Mire felkeltem Louis, már ébren volt. Ezt onnan tudom, hogy finoman simogatta a hátam. Felkelhetem volna, de inkább csukott szemmel élveztem, hogy ilyen közel vagyok hozzá.
- Jaj, te lány! - mondta halkan.
Tuti, hogy azt hiszi, alszom!
- Mennyi baj van veled! - mondta és belepuszilt a hajamba. - De olyan gyönyörű, okos, kedves, vicces és titokzatos vagy, hogy megment a sok gondtól! - mondta és hallottam a hangján, hogy mosolyog, majd a hajamba fúrta az arcát.
- De Én még mindig szeretlek és szeretni foglak, amíg élek! - súgta a hajamba.
Jó, leleplezem magam, de szerelmet vallott nekem!
- Nem mondtad! - mosolyodtam el. - Szeretlek! Legalább annyira, mint te engem! - mondtam halkan, hogy senki ne hallja. - Hiányzol. - súgtam és kinyitottam a szemeim.Louis olyan meglepett fejet vágott, hogy ha lefényképezzük, szerintem minden nap nevetnék rajta.
- Te...te... - dadogott.
- Ébren voltam és hallottam! - kuncogtam, majd a fejemet a párnába fúrtam és tovább kuncogtam.
- Ezt fel kell dolgozzam! - mondta, mire még nagyobb nevetésbe kezdtem.
Eddig is jót szórakoztam rajta, de miután ezt kimondta!
- De egy valamit hozzáteszek! - mosolyogtam és kibújva a párnák közé rá néztem.
- Mit? - kérdezte.
- Nem a tulajdonságaim mentenek meg a rengetek bajtól! - mosolyogtam, majd felültem és Louisval szemben ültem törökülésben. - Tudod, van egy srác, tökéletes, csillogó kék szemekkel, angyali hanggal, barna kócos hajjal, szörnyen büdös lábbal, hatalmas szívvel, tökéletes testtel, olyan édes mosollyal, amitől elolvadok, tökéletes arccal, attól függetlenül, hogy meghagyja-e borostáját, vagy megborotválkozik, kerekebb fenékkel, mint az enyém, tökéletessel illattal és minden tetoválását imádom! - mosolyogtam rá.
- Ő az Én angyalom, aki megment! - mosolyogtam.
- Szeretsz? - kérdezte.
- Igen, de értelmesebb fejet is vághatnál! - mosolyogtam rá.
- Oké, csak kicsit összezavartál! - mondta és elmosolyodott.
- Ja, igen! Úgy bánik velem, mint egy porcelánbabával, nehogy valami bajom legyen. - mosolyogtam.
- Még szép! Mi lenne velem nélküled?! - kérdezte mosolyogva.
- Lenne egy normális barátnőd, nem kavarná fel senki az életed! Sok előnye lenne! - mondtam.
- De ki tenné izgalmassá a napjaim? Ki csavarna az ujja köré? Kit menthetnék meg? Kire vigyáznék? - kérdezte, majd óvatosan magához húzott és belepuszilt a hajamba.
- Mi lesz Heatherrel? - kérdeztem.
- Elintézem. - mondta.
- Oké, de éhes vagyok! - mondtam.
Louis kimászott az ágyból, majd óvatosan segített felállni. Louisba kapaszkodva döcögtem el a konyháig. Mikor beléptünk, Harry, Roxy és Jesy hatalmas szemekkel néztek.
- Ez most mi is? - mutatott ránk Jesy.
- Ez egy nyanya és az unokája, aki jóval túlnőtte! - mondtam, mire Louis elnevette magát.
- Komolyan! Ti most együtt vagytok, vagy mi volt? Már Louis alsóban flangálására utalok. - mondta Roxy.
- Semmi ilyesmi! - mondtam.
- Egyszerűen együtt aludtunk, mert féltettem Saraht. - mondta.
Elmosolyodtam, majd egyedül mentem a hűtőig. Adtam inni enni az állatoknak, majd csináltam szendvicset mindenkinek, aki ébren volt. Nagy nehézségek között eldöcögtem az asztalig, majd nagyon óvatosan ültem le.
- Segítek, csak szólj! - mosolygott Louis.
- Nem kell, megoldom. - mosolyogtam.
Elkezdtem enni a szendvicsem, majd jött a két kutya.
- Barney, tessék! - adtam neki egy falatot.
- Málna, ülj le! Úgy, tessék! - adtam neki is.
Szerencsére mire vissza jöttek volna, megettem. Mikor fel akartam kelni, Louis felugrott és segített nekem.
- Louis, aranyos vagy, de úgy érzem magam, mintha idősek otthonában lennék és te lennél az ápoló! - mondtam, mire mindenki felnevetett.
Louis nem törődve velem, segített. Lou, egyébként, csak önmagát adta, mert ilyen dolgokban sosem hallgatna rám. Sőt, nézve a szenvedésem, felkapott az ölébe. Ekkor jött ki Heather. Louis megijedt tőle, ezért gyorsan letett. Én eldöcögtem a kanapéig, majd elnyúltam rajta.
- Jó reggelt! - mosolygott Heather.
- Haldoklom! - mondtam neki, mire elnevette magát.
- Azért egy pár évtizedet élj túl! - nevetett az éppen mellém lépő Zayn.
- Jó, ha elkúszok az asztalig, nemhogy évtizedek! - mondtam.
- Roxy segítesz majd bepakolni? - kérdeztem.
- Aha, nálad könnyű. - mondta.
Roxy reggelizett, összepakolta a táskáim, majd visszajött hozzánk. Louis elhívta sétálni Heathert és vitték a kutyákat is. Képzelem milyen jó hangulat lehetett azon a sétán. Én a kanapén visszaaludtam. Arra ébredtem, hogy becsapódik a bejárati ajtó.
- Lányok, elköltözöm. - mondta Heather.
Berohant a szobájukba, összepakolta a cuccát, majd elindult Londonba nélkülünk. Louisval mindenkinek elmagyaráztuk a dolgot, majd Louis nagyon óvatosan a kanapén az ölébe húzott.
- Leszel a barátnőm, újra? De most mindketten! - mosolygott.
- Igen! - mosolyogtam, majd megöleltem.
- Kérdezhetek valami hülyeséget? - kérdezte Niall.
- Általában nem kérdezed meg, hogy kérdezhetsz-e, csak mondod! - nevetett Louis.
- Jó, de akkor most kivel is jársz? - kérdezte Niall.
- Sarahval és Rebellel is. - mosolygott és a lehető legóvatosabban az ölébe húzott.
- De édesek vagytok! - olvadozott Lola.
- Loluszka, ezt fejezd be! - mosolyogtam huncutan.
- Megmondtam, hogy szokj le erről Sarah! - mondta idegesen.
- Szerintem édes! - ölelte magához Zayn.
- Szerintem nem! - mondta karba tett kézzel.
- Várjunk, nektek az a stratégiátok, hogy ha nem Londonban vagyunk, jártok, de ott nem? - kérdezte Liam.
- Nem! - mondtuk egyszerre Louval.
- Srácok indulás! - jött be Cara.
Egy percig figyelt minket, majd bombázott a kérdésekkel.
- Sarah, ki vert össze? Miért ülsz Louis ölében? Hol van Heather? Miért nem Ő ül a helyeden? - kérdezte.
- Charlie. Újra járunk. Megsértődött és elment nélkülünk Londonba és elköltözik tőlünk. És ezért. Azt hiszem ennyi! - mosolyogtam és oldalra döntöttem a fejem.
- Charlie? Ugye többet nem jön a közeledbe? - kérdezte.
- Hát, nem hinném. - mosolyodtam el. - Kicsit elbóbiskolt. - kuncogtam.
- Kicsit. Miközben megütöttem. - kuncogott Louis is.
- Jól van. - rázta meg a fejét mosolyogva. - Akkor indulás Londonba! - mondta, mire felugrottam volna, de Louis az agyamba látva elkapott és az ölében tartott.
- Rossz ötlet! - mondta, mire kuncogtam.
- Akkor hogyan álok fel? - kérdeztem.
Louis óvatosan a kezét a fenekem alá csúsztatta, majd felállt. Én kapaszkodtam a vállába és az arcomat is a vállába fúrtam, így a göndör fürtjeim miatt semmit nem lehetett látni az arcomból.
- Olyan, mintha egy angyal kuncogna a fülembe. - nevetett.
- Nem is! - morogtam kislányosan.
- De. - nevetett.
Bevitt a szobámba, ahol minden el volt pakolva. Letett, majd bevonultam a fürdőbe. Villám gyorsan készen lettem, majd táskákkal a kezemben kimentem a nappaliba.
- Louis kicsit megölne, ha látta volna! - mondta Hazza.
- De Lou ezt nem fogja tudni, ugye?! - mosolyodtam el édesen.
- Lou már tudja is! - mondta mögöttem csípőre tett kézzel Louis.
Hátra döntöttem a fejem, majd Louisra mosolyogtam. Ő lehajtotta a fejét és megcsókolt, miközben óvatosan, már-már észrevétlenül vette el tőlem a táskákat.
- Megúszom, mert szeretsz?! - kérdeztem mosolyogva.
- Megúszod, mert édes vagy, olyan mint egy angyal és szeretlek. - mosolyodott el.
- Oké. - mosolyogtam, majd a két kutyát és Richardot is megetettem.
Louis folyamatosan jött velem, nehogy valami bajom legyen. Mikor készen lettünk, jött Cara. A gépen először nem igazán beszélgettünk, de utána Louis szóba hozott egy jó kis témát.
- Mit szólnál hozzá, hogy ha a héten elvinnélek Doncasterbe? - kérdezte és, mint egész úton most is simogatta a lábam.
- Hm, örülnék neki és elvinnélek a szüleimhez! - mosolyogtam rá.
- Akkor, majd beszélek anyukámmal. - mondta és megpuszilta az arcom.
- Én, pedig nem. Meglepetés leszek! - mosolyogtam.
- Ahogy gondolod, csak ne utáljanak, mert beállítasz velem. - mondta.
- Nem fognak, nem olyanok. Lola, te jössz haza? - kérdeztem.
- Persze. Zayn? - kérdezte barátját.
- Benne vagyok, de Én is elviszlek a családomhoz! - mosolygott.
- Akkor mindenki megy a szülőkhöz, nem? - kérdezte Niall.
- Oké. - egyeztek bele a többiek.
- Szombaton, pedig találkozunk nálunk! - mutattam magamra.
- Benne vagyok, ha a mamád süt nekem sütit! - mosolygott Becky.
- Neked?! Még az uradnak is! - legyintettem.
- Tényleg, hívjuk fel! - jött Lolától az ötlet.
- Neked elöl van a laptopod? - kérdeztem.
- Persze, a zsebemben tartom! - forgatta a szemét, majd kitúrta a táskájából.
- Azt hittem, telefonon hívjátok fel! - csodálkozott Harry.
- Mert nem ismeritek Mariet! - mosolygott Roxy.
- Ő a világ legmenőbb mamája! - magyarázta Jesy.
- Imádják a rajongók! Sőt, vannak saját rajongói! - mondta Becky.
- Tuti, hogy fel fog ismerni titeket! - mondta Lola.
Letette úgy a laptopot, hogy mind látszódjunk benne. Hamar felvette.
- Sziasztok! - köszönt.
- Szia! - mondtuk egyszerre, persze a fiúk nem tegezték.
- Látom, ott a One Direction! - mosolygott mama.
- Mondtam! - mosolyogtam. - Igen mama, mert vannak itt kapcsolatok! - mosolyogtam, mire rögtön elkezdett vizsgálni minket.
- Biztos, hogy Roxy Harry barátnője! Jesy és Liam, Becky és Niall. Lola drágám, te vele mi van? - kérdezte.
- Én Zaynnel vagyok! - ölelte magához az említett személyt.
- Mondtam, hogy nem árt a korkülönbség! - mosolygott. - Akkor te drágám Louisval vagy? - kérdezte, mire bólintottam.
- Megyünk majd haza a héten. Szombaton mindenki jön hozzánk. - mosolyogtam.
- Mindenki bemutatkozik a szülőknek? - kérdezte.
- Igen. - bólogattunk.
- Jó, akkor Én majd puhítom az öregeket. - mondta, mire felnevettünk.
- Az az enyémekre is rá férne! - nevetett Jesy.
- Na nem mond! Te vagy a legjobb a csapatban és egy ugyan olyan jó fiúcskát viszel haza! - legyintett. - Emlékszem, mikor Sarah beállított egy motorossal! - nevetett.
- De csak, miután Lola valami zöld hajú sráccal! - nevettem.
- Jó, de most nagyon helyes legényeket szedtetek össze! - mosolygott mama.
- Mindenki megvan otthon? - kérdezte Lola.
- Itt mindenki! Az unalom is! - mondta.
- Képzeld, kaptam két kutyát meg egy papagájt! - mosolyogtam.
- Itt is várnak rád! - mondta.
- Mama, mennünk kell, mert mindjárt leszállunk! - mondta Lola.
- Sziasztok! - mondta és letette.
Visszaültünk a helyünkre.
- Nagyon aranyos a mamád. - mosolygott Lou.
- Le ne cserélj! - mondta, mire felnevetett.
- Azért azt nem! - nevetett.
- Hidd el, bírni fognak! - mosolyogtam rá. - Nincs több tesóm, csak ez az elmebajos, tehát se öcsém se bátyám. - mosolyogtam.
Hirtelen felém repült egy cipő, amit elkaptam.
- Köszönöm nővérkém, éppen ezt a cipőt akartam kölcsön kérni! - nevettem, majd visszadobtam.
- Aú! - kiabált Payno.
- Nem téged akartalak! Bocsi! - nevettem.
Louis, már sírt a nevetéstől.
- Ki hova megy? - kérdezte Lola.
- Én a közös házba. - mondtuk egyszerre a lányokkal.
- Jó, mert Én haza. - mondta Lola.
- Akkor majd találkozunk. Legkésőbb otthon. - mosolyogtam és megöleltem.
Ő egy másik taxival ment.
- A hölgyeket hazavisszük! - bökött az autók felé Harry.
- Juj, micsoda megtiszteltetés! - ugrott fel Roxy.
Beültem Louis mellé, mert nem engedte, hogy bepakoljam a táskámat.
- Jó volt LA-ben. - mosolygott.
- Egyet értek! - mosolyogtam. - Bár kaphattam volna kevesebb sebet, de összesítve jó volt. - mosolyogtam.
- Szerintem is, mindkettő! - mosolygott.
Utána, csak csöndben voltunk. Egészen, amíg a házhoz nem értünk. Mi értünk oda leghamarabb.
- Lehet, hogy ragadt rád valami? - kérdeztem mosolyogva, majd kiszálltam.
- Lehet. - mosolygott, kacsintott és kivette nekem a csomagokat.
Én nyitottam be először a házba.
- Itthon vagyunk! - mondtam, mire a két kutya és Richard kilőttek. Louis felhozta a szobámba a bőröndömet.
- Mennem kell! - mondta, majd óvatosan magához húzott és átölelt.
- Jó legyél! - mosolyogtam és megpusziltam az orrát. - Szeretlek! - mondtam és megcsókoltam.
- Én is! Majd holnap hívlak! - mondta, majd lelépett.
Fura volt Louis nélkül. Lezuhanyoztam, majd adtam enni inni az állatoknak és elaludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése