- Jó reggelt! - mondta és megpuszilta a fejem.
- Most már az! - mosolyogtam rá, majd kecses mozdulattal direkt legurultam az ágyról, majd a földre estem.
- Jól vagy? - kérdezte nevetve.
- Persze! - mosolyogtam és felálltam.
- Úgy tervezem, hogy holnap, vagy holnapután utazom haza. - mosolygott és Ő is felkelt.
- Itt hagysz? - kérdeztem.
- Gyere velem. - mosolygott.
- Szép is lenne! Mit gondolna rólam a családod? Eleanor után, aki egy tökéletes angyalka, odaállítasz velem, magával a démonnal, akin általában két kiló smink van, hogy kinézzen valahogy és elkezdenénk magyarázni, hogy nem vagyok a barátnőd, csak barátok. Közben eltitkolnánk, hogy megcsaltad velem a barátnőd... hmm... biztos imádna az egész Tomlinson család! - mosolyogtam, mire felnevetett.
- Először is, te egy tökéletes ördög vagy! Anyukám, egyáltalán nem olyan ember, aki külsőről ítélne, emiatt a húgaim sem. - mosolygott.
- Megértem és aranyos vagy, de ha nem haragszol meg, elutasítom a vakmerő ajánlatod! - mosolyogtam és lehuppantam az ágyra.
- Nem haragszom, de ha nem hívsz, akkor igen! - mosolygott.
- Megbeszéltük. - villantottam mosolyt.
- Egyébként Elt viszed? - kérdeztem.
- Hát, szerintem igen. - mosolygott és előkapta a ruháit.
- Rendben. - mondtam.
- Tessék, remélem ez jó lesz! - nyújtott át egy melegítő alsót és egy pólót.
- Tökély! - mosolyogtam, majd elkezdtem öltözni.
Eléggé tágra nyílt szemekkel figyelt.
- Ha szeretnéd, bemegyek. - mutattam a fürdőre.
- Nem, így tökéletes! - mosolygott.
A pólót neki háttal vettem át. Megvártam, míg Ő is elkészül, majd lementünk.
- Jó reggelt! - mosolyogtam.
- Gyere ide! - húzott magához Niall. - Tiszta Louis illatod van! - mosolygott.
- Micsoda felfedezés! - nevettem.
- Jól van na! - mosolygott.
Megreggeliztünk, majd leültünk az asztalhoz megbeszélést tartani.
- Tehát, akkor ki mikor megy? - kérdezte Zayn.
- Én holnap. - mondta egyszerre Harry, Roxy, Zayn és Liam.
- Én is. - mosolygott Jesy, Niall és Becky.
- Ki hova megy? - kérdeztem.
- Én először haza, majd utána Roxyékhoz. - mondta Harry.
- Én, pedig Harryékhez aztán haza.
- Mi is. - mosolygott Niall.
- Én, csak haza megyek. - mondta Jesy.
- Én is. - mosolygott Liam.
- Én szerintem holnap után megyek. - mosolygott Louis.
- Én, pedig majd megyek Zaynnel. - mosolygott Lola.
- Én maradok itthon. - rántottam vállat.
- Jó, akkor csomagolás! - ugrott fel Roxy.
Egész nap ruhákat pakoltunk. Először a srácok cuccát, aztán a csajokét. Louis cuccainak felét összeraktuk a másikat, majd holnap ketten.
* Másnap reggel, illetve dél*
Mire felkeltem, senki sehol. Láttam az üzeneteket, hogy ki mikor lépett le. Nem tudták megvárni, míg felkelek. Most teljesen egyedül vagyok! Szuper lesz, ez egy egész hétig! Várjunk, ma még itt van Louis!
Ezekkel a gondolatokkal indultam meg a szekrényem felé. Gyorsan összekapkodtam a ruháim, nem érdekelt nagyon. Kicsit átugrottam a kényelmesbe a dögös helyett. A hajamat kontyba fogtam, majd a zsebembe dobáltam a telefonom és a kulcsaim. Bepattantam a kocsimba, majd már úton is voltam a 1D házba. Útközben vettem két kávét, majd folytattam az utat. Mikor megérkeztem a ház elé, gondolkodás nélkül csengettem.
- Szia! - nyitott ajtót Eleanor.
- Én hülye nyomorult állat! - csaptam a homlokomra.
- Mi történt? - kérdezte mosolyogva.
- Á, semmi különös! - legyintettem, majd már meg is fordultam.
- De ne menj! - szólt utánam. - Tudom, hogy egyedül vagy, nem lehet jó! Gyere be! - mosolygott.
- Köszi, nem szeretnék még egy randit megzavarni. - mosolyogtam majd beültem.
Eleanor megvárta, míg elhajtok, majd csak utána ment be. Most van két kávém. Pár perc múlva, mikor már csak bolyongtam Londonban, csöngött a telefonom. Louis.
- Szia! - mondta vidáman.
- Szia. - mondtam.
- Tudom, hogy voltál itt. Miért nem jöttél be? - kérdezte.
- Nem fontos, maradjatok csak kettesben! Amúgy is, örülök, hogy nem kell így látnod! A fejem tetején pihen egy madárfészek és úgy nézek ki, mint a mosott szar! - nevettem magamon.
- Ha van kedved, este ugorj át! - mondta.
- Meggondolom. - mondtam.
- Hol vagy? - kérdezte.
- Bolyongok. - mondtam.
- Egyedül vagy? - kérdezte és hallottam, ahogy elmosolyodik.
- Ja. - mondtam.
- Nem hagyom, majd találkozunk ma! - mondta és letettük.
Megálltam az út szélén, majd kitört belőlem a sírás. Egyedül vagyok. Teljesen egyedül, persze ott van Jack, de Rebelnek senki. Erőt vettem magamon, majd mint régen most is ugyan oda menekültem. A sebességbe. Tudom, hogy nem kéne. A múltkor a nővérem mentett ki. Tudom, hogy életveszélyes. Egy karambol és akár vége. Ennyi. Ennyi Sarahnak, ennyi Rebelnek. Egyikőjük sem mondta el soha, hogy mit érez Louis iránt, de nem volt más választásom. Pár pillanat alatt, már az elhagyatott gyártelepen voltam. Észre sem vettem, de már sorban nyertem a futamokat. Nem gondoltam arra, hogy a nővérem mit szólna ha megtudná, hogy mit is csinálok.
* Lola szemszöge *
Mikor megérkeztem, hogy tartsak egy napot a húgommal, senki nem nyitott ajtót. Őt, már 20 perce folyamatosan hívtam, de nem vette fel. Leültem az ajtó elé a lépcsőre. Egy óra múlva már megijedtem, ezért gondolkozni kezdtem.
- Ha a lányokat felhívom, hazajönnek. Ha a a srácokat, hívom, Ők is megijednek és hazajönnek. Ki van még... Á! Louis! - gondolkoztam hangosan, majd felkiáltottam.
Gyorsan előkaptam a telefonom és, már hívtam is. Két csengés után fel is vette.
- Szia Lola, mizu? - kérdezte.
- Baj van. - mondtam gyorsan.
- Mi a baj? - kérdezte ijedten.
- Hosszú, nem érek rá most elmondani, de gyere ide a házukhoz, autóval! - mondtam.
- Mindjárt ott vagyok! - mondta és le is tette.
Engem a sírás kerülgetett. Én voltam az egyetlen, akinek akkor elmesélt mindent. Mivel van kulcsom, bementem és Rebel garázsába vettem az irányt. Az autója nem volt ott. Felnéztem a falra és ott álltak az emlékek. Emlékszem, mikor eltörte a lábát, de folytatta. Akkor hagyta abba, mikor Charlie megcsalta. Összetört.
Hirtelen benyitott Louis.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Nem, semmi sincs rendben, rohannunk kell! - kiabáltam rá.
- De hova? - kérdezte.
- Majd elmondom. - mondtam, majd magammal húztam ki az ajtón.
Becsuktam az ajtókat, majd beültem mellé az autóba.
- Elirányítalak. - mondtam.
- Oké. - mondta.
Az út első fele néma volt.
- Hova is megyünk? - kérdezte.
- Szörnyű dolog történt pár éve. Rebel összeszedett egy pasit, akibe őrülten szerelmes volt. Ő autóversenyezett, majd megtanította Őt, de túl jó lett és Őt is legyőzte. Megcsalta Rebelt, aki összetört, miután saját magát is összetörte. - mondtam.
Pár perc múlva, már ott is voltunk.
- Maradj! - szóltam rá, majd kiugrottam az autóból.
Pár méterrel arrébb, megláttam a húgom, ahogy kiszáll az autóból és lepacsizik pár sráccal.
- Kérlek Rebel, gyere! - mondtam, mikor odamentem.
- Mi? - kérdezte.
- Gyere, menjünk haza. - mondtam.
- Rendben, akkor menjünk. - mondta, intett a többieknek, majd bevágódott a kocsijába.
- Rebel, normálisan! - mutattam rá.
* Rebel szemszöge *
Egyszerre értünk haza. Benyitottam, majd lerúgtam a cipőm, kivilágítottam a házat és levágódtam a kanapéra.
- Mi az? - kérdezte Lola.
- Várom a fejmosást! - mondtam és színpadiasan magam elé mutattam.
- Rebel, nem lesz semmi ilyesmi, de nem menj többet oda! - mondta és mellém ülve átölelt.
- Rendben, akkor egész héten halál egyedül leszek. - forgattam a szemem.
- Itt leszek veled! - mosolygott és megölelt.
- Nem leszel, de nem is akarom. Megleszek! - legyintettem.
Louisra néztem.
- Te miért nem vagy Doncasterben? - néztem rá értetlenül.
- Nekem rohannom kell! - mondta Lola, felpattant és, már be is csapta az ajtót.
- Tehát? - néztem rá kérdőn.
- Aggódtam miattad! - mosolygott.
- Aranyos, de képzeld magad anyukád helyébe! A fia megígérte, hogy hazamegy, de te itt vagy és értem aggódsz! - mondtam.
- Rebel, ha baj van, itt vagyok! - mosolygott.
- Drága Tommo, itt egy baj van, hogy itt vagy és nem a családoddal! - nevettem.
- Oké, akkor segíts! - mosolygott.
- Menjünk. - rántottam vállat.
Pár perc alatt odaértünk a 1D házba és segítettem összecuccolni.
- Biztos ne maradjak? - kérdezte az autóban.
- Igen Louis, indulj a családodhoz és ne merd rám fogni, hogy nem mentél időben! - nevettem, majd elindult.
Én hazasétáltam és tv nézés közben elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése