Reggel Roxy a fülembe sikított, ezzel keltett fel. Én elkaptam, majd lelöktem a földre és ráugrottam.
- Rebel, ne öld meg, mennünk kell! - mondta Cara.
- Oké. - sóhajtottam, majd leszálltam róla.
Berohantam a szobába és egy bő óra alatt mindenki készen lett. A repcsin szerencsére a két ördög utazhatott velem. Vicces volt, mert jobban fel voltak pörögve mint a liftbe. Mikor felszállt a gép és mind felállhattunk, a két kutya kilőtt.
- Barney, Málna! - nevettem.
- Ez nem lift! - nevetett Roxy.
Egy órát rohangáltunk utánuk, majd Becky Málnát és, pedig Barneyt kaptam el. Az ölembe fektettem őket és simogatásom közepette megnyugodtak. Mosolyogva engedtem őket utukra. Most, csak találtak egy-egy embert, akit zaklathattak. Barney Niallt, míg Málna Zaynt. Én mosolyogva ültem Louis mellé.
- Kifáradtál? - kérdezte és megpuszilta a fejem.
- Rendesen! - nevettem.
- Nem csodálom! Ilyen ebeket nevelni! - nevetett.
- Hé! Szuperhős vagyok! - mosolyogtam büszkén.
- Ebben nem kételkedtem! - nevetett, majd összefűzte az ujjainkat.
Hallottam, hogy valamelyik szörny rohan, majd Barney vetette magát az ölembe. Nevetve megpusziltam a feje búbját.
- Éreztem, hogy te leszel! - nevettem.
Ahogy simogattam, eszembe jutott valami.
- Louis, ha túl vagy pörögve, olyan vagy, mint Barney mindig! - nevetettem.
- Te meg gonosz! - mondta és "sértődötten" karba tett kézzel az ablak felé fordult.
- Most megsértődtél? - kérdeztem és a fejemet a vállára hajtottam, majd óvatosan közelebb hajoltam, hogy lásson.
Elnevette magát, majd az ölébe húzott kutyástól.
- Ja, és legalább olyan cuki vagy, mint Ő! - mosolyogtam és megpusziltam.
- Na jó, megbocsátok! - mosolyodott el.
- Még szép, nem vagy te olyan haragtartó, mint én! - nevettem.
- Te sem vagy az! Kétszer utáltál meg, most, pedig az ölemben ülsz és csókolgathatlak! - mosolygott büszkén.
- Oké, egyszer megbocsátottam, most pedig a két kutyám mentett meg. - mosolyogtam. - Egyszer muszáj lesz megtanulnom! - nevetettem.
- Semmit nem kell tanulnod, így vagy jó! - mondta és szorosan átölelt.
- De ha levegőt is kapok, jól járunk! - mondtam, mire nevetve elengedett.
- Szeretlek! - mosolygott.
- Mond valamit, amit nem tudok! - mondta huncutan.
- Ez nagyon idegesítő! - mondta és forgatta a szemét.
Barney felugrott, a két mancsát Louis két vállára, majd két lábon állva végig nyalta az arcát.
- Te ökör! - nevetett Louis, majd letörölte az arcát.
- Babuskám, pá! - mondtam és letettem.
Louis letörölte a Barney nyálat, majd nevetve nézett. Viccből rá nyújtottam a nyelvem, majd gyorsan behúztam és mint, aki semmiről nem tehet felnéztem és fütyülni kezdtem. Louis nevetve megcsókolt. A mellkasára döntöttem a fejem és néztem ki az ablakon. Miatta már nem félek. Valahogy a bambulás közben elszundítottam. Egy puha ágyon ébredtem. Louis nem volt a közelemben, ahogy Málna és Barney sem. Mikor ezt megláttam kicsit elszomorodtam, de lassan felkecmeregtem. Megismerkedtem a szobával, majd felálltam. Nem volt valami kényelmes a farmerom, ezért kinyitottam a bőröndöm. Kicsit az egészet feltúrtam, majd kivettem a melegítőgatyám. Pólót nem találtam, ezért Louis bőröndjét is feltúrtam, amit nem nagyon kellett, mert Ő már megtette. Felvettem a pólóját, majd bevonultam a fürdőbe. Mikor kész lettem, még mindig lustán kivánszorogtam az ajtón. Két-két szoba volt mellettem és egy hosszú folyosón álltam. Hirtelen egy kutya rohant felém, majd leguggoltam és megölelgettem Málnát, mire jött a bátyja. Őt sem hagytam ki, majd mellettem jöttek ki. Egy hatalmas konyhába léptem. Senki sehol. Megrántottam a vállam, majd kivettem a hűtőből egy sütit. A számba tömtem a felét, majd megfordultam. Két jelentkezőt is találtam a következőre. Adtam nekik egy-egy falatot. Felültem a pultra, mikor csilingelt a sütő. Kiszaladt Lola, majd kivette a sütijét.
- Jó reggelt, hogy hogy felkeltél? - kérdezte nevetve.
- Nem haltam meg. - rántottam vállat, majd elvettem egy másik habos muffint.
- Az enyémet meg sem kóstolod? - kérdezte.
- Forró. - mondtam.
- Van az asztalon, mindenki sütizik. A fiúk, pedig nemsokára jönnek. - mondta.
Kimentem a lányokhoz, majd beszélgetni kezdtünk. Jesy elvett egyet Lola sütijei közül, ahogy én is. A tányéromhoz kopogtattam, ahogy Jesy is, majd hirtelen a mellkasomnak dobta, mire felnyögtem. Megpróbáltam neki dobni, de Jesy lehúzódott és a kőkemény süti az ajtóba fúródott. Ekkor belépett Liam, majd a többiek.
- Ez mi? - mutatott az ajtóban lévő sütire Louis.
- Harci puffancs! - nevettem.
- Én sütöttem! - vágódott le durcásan Lola.
Mi a lányokkal, csak nevettünk. Én elkaptam egy másik habos muffint és sikeresen az egész arcomat összekentem vele, miközben ettem. Louis a székem mögé lépett. Felnéztem rá, mire lehajolt és lecsókolta a számról a habot.
- Nem rossz! - mosolygott. - Ki csinálta? - kérdezte.
- Én. - mosolygott Becky.
- Ügyes, adj egyet! - mondta a végét nekem Louis.
Én huncut mosoly közepette az orrába nyomtam egy jó krémeset.
- Kösz! - mondta és megpróbálta letörölni a kezével.
Nevetve fordultam előre, majd elvettem egy csokisat.
- Te melyiket csináltad? - kérdezte Louis, de még mindig habos volt.
- Én aludtam. - mosolyogtam.
Felálltam, majd a szalvétámmal letöröltem róla, amit rá kentem az orrára.
- Kipihented magad? - kérdezte.
- Hát, mondjuk. - rántottam vállat. - Hogy hogy ilyen nyugodtak a vakarcsok? - kérdeztem, miközben Barney hátulról a két mancsával a fenekemre támaszkodott és két lábon állva piszkált.
- Elvittem őket sétálni. - mosolygott Louis.
- Köszönöm! - mosolyogtam rá.
Próbálta ellökni Barneyt, de csak a kezem kezdte piszkálni.
- Menj innen! - mondtam, de tovább rágcsálta a kezem.
Lelöktem magamról, majd leültem mellé és simogatni kezdtem. Hirtelen Málna a hátamra ugrott. Louis valahogy kihámozott közülük. Ekkor Jenny szaladt be.
- Mikor megyünk abba a bálba? - kérdezte.
- Nem tudom, valaki? - néztem a többiekre.
- Holnap este! - adta a kezembe a meghívót Roxy.
Jenny kiszaladt, majd vissza.
- Rebel, elmegyünk majd megvenni a ruhákat? - kérdezte.
- Aha, majd a csajokkal. Ma délután jó? - néztem körbe.
- Igen. - bólogattak.
Jenifer elment.
- Álarcos bál lesz? - kérdeztem a meghívót olvasva.
- Igen. - mosolygott rám Lola.
- Izgi! - mondtam és elmosolyodtam.
- Jól áll a pólóm. - kacsintott Louis.
Én miközben elmentem a kanapéra, direkt riszáltam a fenekem. Louis nevetve utánam szaladt és felkapott.
- Még mindig nem kéne! - mondtam nevetve.
- Jó, tudom. - forgatta a szemét és letett.
- Milyen figyelmes vagy! - nevetett Lola.
Elindultam a szobánkba, de az asztalon csöngött a telefonom. Charlie.
- Mi van? - kérdeztem.
- Él még Louis? - kérdezte, mire elkomorodtam.
- Igen él. De hogy hogy nem Nyúlbélának hívod? - kérdeztem és felültem a konyhapultra.
- Azért, mert nem tetszene neked. - mondta.
- Mióta érdekel téged? - kérdeztem gorombán.
- Amióta szeretlek. - mondta lágy hangon.
- Értem, akkor soha. - mondtam.
- Nem hiszed el, hogy szeretlek? - kérdezte.
- Te sem hiszed el, hogy szeretsz! - mondtam és elnevetettem magam. - Ki használnál. - mondtam.
- Nem igaz. Összekeversz Louisval. - mondta, mire felidegelt.
- Louis nem használ ki! - mondtam.
- De ki használt. - mondta, mire belerúgtam a szekrénybe velem szemben.
- Hagyd őt! Nem változtat a tényen, hogy paraszt vagy. - mondtam.
- Tehát szereted Őt! - mondta mérgesen.
- Miért fontos neked? - kérdeztem.
- Mert azt akarom, hogy csak az enyém legyél! - mondta.
- Egyszer már elveszítettél. - mondtam.
- Ő többször is, mégis vele vagy, nem velem. - mondta idegesen.
- Fogd fel, hogy nem szeretlek. - kiabáltam.
- De Őt igen. - mondta.
- Ha tudni szeretnéd, igen! Szeretem Louist! - kiabáltam, majd dühösen kinyomtam és a telefonomat a pultra csaptam.
Idegesen trappoltam a nappaliba, de két kar hátulról magához húzott.
- Kimondtad, hogy szeretsz! - súgta lágy hangon a fülembe.
- Ez csikiz. - kuncogtam.
- Ne tereld a témát. - mondta és belepuszilt a nyakam hajlatába, mire felnevettem.
- Tudom. Mert szeretlek. - mosolyogtam rá.
- Én is. De kivel üvöltesz? - kérdezte.
- Charlie. - rántottam vállat.
- Akarsz beszélni róla? - kérdezte mosolyogva.
- Nem, nem veled fogok beszélni róla. Nincs értelme annak, hogy arra pazaroljuk a drága együtt töltött időnket, hogy egy őrült állatról beszélgessünk. - mondtam, mire megpuszilt.
- Ha meggondolod magad, nyugodtan! - mosolygott.
- Nem fogom. - mosolyodtam el.
- Szeretlek. - mosolygott.
- Na ne mond! - tettem úgy, mint aki elcsodálkozik.
- Olyan vagy! - mondta a szemét forgatva, majd átkarolt.
Mosolyogva leültem az ágyra.
- Akkor nem mehetek veled ruhát venni? - kérdezte elszomorodva.
- Nem. Az lesz a feladatod, hogy a bálon felismerj. - mosolyogtam rá.
- Elfogadom! - mosolygott.
Louis mellém ült, majd összefűztük az ujjainkat.
- Nincs kedved elmenni valamerre? - kérdezte.
- Nem, lusta vagyok. - nevettem, majd hátradőltem.
- Még szerencse. - mosolygott, majd Ő is eldőlt.
- A vásárlás szerintem éppen elég lesz. - mosolyogtam rá.
- Oké, akkor mit csináljunk? - kérdezte.
- Nem tudom, de egyek tudok. - mosolyogtam rá és oldalra fordultam.
- Mit? - kérdezte és felém fordult.
- Ha tehet, akkor minden percben jobban szeretlek. - mosolyogtam.
- Én is téged. Mióta megláttalak, azóta éreztem, hogy szükségem van rád. - mosolygott.
- Olyan aranyos vagy. - mosolyogtam rá.
Elnevette magát, majd csak nézett.
- Rebel, tökéletes vagy számomra. - mosolygott, mire átlépve a közöttünk lévő távolságot, közelebb bújtam hozzá.
Egészen összeért a mellkasunk, de mivel alacsonyabb vagyok, ezért Én felfelé néztem rá.
- Indulás! - nyitott be Roxy.
Felkeltünk, majd elkezdtünk öltözni. Nem variáltuk túl. Az ajtóban találkoztunk.
- Tehát, akkor mindenki jön a plázába, csak más-más üzletbe? - kérdeztem, mire mindenki bólintott.
Hamar odaértünk autóval. Beszabadultunk, majd mi a lányokkal egy irányba indultunk. Mindenki megtalálta a tökéletes ruhát, csak Én nem. Bementem az utolsó üzletbe, aminek leghátsó sarkában találtam meg a tökéletest számomra. Felvettem és tökéletes volt. A lányoknak elállt a lélegzete velem együtt. Alig akartam levenni. Rögtön beleszerettem. A pultnál egy aláírásért cserébe megbeszéltük, hogy elhozzák holnap estére a hotelbe. Miután készen lettünk, nagy szívfájdalmak közepette elhagytuk az üzletet és a megbeszélt étterembe mentünk. A fiúk természetesen már ott vártak. Már mindenki előtt üres zacskók, kivéve Niall. Előtte volt üres zacskó és még evett is. Louis arcára nyomtam egy puszit.- Vettem neked valamit! - mosolygott.
- Mit? - kérdeztem.
- Fordulj! - mondta.
Háttal fordultam neki, majd éreztem, hogy egy nyakláncot csatolt a nyakamba. Mosolyogva megnéztem. Megfordultam, majd megcsókoltam.- Köszönöm! - mosolyogtam.
- Reméltem, hogy tetszeni fog. - mosolygott.
- Mindennél jobban. - mosolyogtam.
Mi is ettünk a lányokkal, majd elindultunk a hotelba. A két kutya majd megőrült, úgy ugráltak ránk. Megsimogattuk őket, majd Én elsiettem zuhanyozni. Gyorsan készen lettem. Éppen törölköző volt körém tekerve, mikor Louis lépett mellém.
- Azt hittem velem tartasz! - mondta "elszomorodva".
- Sajnos nem. - mondtam.
- Kérlek! - mondta és átölelt.
- Nem, most zuhanyoztam és tudom, hogy mit csinálsz! - mosolyogtam huncutan, majd átkaroltam a nyakát.
Átvettem a tegnapi "pizsamám", majd eldőltem az ágyon, de fel is keltem. Kimentem a konyhába, majd vacsorára ettem egy pár muffint, majd eldőltem a kanapén. Néztem a tv-t, amiben nem ment semmi izgalmas. Zene csatorna, mindig ez a B tervem. Mint már megszokhattunk uraink hangja zeng! Live While We're Young üvöltött. Természetesen Én hangosítottam max-ra, de muszáj. Egyszerre rohant ki mindenki. A srácok énekeltek a lányok őrjöngtek. Én, nagy nehezen lustaságommal a kanapén állva ráztam magam, de nehezemre esett. Mikor vége lett könnyed mozdulattal felugrottam, majd a lábaim kinyújtva seggre ültem. Ezen a többiek nevettek.
- Fáradt vagy? - ülte mellém Hazz.
- Igen. - mondtam.
- Aludj. - simogatta meg a hajam Lola.
- Az lesz. - mondtam, de megrohamoztak a kutyáim.
Nevetve simogattam őket, majd elhelyezkedtek hozzám bújva.
- Most már lelki béke van. - nevettem.
- Persze, anya kell alváshoz. - nevetett Zayn.
Barney a fejét felemelte, majd álmosan lerakta.
- Louis, te egyedül alszol az ágyon? - kérdezte Becky.
- Nem, majd beköltöztetek mindenkit. - mosolygott.
- Én maradni akarok! - nyekeregtem.
- Jó, akkor igen. - mondta.
- Ne már. - nyekegtem.
- Akkor itt alszom. - mondta.
Én mosolyogva bólintottam. Louis arrébb kergette a kutyákat, majd hozzám bújt. Ők kerestek maguknak így is helyet. A többiek is ott maradtak velünk, mert olyan nagy volt a kanapé kinyitva, hogy mind elfértünk. Mind békésen aludtunk a hatalmas kanapén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése