Életem egyik legpocsékabb döntése volt babzsákfotelben aludni. Álmosan kikecmeregtem belőle, mindenki aludt még. Felvonszoltam magam, majd meg sem álltam a fürdőmig. Beálltam a zuhany alá és folyattam magamra a meleg vizet. 10 perc múlva elkezdtem mosakodni, majd mikor készen lettem, egy törölközőt csavartam magam köré. Megtörölköztem és a szekrényemben kezdtem turkálni. Kivettem egy rövid nadrágot és egy f*ck feliratú pólót. A hajamat gyorsan megfésültem, de nem tettem vele semmi mást. A kutyáim már az ágyamban aludtak, viszont Richard ébren volt. A fejemmel intettem neki, mire a vállamra röppent és úgy mentem ki. Mikor kiléptem és becsuktam az ajtót, Richard rögtön dumálni kezdett.
- Hogy aludtál? - kérdezte, miközben Én már a lépcsőn sétáltam.
- Egész jól, bár fáj a hátam, mert egy babzsákfotelben aludtam. - mondtam és megpusziltam a fejét.
- Rosszul hangzik. A hajbanda itt van még? - kérdezte, mire felnevettem.
- A hajbanda alszik. - nevettem.
- Tegnap itt aludtak? - kérdezte.
- Igen, nem szereted őket? - kérdeztem kíváncsian.
- De, csak ne mond el nekik! - mondta és átrepült a pultra.
Én készítettem egy kakaót magamnak, majd leültem az étkezőbe meginni. Egy darabig csöndben üldögéltem. Mikor meguntam, elővettem a laptopom és a telefonomat is. A laptopomon beléptem Facebook-ra és nézelődni kezdtem. Richard is a laptopomon ült és végig dumált. Egyszer elcsendesült és lassan rádőlt a laptopra, elaludt. Gyorsan lefotóztam és feltettem a profilomra:
Richard babám elálmosodott! Málna és Barney is alszik, ahogy a One Direction is a nappalinkban, Jesy, Becky, Lola és Roxy is! Én miért vagyok ébren?!
Ekkor valaki kitrappolt mellém. Felnéztem és Lola mosolygott rám.
- Azt hiszem, az urad nem alszik! - mutatta felém a telefonját.
Louis rakott ki rólam képet Twitter-re:
Én elmosolyodtam.
- Köszi! - nevettem és elindultam a nappaliba.
Mikor beléptem láttam, hogy Louis hason fekszik és a telefonját nézi, majd gyorsan rám pillant, a zsebébe rejti és úgy tesz, mint aki alszik. Elmosolyodtam, majd megálltam és megfordultam. Kimentem a konyhába, majd a kancsóban lévő jeges vízbe tettem a kezem. Kicsit megtöröltem a kezem, de csak annyira, hogy ne legyen vizes, de jég hideg maradt. Vigyorogva indultam a nappaliba. Louis, már hason feküdt és úgy telefonozott, mikor egy kicsit nagyobbat dobbantottam, eldugta a telefont és alvást játszott. Mosolyogva mentem felé. Mikor mellé értem, óvatosan átlendítettem a lábam és a csípőjére ültem. Továbbra is alvást színlelt és, csak mocorgott. Én óvatosan becsúsztattam a pólója alá a kezem, de úgy, hogy ne érjek hozzá. Hirtelen az oldalához értem és elkezdtem simítani fel a mellkasáig, de mikor hozzá értem, felsikított. Én, felnevettem.
- Te normális vagy? - rántotta ki a pólója alól a kezeim.
Én nevetve dőltem a mellkasára.
- Louis, csodás ébresztés volt! - fogta a fejét Becky.
- Neki köszönd! - mutatott rám.
- Mit csináltál? - kérdezte Zayn álmosan.
Én gyorsan mellé ugrottam és a pólóján bedugva a kezem a hátára raktam. Ő is sikított.
- Én nem kérek! - ugrott fel Niall és kiszaladt a konyhába.
Mindenki követte Őt, kivéve Tommo.
- Gonosz vagy! - mondta.
- Tényleg? Nem én hagytam a barátnőmet egyedül ücsörögni az étkezőasztalnál! És közben titokban fényképezgetem! - mondtam huncut mosollyal és óvatosan anélkül, hogy hozzáérnék, levettem róla a pólóját.
- Jól van na! - mosolygott. - Visszaadtad! - mondta mosolyogva.
- Szerintem még nem adtam vissza! - mosolyogtam és lehajoltam egy csókért, a kezem a mellkasára akartam tenni, de elkapta és hátra szorított, mintha bilincs lenne rajtam.
- A-a! - mosolygott pimaszan. - Ennyire nem vagy gonosz! - mosolygott és a kezeimet elengedve fordított a helyzetünkön.
- Gonoszabb vagyok! - mosolyogtam gonoszan és a kezemet a nadrágján és a boxerén belül a fenekére csúsztattam.
Erre felsikítottam és lelökött magáról. Én a szőnyegen nevetem. Louis felugrott és a konyhába szaladt. Én utána rohantam, nehogy valami rosszra készüljön. Mire kiértem, már csöpögött a kezéről a hideg víz. Elém ugrott, majd benyúlt a pólóm alá, mire nevetve sikítottam. Én a kezemmel merítettem egy kis vizet ráfröcsköltem. Ő is sikítva nevetett és mindenki röhögött rajtunk. Hirtelen megfogta a kancsót és rám öntötte. Én nekem tátva maradt a szám, majd elmosolyodtam és megöleltem Louist.
- Hülyék vagyunk! - nevettem.
- Meg fagyosak! - nevetett.
- Ha befejeztétek a műsort, menjetek zuhanyozzatok le, amíg feltakarítunk. - nevetett Jesy.
- Kik takarítanak? - kérdezte Lola.
- Többek között te is! - mondta neki Jesy.
- Miért, Én senkit nem öntöttem le! - mondta durcásan Lola.
- Mert a te húgod! - mondta egyszerűen.
- Jesy, nekem is lenne kérdésem! - mondta Lou.
- Te is szeretnél takarítani? - nézett rá.
- Isten ments! - mondta és védekezően feltette a kezeit. - Együtt kell zuhanyoznunk? - vigyorgott.
- Nem, de ahogy akartok! - mondta kuncogva Jesy.
- Oké! - vigyorgott Tommo.
- Fázom! - mondtam és felrohantam.
Ahogy kinyitottam az ajtómat, a kutyáim kirohantak. Én megsimogattam őket, majd gyorsan beszaladtam a zuhanyzóba. Villám gyorsan beálltam a meleg víz alá.
- Csaló vagy! - kiabálta Louis az ajtón kívül.
Én, csak felnevettem. Mikor teljesen kiolvadtam, törölközőt csavartam magam köré, majd kimentem. Louis ott állt vizesen a szobám közepén. Én, kuncogtam, mikor megláttam és odamentem elé.
- Mehetsz! - mosolyogtam és röviden megcsókoltam.
- Egyáltalán nem volt vicces! - nevetett és engem kikerülve bement a fürdőbe.
Amíg Louis zuhanyzott, felöltöztem, majd adtam enni a két kutyámnak. Mikor Lou lejött, a telefonja a fülén volt. Rögtön az ajtó elé sietett és elkezdte húzni a cipőjét. Mikor odaértem, pont akkor lett készen. Elvettem a fülétől a telefont és a hátam mögé tettem.
- Ezt egy kicsit felfüggesztettük! - mosolyogtam. - Hova sietsz? Miért hagysz itt? Miért nem köszönsz el? - kérdeztem huncut mosollyal.
- Interjúra kell mennem, nagyon sietek! - mondta és rövid csókot kaptam.
- Tessék! - mondtam elkomorodva és a kezébe nyomtam a telefonját.
Megforgattam a szemem, majd hátat fordítottam és el akartam menni, de elkapta a karom.
- Sajnálom! - mondta édes szomorú arccal, miközben kinyomta a telefonját. - Ha vége, hívlak! - mosolygott és megcsókolt.
- Oké, jó szórakozást. - mondtam, de még mindig kedvetlen voltam.
- Ne legyél már ilyen! - húzott magához. - Sietek és együtt töltjük az estét! - mondta és mosolyogva a kezei közé fogta az arcomat.
- Ha nem kell menned valahova! - mondtam és megforgattam a szemem.
- Életem, tudod milyen ez! - mondta és szorosan magához ölelt.
- Tudom, valószínű Jackkel leszek valahol, tehát hívj majd. - mondtam.
- Első lesz! - mondta, megpuszilta az arcom, majd lelépett.
Igen, elszomorított! Tudom milyen ez, de akkor is! Eddig együtt járkáltunk, most lelépett. Csöndben indultam meg a szobám felé, de egy könnycsepp gördült le az arcomon. Egyszerűen pocsék érzés volt! Egy ilyen vicces reggel után, nagyon rosszul érintett. A fejemet lehajtottam, így a hajam egy függönyt alkotva takarta el az arcomat. Csak lépkedtem a lépcsőkön csöndben.
- Minden rendben Reb? - kérdezte kicsit félve Roxy. Hümmögve bólintottam és, mikor felértem bementem a szobámba és az ajtót jó hangosan bevágtam magam után. Hallottam, hogy valaki jön. Roxy nyitott be és vele rohantak a kutyáim is.
- Mi a baj? - kérdezte.
- Semmi, csak rosszul esik, hogy itt hagyott! - mondtam.
- Interjúra ment? - kérdezte Roxy.
- Igen, csak egyet nem értek! A többiek miért nem? - jöttem rá az egyetlen érthetetlen dologra.
Hatalmasra nyitottam a szemeim. Leugrottam az ágyamról. Kivágtam az ajtót, majd lerohantam.
- Hova ment? - kérdezte, már inkább az idegességtől sírva.
- Ki? - kérdezte Niall értetlenül.
- Louis. - mondta Becky.
- Interjúra! - mondta Harry.
- És ti? - kérdeztem karba tett kézzel.
- Nekünk is ennyit mondott. - mondta Hazza.
- Rendben, ne mondjátok el! - vágtam rá idegesen, majd felrohantam. - Senki ne jöjjön utánam, nincs szükségem rá! - kiabáltam.
Tudni akarom! Mit titkol előlem?! Miért? Rengeteg dolgon mentünk keresztül, olyan dolgokat tud mindkét énemről, amit soha senkinek nem mondtam. Mindketten szeretjük! - kiabálta bennem egy hang.
Hirtelen pittyegett a telefonom. SMS ismeretlen számról. Egy linket küldött. Megnyitottam és egy oldal ugrott fel, amin Louis és Taylor voltak. A cikk röviden azt írta, hogy Louis ígért neki egy randit, amin ma az újságíró lefényképezte őket. Belőlem rögtön kitört a sírás. Annyira mérges és egyben csalódott lettem, hogy a telefonomat egyetlen mozdulattal kivágtam a zárt ablakon, ami kitört. Rögtön lerohantam. A nappaliig meg sem álltam. A két kutyám rohant velem.
- Miért?! - néztem az állítólagos barátaimra. - Elmondhattátok volna, ha annak a görénynek nem sikerült! - kiabáltam. - Tudom, hogy tudjátok! Azt hittem, tényleg barátok vagyunk! Elmondtam az egyetlen, legnagyobb titkom, de semmi baj! Nem akarom, hogy foglalkozzatok velem! Ne merjetek a közelembe jönni! Hazamentem, anyáékhoz! - kiabáltam sírva és felkapva a cipőm meg a táskám kiviharzottam a bejárati ajtón.
* Louis szemszöge *
Utálom magam! A barátnőm szemébe hazudtam! Elmentem Taylorral, mert a menedzserem azt mondta! A karrierem fontos, ez vitathatatlan, de nem kéne a kapcsolatom tönkretennie. Ahogy kiléptem az étteremből hívtam Rebelt, de ki volt kapcsolva. Utána hívtam Saraht, de kinyomta. Nem értem! Rögtön a lányok jutottak eszembe. Lola, Ő biztos tudja mi van a húgával. Fel is vette rögtön.
- Miért?! - mondta sírós hangon. - Igen, tudja! Igen, utál! Látni sem akar! Sem téged, sem a többi bandatagot! - mondta idegesen.
- Hol van? - kérdeztem ijedten.
Nem válaszolt, letette. Rögtön autóba ültem és meg sem álltam a Wiches házig. Benyitottam és mindenki rám kapta a tekintetét.
- Hol van? - kérdeztem.
- Szerinted?! Azt mondta, hazamegy! - kiabálta Becky sírva.
- Fogalmunk sincs! Az is lehet, hogy úton van a szüleihez, de az is, hogy éppen versenyzik! - mondta félve Jesy.
- Utána megyek! - mondtam idegesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése