennyt. Bementem az ajtón, majd Jenny kimászott az ölemből és elszaladt. Tele volt minden a focistákkal, majd kiszúrtam Louist, ahogy Jennyt puszilgatja. Odaszaladtam hozzájuk. 

-   Nem fagytál meg? - mosolygott Louis és megpuszilta az arcom. 

-   De igen. Pontosabban Jenny belefagyott az ölembe. - nevettem. 

-   Meg sem ölelsz? - kérdezte Lou. 

-   Nem igazán... izzadt vagy. - mondta fintorogva. 

-   Jól van, mindjárt jövök! - mondta és rövid csókot kaptam. - Maradjatok itt! - mosolygott Louis és letette Jennyt. 

Jenny kicsit tartott a sok férfitől, akik bűzlöttek és sokkal magasabbak voltak nálunk. 

-    Nézd, ott egy kávé automata! - mutattam rá, majd odamentünk. 

Mindketten ittunk egy-egy forró csokit. Louis nevetve jött oda hozzánk. 

-    Gondoltam, hogy megtaláljátok a csoki lelőhelyet! - nevetett és elvette tőlem az italt, majd bele ivott ugyan ott, ahol Én. 

-    Persze, nyugodtan igyál bele! - nevettem. 

-    Finom, megtarthatom? - kérdezte mosolyogva. 

-    Tartsd! - mondtam, mire megcsókolt. 

Én leguggoltam Jennyhez, közben hatalmasakat ropogott a lábam, amit mindenki hallott. 

-    Nem fáj? - kérdezte Lou. 

-    Nem. - mosolyogtam. - Jenny, mikor mész haza? - kérdeztem. 

-    Nem tudom, de szeretnék még maradni! - ölelt meg. 

-    Akkor jó! - puszilgattam. 

Louist valami fura izzadt ember hívta. 

-    Mindjárt jövök! - hajolt le Louis, majd megpuszilta a fejem. 

-    Oké. - mosolyodtam el, majd felnéztem. 

Louis kuncogva lehajolt és megcsókolt. Elment, miközben Én felálltam. 

-    Ugye mostanában sokat leszek veletek? - kérdezte Jenny mosolyogva. 

-    Nagyon remélem! - mosolyogtam és elvettem tőle az üres poharat és kidobtam, majd megfogtam a kezét. 

Louis pár perc múlva vissza tért és nevetett. 

-    Mi az? - kérdeztem. 

-    Nem fontos, csak azt kérdezték, hogy Jenny a lányunk-e. - mosolygott és átkarolt a kezét a derekamra téve. Az autóig így mentünk. Beültünk, majd Jenny megint mesélt, amit mosolyogva hallgattunk. Mikor hazaértünk, csak akkor jöttem rá, hogy este van.
-   Pizza jó lesz vacsorára? - kérdeztem a két kanapén fetrengőtől.
-   Jó! - kiabálta Louis.
Rendeltem pizzát, de mire megérkezett jött Lana is. Elvitte Jennyt, majd Louisval megettük a pizzát. Utána elmentünk zuhanyozni és aludni.