2. évad 31. rész

* Egy hónappal később *

* Sarah szemszöge *

Teljesen összetörtem. Nem az a vidám, huncut lány vagyok, aki Louis mellett voltam. Magamba fordultam, sokkal kevesebbet beszélek és Charlie gyakran megvert. Ha beszéltem Louisval, ha sírtam a duettünkön, ha olyan hírt hallott valahonnan, hogy nekem ez borzasztó, vagy olyat, hogy még mindig szeretjük egymást. Az ütések nyomát a testemen sminkkel elfedtem, de a lelkemben nem tudtam. Mindegyik jobban és jobban fájt. Hiányzik az, hogy reggel a hülye kutyáim nyúzzanak minket Louisval, mert éhesek, a közös reggelik, Tommo foci edzései, a hülye becenevek, a gyerekes csatáink, minden kisebb veszekedésünk, hogy túlságosan féltett, hiányzik Ő! Utálok nélküle élni! Az L betű a bőrömön? Egyet jelent a szívemben lévő nyommal.

Úgy döntöttünk ez most egy rövidebb turné lesz, csak pár helyszín, viszont lesz folytatása. Most Chicago-ban vagyunk. A koncert ugyan már megvolt, de még itt vagyunk. Ja, mellesleg Louis tegnap mutatta be az új barátnőjét, a vidám, tökéletes, kedves Danielle Campbell-t. Kikészültem-e? Á dehogy, csak olyan sírógörcsöt kaptam, hogy majdnem belefulladtam, de semmi gáz! Egyszerűen annyira aranyosak és annyira összeillenek, de utálom magam!
A reggelem szokásos volt, a két hülye bökdösött, ami azért megmosolyogtatott.
-    Jól van zabások! - simogattam meg őket, majd kimásztam az ágyból és a bőröndömhöz mentem.
Gyorsan előkaptam egy számomra tökéletes összeállítást, majd bevonultam a fürdőbe. Már Rebelként léptem ki. A kutyáim, pedig körülöttem ugráltak.
-     Barney, az a lábam! - szóltam rá, mivel összetaposott.
Nem zavartata magát, sőt meg is bökött. Megráztam a fejem, majd a konyhába kiérve öntöttem nekik enni és felültem a pultra. Az "álompár" az étkezőben volt, ahogy a többiek is.
-     Reb, nem akarsz közösségi életet élni? - kérdezte Roxy.
-     Mást se csinálok! - sóhajtottam, majd kimentem az étkezőbe és levágódtam Jesy és Niall közé.
-     Milyen vidám vagy ma reggel! - bökött meg Nialler.
-     Szerintem te meg vak. - morogtam, majd tovább néztem, ahogy a "gyerekeim" disznóhoz hasonlóan táplálkoznak.
Minden fajta beszélgetésből kivontam magam, csak csöndben ültem és a kutyáimra néztem.
-     Rebel itt vagy? - kérdezte Liam.
-     Szerintem agyilag még alszik! - nevetett Lola.
-     Agyilag ölök! - néztem fel rá.
-     Ne csináld húgi! - mosolygott rám. - Olyan más vagy!
Tényleg?! Nem mondod?
-     Tökéletes nekem így. - rántottam vállat.
-     Nem úgy nézel ki! - mondta Zayn.
-     Pedig boldog vagyok. - mondtam. - Nem fogok vigyorogni, minek?
Csöndben felálltam, majd kimentem a konyhába.
Boldog vagyok? Ekkora hazugságot?!
-     Rebel minden rendben? - kérdezte Becky.
Én sóhajtottam, majd kimentem az étkezőbe.
-     Ez az Én életem! Úgy teszem tönkre, ahogy akarom! - kiabáltam. - Nincs szükségem bébicsőszre! Ha nekimegyek valaminek az autómmal és ott halok meg, legalább Én tettem és utolsó perceimben boldog voltam! Ha ahhoz van kedvem, rohadtul a büdös telepen fogok száguldozni! Leszarom mit gondoltok erről! Semmi bajom nincs, jól vagyok! Nem értem miért olyan nehéz ezt felfogni! - üvöltöttem, majd a kocsikulcsomat felkapva elrohantam.
Órákig száguldoztam minden szabályra magasról tojtam. Mikor visszamentem, mindenki a nappaliban volt. A kutyáim rám ugrottak.
-     Mi van sötétkék! - simogattam őket, majd az asztalra dobtam a kulcsom.
-     Rebel, 1 óra múlva indul a gépünk! - mondta Louis.
-     Induljon! - rántottam vállat hanyagul, majd bementem a szobámba.
A cuccaimat a bőröndbe pakoltam, majd azt összehúztam. Mikor kiléptem a szobámból felkaptam a táskám, majd elindultam, csak magam sem tudtam hova, de mielőtt kiléptem volna valaki megszólított.
-     Ugye nem töröd össze magad sem másokat? - hallottam azt a hangot, amiért éppen szenvedek.
-     Miért fontos? - fordultam hátra.
Túl határozottan állt. Nem mosolygósan, mint egy hónapja.
-     Mert nem csak magadat sodrod veszélybe, hanem másokat is! - mondta.
-     Talán élvezem! - rántottam vállat, majd menni akartam, de a kezével visszanyomta az ajtót és nem engedett ki.
-      Mond, öngyilkos akarsz lenni? - kérdezte, mire dühösen megfordultam és karba tett kézzel megfordultam.
Mivel kezével az ajtót támasztotta közelebb volt hozzám, mint arra számítottam, de nem mutathattam, hogy mennyire élvezem a közelségét.
-      Nem, nem az a célom, ha az lenne már megtettem volna! - mondtam dühösen. - Csak tudod ha nem vagyok itt, az a legjobb, mert akkor senki nem jár a nyakamra, hogy mi a bajom! - kiabáltam rá.
-     De van valami, nem? - kérdezte.
Tekintetét az enyémbe fúrta és úgy éreztem, hogy éppen az agyamban turkál.
-     Van, de teljesen mindegy! Nem tud ezen segíteni senki! - mondtam.
-     Olyan nincs! Mindent meg lehet oldani valahogy! - mondta. - Csak hagyd, hogy segítsünk! - kérte.
-     Nem! - löktem el az ajtótól. - Ezt nem tudod megoldani, senki nem tudja! Egyszerűen tűröm, már hozzászoktam! - mondtam és kirohantam.
Meg sem álltam, csak a hotel előtt megpillantottam egy ismerős autót. Sírni tudtam volna, de csak meggyújtottam a cigimet beültem abba a roncsba és az ablakot lehúzva bámultam ki.
-    Van valami baj csillagom? - simogatta meg a combom Charlie.
-     Semmi. - sóhajtottam.
-     Helyes. - mosolyodott el, majd megpuszilta az arcom.
-     10 perc múlva indulnom kell! - mondtam.
-     Rendben, majd találkozunk ott! - mondta, majd száguldottunk egy kört az utcákon szokás szerint és a hotel előtt, pedig kiszálltam.
Előszedtem a bőröndömet, majd csöndben mentem a többiekkel. A repülőn megnyertem a "legjobb" helyet. Pontosan Louisval és Danielle-lel szemben. Mellettem Vick a másik oldalamon Harry. Lerúgtam a cipőm, majd felhúztam a térdeimet és rádöntöttem a fejem. Nem akartam látni, ahogy körülöttem mindenki a szerelmével bájolog. Vick oldalról átölelt, mire rámosolyogtam és a vállára döntöttem a fejem.
-    Hiányzik? - súgta.
-    Kicsit. - súgtam, bár ez is hazugság volt, ugyanis mindjárt sírva fakadok.
-    Szeretlek! - szorított jobban magához.
-    Én is! - mosolyogtam.
És gondolom eddig aludt a két hülye kutya, mert hirtelen kilőttek és fel-alá rohangáltak a gépen. Nem hinném, hogy értik ennek az egész repülő dolognak a működését.
-    Málna, Barney! - szóltam nekik, mire elém rohantak és mint aki semmit nem tettek szépen leültek elém.
-    Most ne haragudj már rájuk! - lökött meg Hazza. - Nézd milyen okosak és aranyosak! - mosolygott.
-   Tényleg? - néztem rá meglepetten. - Neked szétrágták a zoknid? Vagy lelöktek a saját ágyadról? - néztem rá.
-    Ne bántsd a két hülyét! - mosolygott Roxy is, mire megforgattam a szemem.
-    Jó, gyertek! - mondtam, mire az ölembe ugrottak.
Málna aranyosan elfeküdt, majd Barney elkezdte bökdösni, ugyanis játszani akart vele.
-    Nem ölhetitek egymást az ölemben! - húztam meg Barney fülét, aki erre a kezemmel kezdett szórakozni, mire mosolyogva játszottam vele.
Mikor Barney is elfeküdt, bár természetesen félig a tesóján feküdt, Málna gondolt egyet, majd lelökte.
-    Megkaptad! - nevettem. - A kiscsaj megoldja!
Málna rám nézett, mire mosolyogva megsimogattam.
-    Így kell ezt! - nevettem. - Te nem szórakozol!
-    Gyere Barney! - hívta oda Hazza, majd beleugrott az ölébe, de felém fordult és megnyalta az arcom.
-    Nem Én hívtalak! - töröltem le az arcom.
-    Nézd meg még az Én ölemből is az anyját szeretgeti! - sóhajtott Hazza, mire Barney megnyalta.
-    Légy boldog! - nevettem.
Málna egy darabig nyugodtam feküdt, majd a pulcsim alját kezdte rágcsálni.
-    Mond, te is huzatos vagy? - kérdeztem tőle, mire kiugrott az ölemből.
Odament Hazza elé, majd az ölébe ugrott és a békésen szunyókáló bátyját addig bökdöste, míg az fel nem kelt és utána elkezdték egymást nyúzni, majd így leestek Harry öléből, de nem zavartatták magukat, Ők tovább ölték egymást.
-    A testvér szeretet! - nevetett Becky.
-    Ez akkor a legcsodásabb, mikor arra kelsz, hogy ezt Ők közvetlen a fejed mellett művelik és valamelyik hülye rád ugrik, vagy Málna nyer és Barney visít! - sóhajtottam.
-    Málna nyer? - csodálkozott Danielle.
-    Igen, mert Barney az erősebb, de Málna az okosabb és kijátssza. - mosolyogtam.
-    Hát szegény elég lüke! - nevetett Niall.
-    De nagyon édes! - mosolygott Jesy.
-    Barney! - szóltam neki, mire nem fejezte be a húga nyúzását, csak rám nézett. - Gyere ide, hagyd a húgod! - mondtam, mire leült pontosan elém.
Málna gondolt egyet, majd elrohant, majd Lola ölébe ugrott.
-    Mi van fiam? - mosolyogtam rá, mire a két mellső lábával az ülésemre támaszkodott és így állt két lábon. - Te, ha rám ugrasz erőből Én lerepítelek! - szóltam rá, mire visszaült. - Na azért! - mosolyodtam el. - Megnézzük mennyire vagy hülye? - kérdeztem tőle mosolyogva.
Ő csak elfeküdt.
-    Na, hol van Niall? - kérdeztem tőle, mire az ölébe ugrott és az orrával megbökte.
-    Jól van hülye! - simogatta meg vigyorogva Nialler. - Hol van Becky?
Barney átugrott Becky ölébe és kényelmesen leült.
-    Látod, Én a haverja vagyok, engem nem piszkál! - vigyorgott Becky.
-    Barney, hol van Roxy? - kérdeztem, mire a lusta nem ugrott volna le, inkább átmászott rajtam és Hazzán.
-    Hát nem leptél meg éhenkórász! - sóhajtottam.
-    Barney, hol van apád? - kérdezte tőle Roxy, mire mint akit puskából lőttek szinte belerepült Louis ölébe, Daniellel nem is törődve és nyalogatni kezdte az arcát.
Olyan volt az a pillanat, mint mikor még minden jó volt, kivéve, hogy ott ült Danielle. Málna ezt meglátta, odarohant és csatlakozott tesójához.
-    Na, ennyit az agyról! - sóhajtottam mosolyogva.
-    Jó, elég lesz!  - próbálta ellökni őket Louis nevetve, de szinte észre se vették.
-    Málna, Barney gyertek! - hívtam Őket magam elé, mire fájó szívvel otthagyták Louist. - Aludjatok! - mondtam, de úgy néztek rám, mint egy komplett idiótára.
-    Nem hinném, hogy értik mit is akarsz! - nevetett Zayn.
-    Gyertek! - mondtam, mire az ölembe ugrottak.
Málna jó kedvében elkezdett ugatni.
-    Csönd! - szóltam rá, mire egy percig csöndben volt, majd folytatta a zörgést.
Én a két kezemmel összeszorítottam a száját, hogy ne tudjon ugatni.
-    Nem sípolsz! - szóltam rá.
A két mellső lábaival próbálta ellökni a kezem, de csak közelebb húztam a fejét és megpusziltam.
-    Ha csöndben maradsz, elengedlek! - mondtam, majd elengedtem, mire kiugrott az ölemből és ugatva elkezdett rohangálni.
Barney észrevette, majd követte a csajszi példáját és ketten hangoskodtak.
-    Megőrülök! - sóhajtottam, majd a fejemet fáradtan Becky vállára döntöttem.
-    Szereted őket! - paskolta meg az arcom Becky.
-    Hülye voltam, mikor elhoztam ezt a két sátánt! - ráztam a fejem. - Nem akart valaki lebeszélni róla?
-    Nem mondtad, hogy kutyákat veszel, csak beállítottál velük! - nevetett Roxy.
-    Tényleg! - bólintottam, mire elrohant előttem a két kutyám. - Megnyúzlak titeket! - kiabáltam utánuk, de meg se hallották.
-    Az a szerencséjük, hogy aranyosak! - mondta Harry.
-    Kiugrom a repülőből! - mondtam idegesen, majd megindultam a két kutya után. - Málna, Barney azonnal gyertek ide! - kiabáltam mérgesen, mire elém rohantak és leültek. - Fekszik! - mondtam, mire tették amit mondtam. - Itt maradtok csöndben és nem jöttök a szemem elé!
Csak csöndben feküdtek, mire sóhajtottam és visszaültem a helyemre.
-    Ez durva volt! - mondta Roxy.
-    Eret vágok a hangjuktól! - mondtam mérgesen. - Téged annyira nem zavar, mert nem loholnak utánad, nem alszanak az ágyadban és nem birkóznak le, ha 5 percig nem találkoztok! - néztem rá. - De mikor arra kelek, hogy az egyik hülye birkózás közben rám ugrik, na akkor belefojtanám őket egy párnába!
-    Nem a te füledet rágta Barney! - mondta Louis.
-    Mikor? - kérdeztem.
-    Hát úgy minden reggel! - mondta, majd elmosolyodott. - Csak rád küldtem őket.
-    Mindent megmagyaráz! - sóhajtottam, majd megjelent előttem Barney.
Én mérgesen néztem rá.
-    Mi van fiam? - néztem rá.
Ő próbált minél cukibb lenni, hogy fájdítsa a szívem.
-    Ez egy bocsánat kérés akar lenni? - kérdeztem, majd elmosolyodtam. - Gyere! - hívtam magamhoz, mire az ölembe ugrott és kényelmesen elhelyezkedett, majd megérkezett Málna, aki kicsit meglökte, hogy elférjen, majd számukra roppant kényelmesen elaludtak.
-    Neked ez kényelmes? - kérdezte nevetve Lola.
-    Őket ez egy cseppet sem foglalkoztatja! - legyintettem. - Ha meglököm őket, felkelnek és itt randalíroznak!
Végül lassan eldőltem, Harry vállára billent a fejem és elaludtam Én is.

2. évad 30. rész

Reggel sírva ébredtem. Gyorsan összeszedtem magam, majd lementem. Cara volt a nappaliban és valami megbeszélés lehetett, ugyanis a fiúk is ott voltak. Louis szeme kisírt volt és szomorúan nézett végig rajtam. Legszívesebben odamentem volna hozzá és egész nap csak a nyakán lógtam volna.
-    Srácok, ma közös koncert lesz! - jelentette be Cara. - 6-kor kezdődik! - mondta.
Bólintottunk, majd feloszlott a gyűlés és mindenki ment a dolgára. Louis első dolga volt, hogy lelépett a házból az enyém, pedig hogy felmentem az emeletre a szobámba. Bementem a fürdőbe és elővettem a fiókból egy pengét. Megforgattam az ujjaim között és végiggondoltam. Nem tudtam hol kéne vágást ejtenem, de végül a combom felső részénél maradtam, hogy ne lássa meg senki. Már majdnem megvágtam a lábam, de helyre jött az eszem és idegesen bedobtam a kádba a pengét.
Ennyire nem lehetek hülye!
Nem adhatom meg Charlienak ezt az örömöt! Biztosan észre venné! Ráadásul sokan olyan életről álmodnak, mint amilyen nekem van. Lehet, hogy Charlie konkrétan terrorizál, de nem kockáztathatom meg, hogy bárkit is bántson, vagy eltiltson tőlük! Csöndesen tűröm és várok a csodára!
Mikor már készülődni kellett, eldugtam a pengét és gyorsan elkészültem. Magamra kapkodtam az előre kikészített ruháim, majd leültem az ágyamra. Kívülről nem látszott rajtam, hogy belül mekkora roncs vagyok. Kívül az a lány látszott, aki tündököl a színpadon, az interjúkon, a kamerák előtt és műsorokban, pedig belül az a lány voltam, aki legszívesebben hazarohant volna és napokig csak a lovával kóborol. Sajnos ezt nem tehetem. Attól féltem, hogy mi lesz a közös szerelmes dallal? Én szeretem Louist és utálom magam amiért tegnap azt mondtam. Mert hazudtam. Lehet, hogy csak miatta tettem, de utálok neki hazudni, főleg ilyenekről! Mert minden egyes szó amit neki mondtam hazugság volt. Hogy megcsaltam Charlieval, hogy Charliet szeretem, hogy Őt nem szeretem és az is, hogy szakítani akarok. Még soha életemben nem voltam olyan boldog egy fiúval sem, mint vele. Legszívesebben lerohannék és ezt elmondanám neki, de nem tehetem. Öngyilkos lennék, ha bármi baja esne az Én hülyeségeim miatt!
Az egyik felem sírva rohanna Louis karjai közé, míg a másik üvöltve rohanna Charlienak és ütné, amíg már nem vesz levegőt. Nos az elsőt nem tehetem, mert akkor magyarázkodnom kellene, de a másodikat igen. Pontosabban, üvölthetek és dühönghetek, Charlie közelébe se merek menni. Hirtelen ötlettől vezérelve kivágtam az ajtómat, majd lerohantam. A garázs felé vettem az irányt.
-    Reb, minden oké? - kérdezte ijedten Lola.
-    Nem, semmi sem oké! Hülyébbet tudsz kérdezni? - üvöltöttem rá.
-    De mi bajod? - kérdezte Liam.
-    Semmi! Az ég világon semmi bajom sincs! - kiabáltam idegesen, majd kivágtam a garázsajtót, majd erőből be magam után.
Lehet, hogy nem értik, most épp mi bajom van, de a dühroham még mindig jellemzőbb rám, mint a sírógörcs. Beültem az autómba és kiszáguldottam. Nem tudom hogy összesen hány lámpán és kereszteződésen hajtottam át idegből, de nem is érdekelt. Végül visszatértem a ház elé. Kiszálltam, majd az autómnak dőlve rágyújtottam. Ekkor kiléptek a többiek.
-    Indulás! - mondta Cara.
-    Úgyis utolérlek! - legyintettem, mire elindultak.
Az egész koncert borzalmas volt. A közös dalunknál rá se néztem Louisra és a végén a szokásos csók is elmaradt, sőt könnyeztem is. Nem sírtam rendesen és fel se néztem, nehogy valaki észrevegye. Mikor kiléptünk a stadionból ott állt Charlie autója. A kulcsomat odaadtam a csajoknak és beültem mellé.
-    Édesem! - mosolyodott el, majd megpuszilta az arcom.
Rá se néztem és hozzá se szóltam, csak előre meredtem.
-    Milyen volt a koncert? - kérdezte miközben már úton voltunk.
-    Fenomenális. - mondtam halkan.
-    Úgy látom megtetted amit parancsoltam! - mosolyodott el.
-    Igen. - súgtam.
-    Ne légy már ilyen! Boldogok leszünk! - simogatta meg az arcom.
Én elfintorodtam, mire megpofozott.
-    Nem foglak bántani, ha normálisan viselkedsz! Megértem, hogy nem tetszik ez a rend, de ez lesz! - jelentette ki idegesen.
-    Azt hittem szeretsz! - mondtam az arcomat fogva.
-    Szeretlek! - mondta. - Ezért szeretném, hogy velem legyél!
-    Ha szeretnéd azt akarnád, hogy boldog legyek! - néztem rá.
-    Én azt akarom, hogy együtt boldogok legyünk! - mondta.
-    De így csak te vagy boldog!
-    Majd meglátod milyen csodás lesz együtt! - mondta, majd erőszakosan megcsókolt.
Legszívesebben zokogva ugrottam volna ki az autóból, de nem lehetek gyenge! Ki fogom bírni, úgyis nemsokára turnéra megyünk! Csak azt nem tudom mi lesz a költözéssel.
-    Charlie, turnéra fogok menni! - néztem rá.
-    Ott leszek. - mondta. - Nem veletek utazom, de találkozni fogunk, ne félj egyetlenem! - mosolygott és megsimogatta a lábam.
Kirázott a hideg az érintésétől, majdnem elhánytam magam, de nem tehetek semmit, mert még kárt tesz valakiben. Ha szólnék a rendőrségnek, először is hatalmas híre menne ennek az egésznek, másodszorra, pedig ahogy szabad lesz, megkeresi Louist. Nem éri meg, nem kockáztathatok. A költözést sem merem elmondani neki, nem tilthat el a legjobb barátaimtól! Inkább csöndben tűröm amit velem tesz és megvédem a szeretteimet.
Kívülről erősnek tűnök, de belül teljesen összetörtem. Eddig úgy emlegettek a rajongók, hogy a legerősebb szívű bandatag! Most?

* Roxy szemszöge *

Nem vagyok hülye! Sarah nincs jól! Nem értem miért szakítottak Louisval, sőt nekem nem is mondta el, csak Beckytől tudom. Értem, hogy megcsalta Charlieval, de Őt is szereti? Nekem ez annyira gyanús! Hogy tudna valaki olyan embert szeretni, aki bántotta és elrabolta? De ugyanakkor, ha nem szeretné nyilván nem hazudna nekünk csak úgy és nem ülne be az autójába! De a koncerten láttam, hogy sírt! Tehát szereti Louist! Valami van itt, valami nagyon rossz! Ha Charlie benne van, csak rossz lehet! Nem hiszem, hogy a legjobb barátnőm könnyedén belesétálna ennek a terroristának a karjai közé! Valahogy meg kell tudnom, hogy mi folyik itt, de Reb nem fogja elmondani! 

* Lola szemszöge *

Ismerem a húgom! És látom rajta, hogy most nagyon nem boldog! A rajongók is észre fogják venni és nagy gáz lesz! Most is nagy baj lehet, ha Charlie a képben van! Nem hinném, hogy az Én húgom szereti azt az embert! Louist szereti, ezt a vak is látja és a süket is hallja, de akkor miért? Ki kényszerítette rá, mivel ezt az embert Ő utálja és nem szerethette meg újra, ugyanis tudtommal nem találkoztak és nem tett semmi olyat, amivel el tudta volna felejtetni ezt az egészet. Egyszerűen hihetetlen ez az egész úgy ahogy van!

* Louis szemszöge *

Nem hiszem el, hogy megint megtette és vele! Nem volt részeg, nem ivott. Sírás nélkül bevallotta és könnyedén. Azt is, hogy nem engem szeret, hanem Charliet. Imádkoztam, hogy ez egy rossz vicc legyen, de nem az. Ha szeretne és ezt kellett volna mondania akkor sírt volna, de nem tette. Pedig rengeteg dolgon mentünk át együtt. Megmentettem attól az embertől, akinek most önszántából bújik a karjai közé, pedig akkor megütötte, nem is egyszer. Én mindig okosnak tartottam Őt, de most?! Nem értem miért tette, egyszerűen ez nekem magas! Hirtelen úgy dönt, hogy közli ezt velem? A focipályán még félt tőle, zokogott és nem mert eltávolodni tőlem, most meg vele van! Ez még tőle is zavaros, ahogy a dühroham is. Mármint megszoktam, hogy néha dührohamot kap, mivel régen mindent száguldozással oldott meg, de nem engedtük neki, így inkább üvöltött és rombolt. De eddig mindig volt oka a dührohamnak most, viszont nem tudtuk. Mikor elment biztosan száguldozott és életveszélyes volt, de egyikőnk sem foghatta vissza, hogyan? Eddig ez mindig a Én feladatom volt, de nem tehettem. Én már nem állíthatom meg, nem ölelhetem meg, ugyanis eltaszított magától. Nem sírt, Én viszont lányhoz méltóan kisírtam a szemeimet, nem aludtam éjjel, viszont nem ittam egy kortyot sem. Pedig normális esetben ezt gondolnám a felejtés legegyszerűbb módjának, de nem akarom Őt elfelejteni! Szeretem és mindig szeretni fogom! És úgy gondolom, valaha egyszer még lesz jövőnk, mert valami azt súgja, hogy nem boldog és valami vagy valaki irányítja a háttérből. De ha így lenne, akkor szeretne és nem tudta volna elmondani az egészet könnyek nélkül! Csak magamat vigasztalom azzal, hogy valami bűzlik itt, egyszerűen nem szeret már. El kéne fogadnom és nem hisztizni mint egy lánynak, csak ezt nagyon nehéz, ha ez ember valakiért még az életét is feláldozná, úgy szereti! 

2. évad 29. rész

Reggel megint csak a kutyáim voltak mellettem. Mikor érkezett egy SMS-em Louistól.
"Edzésen vagyok, ha szeretnél lepj meg! :)"
"Most, hogy közölted, hogy lepjelek meg nagy meglepi lesz!"
Erre nem válaszolt, így Én csak gyorsan megmosakodtam és felöltöztem. Az Jacktől kapott pólómat vettem fel és egy szürke kopott farmert hozzá, pedig a fekete Vans cipőmet. A hajamat kiengedve hagytam és Rebellé varázsolódtam. Lementem, köszöntem a népnek, kiengedtem a kertbe az ebeket, dobtam egy puszit a galambnak, majd bepattantam a kocsimba és elindultam. Az egyik piros lámpánál egy ismerős alakot pillantottam meg a visszapillantóból. Az autót is felismertem. Charlie is engem figyelt és Én halálra rémültem, de fapofával néztem előre, majd mikor a lámpa zöldre váltott gázt adtam. Ideges voltam, de aztán megpróbáltam nem figyelni rá. Mikor megálltam a parkolóban, hátra pillantva már nem láttam. Körülnéztem, sóhajtottam és kiszálltam. Legszívesebben elszívtam volna egy cigit, de féltem egyedül kint maradni, így beriasztottam a kocsim és sietve bementem. Mikor beléptem, nem bírtam tovább magamban tartani, sírva fakadtam. Mikor lassacskán megnyugodtam, a pálya felé indultam. Ahogy kiléptem, az edző intett, de rá se néztem. Éreztem Louis tekintetét magamon, majd annak ellenére, hogy imádkoztam, hogy ne jöjjön oda, mégis rohant és megállt előttem.
-    Mi történt? - kérdezte ijedten.
-    Semmi, minden rendben. - mondtam, de nem néztem rá, csak a cipőnket.
-    Ismerlek Törpe! - fogta kezei közé az arcom és felemelte, hogy a szemébe nézzek. - Sírtál, vagyis valami nagy baj van! - mondta és letörölte a szökevény könnyeimet is.
-    Mögöttem volt. - mondtam és kitört belőlem a sírás. - Követett! Engem nézett! Félek. Nem akarok vele lenni, találkozni vele, látni sem akarom! - mondta zokogva és Tommo karjai közé bújtam.
-    De ki volt? - kérdezte.
-    Charlie. - mondtam halkan, de hallotta, ugyanis éreztem, ahogy izmai megfeszülnek.
Én megmarkoltam a pólóját és csak szorítottam magamhoz.
-     Minden rendben lesz! - suttogta a hajamba. - Vigyázom rád, ígérem! - simogatta a hátam. - Hazamegyünk!
-     Nem! - vágtam rá. - Edzésed van! Én megyek haza, te maradsz! - mondtam határozottan.
-     Mindig ilyen akaratos vagy! - simogattam meg az arcom mosolyogva. - De nélkülem nem mehetsz sehova! - mondta.
-     Általános helyzetben mint tudod egy ilyen mondat miatt már rég nem itt lennék, de a jelenlegi helyzetet nem megyek el és nem vágok hisztit! - mondtam, mire elmosolyodott és megcsókolt.
-     Köszönöm és tudod, hogy más helyzetben nem mernék neked ilyet mondani! - tűrt a fülem mögé pár tincset, majd megpuszilta az arcom és visszament a pályára.
Én leültem az edző széke mellé, ugyanis sose ül a székében, mindig feláll és üvöltözik. Az edzés elterelte a figyelmem, ugyanis azon gondolkoztam, hogy hogyan bírják ezt az edzőt:
Hogy viselik el, hogy így üvölt velük?
Úgy, hogy focisták!
Jó, de Én már rég odamentem volna hozzá és akkor pofont adtam volna neki, hogy egy évtizedig egy irányba megy!
Tudod, nekik normális a vérmérsékletük és nem idegbeteg agresszív állatok, mint egyesek!
Jó, de itt csicskáztatja őket, meg magyaráz közben meg mutogat, de nem csinálja meg!
De megtudná, csak mivel edző, megteheti!
Így vitatkoztam magammal. És arra jutottam, hogy Én akkor sem bírnám ki! Lehet, hogy sokkal erősebb nálam, de Én meg sokkal agresszívabb vagyok és nincsenek szabályaim, harapok és csípek is, ha kell! Tehát igen, simán nekimennék ennek az edzőnek, nem zavarna, hogy kétszer akkora mint Én! Tovább megyek, ha ilyen lenne velem ez a focicsapat, Én annak is nekimegyek! Mindenkinek! Bedumálsz nekem? Csak kerülj a kezeim közé! - Igen, agresszív vagyok! - De hát ezért nem vagyok focista! Na jó, meg azért sem, mert lusta vagyok, lassú, utálom a focit, nincs hozzá tehetségem és ha Louis nem lenne a pályán nemhogy nem nézném, már aludnék! Tehát ez nem az Én sportágam, ez biztos. Arról ne is beszéljünk, hogy van bíró! Hát ha nekem meccsem lenne, az úgy nézne ki, hogy bemondanák előre, hogy ha a kicsi szőke megindul valaki felé, ez meg se álljon az autójáig! A bíró, Ő meg nagyon bátor legyen, vagy egy hústorony, mert ha nekem bedumál, lenyomom a torkán a sípot!
-    Itt vagy? - lengette meg előttem a kezét Louis.
-    Nem. Megtárgyaltam magammal, hogy miért nem vagy és leszek focista! - mondta.
-    És miért? - kérdezte mosolyogva.
-    Mert első lenne az edzőm, akit megfojtanék, aztán az ellenfél, a bírónak meg lenyomnám a torkán a szép kis sípját! - mondtam, mire Louis elnevette magát.
-    Sajnos ez így lenne! - nevetett.
-    Meg azért sem, mert rajtad kívül semmi nem köt ehhez a sporthoz! - mondtam.
-    Jól van kis focista, várj meg itt! - puszilta meg a fejem mosolyogva Louis az öltöző előtt.
Én leültem, majd vártam. Előkaptam a telefonom, de semmi izgalmas nem volt rajta. Mikor Louis megérkezett, szorosan mellé álltam és megfogtam a kezét.
-    Utánam jössz kocsival! - nézett rám szigorúan.
-    Tudod, hogy nagyon szeretem, mikor magyarázol! - néztem rá mérgesen.
-    Tudom! - mosolyodott el. - Viszont ismerlek és nem tudjuk, hogy követ-e! Ha száguldozol, szokásod szerint, valószínű, hogy felismer! - mondta, mire bólintottam.
Végig Louis mögött vánszorogtam. Mikor megálltunk, az összes idegesség amit száguldozással szoktam levezetni bennem volt, így idegesen vágtam be a kocsim ajtaját és betrappoltam a házba, majd a konyhába és egy poharat idegből bevágtam a mosogatóba, ami össze vissza tört amire viszont nem számítottam, hogy a kezembe is hullott egy-két szilánk.
-    Mi történt? - kérdezte Lola.
-    Semmi! - mondtam idegesen.
-    Idegrohamot kapott! - mondta Roxy.
-    Louis! - kiabáltam. - Nem akarod kiszedni az alkaromból a szilánkokat? - kérdeztem, mire sóhajtva bejött.
-    Hogyan? - kérdezte, mire a mosogatóra mutattam.
-    Mégis miért jó? - kérdezte.
-    Nem tudom, dühből! - mondtam.
-    Ne sikíts, jó? - kérdezte.
-    Oké, de óvatosan szedd ki! - mondtam, majd összeszorítottam a szemem, mire megfogta a szilánkot és hirtelen kiszedte.
Én a sértetlen kezemet ökölbe szorítottam. Mikor az összessel kész lett bekötötte, majd magához húzott.
-    Te méregzsák! - mosolygott, majd megpuszilt.
-    Most jobban bírtam, mint a múltkor! - mondtam.
-    Igen, mivel nem visítottál! - mondta nevetve.
-    Jó, kíváncsi lennék, te hogy bírnád! - néztem fel rá.
-    Sehogy! Én nem vagyok idegbeteg! - mondta.
-    Én meg igen! - rántottam vállat, majd Louis elnevette magát.
-    Legalább beismered! - nevetett.
Az egész napunk ilyen "családi" nap volt. Nagyon vidámak voltunk, elfelejtették velem, hogy Charliet láttam.

* Másnap délelőtt *

Mindenki elment itthonról. Lola, Zayn és Benji a szüleinkhez utaztak, Harry és Roxy csak randizni mentek, Liam és Jesy elutaztak, hogy kicsit kettesben legyenek, Niall és Becky, pedig csak vásárolni mentek. Louisnak természetesen edzése van. Én úgy döntöttem, nincs mitől félnem, így elindultam kávézóba. A kávémmal sétálgattam egy parkban, készítettem pár képet rajongókkal, majd elindultam haza. Mikor nyitottam a kaput, hirtelen valaki elkapta a karom, a kezét a számra szorította, majd bedobott az ismerős kocsiba. Charlie volt. Remegve zokogtam a hátsó ülésen. Elvette tőlem a telefonomat, majd csinált vele valamit. A telepre vitt. 

-    Jaj ne sírj már kincsem! - nyitotta ki nekem az ajtót, mire óvatosan kiszálltam. 

-    Engedj el! - kérleltem remegve. 

-    Megtettem Rebel, de nem kerestél! Megígértem, hogy találkozunk még! Most már velem leszel egész életedben! Természetesen mindenhova elmehetsz, de mindenki úgy fogja tudni, hogy a csajom vagy! A kis barátodnak megmondod, hogy megcsaltad velem és engem szeretsz! - mondta. 

-    Nem! - sikítottam. - Louist szeretem! El fog jönni értem! - mondtam sírva. 

-    Nem fog csillagom! Úgy tudja, hogy vásárolni mentél! - mutatta meg az üzeneteimet. 

Küldött egy SMS-t Louisnak. 

-    Charlie! - rogytam össze zokogva. - Nem teheted! - törölgettem a könnyeim. 

-    De megtettem! - nevetett. - Szeretsz! - rántott magához erőszakosan és megcsókolt, de nem csókoltam vissza, mire erősen felpofozott. 

Undorral, de visszacsókoltam. 

-    Most hazaviszlek és ha nem mondod el neki és a többi kis féregnek, megölöm! - fenyegetett. - Felfogtad szerelmem? - kérdezte idegesen. 

Én remegve bólintottam. 

Visszaültetett az autóba. 

-    Töröld le a savanyú képed, mielőtt beverem! - kiabált, mire abbahagytam a sírást és megigazítottam a sminkem. 

A ház előtt sóhajtottam. Louis autója ott állt. Sóhajtva vettem el a táskám, majd bevágtam Charlie kocsijának az ajtaját és bementem. 

-    Az Charlie kocsija? - kérdezte ijedten. 

-    Louis szakítani akarok! - mondtam. 

El sem hiszem, hogy ezt mondtam, mikor boldog voltam! 

-    Mi? - nézett szomorúan és hitetlenül. - Mit tettem? 

-    Semmit, megcsaltalak. - sóhajtottam. - Charlieval. - hagytam kis szünetet. - Őt szeretem. - mondtam. 

-    Ez vicc? - kérdezte. - Mert akkor rohadtul nem vicces!

-    Nem Louis, ez komoly! - mondtam, majd sóhajtottam. - Sajnálom! - mondtam, de nem azt sajnáltam, hogy megcsaltam, mivel nem tettem, hanem hogy ezt kell tennem, de nem játszhatok az életével. 

-   Én is! - mondta könnyes szemekkel, majd belebújt a cipőjébe és elviharzott. 

Én zokogva felrohantam a szobámba és csak sírtam. 

-   Mi a baj? - nyitott be ijedten Becky. 

Nem mondhattam el neki. 

-   Megcsaltam Louist! - mondtam, mire döbbenten nézett rám. 

-   De... kivel? - kérdezte. 

-   Charlieval. - sóhajtottam. - Szeretem Charliet! - vallottam be, bár egyáltalán nem ez volt az igazság. 

-   És Tommo? - kérdezte. 

-   Elmondtam neki. - mondtam. - Szakítottunk. 

-   Remélem helyesen döntöttél! - szorított magához. - Ha boldog leszel vele és tényleg Őt szereted, ne ásd el magad! - mondta és elmosolyodott. 

Bár elmondhatnám, mennyire gyűlölöm és hogy Louist szeretem! De meg kell óvjam a barátaimat, a családomat és legfőképp Louist! Lehet, hogy nem lehetek boldog, de legalább Ő legyen az és ne essen semmi baja! Abba belehalnék, ha egy ujjal is hozzáérne valaki! Ha Charlie nekiugrana, Én puszta kézzel fojtanám meg. Szeretem Louist és soha nem hagyom, hogy bántsa! Louisnak nincs szüksége rám és a zűrös ügyeimre! Lehet, hogy egyedül maradok, de Őt az életem árárán is meg fogom óvni! 

NAGYON FONTOS!

Tudom, hogy sokan nem olvassák el azt, amit a részek fölé írok, nekem sem szokásom, de most mindenkit arra kérek, hogy ezt OLVASSA EL! 

Hali! Most nem résszel jöttem, hanem más ügyből. (Nagyon hivatalos vagyok :D) Azt szeretném, hogy aki egy kicsit is szereti ezt a blogot, vagy olvassa, kérlek kommenteljen! Bármit írhatsz komiba, egy ponttal is megelégszem, tényleg egy betűvel, teljesen mindegy, csak kíváncsi vagyok, hogy hány embert érdekli, ugyanis jelen pillanatban még nincs annyi ötletem, de ha már egyetlen egy komi érkezik, az engem arra biztat, hogy igenis van jövője ennek a blognak és fontos valakinek! Remélem azért kapok egy komit, mert nagyon szerettem és szeretem és szeretni is fogom ezt a blogot, nagyon köszönöm a feliratkozóknak, hogy itt vannak és ha komizol, természetesen arra is válaszolni fogok! :)

2. évad 28. rész

Bocsi a késésért, csak nem igazán volt időm, mivel tudjátok félév van és teperni kellett, de szerencsére már lassan vége ennek az időszaknak! Jaj, milyen jó lesz nyáron :) 

Végre otthon, a szokásos ágyamban ébredtem, de Louis nem volt mellettem, csak a két őrült kutya. Megsimogattam őket, majd lementem.
-    Jó reggelt. - mosolyogtam a reggeliző társaságra, de innen is hiányzott Louis.
-    Eszel? - kérdezte mosolyogva Roxy.
Nutellás gofri volt a tányérjukon.
-    Természetesen! - csapódtam le a székemre.
A reggeli elég vicces volt, mivel Benji iszonyú vidám volt, hogy újra a "kis" családjával van, ezért bohóckodott, amiben Én a tündérnagynéni mindig benne van! Az ölembe ültettem, majd a nutellával egy bajuszt alkottam neki, majd Ő is nekem. Mindketten tiszta nutella lettünk.
-    Benji fiam, egy nap hányszor kell ruhát cserélned? - kérdezte tőle mérgesen Lola.
-    Ne bántsd, a nagynénje is hülye! - mondta Harry mosolyogva.
-    Most teli van energiával, mert végre hazatért a családja! - mosolygott rá Jesy.
-    Nyugi édesem! - puszilta meg mosolyogva Lola arcát Zayn.
-    Zayn, - mondta volna, de Zayn közbe szólt.
-    Intézzem el, az Én fiam! - sóhajtott. - Tommo úgyis edzésen van, elmegyünk? - nézett mosolyogva Benjire.
-    Sarahval! - csimpaszkodott a nyakamba, mire elnevetem magam.
-    Úgy is mentem volna! - mosolyogtam.
Zayn átöltöztette Benjit, amíg Én is elkészültem, majd beültettem az autóba és egész úton beszélgettünk. Mikor megérkeztünk, magabiztosan mentem be az épületbe.
-    Arra van a pálya? - kérdezte Benji a megfelelő ajtóra mutatva.
-    Igen, gyere! - fogtam meg a kezét mosolyogva.
Mikor az edző meglátott elmosolyodott.
-    Rég láttalak! - nevetett.
-    Örüljünk neki! - mosolyogtam. - Amúgy is azóta szakítottunk meg ilyenek! - legyintettem.
-    Tiétek a törpe? - mosolygott Benjire.
-    Nem, a nővérem fia. - mosolyogtam.
-    Na, lepjétek meg! - mondta mosolyogva.
-    Háromra támadás, jó? - guggoltam Benji mellé. - Te elölről Én hátulról! - mondtam a taktikát.
-    Oké! - mondta, majd pacsiztunk.
-    Egy... kettő... három! - mondtam, majd rohanni kezdtünk Louis felé, aki mivel háttal volt, nem vett észre minket.
Én a hátára ugrottam, míg Benji megölelte.
-    Bolondok! - nevetett Louis, majd az ölébe kapta Benjit az egyik kezével, a másikkal nekem segített a hátán maradnom.
-    Nem voltál ott a családi reggelin! - mondtam mosolyogva.
-    Pedig még nutella bajuszt is csináltunk! - mondta neki Benji.
-    Majd ebédnél játszunk az étellel! - nevetett.
-    De az nem olyan Tommo! - nyafogott Benji.
-    Jó, akkor majd vacsoránál! - mosolygott rá Lou.
-    Az se jó, mert utána mennem kell aludni! - mondta Benji.
-    Oké, akkor majd egyszer csinálhatsz nekem is nutella bajuszt, jó? - mosolygott rá és elindult ki a pályáról minket cipelve.
-    Tomlinson, viszed a családot? - kérdezte valamelyik csapattársa.
-    Csak az asszony az enyém! - nevetett Louis, mire leugrottam a hátáról és gyengén seggbe rúgtam.
-    Tudod kit asszonyozz! - mondtam karba tett kézzel.
-    Már az se tied! - nevetett egy másik.
-    Louis, borzasztó vagy! - nevetett Benji, majd megköszörülte a torkát és elkomolyodott. - Akarom mondani: Hogy lehet így beszélni egy hölggyel?! - mondta úriasan, mire felnevettem.
-    Neked Ő egy hölgy? - horkantott Louis, de tudtam, hogy csak piszkálódik.
Én megint seggbe rúgtam.
-    Kikérem magamnak! - mondtam, mire Louis visszafordult és magához akart húzni, de a mutató ujjammal a mellkasánál eltoltam. - Büdös és izzadt vagy, add ide az unokaöcsémet! - mondtam és elvettem Benjit.
-    Srácok, vége az edzésnek! - kiabálta el magát az edző.
-    Gyere már! - húzott közelebb Lou, majd megcsókolt.
-    Na menjél és illatosan gyere vissza! - mondtam, majd a mutató ujjammal a háta közepén elkezdtem tolni az öltöző felé.
Benjivel megvártuk Louist, majd mikor készen lett elindultunk.
-    Hova? - kérdeztem mosolyogva.
-    Meki! - kiabálta Benji, mire befordultam a legközelebbinél.
Kiszálltunk, majd evés közben nagyon sokat nevettünk, meg persze néhány rajongóval fényképeket is készítettünk. Utána hazamentünk, de útközben Benji már el is aludt. Louis bevitte a házba. Zayn mosolyogva vette el alvó kisfiát és vitte fel aludni.
-    Komolyan srácok, most már tényleg ideje lenne a költözésnek! - mondta Becky.
-    Egyet értek, de hova és mikor? - kérdezte Jesy.
Így megint összeült a gyűlés az étkezőben.
-    Én találtam egy házat, nem tudom mit gondoltok róla. - mondta mosolyogva Lola, majd középre tolta a laptopját. - Az tetszett meg benne, hogy mint látjátok sok részre van osztva, hatalmas és mégis egyben van. - mondta.
-     Igen, olyan mintha a lakásos és a házas ötletet egybe vontuk volna. - bólogatott mosolyogva Louis.
-    Szerintem ez maga a tökély! Nagy, gyönyörű és minden szempontunknak megfelel. - mondta Liam mosolyogva.
-    Mikor tudnánk megnézni? - kérdeztem.
-    Holnap délelőtt. - mondta mosolyogva Lola.
-    Akkor ez egy időre elintézve, nem? - kérdezte mosolyogva Roxy.
-    De, bár most ez érdekes lesz. Lehet, hogy a turné előtt kéne megvenni, de utána beköltözni. Nem lenne a legokosabb dolog rohanósan beköltözni. - mondta Jesy.
-    Igen, az úgy lesz a legjobb. - mondtam mosolyogva.

* másnap délelőtt *

Sikerült mindenkit összeszedni és úgy elindulni, hogy lehetőleg ne délre érjünk oda. Végül becsücsültünk az autókba és pontosan 11-re odaértünk. A tulajdonosnak bemutatkoztunk, majd beljebb mentünk. A férfinek hatalmas családja volt, még a nagyobb gyerekeinek a párjai is itt éltek. A ház belülről is kifogástalan volt. Hatalmas konyha, óriási nappali, a földszinten egy mosdó, az emeleten, pedig minden szobához egy-egy mosdó. A fenti szobák is hatalmasak voltak, óriási ablakokkal és fönt is volt egy nappali szerű, majd a legvégén egy hatalmas erkély. Ami engem a leginkább lenyűgözött a medence, a medence fölötti lépcső és az a nyitott étkező, melynek a medence felőli oldaláról víz csobogott a tiszta vizű medencébe. Rengeteg növény vette körbe a házat, ami szintén dobott a kinézetén. A ház mögé érve elámultunk. Egy hatalmas udvar, ami annyira hatalmas volt, hogy a legvégén két focikapu, a házhoz kicsit közelebb hinta, hintaágy és egy kis kerti tároló. Simán el tudom képzelni, ahogy Benji hintázik, a retardált kutyáim rohangálnak, Richard a hintaágy támláján henyél, az 5 vad srác, pedig hátul focizik. Sőt, még azt is könnyen el tudom képzelni, ahogy sok gyerek szaladgál itt, valamint a hatalmas házban. Természetesen lesznek olyan szobák, amik eleinte nem lesznek használva, de azt hallottam egy titkos pusmogáskor, hogy Niall és Becky már gondolkoznak a gyerek ügyön. Aztán a karácsony is kényelmes lenne, még ha mind a 9 család jön, ugyanis akkor étkező van, hogy fogócskázni lehet benne. Így végiggondolva, csodás élete lehet ennek a férfinek, ezzel a rengeteg gyerekkel ebben a "játszóházban". Mikor megnéztük a hátsó kertet, a férfi lefelé vette az irányt. Lent elzavarta a gyerekeket, így megnézhettük mit rejt ott a 4 ajtó. A legelső egy edző terem volt. Így végiggondolva, ha edzőteremnek nem is igazán hasznosítanánk - Én biztos nem - táncpróbákra tökéletes, de át is lehet alakítani. A következő ajtó egy hatalmas játéktermet rejtett. Hát ennyi gyerek között nem csodálom, hogy ilyet is csináltatott ez a pasas. A játékteremben minden volt. Léghoki, flipper, biliárd, darts, X-box, autó- illetve motorszimulátor, csocsó asztal, táncgép és karaoke. Tökéletes! Ez lefoglalja a srácokat, Benjit, minket és Richardot is. Akár hogy nézzük, ez egy nyerő helység! A következő ajtó egy mozi termet rejtett. A vászonnal szemben, megfelelő távolságban tőle, 20 szék, 4 sorban 5-ösével. Mindegyik széknek a jobb karfáján italtartó és ha jobbra tekintünk egy hatalmas DVD tartó szekrény. Természetesen ez tele volt most, volt benne bőven mese is, nyilván a gyerekek miatt, jobbra pedig egy büfé szerű. Kukorica pattogtató gép, nachos gép, vagy minek nevezzem, üdítő adagoló és még vattacukor gép is volt. Lenyűgöző! Bár ezt nem tudom, hogy az úr hogyan tiltja el tőle a gyerekeket, de ez már nem is az Én dolgom. Az utolsó ajtó egy úgynevezett "dicsőség szoba" volt. Rengeteg polc volt, tele a gyerekek díjaival, valamint vitrinek bennük csillogó arany kupákkal és érmekkel. Néhol képek is voltak, gondolom versenyeken készültek. Egy-két lovasat is láttam. Köztük természetesen minden fajta volt, kisebb-nagyobb gyerekekről. A férfi mosolyogva nézett végig ott. Utána indultunk is, viszont lenyűgözött a hely. Legszívesebben beköltöztem volna. Az autóban Én vezettem, az anyósülésen ült Lola, hátul Louis, Zayn és Benji. Beszélgettünk Lolával, míg hátul ment a hülyülés, majd meghallottam egy hangos böfögést.
-    Ez melyik úri ember volt? - kérdezte Lola.
-    Ez most Tommo! - nevetett Benji.
-    Most? - kérdeztem a visszapillantóban hátra nézve.
-    Hagyjuk! - mondta Zayn.
Beszélgettünk tovább, mikor először Zayn böfögött, majd Benji és utána rögtön Louis.
-    Vagy befejezitek, vagy mindet kirakom! - mondtam.
-    Oké, befejeztük! - morgott Lou.
-    Kösz! - mondta Lola, majd mikor hazaértünk, a srácok kimentek a kertbe a két kutyával mi, pedig főzni kezdtünk és közben megtárgyaltuk, hogy kik hogy állnak.
Vagyis: Liam és Jesy beszéltek a házasságról, Lola és Zayn még nem tudnak semmit, Becky és Niall... hát ja Ők beszéltek a gyerekről, de még inkább élvezik a házas életet, Roxy és Harry, Ők meg most békültek ki, tehát most cuki, mi meg... hát lefoglalt a költözés, a "nem szólunk egymáshoz és akkor majd elfelejtjük egymást", a majdnem házasságom, Louis balesete, aztán meg Amy és most egy kis nyugi! Így áll a helyzet. Ja, igen! Majd vagy folytatni kéne, vagy újra kezdeni a kis harcunkat Louisval, nehogy már legyen egy kis nyugodtsága! Milyen uncsi barátnő lennék akkor, nem? De komolyan! Most Én meg az unalmasság, szerintem nemhogy nem illünk össze, egy mondatba tenni, bűn!
-    Lányok mi lenne, ha egy kicsit besegítenénk a fociban Benjinek az 5 agyament ellen? - kérdezte mosolyogva Jesy.
-    Mi a taktika? - kérdeztem nagy mosollyal.
-    A hátukra ugrunk és betakarjuk a szemüket! - nevetett Roxy.
-    Oké, ez így tökéletes! - bólintott Becky, majd a kertajtó felé mentünk.
-    Háromra! - súgtam, majd számoltam és kinyitottam, majd egyszerre kilőttünk.
Az akciót sikeresen teljesítettük.
-    Hajrá Benji! - kiabáltuk a lányokkal nevetve.
Benji berúgta a gólt, ugyanis az ellenfelei éppen el voltak vakulva asszonyaik szépségétől, vagy csak a kezüktől. Igen, Én hívhatom magam asszonynak, de Louis nem! Ez tök logikus! Bár nem tudom miért, de a lényeg, hogy számomra logikus! Na, ez most nem női logika, ez az Én logikám!
-    Ez nem fair! - nyafogott Louis.
-    Miért az 5 elefánt kontra kis majom az fair? - kérdezte Becky.
-    Kösz! - mondták egyszerre a fiúk.
Hirtelen Barney hátulról a mellső lábaival, ahogy Louisnak támaszkodott, meglökte, mire Lou elesett. Barney kihasználva az alkalmat elkezdett nyalogatni minket.
-    Jól van édes fiam, egy ajtó választott el tőlem, de belehaltál mi? - kérdeztem nevetve.
Hirtelen Málna rohant felénk.
-    Úgy van, gyere te is! - nevettem. - Nagyon messze voltam, ugye? Ja, meg be kell pótolni azt az egy napot! - nevettem.
-    Sarah, csak közlöm, hogy rajtam ülsz! - mondta Louis, aki szegény alattam és a kutyáim alatt volt.
-    Nyomás hülyék! - löktem le őket magamról, majd felálltam Louisról, aki felült, mire az ebek megtámadták.
-    Kellett neked nyafognod, hogy rajtad vannak! - nevetett Jesy.
-    Jó, Málna közlöm, hogy ez már a fülem! - lökte arrébb Louis.
-    Barney Málna, gyertek ide! - szóltam rájuk mérgesen, mire lemásztak Louisról és leültek elém.
Elmosolyodtam.
-    Mit csináltok! - szidtam őket és közben lehajoltam, mire Málna megnyalta az orromat. - Na húzzatok a helyetekre! - mutattam a kertajtó felé, amit simán kinyitnak már, majd miután benyitottak, bementem utánuk. - Látom, hogy nem ott vagytok! - mondtam, mire felrohantak a szobámba.
Én büszke mosollyal mentem ki a kertbe.
-    Mióta ilyen okosak? - nevetett Zayn.
-    Kb. 5 perc múlva már ugyan ezt fogják csinálni, annyira jó memóriájuk van! - legyintettem.
-    Ha már így megsegítettétek a manót, nem kapunk egy csókot? - kérdezte Zayn.
-    Apa! - szólt rá Benji. - Behányjak? - fintorgott.
Én vigyorogva kezdtem kergetni az unokaöcsémet, miközben puszikat dobáltam a levegőbe. Mikor elkaptam, az ölembe vettem és össze-vissza puszilgattam, miközben a többiek rajtunk röhögtek.
-    Elég már!- mondta nevetve Benji, mire a medence főlé tartottam.
-    Beledoblak! - mondtam vigyorogva.
-    Sarah! - kapaszkodott belém. - Inkább puszilgass! - mondta, mire elmosolyodtam, letettem és egy puszit nyomtam az arcára.
-    Menjél törpe! - engedtem el mosolyogva.
-    Nem változott a véleményem! - mondta morogva, mire puszikat dobálva ment utána Becky, mire Benji beszaladt. - Oké, oké! Csókolózzatok, bánom is Én, csak elég legyen már! - mondta, mire elnevettem magam.
-    Ki kéne adnom egy gyereknevelési könyvet! - vigyorogtam.
-    Hanyagold! - mondta nevetve Harry.
-    Ha undorítónak tartom a csókolózást engem is megkergetsz? - kérdezte vigyorogva Louis.
-    Csak ha összemész! - mosolyogtam.
-    Behányjak? -kérdezte Louis térdelve vékony hangon, majd elkezdett térden "futni", ami olyan lassú volt, mint egy halott tolató csiga a hóban.
-    Szerintem ha ilyen sebességgel haladsz, elég ha holnap elindulok utánad! - legyintettem nevetve.
-    Akkor Én nem kapok puszit? - kérdezte elszomorodva.
-    Lehet róla szó, de nem garantálom, hogy ölbe kaplak! - nevettem.
-    Úgy nem is kell! - legyintett mosolyogva vékony hangon.
-    Oké! - rántottam vállat mosolyogva.
-    Én nem megyek le térdre, de jár a csók! - nézett mosolyogva Liam Jesyre, aki magához húzta és megcsókolta mosolyogva.
Végül mindenki kapott, kivéve Louist, aki próbálta térden körbe "szaladni" a medencét.
-    Kíváncsi vagyok mikor érsz ide! - nevettem.
-    Soha! - mondta sóhajtva, majd a hátára feküdt a fűben.
Én mosolyogva odasétáltam hozzá.
-    Elkaptalak! - mosolyogtam csípőre tett kézzel.
-    Akkor most az öledbe veszel? - kérdezte vékony hangon.
-    Nem. - mondtam. - De felhúzlak! - tartottam a kezem, majd felállítottam.
-    Megérdemlem! - mondta, majd magához húzott és megcsókolt.
Egészen sötétedésig a kertben hülyéskedtünk, természetesen Benji, a kutyák és Richard is csatlakoztak, így még viccesebb volt. Este fáradtan lezuhanyoztunk, majd mindenki elaludt.

:( Sajnos mostanában nem érkeznek komik :( Pedig kíváncsi vagyok rá, hogy mit gondoltok részekről és hogy szerintetek mi lesz a folytatás! Hatalmas puszi és hát jó hétfőt, már ha ez a nap tud jó is lenni! :)

2. évad 27. rész

Mikor megérkeztünk, először csak körülnéztünk. Rengeteg iszonyú édes gyerek, sok nő és másokat nem is láttunk. A házaik érdekesek voltak, nem is rendes házak, igazából nem is tudom minek nevezzem. Közben kiderítettük, hogy a tervezett egy hét helyett, csak estig maradunk, mivel ezekben a házakban nem aludhatunk. Hát mit mondjak, nem bánom, hogy kell. Meg kell mondjam, hogy igazán szépek voltak a gyerekek, főleg a lányok.
-   Sziasztok! - köszönt egy idősebb hölgy, akinek a bőrét érdekes tetoválások és hegek díszítették. - Marta vagyok, Én vezetlek körbe titeket és segítek majd beilleszkedni. - mosolygott kedvesen.
-   Örülünk a találkozásnak! - mondta mosolyogva Jesy.
Közben egy kis kamerával kísért minket Brock, akit itt ismertünk meg, Ő jött velünk mint operatőr és Őt kísérte Andrew, aki egy velünk egy korú srác.
-   Először is nyugodtan nézzetek körül. A férfiak most nincsenek itt, vadásznak. - mondta mosolyogva.
-   Ti meg képesek vagytok egész napokat feküdni! - nézett a fiúkra mosolyogva Roxy.
-   Ne mond! Nem tűnnek pedig olyan lustálkodós fajtának! - mondta mosolyogva Marta.
-   Pedig az megy nekik a legjobban! - mosolyogtam.
-   Mondod te! - nevetett Louis.
-   A lányok pont abban a korban vannak, mikor nyugodtan pihenhetnek otthon! - mosolygott Marta.
-   Na látod! - mosolyogtam huncutan Louisra.
-   Gyertek! - mosolygott Marta, majd elindult előttünk.
Követtük Őt mosolyogva. Nekem nagyon tetszett az egész hely.
-   A kisbabák az anyukkal vannak, a többi gyerek játszik valamerre. - mosolygott Marta. - Itt főzés van! - mutatott egy hatalmas lábasra, amit rengeteg nő vett körül és mind mást csináltak.
Itt szétvált a csapat. Louis, Roxy, Harry és Én a gyerekekhez mentünk, míg a többiek a főzésnél maradtak. Tényleg minden felé szaladgáltak. Ahogy megláttak minket, körénk gyűltek. Mi leültünk közéjük, bemutatkoztunk és minden félét játszottunk velük. Nagyon érdekes nevük volt, nekem mind nagyon tetszett, bár nem igazán tudtam megjegyezni, de egy kislány igazán megfogott: Ziva. Érdekes játékaik voltak. A kisfiúknak fa autók, vonatok amik kézzel készítettek. A lányoknak nagyon édes babák, amiket maguk varrtak. Természetesen Louis és Harry a fiúkkal játszottak minket Roxyval, pedig éppen tanítottak babát készíteni.
-   Fogsz egy ilyen testet! - adott a kezembe egy már megvarrt testet az egyik kislány mosolyogva.
-   És innen válogatsz neki ruhákat! - tolt elénk mosolyogva egy nagyobb cipős doboz méretű fa ládát egy másik kislány, akinek két copfban volt a haja.
A doboz tele volt kis baba méretű pólókkal és nadrágokkal, illetve szoknyákkal. Én egy piros pólót választottam és egy fehér szoknyát. Roxy egy zöld nadrágot és kék pólót.
-   Na most ezeket ráadjátok! - mosolygott Ziva és segített nekünk.
-   Most pedig rá kell varrni őket! - mosolygott a copfos kislány.
-   Így kell! - kezdte el a varrást egy másik lány, aki olyan 10-13 éves lehetett, vagyis nagyobb volt.
15 perc alatt felvarrtuk rájuk a ruhákat.
-   Most hajat csinálunk! - mosolygott egy olyan 4 éves kislány. - Úgy kell, hogy fogsz egy rongyot, - húzott elénk egy másik dobozt, de ez papírból volt és csak barna, sárga és narancssárga rongyok voltak benne.
Én egy barnát választottam, Roxy narancssárgát.
-   És ezeket így vékony csíkokra tépitek! - mutatta a kicsi.
Ez jól ment nekünk.
-   Aztán ezeket is felvarrjátok, de úgy, hogy nem csak a végüket, hanem egy kicsit tovább, hogy ne hulljon a baba szemébe! - mutatta egy másik nagylány, aki olyan 14 év körül lehetett.
Ez nehezebb volt és segítettek benne, de fél óra alatt sikerült.
-   Most már csak az arca van! - mosolygott Ziva.
-   A száját is varrni szoktuk! - mondta az egyik nagy, majd azt megvarrtuk mindketten mosolygósra.
-   A szemüket innen válogatjuk! - tolt elénk egy kis dobozkát a kicsi, ami tele volt színes gombokkal.
Köztük olyan gombok is voltak, amiknek a felső részén strasszok voltak. Roxyval mindketten két strasszosat választottunk. A gombok felvarrása már gyerekjáték volt.
-   Kész is vannak! - mosolygott az egyik kislány.
-   Vigyétek haza! - mosolygott az egyik 3 éves.
-   Nem, nektek adom! - mosolyogtam és leültettem a sok baba mellé.
-   Én hazavihetem? - kérdezte mosolyogva Roxy.
-   Persze! - bólogattak.
-   Azt szeretném, hogyha kisbabánk lesz Harryvel, majd ezzel adom tudtára! - mosolygott.
-   De majd találkozhatunk a gyerekeddel? - kérdezte mosolyogva az egyik kislány.
-   Biztosan el fogom hozni, hogy megismerjen titeket! - mosolygott.
-   Te is? - nézett rám az egyik kicsi.
-   Megígérem! - nyújtottam a kisujjam, mire bele akasztotta az övét és megráztuk.
-   Megnézitek a kisbabákat? - kérdezte mosolyogva Ziva.
-   Persze! - mosolyogtunk és felálltunk.
Az egyik kis kunyhóba vezettek minket. Ott aludtak kis ágy szerű valamikben, amik kényelmesnek tűntek. Nagyon csöndben voltunk, de Roxy lefényképezte őket mosolyogva.
-   Nagyon aranyosak! - súgtam mosolyogva.
-   Igen! - ölelt át Roxy, majd inkább ki is mentünk, nehogy felébresszük őket.
A fiúk már fociztak egy kicsit távolabb. Érdekes volt, mivel sok az egyik csapatban volt Louis és rengeteg kisfiú a másikban, pedig Harry és ugyanannyi kisfiú. Észre sem vettük, hogy mennyi idő eltelt, bár a varrást végiggondolva igen, tényleg sok idő telt el! Cseréltünk Jesyvel, Liammel, Lolával, Beckyvel, Zaynnel és Niallel és mi segítettünk főzni. Amíg a többiek ki nem játszották magukat, addig főztünk, majd megérkeztek a férfiak egy már megnyúzott állattal és azt rögtön sütni kezdték tűz fölött. Ez nekem annyira hihetetlen volt, mert ilyet csak filmekben láttam. Odamentünk mind a tűzhöz és közben lassan sötétedett.
-   Ezt meddig kell sütni? - kérdezte kíváncsian.
-   Mire besötétedik készen lesz! - mosolygott rám egy férfi, akin miután felém fordult, tetoválásokat és hegeket vettem észre.
Be kell valljam, egészen szépek voltak. A tetoválásai is hegesek voltak, de ez is szép volt.
-    Nem baj, ha... - néztem fel rá.
-    Nem, nyugodtan. - mosolygott rám, mire megsimítottam.
-    Nem fáj? - kérdeztem rá nézve.
-    Nem, csak amikor készülnek, akkor fáj. - mondta.
-    Mivel készül? - kérdezte Liam.
-    Egy forró lándzsa véggel. - mondta, mire kirázott a hideg, amin az úr jót mosolygott.
-    És vérzik? - kérdezte Harry.
-    Igen. - bólintott. - De úgy látom nektek is van. - nézett végig rajtunk.
-    Igen. - mosolyogtam és megmutattam a csuklómat, majd a pólómat arrébb húzva az L betűt is.
-    Louis? - mutatott Louisra, mire mosolyogva bólintottam.
Mind megmutattuk  neki az összes tetoválásunkat.
-    Nekem nincs. - mosolygott rá Niall.
-    Nialler, nem szeretnél egy ilyet? - kérdezte tőle nevetve Zayn.
-    Nem! - vágta rá Becky.
-    Jaj, nagyon félti az asszony! - nevetett az úr, de cseppet sem gonoszan, inkább aranyosnak találta ezt.
-    Én szeretnék egyet! - mondta Hazza.
Roxy meg sem szólalt, csak mögém lépett, letakarta a szemét és a hátamnak dőlt.
-    Nem Én csinálom őket, hanem Marta, szólok neki, addig gondold meg mit szeretnél! - mosolygott, majd elment.
-    Roxy hozzád most szabad szólni? - kérdezte mosolyogva Louis.
Nem válaszol, csak éreztem, ahogy megrázza a fejét. Én elnevettem magam. Marta már jött is.
-    Harry, tényleg szeretnél? - kérdezte, mire Harry elmosolyodott.
-    Roxy megengeded? - kérdezte.
-    Na, ilyen egy rendes fiatalember! Megkérdezi a barátnőjét! - mosolygott Marta.
-    Meg! - nyögött ki ennyit vékony hangon.
-    Ez elég bizonytalan volt! - nevetett Marta.
-    Nem, ez határozott volt! - nyöszörgött Roxy.
-    Nem fog belehalni! - ölelte meg mosolyogva Marta Roxyt.
-    Jó, csináld! - mondta Roxy félve, de mosolyogva.
Egy hatalmas fa alá ültek le. A lándzsavég már egy kis tűzben volt. Roxy már ezt nem bírta, inkább mögém bújt.
-    És mit szeretnél? - kérdezte Marta.
-    Ezt! - húzta elő a zsebéből Harry a kis lapot, amin egy gyönyörű Roxy felirat díszelgett, ami egy kis virágban volt.
-    Mióta hordod ezt magadnál? - kérdezte meglepetten Roxy, mire Hazza csak nevetett.
Roxy végül leült Harry mellé és megfogta a másik kezét, mivel a kézfejére kérte az alakzatot elég kicsibe, hogy messziről csak egy kis virágocska látsszon.
-    Jaj! - nyafogott Roxy, mikor a hegy Hazza bőréhez ért.
-    Neked jobban fáj? - kérdezte mosolyogva Marta.
-    Nekem nagyon! - fúrta arcát Roxy Harry vállába és inkább nem is nézte a műveletet.

2. évad 26. rész

Nagyon jó volt végre földet érni, de átültünk egy buszba, ami viszonylag nagy volt, mivel egy rendes busz volt. Én lecsapódtam hátra, majd gondoltam tovább alszok, ahogy elindulunk. Aha, ezt csak gondoltam. Louis leült mellém.
-    Louis, miért ilyen hülye Roxy és Harry? - néztem rá.
-    Nem tudom, de azt se, hogy miért velük foglalkozol! - mondta mosolyogva.
-    Mert Roxy az egyik legjobb barátnőm! Megérdemli! - löktem meg mosolyogva. - Na, menj Hazza mellé és puhítsd, Én meg Roxyt! - mondtam, mire sóhajtott, majd egy rövid csók után leült Harry mellé.
Én mosolyogva néztem, ahogy Roxy felbattyog a buszra és leül mellém, majd a fejét a vállamra hajtja.
-    Roxy, ugye tudod, hogy egy hülyeségen vesztetek össze? - kérdeztem.
-    Igen. - mondta halkan és bólintott. - Nagyon hiányzik! - mondta és csak meredt maga elé.
-    Ismerős érzés! De kérlek ne légy olyan hülye, mint Én! Hónapokig hisztizni és nem szólni egymáshoz, nem megoldás! Semmire! - emeltem ki a végét.
-    Tudom. - bólintott. - De annyi tetkója van már! - mondta.
-    Neked meg csak egy! - fordítottam meg a csuklóját, amit teljesen Én tartottam.
-    Jó, de így is ki van varrva! - mondta halkan.
-    De azt miattad szeretné! - mosolyogtam.
-    Tudom és hiába nyafogok mindig a sok tetkó miatt, ha mindet imádom! - mondta halkan, majd elmosolyodott.
-    Hidd el, ez is ismerős! - mosolyogtam. - Melyik a kedvenced? - kérdeztem mosolyogva.
-    A pillangó! - mosolygott.
-    Jaj de kis édes vagy! - öleltem meg, mire elnevette magát.
-    És neked? - kérdezte.
-    "Ez az ami" - idéztem mosolyogva.
-     Én is szeretlek! - kiabálta Louis, mire elröhögtem magam.
-     Gyere! - húztam magammal Roxyt.
-     Hova? - kérdezte.
-     Hernyó! - mondtam, majd lehasaltam a busz üléssorai közé és a kezemet nem használva kezdtem a fenekemet emelgetve haladni előre.
Roxy felröhögött, majd csatlakozott.
-    Hát ti hülyék vagytok! - mondta röhögve Lola.
-    Kihagytatok! - nyafogott Becky, majd csatlakozott.
-    Hogy tisztázzuk, csak azért szállok be, mert ha az egész banda, akkor nem maradok ki! - mondta nevetve Jesy, majd beállt a sor végére.
-    Ezt te találtad ki? - röhögött Louis, mikor elértünk hozzájuk.
-    Aha! - nevettem.
-    És abba belegondoltatok, hogy hányan hánytak már ebben a buszban? - kérdezte röhögve Zayn.
Mi egy emberként pattantunk fel.
-    Lányok gyertek oda hátra! - mosolyogtam.
-    Oké! - mondta Becky.
Lola is jött, de mivel csak 4 ülés volt, Lolusz az ölemben ült.
-    Selfie! - kiabálta Becky, majd elkészítettük a képet.
Becky kirakta Instagram-ra, majd tovább hülyéskedtünk. Pontosabban a srácok járkáltak össze-vissza egymáshoz az ülések között és a játék lényege az volt, hogy 5 pont, ha valaki valamelyikőjüket megdobja egy zoknival, 10, ha fejen találja.
-    Én kezdek! - mondta Jesy, majd célzott.
Minimum 5 zokni félre repült, majd Lola eltalálta Niallt az érzékeny pontját. Mi mind felröhögtünk.
-    Ez mennyit ér? - kérdezte röhögve.
-    Minimum 50-et nővérkém! - nevettem.
-    Hülye vagy, ez 100-at! - nevetett Jesy.
-    Ti azon versenyeztek, hogy minket megdobáljatok? - kérdezte Niall.
-    Nem, dehogy! - mondta Becky, majd elnevettem magam.
-    Törpe, te hol vagy? - kérdezte Tommo.
-    A nővérem alatt! - mondtam, mire Lolusz felröhögött.
-    Amúgy tök kényelmes az öled! - nevetett Lola.
-    Tudod a tied is, ez nyilván valami tesói cucc! - mondtam mosolyogva. - Tudod, mint az okosság! Ja meg, hogy szarul választunk pasit! - mondtam kinyújtott nyelvvel.
-    Én nem vagyok a tesótok, de sajnos ezt Én is örököltem! - mondta Becky.
-    Én is! - vágta rá Jesy.
-    Én meg barátnőket! - nevetett Roxy.
-    Kösz, nagyon édesek vagytok! - mondta Liam.
-    Tudjuk! - mondta mosolyogva Lola.
-    Meg szerények is! - nevetett Becky.
-    Becky, ha lenne egy csokid, akkor ezen a buszon kinek adnád oda, ha te nem eheted meg? - kérdeztem.
-    Neked! - vágta rá, mire elmosolyodtam, majd magamhoz öleltem.
-    Lola? - néztem rá.
-    Hülye vagy, a húgom vagy, nem hagyhatlak szenvedni, neked adnám! - mosolygott, mire megöleltem.
-    Meg se kérdezd! - mosolygott Jesy.
-    Oké! - mosolyogtam.
-    Ne hülyéskedj! - vigyorgott Roxy.
-    Oké, akkor kaptok a csokimból! - mondtam mosolyogva, majd kibontottam és a körbe adogatós módszerrel ettük.
-    Ez nem olyan, mintha csókolóznátok? -kérdezte Louis.
-    Nem. - vágtuk rá.
-    De csókolóztatok már? - kérdezte vigyorogva Harry.
-    Nem. - mondtuk.
-    Csak szájra puszi! - mondta Roxy.
-    Ki volt? - kérdezte vigyorogva Zayn.
-    A tesók régen, Én meg Jesy egy bulin, Roxy meg Jesy egy ilyen merős videóban és Reb meg... - gondolkozott Becky.
-    Én Lolával, Beckyvel és Jesyvel véletlen! - nevettem.
-    Tehát Roxyval nem? - kérdezte tőlem Liam.
-    Nem. - mondta Roxy.
-    Bevállaljátok? - kérdezte mosolyogva Zayn.
-    Simán. - mondta Roxy, majd mindenki rám nézett.
-    Lenyomjuk! - mosolyogtam.
Roxy közelebb hajolt, majd egy gyors puszi után elhúzódtunk.
-    Tehát akkor most már mindenki mindenkivel? - kérdezte Niall.
-    Nem, Lola nem. - mondta Zayn.
-    De Lolusz is benne volt! - nevettem.
-    Jó, ezt megbeszéltük! - zárta le a témát Jesy.
A közös beszélgetésnek itt vége szakadt és mi beszélgettünk és közben fojtattuk a dobálózást. Mosolyogva dobtam egy zoknit, mikor Harry és Louis átmentek a két üléssor között, ami fejbe találta Louist.
-    10 pont! - kiabáltam, majd dobtam még egyet, ami Harryt találta el középen, mire kezét a fájó pontra szorította.
-    100 pont! - kiabálta Jesy.
-    Nem csalódtam benned! - pacsizott velem Lola.
-    Na jó, ezt befejeztétek! - jött oda mérgesen Louis, majd elvette a tartalék zoknikat.
-    Utállak! - nyafogtam.
-    Magán ügy! - rántott vállat.
-    Szállj ki az ölemből! - mondtam mérgesen Lolának, aki ijedten nézett rám és kiugrott.
Én felpattantam, majd Louis után rohantam, aki elvigyorodott és szaladni kezdett a zoknikkal a kezében a busz vége felé.
-     Zsákutca! - mosolyogtam rá, mire megpróbálta elhúzni a zoknikat, de az összeset megszereztem és megdobáltam vele.
Azt kell mondjam, szereztem pár 100 és pár 10 pontost!
-    Szerintem ebben a versenyben Én nyertem! - mentem vissza a lányokhoz nevetve.
-    Szerintem meg egy cseppet sem vagy vicces! - morgott Louis.
Én hirtelen megfordultam és úgy tettem, mint aki dob, mire kezét az érzékeny pontjára szorította. Én elnevettem magam, majd mosolyogva közelebb mentem hozzá és óvatosan megcsókoltam.
-    Nyuszi vagy! - kuncogtam, majd visszamentem a lányokhoz.
Lola ölébe ültem, majd egy darabig beszélgettünk, amíg sorban el nem aludtunk. Mikor felkeltem, más nem volt ébren rajtam kívül, csak Harry és Roxy, meg Louis, de Ő is úgy tett, mintha aludna, csak Én, hát Én annyira profi vagyok és annyira ismerem, hogy engem nem ver át! Oda akartam menni hozzá, de akkor meghallottam, hogy Harry és Roxy, akik egymás mellett ülnek, miről beszélnek.
-    Nem haragszom rád! - mondta Roxy és hallottam, hogy mosolyog.
-    De ha nem szeretnéd, tényleg nem csináltatom meg! - mondta Hazza.
-    De ez a te döntésed! - mondta Roxy. - És a többit is imádom! - mondta.
-    Szeretlek! - mondta neki mosolyogva Harry.
-    Én is! - mondta Roxy, majd csönd lett.
Halkan felálltam az ülésen, hogy lássam mi történik. Megcsókolták egymást, majd mindketten rám néztek. Én hirtelen elkaptam a fejem és a busz tetejét vizsgáltam. Roxy felröhögött.
-    Nem tudjátok, hogy hol van a... - gondolkoztam.
Mi a jó fene van egy busz tetején?
-    Öhm... - gondolkoztam. - Oké, semmi sincs egy busz tetején, leskelődtem és hallgatóztam! - rántottam vállat, majd leugrottam az ülésről. - De Louis is! - árultam be.
-    Louis alszik! - nézett rám Harry értetlenül.
-    Aha! - mosolyogtam amolyan "akkor ezt figyeld" fejjel.
Odamentem Louishoz, majd óvatosan az ölébe ültem. Nem esett ki a szerepéből, de már nem kellett sok neki. Én mosolyogva hasba böktem, mire kinyitotta a szemét és megfogta a kezem.
-    Te kis árulkodós! - mosolygott Louis. - Amúgy honnan tudtad? - kérdezte.
-    Mikor alszol, egyenletesebben és hangosabban szuszogsz és néha morogsz valamit! - mosolyogtam. - Ja, meg dúdolni is szoktál, meg néha beszélni. Bár olyanra is volt már példa, hogy járkáltál. De ha semmi ilyesmi nincs, nem is szuszogsz, akkor sokkal ártatlanabb arcod van és néha mosolyogsz, néha meg mozgatod a lábujjad! - mosolyogtam, mire elnevette magát.
-    És te aludni is szoktál? - kérdezte nevetve.
-    Igen, de te is szoktál figyelni alvás közben! - mondtam.
-    És te ezt honnan tudod, hogyha alszol? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-    Sokkal jobb színész vagyok mint te! - mosolyogtam.
-    Még jó, hogy abban jók vagytok, amiben kell! Mert se színészkedni, se táncolni nem tudtok! - nevetett Roxy.
-    Egymásnak tanítjátok a kedvességet? - kérdezte Harry.
-    Persze! - dobott puszit Roxy nevetve.
-    Mikor érünk oda? - nyafogtam.
-    Soha, aludj! - mondta Louis és letakarta a szemem.
Én megpróbáltam megnyalni a kezét.
-    Hát Törpike, ez nem fog menni! - nevetett Louis.
-    Jó, de ezt takarítsd el innen! - löktem le a kezét.
-    Te kis kedves! - forgatta a szemét.
-    Sajnálom, de szeretsz! - mosolyogtam.
-    Igen, ez a legnagyobb hibám! - mondta vigyorogva.
-    De Amy biztos... - mondtam volna, mire befogta a szám.
-    Nem, Amy nem lenne kedvesebb! - mosolygott, majd levette a kezét a számról és megcsókolt.
-    Unod? - nevettem.
-    Egy cseppet! - mosolygott.
-    Ezt kirakom! - mondta mosolyogva Harry.
-    Hova? - kérdeztem.
-    Instagram-ra. - mondta mosolyogva.
Én előhúztam a farzsebemből Louis telefonját, majd megláttam, hogy Én vagyok a háttere.
-    Honnan ismered ezt a szép lányt? -kérdeztem mosolyogva.
-    Itt ül az ölemben! - mosolygott.
Rányomtam az Instagram ikonra, majd az első kép volt, ami a pár másodperce elcsattanó csókunk volt. Mosolyogva like-oltam.
-    Visszakaphatom a telefonom? - kérdezte Louis.
-    Nem! - mosolyogtam rá, majd visszaraktam a zsebembe.
-    De az az Én telefonom és már átvizsgáltad! - mondta.
-    Oké, attól még nem voltam hajlandó felvenni! - mosolyogtam.
-    Mikor adod vissza? - kérdezte.
-    Majd eldöntöm! - mosolyogtam.

2. évad 25. rész

Roxy és Harry nem békültek ki! Hogy lehet ilyen hülyeségen összeveszni?! Na jó, ezt most mondom Én, aki már más hülyeségen is összeveszett Louisval! Teljesen jogtalanul mondom hogy hülyeség! De ha egyszer az?! Mindegy, folytassuk a helyzetjelentést! Egy hét telt el a Harroxy összeveszés óta és ma utazunk Afrikába. Ez mondjuk tök jó, viszont Én ülök Roxy mellett a repülőn és a buszon is. Benji könnyes búcsút vett mindenkitől és korán reggel elvitte Anya a kutyáimmal és a madarammal együtt. Mi már rég összepakoltunk, viszont Caraval és Paullal együtt a srácokra várunk, akik ne képesek felvenni a telefont és még nem érkeztek meg a mi házunkhoz. A ruhámat a hosszú úthoz megfelelően válogattam össze.
-    Liamet ahogy elérem, megverem! - mondta Jesy.
-    Nem te leszel az egyedüli, aki verekedni fog! - morogtam.
-    Hát nagyon nem! - mondta mérgesen Lola.
-    Minek neki a nyomorék telefon, ha nem veszi fel? - kérdezte idegesen Becky.
-    Mindjárt jövök. - mondtam, majd a táskámból kivettem egy szál cigit és egy öngyújtót, majd kimentem az ajtó elé.
Néztem az üres utcát, mikor ismerős autó fordult be az úton és állt meg a ház előtt. Én nem zavartattam magam, nyugodtan állva néztem a kapkodó társaságot.
-   Milyen a helyzet bent? - pattant ki a volán mögül Liam.
-   Óvatosan menj be, Jesy készül megverni! - mondtam nyugodtan.
-   Mindannyiunknak végünk! - szállt Nialler.
-   Becky a jobbik eset! - mondtam, mert ez így igaz, legrosszabb esetben is pár órán belül megbocsájt.
-   Lola? - nézett rám Zayn.
-   Mióta elment Benjamin meg te, összepakolta a saját cuccait, azokat a cuccokat, amik itt voltak, de kell neked és reggelit készített. Tehát időzített bomba. - soroltam, majd összegeztem.
Louis ki se akart szállni. Én a mutató ujjammal mutattam neki, hogy jöjjön.
-   Szia Törpilla! - eresztett laza mosolyt, gondolom azt hitte, nem haragszom.
Rosszul hitte!
-   Louis, mi a francért hordod magaddal ezt? - húztam ki a farzsebéből a telefonját.
-   Basszus, pakolásnál az összes telefon a nappaliban volt! - mondta ijedt arccal.
-   És mond, pakolás közben üvöltöztök, hogy nem halljátok, ha csörög? - kérdeztem mérgesen.
-   Hát olyasmi! - mondta.
-   Jól van, akkor majd Én meghallom! - csúsztattam a farzsebembe.
-   Édes, az... - nyúlt utána.
-   Nem akarod, hogy meglássam a telefonálásaidat a titkos csajoddal? - kérdeztem gonosz mosollyal.
-   Pontosan! - mosolygott.
-   Jól van, ha ilyen őszinték vagyunk, akkor majd egyszer bemutatom neked a pasim, jó? - mosolyogtam.
-   Jó! - mosolygott, majd elvette a cigim, szippantott belőle egyet, majd elnyomta, kifújta a füstöt és megcsókolt.
-   Ez nem azt jelenti, hogy nem haragszom! - szóltam rá.
-   Oké, vágom! - bólintott.
-   Ezt meg edd meg! - nyomtam a kezébe egy csokit.
-   Miért? - kérdezte.
-   Mert ez finom. - mosolyogtam.
-   Oké, tehát csak is önző okokból! - mosolygott.
-   Pontosan! - mondtam, majd benyitottam.
Mikor mindenki belépett, akkor kiabálás lett, hogy semmit nem hallottunk.
-   Elég! - kiabálta Paul. - Majd veszekedtek a repülőn, vagy leszarom, de most indulunk! - mondta, mire mindenki beült a furgonba, a csomagokat bedobtuk, majd már utaztunk is a reptér felé.
Ott rengeteg rajongónak integettünk, képeket készítettünk, aláírást osztogattunk, majd felültünk a magángépre. Roxy mellett ültem. Ő zenét hallgatott és bámult ki az ablakon. Nekem eszembe jutott, mikor a turnén életemben először mertem kinézni a repülő ablakán Louis öléből és a szeme színe ugyan olyan volt, mint az ég. Nagy mosollyal könyököltem a karfára és néztem magam elé. Velem szemben Jesy ült.
-    Reb itt vagy? - kérdezte nevetve, mire felkaptam a fejem. - Úgy vigyorogsz, mint valami őrült! - nevetett.
-    Csak eszembe jutott valami! - mosolyogtam.
-    Valami? - hallottam egy nagyon ismerős hangot a hátam mögül: Louis.
Én elnevettem magam.
-    Te hallgatózol? - térdeltem fel az ülésemen és fordultam meg.
-    Nem, csak nekem is eszembe jutott! - nézett fel rám mosolyogva.
-    Helyes! - mosolyogtam.
-    Emlékszel mit álmodtam? - kérdeztem mosolyogva.
-    Nem, mert nem mondtad el! - mondta.
-    Ja, akkor jó! - mondtam, majd gyorsan visszahuppantam a helyemre.
-    Mond el! - kérte.
-    Nem! - vágtam rá.
-    De nem mindegy? Már együtt vagyunk! - mondta mosolyogva.
-    Nem! - vágtam rá, majd láttam, hogy Louis el kezd nyúlkálni a fejem felé.
Én gyorsan belehuppantam Jesy ölébe.
-    Kösz! - mondta Jesy.
-    Nincs mit! - mosolyogtam.
-    Reb! - szólt Becky, majd megdobott a cipőjével.
Ő ült a másik oldalamon eddig, de így már vele is szembe voltam. Megfogtam a cipőjét, majd meg akartam dobni vele, de véletlen átrepült az ülése felett, a fiúkhoz.
-    Aú, ki volt ez a hülye? - kérdezte Zayn, majd elindult hozzánk.
Becky gyorsan felhúzta azt a lábát, amin nem volt cipő és ráült a sarkára.
-    Senki! - mosolygott rá ártatlanul, mire Én a számra szorítottam a kezem és elnevettem magam, ahogy a többiek is.
-    Aha, Reb te miért ülsz Jesy ölében? - kérdezte Zayn.
-    Én úgy 2 másodperce! - mosolyogtam, mire megforgatta a szemét és visszament.
-    Tehát fölöslegesen kapálózok? - nézett át Louis, mire elnevettem magam.
-    Hát ja! - nevetett Lola.
-    Ti amúgy mi rosszat csináltok? - kérdezte Tommo.
-    Semmit, angyalok vagyunk! - villantott 1000 wattos mosolyt Becky.
-    Ti? - nézett végig rajtunk.
-    Na, húzzál innen! - lökte meg a homlokánál Becky, mire Louis puffant.
-    Leestél az ülésről? - kérdezte Jesy nevetve.
-    Igen! - morgott.
Mind nevettünk, csak Louis nem.
-    Jesy nincs nálad csoki? - kérdeztem.
-    Nem vagyok függő, mint te! - mondta mosolyogva.
-    Akkor hozok a táskámból. - mosolyogtam, majd Roxy odanyújtotta a csokit.
Egy táblát elosztottunk, ami elég vicces volt, mivel körbe adogattuk és mindenki harapott egyet. Mikor megettük, elővettem Louis telefonját a farzsebemből.
-    Jöttök? - mosolyogtam Beckyre és Roxyra, akik mosolyogva bólintottak és körbe álltak, úgy néztük a telefont.
A hívásnaplót néztük. Én voltam a legtöbb, úgy voltam benne, hogy Törpi. Semmi olyasmi, ami gyanús lenne, majd Roxy kiszúrt egyet.
-    Az ki? - mutatott egy névre: Stella.
-    Louis, ki az a Stella? - szóltam neki hangosan, mire hozzánk fordult feltérdelve.
-    Csapatosan turkáltok a telefonomban? - kérdezte, majd elindult felénk.
Mosolyogva állt meg előttem, mire felálltam.
-    Ki ez? - mutattam fel a telefont, mire el akarta venni, de nem hagytam. - A-a! Ki az a Stella? - kérdeztem.
-    Senki fontos! - mondta mosolyogva, majd el akarta venni, de gyorsan kitértem előle.
-    Ha nem mondod meg felhívom! - mondtam mosolyogva.
-    Ne csináld! - mondta és után jött.
Én átszaladtam a fiúkhoz. Jött utánam és el akarta venni. Felugrottam az ülésére és fogtam a telefonom.
-    Louis, tudod hogy fel merem hívni! - mosolyogtam gonoszan.
Az összes fiú rajtunk röhögött.
-     Mondom, hogy nem fontos! - mondta, de Én mosolyogva közelítettem az ujjam a zöld ikonhoz.
-     Egy lány, akivel még iszonyú régen randiztam! - mondta gyorsan, mire elhúztam az ujjam.
-     És most miért hívott fel? - kérdeztem.
-     Mert találkozni akart, de mondtam, hogy van barátnőm! - mondta, mire elmosolyodtam.
-     Bizonytalan ideig még! - mosolyodtam el, majd a farzsebembe csúsztattam a telefont és Louis nyakába csimpaszkodva leugrottam az ülésről.
-     Kis hülyém! - szorított magához, majd megpusziltam.
-     Azért még nézelődöm! - mosolyogtam, majd a telefonnal a farzsebemben elindultam vissza, de Louis kikapta a zsebemből.
Mosolyogva rá néztem, majd visszaültem a helyemre. Roxy már aludt mellettem. Becky átment, hogy Niall ölében üljön, Jesyhez Liam jött. Lola Ő Zayn ölében elaludt. Én meg unatkoztam. De annyira látványosan, hogy levettem a cipőm és a földön ülve próbáltam egyre távolabb dobni. Mikor ezt meguntam, odamentem Louishoz, aki aludt. Csak Becky és Niall volt ébren.
-    Unatkozom! - nyafogtam.
Niall kitalálta, hogy készítsünk képeket, így annyira viccesek lettek, hogy a Mr. Horan feltette őket Instagramra. Mikor ezt is meguntuk, Louis felkelt.
-    Mosolyogj! - kértem, majd gyorsan lefotóztam, ahogy kócosan, álmos fejjel értetlenül pislog rám.
Elmosolyodtam, majd feltöltöttem Facebookra.
-    Muszáj volt, ugye? - kérdezte.
-    Igen, mert olyan álmos vagy! - kuncogtam.
-    Gyere! - mondta, majd az ölébe húzott.
-    Most így fogsz aludni? - kérdeztem.
-    Pontosan! - bólintott, majd a fejét a vállamra döntötte.
Én először nézegettem a cuki hozzászólásokat a képhez, majd valahogy Én is elaludtam.

2. évad 24. rész

Örültem, hogy már nem kell a fiúknak ugrálnunk, eléggé visszaéltek a helyzettel, de nem is Ő lennének, ha nem. Reggel egy csöppet álmos voltam, ugyanis a hajnali 4-ig tartó X-box maratonjuk alatt nekünk üdítőt kellett hordani, meg szurkolni. Reggel ettől függetlenül Cara keltett minket a rendes időben!
-    Louis, Sarah most azonnal húzzatok lefele, már vagy 100-szor szóltam! - kiabált mérgesen Cara.
-    Louis, kelj fel! - löktem meg arra, viszont nem számítottam, hogy szegény az oldalán fekszik, tehát arra ébredt, hogy leesett az ágyról.
Én hirtelen felpattantam és az arcomat a párnámba fúrva röhögtem.
-    Tudod, ha egy csaj a barátnőm, elvárom tőle, hogy kedvesen és aranyosan ébresszen fel, ne lelökjön az ágyról! - ült fel morogva és megsimogatta a fejét.
-    Elvárod? - kérdeztem mosolyogva, csípőre tett kézzel.
-    El! - vágta rá.
-    Lehet, hogy Amy kedvesen ébresztene fel! - vigyorogtam gonoszan, majd kimásztam az ágyból és megálltam a lábánál mosolyogva.
-    Gyerekes vagy! - morogta, mire gonosz mosollyal szólásra nyitottam a számat. - Ne kezd! Tudom, Amy biztosan nem lenne gyerekes! - horkantott unottan, majd elmosolyodott és felkönyökölt.
-    Utálsz? - kérdeztem mosolyogva.
-    Nem tudlak! - nevetett, majd a kezét nyújtotta, mire felhúztam a földről.
-    Amúgy az ébresztés véletlen sikerült ilyenre, nem gondoltam, hogy leesel! - mosolyogtam, mire elmosolyodott és egy puszit nyomott a számra.
-   Meg van bocsájtva! - mosolygott.
-   Na gyere valami kávé löttyöt inni, mielőtt állva elalszol! - nevettem.
-   Annyira nem vagyok álmos! - mondta.
-   Dehogy! - nevettem. - Te tiszta fitt vagy! - nevettem, majd kitoltam magam előtt az ajtón.
Lebattyogtunk, majd egy-egy kávéval mentünk a nappaliba, ahol a kis családunk fetrengett élen az unokaöcsémmel, aki elfoglalta a fél kanapét, plusz a lába Liam ölében volt. Ahhoz képest nem semmi, hogy milyen kicsi!
-   Gyere! - tettem le a kávém, majd felkanalaztam Benjit.
-   Ne már tök jól feküdtem ott! - nyafogott a kezemben.
-   Mutatok neked jobbat! - mosolyogtam rá, majd letettem.
-   Oké! - mosolyodott el.
-   Ide lefekszel! - mondtam, majd elfeküdtem a kanapén oldalt. - És ezt a lábad így felteszed! - mondtam, majd a kanapé támlájához közelebb eső lábamat feltettem rá.
-   Jó, de most nem férek el! - nyafogott.
-   Ez már nem probléma! - mosolyogtam rá.
Egyszerű mozdulattal, a lábammal lelöktem Liamet és Jesyt, majd Benji mosolyogva foglalta el a helyüket az Én pózomban.
-   Már bocs, de ehhez a pózhoz, talán egy magán kanapé kéne, de ez nem fair! - mondta Jesy.
-   Tudod mire ébredtem? - kérdezte tőle felhúzott szemöldökkel Louis, csípőre tett kézzel. - Arra, hogy a kedves barátnőm lelökött az ágyról és a párnájába röhög fulladozik! - mondta, mire elnevettem magam.
-   Véletlen volt! - mosolyogtam rá.
-   Kegyetlen vagy ma! - nézett rám Liam.
-   Nem is! Az unokaöcsémet imádom! - mosolyogtam Benjire, hirtelen rám ugrottak a kutyáim.
-   Megkaptad! - nevetett Jesy.
-   Málna ráléptél az orromra! - szóltam rá. - Hol van Jesy? - kérdeztem mosolyogva, mire leugrottak rólam és Jesyt kínozták.
-   Ez ügyes volt! - röppent a kanapé támlájára Richard.
-   Tudom! - "öklöztem" vele.
-   Ötleteljetek! - ült le a fotelba Cara.
-   Vegyünk nekem egy teknőst! - mondta Benji.
-   Nem! - vágta rá Zayn és Lola.
-   Bocsi Öcsi, Én vettem volna! - mondtam neki mosolyogva.
-   Gondolkozzatok azon, hogy mi a következő célunk! Természetesen a turné előtt! - mondta Cara.
-   Mi lenne, ha elmennénk egy szegény afrikai településre? - kérdeztem mosolyogva.
-   Ez jó ötlet! - mosolygott Jesy. - De nem is egy település lenne a jó, hanem valami törzs. - mondta mosolyogva.
-   Aha! - mosolygott Harry. - Megismerhetnénk a kultúrájukat! - mondta vidáman.
-   Én megszervezem, ha benne vagytok! - mosolygott Cara.
-   Én mindenképp! - mosolygott Louis.
-   Lola jössz? - néztem rá.
-   Természetesen, Benji te meg... - gondolkozott. - Haza mész! - mosolygott.
-   Vagy Bradfordba. - mondta Zayn.
-   Vagy lehetsz pár napot itt, pár napot ott! - mosolyogtam rá.
-   Sarah ötletét választom! - mosolygott Benji.
-   Akkor Én megyek és ha meg van az eredmény, jövök! - mosolygott Cara, majd elment.
Egy kis pihenés után újra szóba jött a költözés ötlet.
-   Most nemsokára turné! - mondta Liam. - Előtte, vagy utána akarunk költözni? - kérdezte.
-   Hát nem tudom! - vakargatta a fejét Roxy.
-   Igen, mert ha előtte költözünk, ki tudja mikor érünk haza újra, ha utána akkor meg ki tudja mi lesz! - mondtam.
-   Lehet, hogy nem állunk majd úgy, hogy költözni tudjunk. Mármint nem pénzügyileg értem, mert azzal nincs gond szerencsére, de mi van, ha valaki terhes lesz, vagy esküvő! - mondta Louis.
-   Igen, mi van, ha terhes leszel? - nézett nevetve Harry Louisra.
-   Csak utánad! - nyújtotta rá a nyelvét.
-   Micsoda humor Harold vagy! - nyújtotta rá a nyelvét Becky.
-   Oké, vissza a témához! - mondta Niall.
-   Tehát akkor? - kérdeztem.
-   Nézzük meg, hogy miket találtunk! - mondta Lola.
-   De mi semmit se találtunk! - mondta nevetve Jesy.
-   Mi se! - mondta Zayn.
-   Én sem! - mondta Benji unottan a kezében a telefonommal.
-   Oké! - mondtam, majd kivettem a kezéből.
-   De Én is menni akarok veletek Afrikába! - mondta Benji és leült a mellettem lévő szabad székre.
-   Nem tetszene! - mondta neki Louis,. - Pár óra repülőn ücsörgés, aztán még pár óra autó, vagy busz! - mondta.
-   Oké, de ott tök izgalmas lesz! - mondta.
-   Nem, ha csak nem akarsz egy gepárd zsákmánya lenni! - ijesztette rá Liam, mire Benji ijedten felszaladt.
-   Igazán érett volt, ha éjjel félni fog, hozzátok küldöm be! - sóhajtott Lola.
-   Jól van, csak kitaláltam! - rántott vállat Payno mosolyogva.
-   Mindegy! - sóhajtott Lola.
-   Én csináltatni akarok egy tetkót! - mondta mosolyogva Harry.
-   Még egyet? - nézett rá felhúzott szemöldökkel Roxy. - Minek?
-   Valamit rólad! - mosolygott rá Hazza.
-   Mi lenne, ha a homlokodra tetováltatnád a nevem? - kérdezte tőle vigyorogva Roxy.
-   Nem pont erre gondoltam! - mosolygott rá Harry.
-   Akkor szó sem lehet róla! - vágta rá Roxy. - Harry, minek? Teli vagy tetkókkal, nem? - mondta mérgesen.
-   Roxy, neked ebbe nincs beleszólásod! - mondta idegesen Harry.
-   Akkor csinálj amit akarsz, de semmi olyasmit nem akarok rajtad látni, ami velem kapcsolatos! - kiabálta, majd felviharzott a szobájába és úgy becsapta az ajtót, hogy lent is hallottuk.
-   És Ő van megsértődve! - röhögött fájdalmasan Hazza. - Hülye liba! - mondta idegesen, majd felpattant, felrúgta a székét, majd elviharzott autóval.
-   Hűha! - mondtam döbbentem.
-   Ezt a két hülyét! - horkantott Louis.
-   Mi ugyanezt csináltuk, csak kicsit máshogy! - néztem rá mosolyogva.
-   Jó, de nem rúgtam fel egy széket sem! - mondta, majd elnevette magát és a fejét lehajtotta az asztalra.
-   Már csak azt nem értem, hogy miért jó ez? - horkantott Becky.
-   Én sem. - nevetett Zayn.
-   Én tudom! - mondta vigyorogva Benji, majd felrúgott egy széket.
Én elnevettem magam, majd az ölembe ugrottam.
-   Tudod Hazza idegében csinálta! - mosolyogtam rá.
-   Akkor is jó! - mosolygott.
-   Benji, menj játssz a kutyákkal! - mosolygott rá Lola, mire kiugrott az ölemből és a két kutyával kiszaladt az udvarra.
-   Roxy a könnyebbik eset, vagy Harry? - gondolkozott hangosan Niall.
-   Harry! - vágtuk rá a lányokkal, amíg a fiúk velünk egy időben azt, hogy Roxy.
-   Tuti hogy Harry, mert Roxy legalább úgy meg tud sértődni, mint Én és úgy tud hisztizni, mint Becky és úgy tud veszekedni, mint Jesy.  - soroltam.
-    Akkor Harry. - mondta Louis.
-    Ez gonosz volt! - böktem meg mosolyogva.
-    Te aztán tudsz durcázni! - nézett rám mosolyogva.
-    Te vagy, aki bezárkózik a szobájába, vagy mindenkit utál, vagy haza utazik és eltűnik az erdőben napokig! - mondta Jesy.
-     Ja elég jó vagyok! - mosolyodtam el. - Más részről meg elég elviselhetetlen! - mondtam.
-     Lényegtelen, hogy mennyire elviselhetetlen vagy, - vetettem rám gonosz mosolyt Zayn, majd folytatta. - Valahogy meg kell oldani a két hülye problémáját! - mondta.
-     Igen Zayn? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel. - Közlöm, hogy rokonok vagyunk! Az apósod az apám, az anyósod az anyám, a fiad az unokaöcsém! - mosolyogtam rá gonoszan. - Csak óvatosan!
-     Tudod, hogy szeretlek! - ölelt meg.
-     Végiggondolva ezeket! - nevettem.
-     Tehát, hogyan lehetne őket kibékíteni? - kérdezte Jesy.
-     Szerintem az utazásig biztos nem fognak! - mondtam.
-     Hát, igen erre elég nagy az esély! - bólintott Niall.
-     Mindegy, azért dolgozzunk az ügyön! - mondta Liam.
-     Zayn, vidd a fiad! - nézett rá Lola.
-     Mi rosszat tett, hogy megint az Én fiam? - nézett Loluszra.
-     A sárban hempereg Sarah kutyáival! - mondta Lola, majd felszaladt az emeletre.
Zayn próbált segítőt találni lányok közül, de senki.
-     Nagynéni? - nézett rám reménykedve Zayn.
-     Kedves bandatársaid hasznosítják tehetségüket! - mondtam mosolyogva, majd elmentek a koszos Benjivel.
A nap hátra lévő részét Roxy vigasztalásával és csajos filmekkel töltöttük.

2. évad 23. rész

Bocsi, hogy késtem ezzel a résszel, de suli, dogák, félévi őrület! Na meg az őrült tanárok, akik azt hiszik, hogy haza megyünk és semmi mást nem akarunk csinálni, csak tanulni! Mindegy is, itt a rész, remélem tetszeni fog! 
Nyugodt napnak indult, de biztos volt, hogy nem lesz az! A napot ugyanis mind egy nyugodt kávéval kezdtük a kertben, pontosabban az is csak nyugodtnak indult, amíg fel nem ébredt Benji és ki nem jött, így kiengedve a két kutyát és a papagájt. A drágák kirontottak a kertbe és a kert kellős közepén elkezdtek játszani és birkózni. Richard az asztalra röppent.
-    Éhes vagyok! - közölte.
-    Én is! - mondta Benji.
-    Gyertek! - állt fel mosolyogva Jesy.
Benji mosolyogva megfogta a kezét Richard, pedig Benji vállára röppent és bementek. Én mosolyogva fordultam meg, hogy a kutyáimat nézzem, ahogy gyilkolják egymást, de csak is szeretetből. Már csak az gond a két ördöggel, hogy attól függetlenül, hogy lassan 2 évesek lesznek és már nem olyan kicsik, nem komolyodnak. Sajnos kezdek rájönni, hogy túl engedékeny voltam és vagyok, mivel akármi van, nekik valakinek az ágyában kell aludniuk. De hát ők az Én "gyerekeim". A két kutya a medence felé közeledtek, de nagyon vészesen, majd egy csobbanás és mindkét kutya úszik.
-    Okoskák, mi lenne, ha egyszer figyelnétek arra, hogy merre mentek, nem történne veletek ilyen folyamatosan! - mondtam nevetve.
-    A helyedben ezt már rég feladtam volna! - nevetett Harry. - Ők sosem néznek a lábuk elé!
-    Észrevettem! - nevettem, majd a két vizes kutya kikecmeregtek a medencéből és a füvön folytatták a játékot.
Benji, Richard és Jesy visszatértek hozzánk. Miután Benji megreggelizett, elment játszani a két kutyával.
-    Látom jól indult a reggeletek! - lépett ki mosolyogva Cara. - Viszont skacok, lassan megbeszélést kellene tartani. - mondta, mire bólogattunk. - Akkor 2 óra múlva találkozunk a legközelebbi kávézóban! - mondta mosolyogva.
-    Rendben! - mosolygott Louis.
-    Akkor sziasztok! - mosolygott, majd elment.
Sajnos a találka miatt lassan elkezdtünk készülődni és aztán indultunk Lolát és Benjit otthon hagyva. Ilyenkor annyira nem akarok tehetséges lenni semmiben! Az úton beszélgettünk. Mikor megérkeztünk, természetesen néhány fénykép után bementünk. Cara már ott ült az egyik asztalnál.
-    Sziasztok! - mosolygott ránk.
-    Miről lesz szó? - kérdeztem mosolyogva.
-    Rengeteg mindenről. - mondta mosolyogva. - Leginkább arról, hogy ma vége a szünetnek, hivatalosan is. Tehát innen fel lesz töltve a megbeszélés után a videóklipp! - mosolygott.
-    Szuper, akkor mit kéne még megbeszélni? - kérdezte Niall.
-    A következő turnét! Mikor kezdődjön, mekkora legyen, meg nekem el kell kezdenem szervezni! - mondta. - A kezdés az természetesen nem holnap lesz, mivel nagyon oda kell tennetek magatokat, ugyanis az előző közös turnéval hatalmasat robbantottatok, tehát ezzel még nagyobbat kell! - mondta mosolyogva. - Ami azt jelenti, hogy a díszlettel és minden ilyesmivel tarolnunk kell! - mondta. - Azon kívül, a hétre kéne szervezni pár kisebb nagyobb koncertet! Ja és új cuccokat is piacra kéne dobni.
-    Ezt hogy érted? - kérdeztem.
-    Parfüm, könyv, film. - sorolta. - Vagy bármi ilyesmi.
-    Király. - mosolygott Roxy.
-    És reklámok! Meg persze interjúk és műsorok. Tudom, nagyon jó volt ez a kis nyugi, nekem is, de most újra belelendülünk a dolgokba és ezerrel dolgozunk! - mosolygott.
-    Rendben. - bólogattunk.
-    Ez nem jelenti azt, hogy nem engedhetitek el magatokat, lesz arra is idő! - mosolygott. - Bizonyos keretek között! - vágta rá. - Mire gondolok? Nem talál rá senkire egy csapat újságíró egy bokorban aludva, - pillantott Beckyre, aki szegény egyszer elég nagy balhét kevert. - nem táncikálunk idegenekkel sehogy, - nézett Louisra. - nem kezdünk el kornyikálni az utcán üvöltve, - nézett Jesyre. - Nem csaljuk meg a barátunkat, - nézett rám, mire Én úgy tettem, mintha nem tudnám, hogy rólam van szó és nézelődtem. - Ja és sorolhatnám, de inkább abbahagyom! - mondta, mire bólintottunk.
-    Rendben, akkor ennyi? - kérdezte Harry.
-    Igen, de majd még pontosítunk! - mosolygott.
-    Akkor mehetünk haza! - pattantam fel.
Cara elnevette magát, majd a többiek követtek.
-    Mi a terv mára? - kérdezte Jesy.
-    Süss valamit! - néztem rá boci szemekkel.
-    Nem tudok, mert túl sokan vagyunk és mire kész lenne, megennétek az egészet! - mondta mosolyogva.
-    De a srácok hazamennek! - legyintett Roxy.
-    Nem ez volt a terv! - nézett rá Liam.
-    Akkor nem engedjük őket a konyhába! - rántott vállat Becky.
-    Igazán kedvesek vagytok! - mondta Hazza.
-    Folytatjátok a kísérletet, miszerint megtanítjátok focizni a két hülyét! - mosolyogtam rájuk.
-    Mármint a kutyákat, mielőtt elkezdenétek gondolkozni, hogy melyik kettőre gondoltunk közületek! - nevetett Jesy, majd pacsiztunk.
-    Ma ilyen csípős a humorotok? - kérdezte morogva Zayn.
-    Természetesen! - nevetett Roxy.
-    Vagy mi lenne, ha ti kényeztetnétek minket? - kérdezte Liam.
-    Mire gondolsz? - néztem rá.
-    Mi elvittük a rengeteg gyereket, amíg ti lazultatok! Most ti kényeztettek minket! - mosolygott Nialler.
-    És mégis hogyan? Így is el vagytok kényeztetve! - mondta Becky, majd beültünk a kocsiba.
-    Hát, főztök nekünk, meg ilyenek! - kacsintott Louis.
-    És miért tennénk meg? - kérdezte gonosz vigyorral Roxy, mire lepacsiztam vele is.
-    Mert mi levettünk a vállatokról minden terhet! - mondta Hazza.
-    Aha. - horkantott Becky.
-    Tudod nekem még mindig volt két átok kutyám és egy papagájom. - mosolyogtam.
-    Oké, akkor is! - nyafogott Louis.
-    Nem díjazom az ötletet! - sóhajtottam.
-    Mi meg azt nem díjaztuk, hogy ránk hagytatok 7 gyereket! - mondta Zayn.
-    Jó, legyen! - sóhajtott Jesy.
-    Hülye vagy?! - néztem Jesyre. - Hogy adhattad meg magad? Nyerésre álltunk, így is úgy is mi nyertünk volna! - mondtam.
-    Ennyit megérdemelnek! - mondta Jesy.
-    Határozottan! - mondta mellettem Louis.
-    Mit akartok? - horkantott mérgesen Roxy.
-    Nem haltok bele! - nevetett Zayn. - Mondjuk főztök valamit, meg ilyenek. - mosolygott.
-    Oké, a főzésben benne vagyok, mivel nem kell benne részt vennem! - mosolyogtam.
-    Meg az se lenne rossz, ha mondjuk megmasszíroznátok a hátunkat! - mosolygott Niall.
-    Az még teljesíthető! - mondta Becky.
-    Meg a lábunkat! - mosolygott rám Louis.
-    A te lábadat biztos nem! - vágtam rá. - Esküszöm, előbb simogatok meg egy görényt! - mondtam.
-    Annyira nem büdös! - mondta.
-    De! - vágtuk rá mind rajta kívül.
-    Oké, mit akartok még? - kérdezte Jesy.
-    Jakuzziban ücsörgést úgy, hogy közben kiszolgáltok! - mosolygott Harry.
-    Azért valahol húzzuk meg a határt! - vágta rá Becky. - Nem csicskák leszünk! - mondta mérgesen.
-    Jó, akkor csak ennyi! - mondta Liam.
-    Csak?! - kérdezte mérgesen Jesy. - Ez nem csak, ez így is sok! - mondta.
-    Te ne beszélj, te egyeztél bele! - szólt rá Roxy.
-    Igen, ennek most csak is te vagy az oka! - mondta mérgesen Roxy, majd mivel megérkeztünk, a csajokkal egyszerre csapódtunk ki az autóból.
-    Lehet, hogy egy kicsit túl reagáljuk! - mondta Roxy.
-    Lehet, de mi nem csicskáztattuk őket! - nyafogtam, majd a hűtőből kikaptam egy csokit és elkezdtem enni.
-    Ez egy nyugi csoki? - kérdezte mosolyogva Becky.
-    Igen! - vágtam rá, majd tovább ettem.
-    Nyugi csoki? - jött ki mosolyogva Lola. - Itt valami nagy durci van! - mosolygott rám a nővérem.
-    Igen, mivel ma csicskák leszünk, te is! - mondtam.
-    A srácokat kell kényeztetni! - világosította fel Becky.
-    Változz vissza, a csokiddal együtt! - mosolygott rám Lolusz. - Az állataid a kertben, Benji átment Luxhoz, ott alszik! - mosolygott, mire bólintottam és felszaladtam.
Gyorsan lemostam a sminkem, a hajamat összekötöttem egy copfba, majd felkaptam egy rövidnadrágot és egy ujjatlant, majd lementem. Természetesen a csokimat addigra már megettem.
-    Vége a hisztinek? - kérdezte mosolyogva a nővérem.
-    Igen. - mondtam, majd letámadott a két kutyám. - Miért van, hogy ha hazaérek, mindig rám kell ugrani? Lehetne enélkül is kedvesen és aranyosan üdvözölni! - mondtam a földön ülve, mire Barney gondolt egyet és kihasználva, hogy egy magasságban vagyunk, az arcomat kezdte nyalogatni.
Mindenki rajtam röhögött.
-    Jól van hülyém, Én is szeretlek, de azért ez túlzás, nem? - toltam el magamtól, mire a kezemet kezdte rágcsálni. - Aú! - húztam el a kezem. - Már nem vagy olyan kicsi! - mondta, mire észrevette, hogy nem tartóm már magam elé a kezem, újra az arcomat kezdte nyalogatni. - Barney, nem zavar, hogy ez már kicsit sok? Én is szeretlek, de te utálod, ha halálra puszilgatlak! - toltam arrébb.
Málna mindig is jobb volt, de simán követte a tesókáját minden hülyeségbe. Természetesen ez most sem volt máshogy, tehát Ő hátulról támadott rám.
-    Jó, te kellesz még! - nevettem.
Megdögönyöztem őket, majd lassan meguntak.
-    Na menjetek mást nyúzni! - álltam fel sóhajtva.
-    Mizu? - röppent a vállamra Richard.
-    Kutya nyálas vagyok! - néztem rá vigyorogva.
-    Fúj! - röppent a fejem tetejére, mire elnevettem magam és a konyhába tartottam. - Tehát mizu? - kérdezte megint.
-    Semmi sincs életem, veled? - néztem rá.
-    Tudtad, hogy a nővéred majdnem olyan jó társaság, mint te vagy? - kérdezte, mire elnevettem magam.
-    De csak majdnem! - vigyorogtam, majd a pultra röppent.
-    Csak majdnem! - mondta, mire elé tartottam az öklöm és a lábacskáját "ökölbe szorítva" öklöztünk.
-    Jól van édes, imádlak! - mosolyogtam rá.
-    Ez azt jelenti, hogy kapok valami finomságot? - kérdezte és a hűtő tetejére szállt.
-    Igen, azt! - mosolyogtam rá. - Málnát kapsz! - mosolyogtam rá.
Egy kis tálba adtam neki, mire vidáman eszegette. A napunk maradék részét tényleg a srácok kényeztetésével töltöttük, ami elég uncsi volt, de bírható.