2. évad 18. rész

Miután kimérgelődtük magunkat és mind elvoltunk foglalva, - Roxy Málnát és Barneyt altatta a kanapén, Jesy főzött, Én Jesyt idegesítettem, Becky pedig rajtunk röhögött, azzal az ürüggyel, hogy segít Jesynek - mikor csöngettek.
-   Roxy! - kiabáltam.
-   Nem nyitom ki! - kiabált.
-   Én sem! - kiabáltam.
-   Megyek! - sóhajtott Jesy és a cuki kötényben indult az ajtóhoz.
-   Siet a szakácsnő! - nevettem.
-   Sarah, felrúglak bárszékkel együtt! - kiabált, de már az ajtóban volt, mire hangosan nevettem.
Becky hirtelen felhangosította az eddig halkan szóló rádiót ugyanis éppen a Best Song Ever indult el. Én felugrottam a pultra és egy fakanalat a kezembe kapva, az volt a mikrofonom és a pulton állva táncoltam és énekeltem. Becky röhögve énekelt velem és Roxy kiabálását is hallottam közeledni, vagyis kirohant és felült a bárszékre és énekelt velem üvöltve, mint a rajongóm.
-   Roxy, tánc? - kérdeztem, mire röhögve felugrott mellém. - Becky? - néztem rá, mire Ő is mellém állt.
A pontos koreográfiát táncoltuk a pulton állva és egymáson röhögtünk, de már mind fakanállal énekeltünk. A fenékrázód résznél hallottam Jesy hangját.
-   Hülyék, ha lerúgjátok a lisztet, megöllek titeket! - nevetett rajtunk Jesy.
-   Ezt? - kapta a kezébe a tálat Roxy, majd belemarkolt és mint valami csillámport, elszórta.
-   Roxy! - kiabált Jesy.
-   Nyugi! - dobtam le liszttel.
-   Csak mondom, hogy meg kéne fordulni! - mondta, mire hátra néztünk.
Az egész 1D minket bámult, ahogy éneklünk és táncolunk.
-   Még nincs vége! - vett a kezébe Becky lisztet, majd mi is mindkét markunkba és a végén, mikor letérdelünk, elhajítottuk.
-    Te jó Isten! - röhögött Jesy.
-    Nyugi van! - fordultam vissza lazán, majd arcba dobtam liszttel.
-    Most kinyírlak! - sikított.
-    Nem hinném! - mosolyogtam huncutan, majd megráztam a hajam és egy fél kiló liszt szállt el.
-    Juj de jó! - nevetett Roxy, majd Ő is ezt csinálta és Becky is.
-    Csak nem a szádba! - fintorgott Jesy.
-    Jól van na, hátha nem veszel részt a produkcióban és nem vagy rajongó sem, ezt kapod! - nevetett Becky.
-    Bocs, hogy ajtót nyitottam! - forgatta a szemeit.
-    Sarah, ez szar ötlet volt! - fújt bele a pólójába Becky, mire felszállt a liszt.
-    Nekem a melltartómban is van! - nevetett Roxy.
-    Nekem is! - néztem bele.
-    Ezt a problémát megoldottuk! - húzta ki a pólója alól Roxy a melltartót.
-    Figyelj! - vettem el tőle, majd fejjel lefelé fordítottam, mire kiszóródott belőle fél kiló liszt és felröhögtünk.
-    Oké, azt hiszem nem ártana ruhát cserélni! - nevetett Becky, majd leugrott a pultról.
-    Mit csinálsz, amúgy? - kérdezte Jesyt.
-    Süti lett volna, de kezdhetem előröl! - mondta, mire Becky felvett egy marok lisztet a földről és Jesy elé tolta.
-    Ez nem jó? - kérdezte, mire felröhögtünk.
-    Ha kiöntjük a melltartónkból, tuti teli lesz a tál! - mondtam röhögve.
-    Menjetek öltözni! - nevetett Jesy.
-    Oké! - sóhajtottam, majd elindultunk libasorban.
Hirtelen egy fiú sereg követett minket.
-    Nyugi, csak a rajongók! - legyintett Becky, mire mind felnevettünk.
-    Lehet hogy nekünk kéne összetakarítani! - mondta Roxy.
-    Kétlem, hogy van hozzá kedvem! - nevettem.
A szobáinknál szétváltak az útjaink. Bementem, majd meglöktem az ajtót, de egy kéz csapódott rajta.
-    Sarah! - hallottam magam mögött Louis hangját.
-    Mit akarsz? - néztem rá dühösen.
-    Látni sem akarsz? Haragszol rám? Nagyon? - kérdezgetett.
-    Nem, igen és nagyon! - soroltam a válaszaim.
-    De nem tettem semmi olyasmit, ami miatt ilyen dühös lehetnél! - mondta ártatlanul.
-    Louis, az még úgy annyira nem is zavart volna, ha csak megbámulod, oké néha beszólogattam volna vele, de ennyi! Viszont azon kívül, hogy a hülye is látta, hogy utána csorgatod a nyálad, még flörtöltél is vele! - mondtam, miközben a szekrényemből kidobáltam egy rövid nadrágot, törölközőt és Louis egyik pólóját, amit még régebben tulajdonítottam el.
-   Azért még az Én pólómat hordod! - mosolygott.
-   Nem szakítottunk, csak összevesztünk! - mondtam, majd bementem volna, de megfogta a karom.
-   Vagyis szeretsz! - mondta komolyan nézve a szemembe.
-   Kétségeid voltak efelől? - kérdeztem mosolyogva.
-   Akkor mi a baj? - kérdezte és közelebb lépett.
-   Mi a baj?! - kérdeztem felhúzott szemöldökkel. - Amy! Látványosan stírölted a hátsóját, majd flörtöltél vele! - mondtam mérgesen.
-    Baj, ha megnézek egy lányt, akit jó testi adottságokkal áldottak meg? - kérdezte.
-    Nem baj, ha ezt diszkréten teszed. - mondtam, miközben levettem a pólóm és a földre dobtam. - Bár Amy nem tartozik ebbe a kategóriába! - mondtam.
-    Miért? - kérdezte értetlenül. - Szerinted nem néz ki jól? - csodálkozott.
-    De jól néz ki, csak ezekkel az orvosok áldották meg! - mondtam, miközben levettem a nadrágom és azt a pólóm mellé rúgtam. - A feneke és a mellei mind műtétek eredménye! Összesítve egy plasztik cicával flörtöltél! - mosolyogtam.
-    Nem flörtöltem vele, de sajnálom! - mondta és az enyémnek támasztotta a homlokát és az orrunkat is összeérintette.
-    És? - kérdeztem elmosolyodva.
-    Nem lesz több ilyen! - mosolygott rám.
-    És?
-    Te vagy a leggyönyörűbb lány, akit valaha láttam! - mosolygott.
-    Köszönöm. - mosolyogtam. - És?
-    Szeretlek! - mosolygott.
-    És?
-    Nagyon szeretlek! - mosolygott.
-    És?
-    És ha tovább mondod, hogy és, be fogok égni, mert nem tudom mit mondjak még! - mondta, mire elnevettem magam.
-    Kis hülye! - hajoltam közelebb, majd megcsókoltam.
-    Utálom, mikor kínzol! - csípett bele a fenekembe.
-    Aú! És Én annyira nem utálom, kifejezetten élvezhető! - mosolyogtam rá pimaszan.
-    Oké, rájöttem! - forgatta a szemét. - Amúgy, mikor széttépett nyakkendővel és inggel jött be Amy, mit csináltál vele? - kérdezte.
-    Ilyen egyértelmű, hogy Én voltam? - kérdeztem.
-    Ki más? - nevetett.
-    A nyakkendőjét az asztalhoz tűztem tűzőgéppel és megfenyegettem, hogy ne szórakozzon a pasimmal! - mosolyogtam büszkén.
-    Erőszakos voltál? - kérdezte.
-    Nem, közben kedves dalokat énekeltem! - nevettem.
-    Haha! - forgatta a szemét. - Imádom, mikor agresszív vagy! - mosolygott.
-    Akkor most agresszívan megkérlek, hagyj nyugodtan zuhanyozni! - mondtam, majd a szükséges cuccokkal bementem a fürdőbe és becsuktam az ajtót magam után.
Gyorsan lezuhanyoztam, majd mikor készen lettem, felöltöztem, megszárítottam a hajam és kimentem. Senki nem volt a szobámba, így lementem. Hirtelen Barney és Málna rohantak felé.
-    Mi van hülyék? Nem haltam meg, lezuhanyoztam! - ültem le a lépcsőre és simogattam őket.
-    Elhanyagolsz! - nyafogott Louis és mosolyogva megállt velem szemben.
-    Amy biztos nem! - mondtam gonosz mosollyal.
-    Ezek a beszólások nem maradnak el? - kérdezte fájdalmas arccal.
-    Nem, hozzám tartoznak! - nevettem.
-    Elég sok mindenre mondod ezt! - mondta mosolyogva.
-    Lehet, hogy te nyafogsz sokat! - nevettem, majd felálltam.
-    Mostanában te nyafogtál! - mosolygott.
-    Nem nyafogtam! - mondtam határozottan. - Nem érdekel, ha más lányokat megnézel, de bizonyos keretek között nézd meg őket!
-    Oké, megbeszéltük! - ölelt át.
-    Örülök neki! - bólintottam mosolyogva.
-    Sarah, nincs kedved újabb koncertet adni? - kérdezte mosolyogva Roxy.
-    Most nincs, mert Jesy nem főz, meg túl sokan vagyunk! - mondtam.
-    Tehát csak akkor jó, mikor idegesíthetsz vele? - nézett rám Jesy.
-    Természetesen! - ugrottam az ölébe.
-    Nagyon megtévesztő ez a cuki külső! - mondta, miközben letett.
-    Nem is, aranyos vagyok, csak nem mindig! - mosolyogtam rá, majd elrohant mellettem a két kutyám a kert felé. - Juj Én is! - kiabáltam, majd utánuk rohantam.
Mindenki rajtam röhögött. Én a kertbe rohantam és játszottam a kutyáimmal. Mikor elfáradtak és Én is, bementünk. Leültem a kanapéra Louis és Roxy közé.
-    Most szent a béke? - kérdezte Niall.
-    Nem, Én utálom Harryt! - mondtam.
-    Mi, miért? - kérdezte csodálkozva rám nézve.
-    Mert sokkal nagyobb vagy nálam és nem adsz csokit! - mondtam karba tett kézzel.
Megforgatta a szemét, majd elguggolt és úgy odahozott nekem egy tábla csokit, amit valahonnan elvarázsolt.
-    Oké, most már szeretlek! - mosolyogtam, majd kinyitottam a csokit és elkezdtem enni.
-    Adsz belőle? - kérdezte Louis.
-    Nem. - közöltem vele a tényt.
-    Miért? - kérdezte sértetten.
-    Mert ez az enyém és Harry manótól kaptam! - mondtam, majd megint beleharaptam.
-    Tehát nem adsz a pasidnak? - kérdezte Louis és a nézésével megpróbált bűntudatot kelteni bennem.
-    Sajnálom, de az élet nehéz! - tettem a kezem a vállára. - És ez az Én csokim! - mosolyodtam el.
-    Jobban szereted a csokit, mint engem? - kérdezte.
-    Hát... - gondolkoztam el. - Nem akarom, hogy megsértődj, de a csoki pótol téged! - mondtam felnézve rá. - Te nem pótlod a csokit! - simogattam meg az arcát, majd megint haraptam.
-   Érdekes egy elgondolás, de nem hülyeség! - mosolygott rám Becky.
-   Tudom, nem szoktam hülyeséget beszélni! - mosolyogtam büszkén.
Hirtelen odarohant hozzám a két kutya és Richard az egyik kanyarban leesett Barney hátáról.
-    Te őrült! - csípte meg Barney fülét, aki el akarta kapni a madarat.
-    Elég! Nincs bunyó! - szóltam rájuk, mire Richard Louis vállára szállt.
-    Kérek csokit! - mondta Richard.
-    Kössünk alkut! - fordultam felé mosolyogva.
-    Benne vagyok! - bólintott.
-    Mond, hogy Tomlinson és odaadom! - mosolyogtam rá huncutan.
-    Nem vagyok kutya, nem a csoki miatt, hanem az alku miatt mondom! - morgott. - Tomlinson! - mondta édesen, mire megpusziltam.
-    Tessék édes! - adtam oda neki egy kockát.
-    Kösz. - mondta és elkezdte enni.
-    Ti mit akartok? - néztem a kutyákra, akik hatalmas szemekkel néztek. - Jól van tessék! - adtam nekik egy-egy kockát.
-     Még Ők is kapnak? - kérdezte Louis rám nézve.
-     Ezzel mire célzol? - kérdezte felháborodva Richard. - Arra, hogy egy buta papagáj vagyok, mert akkor közlöm, hogy te meg egy buta séróbáró! - mondta Richard, mire elnevettem magam.
-    Nem, egy átlag papagáj vagy! - mondta neki Louis.
-    Az a baj, hogy te meg egy átlag séróbáró! Nem is értem, mitől lettél híres! Nálad még nekem is jobb hangom van! - mondta Richard, mire lenevettem magam.
-    Richard, ez nem igaz! - szóltam rá.
-    Jól van, bár jobban éneklek mint a séró banda, de hogy ne sértődjenek meg, hitessük el velük, hogy jók! - morgott.
-    Néha elég bunkó tudsz lenni! - szóltam rá.
-    Nem, csak őszinte! - mondta, majd elröppent.
-    Meg hülye! - kiabáltam utána.
-    Meg cuki! - kiabált vissza.
-    Meg beképzelt! - kiabáltam nevetve.
-    Ennyi séróbáró között átvettem! - mondtam, mire felnevettünk a lányokkal.
-    Nem is állítgatjuk annyit a hajunkat! - mondta karba tett kézzel Liam.
-    Dehogy! - nevetett Jesy, majd teljesen összeborzolta Liamet, aki visszaadta és Jesy egy hatalmas kóc lett.
-    Még Zayn, de mi nem! - mondta Louis.
-    Én?! - nézett ránk Zayn.
-    Te drágám! - nevetett Lola.
-    Apa, nagyon sokat készülődsz! - nevetett Benji.
-    Na, a fiad is megmondja! - nevetett Louis Zaynre.
Én hirtelen az egész haját, mire mérgesen nézett rám.
-    Séróbáró! - nevettem rá.
-    Ezért most megfizetsz! - mondta, majd felpattantam és csokival a kezemben kezdtem rohanni, de Louis gyorsabb volt nálam és a szőnyegen elkapott.
Nevetve döntött a földre.
-    Louis! - szóltam rá. - Ne! - nevettem.
-    Mit kapok, ha szökni hagylak? - kérdezte mosolyogva, miközben már a hasamon ült.
-    Pofont! - nevettem.
-    Nem jó! - mosolygott, majd csikizni kezdett.
-    Oké, oké! - mondtam nevetve, mire abbahagyta. - Mit szólsz a csokihoz? - kérdeztem.
-    Köszönöm! - vette el a maradékot, majd felült vele a kanapéra.
-    Amúgy, ugye tudod, hogyha a kutyának csokit ad, meghalhat? - kérdezte Niall.
-    Ezek soha! - nevettem. - Málna egyszer lenyelte a gyűrűmet! - mondtam.
-    Mégis melyiket? - kérdezte Louis ijedten.
-    Nem az eljegyzési gyűrűmet, ne izgulj! - nevettem.
-    Tényleg az hol van? - kérdezte.
-    Hát... - gondolkoztam el, pedig pontosan tudtam, csak Louisval szórakoztam.
Mikor szakítottunk, betettem a versenyautóba a kesztyűtartóba egy kis dobozkában.
-   Tudom hol van! - mosolyogtam rá.
-   Biztos? - nevetett Liam.
-   Igen, biztos! - nyújtottam rá a nyelvem.
-   A tetkódat nem hagytad el? - nevetett Niall.
-   Haha! - forgattam a szemem, majd fel akartam állni, de rám ült Benji.
-   Kérek csokit! - mondta karba tett kézzel a hasamon ülve.
-   Benji, te ne legyél olyan erőszakos, mint Louis! Te cuki vagy! - mosolyogtam rá. - Louisnak nincs jó modora, de ne is törődj vele, mert Ő már öreg ahhoz! - legyintettem, majd leültettem magam mellé és felültem.
-   Már, Louis hány éves? - kérdezte.
-   Minimum 200, de onnantól kezdve, szegény már nem is tudja észben tartani! - legyintettem. - Viszont neked adok csokit, mert aranyos vagy, meg az unokaöcsém! - mosolyogtam rá, majd felpattantam és a hűtőből kivettem egy csokit, majd odaadtam neki.
-   Én egy táblát kapok? - csodálkozott.
-   Igen, mert te aranyos vagy, meg fiatal! - mosolyogtam rá, majd leültem Louis mellé, Benji pedig Zayn ölébe kényelmesedett el.
-   Gonosz vagy! - nézett rám Louis.
-   Én?! - mutattam magamra. - Összekeversz egy másik lánnyal! - mondtam. - Biztos Amy-re gondolsz, Őt is nagyon szereted! - mosolyodtam el gonoszan, majd rányújtottam a nyelvem.
-   Erre a poénra hányszor számíthatok még? - kérdezte.
-   Még egy pár napig biztosan! - kacsintottam rá gonoszan.
-   Apa! - ugrott fel Benji.
-   Mondjad kicsim? - mosolygott rá Zayn.
-   Egyszer felmehetek veled a színpadra? - kérdezte mosolyogva.
-   Nem. - rázta a fejét Zayn. - Nem jó ötlet! - mondta.
-   De Apa! - nyafogott. - Csak egy dalra! - kérte.
-   És ha leesel, vagy valaki leránt, vagy megsüketülsz a sikítástól? - kérdezgette Zayn.
-   Annyira nem vagyok béna, vigyázol rám és kapok olyan fülvédőt, mint Lux! - mondta mosolyogva.
-   Hogy vigyázzak rád, énekelnem kell! - mondta Zayn.
-   Velem feljöhetsz! - mosolygott rá Harry.
-   Hazza, muszáj ellenem lenned? - nézett rá mérgesen Zayn.
-   De Kicsim, tényleg nem veszélyes! - mosolygott rá Lola. - Sokkal aggódósabb vagyok nálad, de 5-en vagytok azon a színpadon, a szélén ott vannak az őrök és a korlát! A zenekar mögöttetek és ott leszek a színpad szélén! Ha Harry nem üti le egy mikrofon állvánnyal, vagy nem esik rá senki, maximum Liam és Louis tudja nyakon önteni vízzel abba, pedig nem hinném, hogy belehal! - mosolygott rá Lola.
-   Nem is esek el annyiszor! - nyafogott Hazza.
-   Azért a múltkori nem volt semmi! - kuncogott Becky.
-   Ne bántsátok! - ölelte magához Roxy Harryt és a fejét simogatta. - Meg is üthette volna magát! - simogatta.
-   Sajnálom, de a lovas esésemmel Én lettem az esések királynője! - mosolyogtam büszkén.
-   Erre büszke vagy? - kérdezte Louis.
-   Persze, sajnálom, hogy senki nem vette fel! - mosolyogtam.
-   Normális vagy? - nevetett Liam.
-   Mi már megszoktuk! - mondta mosolyogva Lola.
-   Lehet, hogy a saját esküvőmre is összetöröm majd magam! - gondolkoztam mosolyogva. - És Beckynek meg Niallnek fogok róla utoljára szólni! - néztem rájuk összeszorított szemekkel.
-   Még nem léptél túl rajta? - kérdezte Becky.
-   Nem! - vágtam rá.
-   De ha úgy nézzük, a menyasszonyok királynője is lehetsz! - nevetett Jesy. - Nem hinném, hogy sok lány mondhatja el magáról, hogy többször volt menyasszony, de egyszer sem lett belőle feleség! - nevetett.
-   Csak kétszer voltam menyasszony és egyszer már volt esküvőm, csak Én nem volt ott! - mondtam, majd elnevettem magam. - Ez elég nevetségesen hangzik! - nevettem.
Mindenki nevetett, csak Louis nézett komoran.
-   Lehet kéne szervezni még egyet és akkor az oltárnál mondanék nemet és akkor utána a következőnél már talán feleség is lehetnék! - nevettem.
-   Aha! - nevetett Becky.
-   Nem kéred meg a kezem? - kérdeztem nevetve Louistól. - De ne hívj meg sok embert, csak párat, mert az oltárnál nemet mondok majd! - nevettem.
-   Nem vicces! - mondta, majd felment és bevágta maga után az ajtómat.
-   Megyek, megnézem a morcit! - mosolyogtam, majd felálltam.
Málna és Barney felugrottak.
-   Nem! - szóltam rájuk. - Csak Én megyek! - mondtam, mire egymással kezdtek birkózni.
Felszaladtam, majd halkan benyitottam a szobámba. Louis az ágyamon ült és a telefonját nyomkodta. Becsuktam magam után az ajtót, majd mellé ültem, de rám se nézett.
-   Te voltál a kedvenc vőlegényem! - kuncogtam, de semmit nem reagált rá.
Mosolyogva nekidőltem, de nem nézett rám.
-   Ne légy ilyen komoly, nem áll jól! - böktem meg mosolyogva, mire elmosolyodott és rám nézett. - Rosszul esett? - kérdeztem.
-   Igen. - bólintott.
-   Téged szerettelek és most is szeretlek! - mosolyogtam rá. - Ez nem változott és nem is fog! - mosolyogtam.
-   Reméltem! - mosolygott.
-   Gyertek, nézzük a Pókembert! - nyitott be Benji mosolyogva.
-   Ki nem hagynám! - ugrott fel Louis, majd Benjit az ölébe kapta.
-   Én sem!- szaladtam utánuk, majd leszaladtunk.
Mind kényelmesen elhelyezkedtünk és elkezdtük nézni a filmet. Nem tudom hogyan, de sorban mind elaludtunk.