3. évad 33. rész 1/2

Sziasztok!!! Itt az új rész egyik fele. Ebbe még leginkább semmi nem történik, inkább megtudhatjátok, hogy mi lesz a másik felében. :) Remélem azért annyira nem unalmas... 

* Sarah szemszöge *

Ma van a szülinapom, ami valójában nem igazán izgat. A családot lebeszéltem róla, hogy bármit is csináljanak, az egyetlen kérésem az volt, hogy Mama és Papa vigyázzanak Tommy-ra, hogy egy kicsit kikapcsolódjunk. Na ja... Louis-val nem beszéltem, de Roxy beszélt Harry-vel, Lola pedig Zayn-nel és elméletileg biztos, hogy Louis marad a kerek seggén, Doncaster-ben. 

Reggel tök nyugodtságban meg tudtam kávézni és közben a csajokkal beszélgettünk. 

* Louis szemszöge *

Ne csináljak semmit?! Maradjak itthon és legyünk el?! De hát a feleségemnek szülinapja van! Természetesen úgy tettem, mint akit rávettek arra, hogy ne csináljon semmit, de ennyire hülye nem vagyok! Nem nagyon érdekel ez a "csajos nap"! Elvégre Mrs. Tomlinson-ról van szó és nem Mrs. Legjobbbarátnő-ről! Igen, határozottan ki fogom sajátítani és ez ellen senki nem tehet semmit! Az egyetlen dolog, amivel rá lehetne venni, hogy ne menjek el hozzá az az, hogy ide hozzák! De minden meg van szervezve már, tehát semmi esély rá, hogy feladjam. Pontosan ezért délben már lazán felöltözve indultam volna, de Harry elkapott. 

-   Louis, hova indulsz? - kérdezte. 

-   Sehova. - vágtam rá, majd mezítláb léptem ki az ajtón, amit gyorsan bezártam, majd behuppantam a kocsimba és indultam is. 

Meg sem álltam, csak robogtam. 

Mikor végre leparkoltam a hát előtt, megláttam a lányokat. A fűben ücsörögtek egy pokrócon, kivéve az asszonykám, akinek a lova ott feküdt és napozott, így Ő a fejét a lovának a hasára téve feküdt. Ahogy közeledtem, először Lola szúrt ki, majd Roxy is, de a mutató ujjamat a szám elé emelve jeleztem, hogy ne szóljanak Sarah-nak. 

-   Amúgy nem hiszem el, hogy ennek a fekete lónak nincs melege a napon... - magyarázta Sarah a lányoknak. 

-   Én meg azt nem hiszem el, hogy ilyen öreg vagy már! - vigyorgott rá Roxy. 

-   Hagyjál már! - mondta unottan Sarah. 

-   Azt fogják hinni az iskolába, hogy Tommy nagymamája hordja oda! - cukkolta Lola. 

-   Te öregebb vagy nálam, maradjál már! - legyintett rá. 

Mosolyogva guggoltam Alkony mellé, így hátulról figyeltem Sarah-t, de Ő még nem vett észre. Vigyorogva fogtam meg a hajgumit a hajában, majd kihúztam belőle, így az egész göndör hajkoronája az arcába hullott. 

Ő elmosolyodott, majd sóhajtott. 

-   Még jó, hogy nem jöttél Louis... - nézett fel rám mosolyogva.

-   Ugye? - mosolyogtam rá. 

Ő felállt, mire Alkony rá nézett, majd felállt, rántott egyet a pólómon, mire megsimogattam, majd elégedett prüszkölt egyet, majd elment. 

Sarah mosolyogva lépett elém és átkarolta a nyakam. 

-   Úgy tudtam, hogy jössz Te makacs! - mosolygott rám és egy puszit nyomott az orromra. 

-   Hány éves is lettél? - vigyorogtam rá, mire sóhajtott.
-   22.
-   Mi az ott? - hajoltam közelebb az arcához a szemeimet összehúzva. - Ja, csak egy ránc. - vigyorodtam el gonoszan.
-   Na jól van! - forgatta a szemét. - A segged a ráncos! - mondta, mire elnevettem magam, majd közelebb húztam magamhoz.
-   Boldog szülinapot Törpilla! - mondtam mosolyogva.
-   Köszönöm. - mosolygott aranyosan.
-   Pakolj! - mosolyogtam rá.
-   Miért? - kérdezte.
-   Elmegyünk valahova. - vigyorogtam rá.
-   Mióta tervezed ezt? - kérdezte Roxy.
-   Két hete. - vigyorogtam rá.
-   És miért nem mondtad meg senkinek? - kérdezte Lola. - Mármint nem a trollra gondolok előtted, hanem mondjuk azokra, akik egy hete könyörögnek neked, hogy maradj a seggeden?
-   Nem vagyok troll! - fordult meg karba tett kézzel Sarah.
-   Tudtam, hogy nagyon tetszeni fog neked! - vigyorgott gonoszan Lola.
-   Törpe vagyok, illetve nem sorolom fel a többit, de troll nem vagyok! - morgott.
-   Törpilla, Törpi, Csingiling. - fejeztem be a felsorolást, miközben hátulról átöleltem az alacsony feleségemet.
-   Pontosan! - bólogatott vigyorogva.
-   Na, most hogy megvitattuk, hogy mennyire pici vagy, induljunk pakolni! - kaptam az ölembe Sarah-t, majd a házuk felé indultam vele.
-   Amúgy miért nincs rajtad cipő? - kérdezte nevetve, miközben átkarolta a nyakamat.
-   Mert induláskor összetalálkoztam Harry-vel és ezért inkább csak leléptem. - mosolyogtam rá.
-   És nem vettél fel cipőt. - fejezte be a sztorit, mire bólintottam. - Érdekes... - nevette el magát.
Ahogy beléptünk a házba, mindenki ránk nézett.
-   Én tudtam, hogy úgyis jön. - vigyorgott Sarah-ra a Papája.
-   Természetes, hogy jött! - vágta rá a Mamája, majd mellém lépett. - Louis egy jó gyerek!
-   Ez túlzás Mama! - szólt rá Sarah mosolyogva.
-   Ne kötekedj, inkább Te is dicsérj! - vigyorogtam rá.
Kiugrott az ölemből, majd a fejét ingatva, kuncogva indult meg a lépcső felé, mire kérdés nélkül mentem utána.
-   Segítesz pakolni? - kérdezte.
-   Nem, csak megnézem ahogy átöltözöl. - vallottam be, mire Sarah is elnevette magát meg a nagyszülei is.

* Sarah szemszöge *

Gyorsan átöltöztem, majd összepakoltam egy táskányi cuccot. 

-   Elmondod hova megyünk? - néztem fel Louis-ra sóhajtva. 

-   Nem. - vigyorgott. 

-   Biztos, hogy jó ötlet Tommy-t itthon hagyni? - kérdeztem. 

-   Kislányom! - sóhajtott Anya az ajtóban, mire megpördültem. - Vigyázni fogunk rá! Valahogyan Te is túlélted! 

-   Oké. - mosolyodtam el. - De ha valami... 

-   Csönd! Élvezd a szülinapodat! - mosolygott, mire Louis felkapta a táskámat, majd kiterelt. 

Az ajtóban felkaptuk a cipőnket, majd egy pulcsit és búcsúzás után behuppantunk Louis kocsijába. 

-   Már elmondhatod hova viszel, nincs választásom! - mosolyogtam rá. - Már beültem melléd. 

-   Repülünk. - mosolygott rám. 

-   Messzire? 

-   Chicago. - mondta mosolyogva. - Mármint az első megálló. 

-   Ne már! - néztem rá. - Hány lesz? 

-   Nem leszünk távol olyan sokat! - nyomott puszit az arcomra. - Ne aggódjál Te mintaanya!