- Leszel a barátnőm? - kérdezte mosolyogva.
- Igen! - mosolyogtam és bólintottam. - Igen! - mondtam vidáman, majd az ölébe húzott és a száját az enyémre tapasztotta.
Belemosolyogtam a csókba, miközben nyílt az ajtó és a két kutya kitűzött a szobából. Mosolyogva váltunk el egymástól.
- Együtt vagytok? - kérdezte óvatos mosollyal Lola.
Én mosolyogva bólintottam. A lányok egyszerre öleltek át, miközben a kutyák körbe ugráltak.
- Elég! - váltam ki a körből, miközben Barney a nadrágom szárát húzta.
- Barney, menj a helyedre! - mondtam, mire Málna is vele ment.
- Nem hiszem el, hogy Louist el kellett ütni ahhoz, hogy ez megtörténjen! - mondta Hazza.
- Ha tudtam volna, elütöttelek volna. - ölelte át Niall.
- Niall! - szólt rá Becky.
Kirohantak a kutyák, majd rám rontottak. Éhesek voltak, ezért adtam nekik enni. Utána bementem a szobánkba, majd Louis utánam jött.
- Szeretlek! - mosolygott.
- Mondtad már. - mondtam, majd elterültem az ágyon.
- Egyszer nem mondanád ki, hogy én is?! - kérdezte nevetve.
- Á, egyszerű lenne! - legyintettem kuncogva.
- Annyira egyedi vagy! - dőlt mellém, majd felugrottak a kutyák és ránk másztak.
Barney elkezdte rágcsálni a kezem.
- Barney, te hülye vagy! - nevettem. - Egy cseppnyi ész nem szorult ebbe a nagy fejedbe! - nevettem, majd megpusziltam az orrát, mire hapcizott.
Louis, csak nevetve játszott Málnával.
- Ugye tudjátok, hogy elrontottatok egy romantikus pillanatot! - nevettem.
- Semmit nem rontottak el! - mosolygott Louis.
- De. - mondtam.
- Barney, Málna keressétek meg Harryt! - mondta és elszaladtak.
- Szegény Hazz! - nevettem.
- Kérlek! Most ki akarom élvezni, hogy csak az enyém vagy! - mosolygott és megpuszilta az arcom.
- Louis?
- Mond! - mosolygott.
- Elmondjuk? - kérdeztem.
- Hülye egy kérdés! - nevetett.
- Nem csodálkoznék, ha letagadnál! - mondtam.
- Ez szintén hülyeség! Sose jutna ilyesmi az eszembe! - mondta és közben összekulcsolta az ujjainkat.
- Oké, de mit szólnak majd hozzá a Directionerek? Eleanor után ki vagyok Én? - kérdeztem.- Most éppen a világ legcsodálatosabb lánya, aki hülyeségeket kérdez sorban egymás után. - mondta mosolyogva, mire elnevettem magam.
- Utálni fognak, téged ez nem zavar? - kérdeztem.
- Nem fognak utálni, mert a rajongóink épp olyan csodásak, mint a tiétek. Látják rajtunk, ha tényleg boldogok vagyunk és Ők már rég látták, hogy El és köztem nincs rendben minden. Viszont a barátságunkat rögtön imádták. - mosolygott.
- Legyen igazad! - mosolyogtam rá.
- Igazam van! - mondta és megpuszilta a homlokom. - És megsúghatok egy titkot? - kérdezte, mire izgatottan ránéztem.
- Gyorsan! - mosolyogtam.
- Én is a rajongótok vagyok. - mosolygott.
- Ki a kedvenced? - kérdeztem.
- Tudod, a szőke vad csajszi, aki egy igazi bombázó! - mondta, mire felnevettem.
- Én, pedig Directioner vagyok! - mondtam mosolyogva.
- Melyik srác tetszik? - kérdezte.
- Barna haja van, gyönyörű kék szemei, imádom az összes tetkóját és titokban teljesen beleestem! - mosolyogtam, majd felültem.
- Megsúgta, hogy Ő is teljesen beléd esett! - mosolygott, majd megcsókolt.
- Tudod, imádom, hogy akár mikor megcsókolhatlak! - mondtam.
- Tudod, ezt Én is! - mondta.
- Őszinte legyek? - kérdeztem és felültem.
- Igen. - mondta.
- Miattad kezdtem újra a versenyzést. Azt gondoltam, majd elfelejtelek! Azt, hogy talán találok valaki mást, vagy újra beleesek Charlieba, vagy meghalok. - mire Ő is fölült.
- Sajnálom! Soha többet ne jusson ilyesmi az eszedbe! - mondta és az ölébe húzott.
- Louis William Tomlinson, szeretlek! - mosolyogtam rá.
- Én is! - mosolygott és rövid csókot kaptam.
- Még valami. - mondtam.
- Hallgatlak. - mosolygott.
- Öhm, ez elég ciki... - mondtam, majd berontott Harry.
- Sajnálom, hogy megzavarom az ifjú párt, de ki küldte rám a két ördögöt? - kérdezte.
Én Louisra mutattam.
- Büntesd meg! - mutatott rá.
- Meglesz. - mosolyogtam, majd kiment.
- Most megbüntetsz? - kérdezte.
- Nem, megkegyelmezek! - mosolyogtam.
- Na, akkor mond. - mondta.
- Mikor megláttalak, úgy gondoltam, hogy nyálas fiúbanda vagytok. - mosolyogtam. - De mikor jobban megismertelek, egészen beléd szerettem, mert aranyos, kedves, helyes és huncut vagy! - mosolyogtam.
- Én, pedig mikor megismertelek, tudtam, hogy egy bombázó vagy, de azt hittem, hogy bunkó is, aztán megtudtam, mennyire szép vagy belül is! - mosolygott.
- Ezt megbeszéltük. - mondtam és megpusziltam.
- Igyunk teát! - mondta és felpattant.
- Lusta vagyok! - mondtam.
- Én, pedig kivinnélek a karjaimban, de nem hagynád! - nevetett.
- Igazad van. - mondtam és kimásztam az ágyból.
Főztünk egy teát.
- Úgy ennék édességet! - mondta.
- Nincs! - mondtam a szekrényben kutakodva.
- Nem baj! - mondta, majd "beleivott" a cukortartóba.
- Zavar? - kérdezte nevetve, miközben a szájából hullott a cukor.
- Nem, dehogy! - nevettem.
- De most miért?! - kérdezte nevetve.
- Oké, ezt elveszem, mielőtt elfogyna a cukor, vagy túl sokat ennél belőle és hiperaktív lennél! - mondtam, majd elvettem tőle.
Megfogatta a szemét.
- Most aztán nagyon édes vagyok! - mondta, majd megcsókolt.
- Nem hittem volna, hogy ilyen boldog leszek! - nevettem.
- Én igen. - mosolygott.
- De többet nem ihatsz cukrot! - nevettem. - Majd inkább veszek neked valamit! - mosolyogtam.
- Rendben. - mondta.
- Amúgy, tele van a táskám dugi csokival. - kuncogtam.
- Gonosz! - mondta.
Én, felültem a pultra. Odaadtam Louisnak a bögréjét, aki beleivott.
- Nem túl édes. - mondta.
- Nem csodálom, hogy a cukorra nem az! - nevettem, majd megpusziltam a homlokát.
Mosolyogva megittuk a teát, majd Harry jött ki dühösen.
- Rebel, nem tudom, hogyan viseled el ezt a két ördögöt! - nevetett. - Ha az ágyba fekszem, oda ugranak fel, ha a fotelben ülök, oda! - mondta, mire elnevettem magam.
- Barney, Málna! - kiabáltam, mire odarohantak.
- Tessék! - adtam nekik kekszet.
- Ezt is eldugtad előlem? - kérdezte Louis.
- Nem, csak megtartottam a két sátánnak. - mosolyogtam.
- Na jó, meg kell jegyeznem, nagyon édesek vagytok! - mondta a belépő Becky.
Kuncogva leugrottam, majd leguggoltam a kutyákhoz, akik leterítettek.
- Reb, mit csináltál Louisval? - kérdezte Liam, akit Louis kergetett ki a szobájukból.
- Én semmit, Ő ivott bele a cukortartóba! - mondtam nevetve.
- Akkor vezesd le az energiáját, vagy csinálj vele, amit csak akarsz, de ne hagyd a szobánkba rohangálni! - mondta, mire elnevettem magam.
- Barney, Málna keressétek meg Liamet! - mondtam, mire ráugrottak és Liam, mindig a földön kötött ki.
Nevetve játszott velük. Én is elnevettem magam, majd Louisra néztem. Rám kacsintott huncutan, majd megindult felém, mire Én nevetve szaladni kezdtem. Louis rögtön elkapott, majd felkapott menyasszony stílusba.
- Ugye tudod, hogy ez nem fair?! - nevettem.
- Sejtettem, hogy nem az. - nevetett.
- Hiperaktív focista a lusta ellen?! Biztos volt, hogy elkapsz! - nevettem.
- Te kezdtél el szaladni! - nevetett, majd elkezdett vinni a szobánk felé.
- Barney, Málna! - kiabáltam, mire Louis mellett ugráltak.
Bevitt a szobánkba, majd ledobott az ágyra. A két kutyám megtámadt.
- Barney, nem baj, hogy a húgodat mindjárt lelököd, nyugodtan sajátíts ki! - nevettem alattuk.
- Ne már, az az én tervem volt! - mondta tetetett sértődötten Louis karba tett kézzel.
- Támad meg! - mutattam Louisra, de a két kutya így is velem volt elfoglalva.
Nevetve vettem ki a párnám alól egy játékukat, majd játszani kezdtünk, de birkózni kezdtek, mint mindig. Lelöktem őket magamról, így mellettem folytatták.
- Akkor nincs más választásom! - mondta Louis, majd bekapcsolta a tv-t.
Rögtön elloptam tőle a távirányítót. Zenecsatorna, amin mi más ment volna, mint:
- Lássuk a föld leghíresebb és legszívdöglesztőbb fiúbandáját, One Direction! - mondta a csaj, aki a műsort vezette és modellnek is simán elmehetne, majd beadták a Best Song Ever-t.
- Na, ezek a nyekergősök! - mondtam, mire Louis nevetve az ölébe ültetett, majd a hátára feküdt.
Én a csípőjén ültem, miközben összefűzte az ujjainkat és én elkezdtem mozgatni a kezünket. Nevetve végigénekeltem a dalt, miközben a kezünkkel táncoltam. Néha néztem a klipet.- Mondhatok valami hülyeséget? - kérdeztem nevetve.
- Persze, csak ne olyasmi legyen, mint a múltkor. - mosolygott.
- Egész szexi vagy abban a klipben. - mondtam mosolyogva.
- Tényleg, mikor? - kérdezte.
- Hát nem rossz, háttal rázod a popsid, de Jonny! - mondtam nevetve.
- Hm, nem gondoltam volna, hogy bejön neked Jonny. - nevetett.
- Én sem, de ilyen az élet! - kuncogtam. - De láttam, hogy lesed Veronica seggét! - mondtam.
- Hé, akkor még nem ismertelek! - mondta.
- Ami még gázabb, hogy jobb feneke van, mint nekem! - mondtam, miközben leugrottam az ágyról.
Kiszaladtam a nappaliba, ahol szintén az a csatorna ment és rajtunk kívül, mindenki ott ült.
- Lányok, ezt láttátok?! - mutattam a tv-re.
- Igen. - nevettek.
- Zaynnek jobb segge van, mint nekem! - mutattam az ártatlanul ülő Zaynre.
A lányok nevetni kezdetek.
- De ne röhögj, komolyan! - mondtam, mire Zayn is nevetni kezdett.
- És most féltékeny leszel? - kérdezte nevetve Lola.
- Igen! - mondtam. - Nem, növesztek egy olyat, mint Nicky Minaj-nak van! - mondtam, mire mindenki felnevetett.
- Sok szerencsét! - nevetett Jesy.
- Mi a terv? - kérdezte Louis.
- Rebel olyan feneket akar növeszteni, mint Nicky Minaj-nak van, mert most féltékeny Zaynre! - röhögött Roxy.
- Zaynre?! - nevetett Harry. - Pedig Louisnak van a legjobb feneke a bandában! - mondta.
Louis megfordult, mire a szám is tátva maradt.
- Ez megalázó! - mondtam, mire mindenki felnevetett.
- Nem. Hidd el tökéletes a feneked! - mondta Louis.
- Pfh, nem hiszek neked! - mondtam. - A barátom vagy, muszáj ezt mondanod, a pasim vagy! - mondtam, mire elnevette magát.
- Hát jó, akkor ne higgy nekem! - mondta.
- Nem is fogok! - mondtam.
- Buta vagy. - mondta.
- Te is! - mondtam és rá nyújtottam a nyelvem.
- Leharapom! - mondta.
- Visszaharapok! - mondtam.
- Én is, egyenes a tökéletes fenekedbe! - mondta, mire elnevettem magam.
- Azt próbáld meg! - nevettem.
- Meg is fogom! - kacsintott.
- Akkor sem hiszek neked! - mosolyogtam.
- Gondoltam, te makacs! - mondta mosolyogva.
- Kiismertél. - mondtam.
- Ilyen az élet! - nevetett.
- Ez így nem jó. - mondtam.
- Tudod, egy kapcsolat ilyen. Elvesztetted a titokzatosságod? - kérdezte.
- Soha. - mosolyogtam. - Mindig titokzatos maradok! - mosolyogtam és rövid csókot nyomtam a szájára.
- Hogyan? - kérdezte és nem engedett a karjaiból.
- Úgy, hogy hiába tudsz rólam mindent mindig meg foglak tudni lepni, mert ha nem tudtad volna, azon kívül, hogy titokzatos, kiszámíthatatlan is vagyok! - mosolyogtam huncutan, mire puszit nyomott az orromra.
- Értem.- mosolygott.
- Nem érted! - nevettem rá. - De semmi szükség rá, hogy megértsd! - mondtam.
- Pedig, ideje lenne megértenem téged! - mosolygott.
- Majd egyszer talán. - mosolyogtam rá. - Reméljük megfogsz! Neki sikerült! - mutattam Lolára.
- Jó, mert te az Ő klónja vagy! - nevetett.
- Na, ez megmagyarázza, hogy miért lettem alacsony, fele olyan szép mint Ő és, még bunkó is! - mondtam, mire Lola jött felénk.
- Hülye az vagy, meg szép és kedves is. Néha kedves. - nevetett Lola, majd összeborzolta a hajam.
- Megöllek! - mondtam, de Louis nem engedett el.
- Az erőszak nem megoldás! - mondta Lou.
- De igen! Bizonyított tény, hogyha valakit megölsz, az nem kel föl, ami megoldotta a gondot! - mondtam, mire mindenki felnevetett.
- Mi lenne, ha máshogy vezetnéd le a feszültséget? - kérdezte Louis.
- Egy pillanat! - mosolyogtam és kimásztam a karjai közül.
Mindenki engem nézett. Bementem a konyhába, majd Lola hátára ugrottam, aki ott állt. Birkózni kezdtünk, majd az érkezőben a földön kötöttünk ki úgy, hogy Lola rajtam ült és nevettünk.
- Utálom, hogy ennyire idősebb vagy! - mondtam. - Mindig te nyersz! - mondtam nevetve.
- Én csak azon gondolkozom, hogy anyáék hogyan nem öltek meg minket? - kérdezte nevetve.
- Én már megöltem volna magunkat! - mondtam, majd felálltunk.
Elindultam be a szobába, mikor Barney elkapott.
- Mi van hülye? - kérdeztem, miközben megsimogattam.
Málna is csatlakozott.
- Na, srácok elég! - mondtam.
Nem hagytak békén.
- Keressétek meg... - gondolkoztam. - Na jó, gyertek! - mondtam és kiszaladtam a konyhába.
Adtam nekik inni, majd fogócskázni kezdtünk.
- Elég! - lihegtem.
A kutyák is lefeküdtek a szőnyegre pihenni.
- Szedj fel! - mondtam a földön ülve Louisnak, aki az ölébe kapott.
Mosolyogva megpusziltam az arcát.
- Szeretlek! - mondta és megpuszilta a homlokom.
- Nem először mondod! - mosolyogtam.
- Egyszer válaszolhatnál rendesen! Csak annyit, hogy Én is! - mondta és a szemét forgatta.
- Á, nem ismernél fel! - nevettem, majd letett.
Én elszaladtam, majd levágódtam a kanapéra.
- Egyébként, eddig a kedvenc klipem a Best Song Ever! - mondtam nevetve. - Mikor Roxy mutatta, majdnem bepisiltem! - mondta, mire Roxy felnevetett.
- Emlékszel, mikor megváltoztattuk a táncot? - kérdezte nevetve Jesy.
- Juj ne! Ne, emlékszem, de nem akarok! - nevetett Becky.
- Szétvertük a... - próbáltam mondani, de úgy nevettem, hogy nem bírtam.
- A tánctermet! - fejezte be Jesy, de már neki is folyt a könnye.
- És, mikor tüntetés kép elkezdtük a hülye táncot? - kérdezte nevetve Roxy.
- Engem is belevontatok! - nevetett Lola.
- Igen! - röhögtem.
- Mutassátok meg! - kérte Liam.
Nagy nehezen elkezdtük, de ahogy Lola meg Én jöttünk, mind összeestünk a nevetéstől.
- Ez így nagyon jó! - nevettem.
- Barney! - nevetett Jesy, akire ráugrott.
- Ennek neki se álljunk, mert bepisilek! - mondta Roxy, majd nagy nehézségek közt fölállt.
Utána Én próbáltam, de Lola belém kapaszkodott.
- Hagyj! - mondtam és ahogy felálltam felhúztam, ahogy a többieket is.
- Ezt szerintem egy életre hagyjuk! - nevetett Jesy.
- Egyet értek! - mondtam.
- Szerintem, legyen az a tetkónk, hogy agyi fogyatékos a homlokunkra! - nevetett Lola.- Vagy közveszélyes! - nevettem.
- Van itt fürdő, amúgy? - kérdezte Becky.
- Igen, van. - mosolyogtam.
- Menjünk! - ugrott fel Jesy.
- Oké! - mondtam.
- Futás! Végre egy csajos program! - mondta Becky, majd elszaladtunk.
Én a királykék fodros felsőjű fürdőruhámat vettem föl, a fehér lábujj közti papucsom, a kék törölközőmet, pedig magam köré tekertem. Jesy a fekete teljesen máshogy fodros felsőjű bikinijét, a fekete tangapapucsát és a hozzá illő törölközőt a haját, pedig kontyba fogta. Lola a kedvenc babarózsaszín fürdőruháját vette fel, a fekete papucsát és a haja sima copfban volt és köntöst volt rajta. Becky a szokásos lilájában volt, a hozzá illő cuccokkal a haja, pedig kiengedve. Roxy a legújabb fürdőruhájában feszített, ami kékeszöld volt és a papucsa meg a törölközője fehér, a haja kiengedve. Az ajtó előtt találkoztunk. 
- Mi nem is mehetünk? - kérdezte Harry.- Holnap reggel, nem jó holnap utazunk. Akkor ahol lehet, legközelebb elmegyek veled reggel szaunázni, jó? - kérdezte Roxy.
- Oké. - mondta Hazz.
- Becky, nem maradsz? - kérdezte Niall.
- Csajos program! - mosolygott.
- Rebel! - szólt volna Louis, de félbeszakítottam.
- Ne kezdj nyekeregni, adj szabadságot! A szaunát utálom, fel ne merj kelteni egyik reggel sem, mert repülsz a szobából, vigyázz a kutyákra és mielőtt Zayn, vagy Liam, vagy mindketten nyekeregnétek, indulás! - mondtam és kilöktem a lányokat az ajtón.
A fiúk nevetni kezdtek.
- Málna, Barney! - kiabáltam, mire oda rohantak.
- Jók legyetek, sziasztok! - mondtam, megpusziltam őket és siettem a csajok után.
Mikor leértünk az uszoda/fürdő részbe, már nem fáztunk, sőt! Ledobtuk egymás mellett lévő napágyakra a törölközőt és a papucsot. Úsztunk egy kicsit, de a legtöbb időt a jakuzziban töltöttük és kibeszéltük a fiúkat. Nevetgéltünk közben, néha elkomolyodtunk. Csak mi öten voltunk a fürdőben, így nem zavart, hogy hangoska vagyunk, vagy ha nyavalygunk. Volt egy pincér srác, aki nagyon illedelmes volt. Azt hittem, megütöm. Mikor nevetve elindultunk ki, nyitotta nekünk az ajtót.
- Remélem jól érzeték magukat a hölgyek! - mondta, mire megforgattam a szemem a lányok, pedig elnevették magukat.
- Verseny a szobáig! - kiabálta Jesy, majd szaladni kezdett.
Mindenki rohanni kezdett. Nem érdekelt, hogy éjjel van, szaladtunk. A lépcsőn rohantunk fel, majd betörtünk az ajtón. A fiúk nagyon megijedtek, de úgy tűnt, eddig jól elbeszélgettek. Belőlünk még mindig csöpögött a víz és nevettünk.
- Hát, majdnem pofára estem! - nevetett Becky.
- De elkapott a herceg! - mondtam hülye hangon és felnevettünk.
- És reméli, hogy jól éreztük magunkat! - nevetett Roxy.
- Jó, Én elmentem zuhanyozni! - szaladt Lola.
- Én meg veled tartottam! - szaladt utána Zayn, mire felnevettünk.
- Hol vannak a szerelmeim? - kérdeztem a fiúkra nézve.
- Az egyik itt. - mutatott Liam Louisra. - A másik kettő alszik. - mosolygott.
- És Őt nem tudtátok elaltatni? - mutattam Louisra, aki kinyújtotta a nyelvét.
- Nem, Ő túl makacs! - legyintett Niall.
- Gyere, menjünk fürdeni! - mosolygott Louis, majd elindult felém, persze a mankói kíséretében.
- Először Én megyek, aztán te, bice-bóca. - mosolyogtam, mire tovább haladt felém.
- Nem vicces! - mondta és próbált mérgesen nézni.
- Ugye tudod, hogy ez vicces, mint mérges! - mosolyogtam.
- Gondoltam! - mondta és megcsókolt.- Megyek, mielőtt megfagyok! - szaladtam a szobánkba.
Gyorsan beszaladtam. A két kutya az ágyon szuszogott. Nem akartam felkelteni őket, ezért belekukkantottam Louis bőröndjébe. Kivettem belőle egy tipikus Louis csíkos pólót és egy boxert, majd beszaladtam. Nagyon jó érzés volt végre felmelegedni. Gyorsan megfürödtem, megmostam a hajam. Megtörölköztem, felvettem Louis ruháit, majd megszárítottam a hajam. Teljesen Louis illatom volt, amitől elmosolyodtam. Mikor kiléptem, pont ellöktem Louist, aki szegény így is mankóval botorkál Én, pedig még rá is estem.
- Bocsánat, annyira béna vagyok! - mondtam.
- Semmi baj. - mosolygott és megpuszilta a homlokom, amivel pont a szája volt egy vonalban. - Nem fájt. Ügyesen estél! - mosolygott.
Óvatosan felálltam és segítettem Louisnak is, majd odaadtam neki a mankót.
- Remélem nem baj, hogy kölcsön kértem. - mutattam magamra.
- Nem, neked jobban áll! - mondta és megölelt. - Meg amúgy is, ne kérdezz butaságokat! Akkor veszed föl a ruháimat amikor csak akarod, nem kell megkérdezned! - mondta és magához húzott.
- Nem volt tervben, de nézz rájuk! - mutattam az ágyra.
- Igazán édesek, Én sem keletném fel őket! - mondta és nem engedett ki a karjai közül. - Olyanok, mint a gyerekek. Rosszak, viccesek, de mikor alszanak, az ember büszke rájuk! - mosolygott.
- Louis? - mondtam.
- Igen? - kérdezte és mosolyogva rám nézett.
- Azt szeretném, hogy tudd, hogy a világon a legjobban azt sajnálom, hogy ez miattam történt veled! - mutattam a mankóira és óvatosan megsimítottam az oldalát. - Azt, pedig még jobban, hogy nem velem történt! Én voltam a hülye, hogy újra kezdtem a versenyzést és, mégsem Én sérültem meg, hanem te! Sajnálom! - mondtam és egy könnycsepp folyt el az arcomon, aminek nyomát végigsimította a hüvelykujjával.
- Butaság! Ez volt életem legjobb napja, mert megtudtam, hogy szeretsz! Megérte! - mondta.
- Nem! - mondtam.
- Nekem igen! - mosolyodott el, majd megcsókolt. - Ha még egy esélyem lenne, ugyan ezt tenném! - mondta és hosszabb csókban forrtunk össze.
- Szeretlek! - mondtam.
- Mondtad már! - mondta kuncogva.
- Nem mondanád egyszer, csak simán, hogy én is? - kérdeztem kuncogva.
- Nem ismernél fel! - nevetett, majd megcsókolt. - Szeretlek! - mondta és az arcom kezei közé fogta.
- Tudom! - mosolyodtam el, mire megpuszilt.
- Látod, a romantikus pillanatok nem attól lesznek azok, hogy hol vagyunk, vagy ki van velünk! - mosolygott.
- A lényeg, hogy veled legyek! - mosolyogtam rá.
- Mi a kedvenc mesefilmed? - kérdezte mosolyogva.
- Szilaj, a vad völgy paripája. - mondtam és, ahogy visszagondoltam a filmre elmosolyodtam.
- Nem láttam még. - mosolygott.
- Imádom, gyönyörű! - mosolyogtam rá.
- Megnézzük, jó? - kérdezte.
- Oké! - mosolyogtam.
Louis felvette a pizsamáját, majd befészkeltük magunkat a kanapéra egy pokróccal. Persze, kezünkben ott volt a teánk. Imádom ezt a mesét, kiskorom óta. Ezen nőttem fel. A szomorú részen mindig sírok. Az összes dalt végigénekeltem. A Gyászos ez a dal-on mindig sírok, ahogy most is. Louis is sírt, amit mosolyogva fogadtam és letöröltük egymást könnyeit, de mosolyogva. Louis végig hatalmas szemekkel nézte. Látszott rajta, hogy tetszik neki. Mikor énekeltem, a filmet nézte, de engem hallgatott. Mikor vége lett, rám mosolygott.- Gyönyörű! - mosolygott rám.
- Tudom. - mosolyogtam rá. - Ezen nőttem fel! - mosolyogtam rá.
- Bánom, hogy eddig nem néztem meg. - mondta és belepuszilt a hajamba. - Te vagy az én Szelídem! - mosolygott rám.
- Te, pedig az én Szilajom! - mondtam és megcsókoltuk egymást.
- Melyik dal a kedvenced? - kérdezte.
- Nem tudok választani. - mosolyogtam rá. - Neked? - kérdeztem.
- Ez egy új szív, Sose törik be a vadló, Repülsz, ha rám ülsz és a Gyászos ez a dal. - mosolygott.
- Ezek a legjobbak, de az a baj, hogy mindet imádom és nem tudok választani! - mosolyogtam rá.
- Ezt meg kell majd még néznünk! - mondta és felállt.
Betettük a mosogatóba a bögréket, majd láttam a dühös Jesyt és Lolát felém jönni.
- Nélkülünk néztétek meg?! - kérdezte felháborodottan Jesy.
- Ketten néztük meg. - mondtam.
- Most az egyszer az urad megmentett, de legközelebb nem hagyhatsz ki! Én is meg akartam mutatni Liamnek! - mondta Jesy.
- Én, pedig Zaynnek. - mondta Lola.
- Nézzétek meg, de majd adjátok vissza! - mutattam a tv-re.
- Már alszik. - mondták egyszerre a lányok.
- Akkor, majd legközelebb mindenki együtt nézi meg. - mondta Louis, majd egymást ölelve visszaültünk a kanapéra.
Összebújtunk, miközben Louis az ölembe tette a fejét. Én a Sose törik be a vadló című betétdalt dúdoltam, majd énekelni kezdtem Louis, pedig beszállt. Együtt énekelgettük tovább. Mosolyogva piszkáltam a haját.
- Gyönyörű a hangod. - mosolygott rám.
- Akárcsak neked. - mondtam és lehajolva megcsókoltam.
- Komolyan ezen nőttél fel?- kérdezte.
- Igen. - mosolyogtam rá.
- Édes lehettél. - mondta.
- Kiskoromban azt tervezgettem, hogyha megszületik a gyerekem, eléneklem neki az Ez egy új szív-et. - mosolyodtam el a tervemen.
Elmosolyodott.
- Legyen ez a kettőnk filmje! - mondta.
- Hogy mi? - kérdeztem értetlenül.
- A kettőnké! Ha megnézzük, a másik jut eszünkbe! - mosolygott rám.
- Jó! - mosolyogtam rá.
Sajnos, ez nekem nem fog sikerülni. Louis mindig a második gondolatom lesz a filmről. A titkom fog először eszembe jutni... Az már a múlté, most először, hogy Louis itt volt mellettem, nem Ő jutott eszembe.
- Reb, nem kéne aludnunk? - kérdezte.
- Miért? - kérdeztem mosolyogva.
- Holnap utazunk. Új hely, pakolás, kell az energia. - mondta.
- Majd útközben alszom. - legyintettem mosolyogva.
- Rendben. - mosolygott.
Hirtelen fölugrott az ölemből, majd a kezemet megfogta és felhúzott. Felkapta a telefonját, valamit pötyögött rajta, majd magához húzott. Elindult halkan a Little Things. Táncolni kezdtünk, de közben végig egymás szemébe néztünk és mosolyogtunk.
- Jól gondolom, hogy ez egy olyan Louis fajta spontán ötlet? - kérdeztem nevetve.
- Jól. - mosolygott és megpuszilta az orrom.
Kaptam egy magán koncertet, mert az nem maradhat el! Mikor vége lett, Louis az ölébe kapott menyasszony stílusba és megcsókolt. Én elmosolyodtam közben.
- Ugye tudod, hogy még mindig nem kéne felkapnod az öledbe táncolni, pedig főleg nem! - mosolyogtam.
- Tudom. Még szerencse, hogy az Én egyetlen barátnőm legalább olyan huncut, mint Én és, még csintalan is és nem árul be senkinek. - mosolygott.
- Hmm... mit kapok? - kérdeztem karba tett kézzel.
- Mit szeretnél? - kérdezte.
- Nem is tudom... egy csókot! - mosolyogtam huncutan.
- Ezret is! - mosolygott, majd szenvedélyesen megcsókolt.
Mikor elváltunk egymástól, végül Louis rávett, hogy aludjak, így a kanapén aludtunk el egymást ölelve. Mint egy nyálas filmben. Ezt a fajta alvást neveztem kamunak, mert így nem lehet aludni, amíg rá nem jöttem, hogy egy olyan emberrel, akit szeretek mi sem könnyebb!
Nem tudom, láttátok-e a Szilajt, de én imádom. Ha láttátok, mindenképp írjátok meg komentbe, hogy szeretitek e? Rég komiztatok, pedig nagyon szeretem! Ha bármilyen kérdésetek van, akkor kérdezzetek, szívesen válaszolok! Hiányollak titeket! Pusszancs! ~L!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése