Az autóversenyt nem hagytam abba, azt megállás nélkül folytattam. Louis miatt! Miatta voltam dühös, szomorú és éreztem magam egyedül. Mindenki tudta, hogy Charlieval folyamatosan találkozom, de már hagyták. Nem tudtak mit csinálni velem. Túlságosan is zavart! Egyik éjjel szöktem ki.
* Lola szemszöge *
Reb nem volt a helyén, a kutyák is csak az üres ágyon kuporodtak össze. Féltem. Zaynt felkeltettem, majd sorba mindenkit, kivéve Louist.
- Elment! - mondtam.
- Megint? - kérdezte Roxy.
- Igen, de életveszélyben van. - mondtam és a sírás kerülgetett.
- Szóljunk Louisnak is! - mondta Niall.
- Minek? - kérdezte Jesy értetlenül.
- Mert tudni akarja! - mondta Harry, majd pár perc múlva Louisval tért vissza.
- Mit akartok? - kérdezte álmosan.
- Rebel éppen életveszélyben van és évezi! - mondtam és sírva fakadtam, de Zayn védelmező karjai vigasztaltak.
- Ezt hogy érted? - kérdezte.
- A kis csajod mindenkit ellene fordított, veled együtt. De felvette! - mondta Roxy, majd lejátszotta Louisnak.
- De ki dobom! - mondta idegesen.
- Más dolgunk van! - mondtam.
- Már itt sem vagyok! - mondta Louis, majd két perc alatt átöltözött és nem hagyta, hogy megállítsuk, elindult.
* Rebel szemszöge *
Már a 20 menetet nyertem meg, de mikor kiszálltunk az ellenfelemmel, akit nem ismertem, ismerős alak jelent meg. Gyorsan visszaültünk, majd tovább indultunk volna. De Louis megállíthatatlanul rohant felém. A társamra nem nézett.
- Állj! - üvöltöttem az ellenfelemnek, de már Louis a földön volt.
Kiugrottam, majd odarohantam hozzá. Rögtön sírva fakadtam.
- Louis hallasz? Szeretlek! Szükségem van rád! - kiabáltam, de már közben zokogtam.
Nem néztem semerre, csak vártam, hogy kinyissa a szemét és rám nézzen azokkal a csodálatosan csillogó kék íriszeivel. Hirtelen valaki megfogta a vállam. Harry volt, de nem néztem rá. Minden figyelmemet Louisnak szenteltem. Kinyitotta a szemét. Résnyire, de kinyitotta és rám nézett.
- Kimondtad! Azt mondtad, hogy szeretsz! - mondta halkan és elmosolyodott.
Én sóhajtottam, majd mosolyogva megöleltem.
- Te mondtad ki először. - mosolygott.
- Tudom. - súgtam, de mosolyogtam. - Sajnálom, minden miattam van! - mondtam.
- Nem, Én rohantam ki az autó elé. - mondta.
- Igen, de azért, mert egy felelőtlen hülye liba vagyok. - mondtam.
- Nem, azért mert szeretlek! - mondta, mire mindketten elmosolyodtunk.
Lola megfogta a vállam Én, pedig felálltam. Harry és Zayn segítettek Louisnak lábra állni, aki utána már eldöcögött.
- Most a karjaiba omlasz, mert megsérült? - kérdezte Charlie.
- Hagyj békén örökre! Nem foglak szeretni, értsd meg! - kiabáltam rá.
A lányok megöleltek, majd hazáig Jesy vezetett. Louist bevitték a kórházba, ahova Én nem mehettem. Mikor beléptünk a lakosztályba, a kutyák hozzám rohantak. Megsimogattam őket majd jött Mia.
- Hol vannak a fiúk? - kérdezte.
- Kórházban. Lebuktál! Menj innen! - mondtam határozottan.
Fogta a táskáját, majd kilépett a bejárati ajtón. Nagyot sóhajtottam, majd leültem a kanapéra.
- Harry hív, ha megvizsgáltál Louist. - mondta Roxy, majd csöngött a telefonja.
Csak fél perc volt az egész beszélgetést.
- Nagyon szerencsésen megúszta, kisebb zúzódások és a jobb térdére hordania kell valami belebújós izét meg mankót kap. - mondta.
Én nagyot sóhajtottam. Fél óra múlva nyílt az ajtó. Az összes fiú belépett. Louis döcögött és látszott rajta, hogy fájdalmai vannak, de semmi komoly.
Odaszaladtam hozzá, majd óvatosan megöleltem, hogy nehogy fájjon neki. Ő nem törődött semmivel, magához szorított. A két kutya legalább annyira örült Louisnak, mint Én.
- Sajnálom. - suttogtam.
- Pedig nincs mit! - mondta és megpuszilta a fejem búbját.
- Majdnem meghaltál miattam. - mondtam.
- Akkor kvittek vagyunk.- mosolygott.
- Hogy tudsz ezen nevetni? - kérdeztem.
- Úgy, hogy most boldog vagyok. - mosolygott.
Elmosolyodtam.
- Most már megcsókolhatlak mindenki előtt? - kérdezte.
- Nem vagyok a barátnőd. - mondtam.
- Tudom. - forgatta a szemét.
- Igen. - mosolyogtam, majd közelebb hajolt és egy szerelmes csókban forrtunk össze.
Körülöttünk a többiek tapsolni kezdtek, mire elkuncogtam magam. Hirtelen éreztem, hogy valaki húzza a nadrágom.
- Málna, normális vagy?! - szóltam rá, mire elengedte. - Seggbe rúgjalak? - kérdeztem.
- Helyedre! - mondtam, mire elszaladtak a szobánkba.
- Jól áll az anya szerep. - mosolygott Louis.
- Nem. - mondtam, majd kicsúsztam a karja közül.
Bementem a konyhába, majd adtam enni a két szörnynek. Friss vizet is kaptak. Tiszta kosz voltam, ezért elrohantam zuhanyozni, majd pizsamában tértem vissza. Leültem a kanapéra, mindenki ott ült és tv-t néztünk. A két kutya az öleben aludt, majd valahogy rádőltem a mellettem ülő Niall vállára és elaludtam.
- Rebel nincs kedved bemenni a szobába aludni? - kérdezte halkan Nialler.
- Nincs, ki kell pihennem magam holnapra. - mondtam.
- Miért mi lesz holnap? - kérdezte Liam.
- Reggel megverem Charliet és a csapatát, aztán koncert. - mondtam, mire mindenki értetlenül nézett.
- Miért? - kérdezte Lola.
- Pontosabban áthajtok Charlien, de csak miután legyőztem. A csapattársait nemes egyszerűséggel agyon verem. - mondtam, mire semmit nem változtak.
- Tudod, majdnem megölték Louist, Én meg nem majdnem ölöm meg őket. - mondtam, mire mindenki megenyhült, de Louis megforgatta a szemét.
- Nem öltek meg majdnem, élek és virulok. - mondta.
- Hát Ők nem fognak. - mondtam.
- De az Én hibám volt. - mondta Louis.
- Nem baj, amúgy is kijárna már nekik egy jó alapos verés. - mondtam.
- Ne légy ennyire agresszív. - mondta Liam.
- Jó, akkor majd éjjel. - legyintettem.
- Nem foglak elengedni. - mondta Louis.
- Ahogy akarod. - rántottam vállat, majd Málna felkapta a fejét és nagyon szuszogott, miközben sírt.
Magamhoz öleltem és simogatni kezdtem.
- Semmi baj babám. Rosszat álmodtál? - kérdeztem, miközben megpusziltam.
Mikor megnyugodott vissza akart bújni, de arrébb lökte Barneyt, aki fölébredt és felkapta a fejét. Vidáman körbenézett és tetszett neki, hogy mindenki együtt van. Felugrott, majd átszaladt Niall ölébe.
- Málna, felkeltetted! - mondtam, de már Málna sem volt az ölemben, átszaladt Jesyhez.
- Hát, Én többet nem alszom! - fogtam a fejem.
- Simán elaltatjuk Őket! - ugrott fel Harry, mire egy pillanat alatt ráugrottak Hazz, pedig a földön fekve próbálta lelökni a két ördögöt, akik nyállal borították be.
Barney fogta magát és úgy mint az enyémet Harry zokniját is kilukasztotta, majd lehúzta a lábáról és elszaladt vele.
- Barney, hozd vissza! - mondtam, de nem jött.
Megforgattam a szemem, majd felálltam.
- Mindjárt elkapom! - mondtam és szaladni kezdtem.
Barney játéknak vette és rohanni kezdett. Mikor elértünk a nappaliba mindenki nevetni kezdett.
- Barney, ül! - mondtam, mire tette amit mondtam.
El akartam venni a zoknit, de huzi-voni lett belőle és a végén fél zoknival a kezemben hátra estem Barney, pedig rám ugrott.
- Jól, van. Én is szeretlek, de ez többet nem lesz zokni. - nevettem, miközben nyalogatott.
A zokni másik felét Málna elvitte és szaladgáltak vele és rágcsálták.
- Bocsi. - mondtam Harrynek.
- Csak egy zokni! - legyintett.
- Na, de kapjuk el őket. - csapta össze a tenyerét Louis, majd felállt.
Kiment a konyhába, elővett egy csomag kekszet, mire körbevette a két "éhes". Leült a földre, mire leterítették és nyalogatni kezdték.
- Málna, Barney óvatosan! - szóltam rájuk.
Louis odaadta nekik a kekszet, majd mellette jöttek vissza a kanapéra.
- Gyertek. - csapkodtam a combom, majd felugrottak.
Lefeküdtek, de Málna játszani kezdett Niall pulcsijának az ujjával.
- Alvás! - mondtam, mire elengedte.
Én óvatosan hátradöntöttem a fejem és a plafont vizsgáltam.
- Ugye nem ölsz meg senkit? - kérdezte Niall.
- Nem tudom. - mondtam.
- Rebel! - szólt rám Lou.
- Jó, nem fogok. - forgattam a szemem. - Csak megleckéztetem. - mosolyodtam el.
- Hogyan? - kérdezte Liam.
- Mindet kiherélem. - mondtam.
Ekkor hirtelen megcsörrent a telefonom. Óvatosan letettem a két kutyát a szőnyegre, akik nem keltek föl. Charlie hívott.
- Szia. - mondta.
- Mit akarsz? - kérdeztem.
Direkt úgy beszéltem, hogy a hangomból semmit nem tudott kivenni.
- Hogy van Nyúlbéla? - kérdezte.
- Ne hívd Nyúlbélának, mert van neve! - mondtam.
- Jó, akkor hogy van Louis? - kérdezte.
- Jól van, kapott mankót meg valami térd izékét. - mondtam.
- Rendben, jó bullást neki, a csapattársam nagyon sajnálja és azt mondta, ha kell, akkor a kezelést kifizeti. - mondta.
- Átadom. - mondtam.
- Nem vagy mérges? - kérdezte óvatosan.
- Most indultam volna kiherélni titeket. - mondtam, majd letettem.
Ledobtam a telefonom.
- Charlie volt? - kérdezte Lola.
- Igen. Aki elütött, jó bullást kíván és azt mondta, ha kezelés kell, kifizeti. - mondtam Louisnak.
- Akkor nem kell megleckéztetni őket. - mondta Louis, majd odajött hozzám.
Csak pár centi volt közöttünk.
- Szeretsz? - kérdezte úgy, hogy a többiek is hallják.
- Ma már mondtam, sőt üvöltöttem. - mondtam, mire elmosolyodott.
- Lehet, de nem volt valami romantikus és nem tudtam válaszolni. - mosolygott huncutan.
- Bocs, majd ha legközelebb elütnek, viszek rózsákat is! - mondtam, mire elnevette magát.
Magához húzott és megölelt.
- Mi a baj? - kérdezte, de mivel a fülemnél volt, ezért csak súgta.
- Ugye tudod, hogy haragszom rád? - toltam el magamtól, de még mindig fogta a derekam.
- Érzem, de miért? - kérdezte.
- Utánam jöttél. Nem akartam volna és, ha nem teszed ezt miattam, biztosan elküldelek melegebb éghajlatra, de mivel miattam történt ez, nem tettem. Meg benne volt a síró görcs, a sokk és az idegesség. - mondtam, mire elnevette magát.
- Nem vagyok olyan ember, aki megérzi a dolgokat, de ha igen, az megtörténik. Éreztem, hogy baj lesz veled és sikerült megakadályoznom. - mosolygott büszkén.
- Hát te hülye vagy! - mondtam és szórakozottan elnevettem magam, mire Ő is.
- Tehát szeretsz? - kérdezte szintén hangosan, hogy mindenki meghallja.
- Igen. - suttogtam a mellkasába.
- Nem hallottam! - mondta hangosan pimasz mosollyal.
- Akkor találd ki! - mondtam, majd ott akartam hagyni, de visszahúzott.
- Oké, ha te csak egyszer mondod ki, akkor most Én jövök. - mosolygott.
- Szeretlek! - mondtam hangosan, mire elnevette magát. - Ha nem hallottad, nagyot halló vagy! - mondtam.
- Én is szeretlek! - mosolygott.
Elengedett, majd Én megindultam a szobánkba.
- Málna, Barney alvás! - mondtam, majd velem beszaladtak.
Bebújtam az ágyba, majd megöleltem őket és elaludtam.
A két kutya keltett. Felültem, majd körül néztem. Louis sehol nem volt, a két kutya az ajtót kaparta.
- Megyünk már! - mondtam, majd kimásztam az ágyból.
Kimentem a konyhába, megetettem őket, majd átgondoltam a tegnapi napot.
Louis majdnem meghalt, kimondtam mindenki előtt, hogy szeretem. Haragszom rá, de szeretem. De nem szerethetem, mert Sarah is én vagyok, tehát sehogy lehetünk együtt.
A fejemet fogva leültem az asztalhoz, majd pihentem.
- Minden rendben? - kérdezte Jesy, miközben leült és a kezét a hátamra csúsztatta.
- Persze, csak egy kicsit sok minden történt. - mondtam és elmosolyodtam.
- Tudom, hogy szereted. De mi lesz Sarahval? - kérdezte.
- Fogalmam sincs, de nekem is ez kavarog a fejemben. - mondtam.
- Tudod mit, egy kicsit menj el sétálni. - mosolygott.
- Jó ötlet! - mondtam, majd bementem a szobába.
Gyorsan felöltöztem, kisminkeltem magam, felkötöttem a hajam, majd a kutyákra feladtam a hámot és a pórázt. Bedobtam a táskámba két labdát, majd elindultam. Málna és Barney izgatottan rohantak a liftig, amit elég jól megszoktak. A hotellel szemben lévő parkba mentem, elengedtem a kölyköket, majd rohantak játszani. Labdáztunk, de a fejem nem ürült ki teljesen, míg nem vettem magamnak egy kávét. Azzal sikerült kitisztítani a fejecském és nyugodtan sétáltam vissza a hotelbe. Mikor beértünk a kutyák rohantak inni. Én ledobtam a kabátom, majd a cipőm és beengedtem aludni a kutyákat a szobába. Senki nem volt a hotelben. Előkaptam a telefonom, majd írtam egy SMS-t Louisnak.
Hol vagytok?
Kávézóban reggelizünk. Nem csatlakozol?
Á, nem tudom... Annyira tele van a fejem.
Jó, csak ne menj versenyezni!
Pedig ez lett volna a terv.
Kérlek ne!
Miért fontos ez neked?
Mert szeretlek.
De csak ott tudom kiszellőztetni a fejem.
Ha elmész, utánad megyek!
Meg ne próbáld, inkább unatkozom.
Miért nem jössz?
Elleszek.
Jó, akkor nyisd ki az ajtót.
Minek?
Csak nyisd ki!
Odamentem, majd kinyitottam. Hirtelen Louis az ölébe kapott.
- Mondhattad volna! - nevettem.
- Az nem meglepetés! - nevetett.
- Egyébként, tegyél le és vigyázz magadra, ne engem félts! - mondtam karba tett kézzel.
- Olyan vagy, mint anyám. - nevetett.
- Te, pedig mint a nagyapám. - nevettem.
Bementünk, majd a nappaliba leültünk.
- Kérdezhetek valami nagyon fontosat? - kérdezte.
- Persze! - mosolyogtam.
- Leszel a barátnőm? - kérdezte mosolyogva...
Hogy lehetek ennyire galád?! Most hangsúlyoztam, hogy mennyire szeretlek titek, most pedig megutáltatom magam! De, most kíváncsivá teszlek titeket és holnap meglátjátok a választ! ;)
Én óvatosan hátradöntöttem a fejem és a plafont vizsgáltam.
- Ugye nem ölsz meg senkit? - kérdezte Niall.
- Nem tudom. - mondtam.
- Rebel! - szólt rám Lou.
- Jó, nem fogok. - forgattam a szemem. - Csak megleckéztetem. - mosolyodtam el.
- Hogyan? - kérdezte Liam.
- Mindet kiherélem. - mondtam.
Ekkor hirtelen megcsörrent a telefonom. Óvatosan letettem a két kutyát a szőnyegre, akik nem keltek föl. Charlie hívott.
- Szia. - mondta.
- Mit akarsz? - kérdeztem.
Direkt úgy beszéltem, hogy a hangomból semmit nem tudott kivenni.
- Hogy van Nyúlbéla? - kérdezte.
- Ne hívd Nyúlbélának, mert van neve! - mondtam.
- Jó, akkor hogy van Louis? - kérdezte.
- Jól van, kapott mankót meg valami térd izékét. - mondtam.
- Rendben, jó bullást neki, a csapattársam nagyon sajnálja és azt mondta, ha kell, akkor a kezelést kifizeti. - mondta.
- Átadom. - mondtam.
- Nem vagy mérges? - kérdezte óvatosan.
- Most indultam volna kiherélni titeket. - mondtam, majd letettem.
Ledobtam a telefonom.
- Charlie volt? - kérdezte Lola.
- Igen. Aki elütött, jó bullást kíván és azt mondta, ha kezelés kell, kifizeti. - mondtam Louisnak.
- Akkor nem kell megleckéztetni őket. - mondta Louis, majd odajött hozzám.
Csak pár centi volt közöttünk.
- Szeretsz? - kérdezte úgy, hogy a többiek is hallják.
- Ma már mondtam, sőt üvöltöttem. - mondtam, mire elmosolyodott.
- Lehet, de nem volt valami romantikus és nem tudtam válaszolni. - mosolygott huncutan.
- Bocs, majd ha legközelebb elütnek, viszek rózsákat is! - mondtam, mire elnevette magát.
Magához húzott és megölelt.
- Mi a baj? - kérdezte, de mivel a fülemnél volt, ezért csak súgta.
- Ugye tudod, hogy haragszom rád? - toltam el magamtól, de még mindig fogta a derekam.
- Érzem, de miért? - kérdezte.
- Utánam jöttél. Nem akartam volna és, ha nem teszed ezt miattam, biztosan elküldelek melegebb éghajlatra, de mivel miattam történt ez, nem tettem. Meg benne volt a síró görcs, a sokk és az idegesség. - mondtam, mire elnevette magát.
- Nem vagyok olyan ember, aki megérzi a dolgokat, de ha igen, az megtörténik. Éreztem, hogy baj lesz veled és sikerült megakadályoznom. - mosolygott büszkén.
- Hát te hülye vagy! - mondtam és szórakozottan elnevettem magam, mire Ő is.
- Tehát szeretsz? - kérdezte szintén hangosan, hogy mindenki meghallja.
- Igen. - suttogtam a mellkasába.
- Nem hallottam! - mondta hangosan pimasz mosollyal.
- Akkor találd ki! - mondtam, majd ott akartam hagyni, de visszahúzott.
- Oké, ha te csak egyszer mondod ki, akkor most Én jövök. - mosolygott.
- Szeretlek! - mondtam hangosan, mire elnevette magát. - Ha nem hallottad, nagyot halló vagy! - mondtam.
- Én is szeretlek! - mosolygott.
Elengedett, majd Én megindultam a szobánkba.
- Málna, Barney alvás! - mondtam, majd velem beszaladtak.
Bebújtam az ágyba, majd megöleltem őket és elaludtam.
A két kutya keltett. Felültem, majd körül néztem. Louis sehol nem volt, a két kutya az ajtót kaparta.
- Megyünk már! - mondtam, majd kimásztam az ágyból.
Kimentem a konyhába, megetettem őket, majd átgondoltam a tegnapi napot.
Louis majdnem meghalt, kimondtam mindenki előtt, hogy szeretem. Haragszom rá, de szeretem. De nem szerethetem, mert Sarah is én vagyok, tehát sehogy lehetünk együtt.
A fejemet fogva leültem az asztalhoz, majd pihentem.
- Minden rendben? - kérdezte Jesy, miközben leült és a kezét a hátamra csúsztatta.
- Persze, csak egy kicsit sok minden történt. - mondtam és elmosolyodtam.- Tudom, hogy szereted. De mi lesz Sarahval? - kérdezte.
- Fogalmam sincs, de nekem is ez kavarog a fejemben. - mondtam.
- Tudod mit, egy kicsit menj el sétálni. - mosolygott.
- Jó ötlet! - mondtam, majd bementem a szobába.
Gyorsan felöltöztem, kisminkeltem magam, felkötöttem a hajam, majd a kutyákra feladtam a hámot és a pórázt. Bedobtam a táskámba két labdát, majd elindultam. Málna és Barney izgatottan rohantak a liftig, amit elég jól megszoktak. A hotellel szemben lévő parkba mentem, elengedtem a kölyköket, majd rohantak játszani. Labdáztunk, de a fejem nem ürült ki teljesen, míg nem vettem magamnak egy kávét. Azzal sikerült kitisztítani a fejecském és nyugodtan sétáltam vissza a hotelbe. Mikor beértünk a kutyák rohantak inni. Én ledobtam a kabátom, majd a cipőm és beengedtem aludni a kutyákat a szobába. Senki nem volt a hotelben. Előkaptam a telefonom, majd írtam egy SMS-t Louisnak.
Hol vagytok?
Kávézóban reggelizünk. Nem csatlakozol?
Á, nem tudom... Annyira tele van a fejem.
Jó, csak ne menj versenyezni!
Pedig ez lett volna a terv.
Kérlek ne!
Miért fontos ez neked?
Mert szeretlek.
De csak ott tudom kiszellőztetni a fejem.
Ha elmész, utánad megyek!
Meg ne próbáld, inkább unatkozom.
Miért nem jössz?
Elleszek.
Jó, akkor nyisd ki az ajtót.
Minek?
Csak nyisd ki!
Odamentem, majd kinyitottam. Hirtelen Louis az ölébe kapott.
- Mondhattad volna! - nevettem.
- Az nem meglepetés! - nevetett.
- Egyébként, tegyél le és vigyázz magadra, ne engem félts! - mondtam karba tett kézzel.
- Olyan vagy, mint anyám. - nevetett.
- Te, pedig mint a nagyapám. - nevettem.
Bementünk, majd a nappaliba leültünk.
- Kérdezhetek valami nagyon fontosat? - kérdezte.
- Persze! - mosolyogtam.
- Leszel a barátnőm? - kérdezte mosolyogva...
Hogy lehetek ennyire galád?! Most hangsúlyoztam, hogy mennyire szeretlek titek, most pedig megutáltatom magam! De, most kíváncsivá teszlek titeket és holnap meglátjátok a választ! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése