3. évad 3. rész 2/2

Kb. egy óráig tökéletesen elvolt a három gyerek és a semmi gond nem volt velük, majd hirtelen megtámadtak minket.
-   Menjünk valahova! - kérte Jenny.
-   Nekem edzésem lesz. - nézett körbe Louis.
-   Mikor? - nézett rá Liam.
Lou megnézte a telefonján az idő.
-   Egy fél óra múlva indulok. - mondta.
-   Na törpék, addig kidíszítitek a gipszemet, aztán elmegyünk Louis-val focizni, oké? - mosolyogtam, mire Lux rám nézett felhúzott szemöldökkel.
-   Te is focizol? - kérdezte Lux.
-   Én nem tudok és nekem nem is szabad, megtiltotta az orvosom, hogy szaladgáljak, ugráljak, meg ilyenek. - magyaráztam.
-   Jó, de akkor ellened akarunk játszani! - mutatott Louis-ra pimasz vigyorral Jenifer.
-   A kölyköm! - húztam magamhoz vigyorogva.
-   Én benne vagyok. - mosolygott Louis. - De nem gondolod, hogy ez nagy falat elsőre?
-   Könnyebb lesz, mint megtanítani táncolni! - vigyorgott rá Jenny, mire mind nevetni kezdtünk.
-   Hogy oltogatja a Kicsi! - nevetett Hazz.
-   Kis ügyeském! - pusziltam meg az arcát.
-   Sértődjek meg? - kérdezte mosolyogva Louis.
-   Ne! - szaladt oda hozzá Jenny, majd Louis leguggolt hozzá, mire Jenny megölelte, majd Louis a kezébe vette és felállt vele.
-   Rajzolhatok hercegnőt a gipszedre? - kérdezte rám nézve mosolyogva Lux.
-   Persze. - mosolyogtam rá.
-   És kocsit? - kérdezte Benji.
-   Az is kell rá! - mosolyogtam. - Egy nagyon vagány kocsis hercegnő kell nekem! - mosolyogtam.
-   Jó, hozok filctollat! - ugrott ki Louis öléből Jenny, majd felszaladt és valakinek betört a szobájába, majd kutatott és egy doboz filctollal tért vissza.
Mikor megérkezett hozzánk Jenifer, feltettem a kanapéra a lábam és elkezdték tervezni mi is kell a gipszemre.
-   Rajzoljuk rá Louis-t! - ötletelt Benji.
-   Jó, de hogyan? - kérdezte Lux. - Annyira nem tudunk szépen rajzolni! - ingatta a fejét.
-   De Sarah le tud engem rajzolni! - lépett mögém Louis és mosolyogva nézett a törpe csapatra.
-   Tényleg?! - néztek rám csodálkozva, mire óvatosan bólintottam.
-   De nagyon régen volt. - bólintottam legyintve.
-   Megmutatod? - nézett csillogó szemmel Louis-ra Lux, mire Lou mosolyogva elindult a szobájába.
-   Még az előző turnén volt. - mondtam, majd Louis odaadta nekik a rajzokat.

-   De ügyes vagy! - nézte nagy szemekkel Benji.
-   Ez a legjobb! - mutatott a gördeszkásra Jenny.
-   Nem is, ez jobb! - mutatott a fekete-fehérre Lux.
-   Nem, ez a legjobb! - mutatott a harmadikra Benji.
-   A gördeszkás a legjobb, mert ott Louis mosolyog! - mondta Jenny.
-   Jó, de ott olyan, mint egy herceg! - mutatott a fekete-fehérre Lux.
-   Itt meg az egész színes és itt tök olyan, mint a valóságban! - mondta Benji. - De itt amúgy hercegesebb!
-   Igen, ott olyan, mint egy gonosz! - mutatott a fekete-fehérre Jenifer.
-   Nem is! - rázta a fejét Lux.
-   Kiválaszthatjátok, hova rakjam ki őket. - mosolygott rájuk Louis.
-   Kirakod őket? - néztem rá csodálkozva.
-   Igen, a szobámba. - mosolygott rám. - Azt akarom, hogy mindennap lássam, mennyire ügyes vagy és emlékezzek rád mindig, ahányszor a szobámban járok. - mosolygott mögöttem, lenézve rám, mire a pólója nyakánál fogva lehúztam magamhoz és egy puszit nyomtam az arcára mosolyogva.
-   Szeretlek! - súgtam.
-   Én is. - puszilta meg a homlokom nagy mosollyal.
-   Nagyon jó, hogy szeretitek egymást, de ettől függetlenül nem tudjuk lerajzolni Louis-t! - rázta a fejét Benji.
-   Segítek. - mosolyogtam. - Először rajzoljatok egy pálcikaembert. - mondtam, mire Benji rajzolt egy pálcika embert. - Jó, most vegyetek egy barna filcet és rajzoljatok neki ilyen hajat! - mutattam Louis-ra.
Lux megfogta a tollat, majd Louis haját kezdte tanulmányozni és tök szépen megrajzolta.
-   Ügyesek vagytok, akkor most Jenny rajzoljon rá ruhát! - mosolyogtam.
-   Legyen rajta sötétkék póló! - adta oda neki Benji a filcet.
Jenny ügyesen megalkotta a pólót.
-   És fekete nadrág! - nyomta a kezébe Lux, majd azt is szépen megrajzolta.
-   És fekete cipő. - mondtam mosolyogva.
Az is elkészült, így már csak arca nem volt.
-   Akkor mondjuk Benji rajzolj neki kék szemeket. - mondtam, mire alkotott két szép, viszonylag egyforma szemet.
-   És rajzolok szájat! - mondta Lux mosolyogva, majd egy nagy mosolyt kapott Louis.
-   Na, ez egy tökéletes Louis. - mosolyogtam.
-   Várjatok! - mondta Louis, majd elvett egy piros filcet és mosolyogva aláírta a figura felett egy kicsit jobbra.
-   Nagyon szuper lett! - mosolyogtam.
-   Jó, akkor most rajzolok autót! - mondta vigyorogva Benji, majd sötétzölddel nekiállt.
-   Én meg hercegnőt! - vette el a rózsaszínt Lux.
-   Én mit rajzoljak? - kérdezte Jenifer.
-   Te... - gondolkoztam.
-   Rajzolj rá kakit. - nevetett Louis, mire megdobtam egy párnával.
-   Rá ne rajzold! - néztem Jenny-re nevetve. - Rajzolj rá mondjuk mikrofont! - mondtam mosolyogva.
Mindenki ügyesen rajzolt, néha segítettem, de amúgy ügyesek voltak és a végére az egész gipszem szép színes és díszes lett. Mikor készen lett a gipsz, mindenkinek öltöznie kellett.
-   Srácok, ki jön az edzésre? - kérdeztem a barátaimtól.
-   Én megyek. - mondta Nialler. - És Becky is.
-   Akkor megyek, mert az uram így gondolja. - rántott vállat Becky.
-   Én biztos nem. - rázta a fejét Roxy.
-   Te szerettél focizni régen. - mondta rá nézve Harry.
-   Nagyon régen, az már elmúlt. - mondta.
-   Jó, akkor négyen megyünk, meg a kölykök? - kérdeztem, mire egy törpe nekem rohant hátulról és átölelte a derekam.
-   Nem vagyunk kölykök. - mondta Lux mosolyogva.
-   Tehát? - kérdeztem.
-   Négyen. - mondták, mire bólintottam, majd a szőke kislányt az ölembe kapva indultam az emeletre
Mikor felértünk, Louis már fel volt öltözve.
-   De jó, hogy feljöttünk. - sóhajtottam, majd azért bementem Louis szobájába.
-   A mankóidat kapd magadhoz és ne cipeld Lux-ot! - szólt rám Louis.
-   De már megszoktam, hogy fáj! - mondtam, mire Louis olyan "emlékszel mit mondtam fél másodperce?!" fejjel nézett rám, mire letettem Lux-ot és elvettem a mankókat.
Gyorsan Rebellé változtam, majd kimentem.
-   Miért nem vetted be a fájdalomcsillapítót? - kérdezte Tommo.
-   Mert otthon van. - mondtam vállat rántva.
-   Jó, akkor vegyél be egyet, ott van a fiókban. - mutatott a fürdő felé.
-   Lou, olyan erőset kaptam, hogy ha mondjuk kettőt bevennék egy nap, már kábítószernek számítana! - néztem rá. - Szerintem ha azt beveszem, ami neked van, semmit se hat. - mondtam, mire sóhajtott.
-   Jó, akkor hagyd. - mondta, majd felkapta a táskáját az ágyról. - Menjünk. - mondta és megfogta Lux kezét.
-   Sarah, muszáj elpakolnunk a filctollakat? - kérdezte kiabálva Jenny.
-   Nem, majd ha valaki a kanapéra akar ülni, elrakja őket. - kiabáltam vissza vállat rántva a lépcsőről.
Mikor leértünk, felvettük a cipőnket és már indultunk is.
-   Srácok, mindenkinek kell gyerekülés? - kérdezte Lou.
-   Igen. - bólogattak.
-   Oké... - gondolkozott Louis.
-   Elintézem. - nyomtam a kezébe az idegesítő mankókat, majd bementem a házba. - Srácok, kinek van gyerekülés a kocsijában?! - kiabáltam az ajtóban.
-   Nekem van. - kiabálta egyszerre Zayn, Liam és Niall.
-   Jó, hozzátok! - mondtam, mire bevánszorogtak a garázsba, majd bepakolták őket Louis kocsijába.
-   Látod, így kell! - vigyorogtam Louis-ra.
-   Mintha Te csináltad volna! - forgatta a szemét mosolyogva.
-   Ne szemtelenkedj! - löktem meg.
Bedobtam a mankóimat Lou csomagtartójába, majd indultunk is. Az úton zenét hallgattunk és mind énekeltünk, majd mikor ezt meguntok kitaláltuk, hogy valaki elkezd énekelni egy dalt és a többiek kitalálják. Ez elég vicces volt, így érkezésig azt játszottuk.
-   Na, akkor hallgassatok Rebel-re! - mondta Louis, mikor megálltunk.
-   De focizni akarunk! - mondta karba tett kézzel Benji.
-   Focizhattok, csak legyetek jók! - mondta Lou mosolyogva, majd kikászálódtunk a kocsiból.
Megkaptam a mankóimat, majd az öltözőig együtt mentünk, ott Louis bement mi, pedig a lelátóra igyekeztünk, mikor az edző megszólított.
-   Csak nem újra a veszedelem?! - hallottam meg az edző idegesítő, mégis már-már szeretett és hiányolt hangját.
-   Jó volt nélkülem, ugye? - mosolyogtam rá.
-   Volt az a barna hajú lány, Danielle... - gondolkozott el. - Az biztos, hogy nyugodtság volt, viszont cseppet sem volt elég határozott Tomlinson-hoz, ezért hiányzott annyit az edzésekről. - mondta, mire bólogattam. - Viszont most, úgy látom melletted nem igen mer lógni. - vigyorgott rám.
-   Nem, de mindjárt agyonverem, amiért hiányzott. - mondtam mosolyogva.
-   Jó gyerek Ő, csak nem szabad hagyni, hogy elkanászodjon. - mondta. - Azért néha megosztotta velem is, hogy mi van a magánéletével, meg a csapattársaival is és hallottam mekkora gáz volt.
Én csak bólogattam.
-   Reb, mehetünk? - mutogattak az ülések felé a gyerekek.
-   Menjetek, de ha bármi baj lesz veletek, kitekerik a nyakamat, tehát vigyázzatok! - mondtam, mire bólogattak és elrohantak.
-   Hallottam a balesetet. - mutatott a lábamra.
-   Igen, elég durva volt. - mondtam bólogatva.
-   Vigyázz magadra! - ingatta a fejét. - Meg Tomlinson-ra is.
-   Próbáltam, csak elég sok sírás, meg hasonló volt és ez így annyira nem tett jót nekünk. - mondtam, mire bólogatott.
-   Én szurkolok nektek, szívesen intézem a lánykérést. - kacsintott, majd elment az öltözők felé.
Hallottam, ahogy kiabál az edző, majd sorban indult ki az egész csapat. Én mosolyogva sóhajtottam és elindultam a törpék után, mikor meghallottam a nevem a csapatból.
-   Rebel, úgy tudtam, hogy Te kellesz neki! - kiabálta, mire nevetve a fejemet ingatva totyogtam tovább.
-   Tomlinson, csak nem visszatérsz a régihez? - nevetett valamelyik másik ökör.
-    Kuss legyen! - kiabált Louis nevetve.
-    Mikorra várhatjuk a lánykérést? - nevetett egy másik csapattársa.
-    Jó sokára! - kiabáltam vissza vigyorogva.
-    Csak nem összeveszett az álompár? - kérdezte valamelyik.
-    Nem vagyunk együtt. - kiabáltam mosolyogva.
-    Tommo, már nem tudod visszahódítani! - kiabálta röhögve valaki.
-    Mindig is az enyém volt, nem kell visszahódítanom! - nevetett Louis.
-    Álmodozz Édes! - nevettem pimaszan.
-    Hoppá! - röhögött az edző. - Tomlinson, csak nem nagy falat neked a hölgy? - nevetett.
-    Az ujjam köré csavartam! - legyintett Louis magabiztosan, majd mögém szaladt és maga felé fordított. - Kérek egy csókot! - jelentette ki vigyorogva a derekamat átkarolva.
-    Majd ha esetleg megérdemled! - vigyorogtam pimaszan.
-    Szerencs puszi! - mondta mosolyogva.
-    Nem. - ráztam a fejem vigyorogva.
-    Nem megy ez neked ma Tommo! - röhögött valaki a csapatból.
-    Hát nem. - ráztam a fejem vigyorogva, Louis-ra nézve. - Felviszel a törpékhez? - kérdeztem mosolyogva.
-    Csak ha kapok érte csókot. - mosolygott.
Én mosolyogva nyomtam egy puszit az arcára, mire megforgatta a szemét és hirtelen az ölébe kapott.
-    Legalább hercegnek érezheted magad! - mosolyogtam rá pimaszan a nyakát átkarolva.
-    Miért, Te hercegnő vagy? - mosolygott.
-    Nem, Én egy nagyon gonosz boszorka vagyok! - vigyorogtam, majd Lou letett Jenny mellé az egyik ülésre és egy puszit nyomott a fejemre.
Iszonyat vicces volt, ahogy a három kiskölyök mondhatni agyonvágta a focistákat, már nem fociban, de olyan szinten vicces volt, mikor elmagyarázták, hogy Ők hogyan fognak nyerni, majd teljesen más taktikával rúgtak 3 gólt, hogy Én már sírva röhögtem. Aztán miután Lux, Benji és Jenny agyon szívattak egy csapat felnőttet, elkezdtek komolyan focizni velük. Természetesen akkor már Én is a pálya szélén álltam és figyeltem. Természetesen a gyerkőcöknek szurkoltam, akik nyertek. Oké, biztos segítettek nekik a srácok, de azért mégis legyőzte őket 3 gyerek!