Translate (fordító)

2016. szeptember 12., hétfő

3. évad 37. rész

Tommy anyuéknál volt, az összes kicsire a nagyszülők vigyáztak, míg az apák és valószínű jövendőbeli apák elmentem bulizni, mi pedig csajos napot tartottunk.
-  Csajok, terhes vagyok! - jelentette ki mosolyogva Becky.
-  Komolyan? - sikítottam, miközben felugrottam.
-  Igen. - bólogatott mosolyogva.
-  Ne már, én vagyok az utolsó! - sóhajtott Jesy mosolyogva.
Hirtelen megcsörrent az ő telefonja, majd értetlenül felkapta.
-  Megyünk. - vágta rá. - Gáz van, kissé nagy volt az őrület. - hadarta. - Azt mondta Liam, hogy ő is ivott, Niall ünnepelt az apaságra, de pár perce eltűnt Louis-val együtt.
-  Ki gondolta volna, hogy benne van! - morogtam.
-  Megyek! - vágta rá Becky.
-  Nem, te terhesen a seggeden maradsz, Lola itt marad veled! - mondta Jesy.
-  Vezetek. - mondtam.
Sietősen öltöztünk fel, gyorsan mázoltam magamra egy Rebel-t, majd lerohantunk. A garázsból előhalásztam a versenyautómat, majd a lányok beültek és öt perc múlva a helyen voltunk.
Liam és Harry a bejárat előtt álltak. Csikorgó fékkel parkoltam le.
-  Itt van Louis? - kérdeztem.
-  Nem, elmentek. - rántott vállat Harry.
-  Zayn? - kérdezte Jesy.
-  Itt vagyok. - tántorgott elő egy bokor mögül.
-  Jó, akkor mindenki szálljon ki, én körülnézek a környező utcákon. - mondtam.
-  Én maradok Niall miatt. - mondta Roxy, mire bólintottam.
Jesy kipattant, majd bő gázzal indultam el.
-  Nincsenek meg. - nézett rám Roxy.
-  Ott lesznek! - mutattam egy másik szórakozóhelyre, majd leparkoltam.
Berontottam a helyre, majd szinte totál szembe velem állt Louis, csakhogy nem egyedül. Egy lány volt a szájára tapadva, Louis keze pedig a csaj fenekén.
Ott síró görcsöt kaptam volna.
Louis egy pillanat alatt észre vette, hogy nézi valaki, körül nézett és megpillantott.
Némán néztem a csillogó  kék szemeibe és egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Némán fordultam meg és az autóm felé battyogtam.
-   Mi a baj? - kérdezte ijedten Roxy.
-   Semmi, semmi... - motyogtam. - Csak egy kicsit muszáj... - dadogtam. - Nem tudom Roxy, hagyj egy kicsit gondolkozni!
-   Rendben, nyugodtan! - bólintott és megsimította a vállam.
Az autómba huppantam és a versenypálya felé hajtottam.
Az egész éjjelemet ott töltöttem.

Másnap délben indultam haza lassan és nyugodtan. Csöndben léptem be a házba és rögtön a szobánk felé siettem.
-   Szia. - mondtam Louis-ra nézve.
-   Tudom mit akarsz mondani... - kezdett bele hadarva.
-   Nem Louis, most mindent láttam és döntöttem. - néztem a szemébe határozottan. - Nagyon szeretlek, de ez így nekem nem megy. Megint megbíztam benned és eljátszottad a bizalmam. A feleségedet és a kisfiadat leszarva csókolgattad azt a libát. Most úgy döntöttem, hogy ennek vége.
-   Vagyis el akarsz válni? - kérdezte könnyes szemmel.
-   Nem, tartsunk szünetet. - néztem a szemébe. - Elköltözöm innen Tommy-val, Richard-dal és a két kutyával.
-   Ezt most komolyan mondod? - kérdezte és egy könnycsepp gördült le az arcán.
-   Sajnálom, de igen. - bólintottam.
-   Törpilla, én mindenkinél jobban szeretlek titeket! - pattant fel sírva és odalépett hozzám.
-   Tudom, de elegem van. Most rájössz, milyen amikor nem vagyunk veled. Megbecsülöd majd, amikor együtt lehetsz a családoddal. - mondtam, majd elővettem a szekrényből egy bőröndöt, majd pakolni kezdtem.
Estére sikerült átpakolnunk a lakásomba.
Tudtam, hogy nekem még rosszabb lesz, de muszáj volt határozottnak lennem...

Sziasztok! Nem tudom kik és hányan vagytok, de sajnos nem igazán kapok semmilyen visszajelzést, így nem tudom van-e kinek írnom. Pedig úgy érzem, hogy ennek a blognak nem lehet még vége, de ha nincs senki, azt hiszem írok egy befejezést és innen búcsúzom. 

6 megjegyzés: