3. évad 12. rész

A négy srác még mindig talpig kiöltözve álltak sorban az ajtóm előtt, majd mikor megpillantottam, hogy mind zokniban vannak, kivéve Louis, aki mezítláb, kuncogtam.
-   Meddig szeretnétek ilyen öltözetben, vigyázzban állni? - kérdezte mosolyogva Jesy.
Én nagy vigyorral rúgtam le a tornacipőmet, majd lazán a vállamra repült Richard.
-   Már bocs, de attól még, hogy a vőlegényed, nem egy agyas. - mondta a madaram a vállamon, mire nevettem. - Arra nem igen jött rá, hogy ki tudom nyitni az ajtót.
-   Imádlak! - puszilgattam meg a madaramat.
-   Szegény Louis, akármit csinál, megérkezik a madár és már Őt puszilgatod. - nevetett Becky.
-   Mert mind tudjuk, hogy Én sokkal jobban nézek ki! - mondta Richard, mire elnevettem magam.
-   Igen, mindenki! - mosolyogtam rá, majd elröppent.
-   Nekem erről nem meséltél! - mutatott Louis a madár felé mosolyogva.
-   Mindig kinyitja az ajtót! - nevettem, majd elé léptem és átkaroltam a nyakát. - Képzeld, a kis zebrád, már nem olyan kicsi és meg kell mondjam, hogy elég jó kiállású.
-   Mint a gazdája. - kacsintott vigyorogva.
Én mosolyogva elengedtem, majd kikerültem és lecsapódtam a kanapémra.
-   Utálok sokat utazni, ha nem vezetek! - morogtam. - Ráadásul unom, hogy nem vezethetek!
-   És most ezért morogsz? - kérdezte Louis mögém támaszkodva.
-   Igen! - néztem fel rá, mire egy puszit nyomott a számra. - Meg mert hülye vagyok!
-   Miért? - kérdezte Liam.
-   Mert Louis-nak adtam a zebrát! - néztem fel a vőlegényemre.
Azért érzitek, hogy ez mennyire menő, ugye? Louis Tomlinson a vőlegényem!!!
-   Miért, annyira jó Joey? - kérdezte Becky és mellém ült.
-   Nagyon szép! - néztem rá. - Olyan kis herceg... és nagyon gyors... és barátságos! - kezdtem nyafogni, majd Louis-t fejbe vágtam egy párnával. - Annyira szerencsés vagy! - néztem fel rá mérgesen.
-   Nem bánthatsz, már a vőlegényed vagyok! - nézett rám, majd hatalmas vigyor ült ki az arcomra.
-   Egyem meg, de édes! - ölelt meg szorosan Becky. - Ezt a vigyort?!
-   Jól van na! - nyomtam arrébb szégyenlős mosollyal.
-   Sarah szerelmes Louis-ba és Louis zebrájába! - vigyorgott rám Jesy.
-   Nem is! - löktem meg mosolyogva.
-   De igen! - vigyorgott rám Lou, majd megkerülte a kanapét és leült a másik oldalamra és megfogta a kezem.
-   Csak beléd, Joey-t maximum ellopom! - kuncogtam és a vállára döntöttem a fejem. - Amúgy komolyan nem akarod levenni ezt a gúnyát?! - mutattam rá.
-   Úgy gondoltam, hogy majd Te veszed le rólam! - kacsintott rám vigyorogva.
-   Én meg úgy gondoltam, hogy dolgunk van! - mondta Nialler. - Az ehhez hasonló ügyeiteket majd este elintézitek!
-   Ne! - nyafogtam és a fejemet áthelyeztem Louis ölébe. - Nem akarok menni sehova!
-   Csak fotózásra megyünk! - mosolygott rám Jesy.
-   Juj, az jó! - ugrottam fel vigyorogva.
-   És tudod milyen fajtát tervezett Iris? - kérdezte Louis.
-   Én sejtem! - vigyorogtam.
Végül összeszedtük magunkat és a fiúk talpig csillogva jöttek a fotózásra. Iris meglepődött, mikor meglátta a díszes hadsereget. A Malik család már ott várt minket.
-   Mi van itt?! - csodálkozott mosolyogva.
-   Én tudom! - vigyorgott Lola.
-   Menyasszonyok vagyunk! - mondtuk egyszerre Roxy-val és Jesy-vel.
-   Részvétem fiúk! - nevetett Iris.
-   Gonosz! - nézett rá Roxy.
-   Örülök, hogy ilyen csinosan öltöztetek fiúk, mert nem volt még tervem, de már van! - mosolygott Iris. - Csajok, menjetek sminkelni, addig a srácokkal lebeszélem mi lesz!
Az öltözőbe mindenki össze-vissza mesélt mindenkinek, majd mikor készen lettünk, mind csak egy köntösben, alatta melltartóban és farmerben mentünk ki.
Természetesen a hely megint tele volt modellekkel, ami nem kicsit zavart.
-   Ki szeretné kezdeni? - nézett ránk Iris.
-   Kezdem, mert itt lánykérés, meg hasonlók voltak! - mosolygott Zayn Lolát kézen fogva húzta magával.
-   Akkor a többiek menjenek be! - mondta, mire sóhajtva mentünk vissza.
Becky és Niall volt a második, majd Louis és Én a harmadik.
Mosolyogva mentem ki, majd Louis mikor meglátott, elkapta a karom és magához rántott.
-   Tetszik, hogy végre nem szólsz folyamatosan, csak mert nem járunk! - mosolygott rám.
-   Igen, egész jó! - nevettem.
A fehér háttér előtt egy magas fehér szék volt és semmi más.
-   Tehát akkor! - csapta össze a tenyerét Iris, mikor odaértünk a háttér elé. - Louis, Te felülsz a székre! - mutogatott, mire egyet arrébb léptem, amíg Louis kényelmesen felült, természetesen mint mindig terpeszben. - Tökéletes, most Rebel, lépj elé.
Én elé léptem, így pont a két lába közé esett a csípőm.
-   Nagyon jó, le e köntössel!
Én elmosolyodtam, majd Louis kikötött Én, pedig levettem. Iris elvette tőlem.
-   Reb, lépj egyet közelebb. - mondta, mire tettem amit mondott, így már majdnem összeért az arcunk. - Louis, öleld magadhoz, mintha védeni akarnád mindentől és eltakarni Őt hátulról és előröl is! - mondta, mire Louis mosolyogva tette.
Hallottuk ahogy kattan párat a fényképező gép.
-   Nagyon profi! - mosolygott Iris. - Lássunk közben egy csókot!
Erről is készült egy pár kép.
-   Gyönyörűek vagytok! - mondta vidáman. - Most Rebel, vedd le a melltartót és helyette felveszed Louis zakóját! - magyarázta.
Ez is megtörtént és tökéletesen eltakart a zakó, csak kicsit hosszú volt.
Így is csinált pár képet Iris.
-   Most fordulj a kamera felé Reb, de maradj ott és Louis kicsit húzd összébb rajta! - mondta, mire Louis tette amit mondott. - Ne legyen ilyen nagy komolyság!
Én felpillantottam Louis-ra, aki a szokásos "értelmes" fejét vette elő, mire hangosan felnevettem és ezt Iris lefényképezte. Képzelem milyen jó kép lehet... Louis úgy néz ki, mint egy nem normális, Én meg röhögök.
-   Ez a kedvencem! - jelentette ki mosolyogva Iris. - Nagyon természetes.
-   Mind tudjuk, hogy Louis természetesen nem normális! - legyintettem nevetve.
-   Mégis egy nem normális menyasszonya vagy! - vigyorgott.
-   Na látod! - néztem rá vigyorogva. - Kezdj hálálkodni az égnek!
-   Tudom hogy szeretsz! - fogta meg az arcomat összenyomva azt.
-    Én is tudom, hogy szeretsz! - mondtam mosolyogva, de csak motyogni tudtam, mert a szám is összenyomódott, majd Lou megcsókolt és ezt is lefotózta Iris.
-   A második kedvencem! - mondta nevetve.
-   Utálom, mikor ezt csinálod! - löktem meg Louis-t az arcomat simogatva, de arra nem számítottam, hogy eldől a széke, így elkaptam a karját és pont leugrott a székről, ami eldőlt.
Természetesen Iris lefotózta az ijedt arcunkat, ahogy mindketten nézzük a széket, ami eldől és szorítjuk egymás kezét, majd azt is, ahogy egyszerre kezdünk nevetni.
-   Louis! - szóltam rá, majd elnevettem magam. - Rongálod a díszletet!
-   Te löktél meg! - nézett rám nevetve.
-   Oké, ez király volt! - nevetett Iris, majd odaadta a köntösöm.
Gyorsan felkaptam és visszaadtam Louis-nak a zakóját, majd mikor indultam volna az öltözőbe az uram utánam szólt.
-   Ezt elfelejtetted! - lóbálta a melltartómat a kezében vigyorogva.
Odaszaladtam és el akartam venni, de magasra emelte, így nem értem el.
-   Louis! - szóltam rá nevetve.
-   Kicsi vagy! - nyújtotta rám a nyelvét, majd ezt is lefotózta Iris.
-   Add ide! - kapaszkodtam a karjába.
-   Tessék! - dobta a fejemre.
-   Nyomi! - csíptem meg az oldalát nevetve, majd elindultam az öltözőbe, de a csípés miatt utánam szaladt, majd hátulról magához rántott és csikizni kezdett. - Ne! - sikítottam nevetve.
-   De! - vigyorgott, majd folytatta a kínzásomat.
-   Tökéletes képek lettek! - nevetett Iris, mire Louis rá nézett.
Én kihasználtam ezt a pillanatot, kiszabadítottam magam és beszaladtam az öltözőbe. A lányok rám kapták a tekintetüket, mire felnevettem.
-    Louis! - böktem az ajtóra mögöttem.
-    Gondoltam, hogy ti visítoztok! - nevetett Jesy.
Visszaöltöztünk, majd először kiküldtem Lolát, hogy megnézze, hogy Louis nem leselkedik-e rám.
-    Ne parázzál már, a vőlegényed! - nevetett a nővérem.
-    Jól van Lolusz, de ha miattad elkap, nagyon véged van! - mondtam, majd kisétáltam.
Tényleg nem volt ott.
-    Nem csaplak be! - mosolygott rám Lola. - A tesóm vagy!
-    Jól van na! - nevettem. - Azért sose tudni, hogy ki kivel szövetkezik!
-    Imádom, hogy ilyen okos vagy! - kapott ki Lola karjai közül Louis és magához szorított.
-    Lola, kitagadlak! - sikítottam nevetve. - Hogy lehetsz ilyen testvér?!
-    Halkulj el! - dobott a vállára Louis nevetve.
-    Én miért?! - kiabáltam nevetve.
-    Mert csak! - vágta rá Liam valahol mögöttem.
-    Kéritek a képeket? - kérdezte Iris valahol.
-    Igen! - ütögettem Louis hátát, mire letett.
Odaszaladtam Iris-hez, majd a kezembe adta a képeinket.
Meglepett, hogy azok lettek a legjobbak, amiken hülyéskedünk, vagy harcolunk.
-    Én ezt akarom a falamra! - mutatott Louis arra, amelyiken Én próbálom elvenni tőle a melltartómat.
-    Nem! - vágtam rá mosolyogva.
-    De igen! - mondta és kivette a kezemből vigyorogva.
-    De miért?! Mondjuk ez olyan lett volna, amit eltitkolunk! - böktem meg.
-    Te akarod eltitkolni, Én nem! - mosolygott.
-    Jó, legyen. - forgattam a szemem, hiszen úgyse nyerhettem ellene.
Mindenki kiválogatta a kedvenceit, majd együtt indultunk haza, de jött egy jó ötlet:
-    Nem megyünk el valahova fagyizni? - kérdezte vidáman Lola.
-    Menjünk! - vágtam rá. - Már így is édességhiányom van!
-    Neked olyan is van, mikor nincs édességhiányod? - nézett rám nevetve Roxy.
-    Igen, mikor éppen édességet eszem! - mosolyogtam rá.
-    Juj, tudom hova menjünk! - vigyorgott Jesy, mire rá néztünk. - Tudjátok, ahol voltunk és volt az a cuki felszolgáló srác!
-    Akinek fekete haja volt, kék szemei és szemüveges volt? - kérdezte Lola.
-    Igen és tök ügyesen hurcolta a fagyikat! - mosolygott Becky.
-    Igen, aki rám kacsintott! - vigyorogtam a lányokra.
-    Nem kacsintott rád! - vágta rá Roxy.
-    Roxy, add fel! Mellette ültél, de akkor is rá kacsintott! - karolta át Becky.
-    Ne is zavarjon, hogy itt vagyunk! - mondta hangosan Harry.
-    Nem zavar! - legyintett Roxy.
-    Már elnézést, de a vőlegényed vagyok! - szólt rá.
-    Én meg a menyasszonyod, ami azt is jelenti, hogy innentől kezdve nem Te parancsolgatsz, hanem Én! - fejtette ki a barátnőm vigyorogva.
-    Miért, eddig ez nem így volt? - kérdezte Hazz.
-    De igen, de most nyomatékosítom! - bólogatott Roxy.
-    Roxy, nekem nagyon jó ötletem van! - ugrottam mellé mosolyogva.
-    Micsoda? - mosolygott.
-    Legyünk egyszerre terhesek majd! - vigyorogtam rá.
-    Nem gondoljátok, hogy egy cseppet durva lenne, ha a két legindulatosabb, legvadabb egyszerre lenne terhes?! - kérdezte Cara. - Mármint Én nem szólok bele, Ti tudjátok, csak szerintem a többiek és Harry és Louis kicsit megbolondulnak majd?
-    Nem! - vágtam rá egyszerre Roxy-val, Harry-vel és Louis-val.
-    Micsoda összhang! - nevettem.
-    Én azt akarom, hogy a fiam Hazza fiával játsszon! - mondta Louis.
-    Én meg azt, hogy a fiam Tommo fiával játsszon! - vágta rá Harry.
-    Mármint a lányod! - vágtuk rá egyszerre Roxy-val, majd elnevettük magunkat.
-    Nekem kell lennie minimum egy fiamnak! - nézett rám Louis. - Felőlem lehet 100 gyerekünk is!
-    Biztos, hogy nem lesz 100! - vágtam rá.
-    Most miért? - lökött meg nevetve Jesy. - Csak képzeld el, ahogy rohangálnának a házban!
-    Oké, álljunk le! - szóltam hangosan. - Így is főlényben vannak a fiúk, tehát a következő családtag lány lesz!
-    Sokkal több a fiú! - mondta Becky. - Vagytok ti 5-en, Benji, Barney, Richard, Joey, Alkony és Álom! - sorolta végig.
-    De Alkony és Álom is herélt! - mondta Lola.
-    Attól még fiúk! - mondta Becky.
-    Nem mondtad, hogy ilyen kegyetlenül elbántatok a lovaitokkal! - nézett ránk Zayn.
-    Én mondtam, hogy legyél óvatos! - mutatott rá Lola "komolyan".
-    Csöndben vagyok! - tette fel a kezét Louis megadóan, mire felnevettem.
-    Milyen titkok derülnek ki! - mondta Liam.
-    Tehát most 6 lány kell! - mondta Becky. - Semmiképpen nem jöhet több fiú! - mondta, majd elmosolyodott. - A macska lány lesz!
-    Becky, nem lesz macskád! - mondta mindenki egyszerre rajta kívül.
-    Gonoszak! - morgott, majd bementünk a fagyizóba.
Leültünk, rendeltünk, majd folytatódott életünk tervezgetése.
-    Mi lenne, ha vennénk egy lány kígyót? - mosolygott Liam.
-    Miért, neked nincs? - röhögött Louis, mire felröhögtünk.
-    Jó, minden viccet félre téve, nem veszünk kígyót! - mondta Roxy.
-    Miért? Tök barátságosak! - magyarázta Liam mosolyogva. - Vagy egy pókot.
-    A kígyóra inkább nem is mondok semmit, pókot meg keress a sarokban! - rántott vállat Niall.
-    Jaj! - forgatta a szemét Liam. - Nem olyan pók! Tarantula!
-    Meg az agyad! - vágtam rá. - Esetleg egy tigrist nem akarsz örökbe fogadni?!
-    Miért akarunk mi háziállatot? - kérdezte Lola.
-    Mert azért az új házba majd már simán elférnek egy csomóan! - mondta Jesy. - És bevallom, nem lenne ott a legkellemesebb egyedül lenni! Mármint hatalmas a ház és azért nagy biztonságot nyújt ha ott van Barney és Málna!
-    Igen, mondjuk az tényleg jó! - bólogatott Becky.
-    Félősek! - horkantottam és hátradőltem a fagyimmal a kezemben.
-    Most azért szerintem Te is biztonságban érzed magad a kutyáid mellett! - nézett rám Louis.
-    Fú, mert azok aztán olyan vérebek! - nevettem. - Úgy megugatnak minden idegent, meg harapnak! - nevettem.
-    Jó, ez igaz... - bólogatott nevetve Hazz.
-    Akkor vegyünk kutyát! - mondta Payno.
-    Én tökre benne vagyok, de szerintem azért először intézzük el a költözést, nem? - kérdezte Lola. - Mármint tudom, hogy ott az új ház és abban lehet dolgozni, amíg a többiben lakunk, meg ilyenek, de azért mégiscsak jobb, ha előbb kész leszünk és utána érkezik kutya, nem?
-    Igazad van. - bólogatott Liam. - Akkor később veszünk kutyát.
-    Miért nem macskát? - kérdezte Harry.
-    Mert Barney és Málna nem hinném, hogy díjazná. Bár de, díjaznák, hogy van mit cincálni, de a cica őket nem díjazná! - magyaráztam.
-    Igaz! - bólogatott Roxy.
-    Jó, akkor kutyásak leszünk! - morgott Becky.
-    Remek, akkor most már tényleg fogadd el, hogy így lesz! - néztem rá.
A fagyizás után mind szétváltunk. Louis-val a lakásomba mentünk és a fáradtságra hivatkozva csak egyszerűen eldőltünk a kanapén és tv-t néztünk, amíg el nem aludtunk.