2. évad 48. rész

Reggel arra keltem, hogy valaki mozgatja a párnámat.
-   Hagyd már békén! - nyafogtam nagyon halkan és félálomban.
Halk kuncogást hallottam és a sejtésem beigazolódott Louis nem hagyja a párnámat nyugodtan ápolgatni engem. Megint éreztem, hogy mocorog.
-   Louis! - mondtam mérgesebben és ráütöttem a párnámra.
-   Aú! - kiabált hirtelen, mire elmosolyodtam.
-   Így legalább békén hagyod szerencsétlen párnámat! - mosolyogtam, de a szememet még mindig nem nyitottam ki.
-   Kedves Sarah, a párnád Én vagyok és vörös a mellkasom! - mondta Louis mérgesen, mire kinyitottam a szemem.
Tényleg a mellkasán volt a fejem és láttam a tenyerem piros nyomát is, ami kezdett halványodni, ugyanis nem ütöttem olyan hatalmasat. Miközben mérgesen nézett rám ott bujkált a mosolya, mire elmosolyodtam rá néztem.
-   Bocsánat! - mondtam aranyos hangon, majd egy nagyon puha, szinte érezhetetlen puszit nyomtam a vörös foltra, mire megborzongott.
-   Tudod, hogy nem haragszom. - mosolygott, mire adtam neki még egy puszit, ami ugyanazt a reakciót váltotta ki belőle, mire kuncogtam. - Viszont ezt hagyd abba! - mondta és közben megfogott és mint egy kisgyereket, vagy egy bábút letett a földre az emeletes ágyról.
-   Ez rossz volt! - néztem fel rá és olyan voltam mint egy kislány.
-   Ez is! - mutatott a mellkasára miután lejött az ágyról.
-   Kérsz rá gyógypuszit? - kérdeztem és mosolyogva közelebb léptem.
-   Máshová kérek. - kacsintott.
-   Álmodozz. - forgattam a szemem, majd lecsapódtam a babzsákfotelembe.
-   Gyere le! - nézett rám mosolyogva.
-   De nem akarok sehova menni! - nyafogtam. - Itt akarok ülni, pontosabban az ágyamban feküdni egész álló nap és tv-t nézni! - jelentettem ki.
-   Rendben! - mondta és a hátára dobott mint egy zsákot.
-   Ez is rossz! - nyafogtam.
-   Szörnyű sorosod van! - mondta és bár - az egyébként formás - fenekén kívül mást nemigen láttam, gondoltam, hogy megforgatja a szemét mosolyogva.
Elindult velem le a lépcsőn, majd a konyha felé.
-   Louis? - kezdtem mosolyogva.
-   Igen? - kérdezett vissza.
-   Belecsíphetek a fenekedbe? - kérdeztem szórakozottan.
-   Nem. - mondta komolyan, bár a hangjában egy kis mosoly bujkált.
-   Miért? - nyafogtam.
-   Mert ma már bántottál! - emlékeztetett a pár perccel ezelőtt történt dologra.
-   Jó, de csak mert mozogtál! - mondtam mosolyogva, majd kuncogtam, mire Lou rácsapott a fenekemre Én, pedig sikítottam, majd nevettem. - Én megkérdeztem! - mondtam nevetve.
-   Mert te jó kislány vagy. - tuti, hogy mosolygott.
-   De most már belecsíphetek a fenekedbe? - kérdeztem nevetve.
-   Nem! - vágta rá.
-   Sarah, miért lógsz Louisn? - kérdezte Benji.
-   Igen Sarah! - mondta Louis nevetve, hogy cukkoljon. - Most miért kell?
-   Benji, öld meg! - mondtam neki nevetve.
-   Sajnálom, nem tehetem, szövetkeztünk! - mondta nevetve a kisfiú.
-   Azt hittem Én vagyok a legjobb! - néztem rá.
-   Most már Louis! - mosolygott.
-   Tegyél le te gyalázatos, gonosz, alávaló, menőségrabló ősember! - kiabáltam, mire Louis nevetett.
-   Sarah kiborul! - nevetett Benny.
-   Azonnal tegyél le! - sikítottam, mire Lou nevetve letett. - Ne szólj hozzám! - mondtam és megkerültem, majd a konyhába mentem.
Készítettem reggelit és a kanapén pufogva ettem meg. Utána elmostam a tányérom - nem tudom mi ütött belém - és kimentem az étkezőbe.
-   Vidámparkba megyünk. - mosolygott rám Payno.
-   Komolyan? - varázsolódott vigyor az arcomra.
-   Igen! - bólogatott mosolyogva Becky.
-   Felöltözöm! - mondtam és felrohantam.
Gyorsan megmosakodtam, kifésültem a hajam és felkaptam egy - az időjáráshoz illő - összeállítást és hozzá a tornacipőmet. Mikor készen lettem, felpörögve szaladtam le és lehuppantam a helyemre.
-   Vidám vagy már? - mosolygott rám Hazza.
-   Igen! - bólogattam mosolyogva. - Lesz cukorka és egy csomó játék, amiken ki lehet hányni a cukorkát, amit megettél.
-   Sarah, ha így ráérsz öltöztesd fel Benjit! - mondta mosolyogva Zayn.
-   Gyere! - kaptam az ölembe mosolyogva.
-   Mehetek veled? - kérdezte mosolyogva.
-   Én a versenyautóval megyek. - mosolyogtam a kisfiúra.
-   Oké! - lelkesedett.
-   Ha megengedik az ősök, jöhetsz! - mosolyogtam rá, majd mikor beértünk a szobánkba, felültettem az Én ágyamra, majd kiválasztottam a ruháit.
-   Fel tudom venni! - mosolygott és felpattant és elkezdte felvenni a nadrágját.
-   Le ne ess! - mosolyogtam rá, mire nevetett és tovább öltözködött.
Egyedül felöltözött Én csak álltam előtte, nehogy leesen, mert Lola és Zayn megfojtanak.
-   Kész vagyok! - vigyorgott büszkén.
-   Gyere! - mondtam, majd hátat fordítottam neki Ő, pedig a nyakamba mászott. ű
Nevetgélve mentünk le.
-   Kész vagyunk! - kiabálta nevetve Benji a nyakamban.
-   Akkor indulhatunk! - vette ki a nyakamból a kisfiát Zayn.
Mind kimentünk, majd kezdődött a kocsiosztás.
-   Van 4 kocsi és mi vagyunk 15-en. - kezdte Liam.
-   Velem jön a Töki! - vettem ki anyja kezéből Benjit.
-   Én veled megyek. - lépett mellém Benny és magával akarta húzna Alice-t.
-   Hagyj! - nézett rá mosolyogva. - Felnőtt nő vagyok és nem akarok rád vigyázni!
-   Ch, megjött neki! - horkantott, mire Alice egy "gyengéd" mozdulattal gyomorszájon vágta az ikertesóját.
-   Akkor Én is megyek veled. - lépett mellém Louis.
-   Honnan tudod, hogy elviszlek? - néztem fel rá pimasz mosollyal.
-   Ez a minimum! Párnának használtál és aztán megütöttél! - nézett rám karba tett kézzel.
-   Vigyázz, nehogy megint megüsselek!
-   Nagyon jó utatok lesz! - nevetett Becky.
-   Na üljetek be! - mutattam a kocsimra.
-   Én ülhetek előre? - kérdezte Benji.
-   Nem, mert kicsi vagy. - simogattam meg az arcát mosolyogva.
Hátul ült Benny és Benji, Louis pedig mellettem. A többieket megvártuk, - mert nem engedték, hogy előre menjek - aztán elindultunk. Természetesen Én haladtam középen, nehogy elkezdjek szórakozni! Nagyon izgalmas volt, majd' elaludtam. Mikor végre megérkeztünk, hasonlóan mint Benji, tátott szájjal néztem körül.
-   Belerepül a légy! - nevetett Benny.
-   Először hullámvasútra menjünk! - mondtuk egyszerre Benjivel.
A többiek beleegyeztek és már sorba is álltunk. Mikor - végre, egy évvel öregebben - sorra kerültünk, becsapódtunk és már indult is. Mind sikítoztunk, nagyon vicces volt.
-   Menjünk arra a polipra! - mutatott Benji egy minden irányba mozgó, forgó és hangoskodó gépezetre.
-   Oké! - mondta izgatottan Roxy és elkezdte maga után vonszolni Hazzát.
-   Én nem akarok felülni! - mondta neki Harry.
-   Mégis felülsz, mert nagyon szeretsz! - villantott rá vigyort Roxy, míg mi nevettünk.
Utána már a társaság nagy része megunta ezeket a cuccokat, de megláttam a rémkastélyt.
-   Lou! - léptem mellé és aranyosan szóltam neki, mire fájdalmasan nézett rám.
-   Mit szeretnél? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-   Légyszi! - mutattam a kastélyra.
-   Hívj mást, Én nem akarok! - nézett rám mosolyogva.
-   De kérlek! - mosolyogtam édesen, majd a füléhez hajoltam. - Kitaláltam egy tök jó dolgot!
-   Jó, oké. - bólintott mosolyogva. - Srácok, oda menjünk! - mutatott rá, mire lassan mindenki beleegyezett.
Kettesével indultak a kocsik és minden kanyarban lelassítottak.
-   Figyelj! - súgtam Louisnak a sorban. - Mi vagyunk legelöl és valamelyik kanyarban kiszállunk és a többieket megijesztjük!
-   Oké! - bólogatott mosolyogva.
Beültünk - az egyébként cseppet sem ijesztő útvonal elején semmit nem csináltunk, majd ránéztem Louisra.
-   Itt! - mondtam, majd a kanyarban egyszerre ugrottunk ki, ugyanis ott tényleg nagyon lassú volt.
Beálltunk a kis körbe, ahol egy ijesztő farkasszerű valami volt és leguggoltunk.
-   Jönnek Harry-ék! - súgta, mire bólintottam.
Mikor megérkeztek hirtelen felugrottunk, mire mindketten sikítottak, de a kocsijuk tovább haladt. Mi nevetve guggoltunk le és ezt mindenkivel megtettük és a végén sírva röhögtünk. Az egyik kocsiba bemásztunk, majd mint akik semmiről sem tudnak mosolyogva másztunk ki a menet végig.
-   Ti annyira gonoszak vagytok! - mondta ránk mutatva Hazza.
Mi csak nevettünk.
-   Te megijedtél? - nézett rá nevetve Benji.
-   A kis vagány törpe nem ijedt meg! - kaptam az ölembe mosolyogva.
-   Tudtam, hogy ti vagytok! - puszilta meg az arcom.
-   Együnk cukorkát? - kérdeztem mosolyogva, mire Benjamin gyorsan bólogatott.
Mosolyogva indultunk az árushoz, amit szépen kifosztottunk. Miután jól telezabáltuk magunkat, Becky mint egy őrült felugrott.
-   Nézzétek, lehet plüssöket nyerni! - mutatott rá mosolyogva.
-   Menjünk! - tapsikolt Jesy.
-   Valamelyikőtök tud lőni? - kérdeztem nevetve.
-   Nem, te tudsz? - kérdezte Alice.
-   Nem. - ráztam a fejem. - De itt egy csomó erős férfi, akik nyilván tudnak! - mosolyogtam.
-   Na, menjünk! - sóhajtott Stan.
Egy jó pár játékkal gazdagodtunk, ugyanis mind nyerte valami kicsit minimum. Én kaptam egy hatalmas macit, amit Jack nevetve a kezembe nyomott, majd először Louist kezdtem nyúzni, mert Ő egy hasonlóan nagy pónilovat nyert.
-   Tommo! - léptem mellé aranyos mosollyal.
-   Nem. - mondta és rám se nézett.
-   Jó, akkor te leszel az utolsó! - fordítottam neki hátat és Stan-hez mentem mosolyogva, akinek egy minion-ja volt.
-   Azt hittem idegesítő vagyok! - mosolygott rám.
-   Nem vagy idegesítő, aranyos vagy! - mosolyogtam rá aranyosan.
-   Miért vagy te megáldva ilyen angyali kinézettel? - kérdezte tőlem sóhajtva fáradt mosollyal.
-   Hogy megszerezzem azt a minion-t! - mutattam rá mosolyogva.
-   Tessék! - adta oda, mire megpusziltam az arcát és Benny felé mentem.
-   El se kezd kedves Sarolina! - mondta és rám se nézett, csak a magasba emelte a kiskacsát, amit nyert.
-   Nem az a nevem! Benny kérem azt a kacsát! - nyafogtam.
-   Mit kapok cserébe? - kérdezte.
-   Nem rúglak tökön, hogy ideadd a kacsát! - mosolyogtam karba tett kézzel.
-   Tessék! - sóhajtott és odaadta.
-   Ez jó üzlet volt! - löktem meg mosolyogva, majd a kis gyűjteményemmel Louis felé igyekeztem.
-   Állj meg és ne gyere közelebb! - mondta.
-   De Lou! - nyafogtam. - Sikítani fogok! - mondtam mérgesen nézve rá, míg mindenki azon nevetett, hogy úgy nyafogok a lovacskáért, mint egy kislány.
-   Felejtsd el Törpilla! - ingatta a fejét, mire sikítani kezdtem, de hirtelen elkapott hátulról és kezét a számra tapasztotta.
-   Vigyázz, harapok és Én vezetem az autót amiben ülsz! - mondtam mérgesen, mire elengedte a számat és megismételtem.
-   Mit kapok érte? - kérdezte mosolyogva.
-   Pofont. - vágtam rá mosolyogva. - Jó, mit szeretnél? - néztem rá.
-   Vezetni! - kacsintott.
-   Nem! - vágtam rá a fejemet csóválva.
-   Akkor nincs póni! - mosolygott, mire mérgesen a farzsebembe nyúltam és hozzávágtam a kocsikulcsot, majd elvettem a pónit.
-   Roppant érett viselkedés! - nevetett Stan.
Én morogva huppantam be a kocsimba és a játékaimat szépen elrendeztem az ölemben hazafelé. Otthon már mind fáradtak voltunk, így gyors vacsi, zuhany és mindenki elment aludni.