~ Louis ~
Éppen zuhanyoztam és lefekvés előtt, amikor hirtelen nagy ugatást és puffanást hallottam. Ijedten tekertem a derekamra egy törölközőt, majd gyorsan lerohantam. A konyhából jött a hatalmas zaj. Odaszaladtam és megláttam, ahogy a három kutya egy ártatlan kis fekete cicát ugatnak, aki a konyhaszekrényen áll ijedten.
- Menjetek ki! - szóltam a kutyákra, akik gyorsan a kert felé indultak.
Én közelebb léptem a cicához, aki nem mozdult, csak nézett.
- Nem bántalak, ígérem. - néztem a cicára biztató mosollyal. - Gyere! - nyúltam felé óvatosan.
Hagyta, hogy megsimogassam a fejét és a hátát, sőt dorombolt. Óvatosan a kezembe vettem, ami kényelmetlennek bizonyult számára, de esze ágában sem volt karmolni, csupán ficánkolt és nyávogott. Óvatosan elhelyeztem a kezemben, mint egy kisbabát, ő pedig elnyúlt karjaimban kényelmesen, hassal felfelé. Egyik kezemmel elengedtem és a hasát kezdtem simogatni, mire mancsait a csuklómra tette, de még mindig csak puhán, karmaival nem ért hozzám. Elmosolyodtam majd végignéztem a cicán.
- Nem tudom meddig szeretnél maradni, de bírlak. - mosolyogtam rá, majd óvatosan letettem.
Elővettem a seprűt és a lapátot, ugyanis a cica leborította a sót és a lisztet. Amíg én összesöpörtem ő aranyosan ült a kövön és a farkát mozgatva nézte amit csinálok. Kidobtam a lapát tartalmát, majd a macska felé fordultam.
- Gyere Cicus. - biccentettem és elindultam.
Nem számítottam rá, de megértette és jött velem. Gyorsan utolért és a lábam mellett jött föl kecsesen az emeletre. Tudtam, hogy lány, de ha nem láttam volna, már rég tudnám abból, hogy egy kis primadonna. Kecsesen lépkedett a lépcsőkön, felemelt fejjel jött és a farkát is felemelte.
- Mit gondolsz, itt maradsz estére? - kérdeztem belépve a hálószobába. - Csak mert a barátnőm lelépett. - magyaráztam a macskának, miközben a szekrényemhez léptem és kivettem egy alsót.
Ledobtam a törölközőt, majd gyorsan magamra kaptam. Mire visszafordultam, a macska már a szőnyegemen ült és kíváncsian nézett, ahogy söprögetés közben is.
- Nem tudom, hogy ez most igent, vagy nemet jelent, de ha menni szeretnél, szabad az út. - mutattam az ajtó felé kedves mosollyal.
A cicát nem hatotta meg, hogy nem tartom vissza, körülnézett a szobában, majd meglátta, hogy nyitva van a fürdőszoba ajtó és megindult oda. Én ledőltem az ágyamra és onnan figyeltem.
Bement, leült és körbe nézett. Utána felállt, kicsit körbe sétált, nézelődött, majd kifelé vette az irányt és rögtön az ágyra ugrott, majd nem a lábamnál feküdt le, hanem a párnákhoz igyekezett. Elkényelmesedett két párna között, teljesen el volt nyúlva a hátán, majd ásított egyet.
- Te egy hercegnő vagy. - nevettem el magam, majd ő nyújtózott egyet és közben a karmait is megmutatta, de rögtön visszahúzta őket és becsukta szemeit. - Biztos, hogy neked az ágyban a helyed?
Ki se nyitotta a szemeit, mire elnevettem magam, felálltam, lekapcsoltam a lámpát, majd én is lefeküdtem és pár perc múlva már aludtam is.
Reggel egy aranyos hangra ébredtem.
- Jó reggelt! - hallottam Danielle halk hangját és puszit nyomott az arcomra.
Elmosolyodtam, majd kinyitottam a szemem és hunyorogva körül néztem. A cica már nem volt a hálóban, valószínű lelépett.
- Jó reggelt! - nyomtam puszit az arcára.
- Milyen volt tegnap egyedül? - kérdezte mosolyogva.
- Nem voltam egyedül, képzeld meglátogatott egy fekete cica. - meséltem mosolyogva.
- És a kutyák? - kérdezte.
- Megkergették, de okos volt, felmászott a konyhaszekrényre. - magyaráztam. - Amúgy meg egy primadonna. Nem raktam ki, hagytam volna, hogy elmenjen, de nem ment. Jött velem és az ágyban aludt.
- Én nyomát se láttam. - mosolygott Dani.
~Liz~
- Hol voltál egész éjjel? - kérdezte Anya karba tett kézzel.
- Csak sétálgattam. - füllentettem.
- Jól van, azért néha szólhatnál mielőtt elmész Cicám! - mosolyodott el, majd hagyta, hogy felmenjek.
Rögtön lezuhanyoztam és utána bedőltem az ágyamba.
~ Louis~
Pár héttel később éppen a kertben ücsörögtem, amikor észrevettem, hogy valami átesett az egyik kerítésen. Oda pillantottam, majd a fekete cica igyekezett felém. Mikor közelebb jött, óvatosan leült a fűbe és engem figyelt kíváncsian.
- Gyere nyugodtan. - mondtam mosolyogva, mire a cica nem túl gyorsan a szokásos primadonnás vonulásával jött el a mellettem lévő napágyig, amire felugrott és kényelmesen leült rá. - Azt hittem többet nem látlak. - mondtam a macskát figyelve.
Nem szégyenlem, hogy egy cicához beszéltem, cseppet sem, mindenki szokott beszélni az állataihoz.
- De meglepett, hogy ennyi idő után jöttél. - mondtam.
A cica csak a szokásos kecses, stílusában ült, viszont most engem figyelt, nem a kertet.
Először nem tudtam mi jön be annyira ezen a fekete macskán, de most ahogy figyeltem kezdtem rájönni.
A két első mancsán fehér volt a szőr, olyan volt, mintha kis zoknik lennének rajta. Ezen a két fehér részen kívül, az egész macska korom fekete volt. A feje is nagyon aranyos volt, okosnak tűnt, nagy, élénk kék szemei voltak, amik csak úgy ragyogtak és mindig megmutatták, hogy a kiscsaj mit is gondol.
- Te gyönyörű vagy. - mosolyogtam a cicára, mire ő mint aki megértette, nőies zavarában megnyalta a jobb első mancsát, majd azzal végigsimított a fején és elindult felém.
Leugrott a napágyról, majd mellém érkezett, óvatosan ugrott fel mellém és leült, de már nem engem figyelt, hanem a kertet.
Elmosolyodtam, majd óvatosan a hátát kezdtem simogatni. Neki ez igencsak jól esett, dorombolni kezdett, majd megtaláltam a cica gyenge pontját, vagyis a farkától kb. két centire és ott kezdtem vakargatni, mire ő a kényeztetés közepette elnyúlt és hasra feküdt, miközben farkával, ahogy mozgatta, folyamatosan az alkaromat piszkálta.
Csak mosolyogva néztem, hogy mennyire jól esik ez a kis primadonnának.
- Ő az a macska? - jött ki Oli és leült a mellettem lévő napágyra.
- Igen. - bólintottam mosolyogva.
- Bejössz neki. - nézett végig rajta nevetve.
- Igen, szeret. - mondtam és abbahagytam a vakargatást, már csak simogattam, de nem kelt fel.
- Becsajoztál, megint? - nevetett.
- Vicces... - forgattam meg a szemem.
- Ez az a cica? - jött ki csodálkozva Dani.
- Igen. - bólintottam büszkén mosolyogva.
Danielle mosolyogva jött oda hozzám és az ölembe ült, mire a macska leugrott, majd mint mindig, kecsesen indult meg a kertben lévő fa felé. Pillanatok alatt felmászott, majd az egyik ágon vadmacska stílusban elhelyezkedett és lepihent.
- Tök furcsa, hogy nem megy el. - mondta mosolyogva Danielle.
- Igen. - bólintottam mosolyogva és a cicát néztem.
Ő csak álmosan nézett a szemembe. Tartotta a szemkontaktust, majd szemeiben egy kis huncutságot vettem észre. Édesen kezdte mozgatni a farkát, miközben megemelte fenekét és vadászó pózban szemezett velem. Elnevettem magam, mire hirtelen dívásan leugrott a fáról, megrázta magát, majd elköszönés képpen nyávogott egyet és végül elindult a kerítés felé, ahonnan jött és kecsesen ugrott fel, majd le a szomszéd kertbe.
- Tényleg egy díva. - nevetett Danielle.
- Mondtam. - nevettem.
~ Liz ~
Éppen csak csöndben sétálgattam az utcán, amikor hirtelen egy ismerős hangot hallottam.
- Liz! - szólt Louis, mire megfordultam.
- Ó, a labdapatkány! - mondtam kissé komoran.
- Mizu? - kérdezte mosolyogva.
- Semmi, uncsi hétköznapok. - mondtam vállat rántva. - Veled?
- Azt hiszem összebarátkoztam egy macskával. - mondta, mire elnevettem magam. - Komolyan. Egyszer találkoztunk és most megint jött. - mesélte.
- Lehet jobban szeret, mint gondolod. - mondtam mosolyogva.
- Ezt hogy érted? - kérdezte, mire elnevettem magam.
- Mindegy. - kuncogtam.
- Fura lány vagy, nem? - kérdezte mosolyogva.
- De. - bólintottam nevetve. - Nagyon fura.
- Titkolsz valamit előlem, amit tudnom kéne. - nézett rám a lelkembe látó szemekkel.
- Ez pontosan így van és egyszer ígérem, hogy meg fogod tudni! - nevettem el magam.
~ Louis ~
Két hónapja nem találkoztam Liz-zel, viszont a cica naponta jött hozzám és minden nap egyre közelebb került hozzám. Viszont kíváncsi voltam arra a titokra.
Egy buli után éjjel értem haza és Dani nem volt otthon. Amikor benyitottam a hálóba, Liz feküdt az ágyon elterülve.
- Liz? - kérdeztem ijedten, mire felébredt és hirtelen fekete párduccá változott.
Hatalmasat ordítottam emiatt, majd hirtelen megint Liz lett.
- Biztos, hogy ennyit nem ittam! - kiabáltam remegve. - Mi volt ez?!
- Louis... - motyogott.
- Liz, mi a jó ég volt ez? - kérdeztem félve.
- A titok. - vágta rá sóhajtva. - A fekete cica is én vagyok. - mondta, mire ledöbbentem.
- Mi? - kiabáltam.
- Louis, nyugi. - sóhajtott.
- Húzz innen! - mutattam az ajtóra.
Liz sóhajtott egyet, majd szomorúan felállt és hirtelen a kiscica lett.
- Fejezd be! - üvöltöttem rá, mire macskaként kirohant. - Basszus! - üvöltöttem el magam, majd elkaptam a vázát, ami a kezem ügyébe akart és a falhoz vágtam.
Lerohantam a nappaliba, lefeküdtem a kanapéra és próbáltam elfelejteni ezt az egészet. Próbáltam aludni, de nem sikerült.
A cica és Liz szeme ugyanolyan gyönyörű kékek voltak és Liz szemében is ennyire tökéletesen lehet olvasni. A párduc énjét nem ismerem, de a szemeit láttam és azok is annyira kékek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése