Translate (fordító)

2015. október 15., csütörtök

26. rész

Sziasztok! Remélem tetszeni fog, lássuk az bál napját! Jó olvasást! ~L! 

Reggel arra keltem, hogy valaki a nevemet mondogatja, majd rám ugrik. Résnyire nyitottam az egyik szemem, majd megpillantottam az elkövetőt, aki ártatlan mosoly kíséretében megcsókolt.
-           Nem vicces! Fáradt vagyok, lusta és semmi kedvem felkelni! - mondtam, de nem szállt le rólam.
-           De igen, Én is, Én is és nekem sem volt. - mondta nevetve.
-           Érdekes a humorod. - mondtam, majd a vállába kapaszkodva fel akartam ülni, de magamra rántottam.
-           Ilyen nyomulós vagy? - kérdezte nevetve.
Lelöktem magamról, majd felültem. Kivánszorogtam a konyhába. Ittam egy forró csokit, majd bezárkóztam a fürdőbe. Elkészültem, majd fölöltöztem. Az étkezőben evett mindenki.
-           Málna, Barney. - mondta, mire rám ugrottak.
Adtam nekik enni és inni.
-           Mi a mai program? - kérdeztem kíváncsian.
-           Próba. - mondta Jesy.
-           Juj, de jó lesz. Próba, majd nyálas bál. - forgattam a szemem.
-           Te ígérted meg! - mutatott rám Roxy.
-           Legközelebb szóljatok rám, hogy semmibe ne menjek bele, csak ha átgondoltam. - mondtam.
-           Naponta ezt csinálom és semmit nem érek el vele! - mondta Jesy.
-           Akkor folytasd, egyszer csak sikerül. - mondtam, majd elvettem egy szendvicset és enni kezdtem.
Ekkor beszaladt Jenifer.
-           Rebel, éhes vagyok. - ült az ölembe.
-           Egyél. - mutattam az asztalra.
-           Oké.- rántott vállat, majd elvett egy szendvicset.
-           Merre van Anya? - kérdeztem.
-           Elment Caraval vásárolni. - rántott vállat. - Mennem kellett volna, de itt vagyok. - nevetett.
-           Kitől tanultad, hogy megszöksz? - kérdezte Jesy.
-           Rebeltől. - mondta.
-           Rossz példát mutatsz! - mondta Becky.
-           Oké, akkor ha elszöksz, csak hozzám jöhetsz. - mondtam.
-           Jó. - mondta.
-           Van kedvetek filmezni? - kérdeztem.
Mind leültünk a kanapéra és megnéztük a Szilajt, amit már régen megimádtattam Jennyvel. Ő is énekelte a dalokat a lányokkal, Louisval és velem. A fiúk hatalmas szemekkel figyelték és mind sírtak a szomorú részen. Mikor végeztünk, a tv-n kezdtünk zenéket hallgatni. Mindent végig táncoltunk. Persze, kihagyhatatlan volt egy kis 1D. Best Song Ever-n mindenki nevetett, de a legjobban Jenny. Olyan táncot letolt előttünk Jenny a Live While We're Young-ra, hogy tátva maradt a szánk.
-         Ezt mikor tanultad? - kérdeztem.
-         Nagyon régen, ezzel ment az unokanővérem felvételizni egy tánciskolába. - mondta.
-         És emlékszel a kettőnk táncára? - kérdeztem.
-         Persze! - mosolygott, mire felugrottam.
A zenénkre letáncoltuk, majd leültünk. Elég fárasztó volt, de megoldottuk. Rengeteg zenét végighallgattunk és videókat is néztünk. Egészen addig, amíg nem kellett készülődni. A fiúkat elküldtük Paul szobájába készülődni, majd nekiálltunk az órákig tartó készülődésnek. Mindenki lezuhanyzott, majd egymás haját és sminkjét csináltuk. A fiúk már rég elindultak, mire mi készen lettünk. Felvettük a maszkjainkat, majd taxival indultunk. Hatalmas tömeg volt. Egy fél óra volt, mire beértünk a terembe. A fiúkat gyerekjáték volt kiszúrni, mert Ők fellépnek, így nem viseltek maszkot. Egy lépcső vezetett le a tánctérre és a szélén elhelyezkedő néhány hatalmas italokkal, ételekkel és süteményekkel teli asztalok. Egymásba karoltunk mind, majd lesétáltunk. Szerencsére ez sem volt feltűnő, mert akkora volt a tömeg, hogy egy kicsit sem tűntünk ki. Ahogy leértünk egymásra néztünk.
-         Akkor vessük be magunkat! - mosolygott Roxy.
-         Senki, semmit nem mond a fiúknak. - mondtam.
-         Oké, ha valakit felismernek, akkor ír egy SMS-t a többieknek. - mondta Jesy.
-         Jó, megbeszéltük. - bólintottunk, majd mindenki más-más felé indult.
Először, a színpadon lévő fellépőket néztem, majd valaki hátulról nekem jött.
-        Nagyon sajnálom! - mondta, mire mosolyogva megpördültem.
-        Semmi baj. - mosolyogtam rá.
-        Lenne kedve a hercegnőnek táncolni? - kérdezte mosolyogva.
-       Persze. - mosolyogtam.
Egy idegen sráccal táncoltam, csodás volt. Kezet csókolt, majd elment. Egy pillanatig még bámultam a semmibe mosolyogva, majd feltűnt a One Direction a színpadon. Mosolyogva néztem őket, ahogy előadják a Little Things-t, majd levonulnak a színpadról. Lehet, hogy a színpadról észrevett Louis, mert a szólóját engem nézve énekelte, de úgy gondoltam, csak arra nézett, ezért egyszer sem néztem a szemébe. Mikor levonultak a színpadról, hirtelen valaki elém lépett és így felébresztett álmodozásomból.
-        Táncolna velem az elveszett angyal? - kérdezte Louis, mire elmosolyodtam.
Mosolyogva bólintottam. Nem jöttem rá, hogy észrevett-e, vagy csak úgy odajött. Miközben táncoltunk, folyamatosan mosolyogtam, ahogy Ő is. Hirtelen hátradöntött és a kezével tartott, miközben óvatosan a fejem mögé nyúlt. Lehajolt hozzám, megcsókolt és közben kibontotta a maszk szalagján lévő masnit. Belemosolyogtam a csókba. Louis óvatosan felállított és levette az arcomról a maszkot.
-        Ezer körül is felismernélek! - mosolygott.
-        Színpadról könnyű volt. - mosolyogtam.
-        Már előtte észrevettelek. - mondta, összefűzte az ujjainkat és elindultunk a fiúk felé.
Mikor a srácok megláttak minket, majd mosolyogva közelebb jöttek.
-       Louis, király vagy! - pacsizott le vele Liam.
-       Senkit nem találtatok meg? - kérdeztem csodálkozva.
-       Nem. - mondták sóhajtva.
Dobtam egy üzenetet a lányoknak, majd Jenny szaladt hozzám. Nagyon szép volt. Felkaptam az ölembe, majd megpusziltam.
-      Gyönyörű vagy! - mondtam neki.
-      Te, pedig olyan mint egy hercegnő! Louis hercegnője! - mosolygott és a hullámos fürtjeim igazgatta.
-      Te, pedig az én hercegnőm! - öleltem magamhoz.
Táncoltam Jennyvel, az összes fiúval, akik hamar megtalálták a lányokat, majd este mentünk haza. Én nagyon álmos voltam. Villám zuhanyzásom után Louis pólójában és az egyik bugyimban bedőltem az ágyba. A két kutyának adtam enni, majd befeküdtek mellém. Louis is bebújt mellém, majd elaludtunk.

Reggel a telefonom csöngésére ébredtem. Gyorsan felugrottam, amíg rajtam kívül senki nem kelt föl és felkaptam.
-        Szia! - hallottam Jack hangját.
-        Szia! Nagyon hiányzol! - mondtam, majd kimentem a szobából és folytattam a beszélgetést.
-        Te is, Richardnak is. - mondta.
-        Ezen kívül már csak három országba megyünk, majd utána irány London! - mondtam vidáman.
-        Várlak! - mondta.
-        Én is! Végre egy kicsit lazulhatok, önmagam lehetek. - mondtam, majd hirtelen valaki bevágta a szobánk ajtaját.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése