2. évad 31. rész

* Egy hónappal később *

* Sarah szemszöge *

Teljesen összetörtem. Nem az a vidám, huncut lány vagyok, aki Louis mellett voltam. Magamba fordultam, sokkal kevesebbet beszélek és Charlie gyakran megvert. Ha beszéltem Louisval, ha sírtam a duettünkön, ha olyan hírt hallott valahonnan, hogy nekem ez borzasztó, vagy olyat, hogy még mindig szeretjük egymást. Az ütések nyomát a testemen sminkkel elfedtem, de a lelkemben nem tudtam. Mindegyik jobban és jobban fájt. Hiányzik az, hogy reggel a hülye kutyáim nyúzzanak minket Louisval, mert éhesek, a közös reggelik, Tommo foci edzései, a hülye becenevek, a gyerekes csatáink, minden kisebb veszekedésünk, hogy túlságosan féltett, hiányzik Ő! Utálok nélküle élni! Az L betű a bőrömön? Egyet jelent a szívemben lévő nyommal.

Úgy döntöttünk ez most egy rövidebb turné lesz, csak pár helyszín, viszont lesz folytatása. Most Chicago-ban vagyunk. A koncert ugyan már megvolt, de még itt vagyunk. Ja, mellesleg Louis tegnap mutatta be az új barátnőjét, a vidám, tökéletes, kedves Danielle Campbell-t. Kikészültem-e? Á dehogy, csak olyan sírógörcsöt kaptam, hogy majdnem belefulladtam, de semmi gáz! Egyszerűen annyira aranyosak és annyira összeillenek, de utálom magam!
A reggelem szokásos volt, a két hülye bökdösött, ami azért megmosolyogtatott.
-    Jól van zabások! - simogattam meg őket, majd kimásztam az ágyból és a bőröndömhöz mentem.
Gyorsan előkaptam egy számomra tökéletes összeállítást, majd bevonultam a fürdőbe. Már Rebelként léptem ki. A kutyáim, pedig körülöttem ugráltak.
-     Barney, az a lábam! - szóltam rá, mivel összetaposott.
Nem zavartata magát, sőt meg is bökött. Megráztam a fejem, majd a konyhába kiérve öntöttem nekik enni és felültem a pultra. Az "álompár" az étkezőben volt, ahogy a többiek is.
-     Reb, nem akarsz közösségi életet élni? - kérdezte Roxy.
-     Mást se csinálok! - sóhajtottam, majd kimentem az étkezőbe és levágódtam Jesy és Niall közé.
-     Milyen vidám vagy ma reggel! - bökött meg Nialler.
-     Szerintem te meg vak. - morogtam, majd tovább néztem, ahogy a "gyerekeim" disznóhoz hasonlóan táplálkoznak.
Minden fajta beszélgetésből kivontam magam, csak csöndben ültem és a kutyáimra néztem.
-     Rebel itt vagy? - kérdezte Liam.
-     Szerintem agyilag még alszik! - nevetett Lola.
-     Agyilag ölök! - néztem fel rá.
-     Ne csináld húgi! - mosolygott rám. - Olyan más vagy!
Tényleg?! Nem mondod?
-     Tökéletes nekem így. - rántottam vállat.
-     Nem úgy nézel ki! - mondta Zayn.
-     Pedig boldog vagyok. - mondtam. - Nem fogok vigyorogni, minek?
Csöndben felálltam, majd kimentem a konyhába.
Boldog vagyok? Ekkora hazugságot?!
-     Rebel minden rendben? - kérdezte Becky.
Én sóhajtottam, majd kimentem az étkezőbe.
-     Ez az Én életem! Úgy teszem tönkre, ahogy akarom! - kiabáltam. - Nincs szükségem bébicsőszre! Ha nekimegyek valaminek az autómmal és ott halok meg, legalább Én tettem és utolsó perceimben boldog voltam! Ha ahhoz van kedvem, rohadtul a büdös telepen fogok száguldozni! Leszarom mit gondoltok erről! Semmi bajom nincs, jól vagyok! Nem értem miért olyan nehéz ezt felfogni! - üvöltöttem, majd a kocsikulcsomat felkapva elrohantam.
Órákig száguldoztam minden szabályra magasról tojtam. Mikor visszamentem, mindenki a nappaliban volt. A kutyáim rám ugrottak.
-     Mi van sötétkék! - simogattam őket, majd az asztalra dobtam a kulcsom.
-     Rebel, 1 óra múlva indul a gépünk! - mondta Louis.
-     Induljon! - rántottam vállat hanyagul, majd bementem a szobámba.
A cuccaimat a bőröndbe pakoltam, majd azt összehúztam. Mikor kiléptem a szobámból felkaptam a táskám, majd elindultam, csak magam sem tudtam hova, de mielőtt kiléptem volna valaki megszólított.
-     Ugye nem töröd össze magad sem másokat? - hallottam azt a hangot, amiért éppen szenvedek.
-     Miért fontos? - fordultam hátra.
Túl határozottan állt. Nem mosolygósan, mint egy hónapja.
-     Mert nem csak magadat sodrod veszélybe, hanem másokat is! - mondta.
-     Talán élvezem! - rántottam vállat, majd menni akartam, de a kezével visszanyomta az ajtót és nem engedett ki.
-      Mond, öngyilkos akarsz lenni? - kérdezte, mire dühösen megfordultam és karba tett kézzel megfordultam.
Mivel kezével az ajtót támasztotta közelebb volt hozzám, mint arra számítottam, de nem mutathattam, hogy mennyire élvezem a közelségét.
-      Nem, nem az a célom, ha az lenne már megtettem volna! - mondtam dühösen. - Csak tudod ha nem vagyok itt, az a legjobb, mert akkor senki nem jár a nyakamra, hogy mi a bajom! - kiabáltam rá.
-     De van valami, nem? - kérdezte.
Tekintetét az enyémbe fúrta és úgy éreztem, hogy éppen az agyamban turkál.
-     Van, de teljesen mindegy! Nem tud ezen segíteni senki! - mondtam.
-     Olyan nincs! Mindent meg lehet oldani valahogy! - mondta. - Csak hagyd, hogy segítsünk! - kérte.
-     Nem! - löktem el az ajtótól. - Ezt nem tudod megoldani, senki nem tudja! Egyszerűen tűröm, már hozzászoktam! - mondtam és kirohantam.
Meg sem álltam, csak a hotel előtt megpillantottam egy ismerős autót. Sírni tudtam volna, de csak meggyújtottam a cigimet beültem abba a roncsba és az ablakot lehúzva bámultam ki.
-    Van valami baj csillagom? - simogatta meg a combom Charlie.
-     Semmi. - sóhajtottam.
-     Helyes. - mosolyodott el, majd megpuszilta az arcom.
-     10 perc múlva indulnom kell! - mondtam.
-     Rendben, majd találkozunk ott! - mondta, majd száguldottunk egy kört az utcákon szokás szerint és a hotel előtt, pedig kiszálltam.
Előszedtem a bőröndömet, majd csöndben mentem a többiekkel. A repülőn megnyertem a "legjobb" helyet. Pontosan Louisval és Danielle-lel szemben. Mellettem Vick a másik oldalamon Harry. Lerúgtam a cipőm, majd felhúztam a térdeimet és rádöntöttem a fejem. Nem akartam látni, ahogy körülöttem mindenki a szerelmével bájolog. Vick oldalról átölelt, mire rámosolyogtam és a vállára döntöttem a fejem.
-    Hiányzik? - súgta.
-    Kicsit. - súgtam, bár ez is hazugság volt, ugyanis mindjárt sírva fakadok.
-    Szeretlek! - szorított jobban magához.
-    Én is! - mosolyogtam.
És gondolom eddig aludt a két hülye kutya, mert hirtelen kilőttek és fel-alá rohangáltak a gépen. Nem hinném, hogy értik ennek az egész repülő dolognak a működését.
-    Málna, Barney! - szóltam nekik, mire elém rohantak és mint aki semmit nem tettek szépen leültek elém.
-    Most ne haragudj már rájuk! - lökött meg Hazza. - Nézd milyen okosak és aranyosak! - mosolygott.
-   Tényleg? - néztem rá meglepetten. - Neked szétrágták a zoknid? Vagy lelöktek a saját ágyadról? - néztem rá.
-    Ne bántsd a két hülyét! - mosolygott Roxy is, mire megforgattam a szemem.
-    Jó, gyertek! - mondtam, mire az ölembe ugrottak.
Málna aranyosan elfeküdt, majd Barney elkezdte bökdösni, ugyanis játszani akart vele.
-    Nem ölhetitek egymást az ölemben! - húztam meg Barney fülét, aki erre a kezemmel kezdett szórakozni, mire mosolyogva játszottam vele.
Mikor Barney is elfeküdt, bár természetesen félig a tesóján feküdt, Málna gondolt egyet, majd lelökte.
-    Megkaptad! - nevettem. - A kiscsaj megoldja!
Málna rám nézett, mire mosolyogva megsimogattam.
-    Így kell ezt! - nevettem. - Te nem szórakozol!
-    Gyere Barney! - hívta oda Hazza, majd beleugrott az ölébe, de felém fordult és megnyalta az arcom.
-    Nem Én hívtalak! - töröltem le az arcom.
-    Nézd meg még az Én ölemből is az anyját szeretgeti! - sóhajtott Hazza, mire Barney megnyalta.
-    Légy boldog! - nevettem.
Málna egy darabig nyugodtam feküdt, majd a pulcsim alját kezdte rágcsálni.
-    Mond, te is huzatos vagy? - kérdeztem tőle, mire kiugrott az ölemből.
Odament Hazza elé, majd az ölébe ugrott és a békésen szunyókáló bátyját addig bökdöste, míg az fel nem kelt és utána elkezdték egymást nyúzni, majd így leestek Harry öléből, de nem zavartatták magukat, Ők tovább ölték egymást.
-    A testvér szeretet! - nevetett Becky.
-    Ez akkor a legcsodásabb, mikor arra kelsz, hogy ezt Ők közvetlen a fejed mellett művelik és valamelyik hülye rád ugrik, vagy Málna nyer és Barney visít! - sóhajtottam.
-    Málna nyer? - csodálkozott Danielle.
-    Igen, mert Barney az erősebb, de Málna az okosabb és kijátssza. - mosolyogtam.
-    Hát szegény elég lüke! - nevetett Niall.
-    De nagyon édes! - mosolygott Jesy.
-    Barney! - szóltam neki, mire nem fejezte be a húga nyúzását, csak rám nézett. - Gyere ide, hagyd a húgod! - mondtam, mire leült pontosan elém.
Málna gondolt egyet, majd elrohant, majd Lola ölébe ugrott.
-    Mi van fiam? - mosolyogtam rá, mire a két mellső lábával az ülésemre támaszkodott és így állt két lábon. - Te, ha rám ugrasz erőből Én lerepítelek! - szóltam rá, mire visszaült. - Na azért! - mosolyodtam el. - Megnézzük mennyire vagy hülye? - kérdeztem tőle mosolyogva.
Ő csak elfeküdt.
-    Na, hol van Niall? - kérdeztem tőle, mire az ölébe ugrott és az orrával megbökte.
-    Jól van hülye! - simogatta meg vigyorogva Nialler. - Hol van Becky?
Barney átugrott Becky ölébe és kényelmesen leült.
-    Látod, Én a haverja vagyok, engem nem piszkál! - vigyorgott Becky.
-    Barney, hol van Roxy? - kérdeztem, mire a lusta nem ugrott volna le, inkább átmászott rajtam és Hazzán.
-    Hát nem leptél meg éhenkórász! - sóhajtottam.
-    Barney, hol van apád? - kérdezte tőle Roxy, mire mint akit puskából lőttek szinte belerepült Louis ölébe, Daniellel nem is törődve és nyalogatni kezdte az arcát.
