- Barney fejezd be! Aludni akarok! - hallottam Louis álmos hangját. - Barney, kérlek! Most komolyan, fáradt vagyok! A gazdádat ébresztgesd! - lökdöste Louis.
- A gazdáját már a pasija felébresztette. - mosolyogtam és felültem.
- Bocsi, de akkor most aludj vissza! - húzott magához mosolyogva, majd becsukta a szemét.
- Te visszaaludhatsz, Én nem tudok. - mondtam, megpusziltam, majd kimásztam mellőle.
- Majd megyek! - mondta, majd fejét a párnák közé fúrta és pár perc múlva, már szuszogott.
Én a madaramat a vállamra ültetve kiléptem a szobámból, ugyanis a kutyáim így is mindig követnek. Lent az összes lány ébren volt.
- Jó reggelt! - mosolyogtam.
- Helló! - mosolyogtak rám.
- Nem tudja valaki, merre lehet Lola? - kérdeztem.
- Nem, fogalmam sincs. - rántott vállat Jesy.
- Felhívom. - mondtam.
Előkerestem a telefonom, majd adtam enni a kutyáknak és leültem az egyik bárszékre.
- Végül nem hívod fel? - kérdezte Roxy.
- De, csak ki akarom vinni a kutyákat és majd közben felhívom. - mondtam.
- Oké, kérsz csokis sütit? - kérdezte Becky.
- Persze, benne volt, hogy csoki! - mosolyogtam, majd elvettem egyet.
Megettem, közben beszélgettem a lányokkal, majd kimentem a kertbe és hagytam a kutyákat szaladgálni. Richard bent eszegette a kekszeit. Én, meg hívtam Lolát.
- Szia! - mondta vidáman.
- Szia, mizu? - kérdeztem.
- Semmi különös, sajnos a csikó úgy gondolta, átveszi az irányítást, így most egy kicsit be van kötve a lábam. - mondta nevetve.
- Nem hangzik jól, de ezzel most neked kell küzdened! - mondtam, majd elhajítottam a labdát a két kutyának, akik utána rohantak.
- Tudom. Olyan mint egy gyerek. Igazából élvezem az egészet, mert tökre hozzám tud nőni, mégis néha annyira megőrjít! - mondta és a végén inkább morgott.
- Jaj, tudom! Ne is emlékeztess! - nevettem.
-. Az megvan, mikor alig vánszorogsz be a házba, hallod, hogy nyihog és lerohansz, mert azt hiszed, bántják, közben éppen játszik? - kérdezte sóhajtva.
- Nekem volt ennél rosszabb! - mondtam és elindultam be, a kutyáimat hagytam kint játszani. - Zuhanyzás után, már csak beleugranál az ágyba és fel sem kelnél! Erre kint az ablak alatt nagy zaj, kiabálás. Kipillantasz és a csikó éppen vágtázik a hegy felé, amerre életében nem járt? Na, akkor lóra pattantam, pizsamában és utána! - mondtam nevetve.
Bent mindenki az Én mesémet hallgatta.
- Bocsi húgi, de mennem kell. - mondta.
- Oké, szia! - mondtam vidáman.
- Szia! - mondta és letettük.
Leültem a kanapéra.
- Mizu? - ugrott mellém Zayn.
- Lola kikészül a csikójától! - nevettem.
- Szegény! - mondta Zayn.
- Majd menj el hozzá. - mondtam és rá mosolyogtam.
- Oké. - mosolygott rám.
- Juj, az ördögök! - csaptam a fejemre.
- Beengedem őket! - kiabálta Becky, majd csak annyit hallottam, hogy hatalmas zajjal száguldanak be.
Ugatva rohantak a nappaliig, majd mikor megláttak rám ugrottak. Barney csöndben maradt, de Málna ugatott tovább.
- Málna, ne sípolj! - szóltam rá, de vidáman birkóztak tovább az ölembe ugatva.
Zayn, csak nevetett mellettem.
- Málna! - mondtam és befogtam a száját.
Megmerevedett és rám nézett olyan hatalmas, édes kiskutya szemekkel.
- Csöndben maradsz! - mondtam szigorúan, majd elengedtem a száját. - Menjetek le! - mondtam és leugrottak, majd a földön birkóztak tovább.
- Nem ragasztanád össze a szájukat? - battyogott le álmos fejjel Harry.
Mikor a két kutya meglátta, vidáman rohantak utána. Harry, ahogy meglátta a tervet, elkezdett rohanni fel. Én is utánuk rohantam, hátha elkapom a két kutyát. Harry az Én szobámba nyitott be, majd bevágta az ajtót. Málna megállt az előtte becsapódó ajtó előtt, de a hülyébbik-vagyis Barney- nekiment.
- Barney fiam, normális vagy? - nevettem, majd a kezembe vettem a nem kis termetű kutyát. - Nem fáj? - kérdeztem és mosolyogva megpusziltam a feje tetejét, majd letettem.
Mosolyogva nyitottam be a szobámba. Hazza éppen Louisn ült és birkóztak, vagyis gondolom...
- Harry húzz már a francba, hagyj aludni! - háborgott Louis, aki kívülről egy paplanhernyó volt.
A két majom a szobámban észre sem vett. Rám pillantott a két kutya, akik mellettem ültek mint két jól nevelt gyerek.
- Na, mehettek! - intettem a kutyáimnak a fejemmel, majd hátat fordítva elindultam le.
A lépcsőről már csak annyit hallottam, hogy a nevemet kiabálja Louis és Harry is. Nevetve ugrottam le a lépcsőről.
- Rájuk engedted a kutyákat? - nevetett Jesy.
- Igen, így biztos felkelnek! - nevettem.
- Valószínű, igen! - nevetett Roxy.
Ekkor két mérges fickó sétált le a szokásos vigyorgó és vidám Louis és Harry helyett. A két kutya szaladt utánuk.
- Mi történt? - kérdeztem mosolyogva.
- A dögeid! - mondta Harry.
- Kutyák! - mondta neki mérgesen Roxy.
- Nem, gyerekek! - guggoltam le és megöleltem a kutyáimat.
- Lényegtelen hogyan nevezed őket, akkor is felkeltettek! - mondta Louis.
- Borzasztó! - mondtam a szemem forgatva. - Most durcisak vagytok? - kérdezte nevetve.
- Nem, mérgesek! - mondta karba tett kézzel Hazza.
- Jó, akkor mérgesen öltözzetek fel és gyertek le! - mondta Jesy.
- Miért? - kérdezte Louis.
- Megtanítjátok őket focizni! - mutattam a kutyákra.
- Jó. - mondta Harry, majd egymás után felmentek.
Mikor visszajöttek, már melegítőben voltak.
- Reggeli a pulton! - mondta mosolyogva Jesy.
Reggelizett a két mérges, majd felénk fordultak.
- Nincs egy focilabdátok? - kérdezte Harry.
- Figyelj, egy autógumit kérnél, hoznám; esetleg egy nyerget, azt is hoznám, de focilabdával nem szolgálhatok! - mondtam mosolyogva.
- Én igen! - mondta Roxy, majd felszaladt.
Hirtelen egy labda pattogott le, amit felkaptam mielőtt a két kutya széttépte volna. Így is ugráltak körülöttem.
- Nem! Majd megkapjátok, nem most! - mondtam és odaadtam Louisnak.
- Gyertek! - mondta Harry, majd kiment a kertbe.
- Nem jössz ki? - kérdezte Louis.
- De, majd lehet megyek. - rántottam vállat és megpusziltam Louist.
- Oké. - mosolygott, majd kiment.
A két kutya, már kint ugrált Harry körül. Egy órát játszhattak együtt, majd lassan beszállt a többi fiú is. Két kutya és a One Direction focizott a kertben.
- Lányok, nincs kedvetek kimenni? - mutattam a kertre, mert ragyogott a nap.
- Nem rossz ötlet! - mosolygott Becky, majd leugrott a bárszékről.
Mind kimentünk, majd figyeltük a meccset. Na, igen. A kutyáim nem igazán értették, mi is a foci lényege, ezért ahányszor valamelyik kapus, vagy bár ki a földön volt, ráugrottak és megfeledkeztek a labdáról. Aranyosak voltak, mert a fiúk minden áron tanították őket, de Ők ezt inkább "te futsz, rugdosol közben egy fekete-fehér golyót Én, pedig rád ugrom, ha a földön vagy" játéknak gondolták. Mi a lányokkal már sírva nevettünk rajtuk. Barney a hatalmas agykapacitásával egyszer ráugrott hátulról Harryre és emiatt neki leesett a nadrágja. Aztán már majdnem sikerült rendesen játszani, mikor Barney és Málna megszerezték a labdát és ketten elrohantak vele a kert másik végébe, majd ketten széttépték. Persze a fiúkkal együtt próbáltuk elvenni tőlük, de nyertek és teljesen darabokra tépték. Mikor elpusztították a labdát, már mindketten fáradtak voltak, ezért felvittem őket a szobámba és rögtön elaludtak. Mikor leértem, mindenki jobbra vagy balra dőlt a nappaliban.
- Mizu? Mi történt? - kérdeztem mosolyogva csípőre tett kézzel.
- Edzésre kell mennem. - mondta szomorúan Louis.
- Elmenjek? - kérdeztem mosolyogva.
- Van kedved? - kérdezte és felém nyújtotta a kezét.
Én megfogtam, mire elkezdett húzni az ölébe, így Én az ölébe ültem.
- Nem is tudom... ha utána elviszel ebédelni valahova, még lehet róla szó? - mosolyogtam huncutan.- Elviszlek! - puszilta meg az arcom.
- Oké, akkor majd jövök! - mondta Louis, majd kimásztam az öléből.
- Mi is megyünk! - mondta vidáman Niall.
- Oké. - mosolygott Louis.
Mindenki jött. Elmentünk készülődni, majd a fiúk is leléptek. Rebellé varázsoltam magam, majd kiválogattam a ruháim és el is indultunk. Az úton csöndben voltunk, majd Én megszokott módon elbúcsúztam Louistól és felmentünk a lelátóra.
- Így tudod az utat? - kérdezte Hazza.
- Persze, már voltam itt párszor. - rántottam vállat.
- Hideg van! - húzta össze magán a kabátot Becky.
- Gyere! - ölelte át őt Niall.
- Izgulsz? - kérdezte tőlem Liam.
- Nem. - rántottam vállat.
Mikor kilépett Louis, a pályára, rögtön elmosolyodtam. Mellettem Jesy lőtt rólam egy képet és rögtön feltette a banda oldalára.
"Rebel a büszke barátnő!"
Én ezen jót nevettem, majd figyeltük az edzést. Mikor vége lett, elindultunk az öltöző felé. Mikor megláttam Louist, hátulról a hátára ugrottam. Ő felnevetett Én, pedig megpusziltam az arcát.
- Büszke vagy?! - kérdezte nevetve.
- Rád mindig! - mondtam mosolyogva, leugrottam a hátáról és elé lépve átkaroltam a nyakát, majd rövid csókot nyomtam ajkaira.
- Nagyon szép vagy! - mosolygott Louis.
- Tudom! - nevettem és megpusziltam az orrát.
- Nem segítesz öltözni? - kérdezte huncutan mosolyogva.
- Azt hiszem, megoldod egyedül, nagyfiú vagy! - nevettem és elengedtem.
- Mindjárt jövök. - mondta, majd eltűnt a többi focista között.
Én szokás szerint ittam egy forró csokit.
- Mehetünk? - lépett elénk Louis.
- Persze, éhen halok! - mondta Niall.
- Ki gondolta volna! - forgattam a szemem.
Egy kis vendéglőben ettünk. Természetesen Niall annyit evett, mint mi összesen. Ebéd, vagyis inkább vacsora után hazamentünk, majd jakuzzizás után mind lezuhanyoztunk és elmentünk aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése