3. évad 28. rész

Az éjjelt mint mindig, inkább túléltük. Nagyon rossz felkelni és utána mire végre vissza tudna aludni az ember, megint kelhet fel!

Természetesen megint Tommy hangjára keltem, de most nem sírt. Nevetett. Óvatosan elmosolyodtam, majd kinyitottam a szemem. Louis állt a nappali közepén, terpeszben, a kezében Tommy-val és mosolyogva ringatta, miközben bohóckodott neki és a kisfiunk nevetett rajta. Észrevétlenül megfigyeltem, hogy Louis a csípőjével ugyanazt a mozdulatot ismételgeti, ami megmosolyogtatott. Nagyon édesek voltak és nem bírtam nem mosolyogni. Harry és Roxy nem volt a közelünkbe. Csöndben és álmosan mosolyogva ültem fel.
-   Olyan édesek vagytok. - motyogtam álmosan mosolyogva.
-   Megtaláltam a tökéletes pályát, amivel el tudom altatni és meg tudom nyugtatni! - vigyorgott büszkén.
-   Akkor ezen túl ezek lehetnek a Te feladataid! - mosolyogtam rá, majd felkeltem a kanapéról és odaléptem hozzájuk.
Egy puszit nyomtam Tommy fejére, majd megcsókoltam Louis-t.
-   Készítek reggelit. - mosolyogtam rá.
-   Oké. - bólintott mosolyogva, majd odament a kanapéhoz és letette rá Tommy-t, majd leült mellé.
Én mosolyogva mentem ki a konyhába, ahol csak Louis gügyögését hallottam.
-   Jó reggelt! - ölelt meg Roxy oldalról.
-   Jó reggelt! - mosolyogtam rá. - Kérsz? - mutattam a pirítósra.
-   Aha... - bólogatott mosolyogva. - És szerintem Hazza is.
-   Oké. - mosolyogtam rá. - Milyen reggeled volt?
-   Nyugodt! - mosolygott rám. - Aludtam 5 órát egyhuzamban!
-   Én is! - mosolyogtam rá.
-   És a lányom evett, nem sír, tisztába van téve és nevetgél. - mosolygott.
-   Ismerős. - mosolyogtam rá.
-   Tehát jövök segíteni! - mondta és megállt mellettem.
Már majdnem készen voltunk a reggelivel, amikor csöngettek.
-   Megyek! - mosolygott rám Roxy, mire bólintottam és folytattam a szendvics készítést.
Meghallottam Jack, Fizzy, Jay és Anne hangját. Megtöröltem a kezem, majd mosolyogva indultam meg az ajtó felé. Közben megütötte a fülemet a kisfiam nevetésének a hangja.
-   Sziasztok! - mosolyogtam rájuk.
-   Szia! - mondták egyszerre, majd sorba megölelgettük egymást.

Tommy Kevin Tomlinson 

-   Hol az unokám?! - sürgetett mosolyogva Jay.
-   Itt! - lépett oda hozzánk Tommy-val a kezében Louis mosolyogva.
Jay hatalmas mosollyal és könnyes szemmel vette a kezébe Tommy-t, majd nem győzte csodálni és nem kellett semmit mondania, minden érzelem az arcára volt írva.
-   Annyira tudtam, hogy nem lesz lányotok! - nevetett Jack, majd először megölelte Louis-t, majd hozzám lépett, magához szorított és belepuszilt a hajamba.
-   Jack, nehogy sírj! - nevettem. - Te macsó vagy! - mondtam poénból, mire elnevette magát.
-   Attól függetlenül, hogy családod van, még mindig pici vagy és az Én Hercegnőm! - nézett le rám.
-   Tudom, hogy kicsi vagyok, nem kell mindig mindenkinek elmondania újra és újra, ahányszor közli, hogy megöregedtem! - forgattam a szemem mosolyogva.
-   Jaj, ne nyekeregj folyamatosan! - borzolta össze a hajam Jack.
-   Neked meg barátnőd van, Te Gyík! - löktem meg mosolyogva.
-   Most komolyan?! - nézett rám fájdalmasan. - 14 évesen elismerem, hogy egy pálcika gyerek voltam, ráadásul elég magas, tehát lehetek gyík, de azt hiszem már nem vagyok az!
-   Ch, attól még Gyík maradsz! - legyintettem mosolyogva.
-   Na, engedj már oda! - ölelt magához Anne. - Magas vagy! - mosolygott, mire elnevettem magam.
-   Köszönöm, végre valaki! - nevettem.
-   Én jövök! - szorított magához Fizzy hatalmas mosollyal. - Én az elejétől kezdve tudtam, hogy Te vagy az igazi! - dicsekedett.
-   Dehogy tudtad! - legyintett Lou. - Én sem voltam biztos benne mindig!
-   Hát Én meg igen! - nyújtotta rá a nyelvét Fizz.
-   Én pontosan tudtam! - mosolygott ránk Jay.
-   Én is, mivel Te voltál a legjobb nő Louis barátnői között! - rántott vállat vigyorogva Jack.
-   Danielle szebb volt nálam. - néztem rá.
-   Szerintem Te sokkal természetesebb vagy, de ha esetleg alakra igazad van, akkor is olyan kis... nyafka volt... - magyarázta Jack. - Te tök más vagy.
-   Ez nem kérdés! - pacsiztam össze vele.
-   Jól esik a kis egódnak? - simogatta meg az arcomat Louis félig nevetve, mire elnevettem magam, ahogy mindenki, szegény kisfiam meg csak nézett végig a sok őrülten.
-   Igen. - nevettem.
Közben természetesen már körbeadták Tommy-t, aki az apjához hasonlóan nagyon is élvezte, hogy társaságban lehet, majd végre megkaparinthattam.
-   Úgy nevet, mint Te! - nézett le rám mosolyogva Louis.
-   És olyanok a szemei, mint neked. - mosolyogtam rá nézve, majd egy puszit nyomott a számra.
-   Mindjárt elolvadok! - bohóckodott Jack.
-   Csönd legyen Gyík! - nyújtottam rá a nyelvem.
-   Olyan kis érzékeny lelkű lettél! - mosolygott rám.
-   Nem igaz! - vágtam hasba, mire összegörnyedt.
-   Nem vagy normális. - mondta Jack.
Elnevettem magam, majd bementem a nappaliba a kezemben a kisfiammal és természetesen mindenki jött. Letettem, majd megérkezett Barney és Málna. Nagyon óvatosan ugrottak fel mellém és nagyon óvatosan közelítették meg a kisfiút. Barney volt a bátrabb, Ő óvatosan fölé hajolt és megszaglászta.
Tommy nagyon kíváncsi volt erre a fura élőlényre és mosolyogva hagyta neki, hogy nézegesse, majd mikor úgy döntött, hogy ez a nagy négylábú valami csak is barátságos lehet, így Ő is ismerkedni kezdett. Megfogta két oldalról Barney fejét, aki ezt hagyta. Tommy-nak ez nagyon tetszett és nagyot kacagott a kutyán.
-   Megzabálom! - mondta szeretetteljes mosollyal nézve Jay.
-   Gyere Málna! - mosolyogtam a másik kutyára, majd mikor Tommy meglátta, hogy érkezett még egy, nagyot nevetett.
Málna is szaglászni kezdte és Én el is mentem, hiszen tudtam, hogy a két kutya tudják, hogy nem szabad nyalogatni a kisbabát, viszont Tommy-t szórakoztatta a két kíváncsi kutya, Barney-t meg Málnát pedig az új lényecske a házban.
-   Harry! - kiabált fel az emeletre Roxy.
-   Igen? - jött le Harry mosolyogva a kislányával a kezében, majd észre vette az anyukáját.
Természetesen az egész napunk babázásból állt és még egy jó darabig így is lesz. A lényeg, hogy boldogok vagyunk és nagyon felvidított az is, hogy Barney és Málna ennyire bírták Tommy-t.