Olyan volt az a pillanat, mint mikor még minden jó volt, kivéve, hogy ott ült Danielle. Málna ezt meglátta, odarohant és csatlakozott tesójához.
-    Na, ennyit az agyról! - sóhajtottam mosolyogva.
-    Jó, elég lesz!  - próbálta ellökni őket Louis nevetve, de szinte észre se vették.
-    Málna, Barney gyertek! - hívtam Őket magam elé, mire fájó szívvel otthagyták Louist. - Aludjatok! - mondtam, de úgy néztek rám, mint egy komplett idiótára.
-    Nem hinném, hogy értik mit is akarsz! - nevetett Zayn.
-    Gyertek! - mondtam, mire az ölembe ugrottak.
Málna jó kedvében elkezdett ugatni.
-    Csönd! - szóltam rá, mire egy percig csöndben volt, majd folytatta a zörgést.
Én a két kezemmel összeszorítottam a száját, hogy ne tudjon ugatni.
-    Nem sípolsz! - szóltam rá.
A két mellső lábaival próbálta ellökni a kezem, de csak közelebb húztam a fejét és megpusziltam.
-    Ha csöndben maradsz, elengedlek! - mondtam, majd elengedtem, mire kiugrott az ölemből és ugatva elkezdett rohangálni.
Barney észrevette, majd követte a csajszi példáját és ketten hangoskodtak.
-    Megőrülök! - sóhajtottam, majd a fejemet fáradtan Becky vállára döntöttem.
-    Szereted őket! - paskolta meg az arcom Becky.
-    Hülye voltam, mikor elhoztam ezt a két sátánt! - ráztam a fejem. - Nem akart valaki lebeszélni róla?
-    Nem mondtad, hogy kutyákat veszel, csak beállítottál velük! - nevetett Roxy.
-    Tényleg! - bólintottam, mire elrohant előttem a két kutyám. - Megnyúzlak titeket! - kiabáltam utánuk, de meg se hallották.
-    Az a szerencséjük, hogy aranyosak! - mondta Harry.
-    Kiugrom a repülőből! - mondtam idegesen, majd megindultam a két kutya után. - Málna, Barney azonnal gyertek ide! - kiabáltam mérgesen, mire elém rohantak és leültek. - Fekszik! - mondtam, mire tették amit mondtam. - Itt maradtok csöndben és nem jöttök a szemem elé!
Csak csöndben feküdtek, mire sóhajtottam és visszaültem a helyemre.
-    Ez durva volt! - mondta Roxy.
-    Eret vágok a hangjuktól! - mondtam mérgesen. - Téged annyira nem zavar, mert nem loholnak utánad, nem alszanak az ágyadban és nem birkóznak le, ha 5 percig nem találkoztok! - néztem rá. - De mikor arra kelek, hogy az egyik hülye birkózás közben rám ugrik, na akkor belefojtanám őket egy párnába!
-    Nem a te füledet rágta Barney! - mondta Louis.
-    Mikor? - kérdeztem.
-    Hát úgy minden reggel! - mondta, majd elmosolyodott. - Csak rád küldtem őket.
-    Mindent megmagyaráz! - sóhajtottam, majd megjelent előttem Barney.
Én mérgesen néztem rá.
-    Mi van fiam? - néztem rá.
Ő próbált minél cukibb lenni, hogy fájdítsa a szívem.
-    Ez egy bocsánat kérés akar lenni? - kérdeztem, majd elmosolyodtam. - Gyere! - hívtam magamhoz, mire az ölembe ugrott és kényelmesen elhelyezkedett, majd megérkezett Málna, aki kicsit meglökte, hogy elférjen, majd számukra roppant kényelmesen elaludtak.
-    Neked ez kényelmes? - kérdezte nevetve Lola.
-    Őket ez egy cseppet sem foglalkoztatja! - legyintettem. - Ha meglököm őket, felkelnek és itt randalíroznak!
Végül lassan eldőltem, Harry vállára billent a fejem és elaludtam Én is.