Sziasztok! Rég írtam már így rész elé, de most újabb közölni valóm van! Már nagyon rég óta (valamikor január óta) érlelődik bennem egy új blog ötlete és valójában már maga blog kész van, ahogy pár fejezetet is megírtam, de még nem tettem közzé őket. Ezt a blogot akkor fogom hivatalosan is megnyitni, ha valamelyik másik blogomat befejezem, esetleg félbe hagyom (bár erre nem sok esélyt látok). Tehát az új blog címe: A gyorsaság összeköt. Nem is szeretnék róla itt hosszabb leírást, akit érdekel: katt és ha tetszik, iratkozzatok fel, komizzatok :) Nem is húzom tovább, térjünk rá erre a sztorira!
Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy nem kell aggódni azért, mert Briana és bekerült a blogba. ( Aki nem tudná rengeteg pletyka terjengett és terjeng Louis fiáról mostanában, Freddie-ről: pletykák/hírek. Abba nem szólok bele, ki hiszi el, hogy az övé a kisfiú, ki nem, mert annak sosincs jó vége.) Tehát itt Briana miatt nem kell aggódni, nem lesz gyerek, mert az már az izgalmas sztoriból átlépné a "folyton gáz van" sztoriba és azt nem szeretném. És természetesen valójában fogalmam sincs, mi van/volt Louis és Briana között, ha egyezik a valósággal, ha nem!
Jó olvasást, remélem tetszeni fog, ne felejtsetek nyomot hagyni magatok után! Köszi a figyelmet! :)
- Na, akkor megyünk versenyezni? - kérdeztem mosolyogva.
- Menjünk. - bólogatott Niall.
- Ti is jöttök? - mosolyogtam Oli-ra és Brianára.
Ezért ez tőlem iszonyat nagy szó, hogy rámosolyogtam egy olyan emberre, akit teljes szívemből rühellek, ugyanis vele volt a szerelmem, mikor elájult, de Ő még csak egy szót sem szólt! És mindenki tudja, hogy idegen emberekre egész életemben tudok haragudni.
- Mit fed a versenyzés? - kérdezte Briana.
- Két éve még aktívan részt vettem utcai autóversenyeken és van egy szépséges, gyors autócskám és tudok szerezni még párat egy elhagyatott versenypályáról, ahova jártunk.
- Ez legális? - kérdezte Oli.
- Nem hinném, hogy a puszta közepén egy már 20 éve tök üres versenypályán megbüntetnének, de amúgy igen. - bólogattam. - Voltak azért érdekes ügyletek körülöttem, de nagy részben nem keveredtem bele.
- Most is mehetek? - kérdezte a madár.
- Most nem jöhetsz, mert túl sokan vagyunk. - néztem rá mosolyogva. - De ígérem, hogy egyszer lemegyünk kettesben.
- Oké. - bólogatott, majd mivel elfogyott a csoki, a szemetet az ölemben hagyva berepült a szobámba.
Én sóhajtva álltam fel Harry öléből, majd kidobtam a csoki papírját, majd visszamentem a nappaliba. Roxy elmosolyodott, majd felállt, mellém sétált, átkarolta a vállam és egy puszit nyomott az arcomra.
- Kicsit szájfényes lettél. - törölte le az arcom nevetve, mire Én is elnevettem magam.
- Ne lopd a... - mondta volna Louis, de rávigyorogtam.
- A...? - kérdeztem vigyorogva.
- Miért most ti nem jártok? - kérdezte Oli.
- De gyakorlatilag járnak, de hivatalosan nem. - magyarázta Liam unottan. - Tehát gyakorlatilag nem normálisak.
- Liam, odaadnád azt a párnát? - kérdeztem mosolyogva, mire halál nyugodtan vette el a díszpárnát, majd odadobta nekem Én, pedig erőből hozzávágtam. - Kösz.
- Ne legyél agresszív. - szólt rám Louis.
- Mert ha az leszek mi lesz?! - szóltam rá agresszívan, de csak poénból. - Nekem ne szóljál be, mert meglegyintelek és elájulsz! - mondtam felé sétálva játszva a keményt, majd elnevettem magam.
- Ez a Te hatalmas magasságoddal és az aranyos göndör fürtjeiddel roppant ijesztő. - ingatta a fejét vigyorogva Louis.
- Igen?! Na akkor állj ki ellenem! - böktem a mellkasomra vigyorogva, mire Louis felállt és az arcom kb. mellkasával volt egy vonalban.
- Mondjad Törpilla, mit szeretnél? - kérdezte vigyorogva Louis.
Én elmosolyodtam és aranyosan közelebb léptem hozzá, majd a kezeimmel a nyakába kapaszkodtam az Ő kezei, pedig automatikusan a csípőmre csúsztak. Óvatosan lecsúsztattam a kezeimet a mellkasán, majd a hasán és az oldalára vezettem, majd egy óvatlan pillanatban belecsíptem, mire sikított.
Nevetve kerültem meg, majd lecsapódtam eddigi helyére. Ő felhúzta a pólóját, majd megvizsgálta a csípés helyét, ami piros volt, de csak kicsit, meg nagyon nem is fájhatott, mert nem azért csináltam.
- Őrült nőszemély! - nézett rám sértetten. - Most ki kell vágni egy darabot az oldalamból.
- Gyere ide! - mosolyogtam rá, mire elém lépett.
Én odahajoltam hozzá, majd a kis piros részre egy apró, finom puszit nyomtam.
- Csak hogy bele ne halj hatalmas fájdalmaidba! - mondtam mosolyogva, majd hátra dőltem.
Maga mellé pillantottam és Jesy-vel találkoztam.
- Jesy! - vigyorogtam rá, majd a fejemet a vállára döntöttem.
- Amúgy iszonyat jó az a dal! - mosolygott rá Louis.
- Tetszett? - kérdezte mosolyogva, mire mindketten bólogattunk. - Te elénekelted! - lökött meg Jesy.
- Ezt jól látod, mert másképp sose tudja meg milyen! - bólogattam, mintha egy őrültnek magyaráznék.
- De miért? - nézett rám.
- Reméltem, hogy felkel. Elgondolkoztam rajta, hogy rázogatom, de attól, hogy kirázom a belét nem biztos, hogy felkel, így inkább elvetettem az ötletet. Utána gondolkoztam rajta, hogy leöntöm vízzel, de az a helyzetet tekintve morbidnak tűnt. - magyaráztam.
- Jó, hogy nem bökdöstél meg villával, hátha attól felkelek! - nézett rám Louis, mint egy gyilkosra.
- De nem csináltam meg egyiket sem! - tettem fel a kezem védekezően.
- De elgondolkoztál rajta! - mutatott rám.
- Elmesélem, hogy egyszer azon is elgondolkoztam, hogy alvás közben csöndben megfojtalak. Mert iszonyatosan bunkó voltál velem egész nap. - mondtam. - De nem tettem meg!
- Hogy lehetsz ilyen? Azt hittem szeretsz!
- Szeretlek, de szerintem sokan gondolkoztak már ilyenen. - mondtam mosolyogva, mire Louis az ölembe ült Én, pedig felnyögtem. - Te nem vagy normális.
- Te meg mindig az ölemben ülsz! - nyafogott.
- Jó, maradj. - sóhajtottam, majd hátra dőltem.
- Édeském, átöltözhetek? - kérdezte tőlem vigyorogva Roxy.
- Válogass a szekrényemből. - rántottam vállat. - Rám úgysem jön fel egyik nadrágom se emiatt a gipsz miatt! - sóhajtottam, majd a hibátlan lábamat Louis lába alá illesztettem és felemeltem őket, majd hintáztattam.
- Jól el vagy Törpi? - kérdezte Louis nevetve.
- Aha. - rántottam vállat, majd tovább játszottam a lábával.
- Amúgy hogy kerül rád zokni? - kérdezte. - Mert Én nem adtam rád
- Felvettem. - mondtam egyszerűen.
- Ne már! - mondta, majd lehajolt és lehúzta. - Látod, így sokkal jobb, mert Te is mezítláb vagy. - magyarázta.
- Igazán boldog vagyok, hogy tetszik. - forgattam meg a szemem mosolyogva. - Szép a lábfejem? - kérdeztem.
- Igazán szexi. - mondta nevetve, mire Én is nevettem.
Mikor mindenki elkészült, elindultunk. Én végre elöl ülhettem a versenyautómban, hátul pedig Stan, Oli és Briana volt.
Le volt húzva az ablakom és mikor már majdnem a versenypályánál voltunk, megláttam a két ismerős motorost, az ikereket, Summer-t és Taylor-t.
- Louis, állj meg! - szóltam rá, mire ijedten nézett rám. - Állj már meg! - kiabáltam, mire satufék és megálltunk. - Kösz! - mosolyogtam, kikapcsoltam az övem, majd kiszálltam és vigyorogva intettem.
A két őrült lény észrevett és hozzám száguldottak.
- Sziasztok! - mondtam vidáman, mire Summer leszállt a motorjáról és megölelt, majd Taylor is.
- Eltörted a lábad? - csodálkozott Taylor.
- Aha, meg majdnem meghaltam. - nevettem.
- Ezért nem Te vezetsz! - bólogatott Summer nevetve. - Itt csodálkozom, hogy ez a nőszemély miért megy ilyen lassan?! - nevetett.
- Gyere, ülj fel! - kacsintott Taylor.
- Komolyan? - mosolyogtam.
- Persze, vigyázom rád! - mosolygott.
- De a lábam? - kérdeztem.
- Terpeszben ülj! - mosolygott, mire vigyorogva ültem fel mögé.
- Sosem ültem még motoron. - mosolyogtam, majd óvatosan belekapaszkodtam.
- Na, figyelj, indulunk! - mondta, mire intettem Louis-nak,
- A barátom, akivel hivatalosan még nem járunk, mindjárt felrobban. - röhögtem.
- Nem jártok Louis-val?! - csodálkozott Summer.
- Hivatalosan nem, de amúgy mondhatjuk, hogy igen.
Mikor beértünk, megálltunk és Én leszálltam, majd a lányok is és kitámasztották a két motort. Louis begurult a kocsimmal lassan, pontosan a hátam mögé, majd mosolyogva a ültem a motorháztetőre, amíg Louis még egy kicsit beljebb gurult. Megállt, majd kiszállt és dühösen indult meg az öltöző felé. Én mosolyogva fogtam meg a karját és visszahúztam.
- Rohadtul nem vicces! - nézett rám idegesen. - Már egyszer majdnem meghaltál, hányszor szeretnél még az életeddel szórakozni?!
- Szeretnéd, hogy abbahagyjam? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen! - vágta rá idegesen. - Nem szeretnék minden pillanatban amikor nem vagyok veled, attól félni, hogy elveszítelek. - mondta és az arcomat a kezei közé vette.
- Hát Én sem. - ráztam a fejem. - És tegnap éjjel azt hittem megtörténik! Tudom, hogy szeretsz bulizni, Én is, de legközelebb figyelj oda és vigyázz magadra!
- Te meg akkor, amikor még rendesen fel sem épültél, ne folytasd a játékot a halállal!
- Meg nem történt csók? - mosolyogtam, mire elnevette magát, majd megcsókolt.
- Nem láttam! - nevetett Roxy.
- Most nem szedem elő a kocsikat, csak az enyémet. - mondtam, de közben még mindig Lou karjai között voltam.
- Oké, akkor jössz? - fogta meg a kezem Lou.
- Persze. - mosolyogtam.
- Ők nem járnak! - kiabálta röhögve Becky. - Á, dehogy! - rázta a fejét, mire megforgattam a szemem.
- Nem vagy normális! - nevettem, majd mikor kiléptem a pályára, éreztem egy esőcseppet, majd egyre több jött és szakadni kezdett az eső. - Imádom a természetet! - röhögtem fel.
- Gyere! - intett Louis nevetve.
Én odamentem hozzá, mire előhúzott egy ládát, aminek kerekei voltak.
- Ugye nem gondolod, hogy ezzel fogok ott "versenyezni"?! - mutattam a pályára hitetlenül, de mosolyogva a hatalmas ötletén.
- Jó lesz, csak gyere! - húzott a pálya felé nevetve.
- Te komolyan nem vagy normális! - röhögtem. - Időpontot fogok kérni, hogy kivizsgáltassalak, mert valami gond van veled agyilag! - nevettem.
- Negatív vagy! - vonszolt maga után a zuhogó esőben, amíg a pálya egyenes részére nem értünk, ahol volt egy dombos rész.
- Ezt muszáj megnéznem! - rohant utánunk röhögve Stan.
- Jövünk! - kiabálta egy ugyan olyan ládában ülve Roxy, miközben mögötte ült Becky és Roxy úgy hajtotta a gurulós ládát, hogy a nagy "STOP" táblát fordítva fogta és azt a betonra támasztotta, majd ellökte, míg Becky röhögve ugyan ezzel a technikával tette ezt a másik oldalon, csak egy csővel.
Röhögve néztem hátra.
- Ülj be! - mutatott rá Louis.
- Nincs az az Isten, hogy Te engem ebbe a ládába belekönyörögj! - ráztam a fejem nevetve, mire felkapott, majd belerakott. - Ha elborulok, agyonverlek! - nevettem.
Louis hátulról futva tolta amíg nem értünk a lejtő részhez, majd a lejtő előtt hirtelen beugrott mögém és gyorsan gurultunk le a lejtőn, de mindketten röhögtünk.
Hát ez az egész addig nagyon vicces volt, amíg rá nem jöttünk, hogy nem tudjuk irányítani, elértük a kanyart, a láda a fűre gurult, ami a víz miatt csúszós volt, felborultunk, Én csak kiestem és elfeküdtem, de Louis úgy esett ki, hogy bukfencezett egyet, majd a lábaival a gumifalnak ütközött és úgy feküdt röhögve a füvön velem együtt.
- Megmondtam, hogy nem vagy teljesen normális! - nevettem.
- Vigyázat! - kiabálta Roxy nevetve, mire Louis felugrott, az ölébe kapott és elugrott onnan, ugyanis Roxy és Becky is becsapódtak.
- Louis, hogy találtad ki ezt a hülyeséget? - röhögött Becky.
- Csak megláttam a ládákat és eszembe jutott. - röhögött.
Beszálltak a többiek is és elkezdtünk a ládákkal versenyezni, de természetesen mindenki kicsapódott a kanyarban és minden versenynek az lett a vége, hogy egy csapat vizes, röhögő hülye gyerek fetrengett a gumifal tövében.
Imádom, hogy ennyire nem vagyunk normálisak! Remélem soha nem leszünk érettebbek, ugyanis ez így tök buli!
Szia!
VálaszTörlésImádtam!
Örülök, hogy tetszett!! :)
Törlés