- Minden rendben. - mondtam a kanapén ülő izgatott tömegnek.
- Ugye mára nincs terved? - kérdezte Heather.
- De, egy kicsit autózom. Megnyugtat. - mondtam.
- Akkor, mi megyünk! - mondták a fiúk.
- Louis, köszönöm! Gondolom milyen elviselhetetlenül visítottam. - mondtam.
- Nincs mit! - mosolygott, majd elmentek.
Egy órát semmit tettem, majd reggeliztem és felmentem. Kiválasztottam az ruháim, majd felöltöztem. Kicsit csinosabban öltöztem, nem tudtam merre visz az utam, csak megindultam. Bevágódtam a kocsimba, majd járkáltam egy órát. Éppen egy utcában hajtottam el, amiben volt egy kávézó. Louis állt előtte egyedül. Az egyik ott parkoló autót rögtön felismertem: Charlie. Abban a pillanatban álltam meg Louis mellett.- Ülj be! - mondtam.
- De minek? - kérdezte.
- Elmondom, csak siess! - mondtam, mire beült.
Sóhajtottam egyet, majd Louis felé fordultam.
- Szörnyű dologba kevertelek, amiből most kihúzlak. - mondtam. - Charlie követ téged. Azt mondta, neked véged. - mondtam.
- Ezért most elviszel? - kérdezte.
- Igen, de már megtaláltak, ugyanis követnek minket, de ne nézz hátra! - mondtam.
- Oké, értem. - bólintott.
- Kösd be magad és bízz bennem! - mondtam, mire tette amit mondtam.
Hirtelen gyorsabb tempóra kapcsoltam és leráztuk őket, de utolértek.
- Mindig ilyen ruhában kocsikázol? - kérdezte.
- Milyen? - kérdeztem, de folyamatosan az utat figyeltem.
- Szexi. - mondta.
- Nem, csak nem tudtam, hol lyukadok ki! Nem gondoltam, hogy autósüldözésben. - mondtam.
Már kidolgoztam a taktikát. Hirtelen gyorsítottam, majd mikor nem láttak, befordultam egy kis utcába.
- Kész vagy? - kérdeztem.
- Igen. - mondta.
- Akkor ahogy a nővérem mondaná, hajrá, öljük meg magunkat! - mosolyodtam el, majd villám gyorsan tolatni kezdtem.
Kitolattam a kis utcából, majd a másik irányba mentem el. Észre sem vettek, szerintem mire hazaértünk, még mindig kerestek minket.
- Miért mentettél meg? - kérdezte.
- Mert Én kevertelek bele! - vágtam rá.
- De hagyhattad volna.- mondta.
- Nyilván hagyom, hogy megöljenek miattam. - mondtam.
Kiszálltunk a garázsban, de Louisn látszott, hogy a szívverése még mindig nem állt a helyére. Elmosolyodtam, majd felültem a motorháztetőre.
- Teli vagy adrenalinnal, mi? - kérdeztem mosolyogva.
- Enyhén fogalmazva. - mosolygott.
- Tudod, ez az egyik ami olyan jó benne!- mosolyodtam el. - Meg persze, hogy életveszélyben vagy és ez olyan izgató! - mosolyogtam.
- Nekem éppen elég volt, hogy beültem melléd. - mondta.
- Mi? - kérdeztem vissza.
- Semmi, ne szóltam . - mosolyodott el.
- Mond el! - mosolyogtam.
- Nekem az is elég volt, hogy beültem melléd! Eben a ruhában. - mutatott végig rajtam, mire elmosolyodtam.
- Tudod, ez egy olyan Witches fajta szabály! - mosolyodtam el.
- Mi? - kérdezte.
- A volt barátunknak mindig tudnia kell, hogy mit veszített! - mosolyogtam.
- Aha... és olyan nem volt, hogy ezt a volt barátod is megtette volna? - kérdezte.
- Nem. - mondtam.
Nem értettem ezt a kérdést, de nem is nagyon izgatott.
- Ha már így ültél mellettem, gyere! - mondtam.
A garázsunk egyik fala tükör, az egész.
- Igen, ez a tükör fal, de miért is állunk előtte? - kérdezte.
- Ezért. - mosolyodtam el, majd középen eltoltam a két üvegfalat és beléptem.
Louis is jött utánam, majd belülről behúztam.
- Ő a Veszély Hercegnője. - mutattam a régi versenyautómra.
- Miért nem mondtad? - kérdezte.
- Megmondtam! Nem tartozok neked magyarázattal, most sem! Egyszerűen, ha már részese lehettél annak a dolognak, ami általában megnyugtat, vagy felidegesít, vagy segít dönteni, ezt is megmutathatom! De rajtad kívül ezt csak a lányok tudják. - mosolyodtam el.-
- Értem. Nem mondom el senkinek. - mondta.
- Mindjárt jövök! - mosolyogtam, majd kitoltam a tükröt.
A szekrényből kivettem a kulcsát, majd odadobtam Louisnak.
- Indítsd be! - mutattam rá.
A motor ugyan úgy búgott, mint régen.
- Egyszer el kell vinned egy körre! - mondta.
- Oké, de remélem nem most lesz, mert az a kör lesz, amelyiken Charliet utoljára győzőm le, pedig mindig mosolyt csal az arcomra, mikor megalázhatom abban, amit Ő tanított nekem. - mosolyodtam el.
- Azért, mert Ő Charlie, vagy mert az exed? - kérdezte.
- Mert azt csinálta, amit Én vele minden versenyünkön. Ha te aláztál volna meg, veled tenném ezt. - mosolyodtam el.
- Miért? - kérdezte.
- Mit miért? - kérdeztem értetlenül.
- Miért nekem mutatod meg? - kérdezte. - Nem értem, miért vigyázol rám! - mondta.
- Mert... - nem fogom kimondani! Akkor sem! - mert te is vigyáztál rám! Megmentettél, kétszer! Hagyjalak meghalni, mikor te kétszer mentettél meg, ugyan már! Ennyire nem gondolhatsz szívtelennek! - mondtam.
- Nem gondollak szívtelennek, mert hatalmas szíved van! - mondta.
- Nem értelek! - ráztam a fejem.
- Miért? - kérdezte.
- Bent ül a barátnőd, aki csodálatos! Kedves, tökéletes alakja van, szeret és iszonyú vagány, erre te itt ülsz egy régi versenyautóban, velem, az exbarátnőddel, aki titkolózott előtted és megmentetted az Ő exbartájától, aki egy őrült és hallgatod az unalmas meséit, meg faggatjátok egymást, a semmiért! - mondtam és kínomban elnevettem magam. - Egy nullával ülsz egy régi versenyautóban. Egy exbarátnőddel, aki egy exautóversenyző, akivel egy exversenyautóban ülsz! Túl sok itt az ex, nem? - kérdeztem.
- Az exbarátnőm, akiben még mindig látom az autóversenyzőt, mert ott lobog benne a tűz és most mutatta be, hogy mennyire tudja a dolgát, ahogy tegnap is és ez egy versenyautó! - mosolygott. - És azért ülök itt, mert úgy érzem, itt a helyem és nem ott! - mondta.
- Aha, akkor sem értem. - ráztam a fejem.
- Nem is kell. - mondta.
Ekkor eltolta az üveget Lola és elmosolyodott.
- Jöttél, hogy megnézd, hogy van az öregasszony? - szálltam ki mosolyogva.
- Igen, meg a pilótája és valaki, akinek még nem találtam nevet, tehát legyen csak Louis. - rántott vállat, mire elnevettem magam.
Én is felnevettem.
- Van esélyem ma egy fuvarra az autóban? - kérdezte Lola.
- Attól függ. - mosolyodtam el.
- Mitől? - kérdezte egyszerre Louis és Lola.
- Ha titok marad, hogy megjárattam! - mosolyodtam el.
- Az. - mondták egyszerre.
- Jó, akkor Lola, hozd a sajátom! - dobtam neki a kulcsom.
- Komoly?! - kérdezte döbbenten.
- Mielőtt meggondolom magam! - mosolyodtam el.
- Nem töröm össze! - mosolygott.
- Nem is ajánlom! - mondtam.
Kinyitottam a tükröt.
- Egy pillanat, nem gondoltátok, hogy így viszlek majd? - mutattam végig magamon.
- Hol veszed át? - kérdezte Lola.
- Majd ott, csak add ide! - mosolyogtam.
Elővettem a sisakom, meg a ruhám és beraktuk a saját autómba. A rádiót is elvittem, mert az a versenyautó hátsó ülésén van mindig.
- Louis, ülj át! - mondtam, mire unottan átült.
Egészen a szokásos pályáig semmi izgalmas nem volt. Ez egy elhagyatott pálya, amire akkor jövök, amikor kedvem tartja. Megálltunk a bejáratnál.
- Itt a rádió! - raktam ki.
- Itt a ruha! - adta Lola.
Egy pillanat alatt átvettem a kocsimban.
- Egy kör és jövök! - mosolyogtam.
Felvettem a sisakom. Beültem, majd rögtön gyorsítottam élveztem, hogy semmi kötöttség!
- Ez nem öregszik! - kiabáltam.
- Csodálod? A gazdája sem! - szólt bele Lola.- Na, figyeljetek! - mondtam, majd csináltam a trükköt.
Mindketten hatalmas szemekkel néztek, majd megálltam előttük. Kinyitottam a feléjük eső ajtót.
- Indulás! - szóltam Louisra, aki bepattant.
Bekötötte magát, majd rám nézett.
- Ne aggódj, ha eddig nem nyírtalak ki, nem most foglak! - kacsintottam, majd gázt adtam.
Louis nagyon élvezte. Utána mentem egy kört Lolával is, majd még elindultam egyedül.
- Milyen? - kérdezte Lola.
- Mint volt! - mondtam vidáman.
- Élvezd ki, mert Zayn már hívott! - mondta.
- Rendben, sietek! - mondtam, majd megálltam pontosan előttük.
Nevetve pakoltak, amíg Én visszaöltöztem.
- Egy ígéretet kihúzhatok! - mutattam Louisra.
- Mehetek veled? - kérdezte.
- Gyere, de utána vége a gyereknapnak! - mondtam, mire bepattant.
Természetesen, minden sebességkorlátot betartva mentünk hazáig. Beálltunk, elpakoltunk, majd csöndben akartunk belopózni.
- Csöndben, ez titok! - mondtam.
- Hol voltatok? - ugrott elénk Becky.
- Sehol. - vágta rá Louis.
- Rebel és Louis lefeküdtek. - vágta rá Lola.
- Mi?! - kérdeztük egyszerre Lolára nézve.
- Megjárattam egy kicsit az öreg lányt. - mosolyogtam.
- De akkor nem csaltad meg Heathert, ugye? - kérdezte Becky.
- Nem. - mondta Louis.
- Kösz a kérdést, jól éreztem magam! - mondtam, majd Becky mellett beléptem.
- Ne morogj már, de ezt tudnom kellett! - mondta.
- Neked mindent! - forgattam a szemem.
Én megindultam föl a lépcsőn.
- Most hova mész? - kérdezte Richard.
- Átöltözöm. - mondtam.
A két kutya és Richard velem tartott. Mikor kész lettem, lebaktattam.
- Heather? - kérdezte az éppen lejövő Roxy.
- Én most jöttem haza. - rántottam vállat.
- Mit csináltál? - kérdezte.
- Bejárattam a járgányt! - vigyorogtam.
- Ha! Engem nem vittél? Szégyen! - mondta.
- Bocs, ma mást kocsikáztattam. - nevettem.
- Louist? - mutatott rá, mire bólintottam.
- Heather várja Louist valami kávézó előtt, de Louis itt áll! - állapította meg Jesy.
- Juj, tényleg! - kapott a fejéhez.
- De Louis nem megy sehova. - néztem rá szigorúan.
- Nem. - mondta, majd felhívta Heathert.
Heather mérgesen tért haza, majd bevágódott a szobájába és ki se jött.
- Hasonlít az előző barátnődre! - nevetett Roxy.
- Nem hasonlít rá, mert az megfojtja a legjobb barátnőjét! - mondtam.
- Oké, de ezt szoktad csinálni! - nevetett Becky.
- Nem, mert Én morgok közben, vagy kiabálok! - mondtam.
- De az ajtót miért csapod be? - kérdezte Louis.
- Jó elképzelni, hogy ott áll, akire mérges vagyok. - rántottam vállat.
- Hány ajtóval öltél meg? - kérdezte Lou.
- Sokkal. - legyintettem.
Ekkor a 1D többi tagja és mögöttük Cara csapódott be az ajtón.
- Helló! - mosolyogtam.
- Sziasztok! - mosolygott Cara.
Mindenki leült a kanapéra, majd kezdődött a megbeszélés.
- Tudom, hogy egy hónapja jöttetek haza, de LA-be kéne utazni. - mosolygott. - Csak pár nap. - mondta.
- Vigyázat Los Angeles, jövünk! - ugrottam fel, majd lepacsiztam a lányokkal.
- Semmi veszekedés nem lehet se az úton, se ott! - mondta.
- Mikor indulunk? - kérdeztem.
- Ma este! - mondta.
A fiúk haza mentek mi, pedig bepakoltunk. Éjfélkor indult a gépünk. Én azt hittem megőrülök. Heather és Lola is velünk tartott. Ahogy felszálltunk a gépre, én megteltem energiával.
- Roxy! - ugrottam az ölébe.
- Táncolsz velem? - kérdezte Roxy, mire bólogattam.
Végül minden lány tele volt energiával, csak Heather hisztizett, de helyette beállt Richard, Málna és Barney.
Az első dal, amit végigökörködtünk, csak is 1D lehetett. Minden fajta "tánc" volt. Tehát, a lényeg, hogy rázd. Fenékrázás az nem maradhatott el. Meg persze, a robot, meg a Best Song Ever táncát is elő kellett adni. Azon visítottam annyira gyönyörű lett! A fiúk a fejüket fogták.
- Várjál, képzeld el, ha mindig ilyenek lennének! - mondta Louis. - Le se lehet őket csapni! - mondta, mire felnevettünk.
- Képzeld el, ha lenne emberi légycsapó! Hány ember lenne már halott! - ábrándoztunk.
Közben Heather mindenkitől a legtávolabb aludt. Mi a "párkapcsolati tanácsadó testület" leültünk Louis köré.
- Beszélned kéne vele! - mondta Roxy, majd a lányokkal felnevettünk.
- Vagy hagyd békén aludni! - nevettem.
Fogalmam sincsen, hogy hogyan, de Tommo körül aludtunk el.
Egy piha puha, tiszta rendezett ágyon keltem, nem a repülő padlóján. Tiszta szoba. Felültem, majd körül néztem. Egyedül voltam a szobában. Felálltam, majd kibicegtem, mert megfájdultak a sebeim.
- Valaki! - mondtam, mert már muszáj volt leülnöm, nem tudtam tovább menni.
Persze, erre mindenki megrohamozott. Zayn felkapott az ölébe és letett a kanapéra.
- Ki vállalja, hogy kicseréli a kötést? - kérdeztem.
- Majd én. - mosolygott Lola.
Fél óra alatt, már tiszta kötést kaptam.
- Béke van? - kérdezte Heathert.
- Igen. - mosolyodott el.
- Örülök neki, de egy kérdés, mi a program, mert ha semmi, akkor Én és a veszedelmeim tovább alszunk. - mosolyogtam, miközben Málna rágta a pólómat.
- Interjú, nemsokára és utána koncert. - mondta Jesy.
- Ne már! Ehhez fáradt vagyok! - mondtam. - Van itt bolt? - kérdeztem.
- Nem tudjuk, nem járkálunk itt! - rázta a fejét Liam.
- Oké, ki jön velem életerőt keresni? - kérdeztem, mire értetlenül néztek. - Energia ital! - mondtam.
- Kocsival? - kérdezte Roxy.
- Nem, ha messzire kell menni, úgyis visszafordulok.- mondtam.
- Jó, megyek Én, de csak mert nekem is kell egy. - mondta Lola.
- Nem aludtál? Mi lett veled?! - kérdeztem ijedten. - Beteg vagy?! - kérdeztem és megfogtam a fejét.
- Hagyj és indulj! - mutatott az ajtóra.
- Jöhettek, ha jók lesztek. - néztem a kutyákra.
Mellém léptek, majd Richard repült a vállamra.
- Te maradsz! - mondtam.
- Két nyálgépet viszel, de engem nem! Micsoda nőszemély vagy! - mondta, mire elnevettem magam.
- Válassz valakit és menj az ágyára! - mondtam.
- De nem süthet meg, ugye? - kérdezte.
- Nem szerelmem, csak én süthetlek meg! - pusziltam meg, mire felröppent a csillárra. - Ja, Richard! - szóltam utána, mire felém fordult. - Nem kotyogsz ki semmit, mert megetetlek a nyálgépekkel! - mondtam.
- Még sose mondtam el senkinek! - mondta.
Dobtam neki egy puszit, majd kiléptünk. Egy kisbolt volt az utcában, ami ugyan zárva volt, de hátulról mentünk oda, mert állt ott egy fiatal csaj.
- Szia! - köszöntünk neki.
- Sziasztok! Milyen életmentőt adhatok? - kérdezte mosolyogva.
- Két energiaitalt. - mosolyogtam.
Kifizettük, majd elindultunk vissza. Beszélgettünk, iszogattuk, de mire felértünk, még volt benne. Mikor beléptünk, Richard a vállamra szállt.
- Mit csináltál? - kérdeztem.
- Niallel ettem csokit. - mondta.
Mosolyogva mentem tovább.
- Sikerült? - kérdezte Becky.
Mi, csak mosolyogva felmutattuk az italokat.
- Van már benned energia? - kérdezte Harry.
- Ki fogom bírni. - mondtam. - Tényleg, te miért is nem aludtál? - kérdeztem Lolát.
- Na, na na! - énekelt, miközben beszaladt egy szobába.
Megráztam a fejem mosolyogva, majd levágódtam a kanapéra Liam és Zayn közé, majd a fejem Zayn vállára támasztottam.
- Mi van kicsi lány?! - simogatta a lábam Zayn, olyan volt, mint egy apuka.
- Fáradt vagyok, rossz kedvem van és fáj a kezem és a lábam. - mondtam.
- Miért van rosszkedved? - kérdezte Liam és a fejét az én vállamra hajtotta.
- Igazából, nem tudom. - mondtam. - Magam sem értem! Talán, egy kicsit hiányzik a versenyzés, de nem kezdem el újra, mert nincs értelme öngyilkosnak lenni.
- Hát, annak nincs.- simogatta meg a hajam Liam.
- Úgy érzem magam, mintha két bátyámmal beszélgetnék. - mosolyodtam el.
- Mert, éppen ezt teszed. - mosolygott Jesy végignézve rajtunk.
- Lehet. - mosolyodtam el. - De olyan vagyok, mint egy nyanya! Mindenem fáj és morgok. - mondtam.
- Nem is! Szerinted, én hogy nyavalyognék, ha beleestem volna egy tálba? - kérdezte Becky.
- Én is visítottam. - mondtam.
- Igen, elég érdekes hangzott! - nevetett Harry és Niall.
- Majd egyszer beléd szúrok pár szilánkot, majd minden figyelmeztetés nélkül kirántom őket! - mondtam.
- Oké, nem szóltam. - mondta Harry.
Ekkor belépett Cara.
- Vége a mesedélutánnak, indulás! - mondta.
Elkészültünk, majd pár perc alatt értünk az interjúra. A szokásos téma volt. Kapcsolatok, tervek, miért vagyok szingli, bánom-e. Uncsi volt, de persze mosolyogva válaszolgattunk. A koncert nagyon jól sikerült utána. Mikor a hotelbe visszaértünk, éppen, hogy eljutottam az ágyig. Már félig aludtam, mikor Heather sikított egyet.
Megölöm! Nem, megöletem! Nem, megetetem a kutyáimmal.
Eszembe jutott, hogy pontosan a mellettem lévő szobában van. Összeszedtem az erőm, majd hatalmasat vertem a falba, ami a kötés miatt fájt, de a pihenés fontosabb volt.
- Heather, kussolj! - kiabáltam.
Pár percig volt csönd. Mikor meguntam, megtaláltam a fegyvert.
- Málna, Barney hol van Louis! - mondtam.
- Richard, nyisd nekik az ajtót, aztán hozd vissza őket! - mondtam, mire megindultak
Mikor átértek, azt hallani lehetett. Richard hatalmasat füttyentett, mire a kutyák visszarohantak hozzám. Bebújtak mellém. Megsimogattam őket, majd magamhoz húztam és elaludtam.
Később arra keltem, hogy Heather Louis nevét sikítja. Itt felment bennem a pumpa. Lerúgtam magamról a takarót, majd az állataim követtek mikor kitörtem az ajtón. Nem lepett meg, hogy mindenki kint van.
- Senki sem tud aludni? - kérdeztem.
- Így senki! - mutatott az ajtóra Liam.
- Megölöm! - mondta Jesy.
- Értelmetlen! Én, csak kiherélem! - mondta Zayn.
Én hatalmasat rúgtam a rohadék ajtóba.
- Ha nem kussoltok el, bemegyek és Heathert a hajánál fogva ráncigálom ki, hátha úgy tud hagosabban visítani Louist, pedig kiherélem! - kiabáltam.
Erre csönd lett bent.
- Köszönöm! - üvöltöttem, majd belerúgtam még egyet az ajtóba, ami reccsent.
Megdörzsöltem a szemem.
- Ha kiengedem a hangom, azt meghallják! - mondtam.
- Jó éjszakát. - mondta Harry, majd mindenki szétoszlott.
Végre hagytak reggelig aludni.
Reggel kötést cseréltem a kezemen és a lábamon, majd kimentem. Hulla fáradt voltam.
- Kérsz kávét? - kérdezte Harry.
- Nem, alvást kérek! - mondtam.
- Igen, az jól tud esni! - mondta Jesy.
- Hol vannak? - kérdeztem.
- Még alszanak. - forgatta a szemét Liam.
- Nem sokáig. - mondta Becky, majd a tv elé rohant.
Zene csatornára kapcsolta, majd üvöltetni kezdte ami éppen ment. Pár perccel később a szerelmes pár lépett ki a kezüket a fülükre szorítva.
- Nem kapcsolnátok ki, éppen aludtunk! - mondta Louis.
- Na ne szívass! Mi is! - mosolyodtam el gonoszan.
- Az teljesen más! - mondta Heather.
- Ugyan már, hagyjuk ezt a kamu dumát! - mondta Roxy.
A lakosztályban egész reggel feszült volt a hangulat. Később kaptam egy SMS-t, hogy nincs ma dolgunk, mert elmarad a dedikálás.
- Nincs ma dolgunk, nem lesz dedikálás! - kiabáltam.
Mind örültünk neki.
- Ki jön este bulizni? - kérdezte Becky.
- Hülye vagy? Ott a helyem! - öleltem meg.
- Nekem is! Keresünk valami normális srácot Rebnek! - ugrott fel Lola.
- Nyilván majd Los Angelesben, egy buliban fogom megtalálni életem szerelmét! - forgattam a szemem.
- Akkor lesz egy éjszakás kalandod! - kacsintott Roxy.
- Irigykedsz, mi?! - kérdeztem.
- Nem. - mondta.
- Legalább nem leszel féltékeny. - mondta gonosz vigyorral Heather.
- Bukj le! - húzta le a pult mögé Roxy.
Éppen kés volt a kezembe, amit egyenesen a szembe falba hajítottam és beleállt.
- Tudod, sokszor megkaptam, hogy profi sorozat gyilkos lennék, tehát szívd vissza! - mondtam.
- De igaz! - nevetett.
- Szeretnéd, hogy megtépjelek, mint legjobb barátnő, vagy kussolsz?! - kiabáltam.
- Jaj, mennyire félek. - nevetett lenézően.
- Van miért! - ugrottam volna át a pulton, de Niall elkapott.
- Nyugi, nem jó ötlet. - súgta a fülembe.
- Majd jövök! - mondtam, majd a táskámhoz siettem.
Gyorsan tárcsáztam Charlie számát. Mindenki engem figyelt.
- Los Angelesben vagy, ugye? - kérdezte.
- Igen. - mondtam. - A megszokott helyen tíz perc múlva. - mondtam.
- Szexi a hangod, mikor mérges vagy! - mondta és magam elé képzeltem, ahogy vigyorog.- Mindig szexi a hangom. - csaptam le a telefont.
Bementem a szobámba, majd gyorsan felöltöztem, megmosakodtam és sminkeltem. Semmi extra ruhát nem vettem fel. Villám gyorsan kész lettem, de mire kiléptem Charlie a nappaliban ült.
- Mégis mit keresel itt?! - kérdeztem idegesen.
- Hozzád jöttem cicus! - mondta és felállt.
- Oké, bár semmi értelme nem volt. Versenyzünk egyet, majd kiröhöglek és elmegyek. - mondtam.
- Nem maradhatnál egy kicsit? - kérdezte.
- De, csak nem akarok veled lenni. - mondtam ki egyszerűen.
- Miért, mit tettem ellened? - kérdezte.
- Megaláztál, majd meg akartad ölni a volt barátom! - mondtam.
- Tehát megint szabad vagy? - kérdezte mosolyogva.
- Igen, de egy ujjal se merj hozzám érni. - mondtam.
- Sajnálom a múltkorit! - mondta.
- Ja, tényleg el is felejtettem! - mosolyodtam el, majd meglendítettem a kezem és hatalmasat csattant az arcán, majd csinosan tökön rúgtam. - Velem te ne szórakozz! - mondtam, mikor már a földön volt összegörnyedve.
- Szexi! - mosolyodott el.
- Mit mondtál? - léptem vissza hozzá.
Fel akart ülni, de a lábammal visszalöktem.
- Semmit. - nyöszörgött.
- Én is így gondoltam. - mondtam, majd otthagytam a földön.
Bepakoltam a táskámba, de mire visszamentem, még mindig ott feküdt.
- Kelj fel! - mondtam, mire lassan felkecmergett. - Többet meg se lássalak itt! - mondtam, miközben kimentünk.
Minden a tervem szerint ment. Rögtön ahogy végeztünk, én elhajtottam egyenesen a hotelbe. Ahogy felértem, ledobtam a táskám és lerúgtam a cipőm. Lehuppantam a kanapéra.
- Nem voltál vele egy kicsit durva? - kérdezte Harry.
- Ja, elég fájdalmasnak tűnt. - mondta Louis.
- Megérdemelte. - mosolyodtam el. - Majdnem megfojtott. - mondtam.
- Nem fáj semmid? - simogatta meg a vállam hátulról Jesy.
- De, a kezem és a lábam. - mondtam.
- Cseréljünk kötést? - kérdezte Lola.
- Ne, akkor csak jobban fáj! - mondtam.
- Rendben. - mosolyodott el.
- De megnézem, hogyan néz ki. - mondtam, majd megindultam a szobámba.
Levettem a nadrágom, majd óvatosan a kötést is. Szépen javult. A kezem még csúnya, de az a tegnapi falba verés után nem csoda. Felvettem egy másik nadrágot, majd a kezemre nem tettem kötést.
- Mutasd. - mondta Lola.Megnéztem, majd közölte, hogy undi. Ja, szerintem is. Miután mindenki megcsodálta, bekötöttem. Estig semmi izgalmasat nem is csináltunk, csak ide-oda dőltünk. A bulira igazán nem akartam kiöltözni, de valahogy mégis sikerült. Heather volt, aki farmer póló összeállítást választott, de illett hozzá, ezért nem szóltunk neki, meg mi közünk hozzá! Mi, mint mindig kicsíptük magunkat, majd a konyhában gyülekeztünk. Hárman vezettünk, Én, Liam és Jesy. Én egyébként sem akartam a földig inni magam. Mikor beléptünk, látszott rajtunk, kinek mi a cél most. Harry, Roxy, Niall és Becky a táncparkettet találták meg. Louis, Zayn és Heather a bárpultig meg sem álltak. Lola, Jesy és Liam, pedig velem maradtak és leültünk egy asztalhoz.
- Ki kiket vállal? - kérdezte Liam.
- Én Roxyt biztos, a többi mindegy, szívesen ápolok még. - mosolyogtam.
- Oké, akkor Én Zaynt vállalom. - mondta Lola.
- Én Beckyt. - mondta Jesy.
- Akkor maradt Louis, Heather, Niall és Hazza. - összegezte Liam
- Jó, akkor Én Heathert vállalom. - mondta Lola.
- Én még Harryt. - mondta Liam.
- Akkor Én Niallt. - mondta Jesy.
- Vállalom Louist. - mondtam.
- Biztos? - kérdezte Jesy.
- Kiszedte a szilánkokat belőlem, egy ápolgatással tartozom neki. - mondtam.
- Juj, hallani is rossz volt! Szegény, nem hányt le? - kérdezte Jesy.
- Nem, csodáltam, hogy nem, mert még Én is undorodtam a sebtől. - mondtam.
* Pár órával később *
Most mindenki, aki "kicsit iszogatott" itt ül és próbálja osztani az észt. Becky és Niall beszélgetnek, de mindketten beszélnek folyamatosan, ráadásul nem is érthetően, tehát biztosan élvezik. Harry és Roxy éppen, hogy nem másznak egymásra előttünk az asztalon. Louis folyamatosan tapizta Heathert, akit ez nem zavart, sőt élvezte. Rájuk is azt mondanám, hogy nem sok válassza el őket attól, hogy bemenjenek egy WC-be. Pontosan ez a nem sok is, Jesy, Lola, Liam és Én vagyunk. Zayn a legjobb eset, mert könyököl és énekel, de halkan.
- Indulhatunk haza? - kérdezte.
- Nem! - vágta rá Louis, Hazz, Roxy és Heather.
- De igen! - mondta Liam és Jesy.
- Velem jön Louis, Roxy, Zayn és Lola. - mondtam határozottan.
- Mi alapján válogattad? - kérdezte Liam.
- Roxyt és Louist vállaltam, Zayn csöndes, Lola a tesóm és józan. - mosolyodtam el.
- Miért, különben nem vinnél el? - kérdezte.
- Nem, mert te tuti, hogy behánynál! - mondtam.
Lola Zaynt vonszolta a kocsiig. Roxy szerencsére járni azt tudott rendesen, csak néha az irány volt rossz. Louist nehezebb volt elhúzni a kocsimig.
- A terv, hogy Lola te hátraülsz Louisval és Roxyval és, ha hánynak, itt van zacskó! - nyomtam a kezébe.
Az úton szerencsére senki nem hányt. A liftben majdnem megfulladtunk a piaszagtól. Roxyt és Louist bevonszoltam a szobámba. Roxyval nem volt semmi gond, hányt egyet, majd elaludt a fürdőszobában a földön.
- Miért vonszoltál be a szobádba? - kérdezte huncut mosollyal az arcán.
- Azért, mert részeg vagy. - mondtam. - Minél hamarabb aludj el. - mondtam.
- Mit akarsz velem? - kérdezte.
- Semmit, csak egyszerűen aludj el! - mondtam.
Louis se szó se beszéd elrohant a fürdőmbe, majd hányt, de két percenként. Hoztam neki vizet, majd fogtam a homlokát és simogattam a hátát, amíg jobban nem lett. Már majdnem feljött a nap, mikor Louis bemászott az ágyamba. Én lemostam a sminkem, fogat mostam, átvettem a pizsamám és bedőltem az ágyamba, majd ahogy becsuktam a szemem, már aludtam is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése