- Sarah, nagyot fogunk esni mindketten! - nyafogott Lou mögöttem, mire nevettem.
- Úgy emlékeztem, hogy a férjemmel jöttem, nem egy kislánnyal. - nevettem.
- Így félsz? - röhögte ki Zayn.
Lola hirtelen elindította ügetésbe Álmot, mire Zayn kibillent az egyensúlyából, de Lola elkapta.
- Na, most már ügessünk. - bólintottam, majd elindítottam a lovam.
- Én össze-vissza pattogok. - mondta Louis. - Te hogy nem?
- Kövesd a ló mozgását! Ülj le a fenekedre és lazítsd el a csípődet, mintha egy zsák lennél. - mondtam mosolyogva, majd Louis-nak is sikerült a fenekén maradnia. - És így még lesz feneked mikor hazaérünk, akkor is.
- A lényeg, hogy neked legyen. - mondta vigyorogva, mire megforgattam a szemem.
- Vágtázni fogunk? - kérdezte Lola vigyorogva.
- Persze. - mosolyogtam.
Majd mikor a tó mellett mentünk volna el, Alkony úgy döntött, hogy fürdünk és bevágtázott velünk együtt a tóba.
- Fiam! - nevettem, ahogy mindenki más is.
- Azt hittem lovagolni jöttünk. - nevetett Louis.
- Alkony meg azt, hogy úszni. - nevettem, majd kifelé irányítottam a lovamat és kiértünk a tóból.
Végül hazaindultunk, mert nem akartuk vizesen bejárni az erdőt. A lovakat elintéztük, majd eszembe jutott, hogy Én azért még nem igazán álltam meg a mai napon egy pillanatra sem.
- Fú, azért fáradt vagyok. - néztem Lolára.
- Én is. - mosolyodott el, majd szorosan megölelt, így összenyomódott az arcunk. - Olyan rossz, hogy Tomlinson vagy... - motyogott.
- Kösz Lola! - nevetett Louis.
- Nem úgy. - nevetett Lola is. - Csak olyan rossz, hogy már nem olyan kicsi és már nem kell rá úgy vigyázni és már nem szakítotok többet... reméljük... - tette hozzá halkan, mire megcsíptem. - Mármint, hogy nem szakítotok többet és nem kell folyamatosan vigasztalni és csokival tömni és már nem fog napokig eltűnni az erdőben és nemsokára anyuka lesz és akkor már nagyon jó lesz nekem is, mert majd a fia lefoglalja Benji-t és ilyenek. - mosolygott.
- Egy centit sem nőttem, mindig vigyázhatsz rám, csokival akármikor tömhetsz, szívesen fogadom, az erdőben is eltűnhetek még és amúgy lányom lesz. - soroltam a válaszokat.
- Fiad. - vágta rá Lou vigyorogva.
- Akadj le róla! - mutattam rá összehúzott szemekkel.- Nekem lesz egy lovas lányom!
- Nekem meg egy focis fiam! - mondta Louis összehúzott szemekkel.
- Lola, fogadunk? - vigyorgott rá Zayn.
- Persze, tuti fiuk lesz. - mosolygott Lola Zayn-re.
- Lány. - vigyorgott Zayn.
- Zayn-nek szurkolok! - vigyorogtam.
- Én meg Lolának. - vigyorgott Lou.
- Miért szurkolunk? - kérdezte Stan.
- Fogadtak, hogy majd fiunk vagy lányunk lesz. - néztem rá a fejemet ingatva, de mosolyogva.
- Fiatok. - vágta rá Stan, majd Louis-val pacsiztak.
- Ennek a csajnak lánya lesz! - bökött meg Roxy vigyorogva.
- Igen! - öleltem magamhoz vidáman.
- Fiatok lesz. - vágta rá egyszerre a Horan házaspár.
- Szerintem lány. - mondta Hazz, mire elvigyorodtam.
- Én remélem lány lesz, mert lesz még egy ilyen kis kicsi valaki! - ölelt át hátulról Jack.
- Lecserélsz? - bújtam az ölelésébe mosolyogva.
- Soha! - puszilta meg a fejem tetejét.
- Na azért! - kuncogtam.
- Mi a téma? - lépett oda Liam és a felesége.
- Az, hogy a kis Tommo fiú lesz vagy lány. - nézett rá Harry.
- Terhes vagy? - nézett rám Jesy.
- Nem, csak alkut kötöttek, hogy fiú lesz vagy lány. - mondtam, majd elnevettem magam.
- Ó, szerintem fiú. - mondta Liam és Lou mögé állt be.
- Hát... - gondolkozott Jesy. - Szerintem meg lány.
- Na de ezt még ráérünk megtárgyalni! - legyintettem.
- Mindig ezt mondod! - forgatta a szemét Louis.
- Mert szerintem még nem vagyunk elég érettek hozzá. - mosolyogtam rá.
- És? - tette ki a kezét. - Valljuk be, sose leszünk!
Én elnevettem magam, majd odamentem hozzá és a nyakát átkarolva az övének döntöttem a homlokom.
- Annyira édes vagy! - mosolyogtam rá.
- Befejeztem, nem erőltetem, ha nem szeretnél még gyereket! - simított végig az arcomon mosolyogva és egy puszit nyomott a számra.
- Szerintem mindketten elég érettek vagytok! - mosolygott Stan.
- Ha elköltöztünk! - mosolyogtam Louis-ra.
- Ha elköltöztünk. - bólintott mosolyogva.
Másnap reggel természetesen mindenki utazott haza, ugyanis már az összes újság az eljegyzéseken csámcsogott és be kellett jelenteni, hogy túl vagyunk az esküvőn. Az autóban tök jót aludtam hátul, míg Louis vezetett, de sajnos mikor megérkeztünk felkeltett, ugyanis mennünk kellett az interjúra.
Gyorsan Rebel-é varázsoltam magam, majd mind indultunk.
- Jót aludtatok? - kérdezte mosolyogva Cara.
- Aludtam már jobban, de azért igen. - bólogatott mosolyogva Roxy.
- Na, akkor most beszámolhattok a gyönyörűséges esküvőről! - mosolygott ránk Cara, ugyanis megérkeztünk.
Egyszerre szálltunk ki és nem igazán hoztuk az őrült formánkat, hiszen elég fáradtak voltunk.
- Végre minden rendben! - mosolygott ránk a műsorvezető hölgy.
- Igen és mindenki hivatalosan is összekötötte az életét! - vigyorgott Roxy.
- Komolyan?! - csodálkozott. - Hogyan tűntetek el a média elől?
- Úgy, hogy profik vagyunk! - igazítottam meg magamon a bőrkabátot vagányan vigyorogva.
- Na meséljetek! Nehéz volt a szervezés?
- Igazából csak mi szerveztük, mert meglepetés volt a csajoknak. - mosolygott Hazza.
- Ez nagyon aranyos! - bólogatott mosolyogva a nőszemély. - És akkor hogyan tovább? - kérdezte. - Élvezitek a házas életet?
- Esedékes lenne egy költözés, folytatni kéne a turnét, tehát még nem igazán tudjuk, mit is hoz a jövő. - mondta Liam mosolyogva.
- Becky és Niall! - fordult feléjük mosolyogva. - Esetleg szóba jött már a családalapítás?
- Természetesen igen, de még nem tartjuk esedékesnek. - mosolygott rá Niall.
~egy hónappal később~
És végre új házba kerültünk. A költözési dolgok is változtak. Először úgy volt, hogy hozzánk költözik Jack és Fizzy is, de végül úgy döntöttek, hogy nem törődnek vele, hogy valójában még nem is járnak: Fizzy Jack lakásába költözött. Ezen kívül Stan és Maddie (2. évad 55. részben szerepel ;)) is egészen jól kijöttek egymással és találkozgatni kezdtek. A turné folytatását végül a költözés utánra csúsztattuk így a gyerek projekteket is mindenki csúsztatta, ugyanis ezt az egészet esedékesnek érezte Becky és Niall, Liam és Jesy már nagyon, Harry nagyon, Roxy kevésbé, de azért Ő is, Louis már régóta, Én pedig valójában nem tudtam...
Rengeteget dolgoztunk, folyamatosan bútorboltokat jártunk, majd végre sikerült! Már minden készen volt, csak a festés volt a hálószobákban.
Éppen csöndben figyeltem, ahogy Louis festette a falat. Még mindig lélegzetelállítóan néz ki, efelől semmi kétség, de Én még mindig huncut vagyok, így halkan mögé léptem és festettem egy csíkot a hátára nevetve.
- Törpi! - szólt rám, majd elnevette magát és megfordult.
Nevetve szaladtam el, de elkapott és egy csíkot húzott a hátamra. Én nevetve fordult felé, majd befestettem az arcát.
- Igen? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
Én mosolyogva töröltem le a kezemmel a szájáról a festéket, majd megcsókoltam.
- A francba, Én is le akartam festeni az arcod. - motyogta vigyorogva, miközben a derekamat átölelve magához húzott.
- De? - mosolyodtam el.
- De már egészen más lett a tervem. - vigyorodott el, majd az egyik lábával belökte az ajtót.
- Tudod ez ijesztő is lehetett volna. - nevettem fel.
- Nyugodj meg, cseppet sem lesz ijesztő. - mondta, majd elkezdte csókolgatni a nyakamat.
- Louis, körülöttünk szobát festenek és elvileg nekünk is azt kéne! - kuncogtam.
- Tudod, nagyon megértő barátaink vannak. - rántott vállat mosolyogva, majd lehámozta rólam a festékes pólót. - És ha úgy vesszük, a fél szobát kifestettük. - rántott vállat, majd elnevette magát és folytatta a tevékenységét.
- De azzal tisztában vagy, hogy Benji is itt van? - mondtam mosolyogva, mikor elszakadtam ajkaitól.
- Tökéletesen, de nem igazán izgat. - rántott vállat, majd levette a pólóját és el akarta hajítani, de inkább elvettem tőle.
- Téged ismerve beledobod a festékbe! - nevettem, majd arrébb tettem, de úgy , hogy ne legyen festékes.
- A Te pólód is ott landolt! - rántott vállat vigyorogva, mire oda pillantotta.
- Louis! - néztem rá fájdalmas arccal.
- Ne törődj vele! - vigyorgott, majd óvatosan lefektetett a földre, de közben fölém mászott, majd újra a nyakamra tapadt.
- Louis... - mondtam kissé nyögve, mire felegyenesedett.
- Mi nyűgöd van?! - kérdezte felhúzott szemöldökkel, mire elnevettem magam, majd kihasználva értetlen tekintetét és gyenge pillanatát, fordítottam a helyzetünkön.
- Csupán annyi, hogy erre nincs szükség! - vigyorogtam rá, miközben a nadrágját hámoztam le róla.
Ő lerúgta a bokájáról, mire a nadrág után néztem, ami belerepült egy kis festéktócsába a földön.
- Igazán ügyes. - nevettem, majd a mellkasát elleptem csókokkal.
- Szerintem a festést majd később folytassuk! - mondta, mire kuncogtam Ő, pedig fordított a helyzetünkön és végül megszabadítottuk egymást az utolsó ruhadaraboktól is...
- Szerinted ezt még fel tudom venni? - szedte ki a festékből a nadrágját Lou, mire felnevettem.
- Szerintem ne próbálkozz vele. - nevettem.
- Jó, de a pólóddal mi legyen? - szedte ki nevetve a vödörből.
- Semmi. - nevettem, majd felültem. - Először is, nem lenne rossz hazamenni és lezuhanyozni, ugyanis tiszta festék vagyok mindenhol! - mutattam végig magamon, mire végigmért és megnyalta az alsó ajkát.
- Nem rossz ötlet, de nem zavarna, ha így sétálgatnál... - mutatott végig rajtam, ugyanis csak fehérnemű volt rajtam.
- Engem zavarna! - dobtam meg a pólójával.
- Azt hittem, ezt Te akarod felvenni! - mutatott a ruhadarabra vigyorogva.
- Igen, mivel VALAKI belehajította az enyémet a festékbe! - mondtam "mérgesen".
- Tessék! - dobta vissza.
- Nem értem miért mániád, hogy minden ruhát elhajítasz! - forgattam a szemem mosolyogva
- Azért, mert az sokkal szexibb! - kezdett volna bele a magyarázatba.
- Szerinted... - kuncogtam, majd felálltam. - De azért az durva, hogy Én elvettem tőled egy csomó pólót, viszont Te így is több ruhámtól fosztottál meg! - néztem rá mosolyogva, karba tett kézzel.
- Ez nem igaz! - rázta a fejét, majd elmosolyodott. - Volt ez a póló, egy nadrág, amit nem találtunk meg, egy blúz, amit széttéptem, néhány bugyi amit széttéptem, meg egy melltartó, amit kidobtam az ablakon. - mondta, majd elnevettük magunkat. - Végiggondolva ez tényleg sok, kevesebbnek hittem.
- Jó, szerintem ne számoljuk végig. - nevettem.
- De az biztos, hogy ez volt a legkevésbé romantikus szeretkezésünk. - nézett rám, mire végiggondoltam.
- Nem, mert az a konyha padlón volt! - mondtam, majd elnevettem magam.
- Nem is, mert előtte tök szép dolgokat mondtuk egymásnak! - nézett rám karba tett kézzel.
- De utána leszartál. - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Nyertél. - bólintott, majd elém lépett és megcsókolt.
Mikor mindketten felöltöztünk, már ahogy tudtunk, lementünk.
- Végül is, a szoba milyen állapotban van? - vigyorgott ránk Harry.
- Mert a mienk?! - nézett fel rá vigyorogva Roxy, mire Hazza vigyorogva a szájára tapasztotta a mutat ujját.
- Szerintem rajtam több festék van mint a falon... - kuncogtam.
- Nem hinném... - nézett rám Roxy felhúzott szemöldökkel. - Ha csak Louis nem egy festék tócsát választott legkényelmesebb helynek...
- Azért Én úri ember vagyok! - húzta ki magát Lou vigyorogva.
- Én meg festékes, tehát megyek haza! - intettem a többieknek.
- Én is! - ugrott utánam Roxy.
- Mi is megyünk. - mondta Harry.
Elindultunk 4-en egy autóval és mivel Hazza vezetett a 1D házban kötöttünk ki.
- Én tisztán emlékszem rá, hogy nem itt lakom! - mondta Roxy.
- Na nyafogj, asszony! - szólt rá Harry vigyorogva, mire Roxy fejbe csapta.
- Tudod ki az asszony! - mondta, majd kiszállt a kocsiból.
Én követtem a példáját, majd nevetve ölelte át a nyakam és húzott magához, majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Mekkora buli ez a költözés... - nevetett Roxy.
- Egyet értek. - nevettem.
- Menjetek! - nyitotta ki előttünk az ajtót Louis, mire rácsaptam a fenekére. - Aú! - nézett rám szúrós szemekkel, de szórakozottan.
- Olyan kerek segged van, hogy nem lehet megállni! - rántottam vállat mosolyogva, majd beléptem.
- Ezért most kötelességed velem zuhanyozni! - szólt utánam Lou vigyorogva, majd mögém lépett.
- Miért, nem így volt tervben? - néztem rá huncut mosollyal.
Ő óvatosan a hátamra csúsztatta a kezét és a melltartóm csatját kereste, de nem találta.
- Elöl csatos. - vigyorogtam rá pimaszan. - Ez nem jött össze!
- Nem leszünk hangosak! - mondta Harry, majd az ölébe kapta Roxy-t, aki a lábait a dereka köré kulcsolta, majd Hazza berúgta az ajtót a lábával. - Roxy, ezt most egy kicsit hanyagold, amíg felérünk, ugyanis ez egy lépcső! - mondta Hazz kissé nyögve, mire Roxy kuncogott.
- Jól van Törpilla, Őket sem fogjuk zavarni! - fordított szembe magával Tommo vigyorogva, majd a Styles pároshoz hasonlóan az ölébe kapott.
Én vigyorogva kezdtem csókolgatni a nyakát, ami sóhajokat és néha halk nyögéseket váltott ki belőle.
Betört a szobájának ajtaján, majd letett az ágyára, becsukta azt, a fürdőbe sietett, a kádba vizet kezdett ereszteni, majd visszatért hozzám és elkezdtük egymást vetkőztetni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése