3. évad 21. rész

Be kell valljam akármennyire volt tökéletes és gyönyörű az esküvőm, igencsak jól esett ledőlni az ágyba.
-   Mondtam, hogy van nekem eszem! Képzeld el, ha magassarkúban lennél! - vigyorgott Lou.
-   Mondjuk magasabb lettem volna és elegánsabb! - néztem rá, majd elmosolyodtam. - És cseppet sem volt vicces, hogy becsomagoltad! - dobtam meg egy párnával.
-   Szerintem igen! - nevetett, miközben az elegáns ruhákat hámozta le magáról. - Te feltétlen esküvői ruhában szeretnél járkálni? - kérdezte. - Nekem tényleg nincs ellenemre, mert olyan vagy benne, mint egy hercegnő. - mosolygott.
-   Neked kell leszedned a cipőmet, ha már ilyen okos voltál! - vigyorogtam rá. - A húgodnak sikerült rám adnia.
-   Hogy gondolod azt levenni? - mutatott a lábamra. - Mármint előbb nem a ruhát veszed le?
-   Nem Édesem, bemászol a szoknyám alá úgy, hogy azt lehetőleg nem teszed tönkre és leszeded a cipőm! - vigyorogtam.
-   Jó, állj fel hamupipőke! - mosolygott sóhajtva.
-   Lou, hamupipőkére ráadták a cipőt. - nevettem.
-   Sajnálom, nem láttam az összes hercegnős mesét! - forgatta a szemét mosolyogva, majd óvatosan bebújt a szoknyám alá.
Csak a feneke látszott ki és az érdekes póz miatt, amit sikerült felvennie, pucsított.
-   A fenekemet nézed? - kérdezte Lou nevetve a szoknyám alól.
-   Nem! - vágtam rá, de tudtam, hogy hallja a hangomon, hogy füllentettem.
Éreztem, ahogy kezét felcsúsztatja a combomon.
-   Louis, az nem a cipőm! - szóltam rá mosolyogva.
-   Jól van! - mondta unottan, majd elkezdte kikötni a cipőm, legalábbis úgy éreztem. - De akkor is a fenekemet nézed! - mondta, mire nevettem.
Sikerült megszabadítania az egyik cipőmtől, amit lazán kidobott a szoknyám alól. Ezen nevettem.
Ő elkezdett küzdeni a másik cipőmmel. Én nem bírtam megállni és a fenekére csaptam.
-   Sarah, éppen a cipődet küzdöm le rólad! - szólt rám szórakozottan.
-   Attól még pucsítasz! - mondtam, mire megrázta a fenekét, Én pedig felnevettem.
-   Kész! - bújt ki a szoknyám alól sóhajtva és elterült a földön.
-   A ruhám lehámozása is a Te feladatod! - nevettem.
-   Igaza volt Liam-nek! - sóhajtott, majd felkelt.
-   Jó, de Én hercegnősebb voltam! - mosolyogtam rá.
-   Gyere! - húzott az egész alakos tükör elé, előkapta a telefonját, majd hátulról átölelt, ahogy szokott.
-   Louis, ma vagy ezer fotót készített rólunk a fotós! - mosolyogtam rá.
-   Nekem ez kell! - mondta, majd a vállam fölött átkukucskált és miközben fényképezett egy puszit nyomott az arcomra.
Miután megnyugodott a lelke, elkezdte leszedni rólam a ruhát, ami szerintem kevesebb mint egy perc alatt sikerült neki.
-   Most kb. fél órás munkát tettél tönkre 20 másodperc alatt! - mosolyogtam rá.
-   Jól van na! - nevetett.
A ruhát gondosan elcsomagoltuk, majd Louis szétszedte a hajam, de annyira, hogy mindent kiszedett belőle, majd összekócolta.
-   Louis! - szóltam rá nevetve. - Most még több munkát tettél tönkre!
-   Amúgy neked nem kellett pisilni? - kérdezte kíváncsian.
-   Nem. - nevettem. - De Roxy-nak igen, rögtön ahogy felvette a ruhát, így küzdöttek még egy kicsit.
-   Gondoltam, hogy valaki lesz ilyen ügyes. - nevetett, miközben az egyik pólójába belebújtatott.
-   Gyere, mert nekem sürgősen innom kell valamit! - néztem rá, mire mosolyogva bólintott.
Csöndesen és óvatosan kilestem, hiszen a fél násznép nálunk lett elszállásolva. Bár az egészet ismerem, mert a családom, meg a barátaim, de azért mégis.
Louis hirtelen a fenekemre csapott.
-   Mehetünk. - vigyorgott.
Elnevettem magam, majd kimentem.
-   Harry, hagyjál már! - nevetett Roxy a szomszéd szobában, majd kiszaladt, de rajta még esküvői ruha volt.
-   Csak kicsit akarom összemaszatolni! - jött ki pirosra festett kezekkel.
-   Hozzá ne érj! - löktem el Hazz-t. - Mosd meg a kezed alaposan és segíts neki levenni!
-   Így nem jó? - mutatta a kezeit.
-   Nem! - vágtuk rá Roxy-val.
-   Oké! - vigyorgott, majd a kezeit Roxy arcára tette és beszaladt.
-   Nem normális! - nevetett Roxy.
1 perc múlva Hazza tisztán tért vissza.
-   Hova mentek? - nézett rám Roxy.
-   Inni. - mutattam a lépcső felé.
-   Várjatok meg! - kérte, mire bólintottam, majd bementek.
-   Liam, nagyon szomjas vagyok! - szaladt ki a szobájukból Jesy Liam pólójában és alsójában. - Oops. - nézett ránk, majd elnevette magát.
-   Mi történt Jesy-ke? - nevettem.
-   Semmi. - kuncogott. - Hova indultatok?
-   Inni. - nevettem.
-   Itt vagyok! - tört ki hasonló öltözetben a szobájukból Roxy, majd elnevette magát. - Mehetünk!
Közben Harry és Liam is csatlakozott, majd leértünk a konyhába. Meglepett, hogy még ott ült Becky, Niall, Lola, Zayn, Fizzy, Jack, Jay, Anya, Apa és Stan is.
-   Megérkeztek! - nevetett Fizzy, aki Jack mellett ült.
-   Látom Én! - mutattam rájuk huncut vigyorral. - Mindent látok!
-   Megölelhetem a hercegnőt? - állt fel mosolyogva Jack és láttam, hogy elengedték egymás kezét.
-   Én annyira tudtam! - böktem meg izgatottan Louis-t. - Remélem Fizzy megnevel! - öleltem meg Jack-et. - Fú, menjünk ki, mert nem tudom... - rántottam vállat.
Magamhoz vettem egy pohár ice-tea-t és utána mosolyogva kivonult mindenki, aki lent volt.
-  Nagyon boldog vagyok! - ölelt át hátulról Lou és egy puszit nyomott a fejemre.
-  Én is! - dőltem a mellkasának.
Majd megpillantottam a lovamat, ahogy vágtázik erre.
-  Juhú! - örömködtem vigyorogva, majd mikor közelebb ért a lovam lassított.
Nem kellett ellépnek Louis-tól, mert pontosan előttem állt meg, majd felemelte a fejét és orrát a számhoz nyomta, mire megpuszilgattam.
-  Igen, Te vagy a legszebb! - simogattam mosolyogva. - Olyan kis tiszta vagy!
És mintha eszébe juttattam volna, hogy tiszta, lefeküdt és hemperegni kezdett.
-  Voltál... - helyesbítettem mosolyogva.
Alkony felállt, de Én leültem. Így kényelmesen bele tudott szagolni a hajamba, anélkül, hogy lehajolt volna. Majd a fejét az enyémre támasztottam.
-   Babóka, ez nem olyan jó, mert elég nagy fejed van! - szóltam rá nevetve.
Ő mint aki értette volna, lustán lefeküdt, mondjuk majdnem rám feküdt, de azért azt még nem... és a fejét az ölembe hajtotta.
-   Na látod, ezt szeretem! - kezdtem simogatni és egy puszit nyomtam a fejére.
Ő gondolt egyet, majd felállt és rántott egyet a pólón, amit viseltem.
-   Nem szeretnék szaladgálni Alkony! - nyafogtam. - De tényleg nem!
Őt nem érdekelte, rántott még egyet a pólómon.
-   Jól van, megyek! - sóhajtottam és felálltam.
Ő rántott még egyet a pólón.
-  Alkony, ha elszakad nagyon mérges leszek! - szóltam rá.
Izgatottan megrázta a fejét, mire kissé odébb ügetett.
-  Szerintem Te nem vagy tisztában azzal, hogy Te nem vagy csikó, Én pedig nem vagyok kislány! - ingattam a fejem mosolyogva.
Ő csak újra közelített felém, majd belementem a játékba. Igazából szórakoztatott a kis bolond, amíg meg nem harapott. Nem gonoszságból harapott meg, csak játékosan és nem is fájt, de pontosan tudja, hogy nem tűröm el, így rácsaptam az orrára, mire idegesen felkapta a fejét, hogy ne érjem el.
-   Eszednek gondját viseld! - szóltam rá mérgesen. - Játszom veled, de viselkedj!
Láttam rajta, hogy felfogta, de nem játszottam vele tovább. Visszamentem Louis-hoz, majd ahogy elé léptem, megfogtam a karjait és magam köré fontam, hogy átöleljen.
Megláttam a kezében a cigijét, majd a kezével együtt a számhoz húztam és bele szippantottam.
-   Adjak? - kérdezte.
-   Nem kell. - vettem ki a kezéből, majd ledobtam a földre és letapostam.
-   Kislányom, hányszor kértelek, hogy ezt ne csináld?! Ez egy udvar, nem szeméttelep! - nézett rám Anya.
-   Úgyse veszed észre! - néztem rá mosolyogva. - Ráadásul a lovak ide szarnak, de nem dobhatok el egy cigit?!
-   A saját udvarodon eldobhatod majd! - nézett rám vigyorogva.
-   Nyilván nem fogom! - forgattam a szemem. - Amúgy is, nem lenne rossz leszokni...
-   Hát nem! - puszilta meg az arcom Louis, mire elmosolyodtam.
Alkony ártatlanul odajött elém és mivel Louis feje az egyik vállamon pihent, Ő az övét a másikra támasztotta.
-   Megérkeztél kis hülye? - mosolyodtam el, majd megsimogattam. - Tudod, hogy nem lehet rád haragudni!
Ő leszedte a fejét a vállamról, majd megrántotta a pólómat. Én elmosolyodtam, majd meghúztam a sörényét. Ő újra meghúzta a pólóm, majd Én is a sörényét, de elnevettem magam és megsimogattam a fejét.
-   Menjél vacsorázni Édes! - mosolyogtam rá.
Ő csak amolyan "Jól van Anya!" szerűen horkantott, majd elkezdett battyogni az istálló felé. Mikor már elég messze volt, csöndben kibontakoztam Louis öleléséből, majd utána futottam. Elfutottam mellette és hátra néztem.
-   Na mi van Baba? - vigyorogtam, mire Ő utánam vágtázott.
Én vigyorogva fordultam vissza a többiekhez és Ő vágtázott utánam, de természetesen a "hatalmas" sebességem miatt mellém ért és olyan tempóban vágtázott, ahogy Én rohantam.
-   Jól van Fiam, Én utálok futni és elég lesz nekem ennyi! - álltam meg lihegve.
Ő fékezett egy szépet, majd visszasétált hozzám.
-   Nem az Én műfajom ez a futás! - lihegtem, majd egy puszit nyomtam az orrára. - Na, most már menjél vacsorázni és szépen kérlek, ne hozd ki Joey-t, majd téged még úgy, ahogy utolérlek, de nem szeretnék zebrák után rohangálni! - paskoltam meg a nyakát.
Ő elégedetten ügetett el, be az istállóba.
-   Te jó ég, hogy mennyire utálok futni! - lihegtem, majd Louis elnevette magát. - Ha Te szaladgálnál mellette, nem röhögnél! - mutattam rá.
-   Én rajtad nevetek Törpe! - húzott magához mosolyogva.
-   Roppant vicces vagyok, mi? - néztem rá unottan, de közben félig mosolyogtam.
-   Sarah, izé... - akart mondani valamit gyorsan Roxy, majd elnevette magát. - Tehát azt akartam mondani, hogy csokira van szükségem!
Én mosolyogva lenéztem a hasamra, mint aki meg akarja vele tárgyalni.
-   Benne van! - mosolyogtam rá, majd elléptem Louis-tól.
-   Hogy tudtok ti ennyi minden után csokit enni?! - nézett ránk Harry.
-   Te komolyan megkérdezted ezt a lányomtól? - nézett rá értetlenül Anya, de mosolygott.
-   Mindig van idő egy kis csokira! - vigyorogtam.
Bementünk, előszedtünk két tábla csokit, majd kimentünk a többiekhez.
Már a teraszon ültek a székekben. Én mosolyogva ültem Louis ölébe, majd elhelyezkedtem.
-   Kérek! - mosolygott rám Louis.
-   Jó, de azért azt várd meg, amíg kibontom. - nevettem, majd próbálkoztam a kibontásával, de nem igazán sikerült.
-   Gyenge vagy! - nevetett Lou és el akarta venni.
-   Ki tudom bontani! - húztam el a kezeitől a csokit, majd erőből széttéptem, így a papír a kezemben maradt, a tábla csoki meg az ölembe esett. - Mondtam! - vigyorogtam Louis-ra.
-   Te el tudod törni? - nevetett Roxy.
-   A hűtőben volt? - kérdezte Apa, mire nevetve bólogattam.
-   Na, harapj bele! - toltam Louis elé.
Ő beleharapott, de nem tudta elharapni, mire felnevettem.
-   Oké, akkor nem tudom mi legyen! - agyaltam. - De tudom! - vigyorogtam. - Richard! - mondtam hangosan.
Pár pillanat múlva ráröppent a térdemre.
-   Csípjél bele! - nyomtam elé.
Ő tök lazán belecsípett, mire elrepedezett a csokit.
-   Oké, de adj belőle! - nézett rám.
-   Tessék! - adtam neki egy nagy darabot.
-   Sűrűbben is lehetne esküvőd! - mondta, majd kényelmesen elhelyezkedett az ölemben és elkezdte enni.
-   Tessék! - nyomtam Louis szájába egy nagy falatot, ami alig fért be a szájába és röhögni kezdett és mondani valamit, de nem értettem. - Kérsz még? - vigyorogtam pimaszan, majd még tömtem a szájába.
Ő elkezdte nagy nehezen összerágni, amin nevettem.
-   Kérsz még? - vigyorogtam.
Ő fogott egy nagy darabot, majd a számba nyomta, mire elkezdtem nevetni.
-   És ezek házasok! - sóhajtott Nialler.
-   Juj! - jutott eszembe valami, így fel ugrottam, így a madaram megijedt. - Bocsi Richard! - nevettem.
-   Mi jutott eszedbe? - kérdezte nevetve Zayn.
-   Lovagolni akarok! - vigyorogtam. - Ja de az nem jó, mert össze-vissza fogja szurkálni a szőr a fenekem! - simogattam meg az említett testrészem.
Éreztem, hogy Louis a fenekemet bámulja.
-   Lou, ne ilyen feltűnően! - szóltam rá és elmosolyodtam.
-   Louis, próbálj sokkal diszkrétebb lenni, mint általában! - nevetett Fizzy.
-   Bocs, gondoltam a feleségem fenekét nyugodtan bámulhatom, de ha már ez is tilos... - forgatta a szemét, mire elnevettem magam. - Merthogy Ő bámulhatta az enyémet! - vigyorodott el.
-   Nem bámultam! - nevettem. - Csak képzelted!
-   Persze! - vigyorgott, majd az ölébe húzott.
Nevetve haraptam bele a csokiba.
-   Annyira nehéz elhinni, hogy felnőttél! - mosolygott rám Jack. - Eddig mindig a húgom voltál, aki rögtön rohant hozzám!
-   Most is az leszek! - dobtam neki nagy mosollyal puszit.
-   Nekem meg a kislányom voltál, vagy és leszel! - mondta Apa és elmosolyodott. - De így végiggondolva, sosem voltál olyan igazi kislány, inkább gyógyítani kellett téged. - nevetett.
-   Vagy rettegni, hogy nagy baj lesz veled! - nevetett Lola.
-   De Louis vigyázni fog rám! - vigyorogtam, majd elhúztam a szám. - Nem mintha eddig hagytam volna, de... - nevettem el magam.
-   De fogod! - húzott az ölébe, majd megcsókolt.
-   Szeretlek! - mosolyogtam rá.
-   Én is! - mosolygott.
-