- Én is! Végre egy kicsit lazulhatok, önmagam lehetek. - mondtam, majd hirtelen valaki bevágta a szobánk ajtaját.
Kinyomtam a telefont, majd ijedtemben a földre ejtettem. Berohantam a szobába, ahol Louis ült az ágyon dühösen.
- Mit jelentsen ez? - mutatott az ajtóra. - Nem vagy önmagad? Ki vagy? - kérdezte kiabálva.
- Tudni akarod? - kérdeztem, majd kifújtam a levegőt.
- Igen. - mondta.
- Várj! - mondtam, majd beszaladtam a fürdőbe.
A fél arcomat visszaváltoztattam. Utána kiléptem, mire Louis úgy nézett, hogy meg sem szólalt.
- Louis, tudok Sarahról, mert Én vagyok Sarah. - mondtam.
- De hogyan? - kérdezte és óvatosan elém lépett.
- Rebel azért van, hogy Őt bántsák. - mondtam.
- Akkor, te nem az vagy, akit szeretek? Én a megjátszott éned szeretem? - kérdezte és egyre idegesebb lett.
- Nem. - vágtam rá.
- Akkor?! Mond már el! - kiabálta.
- Eleinte Rebel teljesen nehezemre esett lenni, de mára már Sarah és Rebel is Én vagyok. Tudom, iszonyú nehéz felfogni, de mindkettejük Én vagyok. - mondtam, majd egy könnycsepp folyt végig az arcomon, ami abból a szememből jött, ami Sarah szeme. Ez csak érzékletesebbé tette az egészet.
- Vagyis, már sem Rebelt sem Saraht nem játszod meg. - mondta.
- Így van. - bólintottam.
- Miért nem mondtad? - kérdezte.
- Nem mertem. - mondtam és lehajtottam a fejem. - Saraht telefonon el akartad küldeni melegebb éghajlatra. - mondtam sírva.
- Kérlek ne sírj! - mondta és magához ölelt.
- Louis, néha ez hatalmas teher. Ha a turné alatt bármikor is Sarah lettem volna, akkor biztosra veszem, hogy síró görcsöt kapok! - mondtam. - Egyszerűen összetörted Őt! - mondtam sírva.
- Sajnálom. Rebel az ördögöm, Sarah az angyalom. - mondta, mire én tovább áztattam a pólóját.
- Nekem ez iszonyú nehéz! Rebel soha nem volt boldogabb, míg Sarah egyszerűen összeroppan belülről. - mondtam.
- Akkor mi értelme ennek? - kérdezte.
- Azt mondod, vége? - kérdeztem, miközben elhúzódtam tőle.
- Te titkolóztál előttem, egy kapcsolatnak az a lényege, hogy őszinték legyünk. - mondta.
- Csak, azt jegyezd meg, hogy te vagy az első, akibe Rebel és Sarah is szerelmes. Soha senkinek nem beszélhetsz erről az egészről, csak a fiúknak, a lányoknak, Caranak és Paulnak. - mondtam, majd sírva kirohantam a szobából.
Nem néztem semerre, csak rohantam. Kirohantam a lakosztályból, majd utánam rohant a két kutya. Rohantam a folyosón, majd egy takarító szobába bezárkóztam és iszonyú sírás tört rám. Barney és Málna érezték, hogy most nem ugrálhatnak. Az ölembe rakták a fejüket Én, pedig simogatni kezdtem őket. Soha többet nem szerethet senkit Rebel! Soha többet semmilyen érzést nem engedek neki! Soha! Soha! Soha! Ennél szörnyebb nincs! Nem engedem neki, hogy szeressen valakit. Nem! Őt bánthatják, akkor is a képükbe vigyorog! Hallottam, ahogy elrohannak a szoba előtt, de nem érdekelt.
* Lola szemszöge *
Kirohant a lakosztályból. Láttam, hogy félig Rebel, félig Sarah volt. A kutyák utána rohantak, majd eltűntek. Én felugrottam a kanapéról, mire Louis kijött. Én tudtam, hogy mi történt.
- Louis, hova ment? - kérdeztem.
- Nem tudom. - mondta, beletúrt a hajába, majd levágódott a kanapéra engem kikerülve.
Én már a síró görcs határán voltam.
- Louis William Tomlinson! Szeretem Őt, a húgom! Nem érdekel, hogy ki vagy, vagy mi történt, de meg kell találnom! Mond el, hogy mi történt! - kiabáltam rá, miközben elsírtam magam.
- Elmondta, hogy Sarah és Rebel is és összevesztünk. Mondtam, hogy hazudott nekem, szakítottunk és elrohant. - mondta röviden, majd maga elé bámult.
- Megint nem érted meg, hogy akár hova mehetett? - kérdezte üvöltve. - Mi van, ha perceken belül az autójából kirepülve meghal, vagy benne?! - kiabáltam tovább, de zokogtam. - Nem hiszem el, hogy hagytad elmenni! - sikítottam, majd összerogytam a szőnyegen.
- Mit csináltam volna? - kérdezte.
- Megállítod, vagy bánom is én! - mondtam. - De szereted, nem? - kérdeztem, mire bólintott. - Meghallhat. Bármelyik pillanatban! - mondtam, mire a hátam mögül két kart éreztem körém fonódni.
- Semmi baj nem lesz, megtaláljuk. - súgta a fülembe Zayn.
- Louis, ha meghal, vagy bármi baja lesz, esküszöm, hogy én két kézzel fojtalak meg! Karon öltve a lányokkal, Charlieval, Jackkel, majd hagyjuk, hogy a tetemedet a két kutya és a madara megegyék! - mondtam remegő hanggal, majd ellökve magamtól Zaynt, kirohantam.
Pár perc múlva már mindenki velem rohangált. Egy takarító szoba felől hallottam zokogást. Benyitottam, majd ott ült a földön a két kutyát ölelve.
- Mást ne engedj be! - mondta, mire becsaptam az ajtót.
Magamhoz öleltem és, csak öleltem. Lassan mindketten abbahagytuk a sírást.
- Menjünk innen! - mondta, majd felállt.
Bementünk a lakosztályba, aminek a nappalijában aggódó tekintetek fogadtak.
- Hol voltatok? - kérdezte ijedten Harry.
- A lényeg, hogy most itt! - mondtam halkan.
- Minden rendben? - kérdezte Zayn.
A húgom szabályosan betört a szobájukba, majd becsapta az ajtót. Jó, hogy a helyén maradt.
- Nem Zayn, semmi sincs rendben. - mondtam és az arcom a kezembe temettem.
- Hogyan hozzuk vissza? - kérdezte Jesy.
- Fogalmam sincs, a szokásos dolgok nem jönnének be. - mondta Becky.
- Én, pedig pontosan tudom. - mosolyodott el Roxy.
- Azt hiszem tudom mire gondolsz. - mosolyodtam el én is, de csak halványan.
- Bevetjük a Z tervet? - kérdezte Becky ijedten.
- Nem, majd ha a ez nem jön be. - mondta Jesy.
- Pedig szerintem az igazán hatásos lenne. - mosolygott gonoszan Roxy.
- Hát, ha úgy vesszük nekünk jó lenne! - mosolyodtam el.
- Törvénybe ütköző! - mondta Becky.
- Hé, amíg csak gondolunk rá, addig nem! - mondta Roxy.
- Súgd meg! - húzta magához Hazz Roxyt.
Megsúgta, mire Harry ijedten szólalt meg.
- Nem! - rázta a fejét határozottan.
- Miért, valami jót kitalálunk a sírra! - mosolyodtam el.
- Meg akartok ölni? - kérdezte Louis.
- Most miattad rájött! - mondta Roxy Harryt hibáztatva. - Hátulról támadtam volna, de most, hogy tudja nem fog sikerülni! - mondta, de látszott rajta, hogy mindjárt elröhögi magát.
- Ugye tudod, hogy nem hagytuk volna? - kérdezte Liam.
- A szemtanúkat is eltüntetem! - mondta Roxy.
- Elég! - zárta le a témát Louis.
