3. évad 35. rész

Reggel arra ébredtem, hogy egy pohár csattan a földhöz és összetörik.
-   Basszus. - motyogta Roxy álmosan, majd körülnézett és visszadöntötte a fejét az egyik párnára.
Óvatosan másztam ki a többiek közül, majd elhagytam a megviselt hálószobát. A nappaliban maradt a telefonom, amit rögtön a kezembe vettem. Louis többször is hívott, de nem mertem visszahívni, nehogy észrevegye a hangomon, hogy mit is csináltunk...
Inkább megnéztem a további értesítéseimet... Láttam, hogy Jack is küldött egy videót SMS-ben és szövegnek csak egy kérdőjelet kaptam.

Végignéztem és konkrétan a szám is tátva maradt. Briana az én kisfiamat ringatta és fogalmam sincs miatt, de mintha kést döftek volna a szívembe és kétszer megforgatták volna... Rögtön sírógörcsöt kaptam, majd lehuppantam a kanapéra és sírva néztem meg újra és újra a videót, majd visszaírtam Jack-nek.
"Eddig nem láttam..."
"Sajnálom :( Jól vagy? Ha szeretnél beszélni, hívj nyugodtan, tudod, hogy itt vagyok neked "
"Nem, Louis az egyetlen, akivel beszélnem kell"
"Megértem. Remélem azért nem lesz baj"
Nem válaszoltam, csak az asztalra dobtam a telefont és sírva préseltem arcom a kanapéba. Nem tudom meddig maradtam úgy, de csak akkor keltem fel, amikor elfogyott a levegőm.
Egyszerűen nem bírtam már magamban tartani, ezért bementem a lányokhoz, akik rögtön felkeltek.
-   Mi a baj? - kérdezte ijedten Jesy.
-   Ez! - dobtam oda a telefont, majd megnézték a videót. - Miért piszkálja az a hazug nő a fiamat?! Hol van Louis? - akadtam ki és kiabálva kérdezgettem.
-   Beszéltél Louis-val? - kérdezte Roxy, mire megráztam a fejem.
-   Akkor hívd fel! - kiabált rám mérgesen Lola. - Eddig bármikor elszúrtátok a kapcsolatotokat, szinte mindig az volt a baj, hogy nem beszéltétek meg!
Jesy visszadobta a telefont, majd már hívtam Louis-t.
-   Szia Törpilla, tudom, hogy nagyon haragszol. - mondta és hangján sírást hallottam.
-   Jól vagytok? - kérdeztem szipogva.
-   Persze, senkinek semmi baja. - magyarázta.
-   Rendben. - mondtam. - Én nem fogok elkezdeni kiabálni, csak mondd el, hogy mi történt.
-   Semmit nem csináltunk, még csak nem is söröztünk. - mondta. - Csak focit néztünk és beszélgettünk, amikor beállított Briana. Elkezdett össze-vissza magyarázni, hogy szerelmes belém, meg hogy te undorító nő vagy, meg azért akartál gyereket, hogy magadhoz láncolhass. - magyarázta. -   Azt el akartam küldeni, de sírva fakadt, aztán megkért, hogy csak hadd jöjjön be és egy fél órát maradt csak. - magyarázta. - Azt hazudta, hogy anyukájának mutatja meg Tommy-t és kirakta a netre.
-   Fogalmad sincs, hogy milyen érzés egy anyukának ilyet látni. - mondtam zokogva.
-   Pontosan tudom, ugyanis legalább annyira rossz hallani, hogy sírsz miattam. - mondta sírva. - Én tiszta szívemből sajnálom Szerelmem,
-   Majd megbeszéljük, nemsokára indulunk. - mondtam, majd nem volt szívem így letenni. - Szeretlek.
-   Én is Törpilla. - mondta, majd letettem.
-   Mindent értek. - bólintott Jesy.
-   Mi? - nézett rá kérdőn Roxy.
-   Régen ilyenkor nemhogy nem hívtad volna, azonnal odamentél volna és lecsavartad volna a fejét, most pedig felhívtad és az első a kiabálás helyett az volt, hogy jól vannak-e. - mosolygott.
-   Ez olyan édes! - ölelt magához Lola.
-   Aha, na menjünk pakolni. - mondtam.
Mind gyorsan kész lettünk, ugyanis már igencsak hazafelé vágyódtunk. Jó volt egy kis nyugalom, de mégiscsak a férjeink és a gyerekeink. Az úton mind aludtunk...
Természetesen már ott volt értünk az autó, amibe csak behuppantunk és már hasítottunk is a házunk felé. Roxy furakodott előre, majd én és Lola. Vagyis az anyák hada megrohamozta a házat.
Megláttam, ahogy Tommy a szőnyegen játszott és közben Barney mint egy őr, üldögélt mellette.
-   Szia Pocak! - mosolyogtam a fiamra, akinek ahogy meglátott hatalmas lett a mosolya, majd felém nyújtózkodott kezeivel.
-   Az a mosoly! - kuncogott mellettem Liam. - Anya itt van és nem nyelte el a föld! - mondta, mire elnevettem magam.
Óvatosan a kezembe vettem a kisfiamat, aki gagyarászni kezdett.
-   Mondjad! - mosolyogtam rá, miközben Barney oldalról rám ugrott. - Nem felejtettelek el Hülye! - simogattam meg a fejét.
-   Itt vagyok. - röppent a fejemre Richard. - És még mindig nem értem, hogy miért pont Louis. - mondta, mire elnevettem magam.
-   Tudom, hogy szereted. - mondtam mosolyogva.
-   Hát igen, de választhattál volna egy okosabb élőlényt is. - mondta, mire csak nevettem.
Hallottam, ahogy Málna felénk száguld, majd ő is rám ugrott.
-   Igen, itt vagyok hercegnő! - simogattam a fejét mosolyogva.
-   Sajnálom Törpi! - ölelt magához Louis, így közre fogtuk Tommy-t.
-   Tudom, de haragszom rád. - néztem fel rá. - Viszont szeretlek. - nyomtam csókot a szájára, amit viszonzott és kezdett kissé elhúzódni, mire Tommy a kis kezét szánkhoz tette és mindketten elnevettük magunkat.
-   Igen Tommy, szerintem is elég lesz. - nevetett Niall, aki oldalról magához ölelte Becky-t.
-   Te hallgass az asszonykádra! - mutattam rá szigorúan.
-   Igen is főnökasszony! - szalutált, mire elnevettem magam.
-   Mondd, téged fiam hogy tett tönkre apád? - néztem mosolyogva Tommy-ra.
-   Nem is tettem tönkre! - durcizott Lou, mire egy puszit nyomtam az arcára.
-   Az lehet, de megborotválkozhatnál. - mondtam.
-   Miért, nem tetszik? - kérdezte mosolyogva.
-   De, nagyon cuki vagy vele, de akkor is! - mondtam mosolyogva, miközben hasba böktem. - Itt a fiad, elég ha ő aranyos neked nem kell.
-   Kedves kis asszonyom van. - nevette el magát.
-   Zayn, mit csináltál a fiammal? - dühöngött Lola.
-   Miért? - nevette el magát Zayn. - Azt mondta, hogy olyat szeretne mit apáé!
-   Most nézd meg! - jött oda hozzám Lola és megmutatta Benji karján a filctollal alkotott rajzokat.
-   Anya ez menő! - vigyorgott rá Benji.
-   Benji, jegyezd meg, hogy apád nem teljesen normális! - nézett rá Lola. - Ha bármi hasonlót szeretnél, tőlem kérdezd meg!
-   Oké. - nevetett Benji, majd Lola letette és elszaladt játszani a két kutyával.
-   Szerinted normális?! - nézett rám Lola sóhajtva. - Eddig azt hittem, te vagy az idegbeteg! - nézett rám. - De mellette én leszek az! - mutatott Zayn-re, aki nevetve lépett mögé, majd magához ölelte.
-   Mi baja lesz egy kis filctolltól? - nevetett Zayn.
-   Mondjuk bőrrákot kap?! - mondta Lola.
-   Gyerekkorodban te nem firkáltad a kezed? - vigyorgott Zaynie.
-   De, de te a saját fiad kezét rajzoltad össze! - nevetett Lola.
-   Jól van, na! - nevetett Zayn, majd egy puszit nyomott az arcára. - Túl fogja élni!
-   Te fogod megfürdetni! - ütögette meg a mellkasát Lola vigyorogva, majd ellépett tőle és felfelé indult.
-   Hogy jutott eszedbe? - néztem Zayn-re nevetve.
-   Benji találta ki. - nevetett.
-   Őrült vagy. - nevettem, majd Louis felé fordultam. - Ha összefirkálod a fiam, biztos hogy az udvaron alszol!
-   Vettem. - bólintott mosolyogva.
-   Elapásodott a lányom. - lépett mellém sóhajtva Roxy, miközben Harry-t és Lucy-t nézte. - Vagy ellányosodott a férjem. - mondta, mire elnevettük magunkat.
-   Szerintem Lucy. - nevettem.
-   Szerintem is. - nevetett. - De ez így nem lesz jó.
-   Hidd el, hogy hiányoznál neki nagyon. - mosolyogtam rá, mire rám nézem.
-   Kérem a kicsi Tommo-t! - vette ki a kezemből vigyorogva Tommy-t. - A szüleid nem normálisak, de nyugi, te még lehetsz az! - kezdett magyarázni neki. - Ja és ne lepődj meg, ők sűrűn veszekednek, mert apád spontán hülyeségeket csinál, anyád meg sértődékeny és hajlamos idegbajt kapni, de szeretik egymást. - folytatta a mesét, amin csak nevettünk. - Fogalmunk sincs, hogy miben hasonlítanak, de a lényeg, hogy ha anyukád apukádat gyilkolná, szólj valakinek!
-   Borzasztó vagy! - nevettem.
-   Én csak az igazat mondom! - nevetett.
-   Te csak egyszerűen hülye vagy. - mondtam kuncogva.
-   Emlékszel arra, amikor mindig azt játszottuk, hogy járunk? - nevetett.
-   Emlékszem Édesem! - léptem mellé mosolyogva, miközben átöleltem. - Csodálatos idők voltak!
-   Aztán jöttek ők... - bökött Louis és Harry felé fintorogva.
-   Igen és szétválasztottak minket. - mondtam, miközben egy puszit nyomtam az arcára.
-   Soha nem öregszünk meg. - nevetett Roxy.
-   Hát nem. - nevettem.