Louis jó pár hónapja nem keresett. Egyszerűen egyáltalán nem. Semmi. Szarul esett, de hozzászoktam ahhoz, hogy eldobnak.
Eliott a szüleimnél volt, ugyanis nekem az unokahúgommal, Allisha-val kellett mennem Los Angeles-be az egyik barátnőjét meglátogatni, mert a barátjával ment volna, de szakítottak. Tehát Allisha-nak szerelmi bánata is volt.
Éppen az utcán baktattunk, kávéval a kezünkbe, de Allisha tőle nem megszokott módon teljesen némán battyogott mellettem.
- Allisha, Én is rengeteget beszélek, de ez annyira nem jó úgy, hogy ha nem is válaszolsz! - sóhajtottam.
- Bocs, csak rossz kedvem van! - magyarázta, miközben befordult az egyik házhoz vezető kis útra Én, pedig követtem.
- Miért nem szarod már le a férfiakat?! - sóhajtottam unottan.
- Neked is volt valakid, nem? - nézett rám.
- Egy újabb szar döntésem. - közöltem unottan, miközben nyílt az ajtó, de ez engem nem izgatott.
- És hol a telefonod? - kérdezte Allisha, majd mosolyogva nézett az ajtóbán álló, idősebb nőre, aki valahonnan nagyon ismerős volt nekem.
- Kidobtam az ablakon! - mondtam, majd a nőre pillantottam. - Jó reggelt! Remélem odébb áll, mert ha itt kint kell állnom, inkább megyek a francba!
- Bocsi, ez az Ő sajátos stílusa! - sóhajtott Allisha.
- Ő kért bocsánatot, nem Én! - mutattam magamra. - Ne várjon kedvesebb viselkedést tőlem! - eresztettem erőltetett mosolyt, majd a nő csodálkozva engedett be. - Ja amúgy Abigel vagyok. - rántottam vállat.
- Rendben Abigel, ha lehetne kicsit halkabban! - nézett rám a nő.
- Basszus! - motyogott Allisha, majd nyílt egy ajtó és kijött valaki, de nem figyeltem rá, csak a nőre.
- Hölgyem, rosszul kezdődik az ismeretségünk! - néztem rá karba tett kézzel. - Csodálkozik a viselkedésemen, majd lepisszeg! Engem senki se pisszegjen le, mert mindig beszélek és ha akarok kiabálok! Kapizsgálja?!
- Oké, elég belőled! - fogta be a számat Allisha, majd elkezdett húzni a lépcső felé.
Felmentünk, majd benyitott egy szobába. Hogy ki állt ott?! A kedves Louis Tomlinson és Briana Jungwirth. Allisha rögtön becsukta maga mögött az ajtót és mindketten rám bámultak.
- Hát ezt nem hiszem el! - vigyorodtam el keserűen. - Hallgattam egy repülőúton keresztül, ahogy nyekeregsz, mert szakított veled a pasid, akit mindenki utált, ne sértődj meg, de így volt. Kapok egy ilyen kávénak nem mondhat löttyöt, amiben annyi koffein van, mint Eliott fingjában, elkussoltatsz, majd összezársz vele?! - böktem Louis-ra keserű fejjel, majd elnevettem magam. - Komolyan mondom, hogy az életem egyre szarabb és szarabb lesz!
- Mi van?! - nézett rám értetlenül Allisha. - Briana-hoz jöttünk, nem tudtam, hogy Louis is itt lesz és már megbocsájts, de ilyen belépő után ne csodáld, hogy nem kedvesen fogadnak! Mindig negatív voltál, de ennyire még soha! Ez már beteges!
- Oké, akkor sorolnám mit nem bír el az idegzetem! A repülést, a koránkelést, a libákat, a nyafogást és azokat a férfiakat, akik átvertek. - soroltam. - Ezek közül mindet megkaptam!
- Louis-val kavartál? - nézett rám hatalmas szemekkel Allisha.
- Nem. - vágtam rá. - Csak még valaki volt, aki eljátszotta a bizalmam!
- Sajnálom! - mondta volna Allisha, de közbe vágtam.
- Ne! Inkább kussolj, mert felrobbanok! - szóltam rá hihetetlen mérgesen. - Fog meg ezt a faszt és hagyj békén! - nyomtam a kezébe a kávénak nevezett löttyöt, majd a földet bámultam.
- Te vele is kavartál?! - akadt ki Briana, majd mikor meghallottam a vékony hangját, hatalmasra nyíltak a szemeim és felnéztem Allisha-ra, aki az arcom láttán felröhögött, majd az ujját a szája elé emelte, jelezve, hogy ne tegyem szóvá a hangját.
- Nektek mi bajotok? - fordult felénk Briana.
Én a hangjától még inkább érdekesen néztem, majd ezen Allisha még jobban nevetett, de mosolyt erőltettem az arcomra.
- Semmi. - nyögtem ki, majd Allisha-ra néztem. - Nagyon sokkal tartozol!
- Elviszlek vacsizni! - nevetett.
- Reméltem is, ugyanis nincs pénzem. - jelentettem ki nyugodtan, mire Louis és Briana rám néztek. - Üdvözöllek titeket a normális emberek világában, kedves kibaszott gazdag világsztár és kedves liba aki lehúzza a kibaszott gazdag világsztárt! - vigyorogtam pimaszan.
- Ne vedd magadra Bri, csak szar napja van! - mondta Allisha.
- Az életem a szar, nem a napom. - vigyorogtam. - Ú, formában vagyok, vigyázzatok!
- Szerintem menjünk el kávézni, hogy mindenki megnyugodjon és újra kezdjük az ismerkedést! - mondta Louis és rám nézett, de nem néztem rá.
- Gyere Morgó, talán mosolyogsz egy őszintét! - mosolygott rám Allisha.
- Ha még egyszer így hívsz, kitépem a karod és keresztbe lenyeletem veled. - jelentettem ki ridegen.
- Bocs. - horkantotta.
Én csak morogtam egyet, majd követtem Allisha-t.
Csöndben hagytuk el a házat, majd a kocsiban is csöndben voltunk, amíg fel nem kiáltottam.
- Állj meg! - kiabáltam, mire Louis ijedten a fékbe taposott.
Kinyitottam az ajtót, majd a járdára sietettem, ugyanis megláttam Peter-t, akit nem nehéz kiszúrni a tömegben sem, hiszen nem egy kis teremtés.
- Colos! - csíptem meg a hátát.
- Pukkancska! - vigyorgott, majd magához ölelt.
- Gyere Öcsi! - fogtam meg a kezét, majd az autóhoz húztam és beültettem.
Ő köszönt, majd bemutatkozott és végül felém fordult.
- Mi van veled Te méregzsák? - vigyorgott rám.
- Élek. - rántottam vállat.
- Megint leráztad a fiad? - kérdezte nevetve.
- Szüleinknél van. - rántottam vállat.
- És mit csinálsz itt? - vigyorgott.
- Ejtőernyőzök! - forgattam meg a szemem. - Allisha rángatott ide.
- És van terved estére? - kérdezte.
- Aha, Allisha számlájára kaját rendelek és mackónadrágban és egy bő pólóban felzabálom. - magyaráztam vigyorogva.
- A volt barátnőm ilyenkor nem vett fel pólót, hogy evés közben lássa a hasát és inkább mindig abbahagyta az evést. - magyarázta Peter, mire elnevettem magam.
- Velem ez nem megy, mert már leszarom hogy nézek ki. - rántottam vállat. - Van kölyköm, nincs szükségem férfiakra.
- Legalább kiélvezed. - bólogatott Allisha elismerően.
- A szülés óta leszarok minden ilyesmit. - rántottam vállat.
A kávézás egész viselhető volt. Allisha tök jól elbeszélgetett Briana-val, Peter meg Louis-val. Unottan döntöttem a fejem Peter vállára, majd kettő perccel később el is aludtam. Arra ébredtem, hogy valaki felemel. Rögtön rájöttem, hogy az öcsém az, így belekapaszkodtam.
- Olyan vagy, mint régen, amikor sokat sírtál. - simogatta a hátam, majd beült velem az ölében Louis kocsijába.
- Most is sokat sírnék, ha sírnék mások előtt. - motyogtam. - De már nem.
Peter hagyta, hogy belé csimpaszkodva aludjak.
Nem tudom mikor keltem, de egy igazán fura dologra: Eliott puszijára. Elmosolyodtam, de fogalmam nem volt róla, hogy milyen szobában vagyok, de felültem és mosolyogva magamhoz öleltem a fiam.
- Anya, engem miért nem hoztál még soha Los Angeles-be? - kérdezte mosolyogva és mellém ült az ágyra.
- Nem tudom. - mosolyogtam rá. - De hogy kerülsz ide?
- Mama és Papa azt mondták, hogy nagyon haragszanak rád és Gabriella elhozott. - magyarázta.
Rögtön felpattantam, majd kinyitottam az ajtót. Egy folyosón voltam.
- Abi! - hallottam lentről Peter hangját, mire lerobogtam Eliott-tal a nyomomban.
- Miért utálnak már megint a szüleim? - kérdeztem tőle.
- Mert valakitől megtudták, hogy randiztál. - mondta sóhajtva.
- Elmondom, mert valószínűleg a földön az egyetlen ember vagy, aki nem tudja: Louis-val randiztam. - böktem felé a fejemmel.
- Oké, erre nem tudok mit mondani, csak azt hogy oké. - bólintott Peter, majd leültünk a kanapéra.
Eliott az ölembe huppant. Én levettem a jobb lábamról a zoknit és a zsebembe tömtem.
- Miért csak az egyiket vetted le? - kérdezte tőlem Briana.
- Mert mindig csak a bal lábunkon van zokni! - mutatta fel a lábait Eliott mindent tudóan, mire pacsiztam vele.
- Ez ilyen családi valami? - kérdezte Louis.
- Nem, a családjuk többi tagja normális. - mondta Allisha. - Abigel egyáltalán nem hasonlít az anyjukra, mert Ő egy nagyon vidám nő, viszont az apjuk morgós, de Ő sem annyira mint Abi. - mesélte.
- Eredeti vagyok! - magyaráztam vigyorogva.
- Hoztam neked nyalókát! - húzta elő a zsebéből Eliott.
- Király vagy! - mosolyogtam rá. - Amúgy hány óra van?
- Hol a telefonod? - nézett rám Peter.
- Kidobtam az ablakon. - rántottam vállat.
- Miért? - kérdezte.
- Ismersz! - rántottam vállat. - Hirtelen ötlet. Tehát?
- 11. - mondta Louis.
- Te miért nem alszol? - kérdeztem a fiamtól, de már pizsamában volt.
- Hát azt akartam, de felkeltél! - mondta.
- Na húzzál aludni! - állítottam fel, mire nevetve felszaladt.
- Egyébként nálam vagy, ha érdekel. - nézett rám Louis, mire bólintottam, majd a lábaimat Peter ölébe tettem és így elfeküdtem a hatalmas kanapén.
Vigyorogva piszkáltam a lábammal az arcát, mire elkapta mindkét bokám, majd felállt és fejjel lefelé tartott, mire felnevettem.
- Tegyél le! - nevettem. - Mármint el ne engedj Colos!
- Csöndben leszel? - kérdezte.
- Pontosan tudod, hogy soha nem vagyok csöndben! - néztem fel rá.
Elnevette magát, majd lerakott a kanapéra.
- Utállak! - morogtam.
- Felőlem, morogj! - rántott vállat.
Kiszúrtam a hatalmas telefont Louis zsebében, ami akkora volt mint a pénztárcám.
- Jesszusom! - mondtam csodálkozva, majd felálltam és leültem Louis mellé, majd kihúztam a zsebéből a telefonját. - Te minek hordasz magaddal ping pong ütőt? - néztem a hatalmas telefont. - Nagyobb mint a fejem!
Louis elmosolyodott, majd vigyorogva hátradőlt és úgy nézte, ahogy vizsgáltam a hatalmas telefont. Törökülésben elkényelmesedtem és úgy szórakoztam a telefonnal. Igazából nem tudtam Louis kódját, de tudtam, hogy közel valamiért közel áll hozzá a 28-as szám, 91-ben született, 24-én, így sikerült feloldanom a telefonját.
- Te, hogyan?! - kérdezte meglepetten.
- Profizmus kedvesem. - vigyorogtam rá, majd megláttam, hogy 5-ször hívott tegnap. - Csak nem hiányoztam?! Hát sajnos nem kellett volna leszarni.
- Én nem szartalak le! - vágta rá. - Menni akartam hozzád, de...
- Persze, ismerős. - nevettem el magam keserűen. - Találkozni akart a fiával, de nem volt ideje! Arra van időd, amire akarsz időt szakítani! - vágtam hozzá a telefonját, majd felpattantam, felkaptam a zoknim, majd a cipőimet és kivágtattam a házból. Baktattam az utcákon, majd hirtelen megálltam és leültem a padkára. Sóhajtva néztem körül, majd dörrent egyet az ég és megérkezett a vihar. Tiszta víz voltam, majd a táskámból kivettem egy üveg vizet és ittam belőle, amikor hirtelen lehuppant mellém valaki.
- Tudom, hogy mindig haragszol rám, de most különösen, ugye? - kérdezte Louis.
- Igen. - mondtam, majd rá pillantottam.
Letekertem a vizes palack kupakját és rezzenéstelen arccal Louis fejére öntöttem az egészet.
- Ezt megérdemelted. - mondtam.
- Tudom. - mondta, majd a haját nem is kell mondanom, mennyire szexin hátra simította.
Végigfuttattam a szemem az alakján. Pólója a felső testére tapadt, így tökéletesen látszott nem tökéletes, de azért itt-ott kockás felső teste.
- Csináljunk valami rosszat! - vigyorodtam el.
- Mit? - kérdezte értetlenül.
- Kérsz fagyit? - vigyorogtam rá. - Szerezzünk! - álltam fel, majd vigyorogva húztam magam után.
Bementünk az egyik boltba és mivel pasi volt a pultnál Louis-ra néztem.
- Gyere! - húztam az egyik sorba, ami eltakart minket.
Megigazítottam a melltartómat, majd fel fordultam.
- Mit gondolsz? - kérdeztem.
- Tudni akarod?! - kérdezte felhúzott szemöldökkel, mire elvigyorodtam.
- Tökéletes! - vigyorodtam el.
Igen, sikerült ingyen fagyit szereznem.
- Tessék! - nyomtam Louis kezébe vigyorogva az egyik fagyit, mire elnevette magát.
- Ezek ilyen női technikák? - nevetett.
- Nem, az Én női technikáim nem ilyenek. - kacsintottam rá, majd ettem egy kanál fagyit, majd végignéztem rajta.
- Megőrjítesz. - vigyorgott, majd Ő is evett a fagyiból.
- Tudod, sokkal izgalmasabb életed lenne, ha nem maradnál meg mindig az illedelmes, gazdag, kedves, fiúbandás jófiúnak! - vigyorogtam rá. - Mármint tudom, hogy mennyire pimasz és rossz is tudsz lenni, de nem engeded ki! - rántottam vállat.
- Ezt hogy érted? - kérdezte értetlenül.
- Például mindig ki van takarítva a kocsid! - mosolyogtam rá. - Csillog-villog, nincs rajta egy karcolás se! Csinálj néha dolgokat, amiket nem szabadna! - rántottam vállat, majd kiszúrtam a pocsolyát Louis mellett és direkt úgy léptem bele, hogy lefröcsköljem.
- Azért remélem vágod, hogy az a cipő annyiba került, mint a lakásod! - nézett rám.
- Beteg vagy. - nevettem el magam. - A Te bajod, hogy mindenkinek meg akarsz felelni! Kicsit lazulj!
- Itt vagyunk! - bökött a ház felé.
Én csak vállat rántottam, majd leültem a ház előtti padkára. Louis értetlenül nézett rám, de leült mellém.
- Briana szeret téged. - néztem rá.
- Tudom. - mondta.
- Szerintem tök jó barátok lehetnénk. - néztem rá. - Érezd magad nagyon különlegesnek, mert ilyet nem mondok sok embernek.
- Barátok?! Láttam hogy nézel vizes pólóban! - vigyorodott el.
- Viszont Te is átvertél! - néztem rá.
Éreztem, hogy figyelnek.
- Van egy ötletem! - vigyorogtam rá.
- Mi? - kérdezte értetlenül.
- Vedd le a cipőd! - mondtam, mire furán nézett, de megtette.
Én elvettem mindkettőt, majd az út közepére hajítottam, így az belecsattant egy saras pocsolyába, majd hirtelen jött egy autó és áthajtott rajta. Én elvigyorodtam, majd odamentem a cipőkért és bedobtam a kukába őket.
- Ennyi! - rántottam vállat pimasz vigyorral.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése