13. rész

Sziasztok! Remélem tetszeni fog ez a rész is, itt Sarahról és Rebelről is lesz szó! 

* Rebel szemszöge *

Reggel szörnyű fejfájásra keltem, de reménykedtem benne, hogyha nem nyitom ki a szemem, elmúlik. Vártam 10 percet, de semmi. 

Gyerünk Reb! Csak a kávéig, cigiig és a fájdalomcsillapítóig. - piszkáltam magam gondolatban.

Egy nyekkenéssel segítve, kinyitottam a szemem. Először vakító volt a fény, majd pár pislogás után hozzászoktam. 

Mikor kicsit, körbenéztem, észrevettem a lényeget. Louis mellett fekszem, szorosan a szobámban. Ő a derekam és a hátam simogatja, miközben úgy bújik hozzám, mint egy kisfiú. 

Ahw! Megzabálom! Hogy lehet egy srác ennyire édes és ártatlan?! Jó, Ő Louis! Tökéletes, neki minden sikerül! - vitáztam magamban. 

Egy pillanat, Én még Rebel vagyok! - kiabáltam bennem egy kis hang.

Megpróbáltam óvatosan kimászni Louis karja közül, de felébredt.

-    Maradj még itt! - kérlelt álmos, iszonyú cuki hangján.

-    Dehogy maradok! - mondtam határozottan, majd besétáltam a gardróbomba.

Válogattam, majd megtaláltam a tökéletes, a hangulatomhoz is passzoló összeállítást, majd bevonultam vele a fürdőmbe. Megmostam a hajam, majd vizesen hagyva a lehető leglazább és legkényelmesebb ruháim felkapva, kibattyogtam. Louis, még mindig az ágyamban fetrengett.

-    Frissebbnek tűnsz! - mosolygott, a hátán fekve, az egész ágyamon elterülve.

-    Azt hittem, te kész leszel. - mondtam az előző mondatát szó nélkül hagyva.

-    Kész is vagyok! - mondta, majd lassan kikecmergett az ágyból.

Én lebattyogtam, de csak Jesy és Liam voltak ébren. 

-    Jó reggelt! - mondtam.

-    Tessék! - adta a kezembe a szokásos dolgokat Jesy és Liam: kávém, fájdalomcsillapító.

A kedvenc bögrémet kaptam, a kávé, pedig tele volt nyomva tejszínhabbal, ahogy szeretem! 

 A fájdalom csillapítót víz nélkül lenyeltem, majd belekortyoltam a kávémba. Liam felnevetett rajta.

-    Jó kis bögre! - nevetett.

-    Köszi! - mosolyogtam, majd kényelmesen felültem az középső bárszékre és a a pultra könyökölve iszogattam.

-    Ki van ébren? - kérdeztem.

-    Mi, csak téged láttunk. - rántott vállat Jesy.

-    Én, pedig Tommot felkeltettem. - rántottam vállat.

-    Hogyan?! - kérdezte Liam.

-    Ezt hogy érted?! - kérdezte nevetve.

-    Lehetetlen felkelteni! Felkel, majd ahogy kimész már alszik is! - mondta.

-     Lehet, hogy visszaaludt nem tudom! - rántottam vállat és elkezdtem enni a tejszínhabot.

-     Mi csinálunk reggelit, keltsd fel a társaságot! - mosolygott Jesy.

-     Ahogy hat a gyógyszer, nekiállok! - mosolyodtam el gonoszan.

20 percet vártam még, majd feltápászkodtam.

-     Kérlek, kakaót csináltok nekem? - vigyorogtam.

-     Persze. - mondta Liam.

-     Isten vagy! - mondtam és puszit nyomtam az arcára.

-     Te mit keresel? - kérdezte Jesy, mikor a szekrényben kutattam.

-     Már semmit! - vettem ki a 2 serpenyőt.

-     Úgy akarsz mindenkit felkelteni? - kérdezte Liam.

-     Csak figyelj! - mosolyodtam el.

Megfogtam a két serpenyőt a két kezembe, majd csöndben fölsétáltam az emeletre.

Hirtelen elkezdtem összeütni őket és közben teli torokból sikítottam. Ha elfogyott a levegőm, újra kezdtem és közben fel-le járkáltam a folyosón.

-     Mit művelsz? - nézett ki Becky ajtaján Niall álmos fejjel.

-     Indulj a konyhába! - mondtam, mire bólintott és már le is szaladt, majd utána Becky is.

Én folytattam. 

-      Rebel Rock, esküszöm, hogy agyonverlek! - kiabálta ki Roxy, majd kitrappolt.

-      Menj a konyhába! - mutattam a lépcsőre.

Ő is leszaladt. A következő Lola, Harry és Zayn volt. Harry elkapta a kezem.

-      Felfogtuk! - mondta.

-      Pillanat és abbahagyom! - mosolyogtam.

-      Ugye, nem Louist akarod így kelteni?! - kérdezte felhúzott szemöldökkel Zayn.

-      De és sikerülni is fog! - kacsintottam.

Beszaladtam a szobámba, majd olyan hangosan sikítottam, hogy még a szemeim is összeszorítottam és a földre csuklottam, miközben kitartóan ütögettem össze a két serpenyőt.

-      Fejezd be! - mondta Louis, majd eldobott egy párnát, de mivel háttal volt, nem látott.

-      Rendben, akkor a konyhában találkozunk bébi! - mondtam szexi hangon.

Már ki is mentem, majd leszaladtam a lépcsőn. Visszaültem a helyemre, majd két oldalamra Zayn és Niall csapódott.

-      Louis? - kérdezte a manónk.

-      Pár pillanat és itt lesz! - mosolyogtam gonoszan.

-      Mit csináltál? - kérdezte Liam.

-      Nem hallottad? - kérdeztem.

-      De igen, de hogyan vetted rá, hogy lejöjjön? - folytatta a kérdezősködést Hazz.

-      Vannak módszereim. De ha érdekel, Ő biztosan elmondja! - mosolyogtam.

Ekkor lerobogott az emlegetett szamár.

-      Tessék! - tette elém a forró kakaót Liam.

-      Köszönöm! - mosolyogtam rá, majd puszit dobtam neki.

Belekortyoltam, mire Niall, Harry és Zayn is nagy röhögésben törtek ki.

-      Jó a bögréd! - nevetett Hazza.

-      Kösz, a lányoktól kaptam.

-      Pontosabban Én választottam! - karolt át hátulról Becky.

-      De Én rendeltem meg! - szált vitába Roxy.

-      Én, pedig átvettem! - mondta büszkén Lola.

-      És Én csomagoltam be. - kuncogott Jesy.

-      Rebel, kitekerem a nyakad! - szólt rám mérgesen Louis.

-      Mondták már! - mosolyogtam és megfordultam felé a bárszékkel.

-      Töröld le azt a huncut mosolyt az arcodról! - mutatott rám.

-      Pedig, Lou a tiéden egész éjjel ilyen díszelgett! - nevetett Jesy.

-      Biztosan nem gonoszságól! - mutatott rám.

-      Nem, a tiéd inkább kaján vigyor volt! - nevetett Liam.

-      Mi?! - nézett döbbenten Liamre. 

-      Ki emlékszik valamire is?! - kérdezte Liam.

-      Én. - mondta Jesy.

-      Akkor, belekezdek a mesélésbe! - mosolygott.

-      Én, pedig lelépek, mert hallani sem akarom! - mondtam és leugrottam a székről.

-      Hova mész? - kérdezte Lolusz.

-      Fogalmam sincs, a terv, hogy bolyongok az utcán, találkozok mosolygós kedves rajongókkal és magamba szívom a napfényt! - mosolyogtam.

-      Veled tartok! - ugrott fel.

-      Nem! Egyedül megyek! - mondtam.

-      De utána hazajössz? - kérdezte Jesy.

-      Nem, sőt! - mondtam és fölszaladtam az emeletre.

Gyorsan minden cuccom egy táskába dobtam.

-      Hova? - kérdezte Lola.

-      Tartok pár One Direction mentes napot! - sóhajtottam.

-      Kösz, ez kedvesen hangzik! - mondta keresztbe tett kézzel Hazza.

-      Tehát nem szeretsz minket! - mondta Niall és "megsértődve" karba tett kézzel hátat fordított nekem.

-      Imádlak titeket! Ti vagytok a legjobbak! - mondtam és hátulról megölelve Niallt, megpusziltam az arcát.- De ideje egy kicsit 1D elvonás nekem! - mosolyogtam.

-      Azt mondtad, hogy szeretsz?! - ugrott velem szembe Nialler.

-      Imádlak! - mondtam.

-      Mond ki! Kérlek! - nézett rám aranyosan.

-      Szeretlek titeket! - mosolyogtam, mire szorosan megölelt, majd megpörgetett a levegőben.

-      Tudtam! - mosolygott és lett, de megpuszilta az arcom.

-      Csókollak titeket, majd telefonálok, ha jövök! - mondtam az ajtóból és puszit dobtam.

-      Aha, se ölelés se puszi?! - kérdezte Zayn.

-      Gyertek! - intettem.

Sorban mindenki felállt, majd utánuk a csajok is. Liam volt az első, akit megöleltem és megpuszilgattam. Zaynt is, de belefúrta az orrát a nyakamba. Utána következett Hazza. Ő menyasszony stílusban felkapott az ölébe, majd cuppanós puszit nyomott az arcomra. Louis jött volna, de Niall elé lépett. 

-       Téged most puszilgattalak meg! - nevettem.

-       Nem baj! - mondta, majd a karjaiba zárt, miközben puszilgattam.

Louis megpöckölte Niallt, majd mosolyogva ölelt és, mint először simogatta közben a hátam. Hirtelen a fenekem alá nyúlva felkapott. Nevetve nyomtam puszit az orrára, mire letett.

-       Engedj! - lökte arrébb Roxy.

Roxy a sajátos stílusában ölelte, ahogy a többi lány is.

-       Lola, menj haza! - mutattam rá.

-       Oké, arra készülök! - kacsintott.

-       Nem engedlek! - húzta magához Zayn.

-       Sziasztok! - intettem.

Kilépve, kifejezetten meleg volt. Mosolyogva fogadtam ezt a hírt. Előkaptam a telefonom. Még nem volt dél, ami haladás. Gyorsan hazaértem. Richard már várt.

-       Szia! - mosolyogtam rá.

-       Hiányoltalak! - mondta.

-       Édes vagy! - mosolyogtam és a fejére nyomtam egy puszit. - Na látod, mikor így nézek ki, Rebel vagyok! - mondtam, mire végigmért és bólintott. - De lemosom a sminkem és elmegyünk valamerre.

Így is lett. Felkaptam a görkorim, majd tanácskozást tartottam Richarddal.

-      Nem szöksz el? - kérdeztem.

-      Nem, végig melletted fogok repülni! - bólogatott.

-      Akkor menjünk! - mondtam, felkaptam a táskám és, már egy normális ruhában elindultam.

Richard, repült mellettem, vagy fölöttem és így haladtunk egészen Jack házáig. Ott felhívtam.

-      Szia! A hercegnőd a ház előtt vár! Kapd fel a görkorid és gyere! - szóltam a telefonba.  

-      Lent vagyok! - mondta és letette.

Tényleg hamar leért. 

-      Szia! - ölelt meg.

-      Szia! - mosolyogtam.

-      Kávé, park! - mosolygott.

-      Benne vagyok! - mosolyogtam.

Egész úton beszélgettünk. Amíg Jack bement a kávézóba a kávémért, Én Richarddal játszottam, aki ellopta a kulcsom és felröppent a fára. Én ugráltam, de nem értem el. Hirtelen elvesztettem az egyensúlyom és majdnem hátra estem, de valaki elkapott.

-     Köszönöm! - mondtam mosolyogva, mikor megfordultam.

Ne! 

-     Semmi baj, szívesen elkapok csinos lányokat! - villantotta meg a már ismert, tökéletes mosolyát a göndör, Harry.

-     De tényleg, szerencsétlen vagyok! - mosolyogtam.

-     Én sem szeretem, ha szemtelen madarak lopkodják a kulcsom! - nevetett.

-     Főleg, hogy az enyém! - nevettem Én is.

-     Harry vagyok! - mosolygott.

-     Tudom! Én, pedig... - mondtam volna, de egy ismerős hang befejezte a mondatom.

-   Sarah! - mondta Louis, mire megpördültem.

-   Szia! - mondtam sóhajtva.

-   Azt hittem, egy kicsit örülsz nekem! - mosolygott.

-   Örülök! - mosolyodtam el és megöleltem.

-    Sarah! Hallottam rólad! - mosolygott Harry.

-    Mizu? - röppent a vállamra Richard.

-    Soha többet nem viszlek el sehova! - mondtam neki.

-    Tessék! - mondta, majd a kezembe tette a kulcsom.

-    Nem is tudtam, hogy van madarad! - mosolygott Louis.

-    Mert nincs. - mondtam, de rájöttem, hogy nem ezt akartam.

-    Akkor Én ki vagyok?! - kérdezte Richard.

-    Rab! - szóltam rá, mire meghúzta magát a vállamon, amin a fiúk kuncogtak. - Pontosabban van. Vagyis pár napja kaptam. - magyaráztam.

-    Nem kaptál! Nem vagyok virág! Én akartam menni hozzád, nem kaptál! - szólt közbe megint a szemtelen madár, amin Harry és Louis is elnevették magukat.

-     Nemsokára, pedig sült madár leszel! - szóltam rá.

-     Erőszakos nőszemély! - mondta a fejét rázva.

-     Tessék?! - mondtam felháborodva.

-     Semmi! - mondta vékonyabb hangon. - Szeretlek! - mondta és hozzám bújt. 

-     Szerencséd! - szóltam rá, amin már Én is nevettem.

-     Egyébként, merre tartasz? - kérdezte Hazza.

-     A legjobb haverommal vagyok, éppen szerez nekünk kávét. Elvileg! - pillantottam be. - Utána, pedig amerre elsodor a szél! - mondtam és megrántottam a vállam.

-     Vagy amerre a madarad sodor! - nevetett Louis.

-     Richard vagyok! - szólt a vállamon ülő zsivány.

-     Richard, Ők itt Louis és Harry. - mutattam be őket.

-     Na, ez tök jó! - mondta unottan.

Megint elnevettük magunkat.

-     Sarah, van csokid? - kérdezte kuncsorogva Richard.

-     Nincs és ma nem is kaphatsz! - szóltam rá határozottan.

-     Oké! - mondta és lehajtotta a fejét. 

Ekkor odalépett Jack, de egy lila hajú csaj várt rá.

-     Sziasztok! Sarah, itt a kávéd, nem baj, ha egyedül hagylak? - kérdezte.

-     Nem, húzz a csajhoz! De bepótoljuk! - parancsoltam rá.

-     Ígérem! - mosolygott és megölelt.

-     És meghívsz! - mondtam, majd puszit nyomtam az arcára.

-     Mire? - kérdezte.

-     Veszel nekem egy kocsit! - nevettem, miközben már el is tűzött.

-     Adsz belőle? - kérdezte Richard.

-     Felejtsd el! - mondtam, de annyira aranyosan állt a poharam szélén, hogy megsajnáltam. - Egy kis tejszínhabot! - mondtam, az ujjammal leszedtem egy kicsit, majd azt kezdte el leeszegetni.

-     Akkor, szabad vagy? - kérdezte Harry.

-     Úgy látszik! - mosolyogtam.

-     Velünk tartasz? - kérdezte Louis.

-     Hova? - kérdeztem.

-     Titok, de annyi biztos, hogy ott lesznek a többiek. Mármint, a bandatagok. - mosolygott Lou.

-     Jó lesz? - kérdeztem.

-     Ígérjük! - mondták egyszerre.

-     Legyen! - bólintottam.

-     Hova megyünk? - kérdezte Richard.

-     Titok! - mosolygott rá Harry.

-     Vannak ott macskák? - kérdezte a madár.

-     Nincsenek! - nevetett Louis.

-     Akkor mehetünk! - bólintott, majd visszaröppent a vállamra.

Beültünk Harry autójába, majd vártam, hova is megyünk.

-     Elmehetek? - kérdezte Richard.

-     Hova? - kérdeztem.

-     Előre! - mondta.

-     Menj, de ne zavard Harryt! - szóltam rá.

-     Oké! - mondta és Louis ölébe röppent.

Úgy ült végig az úton. Nagyon cuki volt. A srácok háza előtt álltunk meg. Beült Liam, Zayn és Niall.

-     Szia! - mondta Niall és Zayn.

-     Szia! Te vagy az "Angyal"? - kérdezte Liam.

-     Nem tudom, de az biztos, hogy Sarah! - mosolyogtam.

-     Igen, róla mondta Louis! - "súgta" Nialler Liamnek, de azt mind jól hallottuk.

-     Na, te aztán úgy suttogsz, mint ahogy Én üvöltök! - röppent Niall vállára Richard.

-     Ő a nagyszájú madaram, Richard. - mondtam.

-     Niall! - mosolygott a madárra. 

-     Egy tipp, kedves Niall! Ne légy titkos ügynök! - mondta Richard.

-     Kösz a tippet! - nevetett, ahogy mindenki.

Richard az ölembe szállt, majd meggondolta magát és a kézfejemhez röppent. Én végigsimítottam rajta, mire kényelmesen hozzám bújt Én, pedig simogattam. 

-     Nem érdemled meg! - mondtam neki mosolyogva.

-     Tudom, de nézz rám! Olyan aranyos vagyok! - mondta, mire felnevettünk.

-     Nem vagy kicsit elszállva magadtól? - kérdezte tőle Liam.

-     Egy cseppet sem, csak tisztában vagyok ellenállhatatlanságommal! - mondta büszkén.

-     Nem Én neveltem! - tettem fel védekezően a kezem.

-     Szeretlek! - mondta nekem.

-     Én is, de akkor is egy kis szemét vagy! - mondtam és megpusziltam.

-     Hova megyünk? - kérdezte Niall.

-     Titok! - mondta Louis.

-     Legalább annyira, mint amit az előbb súgtatok? - kérdezte Richard, mire felnevettem.

-     Tényleg, visszatérve. Akkor Ő az? - kérdezte Liam.

-     Aha. - bólintott Louis, majd kicsit lentebb csúszott az ülésen Én, pedig kicsit nagyon elpirulva kinéztem az ablakon.

-     Én nem értem az embereket! - rázta a fejét Richard.

-     Te igazi duma gép vagy! - mondta Harry.

-     Igen. De amióta Sarahval vagyok, sokkal jobb, mert végre beszélget velem valaki! - mondta Richard.

-     Ő is nagy dumás? - kérdezte Niall.

-     Egy csomót beszél, valami srácról. Meg lányokról. Meg ilyenekről. Meg titkokat is mesél! - mondta.

-     Csss! - pisszegtem le.

-     És nem hagy beszélni! - mondta, mire kuncogtam.

-     Nem is igaz! - mondtam.

-     De igen! - vágott vissza.

-     Nem fogok veled veszekedni! - mondtam.

-     Nem is lenne értelme, mert nekem van igazam! - mondta.

-     Azt hiszem, ma megsütlek! - mondtam.

-     Nem fogsz! - mondta, de a biztonság kedvéért átszállt Zayn ölébe.

-     Velem is barátkozol? - kérdezte mosolyogva Zayn a madarat.

-      Itt messzebb vagyok! Nem süthet meg! - mondta, mire felnevettünk. 

Egy kis étterem elé értünk. 

-      Mehetünk? - kérdezte Louis.

-      Görkoriban, egy papagájjal? - kérdeztem.

-      Csak gyere! - mosolygott és kiszállt.

Kinyitotta nekem az ajtót. Segített kiszállni, majd becsukta az ajtót. Harry gyorsan elhajtott.

-      És a többiek? Meg Richard? - kérdeztem.

-      Egy tolla sem fog görbülni! - mosolygott.

-      Most elraboltál? - kérdeztem.

-      Nem, csak egy meglepetés randira viszlek! - mosolygott.

-      Görkoriban! - néztem le.

-      Majd leveszed! - mosolygott.

-      Járkáljak egy étteremben mezítláb? Kizárt dolog! - jelentettem ki.

Louis felkapott az ölébe és a padra ültetett, ami előtt álltunk. Levette rólam a görkorim.

-      Gyere! - mosolygott, mire mellé léptem.

A derekamnál átkarolt és az ajtóban előre engedett. Senki sehol! Ez fura.

-      Azt hittem, ez egy forgalmas hely! - néztem körül.

-      Az is lenne, de kiürítettem! - mosolygott.

-      De ezt hogyan találtad ki? - kérdeztem ledöbbenve.

-      Mikor találkoztunk! SMS-ben megbeszéltük Harryvel, aki megírta a többieknek. - mosolygott.

-      Szép munka! - mosolyogtam. 

-      Köszönöm, de gyere! - mosolygott és tovább mentünk a kertbe.

Ott volt egy asztal, két személyre, megterítve. Kivilágítva minden.

-      Ez gyönyörű! - mosolyogtam és körbefordultam.

-      Egy ilyen lány, megérdemli! - mosolygott rám, mire elpirultam.

-      De mi van a barátnőddel? - kérdeztem.

-      Elhívtalak egy vacsorára! - mosolygott. - Nem tettem semmi szörnyűt! - mosolygott.

-      Rendben, a te dolgod! - bólintottam.

Ebéd után, ami végére besötétedett, elindult az Ő dalaik közül, az  egyik kedvencem. Elmosolyodtam, majd Louis felállt és felém sétált.

-      Táncolj velem! - mosolygott.

-      De...de nem tudok táncolni! - mondtam halkan.

-      Kérlek! Táncolj velem! - mosolygott biztatóan és megfogta a kezem.

-      Miért ilyen fontos ez? - kérdeztem kíváncsian.

-      Hogy elmondhassam a többieknek, hogy táncoltam egy angyallal! - mosolygott, mire paradicsom vörös lettem.

Ezzel rávett arra, hogy táncoljak vele. Annyira aranyos volt, ahogy ezt mondta, hogy azt hittem ott elolvadok és, majd szívószállal felszippant valaki. 

Szorosan Louishoz bújva táncoltam. A két kezemmel a vállát fogtam Ő, pedig a derekam. Fejünket egymás vállára téve lépkedtünk. Nagyon tetszett, hogy közben magán koncertet adott nekem. Hirtelen megforgatott, majd mikor visszahúzott magához, csókban forrtunk össze. Óvatos volt, mintha egy porcelánbabát csókolna, ahogy tánc közben is. Olyan volt velem, mintha törékeny lennék. 

-      Imádom, ahogy énekelsz nekem! - mosolyogtam rá.

-      Miért? - kérdezte, de még mindig a karjaiban voltam.

-      Mert hihetetlen a hangod, ami már önmagában elvarázsol, és ráadásul csak is nekem énekelsz! Ez annyira hihetetlen! - mosolyogtam.

-      Örülök, hogy tetszett! Remélem, megismételhetjük majd! Ígérem, hogy énekelek majd neked! - mosolygott rám.

-       Mindenképpen! - mosolyogtam rá.

Ezek után, hazakísért, majd a lépcsőházba behúzva, (nehogy meglássanak) egy érzelemmel telefűtött csókkal búcsúztunk el. Mikor beléptem a lakásba, Richard a kanapén összekucorodva aludt. Nem keltettem fel. Lezuhanyoztam, majd az ágyamba bedőlve rögtön elaludtam.  

Remélem, tetszett! Milyen okosak ezek a fiúk... ~L