2. évad 47. rész

Hali cukikák! Hát öhm... ezzel a résszel sem vagyok 100%-osan megelégedve, de azért jobb mint a 46. csokipuding. Annyira nem is hosszú, viszont új szereplőket ismerünk meg. Van benne némi történés, de azért remélem tudjátok, hogy Én az izgi részeket szeretem írni. Azért remélem tetszeni fog! ;) 
Reggel a saját ágyamban ébredtem és - bár ez nem meglepő - Én aludtam már csak. Lentről is zajok szöktek fel az emeletre számomra ismerős, mégis szokatlan hangok. Nem igazán tudtam, ki lehet. Kimásztam az ágyamból, majd a fürdőbe vettem az irányt. Nyilván valami vendég van nálunk, nem lenne a legjobb pizsamában lecsoszogni. Egy gyors zuhany után fogat mostam, majd hajat szárítottam és a törölközőmben kimentem a szobába.
-   Gondoltam, hogy felébredtél. - mosolygott rám Louis.
-   Hát nem volt nehéz kitalálni! - mosolyogtam, majd a szekrényemhez léptem.
-   Annyira szép vagy! - karolta át a derekam hátulról és mivel a tükör előtt álltunk tökéletesen látta, ahogy a kis lábujjam hegyéig vörös vagyok. - Most meg inkább egy paradicsom. - puszilt bele a nyakamba kuncogva.
-   Ne már Lou! - motyogtam mosolyogva.
-   Jól van, hagylak. - mondta mosolyogva, de azért még megnézett minket a tükörben. - De csak mert nem akarok rosszat neked és mert ennyire cukik vagyunk, de várj! - mondta, majd előkapta a farzsebéből a telefonját és lefotózta a tükörképünket.
-   Jól van, de most hagyj öltözni! - szóltam rá mosolyogva, mire elengedett.
Én kinyitottam a szekrényem, majd előkaptam egy egyszerű összeállítást. Egy enyhe sminket is feldobtam és utána visszamentem a szobámba. Gyorsan felöltöztem és utána elindultam le. Még a lépcső felénél sem voltam, mikor megállítottak a kutyáim és a lépcső közepén kezdtem velük játszani, ugyanis teljesen esélytelen volt, hogy tovább haladjak. Mikor 15 perc után tovább mehettem, a nappaliban nem találtam senkit. Az étkező felől hallottam hangokat. Először elgondolkoztam, ki lehet az, majd beugrott: Alice és Benny az unokatesóink. Mindketten a Tomson családba tartoznak, ugyanis Apa öccsének a gyerekei, Anyának nincsenek testvérei. Mindkettőjükkel elég jóban vagyunk, bár nem sokat találkozunk, mert elég messze laknak, ráadásul Alice rengeteget utazgat, ugyanis modellkedik. Pontosabban még nem híres úgy igazán, de elég sok fotózáson volt már. Benny, Ő a "rosszfiú" a családban. Mivel Alice elég okos is, ráadásul ikrek, szegény Benny-t mindig hozzá hasonlítják, mert Alice elég jó gyerek. Benny pedig elfogadta, hogy mindig rosszabb lesz, mint az ikertesója. Nem mondom, hogy Benny agresszív típus, de azért néhányszor már verekedett és elég erős. Imádják a csajok, amit ki is használ rendesen, de Ő is szerethető, mert jó arc.

Benny

Alice

Mikor beértem az étkezőbe, szinte észre se vettek.
-   Jó reggelt. - mondtam mosolyogva.
-   Sarah! - ugrott a nyakamba Alice, mire nagy mosollyal visszaöleltem.
Mikor elengedtük egymást mosolyogva léptem Benny elé.
-   Még mindig nem javultál meg? - kérdeztem tőle mosolyogva.
-   Ch. - forgatta a szemét mosolyogva. - Úgy nézek ki?
-   Oké, megbeszéltük! - öleltem meg mosolyogva.
Leültünk az asztalhoz, amihez oda volt húzva pár plusz szék is. Egy nyugodt, beszélgetős reggeli után szétoszlott a társaság. Lola és Zayn elindultak Bradfordba, hogy elhozzák Benjit, aki eddig azért maradt távol a társaságtól, mert elég sok probléma volt. Harry és Roxy sétálni mentek. Becky, Jesy, Alice és Én - meg természetesen a kutyák - felmentünk a szobámba és beszélgettünk.
-   Mizu veletek? - kérdezte mosolyogva Alice. - Mármint fiú téren?
-   Én férjnél vagyok! - mutatta meg a gyűrűjét Alice-nek Becky.
-   Komolyan? Mrs. Horan? - kérdezte tőle izgatottan az unokatesóm.
-   Igen. - mondta elpirulva nagy mosollyal.
-   És szép volt az esküvő? - kérdezte.
-   Gyönyörű volt, kár hogy Sarah össze-vissza törve jött. - mesélte mosolyogva Jesy.
-   Miért? - nézett rám döbbenten.
-   Lovas baleset. - mosolyogtam.
-   Jellemző! - forgatta a szemét. - Ti, pedig már egy jó ideje együtt vagytok Liammel! - mutatott mosolyogva Jesyre Alice, mire az illető mosolyogva bólintott, majd rám vezette tekintetét. - Azt hiszem te tudsz mesélni! A legutóbbi értesülésem az volt, hogy össze akartatok házasodni Colinnal. - sóhajtott.
-   Az esküvő előtt pár perccel Jesyt hívta Liam, hogy kórházban vannak, mert Louisnak autóbalesete volt. Én konkrétan lerúgtam a cipőmet és mezítláb rohantam esküvői ruhában a legközelebbi taxihoz, majd elmeséltem a sofőrnek a kapcsolatunk történetét és megígértem neki, hogy elhívom majd az esküvőnkre. Utána pár roppant ciki beszélgetés után újra együtt voltunk és Colin-tól és a családjától megszabadultam. Egy jó ideig boldogok voltunk - sóhajtottam. - Majd jött Charlie, tudod melyik - mondtam, mire bólintott. - Megfenyegetett, hogyha nem mondom mindenkinek, hogy megcsaltam Louist vele és hogy vele vagyok, akkor megöli Őt. Én tettem amit mondott és hónapokig bántalmazott. - mondtam és itt egy könnycsepp gördült le az arcomon, amit le is töröltem. - Aztán egy díjátadó utáni bulin Charlie részeg volt és meg akarta kérni a kezem, de megmondta, hogyha megkéri nemet fogok mondani, mire kirángatott a kukákhoz és ahogy ért, ütött. - mutattam a lábamra sírva. - Majd Louis jött valahonnan a semmiből és megmentett. És utána ide utaztunk mind. De Louisnak ekkor még barátnője volt és hát egyszer lefeküdtünk, majd egyik nap egyszerűen nem bírtam tovább és kitaláltam és a barátnője szakított vele és most nem vagyunk együtt, de... - motyogtam. - Hát nem tudom...
Mind egyszerre öleltek meg.
-   Én ezt nem tudtam, nagyon sajnálom! - mondta Alice.
-   Igazán nem kell. - ráztam a fejem.
-   De Charlie már börtönben van. - mondta Jesy, majd lentről egy hatalmas koppanást hallottunk.
-   Ez mi volt? - kérdeztem összehúzott szemekkel.
Majd kiabálást és a kutyák lerohantak, majd hallottuk, hogy ugatnak.
-   Menjünk! - ugrott fel Beck, majd mi utána.
Leszaladtunk a lépcsőn, majd egy teljesen váratlan helyzet tárult a szemünk elé. Liam és Niall próbálják lerántani Benny-t a földön fekvő Louisról, akit éppen üt idegesen, miközben a kutyák ugatnak.
-   Állj! - üvöltöttem el magam, mire mindenki megállt és rám néztek. - Mi a szart csinálsz te idióta? - kérdeztem Benny-től.
-   Csak megadom ennek a pöcsnek, amit már rég megérdemel! - mondta dühösen, majd megint megütötte Louist.
-   Nagyon gyorsan szállj le róla! - üvöltöttem idegesen, mint aki a gyerekét védi. - Nem hallottad Benny?! - kiabáltam, majd felállt és dühösen nézett Louisra. - Mi a francért?
-   Pontosan tudom mit tett veled! - mondta, mire elé léptem és már lendült a kezem, ami akkorát csattant az arcán, hogy szerintem a lovak megijedtek tőle az istállóban.
-   Hülye vagy? - nézett rám az arcát fogva. - Én csak miattad...
-   Először is! - kezdtem bele idegesen. - Semmi közöd ahhoz, hogy ki mit csinál vagy csinált velem, majd Én elintézem! Másodszorra! - hagytam szünetet. - Semmit nem csinált velem, úgyhogy most húzzál ki! - mutattam az ajtóra.
-   Indulj! - kiabált rá Alice, majd elindult vele és együtt mentek ki.
-   Jól vagy? - térdeltem ijedten Louis mellé, akinek vérzett az orra.
-   Aha... - nyögte, majd felült. - Csak nem értem, hogy miért utálnak a veled kapcsolatos srácok. - érintette ujját az orrához.
-   Az előzőt megérdemelted, ugyanis te mentél el! - szóltam rá. - Ezzel meg ne foglalkozz, ha egy évben kétszer találkozunk sokat mondok. - legyintettem. - De szerintem a sztori felét nem is ismeri. - mondtam, majd elhúztam a kezét az orrától.
-   Megvagyok! - mondta, mire megforgattam a szemem.
-   Richard, hol a francba vagy? - kiabáltam, mire a vállamra röppent.
-   Nem gondoltam volna, hogy a gizda kölök keményebb, mint a séróbáró. - fejtette ki a véleményét.
-   Nem keményebb nálam! - mondta Louis.
-   Mégis a földön vagy! - mondtam felhúzott szemöldökkel.
-   Mert hirtelen mikor beléptem a nappaliba, akkor vágott orrba. - mondta, mire bólintottam.
-   Tehát galamb, Jacktől szerzel zsepit és felhozod a fürdőmbe. - mondtam, mire bólogatott és elröppent. - Te meg gyere! - néztem Louisra, majd felhúztam.
Felmentünk a lépcsőn és benyitottam a szobámba, majd eszembe jutott, hogy még mindig undorodom egy cseppet ettől a helytől, amit Lou ügyesen leolvasott az arcomról.
-   Ne már! - mondta. - Elég rég volt!
Nem foglalkoztam fele, csak betoltam a fürdőbe. Lemosta az arcát óvatosan, majd beröppent a madár.
-   Stan üzeni, hogy védekezzetek. - röppent a vállamra Richard.
-   Én meg azt üzenem neki, hogy ne magyarázzon, hanem próbáljon vigyázni a haverjára! - mondtam, mire elrepült.
Louis orrvérzését sikeresen megszüntettem, de nem igazán akartam kiszállni az öléből, mivel a keze a csípőmön pihent és rám mosolygott.
-   Maradj még. - mosolygott. - Senki nincs itt, nincs aki megtiltsa, azt hiszik éppen ápolgatsz.
-   De... - motyogtam.
Lepisszegett és Én a nyakába fúrtam az arcom. A lábaim nem érték a földet, ugyanis - mint a becenevem is mutatja - nem a magasságomról vagyok híres és Louis ölében sem érintettem a padlót, maximum ha nagyon szerettem volna a nagylábujjammal.
-   Mond, nagyon agresszívnak tartanál, ha egy kicsit agyonverném az unokaöcsémet? - néztem fel rá.
-   Nem tartanálak annak, de teljesen fölösleges. - mosolyodott el. - Szerintem neked elég kiengedni a hangodat, már ijesztő vagy.
-   Kösz, ez nagyon hízelgő! - böktem meg a hasát mosolyogva.
-   Ezt újra kezded? - kérdezte, majd elmosolyodott.
-   Miért zavar? - böktem meg újra.
-   Igazából hiányzott, de nem rajongom érte! - mondta, majd elnevettem magam.
-   Menjünk, mert nem fogják elhinni, hogy csak ápolgatlak! - mondtam mosolyogva.
-   Menjünk. - sóhajtott, majd kimásztam az öléből és felállt.
Lementünk, majd mindenki ránk nézett.
-   Remek! - sóhajtottam. - Itt mi történt már megint?
-   Semmi. - nevetett Stan. - Csak mivel most jöttetek le, automatikusan rátok nézünk.
Hirtelen felém rohant a két kutya.
-   Nem ölt meg senki! - simogattam Őket mosolyogva. - Bár igazatok van, nálam már nem lehet követni!
-   Ezek a kutyák olyanok, mint ha a gyerekeid követnének! - mosolygott Alice.
-   Mert azok! - simogattam meg őket, majd leültem a kanapéra.
Benny csak pufogott a fotelben. Én csak elmosolyodtam, de nem néztem az unokaöcsémre.
Egy elég feszült és kínos napot zártunk, ugyanis megőrültem azért, hogy Louval tölthessem az időmet, ugyanakkor Benny és Alice csak pár napot maradnak és őket is nagyon szeretem, viszont Louist és Bennyt nem akartam túlságosan egy társaságba terelni.