Bocsi, hogy késtem ezzel a résszel, de suli, dogák, félévi őrület! Na meg az őrült tanárok, akik azt hiszik, hogy haza megyünk és semmi mást nem akarunk csinálni, csak tanulni! Mindegy is, itt a rész, remélem tetszeni fog!
Nyugodt napnak indult, de biztos volt, hogy nem lesz az! A napot ugyanis mind egy nyugodt kávéval kezdtük a kertben, pontosabban az is csak nyugodtnak indult, amíg fel nem ébredt Benji és ki nem jött, így kiengedve a két kutyát és a papagájt. A drágák kirontottak a kertbe és a kert kellős közepén elkezdtek játszani és birkózni. Richard az asztalra röppent.
- Éhes vagyok! - közölte.
- Én is! - mondta Benji.
- Gyertek! - állt fel mosolyogva Jesy.
Benji mosolyogva megfogta a kezét Richard, pedig Benji vállára röppent és bementek. Én mosolyogva fordultam meg, hogy a kutyáimat nézzem, ahogy gyilkolják egymást, de csak is szeretetből. Már csak az gond a két ördöggel, hogy attól függetlenül, hogy lassan 2 évesek lesznek és már nem olyan kicsik, nem komolyodnak. Sajnos kezdek rájönni, hogy túl engedékeny voltam és vagyok, mivel akármi van, nekik valakinek az ágyában kell aludniuk. De hát ők az Én "gyerekeim". A két kutya a medence felé közeledtek, de nagyon vészesen, majd egy csobbanás és mindkét kutya úszik.
- Okoskák, mi lenne, ha egyszer figyelnétek arra, hogy merre mentek, nem történne veletek ilyen folyamatosan! - mondtam nevetve.
- A helyedben ezt már rég feladtam volna! - nevetett Harry. - Ők sosem néznek a lábuk elé!
- Észrevettem! - nevettem, majd a két vizes kutya kikecmeregtek a medencéből és a füvön folytatták a játékot.
Benji, Richard és Jesy visszatértek hozzánk. Miután Benji megreggelizett, elment játszani a két kutyával.
- Látom jól indult a reggeletek! - lépett ki mosolyogva Cara. - Viszont skacok, lassan megbeszélést kellene tartani. - mondta, mire bólogattunk. - Akkor 2 óra múlva találkozunk a legközelebbi kávézóban! - mondta mosolyogva.
- Rendben! - mosolygott Louis.
- Akkor sziasztok! - mosolygott, majd elment.
Sajnos a találka miatt lassan elkezdtünk készülődni és aztán indultunk Lolát és Benjit otthon hagyva. Ilyenkor annyira nem akarok tehetséges lenni semmiben! Az úton beszélgettünk. Mikor megérkeztünk, természetesen néhány fénykép után bementünk. Cara már ott ült az egyik asztalnál.
- Sziasztok! - mosolygott ránk.
- Miről lesz szó? - kérdeztem mosolyogva.
- Rengeteg mindenről. - mondta mosolyogva. - Leginkább arról, hogy ma vége a szünetnek, hivatalosan is. Tehát innen fel lesz töltve a megbeszélés után a videóklipp! - mosolygott.
- Szuper, akkor mit kéne még megbeszélni? - kérdezte Niall.
- A következő turnét! Mikor kezdődjön, mekkora legyen, meg nekem el kell kezdenem szervezni! - mondta. - A kezdés az természetesen nem holnap lesz, mivel nagyon oda kell tennetek magatokat, ugyanis az előző közös turnéval hatalmasat robbantottatok, tehát ezzel még nagyobbat kell! - mondta mosolyogva. - Ami azt jelenti, hogy a díszlettel és minden ilyesmivel tarolnunk kell! - mondta. - Azon kívül, a hétre kéne szervezni pár kisebb nagyobb koncertet! Ja és új cuccokat is piacra kéne dobni.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem.
- Parfüm, könyv, film. - sorolta. - Vagy bármi ilyesmi.
- Király. - mosolygott Roxy.
- És reklámok! Meg persze interjúk és műsorok. Tudom, nagyon jó volt ez a kis nyugi, nekem is, de most újra belelendülünk a dolgokba és ezerrel dolgozunk! - mosolygott.
- Rendben. - bólogattunk.
- Ez nem jelenti azt, hogy nem engedhetitek el magatokat, lesz arra is idő! - mosolygott. - Bizonyos keretek között! - vágta rá. - Mire gondolok? Nem talál rá senkire egy csapat újságíró egy bokorban aludva, - pillantott Beckyre, aki szegény egyszer elég nagy balhét kevert. - nem táncikálunk idegenekkel sehogy, - nézett Louisra. - nem kezdünk el kornyikálni az utcán üvöltve, - nézett Jesyre. - Nem csaljuk meg a barátunkat, - nézett rám, mire Én úgy tettem, mintha nem tudnám, hogy rólam van szó és nézelődtem. - Ja és sorolhatnám, de inkább abbahagyom! - mondta, mire bólintottunk.
- Rendben, akkor ennyi? - kérdezte Harry.
- Igen, de majd még pontosítunk! - mosolygott.
- Akkor mehetünk haza! - pattantam fel.
Cara elnevette magát, majd a többiek követtek.
- Mi a terv mára? - kérdezte Jesy.
- Süss valamit! - néztem rá boci szemekkel.
- Nem tudok, mert túl sokan vagyunk és mire kész lenne, megennétek az egészet! - mondta mosolyogva.
- De a srácok hazamennek! - legyintett Roxy.
- Nem ez volt a terv! - nézett rá Liam.
- Akkor nem engedjük őket a konyhába! - rántott vállat Becky.
- Igazán kedvesek vagytok! - mondta Hazza.
- Folytatjátok a kísérletet, miszerint megtanítjátok focizni a két hülyét! - mosolyogtam rájuk.
- Mármint a kutyákat, mielőtt elkezdenétek gondolkozni, hogy melyik kettőre gondoltunk közületek! - nevetett Jesy, majd pacsiztunk.
- Ma ilyen csípős a humorotok? - kérdezte morogva Zayn.
- Természetesen! - nevetett Roxy.
- Vagy mi lenne, ha ti kényeztetnétek minket? - kérdezte Liam.
- Mire gondolsz? - néztem rá.
- Mi elvittük a rengeteg gyereket, amíg ti lazultatok! Most ti kényeztettek minket! - mosolygott Nialler.
- És mégis hogyan? Így is el vagytok kényeztetve! - mondta Becky, majd beültünk a kocsiba.
- Hát, főztök nekünk, meg ilyenek! - kacsintott Louis.
- És miért tennénk meg? - kérdezte gonosz vigyorral Roxy, mire lepacsiztam vele is.
- Mert mi levettünk a vállatokról minden terhet! - mondta Hazza.
- Aha. - horkantott Becky.
- Tudod nekem még mindig volt két átok kutyám és egy papagájom. - mosolyogtam.
- Oké, akkor is! - nyafogott Louis.
- Nem díjazom az ötletet! - sóhajtottam.
- Mi meg azt nem díjaztuk, hogy ránk hagytatok 7 gyereket! - mondta Zayn.
- Jó, legyen! - sóhajtott Jesy.
- Hülye vagy?! - néztem Jesyre. - Hogy adhattad meg magad? Nyerésre álltunk, így is úgy is mi nyertünk volna! - mondtam.
- Ennyit megérdemelnek! - mondta Jesy.
- Határozottan! - mondta mellettem Louis.
- Mit akartok? - horkantott mérgesen Roxy.
- Nem haltok bele! - nevetett Zayn. - Mondjuk főztök valamit, meg ilyenek. - mosolygott.
- Oké, a főzésben benne vagyok, mivel nem kell benne részt vennem! - mosolyogtam.
- Meg az se lenne rossz, ha mondjuk megmasszíroznátok a hátunkat! - mosolygott Niall.
- Az még teljesíthető! - mondta Becky.
- Meg a lábunkat! - mosolygott rám Louis.
- A te lábadat biztos nem! - vágtam rá. - Esküszöm, előbb simogatok meg egy görényt! - mondtam.
- Annyira nem büdös! - mondta.
- De! - vágtuk rá mind rajta kívül.
- Oké, mit akartok még? - kérdezte Jesy.
- Jakuzziban ücsörgést úgy, hogy közben kiszolgáltok! - mosolygott Harry.
- Azért valahol húzzuk meg a határt! - vágta rá Becky. - Nem csicskák leszünk! - mondta mérgesen.
- Jó, akkor csak ennyi! - mondta Liam.
- Csak?! - kérdezte mérgesen Jesy. - Ez nem csak, ez így is sok! - mondta.
- Te ne beszélj, te egyeztél bele! - szólt rá Roxy.
- Igen, ennek most csak is te vagy az oka! - mondta mérgesen Roxy, majd mivel megérkeztünk, a csajokkal egyszerre csapódtunk ki az autóból.
- Lehet, hogy egy kicsit túl reagáljuk! - mondta Roxy.
- Lehet, de mi nem csicskáztattuk őket! - nyafogtam, majd a hűtőből kikaptam egy csokit és elkezdtem enni.
- Ez egy nyugi csoki? - kérdezte mosolyogva Becky.
- Igen! - vágtam rá, majd tovább ettem.
- Nyugi csoki? - jött ki mosolyogva Lola. - Itt valami nagy durci van! - mosolygott rám a nővérem.
- Igen, mivel ma csicskák leszünk, te is! - mondtam.
- A srácokat kell kényeztetni! - világosította fel Becky.
- Változz vissza, a csokiddal együtt! - mosolygott rám Lolusz. - Az állataid a kertben, Benji átment Luxhoz, ott alszik! - mosolygott, mire bólintottam és felszaladtam.
Gyorsan lemostam a sminkem, a hajamat összekötöttem egy copfba, majd felkaptam egy rövidnadrágot és egy ujjatlant, majd lementem. Természetesen a csokimat addigra már megettem.
- Vége a hisztinek? - kérdezte mosolyogva a nővérem.
- Igen. - mondtam, majd letámadott a két kutyám. - Miért van, hogy ha hazaérek, mindig rám kell ugrani? Lehetne enélkül is kedvesen és aranyosan üdvözölni! - mondtam a földön ülve, mire Barney gondolt egyet és kihasználva, hogy egy magasságban vagyunk, az arcomat kezdte nyalogatni.
Mindenki rajtam röhögött.
- Jól van hülyém, Én is szeretlek, de azért ez túlzás, nem? - toltam el magamtól, mire a kezemet kezdte rágcsálni. - Aú! - húztam el a kezem. - Már nem vagy olyan kicsi! - mondta, mire észrevette, hogy nem tartóm már magam elé a kezem, újra az arcomat kezdte nyalogatni. - Barney, nem zavar, hogy ez már kicsit sok? Én is szeretlek, de te utálod, ha halálra puszilgatlak! - toltam arrébb.
Málna mindig is jobb volt, de simán követte a tesókáját minden hülyeségbe. Természetesen ez most sem volt máshogy, tehát Ő hátulról támadott rám.
- Jó, te kellesz még! - nevettem.
Megdögönyöztem őket, majd lassan meguntak.
- Na menjetek mást nyúzni! - álltam fel sóhajtva.
- Mizu? - röppent a vállamra Richard.
- Kutya nyálas vagyok! - néztem rá vigyorogva.
- Fúj! - röppent a fejem tetejére, mire elnevettem magam és a konyhába tartottam. - Tehát mizu? - kérdezte megint.
- Semmi sincs életem, veled? - néztem rá.
- Tudtad, hogy a nővéred majdnem olyan jó társaság, mint te vagy? - kérdezte, mire elnevettem magam.
- De csak majdnem! - vigyorogtam, majd a pultra röppent.
- Csak majdnem! - mondta, mire elé tartottam az öklöm és a lábacskáját "ökölbe szorítva" öklöztünk.
- Jól van édes, imádlak! - mosolyogtam rá.
- Ez azt jelenti, hogy kapok valami finomságot? - kérdezte és a hűtő tetejére szállt.
- Igen, azt! - mosolyogtam rá. - Málnát kapsz! - mosolyogtam rá.
Egy kis tálba adtam neki, mire vidáman eszegette. A napunk maradék részét tényleg a srácok kényeztetésével töltöttük, ami elég uncsi volt, de bírható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése