Translate (fordító)

2015. december 4., péntek

67. rész

Arra ébredtem, hogy sikított valaki. Bár így átgondolva amennyien a házban vagyunk, nem csoda, hogy sikítozás van. Én felkeltem, majd a lovas ruhámat vettem fel, megmosakodtam, majd lementem. Hatalmas családi reggeli volt.
-    Jó reggelt! - kiabáltam, mert hatalmas volt a hangzavar.
Szinte egy kórus köszönt nekem vissza. Elvettem egy nutellás kenyeret az asztalról, majd a szememmel megkerestem Louist. Megálltam mellette, majd mosolyogva figyeltem a rengeteg embert. Mikor megettem a szendvicsemet, elindultam a lovamhoz, de valaki rám talált miközben a csizmámat húztam.
-    Hova igyekszel? - kérdezte kedves hangon.
-    Lovagolni, jöhetsz! - mosolyogtam, majd átkaroltam a nyakánál.
-    Imádom, hogy ilyen Törpike vagy! - puszilta meg az orrom.
-    Legalább te szereted. - nevettem.
-    Én így ahogy vagy imádlak! - mosolygott.
-    Biztos Boo? - kérdeztem és a pólómat elhúztam, hogy lássa a tetoválást.
-    Biztos! - mosolygott huncutan, majd megpuszilta.
-    Na, gyere! - mosolyogtam rá és kilépetünk.
Én füttyentettem, majd pár pillanat múlva Alkony odaért hozzánk.
-    Mi van szépfiú? - puszilgattam.
-    Féltékeny legyek? - kérdezte csípőre tett kézzel Louis.
-    Ő a fiam! - öleltem magamhoz.
-    Akkor nekem? - kérdezte szigorúan.
-    Lehet neked is a fiad. - mosolyogtam rá.
-    Hova megyünk? - kérdezte.
-    Nem tudom, de még reggel legalább itt lehetünk. - mosolyogtam rá.
Végül elsétáltunk egy mezőig, majd ott üldögéltünk, lovagolgattunk, elvoltunk. Nagyon jó volt. Sajnos hamar el kellett indulni. A Malik és a Tomlinson család még maradt, de Zayn és Lola is jöttek Londonba. Az úton Lola aludt, Zayn telefonozott, Louis vezetett, ahogy Én is. Nagyon izgalmas volt. Mikor hazaértünk, Cara rögtön elkapott és mennünk kellett stúdiózni.


~1 évvel később~
Benjamin Malik 
Mi volt ebben az egy évben? Hm... Összegezve: Új album, melynek címe: History. Miért ezt választottuk? Mert a dalok rajta szinte az életünket mutatják be. Sikerült rávenni Lolát, hogy Zaynnel énekeljen egy duettet. Nagyon szeretem az albumot, eddig ez a kedvencem. Rengeteget adtunk el belőle, listavezető lett, ahogy a videóklippek is megdöntötték a VEVO rekordokat. Rengeteg díjátadóra jártunk, műsorokba, fellépésekre és hasonlók. Mégis a legjobb ami velünk történt: Benjamin Eliot Malik. Milyen Ő? A világ legcukibb kisbabája, csak elég rossz. Viszont mindenki imádja! A rajongók sem akadtak ki rajta. Az album után kaptunk szünetet, aminek az időtartamáról fogalmunk sincs. 

Reggel egyedül ébredtem, a 1D házba. Legtöbbször mostanában itt alszom, mert Benji felveri a házat. Louis sajnos nem feküdt mellettem, pedig szeretem mikor Ő ébreszt. Kimásztam az ágyból, majd beálltam a szekrény elé. mivel már itt is vannak ruháim. Felkaptam egy pólót és a melegítőm. Elindultam le, majd pontosan a lépcső alján láttam Louist, háttal a lépcsőnek, ahogy épp a korlátnak támaszkodik. Én halkan osontam mögé, majd a kezemet a pólója alá csúsztattam és a fejemet a vállára támasztottam, mintha két feje lenne és hatalmas mosoly ült az arcomon. 
-    Milyen kis vidám Törpike vagy! - nevetett Louis. 
-    Szünet van! - mondtam vidáman. 
-    Tudom, de azért nem áll meg az élet! - mondta Liam. 
-    Illúzió romboló! - nyújtottam rá a nyelvem, majd elléptem Louis mellől és elmentem mellette, majd megfogtam az egyik kezét és táncikálni kezdtem. - Szünet van! - énekelgettem, míg Lou rajtam nevetett. 
Én megforgattam a szemem, majd magamhoz húztam és megcsókolt. 
-    Mihez lenne kedved ma? - kérdezte. 
-    Nem tudom... - mosolyodtam el huncutan. 
-    Ismerem ezt a mondásodat ezzel az arccal! - nevetett. - Pontosan azt jelenti, hogy tudod mit akarsz csinálni, de nem biztos, hogy belemegyek, ezért így könnyebben ráveszel! - mondta és átkarolta a derekam. - Tehát mond. - mosolygott. 
-    Utazzunk el! - vigyorogtam. 
-    Hova? - kérdezte. 
-    Nem tudom... - gondolkoztam el. - Lepj meg! - mosolyogtam rá. 
-    Holnapra jó lesz? - kérdezte, mire csak mosolyogva bólintottam. 
-    De ma lustálkodunk! - mosolyogtam. 
-    Igazán jó ötlet! - puszilta meg a homlokom. 
Tényleg egész nap nem csináltunk semmit, az emberek járkáltak körülöttünk mi, pedig feküdtünk a kanapén, filmeztünk, beszélgettünk és elvoltunk. Szeretem, mikor csak lazulunk. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése