3. évad 30. rész

Mikor beléptem kissé megdöbbentem. Ott volt Briana, Danielle, Zoe, Heather, Mia és Eleanor. Összefoglalva Louis-nak azok a barátnői, akiket Én ismertem eddig, kivéve a vak lány, akinek mindig elfelejtem a nevét, de hát nem beszélt túl sokat...
De várjunk már! Mi a jó őrület van a nappalinkban? Gyűjtsük össze Mr. Tomlinson volt barátnőit, vagy nyírjuk ki Mrs. Tomlinson-t? Egyáltalán kinek volt ez a hatalmas jó ötlete?
Oké, várjunk még egy kicsit! HOL A FIAM?!

Valójában üvölteni tudtam volna, mert elég idegesítő, ha az embert kint hagyják egy kocsiban, a lova kelti fel és ahogy belép a házba, nincs meg a kisfia, aki nincs három hetes, a férje se, aki ugyan van három hetes, de agyilag ovis és csak a férje volt barátnőit látja mindenhol, akik szívesen megölnék őt. Nem álmodom?! Mert akkor ezek az őrült nők megették a fiam!
Sóhajtottam egyet, majd ki is léptem az ajtón, ugyanis nem akartam egyik nőszeméllyel sem tárgyalni, az egyetlen akivel hajlandó lennék beszélni, az Danielle lenne, de akkor sem vágódom be a nők közé, akik irigykednek rám.
Tehát megkerültem a házat, majd kecsesen bemásztam az ablakon és emiatt találkoztam a mamámmal.
-   Mi történt itt? - kérdeztem rá nézve.
-   Nem tudom, anyukád és Jay szervezte. - nevetett. - Hasonló volt a reakcióm, mint neked!
-   Tök jó... - motyogtam. - És nekem miért nincsenek itt a volt barátaim?
-   Mert Te nem ápolsz túl jó kapcsolatot velük. - nevetett.
-   Az egy dolog, de akkor Louis-nak is rossz lenne. - ültem fel a pultra mosolyogva, mire a mamám elnevette magát.
-   Az egyik börtönben van, a másikat ott hagytad az esküvőtökön, a többivel meg már évek óta nem beszéltél. - sorolta.
-   Miért Louis beszélt velük? - kérdeztem. - Mert akkor itt háború lesz.
-   Nem tudom. - nevetett.
-   Jó, de hol a fiam? - kérdeztem karba tett kézzel.
-   Elméletileg most kelt fel Ő is. - mondta mosolyogva. - De nekem hozd le először, Én még nem is láttam! Meg a nagyapád sem!
-   Oké. - mosolyodtam el. - Végre hajtom a küldetést! - ugrottam le vigyorogva a pultról, majd kiszaladtam a konyhából, egyenesen a lépcső felé, amin kettesével véve a lépcsőfokokat felvágtattam, majd benyitottam a szobámba, ahol ott volta Anya, Apa, Louis, Tommy és Briana is.
-   Heló! - vigyorodtam el, majd odaléptem az ágyhoz és megpusziltam a fiamat és a kezembe vettem. - Most mennem kell, küldetésem van! - vigyorogtam, majd Tommy-val a kezemben leléptem.
-   Törpe, ezt most így miért? - szólt utánam Louis.
-   Szövetkeztem a nagyanyámmal! - nevettem, majd lesiettem a lépcsőn.
Csöndben szöktem át a volt barátnő, hadán, majd megérkeztem a konyhába és mosolyogva a nagymamám kezébe adtam a kisfiamat.
-   Nem kell megvárnod, amíg megcsodálom, mert sokáig fog tartani! - nevette el magát, majd szeretetteljes mosollyal nézegette a fiamat.
Mosolyogva indultam meg felfelé és közben dúdolgattam, majd szembe jött velem a férjem, mire hatalmas mosoly terült el az arcomon és megálltam. Louis mosolyogva állt meg eggyel fölöttem a lépcsőfokon, majd átöleltem Őt oldalról.
-   Lou, már lassan a köldököddel szemezek! - nevettem, mire elnevette magát, majd átölelt.
-  Imádom, hogy ennyire picike vagy! - szorított magához, majd egy puszit nyomott a fejemre.
-  Tudom, de Én nem! - ráztam a fejem kuncogva.
-  Nem zavar, hogy kb. az összes volt barátnőm minket néz? - kérdezte súgva és halkan nevetve.
-  Irigyek? - kuncogtam, mire csak bólogatva hümmögött. - Akkor nem, mert Én vagyok a legjobb! - vigyorogtam, mire Louis felnevetett.
-  Ne gonoszkodj már! - mosolygott rám.
-  Soha nem szoktam olyat! - nevettem, majd kibújtam az öleléséből és leszaladtam.
Gyorsan átsiklottam a volt barátnők gyülekezetén, majd kimentem a kertbe és miután természetesen csatlakozott hozzám Alkony és a kutyák, besétáltunk az erdőbe. Nem csináltam semmit, csak sétáltunk. Nagyon sokat, ugyanis először megálltunk a kis tónál, hogy a lovam és a kutyáim fürödjenek, majd utána tovább sétáltunk és egészen végigmentünk az egész erdőn, ami lóval rövidnek tűnek, de gyalog annyira nem az, főleg hogy utána még a hegyre is felsétáltunk. Lefelé Alkony elvágtázott és maradtam a két kutyával. Velük lassan sétáltam vissza a házhoz, majd mikor megérkeztünk Ők már olyan fáradtak voltak, hogy ahogy kinyitottam az ajtót berohantak, ittak és utána lustán elnyúltak a szőnyegen. Én elnevettem magam, majd levettem a cipőmet. Nagy hangzavar volt, ugyanis hallottam Tommy sírását, meg egy csomó ember beszédét az emeletről. Én sóhajtva indultam meg felfelé, ugyanis eddig az estékkel és az éjszakákkal volt mindig a legnagyobb gond. Valahogy azok nem jöttek össze.
Mikor benyitottam a szobánkba, ott állt Anya, Mama és a volt barátnők alakulata.
-   Mi történt? - kérdeztem mosolyogva.
-   Játszottunk, megetettük, megfürdettük, de ez az alvás nem nagyon megy. - sóhajtott Anya, mire elmosolyodtam és odaléptem az ágyhoz.
-   Megint lázadsz fiam? - néztem le rá mosolyogva, majd egy puszit nyomtam az orrára, mire elmosolyodott. - Hidd el, ki fogod készíteni a mamádat és dédmamádat, de az első a nagyapád lesz és hidd el, pikk-pakk kihajítanak minket! - gügyögtem, mire elnevette magát. - Na röhögcséljél, mert nem lesz jó az istállóban aludni! - mondtam mosolyogva a fejemet rázva, majd a kezembe vettem. - Hol van Louis? - néztem az engem körbe vevő nőkre.
-   Alszik Apád és Nagyapád mellett. - ingatta a fejét Mama, mire elmosolyodtam.
-   Na akkor meg is van a megoldás! - vigyorogtam, majd Tommy-t letettem az babzsákfotelbe, ami nagyon tetszett neki.
Én bementem a szüleim hálójába, ahol hárman egymás mellett feküdtek és mind a hárman a hátukon, mint három tengeri csillag és a szobát horkolás töltötte be. Előkaptam a telefonom, majd lefotóztam a családom alvását. Csak Tommy hiányzott, de hát szegényt nem zsúfoltam be oda.
Utána, pedig bármennyire sajnáltam, de sikítottam egyet, mire mind a hárman egy emberként ültek fel, mint a múmiák.
-   Valakiknek ott sír a fia, unokája, dédunokája! - kiabáltam, miközben tapsoltam, mire egyszerre nyújtózkodtak. - Gyerünk, gyerünk! Indulás, mert Tommy-nak aludnia kell! - kiabáltam tapsikolva, mire egymás után kisiettek át a másik szobába, majd elnevettem magam.
És nevetve jött ki onnan a női sereg.
-   Még Louis hallgat rám az oké, bár nem sűrűn, de néha, viszont az Apám és a Nagyapám?! - nevettem.
-   Jól csinálod! - nevetett Anya.
-   Gratulálok! - ölelt meg mosolyogva Danielle.
-   Köszi. - mosolyogtam rá, majd jött a kórus és megint megköszöntem nevetve.
-   Sosem gondoltam volna rólad, hogy ilyen jó anya leszel. - mosolygott rám Heather.
-   Én sem. - nevettem.
-   Sarah, nem tudunk mit csinálni vele! - kiabált ki sóhajtva Apa, mire elnevettem magam, majd kitártam az ajtót és vigyorogva néztem Őket.
-   Ne szívasd öregapádat kicsi huszár! - jött ki nevetve Papa, majd magához ölelt.
Ez a Kicsi huszár egyfajta becenév volt és lesz is.
-   Jó, téged elengedlek! - nevettem.
-   Engem is! - vágta rá Apa és Louis egyszerre.
-   Az unokád és a fiad! - mutattam rájuk. - Louis, hogy foglak otthon hagyni vele kettesben?
-   Mikor akarsz otthon hagyni? - nézett rám ijedten.
-   Amikor megyek a pasimhoz. - nevettem.
-   Jól van Törpe, csak nézzél magad mellé! - mutatott az ex barátnő őrségre.
-   Te a fiadat nézegessed! - mutattam rá vigyorogva. - Ne fenyegessél engem!
-   Mert? - vigyorgott.
-   Mert egy Törpe fogja szétrúgni a kis seggedet! - mondtam, majd bementem a szobába, majd Tommy-hoz indultam, mire Louis ellépett onnan félve tőlem, de vigyorogva. - Úgy, menjél is innen! - nevettem, majd a kezembe vettem a fiamat. - Ne hallgassál a nem normális apádra, mert nem az eszéért szeretjük! - mosolyogtam Tommy-ra. - Őt nem a fejére ejtették, csak úgy fejre esett sokszor, mert már alapból hülye volt kicsit aztán a sok fejre esés nem segített az apró agyán, de figyelek rád!
-   Ch. - forgatta a szemét Louis. - Olyan vicces vagy! - csípett be a fenekembe.
-   Na, fogjad Tommy-t, vonuljatok le kettecskén, romantikusan, viszed magaddal a cumisüveget, ezt és megyek mindjárt. - adtam oda neki először a cumisüveget, majd a kis takarót.
Louis levonult Tommy-val, mire elmosolyodtam. Elvettem a polcomról a kedvenc mesémet, a Szilaj-t, majd mosolyogva mentem le és természetesen követett a nép. Louis tudta, hogy mit akarok, ugyanis már a hátán feküdt és mellkasán volt a kisfia, akin látszott, hogy álmos, de nem aludt és be is volt takargatva. Én mosolyogva indítottam el a mesét.
-   Emlékszel rá, mikor először láttuk együtt. - mosolygott rám Louis, mire megnőtt a mosolyom és bólintottam.
Leültem a fotelbe, majd néha Tommy-ra pillantottam, aki egyre álmosabb lett, majd az apja színének dobogását és hallgatva elaludt. Utána kikapcsoltuk a tv-t, majd igazából úgy döntöttünk, hogy Louis, Tommy és így Én is leköltözünk erre az éjszakára a nappaliba, így Anyával gyorsan megágyaztunk nekem is lent, majd mindenki felment Én, pedig odabújva a kis családomhoz, elaludtam.