6. rész

Reggel azt sem tudtam, hogy mi a mai program. Megreggeliztem, felöltöztem és úgy döntöttem, kicsit járkálok. Elég hűvös volt, de azért kellemes, mert sütött a nap. Úgy gondoltam, hogy vásárolgatok egy kicsit, de nem akartam plázába menni, ezért inkább elvetettem az ötletet.
Süssünk valamit! - gondoltam.
A következő kisboltba bementem. Válogattam a dolgokat, majd már csak pár dolog kellett, mikor hallottam, hogy valaki belép, mert csilingelt az ajtó feletti csengő. Niall, Louis és Zayn. Lehajtottam a fejem, de az biztos volt, Louis felismer.

* Louis szemszöge *

Ez a lány, tényleg olyan, mint egy őrangyal. Ott van, ahol Én. Rögtön, mikor beléptünk,megismertem a rakoncátlan szőke hajkoronát. Niall és Zayn járkáltak a boltba, de én meg akartam közelíteni Őt. Arra mentem és belestem a sorba, amiben volt.  Nagyon nyújtózkodott, hogy a felső polcon lévő csokit elérje, de szegénynek sehogy sem sikerült. Én mellé siettem, majd levettem neki. Megajándékozott egy gyönyörű, ártatlan mosollyal.

-  Köszi Louis! - mosolygott.

-  Nincs mit! - mondtam és megvillantottam a már ismert vigyorom.

-  Kicsi a világ! - mosolygott kedvesen.

Vagy valamiért Te lettél az őrangyalom és, ha nem te jössz oda, ahol Én vagyok, akkor Én hozzád! - gondoltam.

-  Igen. Szeretsz sütni? - kérdezte, mert a kosarába pillantva, csak süti hozzávalók voltak.

-  Azt nem mondanám! Inkább unaloműzés! 

-  Tudom, nem tartozik rám, de van barátod? - kérdeztem, ami már régóta foglalkoztat.

-  Nincs. - mosolygott és a tornacipőjének az orrát figyelte.

Ha lenne neki, visszautasítana és nem adta volna meg a telefonszámát, ugyanis nem olyan, mint te! Becsületes! - gondoltam.

-  Ilyen csodás lánynak? - kérdeztem csodálkozva.

-  Én, csodálatos?! - kérdezett vissza és elnevette magát. 

-  Azt ne mond, hogy nem ugráltak és ugrálnak körbe a fiúk! - mosolyogtam rá.

-  Pedig se most, se soha! Nem is akartam.- mosolygott és teljesen zavarban volt.

-  Pedig megérdemled! - mosolygott.

-  Nem hinném! Eddig minden fiú elhagyott egy másik lányért. - mondta elszomorodva.

Ez a lány, tényleg barátságos, közvetlen, mosolygós és vicces. Aranyat ér!

-  Hülyék voltak! Egy ilyen lányt nem szabad elengedni! - mosolyogtam rá.

-  Úgy gondolod? - kérdezte és óvatosan a szemembe nézett.

-  Tudom! - mosolyogtam rá.

Ekkor megjelent mellettem Zayn és Niall.

-  Sziasztok! - mosolygott angyalian Sarah.

-  Szia! Niall Horan! - nyújtotta a kezét szőke barátom.

-  Sarah Tomson! - fogadta el kedves gesztusát.
-  Zayn Malik! - mutatkozott be Zayn is.
Niall a fülemhez hajolt, majd úgy kezdett "suttogni", hogy azt még az idős néni a kasszánál is hallotta.
-  Nem ez a lány, aki "Angyal"? - kérdezte.
-  De igen Niall! - mondtam dühösen felé fordulva.
Hatalmas vigyorral nyugtázta, hogy sikerül neki ciki helyzetbe hoznia. Sarah, csak kuncogott és elpirulva vizsgálta a cipője orrát.
-  Louis, megyünk! Jössz? - kérdezte Zayn.
-  Sarah, van kedved... - kezdtem és a telefonomra pillantva lelestem az időt - velem ebédelni? - kérdeztem.
-  Persze, miért ne! - mosolygott.
-  Majd gyere! - kacsintott Zayn és Niall után sietve a kasszához ment.
-  Mindent megvettél? - kérdeztem.
Belenézett a kosarába, majd elgondolkozott.
-  Az attól függ! Milyen süti legyen? Meggyes, vagy csokis? - kérdezte kíváncsian mosolyogva.
-  Csokis! - mosolyogtam.
-  Akkor mehetünk! - mondta és, már a kasszánál termett.
Fizettünk, majd a szatyrokkal együtt beültünk a kocsimba.
-  Lenne a hölgynek, valami különleges kívánsága, vagy meglepjem? - kérdeztem mosolyogva, mire elnevette magát.
-  Lepjen meg Uram! - nevetett.
Tíz perc múlva megálltunk a kedvenc éttermünknél a srácokkal.

* Sarah szemszöge *

Az étterem, nem volt túl puccos, otthonos helynek tűnt, Én mégis kicsit túl lazán öltözöttnek éreztem magam. Végignéztem Louis-n, aki fekete farmert, rövid ujjú pólót és egy pulcsit viselt. A bent ülők, sem voltak sokkal elegánsabban öltözve, így megnyugodtam. Egy hátsó asztalhoz ültünk le. Nagyon jól telt az ebéd. Utána, mikor kiléptem, kicsit fáztam, de nem vacogtam.

-   Hazaviszlek! - mosolygott.

Elmondtam a címet, majd megköszöntem. Otthon kivettem a szatyrokat.

-   Köszönöm az ebédet és a fuvart! - mosolyogtam.

-   Nincs mit! Jól éreztem magam! - mondta és megvillantotta a legszebb, legkedvesebb és legcsillogóbb mosolyát.

-   Remélem, még találkozunk! Szia! - mondtam.

-   Szia! - mondta.

Már beütöttem a kapukódot és nyitottam a kaput, mikor utánam kiabált.

-   Sarah! - mondta, mire megperdültem és a lábfejemmel megtartottam a kaput.

-   Igen? - kérdeztem mosolyogva.

Nyitotta a száját, tudtam, hogy mit akar kérdezni, de inkább becsukta és nem kérdezte.

-   Jó sütést! - mosolygott, mintha nem akarna csatlakozni.

-   Tudsz sütni? - kérdeztem huncutan mosolyogva.

-   Nem. - mosolygott.

-   Gyere! - intettem neki.

Kipattant, majd bezárta az autót és utánam szaladt.

-   Azokat, majd viszem. - mosolygott és elvette a szatyrokat.

-   Köszi! - mosolyogtam.

A lifthez szaladtam és megnyomtam a gombot. Közben előkotortam a kulcsom. Kinyitottam az ajtót, majd beléptem. A szatyrokat beraktam a konyhába, majd felültem a pultra.
-   Sarah, miért vagy ilyen velem? - kérdezte Louis kíváncsian.
-   Hogy érted, milyen vagyok? - kérdeztem értetlenül.
-   Közvetlen. - mosolygott és a két oldalamon megtámaszkodott a kezeivel.
-   Miért, nem kéne? - kérdeztem huncut mosollyal.
-   Ezt egy szóval sem mondtam! - mosolygott. - Csak érdekel! - mosolygott kíváncsian.
-   Figyelj, magamra rántottalak! Elkéred a telefonszámom! Küldjelek melegebb éghajlatra? - kérdeztem és elnevettem magam.
-   Igaz. És a Mekiben? - kérdezte.
-   Nem vagyok haragtartó! - mosolyogtam és megrántottam a vállam.
-   Ennek örülök! - mosolygott.
-   Kezdjünk sütni! - mondtam és vártam, hogy kiengedjen a konyhából.
-   Így? - kérdezte és végigmutatott rajtam.
-   Átöltözöm! - mosolyogtam, mire kiengedett.
Felvettem egy bő pólót és egy rövid nadrágot. Kimentem, majd Louis mosolyogva fogadott. Együtt sütöttük meg a sütit, vagyis az egész konyha romokban hevert. Eltakarítottuk a nyomokat és észre sem vettük, de már este volt.
-   Akkor Én megyek. - mosolygott.
-   Köszönöm! Mindent! - mosolyogtam és megöleltem.
Ő bátran visszaölelt, majd elment. Megvártam, míg elhajt az autójával, majd lefürödtem és a kanapén elaludtam.