- Akkor próbáljuk, csak simán kicsalni! - rántott vállat Becky, majd bekiabált. - Tűz van! - kiabált Becky.
- Akkor már nem kell aggódnom azon, hogy mi lesz velem, ha meghalok! El leszek hamvasztva! - kiabált vissza, mire elnevette magát Niall.
- A One Direction ül a nappaliban! - sikított olyan rajongós hangon Roxy.
- Ne csodálkozz rajta! - kiabálta, majd folytatta. - Megszokhatók. Szobatiszták, de rombolnak, feltűnést keltenek akármerre mész, zaklatnak, nem tudnak melletted sétálni, semmilyen parancsra nem hallgatnak és mindent megesznek, főleg Niall! - kiabálta, mire mind felnevettünk.
- Nem jönnél ki húgi? - kiabáltam neki.
- Mid van, amiért érdemes lenne kimennem? - kiabált.
- Édesség. - kiabált.
- Nem nyert, nekem is van. - kiabált vissza.
- Szabadságom! - kiabáltam.
- Mit akarsz? - slattyogott elém.
Nem tűnt annyira meggyötörtnek, mint Lou.
- Kiheverted? - kérdeztem értetlenül, mire mindenki rá kapta a fejét.
- Megyek haza. - mondta és vissza akart menni a szobájába.
- Londonba? - kérdezte Jesy.
- Mivel ott lakom! - mondta.
- Nem mehetsz el! - mondtam.
- Csak figyelj! - mondta, majd a szobájából kihúzva bőröndjeit, elindult az ajtó felé.
Mikor kinyitotta, nem várt személy állt ott. A tesóm ledobta a bőröndjeit és megdöbbenve állt. A vendég felkapta, miközben láttam, hogy örömében Sarah, mert világos, hogy Ő volt, sírva. Ismerem annyira a húgom, hogy tudtam, hogy nem boldogságában, vagy szomorúságában sír, hanem megkönnyebbült. Jack olyan neki és már nekem is, mint egy testvér. A húgom vállára átröppent Richard.
- Titok! - mosolyodtam el huncutan.
A húgom szabályosan betört a szobájukba, majd becsapta az ajtót. Jó, hogy a helyén maradt.
- Nem Zayn, semmi sincs rendben. - mondtam és az arcom a kezembe temettem.
- Hogyan hozzuk vissza? - kérdezte Jesy.
- Fogalmam sincs, a szokásos dolgok nem jönnének be. - mondta Becky.
- Én, pedig pontosan tudom. - mosolyodott el Roxy.
- Azt hiszem tudom mire gondolsz. - mosolyodtam el én is, de csak halványan.
- Bevetjük a Z tervet? - kérdezte Becky ijedten.
- Nem, majd ha a ez nem jön be. - mondta Jesy.
- Pedig szerintem az igazán hatásos lenne. - mosolygott gonoszan Roxy.
- Hát, ha úgy vesszük nekünk jó lenne! - mosolyodtam el.
- Törvénybe ütköző! - mondta Becky.
- Hé, amíg csak gondolunk rá, addig nem! - mondta Roxy.
- Súgd meg! - húzta magához Hazz Roxyt.
Megsúgta, mire Harry ijedten szólalt meg.
- Nem! - rázta a fejét határozottan.
- Miért, valami jót kitalálunk a sírra! - mosolyodtam el.
- Meg akartok ölni? - kérdezte Louis.
- Most miattad rájött! - mondta Roxy Harryt hibáztatva. - Hátulról támadtam volna, de most, hogy tudja nem fog sikerülni! - mondta, de látszott rajta, hogy mindjárt elröhögi magát.
- Ugye tudod, hogy nem hagytuk volna? - kérdezte Liam.
- A szemtanúkat is eltüntetem! - mondta Roxy.
- Elég! - zárta le a témát Louis.
- Akkor próbáljuk, csak simán kicsalni! - rántott vállat Becky, majd bekiabált. - Tűz van! - kiabált Becky.
- Akkor már nem kell aggódnom azon, hogy mi lesz velem, ha meghalok! El leszek hamvasztva! - kiabált vissza, mire elnevette magát Niall.
- A One Direction ül a nappaliban! - sikított olyan rajongós hangon Roxy.
- Ne csodálkozz rajta! - kiabálta, majd folytatta. - Megszokhatók. Szobatiszták, de rombolnak, feltűnést keltenek akármerre mész, zaklatnak, nem tudnak melletted sétálni, semmilyen parancsra nem hallgatnak és mindent megesznek, főleg Niall! - kiabálta, mire mind felnevettünk.
- Nem jönnél ki húgi? - kiabáltam neki.
- Mid van, amiért érdemes lenne kimennem? - kiabált.
- Édesség. - kiabált.
- Nem nyert, nekem is van. - kiabált vissza.
- Szabadságom! - kiabáltam.
- Mit akarsz? - slattyogott elém.
Nem tűnt annyira meggyötörtnek, mint Lou.
- Kiheverted? - kérdeztem értetlenül, mire mindenki rá kapta a fejét.
- Megyek haza. - mondta és vissza akart menni a szobájába.
- Londonba? - kérdezte Jesy.
- Mivel ott lakom! - mondta.
- Nem mehetsz el! - mondtam.
- Csak figyelj! - mondta, majd a szobájából kihúzva bőröndjeit, elindult az ajtó felé.
Mikor kinyitotta, nem várt személy állt ott. A tesóm ledobta a bőröndjeit és megdöbbenve állt. A vendég felkapta, miközben láttam, hogy örömében Sarah, mert világos, hogy Ő volt, sírva. Ismerem annyira a húgom, hogy tudtam, hogy nem boldogságában, vagy szomorúságában sír, hanem megkönnyebbült. Jack olyan neki és már nekem is, mint egy testvér. A húgom vállára átröppent Richard.
* Sarah szemszöge *
Nem akartam elengedni Jacket. Richard a vállamra ült és várta, hogy megszeretgessem. Még Jack kezében ölelgettem Richardot.
- Elég te nőszemély! - szólt rám Richard. - Eljössz turnézni, engem meg otthagysz? Na szép! Most meg, hogy iderepültem hozzád, ölelgetsz? - mondta és a fejét rázta.
- Ne morogj már! - mondtam és megpusziltam.
- Richard, megmondtam, hogy repülővel jöttünk! - forgatta a szemét Jack.
- Én idáig repültem! - rázta a fejét.
- Ahhoz te lusta vagy bogaram. - néztem a madaramra.
- Nem igaz! - mondta.
- Richard, kapsz magad mellé két kutyát! Barney és Málna! - mutattam az izgatott ugrándozó kutyára.
Richard leszállt, majd egész jól kezdtek játszani.
- Sarah, elfelejtheted, hogy ezt a madarat nálam hagyod! - rázta a fejét Jack.
- Te hoztad nekem. - nevettem.
- Jól van! Azt egy szóval sem mondtam, hogy leadhatod! - mondta.
- Van barátnőd? - kérdeztem és megigazgattam a haját.
- Szokásos. Amúgy ne piszkáld! - lökte el a kezem.
- Nem változtál. - mosolyogtam rá.
Mikor elléptem Jack elől, Lola színpadiasan állt kitárt karokkal.
- Nővérkém! - kapta fel Lolát.
- Hülye állat! - nevetett Lola, majd szorosan ölelte Jacket.
- Hallottam, bepasiztál. - mosolyodott el Jack. - Ideje volt már, nehogy egyedül öregedj meg! - kezdte a piszkálódást.
- Mondja, akinek minden este más-más lány van az ágyában! - nevetett Lolusz.
- Aha, ha otthon van, akkor általában a húgod van benne! - nevetett.
- Na, most mit gondolnak rólam! - nevetettem.
- Elég belőletek! - ugrott Jack nyakába Becky, majd társult hozzá Jesy és Roxy is.
Nevetve vettem elő csokis kekszet, majd az ebeknek adtam.
- Ejnye, nekem nem adsz? - röppent a vállamra Richard.
- Gondoltam, te csokit akarsz, de ha jó neked ez is! - mondtam.
- Csokit adj! - kiabálta.
Adtam neki egy csíkot, amit egy jó ideig majszolt.
- Amúgy hogy kerülsz te ide? - kérdeztem Jacket.
- Se húgom, se nővérem. A családomnál voltam két hétig. A húgom papagája az agyamra megy. - mondta, de Richard félbeszakította.
- Reménykedtem, hogy sikerül és végre elhozol! - mondta, mire elnevettem magam.
- Tehát erről beszélek! - mutatott a madárra. - Majd hallom, hogy baj van a húgival. És, hopp repülök! - mondta.
- Jó barát vagy. - mosolyogtam rá.
- Tudom. De a családom azt várja, hogy beállítsak a barátnőmmel. - vakarta meg a tarkóját, mire nevetve kiszaladtam.
- Bekamuztad nekik, hogy van csajod? - kérdezte Niall.
- Aha. - bólintott és elnevette magát.
- Nem vállalom! - vágtam rá.
- Kérlek.- mondta, de komolyan fordultam hozzá.
- Nem! Sok minden voltam már. Az anyád, a nagyanyád, az orvosod, a tanárod és egyszer az ágyasodat is bevállaltam, de erről szó sem lehet! - mondtam.
- Oké. - forgatta a szemét.
- Az kéne még. - mondtam, majd leültem egy bárszékre.
- Tényleg, mesélhetnél nekem, mert elhúztál Londonból és azóta nem láttalak! - mondta és leült mellém.
Mindenki szétszóródott, majd belekezdtem a mesébe. Liam, Niall és Jesy a konyhában főztek. Pontosabban Liam és Jesy, Niall "előkóstolt". Becky, Roxy, Harry és Lola elmentek a hotel fürdőjébe. Louis bezárkózott a szobába.
- Tehát, összejöttetek, de ma szakítottatok, mert elmondtad neki. - összegezte a hosszú mesém.
- Lényegében így van. - bólintottam.
- De előtte kétszer megcsalta Rebellel a barátnőjét. - mondta a pulton a kezével mutogatva.
Erre, bólintottam.
- Ha ezt tudom, nem kérem, hogy a barátnőmet játszd, van elég gondod. - mondta.
- Igen. - bólintottam.
Közben forrócsokit iszogattunk.
- Ez egy cseppet sem egyszerű! - rázta a fejét. - A lehető legbonyolultabb szerelem, amit csak hallottam. - mondta a fejét fogva.
- Egyet értek. - mondtam.
- Sietnem kell, mert rajtad kívül, még van egy kis dolgom. - mondta, megpuszilta az arcom, majd a pulcsijával a kezében, a cipőjébe bújva elszaladt.
Liam, Niall és Jesy fordultak felém.
- Próbánk lesz. - mondta Niall.
- Tudom. - mondtam.
- Nem zavar a tánc? - kérdezte Jesy.
- A tánc, az csak tánc. - rántottam vállat. - Olyan mint a színészet. Ami a színpadon történik, ott is marad. - mondtam.
- De egyáltalán nem zavar a közelsége? - kérdezte Niall.
- Rebel megoldja. - legyintettem. - Nem mindegy, hogy ki kezeli a helyzetet. - magyaráztam. - Rebel azért lett, hogy bántsák. A terv az volt, hogy senki iránt semmilyen érzést nem érezhet. Ő nem. - mondtam.
- Mikor változott ez meg? - kérdezte Liam.
- Mikor belépett egy One Direction-nak nevezett jelenség az életembe és az egészet megkavarta. - mondta.
- Haragszol ránk? - kérdezte Nialler.
- Nem. Örülök, hogy ha valaki, akkor ti voltatok, akik életre keltettétek. - mondtam mosolyogva.
- Ezt nem értem. - rázta a fejét Liam. - Hogyan? - kérdezte.
- Nem lehetett titeket nem megszeretni. Próbált utálni titeket, főleg Louist. Azért csinálta, mert szeretett, már akkor. - mosolyodtam el. - Csak egy flegma lány, aki ezt sose vallaná be nektek. - mosolyodtam el.
- De még mindig nem értem! - rázta a fejét Niall.
- Az volt a lényeg, hogy ha Rebelt bántják, akkor Én ne törjek össze. De Rebel is Én lettem, majd érezni kezdett. Amikor megszeretett titeket, akkor kezdte érdekelni, hogy mit gondoltok róla. Ami tilos volt, a szerelem. - mondtam, majd sóhajtottam. - De semmi nem jött össze. - rántottam vállat, majd leugrottam a székről. - Viszont ma elemében lesz! - kacsintottam, majd a szobánk felé vettem az irányt.
A két kutya és Richard a nyomomban. Richard, persze a vállamon ült. Mikor benyitottam, Louis rám se nézett, bámulta tovább a tv-t. Richard életében először csöndben volt.
- Mi lett veled, megkukultál? - kérdeztem a madártól, mire megrázta a fejét.
- Nem, csak nem értem az embereket. - mondta.
Kinyitottam a bőröndöm, majd turkálni kezdtem. Richard elvitte a pólómat, majd könyörögtem neki, de nem adta vissza.
- Feladom! - dőltem az ágyra a fejemet fogva.
Nem érdekelt, hogy Louis is ott fekszik.
- Megsütlek! - szóltam rá.
Rám dobta a pólót, majd ráült a bőröndömre. Elmentem a fürdőbe, majd Rebelt csináltam magamból. És hatott. Sokkal jobban éreztem magam. A tükör előtt álltam és néztem magam. Hiányzik Louis, de ezt egy pillanatig sem mutathatom ki! Az arcomra a szokásos huncut mosoly húzódott, majd magamra kacsintottam és kimentem. Louis, már készen volt. A két kutyával az oldalamon és a papagájjal a vállamon léptem ki a nappaliba. Nem igazán beszélgettünk. Amikor odaértünk, egy lány éppen egy drót segítségével lógott fejjel lefelé.
- Majd jövök. - mondtam a mellettem sétáló Beckynek, majd felrohantam a színpadra.
Már rohantam a színpad felé.
- Ne törd össze magad! - kiabálta Cara.
- Nem fogom! - kiabáltam vissza, de már a színpadon álltam.
Odamentem a férfihoz, aki kezelte a kütyüt.
- Helló. - mosolyogtam.
- Szia! Mit szeretnél? - kérdezte, elég kedvesnek tűnt.
- Lehetne róla szó, hogy Én is felmehessek oda és, amikor a barátaim beállnak a helyükre, hirtelen leengedne és megijesztenénk őket? - kérdeztem mosolyogva.
- Egy feltétellel. - mondta.
Bólintottam, majd folytatta.
- A lányom hatalmas rajongótok, nemsokára ide jön, suli után. Lehetne szó róla, hogy találkoztok? - kérdezte.
- Persze! - mosolyogtam.
A férfi rám adta a hámot, ami a dróthoz van kötve, majd elkezdte magyarázni a működését.
- Én most felviszlek téged oda. - mutatott a magas állványra. - Ott állsz, majd mikor beálltak a barátaid, rám nézel, bólintok és te leugrasz! Amíg nem bólintottam, ne! - mondta.
- Rendben! - mosolyogtam.
Felvitt, majd várakoztunk. Pár perc múlva, már javában énekeltek a fiúk, majd a dal végén Cara felmordult.
- Rebel merre vagy? - kiabálta, mire a férfire néztem, aki bólintott.
Sikítva ugrottam le, majd fejjel lefelé lógtam és a fejem egy magasságban volt a többiekével.
- Itt! - sikítottam nevetve.
Becky annyira megijedt, hogy fenékre esett. Jesy, csak sikított, ahogy Roxy is. Lola a szemét forgatta, Ő tudhatta az akciót, mikor megláttam a lógó nőt. Harry is elesett, mikor leereszkedtem, Liamet Niall rántotta el Louis, pedig a kupac tetejére esett mikrofonállvánnyal. Én nevetve lógtam.
- Ez nem vicces! - nevetett Becky.
- De igen! - nevettem.
Mindenki felállt, majd közelebb jöttek.
- Nem akarsz lejönni? - kérdezte Harry.
- Nem, tök vicces! Olyan mint a vidámparkban! - nevettem.
- Hogyan kerültél fel? - kérdezte Louis.
Hozzám szólt, ez haladás.
- Titok! - mosolyodtam el huncutan.
Összekacsintottam a férfival, aki gyors tempóban felvitt az állványra, majd ott leszerelt és egy létrán másztunk le. Megigazítottam a hajam, majd a ruháim. Bementem a helyemre.
- Nem szeretem a Reb fajta magánakciókat. - forgatta a szemét Paul.
- Törődj bele, ezt nem fejezi be! - legyintett Cara.
Nevettem egyet, majd elkezdtük a próbát. Beckynek meggyűlt a baja a szélgéppel, mert mindig úgy állt, hogy a haját az arcába, vagy egyenesen a szájába fújta. Végül Én meguntam és összekötöttem neki. Hirtelen valaki elkapott hátulról, majd nyakon öntött vízzel. Ki más, mint Jesy. Ebből hatalmas csata lett, mert ez egy olyan Lilo hagyomány. Mindannyian vizesen és fáradtan ültünk a színpadon a próba végére. Ekkor szaladt felém a két kutyám, a madaram repült Jenny, pedig rohant. Jenny rám ugrottak ránk, pedig a kutyák.
- Te elkéstél! - puszilgattam és csikiztem.
- Tudom. - nevetett.
- Hol voltál? - kérdeztem tőle és ez ölembe ültettem.
- Apa jött értem, mert mentünk mamához. - mondta.
- Melyik a kedvenc dalod? - kérdeztem.
- A They Don't Know About Us. - mosolygott.
Jesy mellettem mosolyogva odaadta a mikrofonját. Én terpeszbe ültem és Jenny, pedig a két lábam között. Odaadtam neki a mikrofont, amit profin fogott, mert már sokszor énekelt a próbáinkon, mondjuk az teljesen más volt. Az egyik kezemmel megtartottam magam, kihalásztam a telefonomat a farzsebemből, majd bepötyögtem a dalt. A dalszöveg miatt odafordítottam Jennynek. Ő ült, majd a gyönyörű kislányos hangján énekelte. Mindenki elképedten nézte Őt, főleg a fiúk. Mosolyogva körénk ült mindenki, majd halkan csatlakoztunk Jennyhez. Egy kis csoportban ültünk és énekeltük. Gyorsan Lola is felszaladt, majd Zayn az ölébe húzta és egy mikrofonba énekeltek. Mind mosolyogtunk egymásra, de én legfőképpen Jennyre, hogy ezzel is biztattam. Mind megfogtuk egymás kezét. Én Jeniferét fogtam, Ő Louisét (aki rögtön mellettem ült), Ő Jesyét, aki Liamét, Ő Beckyét, aki Niallét, majd utána következett Harry, Roxy, Zayn és Lola. Cara és Paul, pedig felvették a "Rebel fajta magánakciót". Mikor végeztünk, megtapsoltuk Jennyt, aki felpattant, majd mindenkit megpuszilt.
- Na, akkor ki nem szereti a "Rebel fajta magánakciókat"? - kérdeztük egyszerre mind, Jenny még mindig ölelkezett.
- Néha, jól is elsülnek. - mondta Paul.
- Ritkán! - mondta Cara.
Én színpadiasan felálltam, meghajoltam, majd visszaültem.
- Ha már ilyen aranyosan együtt ültök, csináljunk pár fényképet! - lépett be Iris, mire mindenki nagyon vidám lett.
- Iris! - kiabáltuk egyszerre.
- Ne gyertek ide, meg se mozduljatok! - mondta, majd elénk szaladt nyakában a fényképezőgéppel.
Mosolyogva állt meg előttünk.
- Jól hallottam, hogy van Harroxy, Necky, Jiam, Zola és Rebelouis párosunk? - kérdezte mosolyogva.
- Igen, igen, igen, igen és nem, csak volt. - mondtam.
- Mi lett? - kérdezte meglepetten és elszomorodva.
- Hosszú. - mondtuk egyszerre Louisval.
- Ne szórakozzatok! Biztos vagyok benne, hogy meg lehet beszélni! - mosolygott.
Nem mondtunk semmit, egymásra sem néztünk. Én a színpadot néztem. Louis, pedig kínosan megigazította a haját.
- Oké, tudom, hogy ezzel megint kínos helyzetbe hozlak titeket, de ez eszméletlen édes volt! - mosolygott Iris.
- Mi? - kérdeztük egyszerre Louisval.
- Tudom, hogy tudjátok! - legyintett.
Sikeresen elterelte a témát, hogy valahogy feljutott a színpadra a két kutyám, majd az ölembe ugrottak. Én dőltem volna, de Louisra dőltem. Barney kecses mozdulattal ugrott rám és nyalogatni kezdett. Ez a pillanat is meg lett örökítve. Mikor elengedett a két kutyám és viszonylag, ismétlem VISZONYLAG jól nevelten ültek az ölünkben, újabb pózokat találtunk ki. Mindenki megölelt mindenkit, Richard, pedig a fejemen ült. Utána kitaláltuk a sorpuszit. Én Louist pusziltam, ki mást!? Utána csináltunk olyat, hogy lefeküdtünk körbe és a fejünket fényképezte le Iris, de megjelent a két kutya és mindenkit összenyálaztak. Nevetve lelöktem őket. Utána mentünk a hotelbe. Jack kivette a mellettünk lévő szobát. Ahogy hazaértünk, a fiúk elrohantak egy interjúra. A kanapéra ültünk le mind, majd elkezdtük a csajos estét.
- Hogy vagy? - simogatta a hajam Jesy, mert az ölébe hajtottam.
- Szörnyen. - mondtam és sírva fakadtam.
- Ne sírj, gyönyörű vagy, okos és szeret téged! - mosolygott Becky és simogatott.
- De nem szeret, elmondta! Elhagyott, emiatt! - mondtam és tovább sírtam.
- Mert hülye volt, de tudja mit akar! - mosolyodott el Roxy.
- Téged! - fejezte be Lola.
- Nem. Nyilván felszed valami csajt és éli vígan életét. - mondtam.
- Nem fog, mert szeret és el fogja mondani, csak egy kicsit átgondoljátok. - mosolygott Lola.
- Szeret téged. - szállt a vállamra Richard. - Mondta. Meg azt is, hogy nem mondhatom el, de te adsz enni, tehát nem kockáztatok. - mondta.
- De ezt nem mondhatod el neki. - mondtam szigorúan.
- Nem fogom.- mondta.
- Hiányzik Harry. - siránkozott Roxy.
- Lányok, hagyjuk a fiúkat. - mondta Lola. - Egy kicsit csajos estét tartunk! - mosolygott, majd elszaladt a szobájába és kihozta a hatalmas körömlakk gyűjteményét.
Egymásnak csináltuk a körmünket és nagyon szépek születtek. Én csíkosat kértem Jesytől és minden körmömre egy kis szívecskét. Én csináltam Beckyét, az övé rózsaszín alapon fekete pöttyös lett és a gyűrűs ujján masni díszelgett. Megígértem neki, hogy egyszer megcsinálom, de csak most jutottunk el idáig. Loláé a bajuszos lett, mert nagyon régen rendelte hozzá a dolgokat, de eddig még nem használta az övére Jesy alkotta az arcszőrzetet. Jesy kapta a kékes-zöld alapon a párduc mintásat és a gyűrűs ujjára a szívet. Lola, pedig Roxyét csinálta, ami úgy nézett ki, mint egy ing gombokkal és csokornyakkendővel. Ez órákig tartott, de megérte, mert nagyon jók lettek. Mire végeztünk,
a fiúk még nem értek vissza. Először, megvártuk amíg megszárad a körmünk, majd kitaláltam mit kéne csinálni.
- Lányok, beszéltünk a tetkóról. - mosolyogtam.
- Tényleg, mi lenne, ha nézelődnénk? - kérdezte Becky.
- Oké.- mondtuk egyszerre, majd a telefonunkon kezdtünk nézelődni.
Órákig, csak a tetoválásokat néztük. Nagyon jók voltak, több mint ezer tetkót néztünk meg, gondoltunk át. Aki talált valamit, ami tetszik neki, mindenkinek megmutatta, majd véleményeztük. Végül ezt a hülyeséget meguntuk, ezért megbeszéltük, hogy a tv-n folytatjuk. Így sokkal hatékonyabb volt a dolog, mert mind láttuk egyszerre. De így is nagyon nehéz volt, mert általában ezek voltak a hozzászólásaink: "Ez jó, de túl nagy!" vagy "Soha!", vagy esetleg "Ez nem is illik hozzánk!", de a legtöbb: "Ez brutális!" vagy "Undorító". A végére, nagy nehezen, magam sem hittem el, de sikerült egy kicsit választani. Kicsi, aranyos, nincs olyan túl feltűnő helyen, de nincs eltakarva sem. Illik hozzánk, de nem olyan, hogy mindenki megmondaná, hogy ez kikkel közös tetkó.
- Most, hogy ez is meg van és, már csak meg kell csináltatni, lehetne egy kérésem? - kérdezte Lola.
- Persze! - mondtuk egyszerre.
- Szeretnék egy kicsit újítani a hajamon és egy kis színt belevinni. - mosolyodott el.
- Megcsináljuk! - kiabáltuk egyszerre, majd mind szétszóródtunk.
Mindannyiunknak van színes hajfesték, amiket még régebben vettünk. Hátha szükség lenne rá, vagy esetleg egy bulin az üvegezésnél jól jöhetne. Vettünk elő lilát, zöldet, kéket, kékeszöldet, de neon színűek is előkerültek. Lola végül lilát és egy kis rózsaszínt választott, amit Jesy simán befestett neki, ugyanis Ő fodrásznak készült, de, mint látjuk a sorsa teljesen más irányba terelte. Jesy haja akár honnan nézzük, mindig gyönyörű. Még be is göndörítette Lolának, aki el volt ájulva a végeredménytől, ahogy mind.
- Jesy, nagyon köszönöm! - ugrott a nyakába.
- Nincs mit! Bármikor! - mosolygott.
- Ez csodálatos, imádom! - nézegette a haját a tükörben.
- Valaki kér még? - kérdezte Jesy.
Mind megráztuk a fejünk. Elpakoltunk, majd visszatelepedtünk a kanapéra.
- Nem tudjátok, hogy hol csináltathatnánk meg a tetkót? - kérdezte Roxy.
- Mindjárt megtudom! - mosolyogtam, majd előkaptam a telefonom.
Charliet hívtam, aki egy csengés után felvette.
- Szia! - mondtam.
- Helló Hercegnőm! - mondta.
- Nem zavarlak? - kérdeztem, mert mintha hangokat hallottam volna.
- Te soha életem! - mondta vidáman.
- Charlie, te megcsalsz? - hallottam egy nyavalygó hangot.
- Kuss legyen! - kiabált rá Charlie.
- Á, tehát éppen egy csajjal vagy. - forgattam a szemem.
- Nem. - vágta rá.
- Ne kamuzz! Egyébként sem azért hívtalak, mert visszamegyek hozzád, ne is reménykedj! - mosolyodtam el gonoszan. - Azt szeretném kérdezni, hogy nem tudsz-e valami jó tetováló szalont a környéken? - kérdezte.
- Mikor kell? - kérdezte. - Egyik barátnőm megcsinálja neked! - mondta, mire elmosolyodtam.
- Tartsd! - mondtam, majd a telefont a mellkasomhoz szorítottam. - Lányok, melyik nap lenne jó? - kérdeztem.
- Minél hamarabb! - mondták.
- Minél hamarabb. - mondtam a telefonba.
- Fél óra múlva ott lesz. Ugye a melledhez szorítottad a telefont? - kérdezte és lelki szemeimmel láttam, ahogy perverz mosoly jelenik meg az arcán.
- Töröld le a vigyort a képedről! - mondtam nevetve.
- Itt vagy? - kérdezte.
- Nem, ismerlek! Akkor várjuk! - mondtam és letettem.
Visszaszakadtam a lányokhoz.
- Még ma jön, nemsokára. - mosolyogtam.
- Akkor mindenki a jobb kezére. - mondta Becky, mire bólintottunk.
- Meglepjük a fiúkat! Köröm, Lola új haja, tetkó! - mosolygott Roxy.
- Addig süssünk muffint rózsaszín cukorral! - ugrottam föl.
Mind bevonultunk a konyhába. A muffin rózsaszín cukorral, egyfajta hagyomány nálunk. Mikor készen lett, lefényképeztem, majd feltöltöttem a Witches hivatalos Facebook oldalára:
A legjobb dolgok sosem változnak! A fiúk jönnek mennek, a legjobb barátnők megmaradnak! Meg, persze a muffin rózsaszín cukorral! Végre egy csak csajok nap! Jesy, Becky, Roxy, Lolusz és Én (Rebel), újra együtt! <3
Rögtön jött rá 1000 like, meg egy csomó komment. Imádjuk a rajongóinkat. Mire megettük a sütit, csöngettek. Én szaladtam kinyitni.
- Szia! Rebel Rock-ot keresem! - mondta egy lány, akiről kapásból megmondtam volna, hogy Ő a tetkós lány.
- Szia, Én vagyok! - mosolyogtam.
- Heather vagyok! - mutatkozott be. - Tetkót készíteni jöttem. - mosolygott.
- Gyere! - hívtam beljebb.
A csajok is bemutatkoztak neki.
- Gondolom Charlie a barátnőjének nevezett, nem vagyok az! Utálom. - mondta.
- Üdv a klubban! - mondtam.
- Téged is megcsalt? - kérdezte.
- Persze! - mondtam, mire elnevettük magunkat.
Leültünk a kanapéra, majd ismerkedni kezdtünk.
- Ti vagytok a Witches, ugye? - kérdezte.
- Igen, Lola, pedig a nővérem. - mosolyogtam.
- Értem. De akkor nem ti jártok a nyavalygós fiúbandával? - kérdezte.
- De igen. - nevette el magát Roxy. - Hidd el, mi is így gondoltuk, de ha az ember megismeri őket, teljesen más lesz a véleménye. - mondta.
- Nem mondtam semmit, nem ismerem őket! - mondta. - Csak ezt hallottam róluk. - mondta.
- Nagyon aranyos srácok. - mosolygott Jesy.
- Gondolom, ha ilyen aranyos barátnőik vannak! - mosolygott Heather.
- Rebel és Louis között éppen mosoly szünet van. - mondta Lola.
- Nem, szakítottunk! - mondtam határozottan. - Ez végleges! - mondtam.
Még beszélgettünk egy kicsit, majd kiderült, hogy Charliet onnan ismeri, hogy ugyanaz a keresztanyjuk, akihez sajnos még nem volt szerencsém, de Heather és Charlie is nagyon szeretik, talán egyszer összefutunk.
- Rendben, akkor kezdjük! - mosolygott Heather, mikor előkészült.
- Leszek első! - ült a székre Lola.
Nem tartott sokáig, pár perc alatt készen lett. Én lettem az utolsó, mert a többiek jobban izgultak. Mikor a felénél tartottunk, belépett a One Direction. Lola Zayn elé szaladt, majd iszonyú édesen mutatta be az új külsőjét. Odaszaladt Zayn elé, aki nagy mosollyal fogadta ezt. Megállt, majd elkomolyodott, legalábbis kívülről.
- Mi újság? - kérdezte elkomolyodva, majd feltűnően hátradobta a haját.
- Semmi különös, de mint látom, veled van! - mosolygott, majd rövid csók csattant el.
- Tetszik? - kérdezte Lola hátat fordítva neki.
- Gyönyörű! - mosolygott. - Ahogy a körmöd és a tetoválásod is! - ölelte át Zayn.
- Kiszúrtad? - kérdezte csodálkozva.
- Ahogy beléptem! Rajtad mindent! - mondta és megpuszilta.
Közben Heather abbahagyta a kezemre alkotást, mert ideje bemutatni. Roxy Harry elé ugrott, majd megmutatta a kezét.
- Gyönyörű lett! - mosolygott Hazza. - De nem fájt? - kérdezte aggódóan és megpuszilta.
- Bírható! - legyintett Roxy.
Közben Niall és Becky is vizsgálták a tetkót.
- Tényleg édes srácoknak tűnnek! - mosolygott rám Heather, miközben levette a kesztyűjét.
- Emberek, Ő itt Heather. - mutattam be a lányt.
- Szia! - intettek a srácok.
- Ismerlek titeket. - mosolyodott el.
- Hol hagytátok a tesóm? - kérdeztem a fiúktól.
- Azt mondta, hogy jön csak vesz neked valamit! - mondta Niall, mire Louis fejbe pöckölte.
Niall odakapott, majd halálos nézéssel díjazta Tommot.
- Aú! - fogta a fejét Nialler.
- Nem fogsz belehalni, ugye? - kérdeztem a sértett személyt.
- Hát, nem tudom! - mondta.
Ekkor benyitott Jack. Odaugrottam elé, majd édesen mosolyogtam.
- Mit kapok? - kérdeztem kislányosan.
- Honnan tudod? Elmondták? - kérdezte.
- Nem, csak tudod varázslatos vagyok! - mosolyogtam.
- Tessék! - adott oda egy nagy szatyrot.
- Köszönöm! - ugrottam a nyakába.
Elkezdtem megnézni a pólókat. Mindegyiken egy vicces felirat volt. Nagyon jók voltak, mindegyik tökéletes rám. Kaptam egy Louis pólót is, de azt nem mutattam meg senkinek. Nevetve nézegettem őket. Nagyon örültem mindegyiknek.
- Iris! - kiabáltuk egyszerre.
- Ne gyertek ide, meg se mozduljatok! - mondta, majd elénk szaladt nyakában a fényképezőgéppel.
Mosolyogva állt meg előttünk.
- Jól hallottam, hogy van Harroxy, Necky, Jiam, Zola és Rebelouis párosunk? - kérdezte mosolyogva.
- Igen, igen, igen, igen és nem, csak volt. - mondtam.
- Mi lett? - kérdezte meglepetten és elszomorodva.
- Hosszú. - mondtuk egyszerre Louisval.
- Ne szórakozzatok! Biztos vagyok benne, hogy meg lehet beszélni! - mosolygott.
Nem mondtunk semmit, egymásra sem néztünk. Én a színpadot néztem. Louis, pedig kínosan megigazította a haját.
- Oké, tudom, hogy ezzel megint kínos helyzetbe hozlak titeket, de ez eszméletlen édes volt! - mosolygott Iris.
- Mi? - kérdeztük egyszerre Louisval.
- Tudom, hogy tudjátok! - legyintett.
Sikeresen elterelte a témát, hogy valahogy feljutott a színpadra a két kutyám, majd az ölembe ugrottak. Én dőltem volna, de Louisra dőltem. Barney kecses mozdulattal ugrott rám és nyalogatni kezdett. Ez a pillanat is meg lett örökítve. Mikor elengedett a két kutyám és viszonylag, ismétlem VISZONYLAG jól nevelten ültek az ölünkben, újabb pózokat találtunk ki. Mindenki megölelt mindenkit, Richard, pedig a fejemen ült. Utána kitaláltuk a sorpuszit. Én Louist pusziltam, ki mást!? Utána csináltunk olyat, hogy lefeküdtünk körbe és a fejünket fényképezte le Iris, de megjelent a két kutya és mindenkit összenyálaztak. Nevetve lelöktem őket. Utána mentünk a hotelbe. Jack kivette a mellettünk lévő szobát. Ahogy hazaértünk, a fiúk elrohantak egy interjúra. A kanapéra ültünk le mind, majd elkezdtük a csajos estét.
- Hogy vagy? - simogatta a hajam Jesy, mert az ölébe hajtottam.
- Szörnyen. - mondtam és sírva fakadtam.
- Ne sírj, gyönyörű vagy, okos és szeret téged! - mosolygott Becky és simogatott.
- De nem szeret, elmondta! Elhagyott, emiatt! - mondtam és tovább sírtam.
- Mert hülye volt, de tudja mit akar! - mosolyodott el Roxy.
- Téged! - fejezte be Lola.
- Nem. Nyilván felszed valami csajt és éli vígan életét. - mondtam.
- Nem fog, mert szeret és el fogja mondani, csak egy kicsit átgondoljátok. - mosolygott Lola.
- Szeret téged. - szállt a vállamra Richard. - Mondta. Meg azt is, hogy nem mondhatom el, de te adsz enni, tehát nem kockáztatok. - mondta.
- De ezt nem mondhatod el neki. - mondtam szigorúan.
- Nem fogom.- mondta.
- Hiányzik Harry. - siránkozott Roxy.
- Lányok, hagyjuk a fiúkat. - mondta Lola. - Egy kicsit csajos estét tartunk! - mosolygott, majd elszaladt a szobájába és kihozta a hatalmas körömlakk gyűjteményét.
Egymásnak csináltuk a körmünket és nagyon szépek születtek. Én csíkosat kértem Jesytől és minden körmömre egy kis szívecskét. Én csináltam Beckyét, az övé rózsaszín alapon fekete pöttyös lett és a gyűrűs ujján masni díszelgett. Megígértem neki, hogy egyszer megcsinálom, de csak most jutottunk el idáig. Loláé a bajuszos lett, mert nagyon régen rendelte hozzá a dolgokat, de eddig még nem használta az övére Jesy alkotta az arcszőrzetet. Jesy kapta a kékes-zöld alapon a párduc mintásat és a gyűrűs ujjára a szívet. Lola, pedig Roxyét csinálta, ami úgy nézett ki, mint egy ing gombokkal és csokornyakkendővel. Ez órákig tartott, de megérte, mert nagyon jók lettek. Mire végeztünk,
a fiúk még nem értek vissza. Először, megvártuk amíg megszárad a körmünk, majd kitaláltam mit kéne csinálni.
- Lányok, beszéltünk a tetkóról. - mosolyogtam.
- Tényleg, mi lenne, ha nézelődnénk? - kérdezte Becky.
- Oké.- mondtuk egyszerre, majd a telefonunkon kezdtünk nézelődni.Órákig, csak a tetoválásokat néztük. Nagyon jók voltak, több mint ezer tetkót néztünk meg, gondoltunk át. Aki talált valamit, ami tetszik neki, mindenkinek megmutatta, majd véleményeztük. Végül ezt a hülyeséget meguntuk, ezért megbeszéltük, hogy a tv-n folytatjuk. Így sokkal hatékonyabb volt a dolog, mert mind láttuk egyszerre. De így is nagyon nehéz volt, mert általában ezek voltak a hozzászólásaink: "Ez jó, de túl nagy!" vagy "Soha!", vagy esetleg "Ez nem is illik hozzánk!", de a legtöbb: "Ez brutális!" vagy "Undorító". A végére, nagy nehezen, magam sem hittem el, de sikerült egy kicsit választani. Kicsi, aranyos, nincs olyan túl feltűnő helyen, de nincs eltakarva sem. Illik hozzánk, de nem olyan, hogy mindenki megmondaná, hogy ez kikkel közös tetkó.
- Most, hogy ez is meg van és, már csak meg kell csináltatni, lehetne egy kérésem? - kérdezte Lola.- Persze! - mondtuk egyszerre.
- Szeretnék egy kicsit újítani a hajamon és egy kis színt belevinni. - mosolyodott el.
- Megcsináljuk! - kiabáltuk egyszerre, majd mind szétszóródtunk.
Mindannyiunknak van színes hajfesték, amiket még régebben vettünk. Hátha szükség lenne rá, vagy esetleg egy bulin az üvegezésnél jól jöhetne. Vettünk elő lilát, zöldet, kéket, kékeszöldet, de neon színűek is előkerültek. Lola végül lilát és egy kis rózsaszínt választott, amit Jesy simán befestett neki, ugyanis Ő fodrásznak készült, de, mint látjuk a sorsa teljesen más irányba terelte. Jesy haja akár honnan nézzük, mindig gyönyörű. Még be is göndörítette Lolának, aki el volt ájulva a végeredménytől, ahogy mind.- Jesy, nagyon köszönöm! - ugrott a nyakába.
- Nincs mit! Bármikor! - mosolygott.
- Ez csodálatos, imádom! - nézegette a haját a tükörben.
- Valaki kér még? - kérdezte Jesy.
Mind megráztuk a fejünk. Elpakoltunk, majd visszatelepedtünk a kanapéra.
- Nem tudjátok, hogy hol csináltathatnánk meg a tetkót? - kérdezte Roxy.
- Mindjárt megtudom! - mosolyogtam, majd előkaptam a telefonom.
Charliet hívtam, aki egy csengés után felvette.
- Szia! - mondtam.
- Helló Hercegnőm! - mondta.
- Nem zavarlak? - kérdeztem, mert mintha hangokat hallottam volna.
- Te soha életem! - mondta vidáman.
- Charlie, te megcsalsz? - hallottam egy nyavalygó hangot.
- Kuss legyen! - kiabált rá Charlie.
- Á, tehát éppen egy csajjal vagy. - forgattam a szemem.
- Nem. - vágta rá.
- Ne kamuzz! Egyébként sem azért hívtalak, mert visszamegyek hozzád, ne is reménykedj! - mosolyodtam el gonoszan. - Azt szeretném kérdezni, hogy nem tudsz-e valami jó tetováló szalont a környéken? - kérdezte.
- Mikor kell? - kérdezte. - Egyik barátnőm megcsinálja neked! - mondta, mire elmosolyodtam.
- Tartsd! - mondtam, majd a telefont a mellkasomhoz szorítottam. - Lányok, melyik nap lenne jó? - kérdeztem.
- Minél hamarabb! - mondták.
- Minél hamarabb. - mondtam a telefonba.
- Fél óra múlva ott lesz. Ugye a melledhez szorítottad a telefont? - kérdezte és lelki szemeimmel láttam, ahogy perverz mosoly jelenik meg az arcán.
- Töröld le a vigyort a képedről! - mondtam nevetve.
- Itt vagy? - kérdezte.
- Nem, ismerlek! Akkor várjuk! - mondtam és letettem.
Visszaszakadtam a lányokhoz.
- Még ma jön, nemsokára. - mosolyogtam.
- Akkor mindenki a jobb kezére. - mondta Becky, mire bólintottunk.
- Meglepjük a fiúkat! Köröm, Lola új haja, tetkó! - mosolygott Roxy.
- Addig süssünk muffint rózsaszín cukorral! - ugrottam föl.
Mind bevonultunk a konyhába. A muffin rózsaszín cukorral, egyfajta hagyomány nálunk. Mikor készen lett, lefényképeztem, majd feltöltöttem a Witches hivatalos Facebook oldalára:
A legjobb dolgok sosem változnak! A fiúk jönnek mennek, a legjobb barátnők megmaradnak! Meg, persze a muffin rózsaszín cukorral! Végre egy csak csajok nap! Jesy, Becky, Roxy, Lolusz és Én (Rebel), újra együtt! <3
Rögtön jött rá 1000 like, meg egy csomó komment. Imádjuk a rajongóinkat. Mire megettük a sütit, csöngettek. Én szaladtam kinyitni.
- Szia! Rebel Rock-ot keresem! - mondta egy lány, akiről kapásból megmondtam volna, hogy Ő a tetkós lány.- Szia, Én vagyok! - mosolyogtam.
- Heather vagyok! - mutatkozott be. - Tetkót készíteni jöttem. - mosolygott.
- Gyere! - hívtam beljebb.
A csajok is bemutatkoztak neki.
- Gondolom Charlie a barátnőjének nevezett, nem vagyok az! Utálom. - mondta.
- Üdv a klubban! - mondtam.
- Téged is megcsalt? - kérdezte.
- Persze! - mondtam, mire elnevettük magunkat.
Leültünk a kanapéra, majd ismerkedni kezdtünk.
- Ti vagytok a Witches, ugye? - kérdezte.
- Igen, Lola, pedig a nővérem. - mosolyogtam.
- Értem. De akkor nem ti jártok a nyavalygós fiúbandával? - kérdezte.
- De igen. - nevette el magát Roxy. - Hidd el, mi is így gondoltuk, de ha az ember megismeri őket, teljesen más lesz a véleménye. - mondta.
- Nem mondtam semmit, nem ismerem őket! - mondta. - Csak ezt hallottam róluk. - mondta.
- Nagyon aranyos srácok. - mosolygott Jesy.
- Gondolom, ha ilyen aranyos barátnőik vannak! - mosolygott Heather.
- Rebel és Louis között éppen mosoly szünet van. - mondta Lola.
- Nem, szakítottunk! - mondtam határozottan. - Ez végleges! - mondtam.
Még beszélgettünk egy kicsit, majd kiderült, hogy Charliet onnan ismeri, hogy ugyanaz a keresztanyjuk, akihez sajnos még nem volt szerencsém, de Heather és Charlie is nagyon szeretik, talán egyszer összefutunk.
- Rendben, akkor kezdjük! - mosolygott Heather, mikor előkészült.
- Leszek első! - ült a székre Lola.
Nem tartott sokáig, pár perc alatt készen lett. Én lettem az utolsó, mert a többiek jobban izgultak. Mikor a felénél tartottunk, belépett a One Direction. Lola Zayn elé szaladt, majd iszonyú édesen mutatta be az új külsőjét. Odaszaladt Zayn elé, aki nagy mosollyal fogadta ezt. Megállt, majd elkomolyodott, legalábbis kívülről.
- Mi újság? - kérdezte elkomolyodva, majd feltűnően hátradobta a haját.
- Semmi különös, de mint látom, veled van! - mosolygott, majd rövid csók csattant el.
- Tetszik? - kérdezte Lola hátat fordítva neki.
- Gyönyörű! - mosolygott. - Ahogy a körmöd és a tetoválásod is! - ölelte át Zayn.
- Kiszúrtad? - kérdezte csodálkozva.
- Ahogy beléptem! Rajtad mindent! - mondta és megpuszilta.
Közben Heather abbahagyta a kezemre alkotást, mert ideje bemutatni. Roxy Harry elé ugrott, majd megmutatta a kezét.
- Gyönyörű lett! - mosolygott Hazza. - De nem fájt? - kérdezte aggódóan és megpuszilta.
- Bírható! - legyintett Roxy.
Közben Niall és Becky is vizsgálták a tetkót.
- Tényleg édes srácoknak tűnnek! - mosolygott rám Heather, miközben levette a kesztyűjét.
- Emberek, Ő itt Heather. - mutattam be a lányt.
- Szia! - intettek a srácok.
- Ismerlek titeket. - mosolyodott el.
- Hol hagytátok a tesóm? - kérdeztem a fiúktól.
- Azt mondta, hogy jön csak vesz neked valamit! - mondta Niall, mire Louis fejbe pöckölte.
Niall odakapott, majd halálos nézéssel díjazta Tommot.
- Aú! - fogta a fejét Nialler.
- Nem fogsz belehalni, ugye? - kérdeztem a sértett személyt.
- Hát, nem tudom! - mondta.
Ekkor benyitott Jack. Odaugrottam elé, majd édesen mosolyogtam.
- Mit kapok? - kérdeztem kislányosan.- Honnan tudod? Elmondták? - kérdezte.
- Nem, csak tudod varázslatos vagyok! - mosolyogtam.
- Tessék! - adott oda egy nagy szatyrot.
- Köszönöm! - ugrottam a nyakába.
Elkezdtem megnézni a pólókat. Mindegyiken egy vicces felirat volt. Nagyon jók voltak, mindegyik tökéletes rám. Kaptam egy Louis pólót is, de azt nem mutattam meg senkinek. Nevetve nézegettem őket. Nagyon örültem mindegyiknek.
- Köszönöm! - ugrottam a nyakába.
- Neked bármit! - ölelt magához.
- Még szép, a húgod vagyok! - nevetettem.
- Jó, szia! - mondta és elengedett.
Jack lelépett. Nekem Heather folytatta a tetkómat.
- Amúgy, mikor jártatok Charlieval? - kérdezte Heather.
- Hűha, nem is tudom. - gondolkodtam el. - Szerinte még most is járunk. - mondtam.
- Hogy hogy? - kérdezte kíváncsian.
- Ahányszor találkozunk, szerelmet vall nekem. - mondtam.
- Komolyan? - kérdezte nagyra nyílt szemekkel. - Elég sokat találkozunk, mert Én varrom a haverjait. Szerintem komolyan gondolja. - mondta.
- Biztosan nem. - ráztam a fejem. - Folyamatosan csajozik, ha nem csalt volna meg, szeretném. Mert látjuk, eljött utánam, de amúgy kihasznált. - mondtam.
- Jól érzem, hogy nincs szerencséd a szerelemben? - kérdezte.
- Nem tudom, mondhatjuk. - mosolyodtam el. - Nem tudom, hogy Charlieba szerelmes voltam-e. De az igaz, hogy nem vagyok a legszerencsésebb. - mondtam, majd Heather pakolni kezdett, mert készen lettünk.
- Értem, érdekesen hangzik. - kuncogott.
- Az is! - legyintettem.
Ekkor berohant a két kutyám. Adtam neki enni és inni. Mire vissza fordultam, Heather nevetgélt a fiúkkal, akik körbevették. Ekkor belépett egy nem várt vendég, akit szerintem látni se akartunk. Charlie.
- Mit keresel itt? - kérdeztem.
- Téged szerelmem. - kacsintott rám, majd közelebb akart jönni.
- Hagyj! - mondtam.
- Miért, most mi bajod? Nincs kedved eljönni egy körre? - kérdezte hatalmas mosollyal.
Erre mindenki fölkapta a tekintetét legfőképpen Lola.
- Nem, azt akarom, hogy elmenj! - mondtam, de nem tágított, sőt!
Közelebb jött és nekinyomott a konyhapultnak.
- Hagyj már békén! - próbáltam ellökni, de megfogta a karom.
- Ne szórakozz babám! - mosolygott, majd teljesen lefogott.
Hirtelen Harry és Louis elrántotta előlem, majd Liam kinyitotta az ajtót.
- Fogadjunk, hogy ez a majom a pasid! - bökött Louisra.
- Mert, ha igen? - kérdeztem.
- Jobbat érdemelsz ennél a disznónál! - mondta.
- Ch, akkor mit keresnék melletted?! - kérdeztem.
- Azt gondolod, hogy ez jobb pasi nálam? - kérdezte lenézően.
- Ezerszer! Minden téren! - kiabáltam gonosz mosollyal.
Louis és Harry kidobták a lakásból. Én idegesen ültem a pulton.
- Minden rendben? - kérdezte Lola és elém lépett.
Megráztam a fejem.
- Semmi baj! Többet nem engedjük a közeledbe! - simogatta meg a hátam Lola.
- Engedj! - mondtam, mire ellépett előttem.
Leugrottam a pultról, majd elkezdtem rohanni. Charlie a lift előtt állt.
- Mi van?! - kiabáltam. - Szánalmas vagy! - nevettem el magam.
- Sajnállak. - mondta.
- Én is téged! - kuncogtam - Nagyon! Azt hiszed, jobb ember vagy, mint Louis? - kérdeztem döbbenten. - Fele olyan jó ember sem vagy! - kiabáltam rá.
- Meggondolatlan vagy kicsi lány! - kuncogott, majd felállt és erősen nekivágott a falnak. - Elkapom a kis barátod és neki annyi! - súgta a fülembe, majd elkapta a torkom.
- Engedd el! - ordított rá Louis.
- Jaj, meg is érkezett! - nevetett.
Louis hátulról elkapta a pólóját, majd a földre rántotta. Liam, Zayn és Niall léptek Charliehoz. Louis, pedig elém.
- Nem lesz baj! - mondta, mire én sírva a vállába kapaszkodtam és olyan erősen öleltem, ahogy csak tudtam.
Undorító egy érzés. A volt barátomat ölelgetem, akit szeretek, miután a másik volt barátom majdnem megfojtott. Louis óvatosan elengedett, mire Én beszaladtam. Senkihez nem szóltam, csak berohantam a szobába és sírva magamhoz öleltem a kutyákat. Richard nyugtatgatott és piszkálta a hajam, miközben álomba sírtam magam.
- Értem, érdekesen hangzik. - kuncogott.
- Az is! - legyintettem.
Ekkor berohant a két kutyám. Adtam neki enni és inni. Mire vissza fordultam, Heather nevetgélt a fiúkkal, akik körbevették. Ekkor belépett egy nem várt vendég, akit szerintem látni se akartunk. Charlie.
- Mit keresel itt? - kérdeztem.
- Téged szerelmem. - kacsintott rám, majd közelebb akart jönni.
- Hagyj! - mondtam.
- Miért, most mi bajod? Nincs kedved eljönni egy körre? - kérdezte hatalmas mosollyal.
Erre mindenki fölkapta a tekintetét legfőképpen Lola.
- Nem, azt akarom, hogy elmenj! - mondtam, de nem tágított, sőt!
Közelebb jött és nekinyomott a konyhapultnak.
- Hagyj már békén! - próbáltam ellökni, de megfogta a karom.
- Ne szórakozz babám! - mosolygott, majd teljesen lefogott.
Hirtelen Harry és Louis elrántotta előlem, majd Liam kinyitotta az ajtót.
- Fogadjunk, hogy ez a majom a pasid! - bökött Louisra.
- Mert, ha igen? - kérdeztem.
- Jobbat érdemelsz ennél a disznónál! - mondta.
- Ch, akkor mit keresnék melletted?! - kérdeztem.
- Azt gondolod, hogy ez jobb pasi nálam? - kérdezte lenézően.
- Ezerszer! Minden téren! - kiabáltam gonosz mosollyal.
Louis és Harry kidobták a lakásból. Én idegesen ültem a pulton.
- Minden rendben? - kérdezte Lola és elém lépett.
Megráztam a fejem.
- Semmi baj! Többet nem engedjük a közeledbe! - simogatta meg a hátam Lola.
- Engedj! - mondtam, mire ellépett előttem.
Leugrottam a pultról, majd elkezdtem rohanni. Charlie a lift előtt állt.
- Mi van?! - kiabáltam. - Szánalmas vagy! - nevettem el magam.
- Sajnállak. - mondta.
- Én is téged! - kuncogtam - Nagyon! Azt hiszed, jobb ember vagy, mint Louis? - kérdeztem döbbenten. - Fele olyan jó ember sem vagy! - kiabáltam rá.
- Meggondolatlan vagy kicsi lány! - kuncogott, majd felállt és erősen nekivágott a falnak. - Elkapom a kis barátod és neki annyi! - súgta a fülembe, majd elkapta a torkom.
- Engedd el! - ordított rá Louis.
- Jaj, meg is érkezett! - nevetett.
Louis hátulról elkapta a pólóját, majd a földre rántotta. Liam, Zayn és Niall léptek Charliehoz. Louis, pedig elém.
- Nem lesz baj! - mondta, mire én sírva a vállába kapaszkodtam és olyan erősen öleltem, ahogy csak tudtam.
Undorító egy érzés. A volt barátomat ölelgetem, akit szeretek, miután a másik volt barátom majdnem megfojtott. Louis óvatosan elengedett, mire Én beszaladtam. Senkihez nem szóltam, csak berohantam a szobába és sírva magamhoz öleltem a kutyákat. Richard nyugtatgatott és piszkálta a hajam, miközben álomba sírtam magam.
Nagyon jó lett, csak így továb! :) xx
VálaszTörlésKöszönöm! <3
Törlés