Reggel a párnám mozgására ébredtem. Mikor megláttam a kóci barna hajat, elmosolyodtam. Belefúrtam az arcom a hajba és beszippantottam a Louis illatot.
Hümmögtem egyet, majd megpusziltam Tommo fülét, mire kuncogott.
- Úgy érzem, már nem alszik a takaróm! - mosolyodott.
- Úgy hallom, nem alszik a párnám! - mosolyogtam és legurultam Louis mellé.
- Jó reggelt! - mondta és megcsókolt.
- Jobb nem is lehetne! - mosolyogtam.
- Édes vagy! - mondta és egy kusza tincset a fülem mögé tűrt.
- Te is! Főleg ezzel a bozonttal a fejeden! - mosolyogtam a haját vizsgálva.
Nevetett egyet, majd átkarolt és magához húzott.
- Szeress! - mondta mosolyogva.
- Ha nem vetted volna észre, azt csinálom! - mosolyogtam rá.
- Akkor jó! - puszilt a hajamba.
- Fel kéne kelni! - mondtam.
- Igazad van! - mosolygott és felült.
- De ne már! Én lusta vagyok! - nyekeregtem.
- Tudom, de jönnöd kell! - mondta, mire felültem.
Kinéztem az ablakon és szakadt az eső. Majdnem visszadőltem az ágyba, de Lou elkapta a kezem és felhúzott.- Undorító ez az idő! Nem lehet sehová menni! Pfuj! - mondtam, mire Louis felnevetett.
- Nem lehet, de lusta napot tartani tökéletes! - mosolygott és lemászott.
Én is lemásztam, majd kinyitottam a szekrényt. Gyorsan kikotortam egy tökéletes öltözéket, majd bevonultam a fürdőbe. Gyorsan készen lettem és kimentem Louishoz.
- Hova készülsz? - kérdezte.
- A feledékeny barátom autójáért! - nevettem.
- Ó, tényleg! - mondta.
Lementem, majd megláttam Lolát és Zaynt, ahogy reggeliznek.
- Anya, Apa? - kérdeztem tőlük.
- Még nem jöttek haza. - mondta Lola.
- Hova indulsz? - kérdezte Zayn.
- Louis autójáért! - nevettem.
- Elhoztuk, táskája a nappaliban! - mutatta Zayn.
- Isteniek vagytok! - mondtam, felkaptam a táskát és felszaladtam.
Louis is felöltözött, majd kézen fogva sétáltunk le.
- Mi a mai terv? - kérdezte Zayn, mire Lolával felnevettünk.
- Rengeteg dolgunk van! - mondtam.
- Mégis mi? - kérdezte Louis.
- Össze kell szednünk a lovakat a legelőről, hogy ne ázzanak! - mondta Lola.
- Behordjuk őket a helyükre, majd adnak nekik enni. - mosolyogtam.
- Oké, akkor kezdjük! - mondta Louis.
Kimentünk, majd előhalásztuk az esernyőket.
- Akiket könnyű, Alkony és Álom! Bár mikor esik az eső, tudják, hogy bemennek, tehát nem lehetnek messze a többiek sem! - mondta Lola.
3 órán keresztül kergettük a lovakat. Mikor mindet bevittük, fáradtan mentünk be a nappaliba.
- Ez kész! - csaptam össze a tenyerem.
- Mit akarsz még csinálni? - kérdezte Lola félve az ötletemtől.
- Enni először, aztán... - gondolkoztam. - Nem tudom! - rántottam vállat.
Mind megreggeliztünk, majd leültünk a nappaliban.
- Láttad, hogy Alkonynak milyen szépen kikerekedett a feneke? - kérdeztem Lolát.
- Aha, izmos lett! - mosolygott.
- Bár lenne olyan fenekem! - nevettem.
- Tökéletes feneked van! - mondta Louis.
- Te ezt honnan tudod? - kérdeztem.
- Onnan, hogy mindig látom! - mondta.
- Mindig a fenekem nézed? - kérdeztem karba tett kézzel.
- Sok sikert! - nevetett Zayn.
- Nem, csak valahogy mindig ott van, ahova nézek! - mondta.
- Érdekes! - mondtam.
- Mindig a szemem vonalában van! - mondta, de még mindig érthetetlen volt.
- Jó magas lehetek! - nevetettem.
- Lényegtelen, akkor is tökéletes a feneked! - mosolygott.
- Oké! - emeltem fel a kezem.
- Ezt is megbeszéltük! - nevetett Lola.
- Igen, Louis Sarah fenekét nézi! - csapta össze a tenyerét Zayn.
- Sarah, pedig Louisét! - nevetett Lola.
- Én nem! - mondtam.
- Oké... ismerlek! - nevetett.
Morogtam egyet, majd belesüllyedtem a kanapéba.
- Ezért szeretem Londont! - mondtam. - Ilyenkor csak belesüppedek a kanapéba és elalszom! - mondtam.
- Miért, most mit csinálsz? - kérdezte Lola.
- Nem alszom! Még nem! Meg Londonban a saját lakásomban és a közös házban is elérem az asztalt anélkül, hogy felkelnék a kanapéról, ami praktikus, mert ott tartom a távirányítót! Itt, fel kell kelnem! - mondtam.
- Micsoda gondjaid vannak! Mások éheznek! - nevetett Louis.
- Már elnézést, de fontosabbnak tartod az Ő éhezésüket, mint a lustálkodásom?! - kérdeztem.
- Nem, dehogy! - nevetett Lou. - A legfontosabb, hogy pihenhess! - nevetett.
- Úgy van! - bólogattam mosolyogva.
- Sarah, mikor volt utoljára lovasod? - kérdezte Lola.
- Nem is tudom, pár éve, miért? - kérdeztem vissza.
- Meghívhatnánk egy-egy tanítványunkat egy edzésre a fedeles pályán! - mosolygott.
- Jó ötlet! - mosolyogtam.
Lola hívta a két tanoncunkat.
- Menjünk nyergelni! - mondtam.
- Ne már! - nyafogott Louis.
- De már! - nevettem és felálltam. - Gyere! - mondtam és felhúztam.
- Sarah, te még mindig farmerban vagy! - mondta Lola.
- Ja, akkor felmegyek átöltözni! - mondtam.
- Elkísérlek! - mondta Louis.
Felszaladtam, kiszedtem a szekrényből az egyik lovas gatyám és egy pólót, majd levettem a farmerom.
- Hmm, megmondtam, hogy jól fog állni! - mosolygott huncutan Louis, miközben a fekete csipkés tangám stírölte.
- Sose mondtam, hogy nem! - nevettem.
- Mit szólnál hozzá, ha egy kicsit késnénk az óráról? - kérdezte és közelebb jött.
- Majd este! A nyergesemben alszunk! - csókoltam meg.
- Szavadon foglak! - mondta és közben lecsúsztatta két kezét a fenekemre.
- Este! - mondtam és eltoltam magamtól.
Szemét forgatva csapódott le a kanapéra és végignézte, ahogy átöltözöm. Mikor kész lettem, felállt és megfogta a kezem. Mire leértünk, se Zayn, se Lola. Kiszaladtunk, majd az istállóig meg sem álltunk, a két kutyával a nyomunkban. Alkonyt gyorsan összekészítettem.
- Lola! - kiabáltam.
- A pályán van! - jött oda Zayn.
- Oké, ti? - kérdeztem.
- Nézünk titeket! - mondta Louis.
- Hát, oké! - rántottam vállat, majd felültem.
A pályára beérve láttam, hogy Lola nagyban elkezdte az edzést és megpillantottam a tanoncom, aki akkor kisfiú volt.
- Timmy, te mekkora vagy?! - kiabáltam neki, mikor megláttam.
- Nagy! - nevetett.
- Egész helyes lettél! - mosolyogtam rá, mikor mellé értem.
- Te még mindig gyönyörű vagy! - mosolygott.
- Hogy állsz a lányokkal? - kérdeztem mosolyogva, miközben sétálgattunk.
- Van egy lányom. - mosolygott.
- Egy mid? - néztem rá hatalmas szemekkel, mire felnevetett.
- Egy kislányom. - vigyorgott.
Ez után edzettünk, majd mikor végeztünk, bemutattuk egymásnak Jillt, Lola tanoncát és Timmyt az urainknak és a beszélgetést az istálló oldala melletti kis placcon folytattuk.
- Tehát neked van lányod? - kérdeztem meglepetten.
- Igen, meg feleségem. - mosolygott.
- Ne mond már! Öreg vagyok! - mondta Lola ijedten, mire Zayn, Timmy és Louis is jót nevettek.
- De, most viccelsz? - kérdeztem.
- Nem. - nevetett. - Komoly! - mosolygott.
- És nem hívtál meg az esküvődre, na szép! - mondtam mosolyogva.
- De Én öreg vagyok?! - kérdezte ijedten Lola. - Nehogy valaki öregnek ítéljen Zaynhez! - mondta.
- Dehogy, igazából Én vagyok nagyon fiatal. - mondta Timmy.
- Ez pofátlanság! Fiatal vagy, helyes, kedved, okos, tehetséges és házas! - puffogtam.
- Irigyled az asszonyát? - kérdezte nevetve Lola.
- Nem! - vágtam rá, miközben megfogtam Louis kezét, aki erre rám mosolygott.
- Ne is! Nem könnyű! - mondta Timmy.
- Meg amúgy is, engem sokkal többen irigyelnek! - nevettem.
- Skacok, mennem kell! - mondta Timmy.
Jill és Timmy is elmentek.
- Nincs kedvem elmenni innen! - ültem át Louis ölébe.
- Pedig muszáj lesz! - nevetett Zayn.
- De nem akarok! Nekem tökéletes itt! - fészkeltem be magam Louis ölébe és a lehető legközelebb bújtam hozzá, nehogy beférjen közénk bármi is.
- Te gondoltad volna ezt pont Timmyről? - kérdeztem Lolát.
- Nem, Őt ismertem a legnagyobb bajkeverőnek és a legönfejűbbnek. - mondtam.
- Csodálom, hogy családja van! - mondta Lola.
- Bár a szerelem sok embert megváltoztatott már! Először is téged! - mutattam a nővéremre, miközben Louis simogatta a hajam.
- Miért, nem ilyen voltál? - kérdezte tőle Zayn.
- Az volt a legfontosabb szabályom, hogy nálam fiatalabb fiúval nem járok! - mondta, mire Zayn kuncogva megpuszilta.
- Megszegettem veled a saját szabályod! - nevetett Zayn.
- Igen. - mosolygott. - De te is megváltoztál rendesen! - mutatott rám Lola.
- Én?! - mutattam magamra.
- Te! - nevetett. - Annyi hülye szabályod volt, amit megszegtél! - mosolygott.
- Ja, lehet. - gondolkoztam el.
- Miattam? - kérdezte Louis, miközben a kezemmel játszadozott.
- Igen. - mosolyogtam szégyenlősen, mire Ő hirtelen magához ölelt szorosan és belepuszilta a nyakamba.
- Miket? - kérdezte Zayn.
- Az egyetlen szerelme, csak is Alkony lesz! - mondta Lola.
Ekkor a neve hallatán odaügetett a lovam és orrát a tenyerembe nyomta.
- Még mindig Ő az, aki miatt a fél világot átutaznám, ha beteg és meg is teszem! És az egyetlen élőlény, akitől vért veszek! Az egyetlen, akit a lehetne mindenhova magammal hurcolnék! Ő volt az egyetlen! - mondtam és egy könnycsepp folyt le az arcomon.
Alkony az arcomhoz érintette a fejét és egészen az orráig megsimított vele, ezzel a könnycseppet letörölve és megszagolva az arcom.
- Most már kettő van! - mosolyodtam el, megfogtam Louis kezét és Alkony orrára tettem, majd rá az enyémet.
Alkony sóhajtott egyet, mire a meleg szellő, amit kifújt elérte a tenyerünket és elmosolyodtunk.
- Imádom, mikor ezt csinálod! - suttogtam, mert láttam, hogy Alkony a füleivel csak is ránk figyel.
Louis a fejét a vállamra tette, így Ő is látta a lovat. Alkony oda dugta az orrát Lou orrához, majd egy kicsit megnyomta vele, mire kuncogtam. Tommo is megnyomta az orrát. Én egyszerre nyomtam meg mindkettejük orrát.
- Hol vannak a többiek? - kérdeztem, mire a két kutya az ölembe ugrott Charlie, pedig Málna hátán érkezett.
- Utálom az esőt! - fújta fel magát a papagáj.
- Charlie, Ő Alkony! - mutattam a lóra.
- Én voltam az első! Utána két kutya, majd Louis most meg Alkony! Egyre nagyobb! Mi jön még elefánt? - kérdezte a madár.
- Talán. - nevettem. - Inkább barátkozz össze vele. - mondtam.
Alkony megszagolta a madarat, majd az a feje tetejére szállt.
- Végre egy jó hely! - nézett körül a madár.
- Barney, Málna ne bántsátok! - mondtam, mire megszaglászták a lovat, de nem volt különösebb tervük vele.
Elszaladtak. Charlie sem maradt, mert Alkony is elügetett. Charlie inkább Barney hátára ült át, nem hinném, hogy mindenképpen az erdőbe akart jutni.
- Babám! - kiabáltam a lónak, aki visszanézett.
Elmosolyodtam.
- Vigyázz magadra! - mondtam, mire beugrott vágtába és eltűnt.
Elmosolyodtam és a fejem Lou mellkasára döntöttem.
- Nincs kedvetek filmezni? - kérdeztem.
- Veled nincs! - mondták egyszerre.
- Jó, Én elfáradtam. Tehát menjünk valamerre! - keltem fel.
- Mondjuk, mit szólnál hozzá, ha aludni mennénk? - kérdezte Zayn.
- Benne vagyok, ebben tehetséges vagyok! Tudod, ez egy olyan dolog, mint a csoki! Erre sosem mondok nemet! - mosolyodtam el, majd megindultam a ház felé.
- Meg még mennyi mindenre nem mondasz nemet! - nevetett Lola.
- Ez a két legfőbb dolog! - mutattam fel a mutató ujjaim magasra és kiabáltam vissza.
- Meg találkozni Louisval! - kiabált utánam.
- Három. - kiabáltam.
- Meg... - mondta volna, de félbe szakítottam.
- Ne sorolj többet, elrontod a pillanatom! - kiabáltam, majd beléptem a házba.
Villám sebességgel zuhanyoztam le, majd a pizsamámban lebattyogtam a nappaliba.
- Azt hittem megvársz! - szomorodott el Louis.
- Ha gyors leszel, nem megyek el nélküled! - mondtam.
Louis felszaladt, majd öt perc múlva átbattyogtunk a nyergesembe, ami valójában egy rendes házikó.
- Egész otthonos! - mosolygott Louis.
- Szerintem is. - mosolyogtam.
- Emlékszel még az ígéretedre? - kérdezte huncut mosollyal.
- Persze! - mosolyodtam el, mire megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése