Translate (fordító)

2015. december 16., szerda

2. éves 5. rész

~ Niall és Becky esküvőjének napja~
Reggel megérkezett hozzám Louise és elkezdtem készülődni. Egészen, amíg meg nem érkezett a limuzin, csak készülődtünk. Közben nagyon jóban lettünk. Mikor megérkezett, kimentünk hozzá, majd segített nekem beülni az autóban ülő csapat és Louise is.
-    Becky, csodás vagy! - mosolyogtam rá.
-    Köszönöm! - mosolygott rám szégyenlősen.
-    Nem zavar, hogy... - utalt arra, hogy a ruhámban igazán kilátszik a tetoválás a kulcscsontomon.
-    Nem. - mosolyogtam rá. - Sosem bántam meg. - mondtam halkabban.
-    Drágám, úgy sajnállak! - ölelt magához oldalról Lou.
-    Megszoktam. - mosolyogtam rá.
-    Ezt nem lehet megszokni! - mondta Jesy szomorúan mosolyogva.
-    Nem baj, nem rontom el ezzel a butasággal a mai napot! - mondtam mosolyogva.
-    De arra készülj fel, hogy Louisnak új barátnője van. - mondta Lola.
-    Már Lou mondta és felkészültem. - mosolyogtam rá.
-    De nem lesz rossz neked? - kérdezte Lou.
-    Nem, ott lesz Jack, a legjobb haverom. - mosolyogtam rá.
-    Na, majd a kis hülye elintézi! - nevetett Roxy.
-    Amúgy engem kihagytatok egy leánybúcsúból! - mondtam.
-    Bocsi, csak egyszerűen nem tudtuk úgy szervezni. - mondta Becky.
-    Semmi baj, de te ne izgulj ennyire! - nevettem.
-    Azon vagyok! - sóhajtott.
Én mosolyogva megfogtam a kezét.
-    Becky, ne izgulj! Amikor azon a jótékonysági rendezvényen egy stadionnyi ember közé kellett kilépnem egy szem lóval és akadályokkal, sóhajtottam egy hatalmasat, megpusziltam Alkony fejét, majd suttogtam neki egy biztató szöveget és azt képzelve, hogy ketten vagyunk, kiléptem a tömeg elé és megcsináltam! - mosolyogtam rá.
-    Imádom, hogy tudod mit kell mondanod! - mosolygott, majd sóhajtott és megálltunk.
Elfoglaltuk a helyünket, majd kezdődött a lélegzet elállító esküvő. Gyönyörű volt, természetesen mi sírtunk. A vacsora,- amivel inkább megküzdöttem a kezem miatt - csodás volt, majd következett a lagzi. Erre egy készültem fel, hogy úgysem élvezhetem, hiszen táncolni sem tudok! Louis új barátnője, gyönyörű! Magas, vékony és igazán okosnak tűnt. Természetesen nem hozta oda bemutatni, de Jesy annyit mondott, hogy Zoe a neve, de Ők sem ismerik igazán. Hirtelen előttem termett valaki.
-    Felkérhetem egy táncra a Hercegnőt? - mosolygott rám Jack.
-    Jack, nem tudok táncolni! Mankóval járok! - nevettem.
-    Megoldjuk! - mosolygott, majd segített felállni és odaadta a mankóimat.
Eldöcögtünk ahhoz a részhez, ahol mindenki táncolt valakivel.
-    Ezeket elveszem. - mosolygott rám Jack, majd egyik kezével fogott, de amúgy sem dőltem volna el.
A mankókat a közeli székre tette, majd visszalépett hozzám.
-   Nem tudok táncolni! - mondtam.
-   De igen! - mosolygott, majd közelebb húzott magához. - Csak figyelj! - mosolygott rám, majd óvatosan megemelt és így kezdett el táncolni.
Éreztem, hogy sokan néznek minket.
-   Csodálatos barát vagy! - mosolyogtam rá.
-   Akarod mondani, csodálatos testvér! - mosolygott pimaszan.
-   Pontosan! - kuncogtam, majd arcomat a vállára támasztva öleltem magamhoz és így ringatott minket. - Egy nagyon erős tesó! - nevettem.
-   Ne viccelj! - nevetett.
-   Jack, egy csomóan néznek minket! - súgtam.
-   Tudom, de egy Hercegnő megérdemli a figyelmet, nem?! - mosolygott, mire kicsit eltávolodtam tőle, hogy egymás szemébe nézhessünk.
-   Egy hercegnő megérdemli, de Én nem. - mondtam.
-   Te az Én Hercegnőm vagy! - mosolygott rám. - Mondhatok neked egy titkot? - kérdezte, mire bólintottam. - Tudtam, hogy szerelmes vagy belém, a suliban. - mosolygott titokzatosan. - És Én is az voltam. - hagyott újabb szünetet. - De a húgom lettél és meg akartalak védeni mindenkitől, magamtól is! - mosolygott.
-   Megtetted és az ÖCSÉM lettél! - emeltem ki az öcsém szót.
-   De jobban vigyázok rád, mint te rám! - nevetett.
-   Azért hazarángattalak már párszor a rendőrségről! - nevettem.
-   Azért sikerült párszor megmentenem téged attól, hogy így összetörd magad! - nevetett.
-   Igazad van! - mosolyogtam rá.
-   Köszönöm a táncot a Hercegnőmnek! - mosolygott, majd óvatosan letett és a kezembe adta a mankókat.
-   Köszönöm a táncot a bátyuskámnak! - nevettem.
-   Ülj le, vagy keress egy táncpartnert! - mosolygott.
-   Szerintem leülök. - mosolyogtam rá.
-   Támogatlak benne, de azért nehogy másnak nemet mondj! - mutatott rám.
Én elnevettem magam, majd óvatosan leültem. Hirtelen két kéz fogta meg a vállam.
-    Te a menyasszony vagy! - nevettem Beckyre. - Mit keresel itt? - kérdeztem mosolyogva.
-    Először is, Jack nagyon édes volt, másodszor, pedig szeretnénk, ha velünk táncolnál! - mosolygott Becky.
-    Mond, te sem látod?! - nevettem.
-    Kérlek! - mosolygott.
-    Hogyan? - kérdeztem.
-    Első sorban velem! - ölelt magához szorosan.
-    De az orvosomnak tilos beköpni! Azt mondta, inkább üldögéljek! - nevettem.
-    De te ihatsz! - nevetett. - Louisnak azt megtiltotta.
-    Nem fogok, nincs képem részegen beállítani a kórházba! - mondtam.
-    Na, gyere! - ölelt át, majd Én a mankóimmal eldöcögtem a többiekhez.
-    Gyere, Hercegnő! - nevetett Jack.
-    Nem lehetne, hogy Te gyere közelebb? - nevettem.
-    De, persze! - mosolygott, majd az ölelésébe zárt.
-    Sarah, gyere! - kért Liam.
-    De nem tudok táncolni! - mondtam.
-    Segítünk! - mondta egyszerre Becky, Roxy, Jesy, Lola, Niall, Harry, Liam és Zayn.
-    De... - mondtam volna.
-    Legalább ma táncoljon együtt a 1D és a Wiches! - kérte Becky. - Bár a csapatnak több mint a fele nem tud táncolni, de megbocsájtjuk! - mosolygott Becky.
-    Jól van. - sóhajtottam.
-    Sarah! - támadtak meg hátulról a kicsik.
Egyszerre támadt meg Lux, Jenifer, Theo, Phoebe és Daisy, Lottie, Fizzy, Waliyha, Doniya és Safaa.
-    Oké, akkor most hányan vagytok?! - kérdeztem nevetve. - Mindenkit megölelek! - mosolyogtam, majd sorba ölelgettem a gyerekeket.
-    Mi a baj a lábaddal? - kérdezte Theo.
-    Egy balesetem volt és eltörtem. - mosolyogtam rá.
-    És a kezedet is? - kérdezte Fizzy.
-    Igen. - nevettem.
-    És nem is vagy kórházban? - kérdezte csodálkozva Daisy.
-    Onnan jöttünk! - bökte meg Őt Lux.
-    Nagyon szép vagy! - mosolygott rám Waliyha.
-    Jaj, körbe vagyok véve sok-sok hercegnővel és egy herceggel! - mosolyogtam Theora.
-    Nem vagyok hercegnő! - állt be pózba Jenifer.
-    Oké, te egy kis bűnöző vagy! - nevettem.
-    Nem vagyok bűnöző! - vágta rá.
-    Jenny vagy! - nevettem.
-    Pontosan! - mosolygott.
-    Megnézhetem a homlokod? - kérdezte Lottie.
-    Persze. - mosolyogtam, majd közelebb hajoltam.
-    Mit csináltál a fejeddel? - kérdezte a szöszi.
-    Esés közben lefejeltem a karámot. - mondtam mosolyogva.
-    Aú! - mondta fájdalmas arccal Safaa.
-    De nem mondok részleteket, mert elég undorító volt. - mondtam.
-    Jössz játszani velünk? - kérdezte Lux.
-    Most nem tudok, de majd megyek! - mosolyogtam rájuk.
-    Oké! - mosolygott Jenifer, majd egyszerre elmentek mind.
-    Megtaláltad a korcsoportod! - nevetett Jack.
-    Megtalálhatom az orrodat a gipszemmel! - vigyorogtam rá.
-    Felejtsük el! - mondta.
-    Benne vagyok. - nevettem, majd megölelt.
-    Tehát, akkor táncoljunk! - mosolygott Roxy.
-    De hogyan?! - kérdeztem.
-    Mindenki-mindenkivel. - mondta Niall.
-    De nem árulhattok be az orvosomnak! - mondtam határozottan.
-    Oké! - nevetett Harry.
Először Niallel táncoltam, majd Zaynnel, utána Lolával, Jesyvel, Liammel, Beckyvel, Harryvel, majd Roxyval. Én már igencsak fáradt voltam és alig tartottam a fejembe, kivel táncoltam. Hirtelen egy kéz ért a csupasz vállamhoz, majd mikor megéreztem az illető illatát, megfagytam és elmosolyodtam. Hosszú ujjai érintették a neki szóló tetoválást. Csak lassan sikerült felé fordulnom, a mankó miatt.
-    Azt hiszem, már csak neked tartozom egy tánccal. - eresztett egy halvány, mégis édes mosolyt.
-    Igen. - mosolyogtam rá.
-    Vigyázom rád. - mosolygott biztatóan, majd óvatosan arrébb tette a manóimat és közelebb húzva magához, megemelt és úgy tett le, hogy lábaim a lábfejére értek.
Mosolyogva bólintott, majd táncolni kezdtünk.
-    Így legalább, egy kicsit te is élvezheted a táncot! - suttogta.
-    Köszönöm. - mosolyogtam rá szégyenlősen, lehajtott fejjel.
-    Emlékszel, mikor táncoltunk először? - kérdezte.
-    A titkos randin, amiről csak Te meg Én tudtunk? Abban az étteremben? - kérdeztem mosolyogva.
-    Pontosan. - mosolygott. - Csak akkor copfban volt a hajad és makulátlan formában voltál. - és az egész táncunk alatt ugyan úgy mosolygott.
Visszafogottan, de őszintén.
-    Ugye, tudja a barátnőd, hogy nem kell féltékenynek lennie? - kérdeztem óvatosan.
-    Persze. - bólintott. - Zoe nem olyan.
-    Rendben. - bólintottam.
-    Már csak arra leszek kíváncsi, hogyan fogunk beszökni a kórházba éjjel! - nevetett halkan.
-    Igen, ez engem is foglalkoztat! - mosolyogtam.
-    Te ihatsz? - kérdezte.
Zoe
-    Igen, de nincs képem részegen beállítani a kórházba! Ráadásul nem esne jól az eredeti fejfájáshoz egy kis másnaposság. - mondtam.
-    Igazad van. - bólintott.
Mikor befejeztük a táncot, elléptünk egymástól, majd Én zavartan mentem a másik irányba. Úgy éreztem, hogy valaki figyel. Mikor megfordultam, Zoe figyelt. Titokzatos, gonosz mosoly ült tökéletes arcán, miközben engem vizsgált. Inkább elfordultam és leültem. Ittam egy pohár vizet, majd leült mellém az egyik oldalamra Lottie, a másikra Fizzy.
-    Sziasztok. - eresztettem mosolyt.
-    Hiányzik? - kérdezte Lottie.
-    Nem mondjátok el neki, ugye? - kérdeztem, mire mosolyogva megrázták a fejüket. - Nagyon! - bólintottam.
-    Annyira édesen táncoltatok! -  mosolygott rám Fizzy.
-    Úgy sajnálom Louist! - mondta Lottie.
Én kérdő pillantással néztem rá.
-    Zoe miatt! Annyira... - gondolkozott, hogy mit is mondjon.
-    Gonosz. - mondta Fizzy.
-    Miért? - kérdeztem.
-    Minket sem szeret, se az ikereket, csak Louist. Mindig megszerzi, amit akar! - mondta Lottie.
-    Ugye tudjátok, hogy soha, de soha nem engedlek el titeket?! - kérdeztem és megöleltek két oldalról. - Olyanok vagytok, mint... - mondtam volna, de egyszerre befejezték a mondatomat.
-    A húgaid! - nevettünk ezen.
Mikor befejeztük a nevetést, Jay-t pillantottuk meg, ahogy felénk mutatja a telefonján. A kép tökéletes lett. Mind hatalmas mosollyal öleljük egymást és nevetünk közben.
-    Gyönyörűek vagytok! - mosolygott Jay.
-    Köszönjük! - mondtuk egyszerre hárman.
-    De ez sok lesz! - nevetett, majd odébb állt.
-    Ugye meghívsz majd az esküvődre? - kérdezte Lottie.
-    Persze, hogy kérdezhettél ilyet?! - nevettem. - Még a bátyátokat is! - mosolyogtam.
-    Ő természetes, hogy ott lesz! - nevetett Fizzy. - Tudod, majd az oltárnál! - mosolygott.
-    Szép is lenne! - mosolyogtam.
-    Az lesz! - ölelt magához szorosan Lottie.
Én elmosolyodtam, majd egy könny folyt le az arcomon. De közben az arcomon ott ült a mosolyom.
-    Hidd el, hogy ott lesz! - simogatta meg az arcom Fizzy.
-    Lányok, nagyon szeretnék hinni nektek, de nem álltatom magam. - mosolyogtam.
-    Sarah, mennünk kell! - intett Louis.
Nem vette észre a kis nedves cseppet az arcomon. Én bólintottam. Odamentem hozzá, majd jött a búcsúzkodás. Először az szülőktől köszöntem el, de közöttük, Jay maradt utoljára.
-    Drágám, kérlek maradj erős! - szorított magához. - Minden rendben lesz! - puszilta meg az arcomat.
Utána jöttek a gyerekek. Mindenkit felvettem, a bal kezembe és megpuszilgattam.
-     Kérlek gyógyulj meg! - kért szipogva Jenny.
-     Ne sírj, jól vagyok! - mosolyogtam rá.
-     De vigyázz magadra! - mondta Theo, majd rá pillantva neki is csillogott a szeme a könnytől.
-     Nagyon hiányzol! - szipogott Phoebe.
-     Igen! - mondta sírva Daisy.
-     Jaj, ne sírjon már mindenki! - kérdeztem mosolyogva, majd egyszerre öleltem meg mindenkit.
Közben, Doniya, Waliyha és Safaa is sírni kezdett.
-     Ne már! - szipogtam én is.
-     Ne sírj! - ölelt meg sírva Lux is.
Hallottam, hogy egy telefon lefotózott, ahogy az összes kisgyereket ölelgetek.
-     Csak egy valamit mondhatok az egész gyerek seregnek! - mondtam mosolyogva, miközben a kezemmel letöröltem a könnyeimet. - Mindenki vigyázzon magára, ne kövesse a példámat, egyetek sok édességet és csokit és minden finomságot és legyetek nagyon rosszak! - nevettem.
-     Sarah! - hallottam egyszerre a sok anyuka hangját.
-     Akkor is! - nevettem.
Ekkor odajött Lottie és Fizzy.
-     Lányok, szükségem van rátok! - ölelgettem őket.
-     Mindig ott leszünk neked! - mondták.
Ekkor következtek a bandatagok és hasonlók, vagyis egy szóval a hatalmas család, amiből csak Én lógok ki.
-    Gyertek! - mondtam, majd hatalmas csoportölelés keletkezett.
Mikor ennek vége szakadt, Louisval beültünk az autóba, majd Ő vezetett.
-    Nagyon szeretnek a húgaim. - mosolygott előre nézve.
Én is elmosolyodtam. Mikor visszaértünk, óvatosan kisegített az autóból, majd bementünk. Csöndesen mentünk a szobánkba. Én rögtön megtámadtam a fürdőmet, majd utána elmentem aludni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése