Roxy és Harry nem békültek ki! Hogy lehet ilyen hülyeségen összeveszni?! Na jó, ezt most mondom Én, aki már más hülyeségen is összeveszett Louisval! Teljesen jogtalanul mondom hogy hülyeség! De ha egyszer az?! Mindegy, folytassuk a helyzetjelentést! Egy hét telt el a Harroxy összeveszés óta és ma utazunk Afrikába. Ez mondjuk tök jó, viszont Én ülök Roxy mellett a repülőn és a buszon is. Benji könnyes búcsút vett mindenkitől és korán reggel elvitte Anya a kutyáimmal és a madarammal együtt. Mi már rég összepakoltunk, viszont Caraval és Paullal együtt a srácokra várunk, akik ne képesek felvenni a telefont és még nem érkeztek meg a mi házunkhoz. A ruhámat a hosszú úthoz megfelelően válogattam össze.- Liamet ahogy elérem, megverem! - mondta Jesy.
- Nem te leszel az egyedüli, aki verekedni fog! - morogtam.
- Hát nagyon nem! - mondta mérgesen Lola.
- Minek neki a nyomorék telefon, ha nem veszi fel? - kérdezte idegesen Becky.
- Mindjárt jövök. - mondtam, majd a táskámból kivettem egy szál cigit és egy öngyújtót, majd kimentem az ajtó elé.
Néztem az üres utcát, mikor ismerős autó fordult be az úton és állt meg a ház előtt. Én nem zavartattam magam, nyugodtan állva néztem a kapkodó társaságot.
- Milyen a helyzet bent? - pattant ki a volán mögül Liam.
- Óvatosan menj be, Jesy készül megverni! - mondtam nyugodtan.
- Mindannyiunknak végünk! - szállt Nialler.
- Becky a jobbik eset! - mondtam, mert ez így igaz, legrosszabb esetben is pár órán belül megbocsájt.
- Lola? - nézett rám Zayn.
- Mióta elment Benjamin meg te, összepakolta a saját cuccait, azokat a cuccokat, amik itt voltak, de kell neked és reggelit készített. Tehát időzített bomba. - soroltam, majd összegeztem.
Louis ki se akart szállni. Én a mutató ujjammal mutattam neki, hogy jöjjön.
- Szia Törpilla! - eresztett laza mosolyt, gondolom azt hitte, nem haragszom.
Rosszul hitte!
- Louis, mi a francért hordod magaddal ezt? - húztam ki a farzsebéből a telefonját.
- Basszus, pakolásnál az összes telefon a nappaliban volt! - mondta ijedt arccal.
- És mond, pakolás közben üvöltöztök, hogy nem halljátok, ha csörög? - kérdeztem mérgesen.
- Hát olyasmi! - mondta.
- Jól van, akkor majd Én meghallom! - csúsztattam a farzsebembe.
- Édes, az... - nyúlt utána.
- Nem akarod, hogy meglássam a telefonálásaidat a titkos csajoddal? - kérdeztem gonosz mosollyal.
- Pontosan! - mosolygott.
- Jól van, ha ilyen őszinték vagyunk, akkor majd egyszer bemutatom neked a pasim, jó? - mosolyogtam.
- Jó! - mosolygott, majd elvette a cigim, szippantott belőle egyet, majd elnyomta, kifújta a füstöt és megcsókolt.
- Ez nem azt jelenti, hogy nem haragszom! - szóltam rá.
- Oké, vágom! - bólintott.
- Ezt meg edd meg! - nyomtam a kezébe egy csokit.
- Miért? - kérdezte.
- Mert ez finom. - mosolyogtam.
- Oké, tehát csak is önző okokból! - mosolygott.
- Pontosan! - mondtam, majd benyitottam.
Mikor mindenki belépett, akkor kiabálás lett, hogy semmit nem hallottunk.
- Elég! - kiabálta Paul. - Majd veszekedtek a repülőn, vagy leszarom, de most indulunk! - mondta, mire mindenki beült a furgonba, a csomagokat bedobtuk, majd már utaztunk is a reptér felé.
Ott rengeteg rajongónak integettünk, képeket készítettünk, aláírást osztogattunk, majd felültünk a magángépre. Roxy mellett ültem. Ő zenét hallgatott és bámult ki az ablakon. Nekem eszembe jutott, mikor a turnén életemben először mertem kinézni a repülő ablakán Louis öléből és a szeme színe ugyan olyan volt, mint az ég. Nagy mosollyal könyököltem a karfára és néztem magam elé. Velem szemben Jesy ült.
- Reb itt vagy? - kérdezte nevetve, mire felkaptam a fejem. - Úgy vigyorogsz, mint valami őrült! - nevetett.
- Csak eszembe jutott valami! - mosolyogtam.
- Valami? - hallottam egy nagyon ismerős hangot a hátam mögül: Louis.
Én elnevettem magam.
- Te hallgatózol? - térdeltem fel az ülésemen és fordultam meg.
- Nem, csak nekem is eszembe jutott! - nézett fel rám mosolyogva.
- Helyes! - mosolyogtam.
- Emlékszel mit álmodtam? - kérdeztem mosolyogva.
- Nem, mert nem mondtad el! - mondta.
- Ja, akkor jó! - mondtam, majd gyorsan visszahuppantam a helyemre.
- Mond el! - kérte.
- Nem! - vágtam rá.
- De nem mindegy? Már együtt vagyunk! - mondta mosolyogva.
- Nem! - vágtam rá, majd láttam, hogy Louis el kezd nyúlkálni a fejem felé.
Én gyorsan belehuppantam Jesy ölébe.
- Kösz! - mondta Jesy.
- Nincs mit! - mosolyogtam.
- Reb! - szólt Becky, majd megdobott a cipőjével.
Ő ült a másik oldalamon eddig, de így már vele is szembe voltam. Megfogtam a cipőjét, majd meg akartam dobni vele, de véletlen átrepült az ülése felett, a fiúkhoz.
- Aú, ki volt ez a hülye? - kérdezte Zayn, majd elindult hozzánk.
Becky gyorsan felhúzta azt a lábát, amin nem volt cipő és ráült a sarkára.
- Senki! - mosolygott rá ártatlanul, mire Én a számra szorítottam a kezem és elnevettem magam, ahogy a többiek is.
- Aha, Reb te miért ülsz Jesy ölében? - kérdezte Zayn.
- Én úgy 2 másodperce! - mosolyogtam, mire megforgatta a szemét és visszament.
- Tehát fölöslegesen kapálózok? - nézett át Louis, mire elnevettem magam.
- Hát ja! - nevetett Lola.
- Ti amúgy mi rosszat csináltok? - kérdezte Tommo.
- Semmit, angyalok vagyunk! - villantott 1000 wattos mosolyt Becky.
- Ti? - nézett végig rajtunk.
- Na, húzzál innen! - lökte meg a homlokánál Becky, mire Louis puffant.
- Leestél az ülésről? - kérdezte Jesy nevetve.
- Igen! - morgott.
Mind nevettünk, csak Louis nem.
- Jesy nincs nálad csoki? - kérdeztem.
- Nem vagyok függő, mint te! - mondta mosolyogva.
- Akkor hozok a táskámból. - mosolyogtam, majd Roxy odanyújtotta a csokit.
Egy táblát elosztottunk, ami elég vicces volt, mivel körbe adogattuk és mindenki harapott egyet. Mikor megettük, elővettem Louis telefonját a farzsebemből.
- Jöttök? - mosolyogtam Beckyre és Roxyra, akik mosolyogva bólintottak és körbe álltak, úgy néztük a telefont.
A hívásnaplót néztük. Én voltam a legtöbb, úgy voltam benne, hogy Törpi. Semmi olyasmi, ami gyanús lenne, majd Roxy kiszúrt egyet.
- Az ki? - mutatott egy névre: Stella.
- Louis, ki az a Stella? - szóltam neki hangosan, mire hozzánk fordult feltérdelve.
- Csapatosan turkáltok a telefonomban? - kérdezte, majd elindult felénk.
Mosolyogva állt meg előttem, mire felálltam.
- Ki ez? - mutattam fel a telefont, mire el akarta venni, de nem hagytam. - A-a! Ki az a Stella? - kérdeztem.
- Senki fontos! - mondta mosolyogva, majd el akarta venni, de gyorsan kitértem előle.
- Ha nem mondod meg felhívom! - mondtam mosolyogva.
- Ne csináld! - mondta és után jött.
Én átszaladtam a fiúkhoz. Jött utánam és el akarta venni. Felugrottam az ülésére és fogtam a telefonom.
- Louis, tudod hogy fel merem hívni! - mosolyogtam gonoszan.
Az összes fiú rajtunk röhögött.
- Mondom, hogy nem fontos! - mondta, de Én mosolyogva közelítettem az ujjam a zöld ikonhoz.
- Egy lány, akivel még iszonyú régen randiztam! - mondta gyorsan, mire elhúztam az ujjam.
- És most miért hívott fel? - kérdeztem.
- Mert találkozni akart, de mondtam, hogy van barátnőm! - mondta, mire elmosolyodtam.
- Bizonytalan ideig még! - mosolyodtam el, majd a farzsebembe csúsztattam a telefont és Louis nyakába csimpaszkodva leugrottam az ülésről.
- Kis hülyém! - szorított magához, majd megpusziltam.
- Azért még nézelődöm! - mosolyogtam, majd a telefonnal a farzsebemben elindultam vissza, de Louis kikapta a zsebemből.
Mosolyogva rá néztem, majd visszaültem a helyemre. Roxy már aludt mellettem. Becky átment, hogy Niall ölében üljön, Jesyhez Liam jött. Lola Ő Zayn ölében elaludt. Én meg unatkoztam. De annyira látványosan, hogy levettem a cipőm és a földön ülve próbáltam egyre távolabb dobni. Mikor ezt meguntam, odamentem Louishoz, aki aludt. Csak Becky és Niall volt ébren.
- Unatkozom! - nyafogtam.
Niall kitalálta, hogy készítsünk képeket, így annyira viccesek lettek, hogy a Mr. Horan feltette őket Instagramra. Mikor ezt is meguntuk, Louis felkelt.
- Mosolyogj! - kértem, majd gyorsan lefotóztam, ahogy kócosan, álmos fejjel értetlenül pislog rám.
Elmosolyodtam, majd feltöltöttem Facebookra.
- Muszáj volt, ugye? - kérdezte.
- Igen, mert olyan álmos vagy! - kuncogtam.
- Gyere! - mondta, majd az ölébe húzott.
- Most így fogsz aludni? - kérdeztem.
- Pontosan! - bólintott, majd a fejét a vállamra döntötte.
Én először nézegettem a cuki hozzászólásokat a képhez, majd valahogy Én is elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése