Translate (fordító)

2015. november 13., péntek

46. rész

Reggel Louis ágyában ébredtem. A kanapén aludtam, tehát felhozott. Ezt végiggondoltam és elmosolyodtam. Mindennek Lou illata volt és olyan jó meleg volt a takaró alatt, hogy eltartott egy darabig, míg kikönyörögtem magam az ágyból. A hatalmas tükör elé álltam, majd muszáj volt észrevennem: a fejemen egy szőke bozót nőtt. Nem volt nagy kedvem fésülködni, így bementem Tommo fürdőjébe és az itt felejtett hajgumimat kerestem. Hamar megtaláltam, mert abban a fiókban volt, amit másodszorra néztem meg. Gyorsan készítettem egy igénytelen kontyot a fejem tetejére, majd megigazítottam a pólót magamon. Ez lett volna a katasztrófa elhárítás. Körülnéztem a szobában, majd kiléptem. Igencsak áramlott fel a reggeli illata. Mosolyogva mentén le. A konyhában Jesyt, Liamet és Beckyt találtam. Louis sehol, Niall valószínűleg alszik. Mikor meglátott Jesy megölelt. Neki néha vannak ilyen "szeretet roham"-ai. Szorosan öleltük egymást, miközben az arcom a nyakába fúrtam.
-       Éhes vagy? - mosolygott Liam egy késsel a kezében.
-        Igen és csoki illatot érzek! - mosolyogtam.
-        Az Mrs. Horan volt! - mutatott Jesy Beckyre.
-        Mi készül? - mosolyogtam rá.
-        Fehér, tej és fekete csokis muffin! - mosolygott és a vállaimra tette a kezeit.
-        Jól hangzik! - mosolyogtam és megsimogattam a hasam. - Amúgy hol van a zabagép? - kérdeztem.
-        Még alszik. - nevetett Becky.
-        És a duracel nyuszi? - kérdeztem.
-        Nem tudom, szerintem még aludtam, mikor eltűnt. - rántott vállat Jesy.
Én felmásztam a pultra, felálltam rajta, hogy elérjem a poharakat.
-       Levettem volna, ha szólsz! - nevetett Liam.
-       Akkor megint kicsinek fogsz hívni! - mondtam, majd a pohárba kevertem magamnak kakaót.
Az étkezőből beszélgetést hallottam. Úgy hallottam, hogy az egyik hangnak Louis a tulajdonosa. 

-      És ki a Törpilla nadrág nélkül? - mondta egy idegen hang.

-       A barátnőm. - mondta Louis.

Én megindultam a hang irányába, majd mikor meglátott Lou felállt és megindult felém.

-       Tudom, ne hívjalak Törpillának! - nevetett Louis, miközben átölelt.

-       Neked megengedem, de csak mert aranyos vagy, mikor így hívsz! - mosolyogtam rá és megpusziltam az orrát.

-       Azért, mertolyankor rád gondolok! - puszilt meg a számon. - Meg igazából mindig rád gondolok, de ez annyira illik rád! - mondta, mire elpirulva kuncogtam.

-      Bocsi a zavarásért! - mondtaidegesítően az ismeretlen. 

-      Cody, ne zavard őket, tegnap békültek ki! - szólt rá Liam.

-      Oké. - mondta unottan Cody.

-       Édesem, már nem azért, de miattad kiöntöm a kakaót! - mondtam, mert a bögre kettőnk között volt és igencsak közel voltunk ahhoz, hogy mindketten kakaósak legyünk.

-       Neked olyan is van? - kérdezt mosolyogva.

-       Igen! -mosolyogtam büszkén és belekortyoltam.

-       Nekem is csinálsz? - kérdezte édes arccal.

-       Csak, ha ízlik! - adtam a kezébe az italt.

-       Köszi! - mosolygott, majd pontosan ott, ahol én ittam, ő is ott ivott.

-       Finom, de majd később iszom, most ne menj el! - ölelt magához szorosan.

-       Többet ne vesszünk össze! - mondtam. - Így sokkal jobb! - mondtam és én is szorosan ötleltem.

-       Ugye nem borítod rám a kakaót? - kérdezte.

-       Letegyem? -kérdeztem mosolyogva.

-       Megnyugtatna! - nevetett.

Letettem az asztalra, majvisszabújtam Lou karjai közé.

-      Felöltözöl? - kérdezte Louis.

-      Igen, sietek. -mosolyogtam és megpusziltam.

-     Rendben Törpillám! - puszilta meg az arcom.

Felszaladtam, majd gyorsan felkaptam a melegítő nadrágom, egy melltartót és az egyik pólómat, amit a táskám alján találtam. Leszaladtam, majd leültem Lou mellé.

-     Cody, Ő a különleges barátnőm,Sarah és Rebel. Sarah, Ő Cody az egyik fotósunk, aki barátunk is. - mondta Tommo.

-     Akkor most Sarah vagy, de mikor kemény vagy, akkor Rebel. - mondta Cody.

-     Igen. - mosolyogtam.

-     Nem eszel? - puszilta meg az arcom Louis.

-     Majd ha kész a csokis muffin! - mosolyogtam.

-    Gondolhattam volna, hogy csak is cukrot! - nevetett Louis.

-     Aha, nem Én ittambelé a cukortartóba! - nevettem.

-     Jól van édes, tudom! - nevetett.

Reggeli alatt beszélgettünk Codyval, aki elég vagány és szókimondó.  Nekem nem volt szimpatikus, mert úgy éreztem, kifejezetten én zavarom. Mikor már a kanapén ültünk, mikor eszembe jutott, hogy kellene a telefonom. Felszaladtam, majd vissza Louis és Niall közé. Roxy írta, hogy élnek és mást nem is beszéltünk. 

-     Amúgy, miért nemköltöztök össze? - kérdezte Cody.

-      Mert együtt akarunk maradni, mint bandák. - magyarázta Niall.

-      És a két banda egy házba? - kérdezte.

-       Nem jó, mert nem tudjuk kibeszélni a dolgokat a csajokkal! - mondta Becky.

-       A dolgokat?! - nevetett Becky, mert általában a fiúkról beszélgetünk. 

-       Ez most egy ilyen fedőnév? - nevettem.

-       Minkeszoktatok kibeszélni? - kérdezte Liam.

-       Hát, ja... - nevetett Jesy.

-       De csak szépet és jót mondunk! - nevettem.

Ekkor belépett Cara.

-       A lányaimat viszem! - mondta.

-       Hová? - kérdeztem szomorú hanggal.

-        Interjú! - mondta.

-        Lou, itt hagyhatom a cuccaim? - kérdeztem.

-        Persze! - mosolygott, megpusziltam.

Gyorsanelrohantunk a Wiches házba, majd átalakulás után az interjúra.

-        Mi történik, ha a világ leghíresebb lány- és fiúbandáját összerakjuk? Közös slágerek? Zenei káosz? Veszekedések? Szerintem mindenre gondoltunk, csak arra nem, hogy a két banda tagjai párokat alkotnak majd! Lássuk a Wichest! - konferált fel minket a műsorvezető.

Köszönés után jöttek a kérdések.

-       Tervben van esetleg egy-két közös világot hódító sláger? 

-        Még ilyesmiről nem beszéltünk, de könnyen lehet! - mondtam mosolyogva.

-        Értem. Közös élet? Komoly kapcsolatokról beszélünk? 

-        Én úgy gondolom, igen. Tudod, úgy érzem most tényleg szerelmes vagyok. - mosolygott Jesy.

-       De aranyos vagy! Hogyaoldjátok meg, a sok elfoglaltságot? 

-       Mindig sikerül egyeztetni! - mondta Roxy.

-        Ha lenne egy közös albumotok, milyen lenne?

-        Szerelmes dalok, de vidámak és szomorúak is. - mondta Jesy.

-       A dalokelmesélnék a kapcsolatok történetét. - mondtam.

-       Kik akik nem hasonlítanak egymásraszemélyiségre? 

-       Mi! - mondtam.

-       Miért?

-       Mert Louis igazi vidám, vicces ember. Én eléggé elviselhetetlen tudok lenni és elszomorító. - mondtam.

-      Általában vidám vagy! 

-      Igen, a jobb napokon! - nevetett Jesy.

Ezután már nem kérdezett éelköszönés után mehettünk haza. A nap hátra lévő részét filmezéssel töltöttük.


7

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése