- Szia! Össze tudnád trombitálni a csapatot? Fél óra múlva találkozzunk a teremnél! - mondta.
- Persze! - mondtam.
A lányokkal 5 perc késéssel érkeztünk. A próba jó volt és nagyon fárasztó. Mikor átöltöztünk még az öltözőben megbeszéltük, hogy mit csináljunk.
- Nekem el kéne mennem az állataimért. - mondtam.
- Oké, én megyek a fiúkhoz. - mondta mosolyogva Roxy.
- Én is oda megyek. - mosolygott rá Jesy.
- Én, pedig Niallel étterembe. - mosolygott Becky.
- Akkor sziasztok! - öleltem meg őket, majd ahogy kiértünk az étteremből más-más irányba indultunk.
Én taxival mentem a lakásomhoz. A két kutyát és a papagájomat megetetettem, majd beültettem az autómba őket és meg sem álltam a közös Wiches házig. Beengedtem az állatokat, majd elkezdtem tv-zni, de SMS-m érkezett. Louis írt.
Szia, te miért nem jöttél hozzánk? :(
Mert nem akartam éheztetni az állataim.
Nincs kedved átjönni? :)
Kedvem az lenne, de tudod lusta vagyok... el kéne mennem zuhanyozni, de messze van és a kanapé nem ereszt el! :D
Hát szépségem, nincs aki odavigye a slagot! :D
Lezuhanyzom és utána írok, jó?
Oké! Puszi!
Pusszancs!
Felszaladtam, majd gyorsan lezuhanyoztam és visszatelepültem a kanapéra. A telefonomat a kezembe vettem, majd írtam Lounak.
Vagyok!
Mit csinálsz?
Fekszem a kanapén, két kutya rajtam, papagáj a fejemen.
Cukik
Nagyon... :/ Te mit csinálsz?
Faggatlak!
Unatkozol?
Mhm.
Gyere át!
Most?
Mhm.
Megyek!
Siess!
Nem válaszolt, de úgy 5 perc múlva megjelent az ajtóban. Nevetve nyitottam ajtót.
- Sebesség korlátokat betartottad? - nevettem.- Miket? - kérdezte, mire felnevettem.
- Szerencséd, hogy szép vagy! - karoltam át a nyakát.
- Nem igaz! - vigyorgott és megcsókolt.
- Tudom mire megy ki a játék! - vigyorogtam, mikor elváltunk egymástól.
- Nem értem miről beszélsz! - nevetett huncutan.
- Huncut vagy Tomlinson! - mosolyogtam huncutan.
- Tudod, nem is Törpilla vagy! Vagyis az is, de lehetnél csingiling is! - mosolygott, mire felnevettem.
- Lehet, hogy rendes filmsztár vagyok, csak nem mondtam el! - nevettem.
- Mit gondolsz, van esélyem egy filmsztárnál? - mosolygott.
- Nem is tudom... - mosolyogtam huncutan, majd beljebb léptem.
Kiszaladtam a konyhába, majd kivettem a hűtőből egy tábla csokit. Leültem vele az étkezőbe, de a telefonom csilingelt. Fölkaptam a kanapéról, majd kiszaladtam a csokimhoz. Beleharaptam, majd megnéztem, hogy ki zaklat. Roxy volt.
Mit csinálsz?
Hol vagy?
A 1D házban, mert?
Semmi drágám, megvárom, míg leesik neked! :D
Ja! Louis! :D Sötét vagyok! :D
Igen, az vagy! :D
- Mivel Louis itt van, Louis szeretne egy kicsit nyugodtan kettesben lenni a barátnőjével! - mondta Louis, aki hirtelen mögöttem termett.
Kivette a telefonomat a kezemből, majd kikapcsolta.
- Azért ezt nem kellett volna! - mondtam és felálltam a csokimmal a kezemben.
Mikor Lou meglátta, megnyalta az alsó ajkát.
- Csak nem kérsz belőle?! - nevettem és a szájához tartottam.
Mikor bele akart harapni, elhúztam. Utána megint a szája elé toltam, majd elhúztam és ezt többször eljátszottam. Mikor elege lett belőle, mosolyogva felkapott, majd a kanapéhoz szaladt velem, ledobott rá és fölém mászott. Huncutan mosolyogva haraptam bele a csokiba. Egyik kezével a szabad kezemet a fejem mellett lefogta. Azt a kezemet, amiben a csoki volt, a csuklómnál és a szájához emelt a csokit, majd beleharapott. Én végig nevettem.
- Elég lesz! - mondtam, elhúztam a kezem, majd a maradék csokit egyben megettem.
- Irigy vagy! - nevetett.
- Csak ha édességről van szó! - mosolyogtam, majd lemászott rólam.
Én kimentem az étkezőbe és elkezdtem bekapcsolni a telefonom, mikor Tommo kivette a kezemből és a farzsebébe tette.
- Roxy írt nekem! - mondtam.
- Roxy ráér! - rántott vállat mosolyogva.
Én elmosolyodtam, majd csípőre tett kézzel álltam előtte.
- Oké, ezt nem bírom! - mondta és elnevette magát. - Úgy nézel ki, mint egy mérges manó! - nevetett.Én elkomorodtam a név hallatán.
- Az Én édes kis szöszi mérges manóm! - mosolygott, majd felültetett az asztalra és megcsókolt.
Én még mindig nem mosolyogtam, de visszacsókoltam.
- Az édes kis sértődött szöszi manóm! - mosolygott, majd oldalról megbökdösött és Én felnevettem.
- Elég! - toltam el a kezeit.
- Így sokkal jobb! - mosolygott és megpuszilta a homlokom.
- Mi jobb? - kérdeztem.
- Az, hogy mosolygós szöszi manó vagy! - mondta mosolyogva és a hajammal játszott.
- Gyere! - mosolyogtam, majd elindultam a kanapé felé.
- Mit csinálunk? - kérdezte, miközben én a karjánál fogva húztam magam után.
- Semmit! - mosolyogtam, majd elvágódtam a kanapén.
- Abban profi vagy! - nevetett, majd mellém feküdt.
- Mit nézzünk? - kérdeztem és a távirányítót nyomogattam.
- Semmit! - mondta mosolyogva, majd elvette és kikapcsolta.
- Miért? - kérdeztem és rá néztem.
- Mert van neked egy meglepetésem! - mosolygott, majd felállt.
- Mi az? - kérdezte izgatottan.
- Elviszlek valahova! - mosolygott.
- Oké! - mondtam, majd felszaladtam.
Kinyitottam a szekrényem, majd elkezdtem turkálni benne. Kivettem az egyik kedvenc ruhám, hozzá illő táskát, fülbevalót és magassarkút, de mikor felvettem, úgy éreztem, hogy talán túlságosan is kiöltöztem, ezért átvettem a ruhához illő tornacipőmet. A hajamat megfésültem, de hagytam természetesen göndören, kiengedve. Nem kentem vakolatot az arcomra, pontosan a ruhához megfelelő halvány sminkem volt. Mosolyogva megálltam a hatalmas tükröm előtt, majd megfogtam a ruhámon az egyik fodrot és feldobtam, majd lassan esett vissza a ruhára. mosolyogva végignéztem magamon, majd szökkentem egyet és elindultam ki. A lépcsőn leérve láttam Louist, ahogy a kutyáimmal játszik és Richarddal is eszmecserét fojtat.- Így jó leszek? - kérdeztem, mire felnézett és miután megnézett előröl körbefordultam.
- Gyönyörű vagy! - ámult el, mire elpirultam.
- Gyere Törpilla! - nyújtotta felém a kezét.
Én megfogtam a kezét, majd lehajtott fejjel mentem ki. A telefonomat otthon hagytam, kikapcsolva, csak pénzt és kulcsokat vittem. Beültünk az autóba, majd Louis bekötötte a szemem. Körülbelül egy óra alatt érkeztünk meg a titokzatos helyre. Louis kinyitotta nekem az ajtót és a kezemet fogva segített kiszállni. Beriasztotta az autót, majd egyik kezével átkarolt és a derekam fogta a másikkal a kezem, amit előre tettem és vezetett.
- Félek! - mondtam mosolyogva.
- Nem kell! - mondta, hallottam, hogy mosolyog és megpuszilta az arcom.
Mentünk pár lépést, majd felkapott az ölébe.
- Mit csinálsz? - kérdeztem és a nyakába kapaszkodtam.
- Jobb, mintha elesnél! - mondta kuncogva, majd ár lépés után letett.
Mögém lépett, majd óvatosan megfogta a kendő hátulját.
- Mehet? - kérdezte.
- Igen! - mondtam izgatottan.
Levette és egy csodálatos kertet pillantottam meg.
- Gyönyörű, köszönöm! - öleltem magamhoz szorosan Louist.
- Örülök, hogy tetszik! - mosolygott és megpuszilta a fejem.
- Hihetetlen! - mosolyogtam és nem győztem nézni a tájat. - Hogy találtad ki? - kérdeztem rá nézve.
- Titok! - mosolygott.
- Szeretlek! - mosolyogtam és összeérintettem az orrunkat.
- Én is! - mondta mosolyogva, majd megcsókolt.
Mikor elengedett, Én csak nézelődtem és próbáltam memorizálni amit látok, hogy erre a gyönyörű kertre mama koromban is emlékezhessek. Főleg, hogy kivel vagyok itt!
- Gyere! - mosolygott Lou, majd megfogta a kezem és húzott a fa felé.
Mikor elé értünk, Ő rögtön elkezdett felmászni a fára, majd ráült arra az ágra, ami már a tavacska fölött volt.
- Bele fogok esni! - mondtam és a fejemet ráztam.
- Nem fogsz! Gyere! - noszogatott, majd sikerült rávennie, hogy menjek.
Óvatosan másztam mellé, majd leültem.
- Látod, ügyes vagy! - mosolygott, majd átölelte a vállamat.
Én a fejemet a vállára hajtottam.
- Gyönyörű ez a hely! - mosolyogtam és, csak néztem előre, miközben a lábamat lóbáltam, mint egy ovis.
- Olyan mint te! - puszilta meg a fejem.
Szerintem órákig ültünk egymás mellett és beszélgettünk, vagy éppen, csak élveztük egymás társaságát. Néha beállt köztünk a csönd, de az is inkább kellemes volt, mint kínos. Louis énekelt is nekem, majd mikor kezdett sötétedni, mikor hazaindultunk. Hazavitt, majd az ajtóban elköszöntünk. Mikor beléptem a nappaliba, a lányok ott ültek és beszélgettek.
- Mesélj csak! - húzott le maga mellé Roxy.
Én mindent elmeséltem, majd a mese után mind lezuhanyoztunk, megnéztünk egy filmet és a a kanapén aludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése