- Ébresztő! - kiabálta több hang.
Én, csak morogtam egyet és elfordultam, ahogy valaki a hátamon és a fejem alatt is.
- Gyerünk! Felkelni! - kiabálták újra.
- Kit kell kivágni az ablakon? - morogtam.
- Téged! - nevetett valaki.
- Fúj de undorító lesz, ahogy fröcsög a véred, miközben egy csapással ketté válsz, tökéletesen középen! - mondtam.
- Rebel, kelj már fel! - nyaggatott a párnám is, aki hangját simán felismertem: Jesy.
- Csöndesedj el, mind tudjuk a kis titkod! - szóltam rá, mire visszafeküdt.
Ekkor valaki bejött. Én fél szemmel láttam, hogy serpenyők vannak az alak kezében.
- Meg ne próbáld, ha nem szeretnéd keresztben lenyelni mindkettőt egyszerre, de akár átlósan is! - szóltam.
Ekkor Jesy kimászott a fejem alól.
- Becky, szedd le a fejed rólam! - mondtam.
Mind felkeltünk. Én nemes egyszerűséggel, ki se nyitottam a szemem, csak arccal bedőltem az ágyamba. Hirtelen valaki rám ült.
- Fogalmam sincs ki vagy, de nem jósolok neked hosszú életet! - mondtam a paplanomba.
- Pedig Én vagy felül! - hallottam meg egy nagyon ismerős hangot.
Fel se kellett néznem, rájöttem, hogy Louis ül a fenekemen és huncut mosoly díszeleg az édes kis arcán.
- Szeretnél az arcodra egy lila foltot? - kérdeztem mosolyogva.
- Inkább kihagyom! - nevetett.
- Louis, ne zaklasd, ébren van! - mondta Liam.
- Bizony! - mondtam.
- Hmm, pedig Én élvezem! - mondta, mire egy jól irányzott mozdulattal, elkezdtem fordulni lendületből az oldalamra, így Louis leröppent a földre.
Felkeltem, majd mivel a hátán feküdt rámásztam és a csípőjére ültem. Ő mosolyogva élvezte a helyzetet.
- Ugye tudod, hogy mindenki itt van a szobában? - kérdezte pimasz mosollyal.
- Nem zavar, végignézhetik a kivégzésed! - mosolyogtam gonoszan.
- Ha így kezdődik, kibírom! - mosolygott önelégülten.
- Te tudod! - rántottam vállat, majd két párnával püfölni kezdtem.
A végén, már sírva nevetett rajtunk mindenki, ahogy Én is. Mikor Louis már könyörgött, abbahagytam.
- Nem erre számítottam! - mondta.
- Szegénykém! - mosolyogtam és úgy tettem, mint aki sajnálja. - De semmi esélyed arra, amit reméltél! - mosolyogtam huncutan, majd lemásztam róla.
- Profin elintézted! - nevetett Zayn.
- Köszönöm! - pacsiztunk, majd bezárkóztam a fürdőmbe.
Lezuhanyoztam, elkészültem és a bőröndjeimet levonszoltam a lépcsőn.
- Kész vagy már? - kérdezte nevetve bőröndökkel a kezében Roxy.
- Persze! - mosolyogtam.
Beültünk a limuzinba, majd úton voltunk a reptérre. Én végig néztem, ahogy elhagyjuk az egyik otthonom. Richardra Jack fog vigyázni, addig amíg nem sikerül valahogy elhozni, vagy be nem vallom, hogy ki is vagyok valójában, amire semmi esélyt nem látok. Csöndesen elmerültem az agyam világába. Mikor megérkeztünk, körénk gyűltek a megszokott őrök és a rajongók sikítoztak. Odamentünk hozzájuk és fotózkodtunk, beszélgettünk velük.
- Gyertek! - intett Cara.
- Sziasztok! - integettünk.
Mind visszaintegettek és sikították a nevünket. Bedobálták a bőröndjeinket, majd hirtelen valaki a csípőmnél megölelt hátulról.
- Jenny! - kaptam az ölembe.
- Jó reggelt! - mosolygott.
- Nem vagy álmos? - kérdeztem.
- Nem. - mondta és mind felültünk a gépre.
Én Jenifer és Louis között ültem. Mikor végre bemondták, hogy ki kapcsolhatjuk az öveket, Jenny elment játszani Én, pedig Louisra néztem.
- Mi az? - kérdezte.
- Hiányozni fog London! - mosolyogtam rá.
- Nekem is! - mosolygott és megfogta a kezem.
Ő ült az ablak mellett.
- Gyönyörű! - nézett ki rám nézett, de Én nem mertem kinézni. - Nem nézed meg? - kérdezte.- Ijesztő! - mondtam és eltakartam a szemem.
- Nem, gyere! - mosolygott és az ölébe húzott.
Én az arcom a mellkasába fúrtam.
- Nyugi, csak pillants ki! Itt vagyok, foglak! - mondta és átölelt.
Óvatosan néztem ki, de tényleg gyönyörű volt. Tökéletes kék ég, felhők és ott ülhettem Louis ölében, miközben Ő ölelt. Kinéztem még egyszer, majd Louis szemébe. Ugyan olyan kék mindkettő.
Megint megnéztem, de még mindig tökéletes. Elmosolyodtam, majd tovább néztem mindkettőt. Éppen Louis szemét néztem, mikor kicsúszott a számon.
- Gyönyörű. - mondtam halkan, majd gyorsan belefúrtam az arcom a mellkasába.- Mi olyan gyönyörű? - kérdezte mosolyogva.
Én, csak megráztam a fejem.
- Mond el! - mosolygott.
- Olyan a szemed, mint az ég. - mondtam halkan.
- A tiéd is! - suttogta a fülembe, mire mosolyogva a mellkasára döntöttem a fejem és néztem ki az ablakon.
- Még mindig álmos vagy? - kérdezte és közben az állát a fejem tetejére támasztotta.
- Igen, de nem maradok itt, mert ha elalszom, nem lesz neked kényelmes! - mondtam.
- Nekem így tökéletes, maradj! - mosolygott.
- Biztos? - kérdeztem.
- Igen! - mondta és lassan simogatni kezdte a hátam.
Louis is becsukta a szemét, majd halkan dúdolni kezdett. Először nem ismertem fel a dalt, de mikor elkezdte halkan énekelni, felismertem és mosolyogva hallgattam angyali hangjával mondhatni altatódalt énekel nekem, mint egy igazi jó apuka.
Arra ébredtem, hogy valaki simogatva ébresztget.
- Rebel! - mondta halkan Louis, mire felkaptam a fejem.
Még mindig az ölében voltam. Elmosolyodtam, mire pár centire az arcomtól Ő is.
- Igen? - kérdeztem mosolyogva. - Miért van ekkora csend, hol vannak a többiek? - soroltam a kérdéseim.
- Ők leszálltak! - mosolygott.
- Mi, miért? - kérdeztem ijedten.
- Mert ez az út csak kettőnké! - mosolygott és megsimogatta a hajam.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem.
- Életem, nem jöttek el velünk a nászútra! - mondta és apró csókot nyomott a számra.
Az édes csókja miatt elmosolyodtam, de meglepődtem.
- Hogy hova? - kérdeztem.
- A nászútra! - mondta és szenvedélyes megcsókolt.
- Várj, mikor házasodtunk össze? - kérdeztem.
- Tegnap, nem emlékszel? - kérdezte ijedten.
Most mit mondjak, nézzen hülyének?!
- De, sose felejteném el! - mosolyogtam és megcsókoltam.
- Rebel! - simogatott valaki.
- Ébren vagyok! - mondtam és lassan felemeltem a fejem.
- Egy kicsit leülsz a helyedre, amíg elmegyek WC-re? - kérdezte mosolyogva Louis.
- Persze, de volt valami érdekes tegnap? - kérdeztem.
- Nem hinném, hogy valami nagyon különleges lett volna! - nevetett, majd elment.
Áh, akkor csak álmodtam! - gondoltam.
Körülnéztem, de mindenki megvolt, csak aludtak. Oké, akkor nem nászúton vagyok! Hurrá! Louis visszajött, de nem ültem vissza az ölébe.
- Kérsz? - húztam elő a táskámból egy nagy csomag gumicukrot.
- Milyen kérdés ez? - kérdezte, majd kettőnk közé letettem.
- Amúgy, ha lesz gyerekem, te fogod elaltatni! - mosolyogtam rá.
- Benne vagyok! - mosolygott.
- De mindig! Majd hívlak, hogy jöhetsz át! - mondtam nevetve.
- Ott leszek! - nevetett.
- Egyébként, ha már így bevallottad nekem, hogy nem ilyennek gondoltál, Én is elmondom, hogy Én sem téged! - mosolyogtam.
- Mesélj! - mosolygott és szembe fordult velem.
- Azt hittem, elkényeztetett, nyavalygós cicafiú vagy! - mosolyogtam.
Ezen, csak nevetett.
- De, kiderült, hogy jó barát vagy, van hangod és, mondhatjuk, hogy egy kicsit megkedveltelek, egy minimálisan. - nyögtem ki.
- Köszönöm! Én is téged! - nevetett a nyekergésemen.
- Én kínok között beszélek neked arról, hogy megkedveltelek, egy kicsit! Erre te kinevetsz! - mondtam.
- Nem azon nevetek! Azon, hogy mennyire aranyos, mikor bár nem látszik, de zavarban vagy! - mosolygott és megcsípte az arcom.
- Ne csipkedd az arcom! - szóltam rá. - És köszönöm! - villantottan 1000 wattos mosolyt.
Megrázta a fejét kuncogva.
- Egyébként, hallottam, hogy jól focizol! - mondtam és bekaptam egy gumicukrot. - Mesélj! - mosolyogtam.
- Nem egy nagy történet! - rántott vállat. - A Doncaster Rovers-ben játszom. - mondta. - Te milyen sportot szeretsz? - kérdezte.
- Hmm, amiben nem kell mozogni! - nevettem. - Nincs olyan. - rántottam vállat. - Tánc, autóversenyzés! Ennyi, ami a hobbim. - rántottam vállat.
- Meg agyon püfölni párnával másokat! - nevetett.
- Nem, ez volt az életcélom! - nevettem.
Ő is felnevetett és várta "értelmes" beszédem folytatását.
- Kiskorom óta célom: - hatásszünet, majd kezemmel színpadiasan mutogatva: Agyonverni Louis Tomlinsont párnával! - nevettünk.
- Ú, az enyém jobb! - nevetett.
- Hallgatom! - mosolyogtam.
- Egy gumicukor kígyót tenni Rebel Rock orrába! - nevetett.
- Akkor, most teljesül! - nevettem, majd beletett egyet.
- Most már vidáman halok meg! - nevettünk.
Kinevettük magunkat, majd komolyabb témára tértünk.
- Amúgy, néha nem őrülsz meg a sok kamerától, rajongótól és az interjúktól? - kérdezte.
- A kamerák és a rajongók nem zavarnak, csak az interjúk. Egyszerűen annyira uncsi, hogy annak a határán vagyok, hogy elalszom! - nevettem.
- Ismerős! - nevetett.
- Egyébként, pedig nem igazán szoktak megtalálni, csak mióta 5 sráccal járkálok, akik nagyobb feltűnést keltenek, akár hol vannak, mintha a pápa meztelenül szaladgálna az utcán! Ha senki nem vett észre még, akkor valamelyikőjük felborít, leönt, összetör, vagy tönkretesz valamit, vagy valakit! - nevettem.
- De szerethetően szerencsétlenek! - mosolygott.
- Igen, határozottan! Az egyik olyan mint egy konyhamalac, van egy akinek hosszabb a haja, mint nekem, egy, aki játssza az aput, de ugyan olyan szerencsétlen, mégis sikerül összekaparnia, a bandát, van egy, akinek mindegy hol van, ha ott tükör is van, az utolsó, Ő egy érdekes szerzet! Képes zokni nélkül, pizsamában járkálni a reptéren, plusz nincs nála vidámabb és viccesebb ember, akit ismertek, de néha olyan idegesítő, hogy ki tudnám vágni az ablakon, amitől, csak édes mosolya és csillogóan kék szemei mentik meg! - nevetettem.
- Olyan ismerősek! - nevetett.
- Édes srácok! - mosolyogtam.
- Annak tűnnek! - nevetett.
- Mondhatok valamit, amit még soha senkinek nem mondtam? - kérdeztem.
- Persze! - mosolygott.
- Titok! - mondtam.
- Megtartom. - mondta.
- Úgy érzem, valami baj van velem. Neked ott val Eleanor, Liamnek Jesy, Lolának Zayn, Roxynak Harry, Beckynek, pedig Niall! Én egyedül vagyok! - mondtam, majd egy könnycsepp folyt le az arcomon. - Irigyellek titeket, mert van valaki, aki szeret! - mondtam.
- Ez butaság! - mondta Louis és az ölébe húzott.
Ekkor mellénk ült Zayn, majd rá néztem.
- Az, hogy nincs herceged, nem azt jelenti, hogy nem vagy hercegnő! - mosolygott Zayn és megsimogatta az arcom.
Ekkor hirtelen Roxy felugrott az egyik ülésen állva, majd rázni kezdte magát. Forgatta a fejét, rázta a haját, majd úgy csinált, mint aki vetkőzni akart. Én nevetni kezdtem. Kimásztam Louis öléből, majd Roxyval, Louisval és Zaynnel szemben kezdtem ugyanaz csinálni, mint Roxy. Persze Roxyt Zayn és Lou nem látta, mert háttal ültek neki. Ők, úgy néztek rám, mint egy űrlényre. Ekkor Roxy mellett megláttam Beckyt, majd Jesy is felállt. Louis és Zayn, még mindig nem értették. Megfordultak, majd rájöttek a turpisságra. Nevetve hagytuk abba. Leültünk, majd tovább nevettünk. Roxy, Becky és Jesy visszaültek a helyükre Én, pedig maradtam. Louis intett, hogy menjek vissza az ölébe Én, pedig engedelmeskedtem neki.
- Pontosan annyira vagy jó, mint mi! Sőt, jobb vagy! - mondta, mire elnevettem magam.
- Nem, sokkal rosszabb vagyok nálatok! - nevettem.
- Tudod hogy értettem, nem? - kérdezte mosolyogva.
- Tudom! - mondtam.
- Akkor ne szórakozz velem! - mondta olyan "komoly vagy, csak mindjárt elröhögöm magam" fejjel.
- Pedig élvezem! - nyújtottam rá a nyelvem.
- Leharapom! - mondta mosolyogva, mire felnevettem.
- Visszaharapok! - nevettem.
- Ti most jártok? - kérdezte a furán vizsgáló Hazza.
- Mi? - néztünk rá értetlenül.
- Eléggé úgy néztek ki, mint egy pár! - mondta mosolyogva.
- Verd ki a fejedből! - mutattam rá.
- Akkor ez mi? - kérdezte ránk mutatva.
- Ez egy hosszú történet, de talán egyszer elmondom! - mondtam.
- Titokzatoska! - nevettet, majd leült velem szemben.
Hirtelen odaszaladt hozzám Jenny.
- Rebel! - bökött meg.
- Mondjad életem! - mosolyogtam.
- Anya már megint alszik! - mondta unottan.
- Akkor gyere! - mondtam, majd kimásztam Louis öléből.
Átültem egy másik székbe, majd Jenny az ölembe ült.
- Mit csinálunk? - kérdezte.
- Nem tudom, mit szeretnél? - kérdeztem.
- Álmos vagyok! - mondta.
- Várj, akkor egy kicsit ülj ide. - mondtam és betettem a mellettem lévő székbe. - Én hozok neked valami pokrócot és a macid! - mosolyogtam.
Elsiettem oda, ahol Jenifer aludt, majd elhoztam az említett dolgokat. A macit a kezébe adtam, majd az ölembe ültettem, betakaróztunk és az ülést fekvő helyzetbe állítottam.
- Rebel, énekelsz nekem? - kérdezte mosolyogva.
- Persze! - mosolyogtam, majd mivel már mellettem feküdt, átöleltem és magamhoz húztam.
- Hallom, ahogy dobog a szíved. - mondta, de már csukva volt a szeme és a légzése is nyugodt volt.
Elmosolyodtam, megpusziltam a feje búbját, majd belekezdtem a dalba. Próbáltam kikapcsolni az agyam, de a dal szövege miatt, csak is Louis járt a fejemben. Lassan a dal végére, már félig aludtam Jenny, pedig csöndesen szuszogott, de valaki odalopózott mellém és a fülemhez hajolt.
- Gyönyörű volt! - suttogta a fülembe Louis.
Én, nem mondtam semmit, csak elmosolyodtam.
* Louis szemszöge *
Rebel édesen elmosolyodott, majd leültem a többiekhez. Már mindenki ébren volt rajtuk kívül.
- Annyira édesek, egyszer csodás anya lesz Rebelből! - mosolygott Lana.
- Igen, imádják egymást. - mondta Liam.
Visszamentem az eredeti helyemre, majd hátrahajtottam az ülésem támláját és Én is elaludtam.
Remélem tetszett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése