53. rész

Reggel nagyon fáradt voltam. Arra ébredtem, hogy csöng a telefonom. Körülnéztem. Se Louis, se Lola, se Zayn. Érdekes, még Zayn is ébren van, pedig Ő is jó alvó, alapvetően Louis is és Lola sem semmi, de most egyedül voltam. Lemásztam, majd a papucsomba bújva indultam meg ki. A lépcsőn jöttem rá, hogy nem hordok papucsot és, hogyha rajtam marad, hatalmasat esek majd. A lépcső közepén hagytam, majd folytattam az utamat. Mikor leértem csak Lolát láttam a konyhában.

-    Szia! - mondta mosolyogva.
-    Helló. - mondtam álmosan.
-    Minden oké? - kérdezte.
Én hümmögtem, majd lecsapódtam a kanapéra.
-    Miért vagy ilyen fáradt? - kérdezte mosolyogva és lecsapódott mellém.
-    Nincs ötletem! - rántottam vállat, majd a fejem a vállára döntöttem.
-    Akkor ma semmilyen edzés? - kérdezte kuncogva.
-    Semmi energiám! - mondtam.
-    De miért, nem aludtál? - kérdezte.
-    De igen, fogalmam sincs, mitől vagyok ennyire fáradt! - mondtam értetlenül.
-    Pihenj! - ölelt át egyik karjával, majd együtt hátradőltünk.
-    Louis? - kérdeztem.
-    Elvileg Zaynnel elmentek valahova reggelit szerezni... remélem egyszer hazaérnek. - nevetett.
-    Hát jó! - mondtam, majd összekucorodva a nővérem mellé bújtam.
Lola átölelt, majd nézte a halkan susogó tv-t. Pár pillanat alatt elaludtam az egyenletes légzését hallgatva.

Hirtelen nagy zörgésre ébredtem. Lola is akkor ébredt fel és felkapta a fejét.
-    Louis, te barom! Mondtam hogy hangos vagy! - mondta Zayn, majd nyakon vágta Louist.
-    Nem Én voltam, te! - mondta és visszaütött.
-    Te vagy aki folyton magyaráz! - mondta mérgesen Zayn.
Mi, már szakadtunk a nevetéstől.
-     Látod, te voltál! - mondta Zayn.
Lola felkelt, majd Én is. Louis háttal állt nekem Én, pedig mint egy hátizsák öleltem át hátulról.
-     Törpilla! - vigyorgott, majd megfordult és megölelt.
-     Ki keltett fel titeket? - kérdezte Zayn.
-     Nem tudom, de hogy ne legyen probléma ketten csináltátok! - nevetett Lola, majd megpuszilta Zaynt.
-     Jó duma! - forgatta a szemét Louis.
-     Oké, akkor te voltál! - mondtam nevetve és megböktem a mellkasát.
-     Éhesek vagytok? - kérdezte mosolyogva Zayn.
-     Hoztunk enni. - mondta Louis.
-     Mit? - kérdeztem.
-     Van neked valami csokis! - mosolygott Lou.
-     Kérem! - vigyorogtam rá.
Gyors reggeli után végül úgy döntöttünk, hogy edzünk. Mikor kiértünk felöltözve, ijesztő dolgot láttunk. Alkony ijedten vágtázott a szomszéd tanya felé, ami igazán messze van. Az erdő választ el tőle.
-    Nem hiszem el! - fogtam a fejem. - Majd jövök! - mondtam, majd berohantam az istállóba.
Az egyetlen olyan ló, amin minden felszerelés nélkül is lovagolok, Alkonyon kívül, Álom. Kivezettem az istállóból, majd a hátára ugrottam és azért elkaptam egy vezetőszárat, amit a nyaka köré kötöttem lazán. Vágtába ugrottam, majd elindultam Alkony után.

* Louis szemszöge *

Mikor láttam a barátnőmet vágtázni a lova után, féltettem. Rögtön Lolára néztem. 

-    Nem lesz baja? - kérdeztem. 

-    Dehogy! Mindjárt visszahozza! -  nevetett Lola. 

Én akkor is aggódtam! Kb. 5 percnél nem lehetett több, mikor messze megláttuk Saraht. Álmon ült és a lovának kiabált. 

-    Gyere! Gyere édesem! - szólongatta lovát, aki még mindig ijedten tűnt és sokkal gyorsabban vágtázott, mint Álom. 

Végül beértek, de Alkony ért be először. Lola rögtön szaladt felé.

-    Gyere baba! - mondta neki Lola, de kikerülte és tovább vágtázott az istálló felé.
Ekkor ért a közelünkbe Sarah.
-    Remélem, tudod, hogy nagyon mérges vagyok! - szólt lova után, majd leugrott Álomról. - Lola elintézed, összeszedem. - mondta, mire nővére megfogta saját lovát és simogatva ölelte át nyakát.
Sarah szaladt a lova után.
-     Alkony, gyere ide! - mondta mérgesebben.
Alkony, csak vágtázott tovább. Sarah megállt, majd tiszta erejét beleadva füttyentett, mire Alkony megindult felé.
-    Mit csinálsz? - szólt rá mérgesen, mikor lova megállt előtte. - Mi volt az a nagyon ijesztő? - kérdezte és megpuszilta.
Alkony közelebb ment hozzá, majd hozzá bújt.
-    Jól van, semmi baj! - simogatta. - Gyere baba! - mondta és nyakát átölelve megindult felénk.
Mikor elénk ért, Lolára nézett. Lola odadobta neki a vezetőszárat.
-    Köszönöm. - mosolygott, majd nagyon lazán megkötötte lova nyakán.
Megfogta a vezetőszárat, majd elindult az istálló felé.
-    Jól látod, bent leszel! Na gyere! - mondta, majd megindult mellette a lova.
Eltűnt az istállóban, majd pár perc múlva sétált felénk.
-    Megőrjít! - fogta a fejét.
-    Veled minden rendben? - kérdeztem aggódva.
-    Persze! - nevetett.
-    Louis itt aggódott! - nevetett Lola.
-    De cuki vagy! - ölel szorosan magához. - Ura voltam a helyzetnek! - mosolygott, majd megpusziltam a homlokát.
Hirtelen megcsörrent a telefonom.

* Sarah szemszöge *

Louis elvonult a telefonjával. 

-    Nem féltetted a lovad? - kérdezte Zayn. 

-    Ó, dehogynem! Sosem láttam még ilyennek! - mondtam. 

-    Nem nézed meg? - kérdezte Lola. 

-    De, csak nyugodjon meg először! - mondtam mosolyogva. 

-    Addig gyere be! - intett a ház felé Zayn. 

Én bólintottam, majd bementünk. Leültem a kanapéra és azon töprengtem, amit Alkonyon láttam. Nem értettem az egészet. Hirtelen Louis lépett be.

-    Mizu? - kérdezte Lola tőle. 

-    Edzésre kell mennem. - mondta. 

-    De akkor elmész? - kérdeztem. 

-    Muszáj. - mondta szomorúan. 

-    Sajnálom! - öleltem meg szomorúan. 

-    Én is! - mondta és az arcát a nyakamba fúrta. 

-    Te is mész? - kérdezte szomorúan Lola. 

-    Igen, azt hiszem. - mondta Zayn. 

Mind elszomorodtunk. Mikor a fiúk elmentek, mi mindketten sírtunk. A délutánunkat azzal töltöttük, hogy Alkonyt vizsgáltuk és gondolkoztunk, hogy mi történhetett vele.